A Dél-Dunántúli Piros újabb 65 km-es szakaszát (1207/1234 méteres szintkülönbséggel) tettük meg hétvégén, Szorosadtól Magyaregresig. Nyáriasan meleg időnk volt.

05.13. péntek

A túra indulópontjára hárman vonattal és busszal, négyen kocsival utaztunk. A menetrend miatt majdnem fél egy volt, mire Szorosadra értünk. Indulás után előbb a Koppány-patak hídján keltünk át, majd szántóföldek, erdősávok között értünk a már összefüggő erdőben lévő Török-kúthoz. Itt ebédeltünk. Árnyas erdőben haladtunk tovább, így értünk be Somogydöröcskére, amelyben sok szép sváb ház található. Itt volt a szállásunk is, vacsorát pedig Igalról hoztunk A napi táv 12,7 km volt 249/246 m szintkülönbséggel.

05.14. szombat

Reggeliztünk a szálláshelyünkön, majd indultunk. Kocsival Laci Igalra ment, onnan jött szembe velünk. Állandóan emelkedő úton értünk fel a József-hegyre, ahol egy geodéziai torony is található. Sajnos felmenni rá nem lehet, mert hiányzik belőle a létra. Pár kilométer után egy hatalmas, virágzó gesztenyefákkal ékesített erdei pihenőhelyre érkeztünk. A Kócos-hegyről beláttuk a Koppány-völgy jó részét, különösen szépek voltak a gerézdpusztai-tavak fentről. Nemsokára beérkeztünk Somogyacsára, ahol pecsételtünk és eltöltöttünk pár percet avval, hogy egy háznál lévő struccokat figyeljünk. A Kavajai-erdőn át jutottunk Igal határába, majd onnan szálláshelyünkre. Ezen a napon 20,3 km-t gyalogoltunk, 493/436 méter szinttel.

05.15. vasárnap

Szálláshelyünktől mindnyájan együtt indulunk reggeli után tovább. Folyamatos emelkedő végén felértünk a Kánya-dombra. Ezután üde zöld vetések és erdősávok közt egy hatalmas tölgyfát is láthattunk, majd beértünk e napi utunk leglátványosabb részére, a Csillagfürt-szurdokba. A szurdok alján kis patak is csordogált. Ecsenyben szép evangélikus templom mellett mentünk el, melynek tornya később egyedül látszott a völgyben meghúzódó kis faluból. Mernyeszentmiklósig már nem volt látványos az út, egyedüli izgalmat egy korábbi felhőszakadás következtében lezúduló iszaptengeren való átkelés jelentett – több-kevesebb sikerrel. Igalra Kaposváron keresztül busszal jutottunk vissza. Napi teljesítményünk 18,7 km volt 338/400 m szinttel.

05.16. hétfő

Kocsival 2 transzporttal Mernyeszentmiklósra utaztunk, onnan kezdődött a gyaloglás, én pedig Magyaregrestől mentem szembe a többiekkel. Somogygesztiig nem volt túl látványos a táj, azontúl Magyaregresig még kevésbé. Az utolsó 6 km szinte teljesen egyenes út volt, ami szerencsére áthaladt a Csalánosi-erdőn, valamint a Gyenge-fűz nevezetű erdőrészen, így volt némi árnyék. Magyaregres határában volt egy lösz-árok. Az utolsó napon 12,9 km-t gyalogoltunk 127/152 m óriási szintkülönbséggel.



 

Három éve a Mecsek keleti felében, most a nyugati fertályon túráztunk 29-en. Többnapos túrán ez majdnem rekordszám. Minden túrának volt rövidebb és hosszabb változata is.

04.29. péntek

Kb. 280 km-es utazással az Orfű felé vezető út mellett, Remete-rétnél kezdtük első napi túránkat.  Hét órai indulással háromnegyed 11-re értünk oda. A rövidebb túra résztvevői a bicikliúton mentek a Mecsek Gyöngye Apartmanházig, onnan a szentkúti harangtorony érintésével a Remeterétre. Ez az út 6,2 km hosszú volt 154 m szintkülönbséggel.

