Isaszegi Természetbarát Klub

Füvészkert, Pénzmúzeum

Címkék

Március 25-én  kulturális program keretében Budapestre a Füvészkertbe és a Pénzmúzeumba látogattunk el, amit Dalmi Évi szervezett. 22 fő vett részt rajta.

A Keleti pályaudvaron találkoztunk, onnan villamossal, majd rövid sétával jutottunk el a Füvészkertbe.

Utunk a Ludovika téren keresztül, a Természettudományi múzeum mellett haladt, ahol az út mentén hatalmas, különböző összetételű ásványi kőtömbök voltak kiállítva.

A Füvészkert hallatán, talán mindannyiunknak a Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk c. regénye jut  elsőként eszébe, aminek cselekménye a Füvészkertben és környékén játszódik.

Eredetileg a Festetics család tulajdonában levő területen kapott helyet  a kert, ami Magyarország első botanikus kertje.  Ma az ELTE gondozásában van. A kertben 150 évnél idősebb páfrányfenyők élnek, köztük bújik meg  a  Festetics villa, ami mára felújításra szorulna. A kertben és a  Pálmaházban  több ezer fajta növény található.

A Pálmaház egy neogótikus stílusú, műemlékvédelem alatt álló épület, miben  különleges növényeket, hatalmas pálmákat csodálhattunk meg. Köztük az éppen virágzó banánfát, rajta a növekvő kis termésekkel. Láthattunk még itt különböző orchidea fajokat, broméliákat, páfrányokat, látványuk lenyűgöző volt.

A Viktória ház, a trópusi vízinövények háza, ahol többek között hatalmas tálcára emlékeztető levelű tündérrózsa is található. Egy mási üvegházban a kaktuszok, pozsgások sokaságát csodálhattuk. A kertben kiérve, már nyiladoztak a tavaszi virágok, az illatosan virágzó bokrok, amik között még rövid sétát tettünk.

A szép napsütésben még tovább is időztünk volna, de indulnunk kellett a következő helyszínre.

Elgyalogoltunk a Corvin közben  lévő üzletközponthoz, elfogyasztottuk az ebédünket, majd villamossal folytattuk utunkat. Cél a Széll Kálmán téren található Pénzmúzeum és Látogatóközpont volt.

A Magyar Pénzmúzeum az egykori Postapalota székházában kapott helyet. Az épület  messziről szembetűnik reprezentatív külsejével. 1926 van épült, eklektikus- szecessziós stílusban. Mára az MNB tulajdonába került. A napokban 1 éves születésnapját ünneplő Látogatóközpontban vezető segítségével - a pénztörténeti tárlaton kívül - a pénzügy különleges, összetett világába kaptunk egy kis betekintést sokféle interaktív programmal. Láthattuk az "aranyvonatot" és megemelhettünk egy aranytömböt, aminek megsaccolhattuk  a súlyát. Készíthettünk saját tervezésű papírpénzt, fabatkát, aminek az értékét a saját képmásunk adta, különben egy fabatkát sem érne. Akit jobban érdekel a pénz világa, egésznapos programot is csinálhat itt. Sajnos nekünk befejeződött a tárlatvezetés után a közös program, és külön-külön folytattuk utunkat tovább. Ki még időzött egy kicsit Budapesten, ki sietett a buszra, vonatra.

Tartalmas, szép napot nyugtázhattunk megint, köszönet Évának ezért.

Beszámoló: Urbán Zsuzsa, képek: Notter Béla



 

Hollókő - Bableves Csárda

Címkék

Március 4-én elég hűvös reggelen 37 elszánt turista busszal indult a Cserhátba. A Cserhát mindig szép, de ilyen ragyogó, zavartalan napsütésben mindenkit lenyűgözött. A rövidebb táv 6 km hosszú volt 203/316 m szintkülönbséggel, a hosszabb 11 km, 349/371 m-el.

A táj szépsége miatt a túrát talán még többen is választották volna, de az isaszegi nyugdíjasok farsangi bulija többeket elcsábított. A rövid és a hosszú túra első 6 km szakasza megegyezett. Megérkezvén Hollókőre, az Ófalun keresztül vezetett utunk, ami a hangulatos utcáival, kis házaival a Világörökség része. Néhányunkat a finom illatok becsábítottak az út menti  pékségbe, ahol az illat mellett a látvány is elragadó volt. Egy nagyon rövid szakaszt leszámítva végig az Országos Kéktúra útvonalán haladtunk.

