18-an most szerdán túra helyett Szabadkígyóson a felújított Wenckheim-kastélyt tekintettük meg, majd Békéscsabán sétáltunk a városban, gazdagítva azt a Munkácsy Emlékház meglátogatásával.

Viszonylag korai indulással vonattal utaztunk Békéscsabára, onnan pedig busszal tovább Szabadkígyósra. A buszmegállótól negyedórás sétával értünk az 1875 és 1879 között felépült eklektikus, neoreneszánsz stílusú épülethez, melynek terveit Ybl Miklós készítette. A bejárat a kastély hátsó fertályán található. Ugyan megpróbáltam tárlatvezetést megrendelni, de a nagy látogatottság miatt nem sikerült. Így magunk jártuk be a kastély földszintjét (az emelet nem látogatható). A tájékozódást nagyban segítették az interaktív berendezések. A belső termek után 175 lépcsőfokon fel lehetett jutni a torony kilátójába. Ezt követően még megnéztük a kívülálló kápolnát. Maradt még időnk a busz indulásáig, így a tervezett békéscsabai gyorséttermi ebéd helyett egy helyi büfében kóstoltuk meg a sült csabai kolbászt.

Békéscsabára visszabuszozva az Andrássy úton sétálva – egy fagyizót közbeiktatva – jutottuk el a Városházához, ahol a belső udvart is sikerült megnéznünk. A katolikus templomnál jobbra fordultunk, áthaladtunk az Élővíz-csatorna hídján és a Munkácsy Emlékházat – immár vezetővel – tekintettük meg parkjával együtt. Ezután a 2019-ben leégett István Malom mellett a Széchényi Ligetben páran még elgyalogoltunk a Körösök Völgye Látogatóközponthoz. Ezután már indulnunk kellett a pályaudvarra, hogy helyjegyes IC-vonatunkat elérjük.



 

Szeptember 2-án szép nyárvégi időben a Pilisben túráztunk. Most is két túratáv között lehetett választani, melyeken két vendégünkkel együtt összesen 42 fő vett részt.A busz Isaszegről indult, Gödöllőn keresztül. Csatlakoztak még hozzánk Mogyoródon, a Csillaghegyi HÉV-állomásnál. A közelben lakó D. Zsuzsa és Lajos Piliscséven társult hozzánk. A túra Piliscsévről indult, ahol az Országos Kéktúra útvonala is keresztülhalad. Piliscsévi Pincefalu mellett vezetett utunk, szépen felújított pincéi csalogattak, hogy közelebbről is megcsodáljuk. Hamarosan  az erdőbe érve kisebb-nagyobb emelkedővel egy új kereszttel is rendelkező kilátóhelyhez értünk. Csodás kilátás nyílt Piliscsévre, az eddig megtett útra, kissé távolabb pedig Dorogra és mögötte lévő Gete-hegyre, a Kétágú-hegyre, még távolabb pedig a Gerecsére. A kilátó után hamarosan a Csévi-barlanghoz jutottunk, ahová a bátrabbak le is ereszkedtek. A rövidtúrások közben megelőztek, velük az Eszperantó-forrásnál találkoztunk újra. Addig az út javarészt lefelé haladt. A forrásnál szépen kialakított pihenőhely fogadott, ahol lecsücsültünk, ki-ki elfogyasztotta reggelijét, vagy ebédjét. A forrásnál a kútból pumpálva lehetett vizet nyerni, ami - ránézésre a színe miatt - igen magas vastartalmú lehetett. A Chlapec oldalában kis kitérővel Klastrompuszta széléhez értünk, ahol a magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok első kolostorának romjait tekinthettük meg.

Visszafelé az OKT útvonalán, javarészt erdőn keresztül Piliscsévre értünk, ahol a buszunk várakozott, valamint a rövid túrán résztvevők is. A túratáv 10,4 km volt 411 m szintkülönbséggel, a rövidtúrások pedig 8,9 km-t tettek meg 380 m szinttel. Ezúttal igazán se hosszban, sem emelkedőben/lejtővel nem volt nagy különbség a két túra között. Kellemes nyár végi napon, jól éreztük magunkat.