 A hosszabb út előbb felkapaszkodott a Rózsa-hegy oldalába, majd egy-két jelzés váltásával a Patacsi-mezőre jutott. Az itt lévő pihenőben megebédeltünk. Immár nem éhesen, szép úton (egy darabig az Égervölgy-patak mellett) értünk el mi is Mecsek Gyöngye Apartmanházhoz. Innen útvonalunk megegyezett a rövidebb túra útvonalával. Útközben megkóstoltuk a Kancsal-forrás vizét, körbejártuk a szentkúti harangtornyot, mely egy forrás fölé épült. A Remete-réti esőbeállónál vártak be a többiek. Mi 10,5 km-t tettünk meg 427 m szintkülönbséggel.

Ezután a Cserkúton lévő két szálláshelyükre autóztunk. Vacsorára a közelben lévő Kővágószőlősre sétáltunk át. Visszaérve szállásunkra mérsékelt létszámmal beszélgettünk, iddogáltunk.

04.30. szombat

Ezen a napon nem egy helyen kezdtek a rövid és hosszabb távot választók. Az előbbiek Abaligetre mentek, túraként végigjárták a Denevér tanösvényt. Ez 5 km hosszú volt,114 m szinttel. Ezt követően az egyik kocsi utasai a Balázs-hegyi kilátóhoz, a másik pedig az orfűi Papírmalomhoz és a Vízfő-forráshoz ment

A hosszabb távot választók Mecsekrákosról indultak, Bános érintésével Vágotpusztáig gyalogoltak, majd a Lóri-kulcsoháznál megebédeltek. Továbbmenve érintettük a Mecsek Házát, a Barlangkutatók forrását és Vízfő-forráshoz (a Mecsek legnagyobb vízhozamú karsztforrása) értünk. E mellett van a hasonnevű barlang bejárata, valamint a Forrásház is. Legutóbbi látogatásunk óta újdonság az Orfű-patak mellett kiépített látványos Füzesi Antal-sétány. Ez a Papírmalomig vezet el egy pallósoron, alatta a medvehagymák özöne. Visszaútban Mecsekrákos felé elhaladtunk az Orfűi-tó mellett, majd a faluban megnéztük a Szent Márton püspök kápolnát, a Kemencés-udvart (csak kívülről, mert most valamiért nem látogatható). Ezután felautóztunk a Balázs-hegyre, ahol felmásztunk a kilátóba. Csodás kilátás nyílt a környékre, a Pécsi-, és a Herman Ottó-tóra. Utolsó látnivalónk a környéken a Sárkány-kút volt, amelyből most nem dübörgött ki a víz, de így is megéri felgyalogolni oda. Túránk 12,1 km hosszú volt 289 m szintkülönbséggel.

Vacsora után végre sikeres volt a „társasélet gyakorlása” nevű program, sokat nevettünk, jól éreztük magunkat.

05.01. vasárnap

Kocsival mindnyájan a 67-es út mellett lévő Mozsgóba utaztunk, ott leparkoltunk, majd a túra rövidebb és hosszabb változata együtt indult. A Poronica-patak völgyében való haladás után előbb a rövid táv tért le jobbra, majd másfél km után mi is elkezdtünk kapaszkodni felfelé. Lényegében ez az egy jelentősebb emelkedő volt az úton. A gerinc után jobbra, a S jelzésre tétünk azon kb. félúton elértük azt a helyet, ahol a rövid túra résztvevői is feljöttek. Innen megint együtt haladt a két táv. A Zsibóti Szőlőknél nagy alma és szőlőültetvényeket láttunk, és rá lehetett látni a csertői Halastóra, valamint a mögötte lévő falura. Igazán látványossá a tájat a virító repcetáblák tették. Leereszkedtünk Mozsgóra, ott megnéztük a Biedermann kastélyt és parkját. A két táv így alakult: 7,2 km 100 m és 11,2 km 191 m szinttel.

Kocsiba ültünk és Szigetvárra hajtottunk, de közben megnéztük a Török-magyar Barátság Parkot. A városban első utunk a várba vezetett, itt foglaltam időpontot tárlatvezetésre. Ennek része volt egy fegyverbemutató, és az 1566-os szigetvári csatát bemutató ismertető is. Mindkettő élvezetes volt. A várlátogatás után besétáltunk Szigetvár belvárosába, és egy rövid sétát tettünk.