A faluból kiérve, egy kis emelkedővel, a Hollókői várhoz értünk, ami sziklára épült, szabálytalan alakzatú, középkori erődítmény volt. Az elmúlt évben adták át felújított formában a látogatóknak. Sajnos ott jártunkkor nem volt még nyitva. Talán nem olyan nagy veszteség, mert a várat már az ITK-túrák során is bejártuk. Innen a Szár hegyen (415 m) haladtunk tovább, ahol érződött a tavasz közeledte, néhány hóvirág már kidugta fejét a szürke avar alól. Felsőtold határán, a Kéz-kilátóhoz, más néven Isten tenyere-kilátóhoz értünk. A 2020-ban átadott, fából készült, a szokásostól kicsit eltérő formájú kilátónál gyönyörködhettünk a táj panorámájában. A rövid útvonalon résztvevők (6 fő) túrája Felsőtoldon ért véget, őket a busz  a harangláb melletti parkolóban várta.

A hosszú útvonalat választók Felsőtold és Alsótold között először a Zsunyi-patak medre mellett, majd szántóföldek között - nagyjából az országúttal párhuzamosan – haladtak. Közben átkeltünk a Dobogó-patak hídján, majd egy létrán is át kellett mászni – igaz csak Endrének köszönhetően. Alsótold szélén kereszteztük a Zsunyi-patakot, majd egy kis pihenő után továbbindultunk. Sajnos majdnem Cserhátszentiván határáig csak aszfalton tudtunk menni, aztán kelet felé letértünk róla. Előbb kopár hegyoldalban (szép kilátással a cserhátszentiváni romtemplomra), majd vegyes erdőben (baloldalon egy nevesincs patak mellett) menve a Bableves csárdához értünk. Itt vártuk meg a buszt és csatlakoztunk a rövidtúrásokhoz, majd indultunk hazafelé.

Tartalmas, szép túrában volt részünk. Különösen az egyik túratársunknak, aki itt nevelkedett, gyerekkorát idézte föl e táj.

Szöveg: Urbán Zsuzsa és Notter Béla, képek: az utóbbi



 

Szépjuhászné - Budaörs

Címkék

Február 4-én egy szép túrát tettünk a Budai-hegységben. A mostani útvonal egy-egy szakaszát már korábban is bejártuk – köszönhetően a hegység közelségének -, de így egybe még soha. Szerencsére csak a kishitűeket sikerült elijesztenie a meteorológiának, így 33-an vettünk részt rajta.

Szépjuhászné buszmegállótól indultunk havas tájon. A hó kitartott nagyjából Csillebércig, de a hegység déli oldalán már csak kis foltokban volt. A szél az út elején volt erős, főleg a János-hegyi kilátó nyílt placcán, de később sokat csendesedett, és a zárt erdőkben szinte már nem is érezte az ember. Az út a Pozsonyi-hegyen át folyamatosan emelkedett János-hegyig. Ott sokan felmásztunk az Erzsébet-kilátó különböző magasságú kilátóteraszáig. Nagyon ritkán van ilyen pompás kilátás, a lehűlés és a szél kitisztította a levegőt. A legtetejére – ide már csak Lacival mentünk fel – tényleg nagyon erős volt a szél, tetejébe a lépcső is lefagyott a behordott hótól.

A kilátó szélárnyékos oldalán megpihentünk, aki éhes volt, evett valamit. Utunk során a Libegőnél jelzést váltottunk: az eddig piros helyett K tanösvényen mentünk tovább Anna-rétig. Itt irány váltottunk, délnyugat felé különböző jelzésen Makkosmáriáig gyalogoltunk. A templom nyitva volt, meg lehetett nézni. Itt is tartottunk pihenőt, majd elindulva a Budaörsi-hegy oldalában ismét emelkedett az út. Csillebérc közelében elvált a hosszabb és rövidebb táv. Nagy meglepetésemre a hosszabb távra már csak 12-en maradtunk.  Volt egy rövid út is, ezen nem indult senki. A középső táv – melyet H. Jani vezetett – 7,5 km hosszú volt 314/286 m szintkülönbséggel.

