Augusztus 19-én, az előző évekhez hasonlóan kemencés napot tartottunk az Isaszegi Falumúzeum udvarán.

Kis jóindulattal 28-an vettünk részt rajta, ami igen alacsony a tagság létszámához képest. Ezért az előző évekhez képest fele mennyiségű lisztből készültek a kenyerek. A munkálatok korán, 7 órakor kezdődtek. A kemence fűtője Marci és fiú csapata volt. A dagasztást Hajnika végezte, neki is voltak segítői (pl. már az első perctől kezdve T. Ica). Az elmaradhatatlan eső most is jött, de nem zavarta meg nagyon a kenyérsütést. 11 óra felé kisültek a finom illatú pityókás kenyerek. Vert kenyerek készültek, de nem kellett nagyon verni, mert nem égett meg a kérge. Pont így volt finom. Mire  az evéshez készülődtünk, kisütött a nap is. A  ropogós kenyérhez, friss tepertő dukált, hozzá meg finom hazai zöldségek. Tömérdek paradicsom, paprika, uborka gyűlt össze, akár egy lecsót is főzhettünk volna még belőle. Voltak finom sütemények, hozzá többfajta bor, amit a házigazda kínálgatott a társaságnak. Sajnos többen idejekorán távoztak, de a többiek hosszasan elbeszélgettek, így az előkészített gitárok nem kerültek sorra.

Köszönet a Falumúzeumnak, hogy helyet és kemencét biztosított számunkra, valamint mindazoknak, akik a munkájukkal (elsősorban Hajninak és Marcinak) és részvételükkel hozzájárultak a nap sikeres hangulatához.

Szöveg: U. Zsuzsa, kép: N. Béla



 

Mérsékelt érdeklődés mellett harmadjára tartottunk kenyérsütést az isaszegi Falumúzeum kertjében. Az esős nap megnehezítette dolgunkat, de nem fogott ki rajtunk.

Fél nyolckor kezdtük az előkészületeket Hajnival, Marcival, Sz. Józsival (Falumúzeum, gyüjteménykezelő) és nejemmel együtt. Legelőször is begyújtottunk, Hajni pedig kimérte, szitálta a lisztet. Otthon előre megfőzött krumplit egy békebeli (kb. 80 éves) krumplinyomóval passzíroztuk át. További műveletek ugyanúgy zajlottak, mint előző években. Közben jöttek még újabb segítők, szállingózni kezdtek a többiek is. Nagy esőt jósoltak, ezért Nagy Béla egy 4X6 m-es ponyvát hozott, ezt húzták fel a fiúk, majd különböző merevítőkkel látták el, hogy kibírja az esővíz súlyát. Megérte vele foglalkozni, mert nemsokára szakadni kezdett az eső. A merevítések között persze hamar összegyűlt a víz, ezt állandóak kifelé kellett terelgetni. Közben kisült a kenyér, ezen még különböző utómunkálatok voltak. A lányok egy része a konyhában elkészítette, tálakba rakta a friss kenyérhez valókat: töpörtyű, paprika, paradicsom, hagyma, uborka. Hűlni kellett még hagyni a kenyereket, aztán fél egy felé kezdtünk nagy étvággyal falatozni. A kenyér most is finom volt, hála Hajni szakértelmének. Ebéd után beszélgettünk, iddogáltunk, közben jó páran már elszállingóztak (azért olyanok is voltak, akik ekkor, vagy jóval később érkeztek).

Az egykori Bakancsos-bálokon nagy sikerrel játszott lottószerű nyereményjáték, úgy látszik már nem sikk, talán ha résztvevők fele szállt be most a játékba. Játék után megint volt egy eső, de már sokkal kisebb intenzitással esett. Négy óra utánra elég kevesen maradtunk, de egyre jobb lett a hangulat, amely elsősorban Sanyinak és H. Jani gitárjátékának, éneklésének köszönhető. A „mag” 6 óra utánig maradt, utána még összepakoltunk, szétszereltük a „tetőt”. A teljes létszám két vendéggel együtt 35 fő volt, én ezt nagyon keveslem.

Köszönjük az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhelynek, hogy igénybe vehettük a múzeum kertjét és konyháját, a Múzeumbarátok Körének pedig a kemence-használatát. Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik tevékenyen részt vettek a rendezvény lebonyolításában, de azoknak is, akik egyáltalán eljöttek – úgy látszik ez egyre nagyobb tett már.

 

A tavalyi sikeres próba után ebben az évben is megtartottuk az isaszegi Falumúzeum kertjében kenyérsütő ünnepünket. Ezúttal párral kevesebben voltunk (40-en), de – túl azon, hogy páran jelentkeztek és mégsem jöttek el – volt egy konkurens rendezvény is a közelben.

