Isaszegi Természetbarát Klub
Mátraháza - Kékestető – Mátrafüred
Notter Béla, 2022. november 7. 20.01Novemberi túránk az ország legmagasabb pontjára vezetett. Végre örvendetesen sokan voltunk, 42-en. Pedig az út elején az idő nem a legkellemesebb volt a ködnek, esőnek „köszönhetően”. A hosszabb táv 12 km–es volt, 372/760 méteres szintkülönbséggel.
7 órai indulással az Isaszeg – Gödöllő útvonalon fél tízre értünk Mátraházára. Innen indult a hosszabb és a legrövidebb út, de ez utóbbit végül senki se választotta. A középtávú túrázók busszal mentek fel Kékestető parkolójába, onnan a túra útvonala megegyezett a hosszabb távéval. Gyenge esőben indultunk, ráadásul még köd is volt. Az OKT útvonalán haladtunk - többek számára meglepően - először lefelé a Somor-patak völgyéig. Innen aztán kezdett húzósan emelkedni az út, egészen Kékestetőig. Itt bevártunk mindenkit, a csúcskőnél megejtette mindenki a kötelező fényképezést. A TV-toronyba/kilátóba abszolút értelmetlen lett volna felmenni, hiszen 100 m-nél messzebbre úgysem lehetett ellátni. Némi didergés után elindultunk lefelé, egy darabig az idevezető OKT-n, majd áttértünk a K▲ jelzésre, amin szinte Mátrafüredig haladtunk. 1,2 km-en meredekebben lejtett az út, de amikor a Csatorna-patak közelébe értünk (itt még nem volt benne víz), enyhülni kezdett. Egyre világosabb lett, már nem kellett az esőtől félnünk. Véletlenül ugyan, de egy szélesebb út elcsábított a jelzett úttól – ezt a hibát hamarosan helyrehoztuk és visszatértünk a patakvölgybe. Nagy örömünkre sok szalamandrát láttunk, ők az út kedvenc fotótémájává váltak. Már megjelentek az első üdülők, mikor az út jobb oldalán egy felduzzasztott kis tavat is láttunk, tetején méregzöld békalencsével (sajnos a fénykép nem adta vissza a valós színeket). Mátrafüred szélén egy erdei játszótér állott, melynek része volt egy vízkerék is – lányaink kis vödrökben szorgalmasan hordták fel a vizet a patakból, hogy mozgásba hozzák a kereket. Mátrafüredre érve páran betértek egy kávéra, aztán hazaindultunk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Zalai-dombság
Notter Béla, 2022. október 20. 12.04Túráink során (OKT, DDK, Balaton-felvidék) már többször érintettünk zalai tájakat, de ez az első négynapos túránk, amely csak a Zalai-dombságba vezetett. Megérte elmenni, változatos utakon, szép tájakon hullámvasutazhattunk – mert itt aztán állandóan le-, s föl haladt utunk. A Zalai Piros út egy 60 km-es szakaszát nyolcan jártuk be 1495/1322 m szintkülönbséggel.
10.14. péntek
A túra indulópontjára, a fura nevű Szentpéterúrra vonattal és kocsival utaztunk. A vasúti átszállások miatt majdnem dél lett, mire odaértünk, még úgy is, hogy Laci kocsival bejött értünk Keszthelyre. Könnyű emelkedővel kezdődött az út feleslegesnek tűnő, széles zúzott kővel leszórt úton, hiszen nagyon ritkán volt egy-egy – jórészt - lakatlan ház mellette. Erdőben lefelé haladva közelítettük meg a Tilaj felé vezető aszfaltutat. Ezután ismét emelkedő következett a Szent György-erdőig. Szállásadónk tanácsára pár száz méteres kitérővel felkerestük a Remetekert nevű búcsújáróhelyet. Szépségét emelte a ragyogó őszi napsütés is. Innen még 4,5 km volt hátra tilajújhegyi szállásunkig. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, a megrendelt vacsorák ezen, és a következő napokban is pompásak voltak. Napi túraadagunk 13 km volt 346/365 m szintkülönbséggel.
10.15. szombat
Reggeli után kocsival Kallósdra, az Árpád-kori kerektemplomhoz utazunk. Szerencsénk volt, mert nyitva találtuk ezt a páratlan értéket. Alaposan körbenéztünk, majd jött a gyaloglás. Az erdőben is volt két építészeti érték: a felújítás alatt lévő Bezerédj-Békássy- kastély (meglepetésre nyitva volt) és a Szent Vendel-kápolna. Szinte teljes hosszában erdőben haladt az út Gyűrűsig. Igen látványosak a Dabronyi-tavak, melyek száma egyre nő, újabb tavakat hoznak létre a Dötki-patak felduzzasztásával. Gyűrűsről kocsival és busszal (ez utóbbival csak részben, mert egy átszállás során nem nyitotta ki a sofőr az ajtót) jutottunk ideiglenes otthonunkig. Gyaloglásunk során14 km-t tettünk meg 395/258 m szinttel.