Budaörs felé javarészt megint a piros jelzésen haladtunk. Az eddigi útviszonyok rosszabbak lettek, mert ezen a déli oldalon a szikrázó napsütés gyorsan olvasztotta a havat, és csurgott le a kocsiúton, melyen mi is haladtunk. Budaörs első házánál egy kis tisztáson ebédeltünk, majd folytattuk utunkat. A fák közül kiérve a kőfejtőnél már gyönyörű kilátás nyílt a Kő-hegyre, Budaörsre, Budapest felé Még szebb volt a kilátás, mikor felkapaszkodtunk (ide már csak öten) az Odvas-hegyre. Volt ott egy barlang is. Szélcsendes, napos időben értünk Budaörs főutcájára, ahol befejeződött túránk. A megtett táv 11,5 km lett 390/626 m szintkülönbséggel.

Újév-köszöntő túra '23

Címkék

A ragyogó napsütés, a könnyű túra, az ilyen túrákon várható finomságok még az egyébként téli álmot alvó túratársainkat és vendégeinket is a szabadba csábította. Így talán nem is annyira meglepő, hogy 48-an voltunk.

Vonattal érkeztünk túránk kiinduló pontjára, a besnyői vasútállomásra. Pár perc várakozás után befutottak azok is, akik nem Pest felől jöttek, és késett a vonatjuk. Hosszú sorban indultunk a vasúttal párhuzamosan, majd az aluljárón áthaladva már látszott a templom is, nem csak a zajvédő fal. Itt is csatlakoztak hozzánk páran. A temetőn át mentünk, hogy Teleki Pál sírját és Ivánka Imre ’48-as honvéd ezredes kriptáját is láthassuk. Ezt követően egy út nélküli lejtőn értünk az Antal-hegy felé vezető jelzetlen, de jól járható útra. Antal-hegyen nem a legrövidebb utat választottuk, így helyenként  - a még kissé párás idő ellenére - szép kilátásban volt részünk Gödöllő irányába. Addig emelkedett az út, míg el nem értük a Pap Miska-forrás felé vezető Z kör jelzést. Nem sokat koptattuk azt, mert 250 m után megint jelzetlen útra tértünk. Hamarosan - egy bejárás során előre kinézett - kiszélesedő füves területre értünk, ahol leterített esőkabátokra pakoltuk ki a süteményeket és egyéb finom falatokat. Volt aztán pezsgődurranás, forralt bor fahéjas illata lengte körül az erdőt, de egyéb – javarészt alkoholos italokkal – is koccintgattunk, újévi jókívánságok serege hangzott el. Nem kellett sietnünk, mert 10 fok feletti, zavartalan napsütés (is) melengetett bennünket.

Egyszer azért minden jónak vége szakad, elindultunk mi is visszafelé. Miközben Incsőnél bevártam a lemaradókat, többiek a templomtól két irányba is elindultak a vasútállomás felé. Úgy gondolom nem mindenki érte el az első, Pest felé igyekvő vonatot (én is csak úgy, hogy 2 percet késett), mert nem mindenkit láttam a vasútállomáson. Az út hossza 9,5 km volt, 154 m szintkülönbséggel.



 

Tokod– Mogyorósbánya - Nyergesújfalu

Címkék

Az év utolsó szervezett túrája Gerecsébe vezetett bennünket részben az OKT útvonalán. Viszonylag szép számmal (32 fő) vettünk részt rajta. A hosszabb táv 13 km hosszú volt 490/485 m szintkülönbséggel.

Isaszegről 7 órakor indulva ¾ kilencre értünk Tokodra. A házakat elhagyva már láttuk első hegyünket, ami ránk várt. Ez a Hegyes-kő volt. El lehetett menni alatta is (az OKT is így tett), így csak páran kapaszkodtunk fel rá. A ködös idő miatt – finoman szólva - nem volt zavartalan a kilátás, a szép fehér sziklák miatt mégis érdemes volt felmenni. Innen leereszkedve egy plató (Kis-kő) után tovább lejtett az út. Némi aszfaltút után a Tokodi-pincékhez jutottunk. Az út baloldalán több beomlott pincét láttunk a löszfalban. Ismét emelkedő kezdődött, ezúttal Mogyorósi-sziklákhoz. Több sziklatorony is található itt, egyiken egy vaskereszt is van. Ha kicsit guvasztottuk a szemünket, innen már ki lehetett venni a Duna vonalát. Pihenőt tartottunk itt, majd leérve a Kő-hegynek is nevezett szikláktól Mogyorósbányára értünk.

