Címlap

Keleti-Bakony

Vértes, Keleti-Bakony

Notter Béla, 2022. november 15. 15.01
Címkék

Tízen háromnapos utunk első napján a Keleti-Bakonyban, másik két napján a Vértesben túráztunk. Úgy a szállásunkról, mint az időjárásról csak jót mondhatunk. A három nap alatt 43 km-t gyalogoltunk 872 m szintkülönbséggel.

11. 11. (péntek)

Két kocsival utaztunk, és 11 órára értünk Csórra, ahonnan az első túránk indult. Először a Kilátó-hegyre kapaszkodtunk fel. Nevének megfelelően szép kilátás nyílt Csórra, Várpalotára, és a Keleti-Bakony hegyeire. Itt áll egy japán Torii kapu is. Kút-hegy után a környék jellegzetes dolomitsziklái közé értünk, a Száraz-horogba. Ezt két párhuzamos mély völgy szabdalta fel. Ezeket a mély völgyeket hívják itt horognak. A sziklagerincekről szebbnél szebb kilátásban gyönyörködhettünk, de kilátás nélkül is nagyszerű látvány volt az őszi színekben pompázó erdő. A Száraz-horog bejárása után egy Mandulás nevű fennsíkon folytattuk utunkat a Szenes-horogig. Ez hosszabb és mélyebb volt, mint az előző, de szintén nagyon szép. Itt a horgokkal kapcsolatban egy kis kitérőt kell tennem: más-más térképen a Száraz- és Szenes-horog fordítva szerepel (pl. Google, OSM). Én a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség Keleti-Bakony turistatérképe, valamint a Közép-Dunántúli Piros igazolófüzete szerint írtam a beszámolót, iratoztam fel a képeket – talán ők jobban tudják. A túra után átautóztunk Pusztavámra, a Rigófészek-vendégházba, mert itt foglaltam szállást, ide kértem a vacsorát Mórról.

11. 12. (szombat)

A vendégháztól indultunk a Z jelzésen – először sajnos több mint két km-t aszfalton. Ezután kényelmes erdei utak jöttek a napsütéses őszi erdőben. Kereszteztük a Szép-víz eret, mely valószínűleg az áteresz eldugulása miatt visszaduzzadt. Nemsokára a Gerencsérvárhoz értünk, előtte pihenőhely és a forrás is volt. A vár (amely inkább csak lakótorony) a tatárjárás után épült, túl sok nem maradt belőle. A várnézés után folytattuk utunkat. 2,5 km erdei út után most egy rövidebb aszfaltozott út következett, szerencsére csak biciklisek és gyalogosok közlekedtek rajta. Az út közelében egy hatalmas kidőlt fán megebédeltünk, pihentünk. A tervezett úttól – Laci javaslatára – eltértünk, és körbegyalogoltuk a Festékgyári–tavat. Megérte a kerülőt, mert szép volt a tó, különösen így, hogy az égen egész báránycsorda haladt, és ez tükröződött a tó vizén.  Ezután a Kék-tavat érintettük, majd egy állatmegfigyelő kertben láttunk egy teljesen bezsongott muflon kost. Még mielőtt szállásunkra értünk volna a Vérteserdő Malomerdő panzióját is megnéztük. Ennek különlegessége, hogy egy patak átfolyik a ház alatt.

11. 13. (vasárnap)

Összepakoltunk, majd reggeli után a szállásunktól kocsikkal Kőhányáspusztára utaztunk. Az országos kéken indultunk. Először Batonna-hegyre emelkedett az út, majd a Nagy-tiszta oldalában értük el utunk legmagasabb pontját. Változatos terepen ragyogó napsütésben haladtunk. A kékről két kitérőt tettünk, először a Csáki (Oroszlánkő)-várhoz, ezt követően az– Oroszlánkői-barlanghoz kapaszkodtunk fel. Ez utóbbi tetejéről szép kilátásban is volt részünk. Elhagytuk az OKT-t, majd az erdő és a Községi legelő határán értük el a S jelzést. Ezen mentünk vissza Kőhányáspusztára, közben meg is ebédeltünk. Még ott körbejártuk a kápolnát, volt aki betért egy kávéra. Még egy programunk volt, ez pedig Válon a Love (Szeretet)-szobor megtekintése, majd hazautaztunk. A különleges szobor naplementében (mert épp akkor értünk oda) talán még szebb volt a szokásosnál.



 

KDP, Várpalota – Mecsértelep

Notter Béla, 2020. október 20. 19.37
Címkék

A Közép-Dunántúli Piros újabb 60 km-es szakaszát jártuk be az elmúlt hétvégén. Legnagyobb része igen szép, változatos volt (1436 m emelkedő, 1452 m lejtő), benne a nagy kedvenc Burok-völgy is – igaz az eddigiektől eltérő körülmények között.