10.16. vasárnap
Gyűrűs bejárati úttól folytattuk előző nap abbahagyott túránkat. Szép lösz-mélyutakon kezdődött az út. Kemendi-hegyig javarészt felfelé, de a Zalai-dombságra annyira jellemző hullámokkal. Közben volt egy kis kényszerszünetünk is, míg a szelídgesztenye és dió gyűjtögetők előkerültek a jelzést-vesztett útjukról. Innen Nemesapátiba már lejtős úton érkeztünk. Megnéztük a templomot, kápolnát Volt egy forrás a faluban, mely egy kis malomkereket hajtott. Sajnos ezt követően 3 km-en nem volt más választásunk, aszfaltozott úton kellett mennünk. Későbbi utunk során a P jelzés részben a közelmúltban kialakított Horhosok útján haladt. Ezt elhagyva a Cserlap nevezetű területre értünk, mely már a 76-os út mellett található. Innen utaztunk szálláshelyünkre. Teljesítményünk 16 km volt, 440/346 méterrel.
10.17. hétfő
Utolsó napi túránk kiindulópontja Zalaegerszeg közelében lévő Bazita TV-torony volt. Erdőben, gyümölcsösökben, szőlők között lejtősen haladt az út Babosdöbrétéig. Aztán egy emelkedő következett Balázsfáig. Itt egy kis kápolna, szép kilátás Bazitára, és egy ötletes kisvonat várt ránk hordókból építve. Dobronhegy volt a következő település, melynek csak az üdülőterületét érintettük. Egy újabb emelkedő során két geodéziai tornyot is láttunk. A Bödei-hegy következett, művelt és elhagyott szőlőkkel. Bödén át jutottunk Kávás közelében lévő Ilona-majorhoz. Káváson még megnéztük a Harangtornyot és a méltán híres két Tájházat. Ezen a napon is 16 km-t gyalogoltunk, csak a szint volt kevesebb, mint előző nap (414/353 m). Már csak a hazautazás volt hátra a ragyogó időben eltöltött négy szép napból.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Kisinóci-th. - Kóspallag
Notter Béla, 2022. október 3. 21.17Bár nem a legideálisabb túraidő volt, mégis több résztvevőre számítottam. 3 vendégünkkel együtt összesen csak húszan voltunk. Két táv között lehetett választani: volt egy 12 km-es és egy 7 km-es.
Busszal utaztunk a Kisinóci-turistaházhoz, 7 órai indulással ¾ kilencre értünk oda. Lekászálódás után az OKT jelzésen indultunk, de a Pokol-völgye patakon való átkelés után rögtön el is hagytuk azt. Kis ideig a patak egy mellékága mellett haladtunk a Z, és a K négyszög jelzésen. Néha ugyan rákezdett az eső, de a párásság és a tócsák inkább az előző napi esőzésnek voltak köszönhetőek. A rövidebb és a hosszabb táv 3,7 km megtétele után vált ketté, még a Tar Péter-hegy előtt.
Az elágazás után a rövidebb táv résztvevői jelzetlen úton dél felé fordultak, és még 30 métert emelkedett az útjuk. Ekkor érték el a Fekete-hegy oldalában futó K+ jelzést. Azon jutottak be Kóspallagra, majd a faluban tett kis kitérő után értek oda, ahonnan a busz indult vissza. Ez a táv 7 km hosszú volt, 167/214 m szintkülönbséggel.
A hosszabb távosok is tovább kapaszkodtak, csak ők a Tar Péter-hegy oldalában. Ezután hosszú lejtő következett, melynek végén majdnem leértünk a királyréti kisvasút Pap-hegyi állomásához. Aztán eljött a lejtős út böjtje, a Pap-hegy oldalában 600 méter alatt 111 métert emelkedett az út. Tovább kapaszkodva 120 m-re lett volna egy kilátóhely, de lemondtunk róla – a nagy párában 20-30 méternél nem lehetett messzebb látni. A hegy oldalában – erősen köves úton – mintegy 50 m-t ereszkedtünk, majd ismét emelkedni kezdett az út Fekete-hegyig, de ez már kényelmes erdei út volt. Közben az út melletti farakásoknál megebédeltünk. Tovább indulva egyre világosabb lett, mi is elértük a K+ jelzést, azon jutottunk be Kóspallagra. A mi utunk11,8 km volt, 464/524 méter szintkülönbséggel.
A képeket Palásti Kati (PK) és Notter Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Zempléni-hegység 2022.
Notter Béla, 2022. szeptember 29. 10.31Szokásos őszi négynapos túránkat ezúttal a Zempléni-hegységbe szerveztem. Most a kevésbé járt nyugati részén jártunk a Hernád-völgy felől. 24-en vettünk részt rajta, aki mindig a hosszabb távon volt, az – a kisebb sétákat nem számítva - 53,8 km-t gyalogolt 1876 méteres szintkülönbséggel. Természetesen voltak választhatóan rövidebb utak is.