A Kultúrház előtt volt egy Bányász-emlékmű, és egy hatalmas bányászlámpa saválló acélból. Tőle pár méterrel arrább pedig egy vasló (talán bányaló?).. Mikor elhagytuk Mogyorósbányát, egyre világosabb lett, kétszer láttuk is a napot. Már csak egy emelkedő volt hátra, ez volt a három közül a legkisebb a Muzsla-tető oldalában. Megálltunk ebédelni, majd igazán könnyű úton besétáltunk Nyergesújfaluba.

A rövidebb túrán résztvevők A buszról Mogyorósbányán szálltak le, és onnan tették meg az utat Nyergesújfaluig. Ez a táv 6 km, 93/126 m szintkülönbséggel, de ezután még besétáltak a kisváros egy cukrászdájába.

 

Szekszárdi városnézés, borkóstoló

Címkék

Eredetileg júliusban mentünk volna Szekszárdra, de az akkori kánikula miatt épp a MÁV nem javasolta az utazást. Ezért tettük át ezt a programot novemberre.

Azért a MÁV most is kitett magáért, a pécsi IC 30 percet késett Sárbogárdig. Itt kellett átszállnunk a Szekszárdra menő vonatra. Azért vannak csodák, az IR vonat megvárt bennünket. Mi ennek nagyon örültünk, azok viszont kevésbé, akik a kényszerű várakozás miatt további csatlakozásokat késtek le.

Borkóstolóra mentünk, de olyan útvonalon, hogy Szekszárd legfőbb nevezetességeit azért megláthassuk. Így voltunk a volt zsinagógánál, elhaladtunk a Wosinsky Mór Múzeum mellett, megnéztük a Prométheusz-park modern szobrait (ez különösen H. Janinak marad emlékezetes), körbejártuk a Béla király teret (Borkút, Szent László-, Gyűrűkert-szobor), aztán a Babits Emlékház mellett elhaladva értünk a Frankos Borházba, ahol már vártak bennünket. A látványpincében kezdtük a borkóstolót, egy-egy borról megtudva évjáratát, jellegzetességeit, hogyan érlelték, tárolták. A kóstoló ebéd mellett folytatódott, ami finom volt, csakúgy, mint a borok. Jókedvvel gyorsan szaladt az idő, lassan szedelőzködhettünk, hogy kényelmesen elérjük a hazafelé tartó vonatot.

No, ez se volt eseménymentes. Megint késett az IC, a Keletibe érve, épp indulni készült a gödöllői vonat, mikor nagy szerencsénkre közvetlenül a mellette lévő vágányra befutott vonatunk. Kis könyörgésre megvárták, míg mindannyian átszálltunk. 21-en voltunk ezen a programon.



 

Vértes, Keleti-Bakony

Címkék

Tízen háromnapos utunk első napján a Keleti-Bakonyban, másik két napján a Vértesben túráztunk. Úgy a szállásunkról, mint az időjárásról csak jót mondhatunk. A három nap alatt 43 km-t gyalogoltunk 872 m szintkülönbséggel.

11. 11. (péntek)