10.15. csütörtök

Tömegközlekedéssel és kocsival utaztunk Várpalotára, ahonnan 9 óra után indultunk gyalogtúránkra. A tési utat kereszteztük, majd hosszan egy elektromos vezeték alatti tüskés, bozótos úton tépettük magunkat. Innen kiérve már nyílt terepen vezetett az út, láttuk előttünk a megmászásra váró Baglyas-hegyet. Leértünk az Inotai- víztárolóhoz, látványos volt mögötte a félig lebányászott mészkőoldal. Ezen felkapaszkodva nagyszerű kilátás nyílt tó Várpalota keleti részére, a halastavakra, távolban a péti gyárak kéményeire. Inota szélső házai után pár emelkedő/lejtő után egy kőbánya közelébe értünk. Ezt balra kerülte meg a jelzett út. Hideg-völgy után kezdődött az erősebb emelkedő a 363 m magas Baglyas-hegyre. Fenn a csúcson bélyegeztünk, de rögtön siettünk is tovább, mert erős és hideg szél fújt. Lefelé menet az eső is elkezdett csöpörögni, szerencsére nem sokáig. A kopár hegyoldal után erdőbe érve ettünk, majd szép utakon Csórra érkeztünk be. 16 km-t gyalogoltunk le 479/541 méteres szinttel. Busszal utaztunk vissza Várpalotára, ahol megebédeltünk (vacsoráztunk?), majd elfoglaltuk szállásunkat.

10.16. péntek

Reggeliztünk a szálláshelyünkön, majd 2 transzporttal Csórra autóztunk. Itt rátértünk a piros jelzésre. A Kút-hegy és a Gomba-hegy között leglátványosabb szakasz a Szenes-horog nevezetű mészkőgerincen való áthaladás volt. Az út bal oldalán, később a jobb oldalán is hatalmas kőbányák vannak, feledtetve a csendes túrázás élményét. A Piramita tetején egy kilátóra kapaszkodtunk fel. Az uniós pénzből felújított kilátó sajnos túl alacsonyra sikerült, alig lehetett valamit kilátni onnan. Következő látnivaló egy hatalmas Kőasztal volt, majd a Kastélybirtok tanösvényen az Amadé- Bajzáth-Pappenheim-kastélyhoz értünk és jártuk körbe azt. A kastély egyik részében iskola működik, másik része elvileg látogatható, amit erősen megnehezít, hogy kontakt személynek egy pesti telefonszámot adtak meg. Iszkaszentgyörgyön bélyegeztünk, majd indultunk tovább. A Fehérvárcsurgói-víztároló felé haladva két nagyobb emelkedő volt, a Szén-, és a Vontató-hegy. Itt találkoztunk az OKT-vel, amely a tó irányába halad, mi pedig Guttamási, Isztimér irányába mentünk tovább. 16 km-t gyalogoltunk 438/36m méteres emelkedővel/lejtővel. Szállásunk az isztiméri Önkormányzat tulajdonában lévő Anna-turistaházban volt. Vacsorát Kincsesbányáról hozattunk.

10.17. szombat

Vártuk már ezt a napot, hogy a Burok-völgyben túrázhassunk Eddig kétszer is voltunk itt az ITK-val, mindkétszer napsütésben. Most is ezt ígérték a meteorológusok, ellentétben az előző napokkal. Valami hiba csúszhatott a számításba, mert csütörtökön volt csak egy kis eső, most szombaton viszont csöpörgő esőben indultunk. Két és fél kilométeres úttal közelítettük meg a völgyet, de most nem a szokásos úton jutottunk le az aljára, hanem egy nagyon meredek, vadregényes úton. A völgyben eleinte nem volt olyan sok kidőlt fa, később felszaporodott a számuk. Alig csöpörészett valami fentről, el sem tudtuk dönteni, hogy eső-e az, vagy csak a fákról sodorja le a vizet az enyhe szél. Mindenesetre izgalmas út volt a számtalan fa alatti átbujkálással, átmászással. Nehezítette dolgunkat, hogy az átázott fák a nagyon csúsztak, és a völgytalpon időnként állt a víz. Három és fél óra tornászással jutottunk el a Bükkös-árokig. Ennek csak az eleje volt meredek és tele kidőlt fákkal. Onnantól kezdve, hogy a K háromszög jelzés csatlakozott mellénk, már nyitottabb volt a terep. Még a Hárs-hegyre kellett feljutnunk, onnan jobbára már lefelé mentünk. Elhaladtunk az Úttörő-forrás mellett, majd hamarosan a Hamuház közelébe értünk. Innen nem követtük a piros jelzést, hanem a kéken mentünk Csőszpuszta felé. Idáig 15 km-t tettünk meg 391/216 m szintkülönbséggel. Szállásunk ugyanis Tésen volt. Júniusban már egyszer aludtunk itt. A Német Sörözőben elköltött rossz és drága vacsora miatt – Babi/Laci jóvoltából – inkább helyben oldottuk meg azt.