Szeptember 23. (péntek)
7 órai indulással fél tíz után értünk Abaújszántóra, a szálláshelyünkre. Kipakoltunk, majd Fonyra autóztunk. Innen indult a túránk. A forrás körül szépen kialakított térről a katolikus templom felé vettük az irányt. Egy balkanyar után mindjárt emelkedni kezdett az út. Mérsékelt emelkedővel – visszanézve - hamarosan magunk alatt láttuk Fonyt, a Hernád-völgyet, mögötte pedig a Cserehátat. Az eddigi bokros, ligetes terület után tölgyerdőbe jutottunk, itt sziklás úton értünk fel a Rezső bácsi-kúthoz. Még egy darabig emelkedett az út a Kis-szár-kőig, aztán az eddigi zöld jelzés helyett sárgán folytattuk utunkat – immár lefelé. Egy nagy rétre kiérve először láthattuk meg a regéci várat. A S jelzést 3 km-en koptattuk, utána jelzetlen útra tértünk. Ezen értük el az aszfaltozott utat, melyen – jobb híján – egészen Fonyig mentünk. Ezután Vizsolyba autóztunk. Itt megnéztük az Árpád-kori templomot, melynek eredeti festése – hasonlóan sok más templomhoz – úgy maradhatott fenn, hogy a reformátusok kezébe kerülve lemeszelték azt. A templomban őrzik a meglévő 27 magyar nyelvű biblia egyik eredeti példányát, a látogatóközpontban pedig kiállítás is van megszületésének körülményeiről. Voltak akik a Méz-múzeumot is megnézték. Vacsorát, – csakúgy mint a reggelit - szálláshelyünkön sikerült kapnunk – méghozzá finomat.
Szeptember 24. (szombat)
Reggeli után kocsival Hejcére utaztunk. A rövidebb távot választók Fehér-kút felé indultak, majd ugyanazon az úton visszatérve 8,2 km-t tettek meg 273 m szintkülönbséggel. Amit viszont mindenki megnézett, az a 2006-ban bekövetkezett szlovák katonai repülőgép- katasztrófa emlékműve volt a temető közelében. A hosszabb utat megtevők a Gergely-hegyet szinte megkerülve, a Medvemaráson át értek a Fehér-kúti pihenőhelyhez. Annak kényelme helyett inkább az út szélét választottuk, mert ott jó melegen sütött a nap. Ismét választási lehetőség adódott, hogy ki jön fel a Sólyom-kőhöz, majd a Borsó-hegyre, de végül mindenki bevállalta ezt a plusz emelkedőt és kilométereket. A Sólyom-kő érdekes sziklaalakzatokkal és kilátással kínálkozik, a Borsó-hegy pedig megrendítő látvány a repülőgép letarolta hegytetővel és a 42 halott emlékére állított kopjafával. Kényelmes, mindvégig lejtős úton értünk vissza Hejcére, itt megpihentünk, és megnéztük a patakparti látványosságokat. Kocsival visszaérve szállásunkra, még elsétáltunk a közeli öreg pincékhez. Este vacsora előtt Anci születésnapját ünnepeltük.
Szeptember 25. (vasárnap)
Ezen a napon beljebb merészkedtünk a hegység belsejébe, és kocsival Óhutára utaztunk. A temetőnél tettük le a kocsikat. Besétáltunk a falu közepébe. Innen három távon is lehetett menni. A közepes táv együtt indult a hosszabbal, mindjárt egy jó meredek úttal. Ettől kellően megijedtek a közepes túrát választók, így a rövidre tértek át. A hosszabb táv résztvevői 600 méter megtételével, 121 méter szintemelkedés után felértek az Emőke-forrás közelébe. Volt is egy találó feliratú pad ott, ezzel a szöveggel: „Kínok vége” pihenő. A forrás jóízű volt, mellette egy kis tó még szebbé tette a környezetét. Kis pihenő után továbbindultunk a Szelekfej-szakadék felé. A szakadékban (melyben egy szép nevű Bíborka-forrás vize csordogált) felkapaszkodni nagy élmény volt. Utána a K tanösvény jelzésen nagyon szép – tisztásokkal megszakított – erdő következett Szelekfej és Rókás-tető között. Elértük a P+ jelzést, innen már végig ezen mentünk. Nagy-kő-rét után az eddigi jó jelzések - a kijárt utakkal együtt – eltűntek, csak hosszas keresgélés után tudtunk tovább haladni. A Mély-patakon való átkelés után hamarosan kereszteztük az aszfaltozott utat, majd ismét emelkedni kezdett az út a Pálos-kolostorromig. Az kolostorból alig maradt valami, mellette viszont forrás, pihenőhely, egy Könnycsepp nevezetű tó is található. Itt ebédeltünk, aztán tovább emelkedő úton előbb egy kilátóhelyet (láttuk innen a kolostorrom környékét, távolban pedig a regéci várat), majd a Kis- Királyos sziklatetőt. Innen is szép kilátás nyílt a szemközti hegyekre, és az alattunk lévő Óhutára. Leereszkedve a Kiráy-kúti-patak után visszaértünk a kocsikhoz. Változatosság kedvéért hazafelé Tolcsván és az Aranyos-völgyön át mentünk. Este még egy program várt ránk: egy vacsorával egybekötött borkóstoló.