05.02. hétfő

Összepakoltunk, megreggeliztünk, majd gyülekeztünk a túrákra. Ezúttal három túra közül is lehetett választani. Legtöbben a Laci vezette túrára mentek, ami a környék leglátványosabb részeit (Babás-szerkövek, Farkas-kő, Zsongor-kő, Pálos kolostorrom) fűzte össze. Ezt a túrát korábban már többen megtettük. A mostani út adatai: 8,8 km, 400 m szint. Különböző okokból a rövid túrára (5,4 km, 184 m szint) is többen mentek a szokottnál. A túrákra való jelentkezéskor már mindenki kiválasztotta kedvére valót, a harmadik túrára maradt egy ember (én), így egyedül tettem meg a 12,8 km-es távot 525 m-es szintkülönbséggel. Ez az út tulajdonképpen két körből állt, melynek első körét tették meg rövidtúrások, de a Farkas-forrástól az első túrán résztvevők is erre mentek vissza Cserkútra. Túrák után mindenki szerencsésen hazaért.

A képeket Babi (B) és jómagam készítettük.



 

Egy váratlan szálláslehetőséget kihasználva páran három napig túráztunk a Keszthelyi-hegységben. A három nap alatt 49 km-t gyalogoltunk 1051 m szintkülönbséggel fűszerezve.

Az első nap Karmacsról, egy 800 fős kis zalai faluból indult. Jelzetlen, folyamatosan emelkedő – helyenként izgalmas mélyvölgyekben vezető - úton közelítettük meg Zalaköveskutat. Itt leereszkedtünk a falu széléig, majd egy újabb emelkedő következett. Nem messze az úttól láttuk a Teréz anya-kilátót. Kisforgalmú aszfaltozott úton jutottunk be a következő faluba, Nemesbükre. Itteni látnivaló egy 1860-ban épült kétlyukú kőhíd volt, melyet nagy vehemenciával védett egy kis tacskó. A hosszan elnyúló falu után rátértünk az OKT vonalára, melyen majdnem Karmacsig mentünk. Az út utolsó szakasza egy-egy parcella szőlő mellett, Vashegynek nevezett ligetes területen át ért be Karmacsba.

A második napon Sümegről, a várral szemben lévő parkolóból indultunk. Jókora emelkedővel értünk fel a Rendeki-hegy oldalába. Nagyon szép bükkerdőben haladtunk, közben két szarvast is elég jó megközelítettünk, valamint találtunk egy őzkoponyát is. A csabrendeki aszfaltútig erdőben haladtunk, utána sajnos Nyírespusztáig csak aszfalton tudtunk továbbmenni. Ezután letértünk az aszfaltról, és jelzetlen utakon közelítettük meg a Darvastói-bauxitlencsét. Az 1971 óta természetvédelem alatt álló volt külszíni fejtő bejárása igazi élmény, hasonló ahhoz, mint amit Gánt mellett láttunk. Keresztül-kasul bejártuk a területet, aztán elfogyasztottuk megérdemelt ebédünket. Visszaútban Sümeg felé 2 hatalmas Napelem-park mellett, és egy kőbánya mellett is elvezetett utunk. A sümegi Temetőkápolna mellől ismét szép rálátás kínálkozott a várra.

A harmadik nap Zalaszántóról tettünk egy körutat. Kereszteztük az OKT vonalát, de nem mentünk fel rajta a sztupa felé, hanem a hegy oldalában futó – Tátikára gyönyörű kilátást nyújtó – úton haladtunk. Később elértük a zöld jelzést, és vele a Kovácsi-patakot. A nedves völgyben égerfák álltak, és rengeteg medvehagyma is díszlett. Irányváltás után kereszteztük a sümegi utat, és egy jól kiépített pihenőben ejtőztünk egyet. Ezután a Tátikáig 200 métert emelkedett az út. A várromot körbejártuk, a kilátás csodás volt fentről, még a Balatont is lehetett látni. Lejtmenet után sajnos nem leltünk rá a vaskori temetőhalmokra, pedig nagyon közel voltunk hozzá. A faluban meg bementünk a Tájház udvarába (a ház maga zárva volt), és evvel lassan véget is ért napi túránk. Hazafelé még megálltunk Balatonbogláron, és megnéztük a Gömbkilátó nyújtotta panorámát.