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta, a képeket K. Péter (KP jelöléssel) és N, Béla készítette



 

08.05-ei túránk ismert kezdőpontját, a Lajos-forrást ezúttal személygépkocsikkal közelítettük meg. Most is két táv között lehetett választani, a hosszabbik 13,2 km-es volt, 540 m szintkülönbséggel. Sajnos ez a túra idén a legkisebb létszámúra sikeredett (1 vendégünkkel együtt 23-an voltunk), de ebben közrejátszott a péntek éjszakai hatalmas vihar is. Vonatok alig jártak (a gödöllői találkozóra is el kellett /volna/ valahogy jutni), voltak olyanok, akiknek a viharkárokat kellett helyrehozniuk, volt, akit egy fogműtéte akadályozott meg, de a létszámot csökkentette a zsámbokiak kiesése is, ahol Lecsófesztivál volt. Végül azért ha kevesebben is, de Lajos-forrástól meg tudtuk kezdeni a túrát.

Mindjárt egy jó kis kaptatóval kezdődött az út a Bölcső-hegy tetejéig. Itt van egy új kilátó (még nincs két éves), amely minimalista stílusban épült. Többen megjegyezték, hogy egymásra stócolt raklapokra hasonlít. Magassága mindössze hét méter, ami azt eredményezi, hogy a beígért körpanoráma már most sem igaz, annak jó részét a fák máris kitakarják. Az ötfős teherbírása sem túl kedvező, felváltva tudtunk rá felmenni. A Bölcső-hegy után egy lejtő, majd egy emelkedő után csak pár méterrel alacsonyabban lévő Nagy-Csikóvárra (557 m) értünk. Kis-Csikóvárnál pihenőt tartottunk, majd egy erős lejtő (itt jegyzem meg, hogy ezek a lejtők/emelkedők most azért voltak nehezebbek, mert az éjszakai özönvízszerű esőzés miatt nagyon csúsztak) után a Janda Vilmos kulcsosházhoz értünk. Itt tízórai szünetet tartottunk. Mikor indulni készültünk, akkor értek utol a rövidebb túrát vállalók. Idáig egyezett a két útvonal, de innen ők egy rövidebb úton jutottak vissza a Lajos-forráshoz. Nekik 7 km hosszú volt az útjuk, 220 m szintkülönbséggel.

900 méterrel a kulcsosház után jelzetlen útra tértünk, ezen értük el a Görbe-hajtás széles útját. Innen már néha le lehetett látni a mellette húzódó Zengő-völgybe, de később egy meredek úton le is értünk a völgytalpra. Meglepetésünkre a lehullott rengeteg eső ellenére sem volt benne víz. De azért így is szép volt. A völgyből való kikapaszkodás sem volt könnyű. Az út hátralévő szakaszán végig emelkedett az út, de csak komótosan, extra látnivalók, nehézségek már nem jöttek. Nagyon örültünk, hogy mindvégig megúsztuk az esőt, pedig erre az előjelzések szerint nem sok esélyünk volt.

Hazafelé F. János javaslata alapján még megálltunk a Bükkös-patak Anna-völgyi vízesésénél pár percre.

 

Idei második kulturális programunkon - melyet mint mindig, most is Éva szervezett -, Martonvásáron a Brunszvik-kastélyt látogattuk meg. 13-an voltunk.

Miután levonatoztunk Martonvásárra, 11 órakor kezdődött közös programunk a Beethoven Emlékmúzeumban. Ezt a kastély DNY-i szárnyában alakították ki. Jól felkészült tárlatvezetőnk cseppet se unalmas formában mutatta be a Brunszvik-család történetét, a templom és a kastély építésének különböző fázisait, a korabeli bútorokkal és hangszerekkel ellátott egykori vendégszobát, de legfőképp a Brunszvik-család és Beethoven közötti kapcsolatot. A kor legnagyobb zeneszerzője három alkalommal is járt a kastélyban. Nem maradhattak ki a történetből a talányos szerelmi szálak se.

A kastély egyéb részei sajnos nem látogathatók, így a neugótikus kastélyt csak kívülről volt módunk megcsodálni. Körbesétáltuk viszont az angolparkban lévő tavat, utána pedig megnéztük az Agroverzum Látogatóközpont kiállítását. Mindezek közben meg is éheztünk, erre gondolva Éva előre foglalt helyet egy étteremben. Tovább kényeztettük magunkat egy fagyizással, majd – mint aki jól végezte dolgát – hazautaztunk.

Köszönjük Évának a jól megszervezett és levezényelt programot!