Két kocsival utaztunk, és 11 órára értünk Csórra, ahonnan az első túránk indult. Először a Kilátó-hegyre kapaszkodtunk fel. Nevének megfelelően szép kilátás nyílt Csórra, Várpalotára, és a Keleti-Bakony hegyeire. Itt áll egy japán Torii kapu is. Kút-hegy után a környék jellegzetes dolomitsziklái közé értünk, a Száraz-horogba. Ezt két párhuzamos mély völgy szabdalta fel. Ezeket a mély völgyeket hívják itt horognak. A sziklagerincekről szebbnél szebb kilátásban gyönyörködhettünk, de kilátás nélkül is nagyszerű látvány volt az őszi színekben pompázó erdő. A Száraz-horog bejárása után egy Mandulás nevű fennsíkon folytattuk utunkat a Szenes-horogig. Ez hosszabb és mélyebb volt, mint az előző, de szintén nagyon szép. Itt a horgokkal kapcsolatban egy kis kitérőt kell tennem: más-más térképen a Száraz- és Szenes-horog fordítva szerepel (pl. Google, OSM). Én a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség Keleti-Bakony turistatérképe, valamint a Közép-Dunántúli Piros igazolófüzete szerint írtam a beszámolót, iratoztam fel a képeket – talán ők jobban tudják. A túra után átautóztunk Pusztavámra, a Rigófészek-vendégházba, mert itt foglaltam szállást, ide kértem a vacsorát Mórról.

11. 12. (szombat)

A vendégháztól indultunk a Z jelzésen – először sajnos több mint két km-t aszfalton. Ezután kényelmes erdei utak jöttek a napsütéses őszi erdőben. Kereszteztük a Szép-víz eret, mely valószínűleg az áteresz eldugulása miatt visszaduzzadt. Nemsokára a Gerencsérvárhoz értünk, előtte pihenőhely és a forrás is volt. A vár (amely inkább csak lakótorony) a tatárjárás után épült, túl sok nem maradt belőle. A várnézés után folytattuk utunkat. 2,5 km erdei út után most egy rövidebb aszfaltozott út következett, szerencsére csak biciklisek és gyalogosok közlekedtek rajta. Az út közelében egy hatalmas kidőlt fán megebédeltünk, pihentünk. A tervezett úttól – Laci javaslatára – eltértünk, és körbegyalogoltuk a Festékgyári–tavat. Megérte a kerülőt, mert szép volt a tó, különösen így, hogy az égen egész báránycsorda haladt, és ez tükröződött a tó vizén.  Ezután a Kék-tavat érintettük, majd egy állatmegfigyelő kertben láttunk egy teljesen bezsongott muflon kost. Még mielőtt szállásunkra értünk volna a Vérteserdő Malomerdő panzióját is megnéztük. Ennek különlegessége, hogy egy patak átfolyik a ház alatt.

11. 13. (vasárnap)

Összepakoltunk, majd reggeli után a szállásunktól kocsikkal Kőhányáspusztára utaztunk. Az országos kéken indultunk. Először Batonna-hegyre emelkedett az út, majd a Nagy-tiszta oldalában értük el utunk legmagasabb pontját. Változatos terepen ragyogó napsütésben haladtunk. A kékről két kitérőt tettünk, először a Csáki (Oroszlánkő)-várhoz, ezt követően az– Oroszlánkői-barlanghoz kapaszkodtunk fel. Ez utóbbi tetejéről szép kilátásban is volt részünk. Elhagytuk az OKT-t, majd az erdő és a Községi legelő határán értük el a S jelzést. Ezen mentünk vissza Kőhányáspusztára, közben meg is ebédeltünk. Még ott körbejártuk a kápolnát, volt aki betért egy kávéra. Még egy programunk volt, ez pedig Válon a Love (Szeretet)-szobor megtekintése, majd hazautaztunk. A különleges szobor naplementében (mert épp akkor értünk oda) talán még szebb volt a szokásosnál.



 

Mátraháza - Kékestető – Mátrafüred

Címkék

Novemberi túránk az ország legmagasabb pontjára vezetett. Végre örvendetesen sokan voltunk, 42-en. Pedig az út elején az idő nem a legkellemesebb volt a ködnek, esőnek „köszönhetően”. A hosszabb táv 12 km–es volt, 372/760 méteres szintkülönbséggel.