Szeptember 26. (hétfő)
Összepakoltunk, megreggelizünk. Sajnos esett az eső, emiatt sokan elbizonytalanodtak a túrázást illetően. Volt, akinek nem is volt választási lehetősége, mert olyan kocsi utasa volt, melynek vezetője, vagy tagjai reggeli után hazaindultak. Végül kilencen indultunk az eredeti hosszabb túrán, a rövidített nem indult, két kocsi utasai pedig szerencsi várlátogatás után indultak haza. Mi enyhe esőben indultunk. Régi pincéket, köz- és zsidótemetőt elhagyva a felújítás alatt lévő Patay-kastélyhoz értünk. Ezután erdei emelkedő útra tértünk rá, mely az előző és az akkori esőtől erősen csúszott. Felérve a tetőre szerencsére változott a talaj, sárgás színű agyag, vagy lemorzsolódott lösz tejesen kemény volt az esőben is. Később elállt az eső, egészen világos lett, de azért még voltak tartalékai a felhőknek, kaptunk is belőle később. Tömegével láttunk gombákat, el is határoztuk, hogy út végén szedünk belőle – természetesen ott már nem volt, egyedül Inci talált két kisebb őzlábgombát. Egy tisztásról – ha párásan is, de láttuk a Hernád-völgyet és a Boldogkő-várát. Szép pontja volt az útnak a Galambász-forrás és környéke, az ott lévő kis tavat három forrás is táplálta. Nem tudom, hogy a köd szállt-e le, vagy csak esőpára volt, de sejtelmes homályban gyalogoltunk pár kilométert. Elhagytuk az eddigi Z jelzést, de továbbra is jól járható úton mentünk tovább. Utunk legnehezebb szakasza akkor jött el, mikor már Abaújszántó közelében lekerített faültetvények és legelők között voltunk kénytelenek gyalogolni. Itt, ha nem volt elég széles a kerítés melletti fű, vagy nagyon lejtős volt, csak a két keréknyomon tudtunk menni, az pedig nagyon csúszott, a sár pedig rátapadt cipőnkre. A település szélén aszfalt utat elérve hosszas cipőtisztogatási akcióba fogtunk. Szállásunkra érve kocsiba ültünk és hazautaztunk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szlovákiai túrák
Notter Béla, 2022. szeptember 16. 11.59Sajnos csak négyen voltunk ezen a szokottnál nehezebb, de nagyon változatos, szép túrán. Hat napos volt az út, ebből öt napon minden nap túráztunk. Aki minden túrát végigjárt, az 52,1 km-t gyalogolt/mászott 2781 m szintkülönbséggel.
09.06. kedd
7 órakor indultunk Isaszegről hárman, majd Gödöllőn egészült ki a kis csapat. Ipolyságon keresztül egyszer-egyszer megállva fél tizenkettőre értünk a bajmóci várkastélyhoz. Szerencsére egyénileg is végigjárható a múzeumként üzemelő vár. Mi kombinált jegyet vettünk, és a Pálffy- és a Hunyadi-túrát is végigjártuk. Nem véletlen ez Szlovákiai leglátogatottabb várkastélya. A gyönyörű szobákon, termeken, korhű berendezésen túl a Pálffy-körön van 4 emelet mélyen egy tavertin (forrásmészkő) barlang is. Két óra is elmúlt, mikor elindultunk szállásunkra, Rajecfürdőre. Sajnos útközben eleredt az eső. Elfoglaltuk szállásunkat, de az első napi túrát - mely a zsolnalitvai várba vezetett volna -, ki kellett hagynunk. Este besétáltunk Rajecfürdő központjába, ahol vacsoráztunk, és sétáltunk a fürdőhely látványosan megvilágított parkjában.
09.07. szerda
Kocsival Zsolnán át a Szulyói-sziklákhoz utaztunk. A szulyói sziklavilág leglátványosabb útját jártuk be egy tanösvény mentén. 150 méteres emelkedővel jutottunk fel a sziklavilág szimbólumaként ismert Gótikus-kapuhoz. További emelkedővel a Várhoz értünk. Ez olyan nehezen megközelíthető, hogy évszázadok alatt szinte senkinek se volt kedve bevenni. A vár alatti rétnél kis időre különváltunk, Olgival még felmentünk a Štefánikova-kilátóhelyhez. Innen be lehetett látni az egész szulyói medencét, és az északi sziklákhoz is egészen közel jutottunk. Visszaérve a parkolóba kocsival a 17 km-re lévő Manini-hasadékhoz hajtottunk. Ennek a kocsival is végigjárható hasadéknak egy pontjáról igen meredek úton felmentünk egy kilátóhelyre, ahonnan fentről is beláthattunk a hasadékba. Ez az út csupán 1 km hosszú volt, benne 97 m emelkedő (és kimaradt abból az összesítőből, amit tagjainknak küldtem E-mailen). A két út együtt 9,1 km volt, 606 m szinttel.
09.08. csütörtök
Kocsival az öt kilométerre lévő Zbyňov-ba utaztunk, innen tettünk meg egy 11 km-es körutat. Az erdőfoltokat hatalmas legelők vették körül a domboldalon. Mi sokáig az összefüggő erdő és a legelő határán gyalogoltunk az Elveszett-buzogány tanösvény nevezetű, enyhén emelkedő úton. A Buzogány-szikla maga egy geológiai csoda, már csak ezért is érdemes volt felgyalogolni. Ezután jelzetlen utak jöttek, amelyen sikerült először rossz irányba elindulni. Korrigálás után felértünk egy hosszú hegygerincre, melyről két helyen is kitérőt tettünk a Zbyňovi sziklákhoz. Ennek leglátványosabb része a Sziklatű. Szélesebb bicikliúton jutottunk vissza Zbyňov-ba. Ez az út 10,9 km hosszú volt 494 m szintkülönbséggel.