Ezúttal is nyolc órakor kezdtük az előkészületeket. A főszereplő (Hajni és Marci), de még a segítők is majdnem ugyanazok voltak, mint tavaly. A megkelt 7 db kenyeret ¾ 11-kor „tette lapátra” Marci, és 12 óra után vette ki. Némi utómunkálatok után hűlni hagytuk azokat. Közben szorgos lányok megterítettek, szétporciózták a töpörtyűt, zsírt, paprikát, paradicsomot, uborkát, hagymát. A meghirdetett időpontra – 2 órára – minden elkészült, kezdődhetett a jóízű falatozás. Ezúttal is finom volt a kenyér és a kiegészítők is. Fogyott hozzá ki-ki kedvenc itala, a bor, sör, üdítők, ásványvíz, kávé. Nagy beszélgetések kezdődtek, majd négy óra után gitározott és énekelt nekünk Sanyi és H. Jani. Jó hangulatban telt a délután, a „kemény mag” 7 óra után jött el.

Köszönjük a lehetőséget a Falumúzeumnak és a Művelődési Háznak, hogy lehetővé tették számunkra a kenyérsütés megtartását. Külön köszönet jár mindazoknak – elsősorban Hajninak és Marcinak – akik lelkesen segítettek abban a sok munkában, ami egy ilyen rendezvény megtartásával együtt jár.



 

Hagyományos majálisunk megtartását a járványügyi rendelkezések enyhítése lehetővé tette, így a szokott helyen idén is volt ilyen rendezvényünk. Ez egyúttal éves tisztújító közgyűlésünk helyszíne is volt. 48 felnőtt és 8 gyerek vett rajta részt.

Az előkészületek már napokkal előbb megkezdődtek az ebédhez valók beszerzésével Sz. Marika és Péter által. Esőt ígért a meteorológia, ezért P. Péter szerzett egy katonai sátrat, Sz. Péter pedig különböző ponyvákat. Ezeket, meg a padokat, asztalokat még pénteken deponáltuk Sanyiéknál, ezenkívül P. Józsival és Nagy Bélával összeszedtük a szemetet, lekaszáltuk a füvet az erdei pihenőhelyen.

Szombat reggel 7 órakor mindent kihordtunk a pihenőbe. Megkezdődött a tűzgyújtás, a bográcsba előre megdinsztelt hagyma, és felkockázott marhahús feltételével, a padok, asztalok felállításával, védőtetők készítésével a sütemények részére. Mindezen munkálatokban az eddig említetteken kívül még részt vett P. Piroska És F. Pista is. Sz Péter mindenre gondolt, külön állványt hozott a bogrács körüli teendőknek, kézmosónak, sőt még egy tábori mosogatót is felállított. Nem nézett ki esősnek az idő, ezért úgy döntöttünk, hogy a nagy sátrat nem állítjuk fel. 8 órakor Hajni és Marci személyében újabb két segítő érkezett.

9 órakor kezdődött a meghirdetett gyülekező, jöttek is szép számmal. 10 órára hirdettem meg az éves közgyűlésünk megtartását, bőven össze is jöttünk addigra a határozatképességhez. Legfontosabb része a közgyűlésnek a tisztújítás volt, melyet az előírások szerint titkosan kellett megtartanunk. A szavazatok összeszámlálása után a következő eredmény született: elnök Notter Béla, alelnök Naszvadi László, gazdasági vezető Horváth Jánosné. Sok sikert kívánok munkájukhoz, egyúttal megköszönve az előző alelnök Balogh Zoli egyesületünk működéséhez nyújtott eddigi segítségét.

Az idő kellemes volt, jól időzítve a közgyűlés után jöttek a nem tagok, gyerekek. Jó hangulatú beszélgetések, evés-ívás közben egyre jobb illatok érkeztek a bogrács felől. Háromnegyed kettőre lett vajpuha a marhahús, miután rendre hozzákerültek a különböző fűszerek, zöldségek, csipetke (Irénke készítette). A bográcsgulyás – nyugton állíthatom - nagyon ízlett mindenkinek, hozzá friss fehér kenyeret ettünk. Ezután jobban csúszott a bor, sör, üdítő, ki mit szeret. 3 óra után egy kis erdei sétára indultunk. Már sok lehetőségünk nincs, hogy új útvonalon menjünk, annak ellenére jól esik a lakasztó ebéd utáni kis séta. Ezúttal csak 2 km-t gyalogoltunk. Az út végefelé esett 3 csepp eső.

Mikorra visszaérkeztünk megdöbbenve láttuk, hogy az ottmaradók sebesen rakják össze a padokat, asztalokat. Teljesen felesleges volt ez a pánikszerű rolólehúzás, mert utána megint napsütéses idő lett. De a dolgot visszacsinálni már nem lehetett, így mi is elkezdtünk pakolni az utánfutóra. H.Jani még gitárkísérettel elénekelte Sz. Péter kedvenc dalát, a Füredi Anna-bálon címzettűt. Ezt a képet Palásti Kati készítette,

Köszönjük a szép nap megrendezését a Szekeres és Pusztay házaspárnak, valamint minden segítőnek!