7 órai indulással az Isaszeg – Gödöllő útvonalon fél tízre értünk Mátraházára. Innen indult a hosszabb és a legrövidebb út, de ez utóbbit végül senki se választotta. A középtávú túrázók busszal mentek fel Kékestető parkolójába, onnan a túra útvonala megegyezett a hosszabb távéval. Gyenge esőben indultunk, ráadásul még köd is volt. Az OKT útvonalán haladtunk - többek számára meglepően - először lefelé a Somor-patak völgyéig. Innen aztán kezdett húzósan emelkedni az út, egészen Kékestetőig. Itt bevártunk mindenkit, a csúcskőnél megejtette mindenki a kötelező fényképezést. A TV-toronyba/kilátóba abszolút értelmetlen lett volna felmenni, hiszen 100 m-nél messzebbre úgysem lehetett ellátni. Némi didergés után elindultunk lefelé, egy darabig az idevezető OKT-n, majd áttértünk a K▲ jelzésre, amin szinte Mátrafüredig haladtunk. 1,2 km-en meredekebben lejtett az út, de amikor a Csatorna-patak közelébe értünk (itt még nem volt benne víz), enyhülni kezdett. Egyre világosabb lett, már nem kellett az esőtől félnünk. Véletlenül ugyan, de egy szélesebb út elcsábított a jelzett úttól – ezt a hibát hamarosan helyrehoztuk és visszatértünk a patakvölgybe. Nagy örömünkre sok szalamandrát láttunk, ők az út kedvenc fotótémájává váltak. Már megjelentek az első üdülők, mikor az út jobb oldalán egy felduzzasztott kis tavat is láttunk, tetején méregzöld békalencsével (sajnos a fénykép nem adta vissza a valós színeket). Mátrafüred szélén egy erdei játszótér állott, melynek része volt egy vízkerék is – lányaink kis vödrökben szorgalmasan hordták fel a vizet a patakból, hogy mozgásba hozzák a kereket. Mátrafüredre érve páran betértek egy kávéra, aztán hazaindultunk.

 

Zalai-dombság

Címkék

Túráink során (OKT, DDK, Balaton-felvidék) már többször érintettünk zalai tájakat, de ez az első négynapos túránk, amely csak a Zalai-dombságba vezetett. Megérte elmenni, változatos utakon, szép tájakon hullámvasutazhattunk – mert itt aztán állandóan le-, s föl haladt utunk. A Zalai Piros út egy 60 km-es szakaszát nyolcan jártuk be 1495/1322 m szintkülönbséggel.

10.14. péntek

A túra indulópontjára, a fura nevű Szentpéterúrra vonattal és kocsival utaztunk. A vasúti átszállások miatt majdnem dél lett, mire odaértünk, még úgy is, hogy Laci kocsival bejött értünk Keszthelyre. Könnyű emelkedővel kezdődött az út feleslegesnek tűnő, széles zúzott kővel leszórt úton, hiszen nagyon ritkán volt egy-egy – jórészt - lakatlan ház mellette. Erdőben lefelé haladva közelítettük meg a Tilaj felé vezető aszfaltutat. Ezután ismét emelkedő következett a Szent György-erdőig. Szállásadónk tanácsára pár száz méteres kitérővel felkerestük a Remetekert nevű búcsújáróhelyet. Szépségét emelte a ragyogó őszi napsütés is. Innen még 4,5 km volt hátra tilajújhegyi szállásunkig. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, a megrendelt vacsorák ezen, és a következő napokban is pompásak voltak. Napi túraadagunk 13 km volt 346/365 m szintkülönbséggel.

10.15. szombat  

Reggeli után kocsival Kallósdra, az Árpád-kori kerektemplomhoz utazunk. Szerencsénk volt, mert nyitva találtuk ezt a páratlan értéket. Alaposan körbenéztünk, majd jött a gyaloglás. Az erdőben is volt két építészeti érték: a felújítás alatt lévő Bezerédj-Békássy- kastély (meglepetésre nyitva volt) és a Szent Vendel-kápolna. Szinte teljes hosszában erdőben haladt az út Gyűrűsig. Igen látványosak a Dabronyi-tavak, melyek száma egyre nő, újabb tavakat hoznak létre a Dötki-patak felduzzasztásával. Gyűrűsről kocsival és busszal (ez utóbbival csak részben, mert egy átszállás során nem nyitotta ki a sofőr az ajtót) jutottunk ideiglenes otthonunkig. Gyaloglásunk során14 km-t tettünk meg 395/258 m szinttel.