10.18. vasárnap

Csőszpusztától kezdtük a gyaloglást. Hamuházban bélyegeztünk, majd kis kitérővel a Csiklingvárhoz jutottunk. A 420 méter magasan lévő várból (ha az volt egyáltalán) vajmi kevés maradt meg. Végig erdőben haladva lejtős úton értünk Kisgyón Természetbarát Telepre. Itt bélyegeznünk kellett és ettünk is pár falatot. A hátrahagyott bányászlakásokat 1982-ben a Fejér Megyei természetbarátok kaphatták meg A telepen 12 kulcsosház létesült. Az egyikben – Pentele-kulcsosházban – mi is aludtunk már, mikor az Országos Kéktúrát jártuk. Mecsértelepig továbbra is lejtett az út. Jól haladtunk, így a nem kocsival utazók elérték a fél egy előtt induló buszt. Napi túránk 13 km volt 128/332 m szinttel.

A képeket Babi (B), Laci (L) és jómagam készítettük.



 

Burok-völgy

Notter Béla, 2017. május 22. 19.04
Címkék

9 éve jártunk a Burok-völgyben, de sokunknak nagyon tetszett, így nem csoda, hogy több szavazattal az idei kívánságtúrákba is bekerült. Szépsége szerencsére mára se kopott meg. Szép időben most 41-en jártuk be az őstermészeti állapotban lévő völgyet, 15 km-t megtéve. Ez az út egyúttal jutalomtúra is volt, mert aki az előző évben útkarbantartást, vagy egyéb hasznos társadalmi munkát végzett, annak buszköltségét a Klub állta.

Isaszeg, Gödöllő, Örs vezér tér felszállóhelyein jött össze a teljes létszám. Háromórás buszozással jutottunk el a Királyszállási elágazásig. Mikor lekászálódtunk a buszról, a nagyon erős szél óriási porfelhőt kavart. A nyílt placcot nagyon hamar elhagytuk, az erdőben Királyszállás felé vezető új aszfaltúton már szinte nem is éreztük a szelet, a Burok-völgyben pedig meg se rezzentek a levelek. Az aszfaltozott utat nem egész egy kilométer után hagytuk el jobbra. Úgy 20 perc gyaloglás után ismeretterjesztő tábla állt, kiszélesedett a völgytalp is, valamint megjelent a medvehagyma. Illata (szaga?) már nem volt olyan erős, de még szépen pompázott, nem kezdett el lekonyulni. Elkezdődött a kidőlt fák miatt nehezedni a terep. Mivel ez egy hasadékvölgy, víz nincs a völgyben. A fák viszont - fakitermelés hiányában – állva halnak meg, Később persze kidőlnek, néha magukkal sodorva egészséges fákat is. Igazi szépsége – egyben nehézsége is – a völgynek az, hogy a turistajeleket leszámítva semmilyen emberi beavatkozás nyomát nem lehet felfedezni. Ezért minden lépésnek jelentősége van, méterenként meg kell fontolni, hol lehet könnyebben átjutni az akadályokon: átmászva azokon, esetleg alatta átbújni, netán kikerülni azt?

A Bükkös-ároknál bevártuk egymást: aki nem reggelizett otthon, vagy a buszon, az itt pótolhatta az elmulasztott étkezést. Ezt követően tovább bukdácsoltunk a kidőlt fákon. Legközelebb hosszabban ott álltunk meg, ahol a völgy felvette a bakonykúti felé tartó déli irányt. Innen több mint másfél kilométert mentünk délnek, majd – miközben kikapaszkodtunk a völgyből – ugyanennyit vele 130-150 méterrel párhuzamosan az ellenkező irányban. Több helyről is beláttunk az imént bejárt völgybe. Szép kosborokat is láttunk az út mellett, kiérve pedig a tetőre rengeteg árvalányhajat. Tovább fokozta az árvalányhaj-mező szépségét, hogy a - nyílt terep miatt - ismét az erős volt a szél. Ebben és az erős napsütésben hullámzott a mező. Isztiméren várt ránk a busz, és azon turistáink, akik rövidebb utat választottak. A hazaút –szerencsére - eseménytelen volt.

Sokunk, akik 2008-ban is végigjárta ezt az utat, megállapította, hogy azóta határozottan hosszabb lett.