09.09. péntek
Elhagyjuk szállásunkat, és kocsival a Kis-Fátrában lévő Štefanova-ba utaztunk. Innen indult a három szurdokvölgyet is magába foglaló változatos út. Podžiar-hegyig indulástól 150 m-t emelkedett az út, majd kis lejtőn értünk a hasonnevű pihenőig, majd mellette lévő Hlboky-patakhoz. Ez a patak mélyítette ki magának a Felső-és az Alsó-szurdokot. Volt ebben minden: vízesés, pallósor, sziklamászás. Különösen vadregényes volt a Biely-patak felőli felöli vége (ez a rész – mint minden a környéken -, a Jánošik nevet kapta), ahol 2 m-re összeszűkült a szoros. Innen visszatérve betértünk az Új-szurdokba. Ennek épp az eleje volt látványos, magas, szinte függőleges létrákkal. Utána hegyoldalban haladtunk, helyenként belátva az Alsó-szurdokba. Ezen megint a Podžiarra értünk. Innen volt aki visszasétált Štefanova-ba, míg ketten nekivágtunk a Felső-szurdoknak. Ennek egymagában nagyobb volt a szintkülönbsége, mint az előzőeknek. A kitett helyeken fémlétrák, sodronykötél, kapaszkodó segítették az előrejutást. 700 m-ről 910 m-ig kapaszkodott fel az út a Hlboky-patak vízesései, zúgói mellett/felett. A patakvölgyet elhagyva szép erdei úton jutottunk a Štefanova-ba vezető útra, több helyről nagyszerű kilátással a Kis-Fátrára. Ezután kocsival Terchovába mentünk, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, estefelé elsétáltunk a másfél km-re lévő, kitűnő étterembe. Aki végigment a teljes úton, az 10,3 km-t gyalogolt, ehhez tartozott 501 m szintkülönbség.
09.10. szombat
Legnehezebb túránkra készülődtünk ezen a napon. Az időjárás azonban közbeszólt. Az előrejelzések 90 %-os eséllyel csak délelőttre 30 mm esőt jósoltak. Ezért nem mertünk nekivágni a szakadékos nehéz terepnek. Úgy gondoltuk, hogy egy-egy esőszünetben kis túrákat teszünk a közelben, például a falu fölött lévő kilátóba, vagy a kálváriára. Aztán reggel egész jó idő volt, így nekivágtunk egy kicsit hosszabb útnak, hátha azt még megússzuk eső nélkül. Kocsival Vrátnába, a felvonóállomáshoz utaztunk. Onnan folyamatos emelkedővel a Chata na Grúni-hoz értünk. Itt több lesiklópálya van, híres téli síterep. Ugyanazon az úton mentünk vissza a kocsikhoz (5,4 km, 253 m). Ezt az utat egy helyi turisztikai kiadvány ajánlotta, első helyre téve a többiek elé. Általános vélemény volt köztünk, hogy az előző napokban ennél mindig csak szebb helyeken jártunk.
Még mindig jó idő volt, ezért Olgival elhatároztuk, hogy legalább egy szép kilátóhelyig megyünk, aztán ugyanazon az úton vissza a kocsihoz. El is indultunk, miközben T.Mari és Mari visszagyalogolt Terchovába, szálláshelyünkre. Az első 220 m emelkedőt legyűrtük (miközben több kilátóhelyről gyönyörködhettünk a Vrátna-völgyben), mikor eleredt az eső. Szerencsére épp egy kisebb barlangnál voltunk, beálltunk oda. Elhatároztuk, hogy 10 percet-negyedórát várunk, aztán, ha nem áll az eső, visszafordultunk. Már be is pakoltuk minden elázhatót a hátizsákba, mikor hirtelen elállt az eső. Sőt pát perc múlva kisütött a nap. Folytattuk tehát utunkat gyönyörű sziklaalakzatok között, kilépcsőzött, kapaszkodókkal ellátott meredek úton. Felértünk a Malé Nocľany elágazáshoz (épp 1000 méteren volt), itt találkoztunk az első emberrel. Innen még 36 m-t emelkedett az út, ahol leírások szerint a legszebb a kilátás a Kis-Fátra hegyeire. Ez így is volt, csak nyugat felé nem nagyon mertünk nézelődni, mert onnan borzasztó sötét felhők közeledtek. Gyorsan megebédeltünk, aztán indultunk. Ugyan közelebb lett volna visszamenni azon az úton, amelyiken jöttünk, de azok a meredek sziklák lefelé veszélyesek lettek volna. Terchová felé egy öblös kerülővel vezetett az út, de ez kevésbé volt meredek (azért volt benne pár száz lépcsőfok, meg láncos kapaszkodó), jutalomképpen viszont szép sziklák és kilátások. Már beértünk Terchovába, mikor elkezdett esni (inkább szakadni) az eső. Behúzódtunk egy panzió fedett előterébe, nem áztunk. Mikor csendesedett az eső, nekivágtunk a maradék másfél kilométernek a kocsihoz. A nap második túrája 7,1 km hosszú volt, 600 m szintkülönbséggel. Este még elmentünk vacsorázni.