 

Némi cserebere után múlt hétvégére került a Dél-Dunántúli Piros négynaposa. Csodás tavaszi napokon a Zselicet jártuk meg, 60 km-t megtéve.

03.25. péntek

A túra indulópontjára vonattal és kocsival utaztunk. A vasútközlekedés korlátozott lehetőségei miatt csak negyed 12 után értünk túránk indulóhelyére, Magyaregresre.

Bélyegzés után indultunk egy hídjavítás miatt megváltozott útvonalon. A Deseda-patak mentén beértünk az erőbe, egyúttal a hasonnevű tó partjára. Sok tavaszi virágban gyönyörködhettünk, a tó túlsó partján pedig az arborétum fái látszottak. Elértünk ahhoz a fahídhoz, melynek javításra szorul – ez vezetne át az arborétumhoz. Már ott volt az új híd acélszerkezete. Aztán egy másik hídon átkeltünk a 8 km hosszú tó túlsó partjára. Egy darabig még a vízparton haladtunk, aztán a turistaút felkapaszkodott a Deseda-erdő gerincén futó – már kevésbé látványos –bicikliútjára. Megint egy híd következett, mely a becsatlakozó Répási-ágon vezetett át. A híd után volt a hajókikötő, később a Vizisport-telep (itt bélyegeztünk is), míg a tó vége felé a Fekete István Látogatóközpont. A gát után beértünk Toponárra, ahol meg is szálltunk. Ezen a napon 12 km-t gyalogoltunk, alig valami (90/71 m) szintkülönbséggel.

03.26. szombat

Reggeliztünk majd Kaposvárra mentünk be. A Fő utca (sétálóutca) látványosságait megnézve a vasútállomáshoz mentünk Kaposvár Gyertyános nevű része már igazi zselici hangulatot nyújtott. Kis kitérővel útba ejtettük a Négy testvér-forrást és a Hódos-tavat is. Egy izgalmas emelkedő után még egy kisebb következett, amely után a Töröcskei-tóhoz értünk (közben bélyegeztünk a Vackor-tanyán). Ezt részben megkerülve már lejtős úton értünk be Töröcskére, ahol napi túránkat be is fejeztük 12,8 km, 234/232 m szintkülönbséggel. Szállásunk (és a következő nap is) Simonfán volt.

03.27. vasárnap

 Kocsival visszamentünk Töröcskére. Az út mindjárt egy látványos mélyúttal kezdődött. A zöld sávval jelzett útig felfelé mentünk, utána pedig Ropolypusztáig (itt pihenőt tartottunk) egy széles, kaszálókkal megszakított erdei úton. Utána sajnos jó két és fél kilométeren - a DDK-val együtt - aszfalton vezetett az út, utána következett egy széles és poros erdei út, majd két kerítésmászás. Az utolsó három kilométer aszfalton vezetett, szerencsére sok látnivaló volt az út mellett: Szarvasfarm, majorságok bivalyokkal, szürkemarhákkal, szamarakkal. Kisbőszénfán bélyegeztünk. Ez volt a négy nap leghosszabb útja (21,1 km, 294/322 m szinttel). Simonfára autóztunk, ahol finom vacsora várt ránk.

03.28. hétfő

Reggeli után visszamentünk Bőszénfára, ahonnan kezdődött az utolsó napi gyaloglásunk. Az első három kilométert zárt erdőben tettük meg. Antalszállásnál kereszteztük a 67-es utat, majd erdősávok, szántóföldek között, de Almamellékig végig a valamikori Kaposvár - Szigetvár közötti vasútvonalon haladt az utunk. Például a terecsenyi bélyegzést is egy régi vasútállomáson ejtettük meg. Innen a terecsenyi halastavak felett haladtunk, és mivel még csak most indult be a lombosodás, jó rá lehetett látni rájuk. Az utolsó három kilométer sajnos megint aszfaltúton haladt Ibafáig. Itteni látnivaló a Pipamúzeum volt. A napi táv 13,3 km volt 115/134 m szintkülönbséggel. A tömegközlekedők öröme is megvolt: a Keletiből nem járt a vonat, így metró, HÉV, busz kombinációjával értünk haza.

A képeket Babi (B) és jómagam készítettük.