10.16. vasárnap

Gyűrűs bejárati úttól folytattuk előző nap abbahagyott túránkat. Szép lösz-mélyutakon kezdődött az út. Kemendi-hegyig javarészt felfelé, de a Zalai-dombságra annyira jellemző hullámokkal. Közben volt egy kis kényszerszünetünk is, míg a szelídgesztenye és dió gyűjtögetők előkerültek a jelzést-vesztett útjukról. Innen Nemesapátiba már lejtős úton érkeztünk. Megnéztük a templomot, kápolnát Volt egy forrás a faluban, mely egy kis malomkereket hajtott. Sajnos ezt követően 3 km-en nem volt más választásunk, aszfaltozott úton kellett mennünk. Későbbi utunk során a P jelzés részben a közelmúltban kialakított Horhosok útján haladt. Ezt elhagyva a Cserlap nevezetű területre értünk, mely már a 76-os út mellett található. Innen utaztunk szálláshelyünkre. Teljesítményünk 16 km volt, 440/346 méterrel.

10.17. hétfő

Utolsó napi túránk kiindulópontja Zalaegerszeg közelében lévő Bazita TV-torony volt. Erdőben, gyümölcsösökben, szőlők között lejtősen haladt az út Babosdöbrétéig. Aztán egy emelkedő következett Balázsfáig. Itt egy kis kápolna, szép kilátás Bazitára, és egy ötletes kisvonat várt ránk hordókból építve. Dobronhegy volt a következő település, melynek csak az üdülőterületét érintettük. Egy újabb emelkedő során két geodéziai tornyot is láttunk. A Bödei-hegy következett, művelt és elhagyott szőlőkkel. Bödén át jutottunk Kávás közelében lévő Ilona-majorhoz. Káváson még megnéztük a Harangtornyot és a méltán híres két Tájházat. Ezen a napon is 16 km-t gyalogoltunk, csak a szint volt kevesebb, mint előző nap (414/353 m). Már csak a hazautazás volt hátra a ragyogó időben eltöltött négy szép napból.



 

Kisinóci-th. - Kóspallag

Címkék

Bár nem a legideálisabb túraidő volt, mégis több résztvevőre számítottam. 3 vendégünkkel együtt összesen csak húszan voltunk. Két táv között lehetett választani: volt egy 12 km-es és egy 7 km-es.

Busszal utaztunk a Kisinóci-turistaházhoz, 7 órai indulással ¾ kilencre értünk oda. Lekászálódás után az OKT jelzésen indultunk, de a Pokol-völgye patakon való átkelés után rögtön el is hagytuk azt. Kis ideig a patak egy mellékága mellett haladtunk a Z, és a K négyszög jelzésen. Néha ugyan rákezdett az eső, de a párásság és a tócsák inkább az előző napi esőzésnek voltak köszönhetőek. A rövidebb és a hosszabb táv 3,7 km megtétele után vált ketté, még a Tar Péter-hegy előtt.

Az elágazás után a rövidebb táv résztvevői jelzetlen úton dél felé fordultak, és még 30 métert emelkedett az útjuk. Ekkor érték el a Fekete-hegy oldalában futó K+ jelzést. Azon jutottak be Kóspallagra, majd a faluban tett kis kitérő után értek oda, ahonnan a busz indult vissza. Ez a táv 7 km hosszú volt, 167/214 m szintkülönbséggel.

A hosszabb távosok is tovább kapaszkodtak, csak ők a Tar Péter-hegy oldalában. Ezután hosszú lejtő következett, melynek végén majdnem leértünk a királyréti kisvasút Pap-hegyi állomásához. Aztán eljött a lejtős út böjtje, a Pap-hegy oldalában 600 méter alatt 111 métert emelkedett az út. Tovább kapaszkodva 120 m-re lett volna egy kilátóhely, de lemondtunk róla – a nagy párában 20-30 méternél nem lehetett messzebb látni. A hegy oldalában – erősen köves úton – mintegy 50 m-t ereszkedtünk, majd ismét emelkedni kezdett az út Fekete-hegyig, de ez már kényelmes erdei út volt. Közben az út melletti farakásoknál megebédeltünk. Tovább indulva egyre világosabb lett, mi is elértük a K+ jelzést, azon jutottunk be Kóspallagra. A mi utunk11,8 km volt, 464/524 méter szintkülönbséggel.

A képeket Palásti Kati (PK) és Notter Béla készítette.