09.11. vasárnap
Elhagytuk szállásunkat, és kocsival Prosiek-be utaztunk. Erre a napra már jó időt ígértek, ezért odafelé egész úton, és a túra nagy részén is esett az eső. Egy-két száz méter megtétele után ketten is vissza is fordultak. Egy lengyel buszról épp előttünk indult egy csoport, a keskeny patakvölgyben, kisebb vízeséseknél alig tudtuk őket megelőzni. Mikor sikerült, már jobban tudtunk haladni. A Prosiečanka patak (a mely a szurdokot kivájta) érdekessége az volt, hogy időnként búvópatakként folytatta útját, a medrében tudtunk haladni. Egy pihenő után kezdődött igazán a nehezen járható rész. Voltak ugyan létrák, de némelyik olyan ferdén állt, nehéz volt rajta felfelé haladni. Aztán jó pár helyen a meredek sziklafalon nem volt semmi kötélsegítség. Ez száraz időben nem olyan nagy baj, de a vizes sziklákon - ahol csak akkora mélyedést talál az ember, hogy a cipője orra elfér -, már inkább Azért mindegyiken nagy odafigyeléssel szerencsésen túljutottunk. Felértünk utunk legmagasabb pontjára Svorad-ra, 930 m-re (ez az indulástól 320 m). Tartottunk a visszaút kitett szikláitól lefelé menet (ilyen helyeken lefelé mindig rosszabb menni), de szerencsénkre elállt az eső, sőt kis időre még a nap is kisütött, így nem volt semmi probléma. Azért is igyekeztünk vissza, nehogy a nehéz szakaszon találkozzunk a busznyi emberrel, mert az rengeteg ácsorgást jelentett volna. Egy fedett helyen (mert ismét esni kezdett) megpihentünk, aztán a parkolóig már meg se álltunk. (Az út adatai: 9,3 km, 327 m szint.) Ott egy üzemen kívüli étterem teraszán megebédeltünk, majd indultunk hazafelé. Besztercebányán, Zólyomon keresztül jöttünk, hazáig (250 km) csak egyszer álltunk meg tankolni.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Nagylóc – Rimóc
Notter Béla, 2022. szeptember 5. 21.07Cserháti túránkon Varsány lett volna a cél, de az Északi Zöld jelzés Musuta- és Vakarás-hegy között - a rimóci leágazás után - végképp járhatatlannak bizonyult, így Rimócra gyalogoltunk be. Így a táv is rövidebb lett: 10 km 280/333 m szinttel.
Eleve nem jól indult a nap. 7 órakor kezdtük volna Isaszegen felvenni a túrázókat, de ¾ hétkor telefonált a buszsofőr, hogy 40 percet késni fog. Telefonon próbáltam mindenkit értesíteni a késésről, amiből persze jóval több mint 1 óra lett. A tervezetthez képest másfél órával később értünk Nagylócra. Utána egy darabig minden jóra fordult: a Cserhát lankái most is lenyűgözőek voltak, ragyogó, nem túl meleg időnk volt, messziről láttuk Hollókő várát, és aminek legjobban örültem: két vendégünkkel együtt 38-an voltunk. Első emelkedőnk mindjárt Lagylócnál kezdődött, ez volt a Kavicsos-hegy. Innen viszonylag nagy lejtéssel értünk le, majd a gyenge lejtmenet folytatódott egészen a Hollókői-patakig. A mederben ugyan nem láttunk vizet, de fölötte a hídon állt egy pocsolya. Itt váltunk el a rövidebb túra résztvevőitől, akik tervezetten Rimócba, majd vissza Nagylócra igyekeztek. Ezután kereszteztünk egy látszólag senki által nem használt bicikli utat, majd lassan emelkedni kezdett az út. Így értünk fel a Musuta-hegyre, miközben egyre ritkultak az eddig se sűrűn előforduló jelek. A Rimóc felé vezető kocsiút után alig járható szakaszra jutottunk. Mintegy 250 méteren szaggattuk magunkat, aztán egy kis kilátóhelyre érkeztünk, ahonnan rá lehetett látni Nógrádsipekre. Azt hittük, innen már jobb lesz az út, de csak rosszabb lett, 150 méter szenvedés után már végképp járhatatlanná vált az. Kis tanakodás után feladtuk a küzdelmet és visszafordultunk. Ez a szakasz és Rimóc felé vezető út a szokottnál is jobban tele volt szeméttel, több autóra való karosszéria-darabot össze lehetett volna szedni. Mikor már láttuk Rimóc házait, megálltunk ebédelni. Beérve a faluba, találtunk egy kocsmát, örültünk, hogy valami hideget ihatunk. Alig akartak kiszolgálni, mert a kocsmárosné paradicsomot főzött, és emellett nem maradt ideje a „kedves vendégekre”. Odahívtuk a buszt és onnan indultunk hazafelé.
A rövid túra résztvevői a Tájházat - a kiírás ellenére - nem tudták megnézni, de a Babamúzeumot hosszas könyörgésre kinyitották (pedig telefonon előre megbeszéltem, hogy megy egy csoport oda). Abban viszont minden ott járt tagunk egyetértett, hogy nagyon érdekes volt, élmény volt hallgatni az ízes palóc tájszólással elmondottakat.
Az egyik nagy kedvencem Cserhát most lejjebb csúszott a listán, pedig a szemétről és járhatatlan turistaútról nem ő tehet.
A képeket Juti (J), P. Kati (PK) és én készítettem.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Ausztriai túrák
Notter Béla, 2022. szeptember 1. 18.58A Covid miatt már két éve halogatott utat sikerült most letudnunk. Igaz az akkori 25-ös létszám 9 főre csökkent, de így is jó volt. Összesen 46 km-t gyalogoltunk 1770 m szintkülönbséggel.
2022.08.26. (péntek).
Két kocsival utaztunk, 6 óra előtti indulással 11 órára értünk első túránk helyszínére.
Először a Myrafälle-vízeséseket jártuk végig, majd annak felduzzasztott tava mellett elhaladva kezdtünk a visszautat. A Hausstein oldalában haladva értünk vissza a Myra-patak vízeséseihez, majd a parkolóba. Ez az út 2,6 km volt 174 m szintkülönbséggel. Utána kocsival a 4 km-re lévő Jagasitz Gasthaushoz mentünk, onnan kezdődött a 2. túránk. Indulás után nemsokára felértünk a Türkenloch-barlanghoz. Ezen vezet át a turistaút. Nagy élmény volt vaksötétben átmenni rajta (azért a telefonok zseblámpa-funkciója segített annak, aki a sötétben megtalálta, hol kell azt bekapcsolni). Erős lejtmenetben elértük az igen látványosok Steinwaldklammba. A Franzi’s Hütténél váltottunk irányt és egy húzós emelkedőn értünk vissza a vendéglőhöz (3 km, 177 m szint). Megint kocsiba ültünk és most már szálláshelyükre, Göstling an der Ybbs-be utaztunk.
08.27. (szombat)
Reggel bevásárlás után Lassingba autóztunk, itt csatlakozott hozzánk tízediknek Judit párja, Laci. A parkolóból szép kilátást is nyújtó erdei úton jutottunk el Mendlingtal élményvilág bejáratáig. Ott először a faúsztatók és szénégetők életét bemutató múzeumot tekintettük meg, majd elkezdtük a túrát a vízesésekkel tarkított Mendling-patak szurdokvölgyében. Érdekes műszaki megoldásokat láttunk, hogyan úsztatták le a fákat évszázadokon át a völgy aljába. Mikor véget ért a patakvölgy egy pisztrángnevelőt néztünk meg. Folyamatosan emelkedő úton jutottunk Eisenwiesenre. Itt ebédeltünk, majd minden megszerzett magasságot leadva Hammer-nál kereszteztük a lassingi aszfaltutat. Innen már csak kisebb emelkedő/lejtők következtek változatlanul szép alpesi tájon Lassingig. Az utolsó kilométeren eleredt az eső, egy fedett helyen meghúztuk magunkat. Aztán hogy nem akart elállni, Olgival elmentünk a kocsiért a parkolóba. Ez volt utunk leghosszabb túrája, 17,5 km-t tettünk meg 486 m szint leküzdésével.
08.28. (vasárnap)
Kocsival Wildalpenbe mentünk és onnan tettük egy túrát. A települést elhagyva átkeltünk a Salza-folyón, élveztük a kajakozók munkálkodását a zúgókon. Kilométereken át a folyó mellett haladtunk, csak persze ez nem Alföld, álladóan hullámzott az út, kerülgetve a partig leérő sziklákat, befutó patakokat. A kemping mellett megpihentünk. A Salzát elhagyva már erősebben emelkedett az út, egészen Kräurterhalsig. Onnan leereszkedve a Holzäpfel útra értünk. Ezt keresztezi egy viadukt, melynek szerepe az ivóvíz szállítása volt. Rendezett környéken, szép házak között (ez persze nem újdonság Ausztriában) értünk vissza Wildalpenbe, közben megebédeltünk. Táv: 10,3 km, 286 m szint.
Ezután kocsiba ültünk, és a Wasserlochklammnál álltunk meg. Sok szép szurdokvölgyben jártunk már, de ez mindenképp az elsők közé tartozik.
Az öt vízesés összesen 152 m magasságból zúdul alá. Az út végén van a forrásbarlang, melynek vize adja a „nyersanyagot”az összes vízesés „működéséhez”. Fentről szép kilátás nyílik a Salza-völgyre is. Igaz meg kell küzdeni a látványért, a folyótól számítva másfél kilométer alatt 325 métert emelkedik az út. Így nem is csoda, hogy nem mindenki jutott fel egészen a csúcsig.
08.29. (hétfő)
Összepakoltunk és reggeli után indultunk a Höllertal bejáratánál lévő Hirschwang an der Rax-ba. Útközben esett az eső, de mire odaértünk már sütött a nap. A Schwarza folyó mellett haladtunk, követve az I. Wiener Wasserleitungsweg útvonalát. Itt is hol
a vízparton, hol magasan fölötte vezetett az út, párszor át is kelve a folyón. Kaiserbrunnig mentünk. Ennek a hatalmas vízhozamú forrásnak a vizét vezették régebben Bécsig. A forrás vizét mi is megkóstoltuk, mikor ebédszünetet tartottunk. Sajnos ugyanazon az úton kellett visszamennünk, mert csak nagy kerülővel és szintkülönbséggel van másik út. A túra (9 km, 327 m szintkülönbség) után már csak a hazautazás volt hátra.
Erről a túráról 11.18-án fogok képes beszámolót tartani az isaszegi Falumúzeumban - a júliusi ausztriai túránkkal együtt.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Kemence-party 2022.
Notter Béla, 2022. augusztus 22. 21.48Mérsékelt érdeklődés mellett harmadjára tartottunk kenyérsütést az isaszegi Falumúzeum kertjében. Az esős nap megnehezítette dolgunkat, de nem fogott ki rajtunk.
Fél nyolckor kezdtük az előkészületeket Hajnival, Marcival, Sz. Józsival (Falumúzeum, gyüjteménykezelő) és nejemmel együtt. Legelőször is begyújtottunk, Hajni pedig kimérte, szitálta a lisztet. Otthon előre megfőzött krumplit egy békebeli (kb. 80 éves) krumplinyomóval passzíroztuk át. További műveletek ugyanúgy zajlottak, mint előző években. Közben jöttek még újabb segítők, szállingózni kezdtek a többiek is. Nagy esőt jósoltak, ezért Nagy Béla egy 4X6 m-es ponyvát hozott, ezt húzták fel a fiúk, majd különböző merevítőkkel látták el, hogy kibírja az esővíz súlyát. Megérte vele foglalkozni, mert nemsokára szakadni kezdett az eső. A merevítések között persze hamar összegyűlt a víz, ezt állandóak kifelé kellett terelgetni. Közben kisült a kenyér, ezen még különböző utómunkálatok voltak. A lányok egy része a konyhában elkészítette, tálakba rakta a friss kenyérhez valókat: töpörtyű, paprika, paradicsom, hagyma, uborka. Hűlni kellett még hagyni a kenyereket, aztán fél egy felé kezdtünk nagy étvággyal falatozni. A kenyér most is finom volt, hála Hajni szakértelmének. Ebéd után beszélgettünk, iddogáltunk, közben jó páran már elszállingóztak (azért olyanok is voltak, akik ekkor, vagy jóval később érkeztek).
Az egykori Bakancsos-bálokon nagy sikerrel játszott lottószerű nyereményjáték, úgy látszik már nem sikk, talán ha résztvevők fele szállt be most a játékba. Játék után megint volt egy eső, de már sokkal kisebb intenzitással esett. Négy óra utánra elég kevesen maradtunk, de egyre jobb lett a hangulat, amely elsősorban Sanyinak és H. Jani gitárjátékának, éneklésének köszönhető. A „mag” 6 óra utánig maradt, utána még összepakoltunk, szétszereltük a „tetőt”. A teljes létszám két vendéggel együtt 35 fő volt, én ezt nagyon keveslem.
Köszönjük az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhelynek, hogy igénybe vehettük a múzeum kertjét és konyháját, a Múzeumbarátok Körének pedig a kemence-használatát. Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik tevékenyen részt vettek a rendezvény lebonyolításában, de azoknak is, akik egyáltalán eljöttek – úgy látszik ez egyre nagyobb tett már.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Vértes, Gánti körút
Notter Béla, 2022. augusztus 8. 21.12Sajnálatos módon kevesen (22-en) voltunk e vértesi túrán. Oka lehetett ennek a beharangozott hőség is, melyet szerencsére nem nagyon éreztük meg az élénk szélnek köszönhetően.
Hét órai indulással 9 órára értünk Gántra. Ezúttal három táv közül lehetett választani, melyből végül a középső táv kimaradt. A hosszabb utat választók Gántról indultak a Szovjet-emlékmű mellől. Igen változatos terepen, erdőfoltokkal tarkított kopár dombokon jutottunk fel az első kilátóhelyre, amely közvetlenül a falu felett van. Ezután hullámvasutazni kezdett az út, így értünk el a következő kilátóhelyre. A két zászlórúd (tépett uniós és magyar zászlóval) között betonból készült emlékkereszt áll, mellette jobbról a Kitelepítési-, balról a Szerencse fel! bányászati emlékmű van, mindkettő dolomitsziklákba vésett feliratokkal. Továbbhaladva felértünk egy szép kilátást nyújtó csúcsra, majd a Meleges nevezetű, élénkvörös színű felhagyott bauxitbányához ereszkedtünk. Hálás fotótémák vettek körül, buzgón fényképezett is mindenki. Legyalogoltunk az aszfaltút mellett lévő Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeumhoz és Földtani parkhoz, de most nem mentünk be, egyrészt mert legtöbbünk járt már ott, másrészről pedig nagy időveszteségbe kerültünk volna a rövidtúrásokkal szemben.
A sárga sáv jelzésen folytattuk utunkat előbb egy szélesebb köves úton tettük meg, majd balra kanyarodva - egyre többet zárt erdőben - haladva előbb a Sasfészekre nevezetű részre értünk. Érdekes módon a teljesen árnyékos erdőben melegebb volt, mint a széljárta kopár domboldalakon. Elhagytuk a S jelzést, majd ÉNy-nak fordulva a zöldön mentünk tovább, azt követően pedig a Z▲ jelzésen előbb az Öreg-hegyre, utána pedig utunk legmagasabb pontára, a Gém-hegyre értünk fel. Errefelé már felhők mögé került a nap, igazán kellemes lett az idő. Innen már csak lefelé gyalogoltunk a buszig. Ez az útvonal 13,2 km hosszú volt 316 m szintkülönbséggel.
A rövidebb utat választok a buszról Földtani parknál szálltak le. Mivel az még nem volt nyitva, felmentek előbb a mellette lévő dombra, aztán nyitás után megnézték a Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeumot, bejárták a Földtani parkot. Ezt követően - azon az úton, melyen mi odaérkeztünk – Gántra gyalogoltak. Az út 5,5 km volt 125/99 m szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Novemberi vetítés előzetese
Notter Béla, 2022. július 11. 21.22Ketten az ITK-tól Ausztria Tirol tartományában (azon belül is Wildschönauban és Alpbachtalban) túráztunk. Erről az útról november 19-én az Isaszegi Falumúzeumban vetítést tartok. Előzetesen pár kép az útról.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges