Isaszegi Természetbarát Klub

Keszthelyi-hegység

Címkék

Ebben az évben 2 négynapos úton végigjártuk a Balaton-felvidéki Kék túrát. Ez Badacsonynál véget ér, ezért úgy gondoltuk, hogy a Keszthelyi-hegység bejárását még hozzácsapjuk.

11.10. péntek

A túra indulópontjára, Gyenesdiásra vonattal és kocsival utaztunk. Gyalogtúránkat innen indulva és érkezve tettük meg, sajnos mindvégig esőben. Először az egykori mészkőbánya belsejébe mentünk, majd onnan kikapaszkodva annak peremén körbejártuk azt. A végén a Vadlány-barlang várt ránk. Terv szerint a Pető-hegyen lévő Berzsenyi-kilátót kerestük volna fel, de azt most a figyelmeztető táblák szerint lezárták. Így a Nagy-mezőre mentünk, ott az esőbeálló alatt ettünk valamit, majd a Festetics-kilátóra kapaszkodtunk fel. Túlzás lenne állítani, hogy sokat láttunk volna róla. Visszaérve a parkolóba (megtett út 9 km, 289 m szint), Balatongyörökre, a szálláshelyünkre autóztunk. Este még elsétáltunk vacsorázni.

11.11. szombat

Busszal egy átszállással Vállusra utaztunk. Még mindig esett az eső, a táj viszont így is vadregényesen szép volt. Egy változatos völgyben értük el a Vadlány-lik nevű barlangot, majd egy erőpróbáló emelkedő következett a Láz-tetői kilátóhoz. A pára és az eső miatt maximum egy kilométerre lehetett ellátni róla. A kilátó után kis lejtő után még tovább emelkedett az út, de már nem olyan meredeken. Mire a katonai kutyatemetőhöz értünk, végre elállt az eső. Ebédünket a Büdöskúti-arborétumban lévő esőbeállóban költöttük el. A Köves-tető oldaláig még volt egy emelkedő, onnan a végcélunkig viszont döntően lejtett az út. Egy kis völgy mélyén a Szent Miklós-forrás jóízű vize csorgott, közelben lennie kellett volna egy Pálos-kolostorromnak is, de abból semmit se láttunk. Túra végén (11,9 km, 326 m szint) busszal és vonattal jutottunk Balatongyörökre.

11.12. vasárnap

 Szállásunkról indulva a Garga-hegy oldalában haladva felértünk a Szerelemdombi-pihenőhöz. Ezután a vakítóan fehér Dolomitfal következett, majd a Szépkilátó büfésoránál páran kávét ittak, lángost ettek. Egy derék emelkedő végén a Batsányi-kilátó nyújtott nagyszerű körpanorámát, leglátványosabban Szigliget és a tanúhegyek felé. További kis emelkedő után tartósan lejteni kezdett az út. Közben egy darabig letértünk a jelzett útról, és egy szép völgyben haladtunk. Így értünk a szabadtéri színpaddal is rendelkező Bélapi-pihenőhöz, ahol megebédeltünk. Ezután a többség akarata szerint még felmásztunk a Bél Mátyás-kilátóhoz. Ezután már csak a szállásunkhoz kellett visszamennünk. A táv 12,2 km volt 420 m szintkülönbséggel.

11.13. hétfő

Nemesvitára kocsival és menetrendszerű busszal jutottunk. A Z és P jelzésen kikapaszkodva a faluból a szőlőknél megint szép kilátásunk volt a tanúhegyek irányába. Erős emelkedő végén a Fagyos útnál egy fennsíkszerű területhez értünk, ahonnan 5 km-en belül alig volt észrevehető szintemelkedés/süllyedés. Mikor erről lefelé indultunk a falu felé, volt egy nehezen járható, de nagyon látványos többágú völgyi szakasz. A Tücsökdombi-kilátó a Balaton-felvidék legújabb, igényes kilátója, természetesen fel kellett rá menni. A tervezett levezető úton két helyen is kerítés állta utunkat, így más – kerülő – úton értünk be Nemesvitára (12,2 km, 402 m szint). Ezután már csak haza kellett érni, ez is szerencsésen megtörtént.



 

Vérteskozma, Fáni-völgy

Címkék

November 4-én itthonról még kissé esős időben indultunk a vértesi túrára, de odaérve napsütéses idő fogadott. Szép számmal, 45-en vettünk részt az év utolsó buszos túráján.A hosszú túrán résztvevők a 8119-es út egy szakaszán leszálltak  a buszról, innen indult túrájuk. Az út a Kotló-hegyet megkerülve vezetett, ami a II.világháború itt zajló összecsapásáról lehet ismert. A Nagy-Bükk-hegy, Meszes-völgy után a Terv úton haladva zöld jelzésen a Fáni- völgybe értünk. Itt leginkább voltak kibontakozóban az ősz színei.  A völgy igen látogatott, túrázókkal, biciklisekkel találkoztunk. A völgyben megpihentünk, majd néhányan felkapaszkodtunk,  a sziklás Fáni-völgyi hasadékbarlangba.

Innen visszafelé vezetett az utunk. A völgyből kiérve az Ördög-szószék mellett haladtunk el. A legenda szerint a sziklára telepedő, ellenségeskedést szító ördögöket, a helyi asszonyok énekszóval, tömjénnel kergették el, innen nevezték el. Egy tisztás szélén egy csodálatos településre, Vérteskozmára értünk. Ebben az egy utcás faluban, mintha megállt volna az idő. Mára inkább üdülőfalu, alig 10-20 fő aki életvitelszerűen itt lakik. 15 éve jártunk itt a faluban az ITK-val, akkor még érintetlennek tűnt teleülést is utolérte a fejlődés, megjelentek itt-ott a napelemek, amik rontottak a házak régi arculatán. A faluból kiérve a parkolóban várt a busz, indultunk hazafelé. A hosszabb táv 16,3 km hosszú volt, 399/302 m szintkülönbséggel.

A rövid túrát választók Vérteskozmáig busszal jöttek, nekik innen indult a túra. Ők 6,5 km-t tettek meg 146 m szinttel, de páran „hozzásétáltak” még pár kilométert.

Szép őszi túrában volt részünk.

A beszámolót U. Zsuzsa írta, a képeket N. Béla készítette.

Balaton-felvidéki kéktúra, II. rész

Címkék

A túraútvonalat egyénileg átszabva a tótvázsonyi úttól Ábrahámhegyig gyalogoltunk négynapos utunkon, 50 km-t megtéve 1285/1349 méteres szintkülönbséggel. Az időjárás megint kegyes volt hozzánk 2 nap nyár, két nap ősszel.

10.13. péntek

A túra indulópontjára, a tótvázsonyi út és BFK kereszteződéséhez vonattal és kocsival utaztunk. Indulás után az első emelkedő a Kis-Gella volt, majd ezt követte nagytestvére. Leereszkedve a hegyről az igen látványos Cseri-kastély (épült 1927-ben, az új - stílusban hasonló épület - pedig 1992-ben, ez utóbb szállodaként üzemel). A Hosszú-hegyen haladva már több helyen őszi színekben pompázott az erdő, Hideg-hegyen pedig időnként leláttunk a Balatonra, Tihanyi-félszigetre. Közel jártunk a Zádorvárhoz, de most nem tettünk kitérőt oda, mert már voltunk ott egyszer az ITK-val. Mencshelyen elfoglaltuk szállásunkat, és elfogyasztottuk nagyon finom vacsoránkat. A megtett táv 12,9 km volt 321/294 m szinttel.

10.14. szombat

Reggeli után továbbindultunk, és előbb a Halom-hegyi Vulkán tanösvényt jártuk be. A kilátó tövében egy óriási kőtérkép mutatta be a Balaton körvonalát, és a körülötte elhelyezkedő bazalt tanúhegyeket. Máshol egy szűk szilafolyosón jutottunk be az egykori kőbányába. Az út vegyesen hol szőlők, hol erdőben haladt Szentantalfáig, közben érintettük a Herendi-kút- és templomromot is. Szentantalfa után egészen a Hegyestű lábáig szőlők voltak. Egy szőlőbirtokon egy kis frissítőre megálltunk. Hegyestű előtt még egy komolyabb emelkedő jött, aztán már ott is voltunk Geológiai Bemutatóhelynél. Besétáltunk a bazaltorgonás volt bányaudvarra, majd meredek lépcsősoron a kilátóhelyig kapaszkodtunk fel, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Balatonra, a túlparton lévő Fonyód-hegyre, Badacsonyra, s a körülötte lévő tanúhegyekre. A napi túra adatai: 14,1 km, 341/406 m szint. Túra végén elfoglaltuk köveskáli szállásunkat, majd vacsorázni Révfülöpre hajtottunk

10.15. vasárnap

Ezen a napon nem követtük a BFK-útvonalát, hanem felkerestük a szentbékkállai Kőtengert. Nagyon féltünk az időjárástól, mert nagy esőt és viharos szelet jósoltak. A levegő ugyan jócskán lehűlt (az előző napi 28 foknak a felére), de esőből csak egy kicsi jutott, a szél is gyenge maradt, majd el is állt. Szőlők között vezetett az utunk, közben először a Töttöskáli-templomromot, majd egyre emelkedve az Öreg-hegyi kutat néztük meg. Az Öreg-hegyről leereszkedve Szentbékkállára értünk be, ahol a Velétei-palotaromhoz másztunk fel. Innen lejutva a Kálvária mellett elhaladva a környék legnagyobb látványosságához, a Kőtengerhez gyalogoltunk. Itt nagyon érdekes sziklaformátumokat láthatunk, legkarizmatikusabb közülük egy óriási ingókő, melynek neve Kelemen-kő. Hazafelé megebédeltünk egy fogadóban. 13 km-t gyalogoltunk 280 m szinttel.

04.16. hétfő

Salföldről indult utolsó napi túránk. A faluban megkapóan szép házak vannak, rendre felújítva. Egy emelkedő után a Csönge-hegyi kilátóhoz értünk, amelyről csaknem körpanorámában gyönyörködhettünk. Dél-délkelet felé kitekintve látszott a Balaton és a kavicsbánya-tó is. Továbbhaladva előbb felkapaszkodtunk a Csönge-hegyre, majd onnan leereszkedve a Pálos-kolostorromnál találtuk magunkat. Az 1263-ban épült templom és kolostor részben felújítva viszonylag jó állapotban van. Továbbgyalogolva beértünk Ábrahámhegyre, azon belül is a Folly Arborétumba. A belépőjegyek megvásárlása után keresztül-kasul bejártuk az arborétumot, melyben nagyon sok fajta örökzöld és virág található. Különös alakú kilátójából öröm körbenézni. Ezután páran még az arborétumban maradtak, a vonattal utazók, valamint Babi/Laci Ábrahámhegy-vasútállomáshoz ment. Ezen a napon 9,9 km-t tettünk meg 343/369 m szintkülönbséggel.



 

Kismaros - Kóspallag – Márianosztra

Címkék

Börzsönyi túránkat döntően tömegközlekedési eszközökkel közelítettük meg, és ez sok bonyodalmat okozott. Az időjárás, a túra viszont szép volt. A rövidebb távot megtevők 9,5 km-t mentek 320/177 m szintkülönbséggel, a hosszabb túrát választók 15,3 km-t 502/404 m szinttel. Ezenkívül volt még egy terven felüli túra is.

Vonattal más-más irányból érkeztünk Kismarosra. Az első gond az volt, hogy rossz buszmegállóhoz siettünk a Kóspallag felé vezető buszhoz (eredetileg innen indult volna a túra). Mikor korrigáltuk a hibát, szinte hihetetlennek tűnő vállalkozás volt a buszt elérése. Hogy mégis sikerült, az annak volt köszönhető, hogy a már ott várakozó emberek se fértek fel rá. Rendes volt a buszsofőr, próbálta rávenni az utasokat az összehúzódásra, és még a forgalomirányítót is felhívta, hogy 20-30 embert már nem tud elvinni. Miután azt a választ kapta, hogy nem tudnak másik busz adni, átterveztük az utat. Mindenki a fordított irányú rövidebb távon indult Kóspallag felé. Gondozott utcákon először a Szutten nevű településrészre kapaszkodtunk fel, majd meredek úton – immár erdőben - leereszkedtünk a Testvér-forrás melletti pihenőhöz. Padok, asztalok ugyan nem voltak, de több kidőlt fa ülőhelyül szolgált sokunknak. A Riezner-út mellett vezető sárga jelzésen haladtunk egy patakmederben, de sok kidőlt fa kissé nehezítette haladásunkat. A Riezner-forrásig Lacival megbeszéltük, hogy mégis csinálunk hosszabb távot úgy, hogy Márianosztráig a rövid távot meghosszabbítjuk (eredetileg ez az út Kóspallagtól  Márianosztrán keresztül Szobig vezetett volna). Így mindenkit bevárva választási lehetőséget adtunk, hogy ki-ki erejének megfelelően válasszon távot. Végül a 27 főből 13-an mentünk a hosszabb útra, és szentül elhatároztuk, hogy ezentúl gyorsabban fogunk haladni. Aztán legnagyobb meglepetésünkre egy technikai szünetnél leelőztek bennünket (mint kiderült, ki kellett lépniük egy busz eléréséig, mert különben három órát kellett volna várniuk a következőre). Egy dombtetőn elcsodálkozva láttunk meg egy bivalycsordát. Kis ideig szemeztünk egymással, aztán becsörtettek az erdőbe.

Kóspallag után egy darabig az OKT-n haladtunk, aztán a piroson folytattuk utunkat. A kék elhagyása után három hegy (Róka-, Nagy-Vaskapu-, Alsó-hegy) után értünk utunk legmagasabb pontjára, a Kiengesztelődés hegyére (papíralapú térképeken nincs ilyen nevű hegy). A kilátás nagyszerű innen a Börzsöny alacsonyabb nyúlványaira, a Visegrádi-hegységre, és még a Dunából is látszik egy kicsi. A kilátóhelyen megpihentünk, ebédeltünk. Ezután már csak Márianosztrára kellett leballagni, ahonnan busszal utaztunk Szobra, majd vonattal tovább. A vonat késése miatt volt még egy futásunk Vácon a buszpályaudvarig.

A be nem tervezett túra pedig úgy jött össze, hogy öten Kismarosnál elfelejtettek leszállni, és csak Nagymarosnál tették ezt meg. Így - feltalálva magukat -, onnan tettek egy túrát Zebegényig. Az út nekik 9 km volt, 505/402 m szinttel.



 

Bükk északi része, Vajdavár

Címkék

Szeptember 29-én szép őszi  reggelen, 7 autóval 27 en indultunk a négynapos Bükki túrára. A 21-es út Mátravidéki erőmű leágazásánál találkoztunk, majd közösen Mályinkára mentünk, ahonnan az első napi túránk indult.

Szept. 29.

A Csondró-patak mentén haladtunk, kidőlt fák akadályozták utunkat. Az Ámor-forrás, Hollókő-lápa után a Mária forrásnál megtöltöttük üvegünket, pihentünk. Később jó darabon a Baróc-patak mellett gyalogoltunk. A Vár völgyből hosszú séta után a Begyeleg-kilátóhoz kapaszkodtunk fel, ahonnan – bár le volt zárva – szép panoráma tárult elénk. Egy ideig együtt mentünk a rövid túrasokkal, majd szétválva ők visszatértek Mályinkára.

A túra befejeztével Bánhorvátiba autóztunk, a Bánvölgye-vendégházban elfoglaltuk szállásunkat, ami egy lankás rét közepén volt, gyönyörű tájjal, legelésző lovakkal, távolabb körbevéve hegyekkel. A vendéglátók kedvesen fogadtak, családias hangulat alakult ki. A vacsorát (vegyes sült tálat), mindenki örömmel fogyasztotta. Vacsora után beszélgetés, társasozás, majd jó pihenés következett.

Szept.30.

A reggeli után útra keltünk. A tervezett második és harmadik napi túránkat meg kellett cserélni, mert a reggeli indulás után szembesültünk Mályinka határában, hogy a Diósgyőr Rally miatt az utat lezárták. Ezért visszafordultunk, és Tardonára utaztunk. A Szállás-völgyből indultunk, majd a piros háromszög jelzésen egy pazar kilátóhelyre jutottunk, és gyönyörködtünk a panorámában. Továbbindulva átkeltünk a Tardona-patakon, majd a Buzgó-kőnél csodálatos helyen fogyasztottuk el az ebédünket. A visszafelé vezető út elég csalános szakaszon haladt, a rövidnadrágosok lába sokáig sajgott a csaláncsípések miatt –szederinda is volt bőven. Este a szálláson finom vacsora várt, sült kacsacomb párolt káposztával, burgonyával. Késő estig társasozunk, beszélgettünk.

Okt.01.

A reggeli után Miskolcra, a Csanyik -völgybe utaztunk nagy kitérővel, mivel a többnapos rally miatt a lillafüredi út délelőtt még zárva volt. A Csanyik-völgyből kiérve, a Király-kútnál haladtunk el, majd barlangok sorozata kezdődött. Elsőként a háromszög alakú bejáratú Kecske-lyukat kerestük fel, ami denevérek búvóhelye, de a sötétség ellenére bemerészkedtünk mi is egy kicsit. Ezután a Büdös-pest barlang volt látható. Kevesen felmerészkedtek az igen meredek oldalon, hogy közelebbről láthassák, de a neve alapján többeknek nem volt csábító. A következő barlang az Udvar-kő-barlang, amit Dante poklának is neveznek. Ez egy mélyben elhelyezkedő víznyelő barlang volt. A Csókás-réten megebédeltünk, majd elindultunk visszafelé. A Lencsés- nyergen végig haladva, a Szeleta-barlanghoz értünk, ami Magyarország legjelentősebb őskori barlangi lelőhelye. Innen a magasból kitekintve, a Lillafüredi Palotaszállót is lehetett látni, szép környezetével együtt. Megpihentünk kicsit, majd visszatértünk a Csanyik-völgybe, ahol már vártak az autók sofőrjei a hazautazáshoz. A vacsora idejére mindenki megérkezett, a finom babgulyás és rétes gyorsan elfogyott az asztalról.

Okt.02.

Az utolsó túranapunkon összepakoltunk, majd reggeli után Hangonyba mentünk. A túratársaság kicsit átrendeződött, alkalmazkodva a kocsik sofőrjeihez, így az eddigieknél is többen a rövid túrán vettek részt. Az előző napokkal ellentétben – amikor mindig egy helyről indult a két útvonal -, most a rövidebb túra a Hangonyi-tótól rajtolt. Ez egy csodás tájban elhelyezkedő horgásztó, ami közelről már kevésbé volt szépnek mondható. Zöld algával borított, nehezen elképzelhető a halak élete az algaréteg alatt. A tavat megkerültük a Vermes-völgyön át. Volt egy igen nagy emelkedő is, homokkő lépcsőzettel az út végén. Utunk során sokféle gombával találkoztunk itt, csakúgy mint az egész bükki túra alatt. A tóhoz visszatérve a bükki túránk befejeződött.

A hosszabb túra Hangonyból indult, kb. 5 km-en át alig emelkedett, aztán bepótolta az összes lemaradását. A Mihály-völgyi nyeregnél értük el a szlovák határt. Ezután az Északi Zöldön haladva hosszan hullámvasutaztunk az Őz-nyereg, Birinyivár, Pogányvár (és pár névtelen csúcs) érintésével. Pogányvár egy nagyon látványos homokkő-fal. A gerincről leereszkedve majdnem a faluig szép zöld mezőkön haladtunk.

A rövidebb és hosszabb út hossza és szintje a következőképpen alakult:

1. nap: 9,5 km, 348 m és 12,7 km, 514 m

2. nap: 9,8 km, 350 m és 14,4 km, 586 m

3. nap: 11,2 km, 391 m és 15,8 km, 517 m

4. nap: 9,3 km, 262 m és 14 km, 502 m.



Élményekben gazdag négy napot nyugtázhatunk.

Szöveg: U. Zsuzsa és N. Béla, kép: N. Béla

 

Szabadkígyós, Békéscsaba

Címkék

18-an most szerdán túra helyett Szabadkígyóson a felújított Wenckheim-kastélyt tekintettük meg, majd Békéscsabán sétáltunk a városban, gazdagítva azt a Munkácsy Emlékház meglátogatásával.

Viszonylag korai indulással vonattal utaztunk Békéscsabára, onnan pedig busszal tovább Szabadkígyósra. A buszmegállótól negyedórás sétával értünk az 1875 és 1879 között felépült eklektikus, neoreneszánsz stílusú épülethez, melynek terveit Ybl Miklós készítette. A bejárat a kastély hátsó fertályán található. Ugyan megpróbáltam tárlatvezetést megrendelni, de a nagy látogatottság miatt nem sikerült. Így magunk jártuk be a kastély földszintjét (az emelet nem látogatható). A tájékozódást nagyban segítették az interaktív berendezések. A belső termek után 175 lépcsőfokon fel lehetett jutni a torony kilátójába. Ezt követően még megnéztük a kívülálló kápolnát. Maradt még időnk a busz indulásáig, így a tervezett békéscsabai gyorséttermi ebéd helyett egy helyi büfében kóstoltuk meg a sült csabai kolbászt.

Békéscsabára visszabuszozva az Andrássy úton sétálva – egy fagyizót közbeiktatva – jutottuk el a Városházához, ahol a belső udvart is sikerült megnéznünk. A katolikus templomnál jobbra fordultunk, áthaladtunk az Élővíz-csatorna hídján és a Munkácsy Emlékházat – immár vezetővel – tekintettük meg parkjával együtt. Ezután a 2019-ben leégett István Malom mellett a Széchényi Ligetben páran még elgyalogoltunk a Körösök Völgye Látogatóközponthoz. Ezután már indulnunk kellett a pályaudvarra, hogy helyjegyes IC-vonatunkat elérjük.



 

Pót-DDP, Mecsek - Zselic

Címkék

A Dél-Dunántúli Piros túramozgalom utolsó szakaszát a Covid miatt hárman tavaly nem tudták befejezni. Ezt pótolták ők, miközben mi a nejemmel más útvonalon túrázgattunk.

Szeptember 8-ától 11-éig tartott az út, ami összesen 52 km hosszú volt 1078/905 méter szintkülönbséggel. A DDP útvonala, naponta megtett távolságok, szintkülönbségek ugyanazok voltak, mint tavaly júniusban, mikor szintén öten ezt az utat végigjártuk. Ezek megtekintése jelen honlapon itt található: https://itkisaszeg.hu/ddp-sikonda-ibafa. Most Babi (B) és Laci (L) friss élményeinek képei látható a galériában, valamint az általam készített képek külön útjainkról. Ezek a következők voltak:

Pénteken körbejártuk a Sikondai-tavat, majd a pécsi Állatkerttől indulva a Balázs-pihenő – Pintér-kert (Arborétum) – Mésztufa barlang – Francia-emlékmű - Állatkert útvonalat (összesen 7,1 km, 266 m szint). Szombaton először a Mandulás erdei tornapályán, majd Petőczpuszta környékén gyalogoltunk 10,5 km megtételével 242 m szinttel. Vasárnap Hetvehely mellett, a Sás-völgyből tettünk egy körtúrát, ez 8,7 km hosszú volt 268 méter szinttel. Az utolsó nap pedig Ibafa környékén jártunk(7 km, 172 m szint).

 

Piliscsév - Klastrompuszta

Címkék

Szeptember 2-án szép nyárvégi időben a Pilisben túráztunk. Most is két túratáv között lehetett választani, melyeken két vendégünkkel együtt összesen 42 fő vett részt.A busz Isaszegről indult, Gödöllőn keresztül. Csatlakoztak még hozzánk Mogyoródon, a Csillaghegyi HÉV-állomásnál. A közelben lakó D. Zsuzsa és Lajos Piliscséven társult hozzánk. A túra Piliscsévről indult, ahol az Országos Kéktúra útvonala is keresztülhalad. Piliscsévi Pincefalu mellett vezetett utunk, szépen felújított pincéi csalogattak, hogy közelebbről is megcsodáljuk. Hamarosan  az erdőbe érve kisebb-nagyobb emelkedővel egy új kereszttel is rendelkező kilátóhelyhez értünk. Csodás kilátás nyílt Piliscsévre, az eddig megtett útra, kissé távolabb pedig Dorogra és mögötte lévő Gete-hegyre, a Kétágú-hegyre, még távolabb pedig a Gerecsére. A kilátó után hamarosan a Csévi-barlanghoz jutottunk, ahová a bátrabbak le is ereszkedtek. A rövidtúrások közben megelőztek, velük az Eszperantó-forrásnál találkoztunk újra. Addig az út javarészt lefelé haladt. A forrásnál szépen kialakított pihenőhely fogadott, ahol lecsücsültünk, ki-ki elfogyasztotta reggelijét, vagy ebédjét. A forrásnál a kútból pumpálva lehetett vizet nyerni, ami - ránézésre a színe miatt - igen magas vastartalmú lehetett. A Chlapec oldalában kis kitérővel Klastrompuszta széléhez értünk, ahol a magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok első kolostorának romjait tekinthettük meg.

Visszafelé az OKT útvonalán, javarészt erdőn keresztül Piliscsévre értünk, ahol a buszunk várakozott, valamint a rövid túrán résztvevők is. A túratáv 10,4 km volt 411 m szintkülönbséggel, a rövidtúrások pedig 8,9 km-t tettek meg 380 m szinttel. Ezúttal igazán se hosszban, sem emelkedőben/lejtővel nem volt nagy különbség a két túra között. Kellemes nyár végi napon, jól éreztük magunkat.

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta, a képeket K. Péter (KP jelöléssel) és N, Béla készítette



 

Kemencés nap

Címkék

Augusztus 19-én, az előző évekhez hasonlóan kemencés napot tartottunk az Isaszegi Falumúzeum udvarán.

Kis jóindulattal 28-an vettünk részt rajta, ami igen alacsony a tagság létszámához képest. Ezért az előző évekhez képest fele mennyiségű lisztből készültek a kenyerek. A munkálatok korán, 7 órakor kezdődtek. A kemence fűtője Marci és fiú csapata volt. A dagasztást Hajnika végezte, neki is voltak segítői (pl. már az első perctől kezdve T. Ica). Az elmaradhatatlan eső most is jött, de nem zavarta meg nagyon a kenyérsütést. 11 óra felé kisültek a finom illatú pityókás kenyerek. Vert kenyerek készültek, de nem kellett nagyon verni, mert nem égett meg a kérge. Pont így volt finom. Mire  az evéshez készülődtünk, kisütött a nap is. A  ropogós kenyérhez, friss tepertő dukált, hozzá meg finom hazai zöldségek. Tömérdek paradicsom, paprika, uborka gyűlt össze, akár egy lecsót is főzhettünk volna még belőle. Voltak finom sütemények, hozzá többfajta bor, amit a házigazda kínálgatott a társaságnak. Sajnos többen idejekorán távoztak, de a többiek hosszasan elbeszélgettek, így az előkészített gitárok nem kerültek sorra.

Köszönet a Falumúzeumnak, hogy helyet és kemencét biztosított számunkra, valamint mindazoknak, akik a munkájukkal (elsősorban Hajninak és Marcinak) és részvételükkel hozzájárultak a nap sikeres hangulatához.

Szöveg: U. Zsuzsa, kép: N. Béla



 

Körút a Lajos-forrástól

Címkék

08.05-ei túránk ismert kezdőpontját, a Lajos-forrást ezúttal személygépkocsikkal közelítettük meg. Most is két táv között lehetett választani, a hosszabbik 13,2 km-es volt, 540 m szintkülönbséggel. Sajnos ez a túra idén a legkisebb létszámúra sikeredett (1 vendégünkkel együtt 23-an voltunk), de ebben közrejátszott a péntek éjszakai hatalmas vihar is. Vonatok alig jártak (a gödöllői találkozóra is el kellett /volna/ valahogy jutni), voltak olyanok, akiknek a viharkárokat kellett helyrehozniuk, volt, akit egy fogműtéte akadályozott meg, de a létszámot csökkentette a zsámbokiak kiesése is, ahol Lecsófesztivál volt. Végül azért ha kevesebben is, de Lajos-forrástól meg tudtuk kezdeni a túrát.

Mindjárt egy jó kis kaptatóval kezdődött az út a Bölcső-hegy tetejéig. Itt van egy új kilátó (még nincs két éves), amely minimalista stílusban épült. Többen megjegyezték, hogy egymásra stócolt raklapokra hasonlít. Magassága mindössze hét méter, ami azt eredményezi, hogy a beígért körpanoráma már most sem igaz, annak jó részét a fák máris kitakarják. Az ötfős teherbírása sem túl kedvező, felváltva tudtunk rá felmenni. A Bölcső-hegy után egy lejtő, majd egy emelkedő után csak pár méterrel alacsonyabban lévő Nagy-Csikóvárra (557 m) értünk. Kis-Csikóvárnál pihenőt tartottunk, majd egy erős lejtő (itt jegyzem meg, hogy ezek a lejtők/emelkedők most azért voltak nehezebbek, mert az éjszakai özönvízszerű esőzés miatt nagyon csúsztak) után a Janda Vilmos kulcsosházhoz értünk. Itt tízórai szünetet tartottunk. Mikor indulni készültünk, akkor értek utol a rövidebb túrát vállalók. Idáig egyezett a két útvonal, de innen ők egy rövidebb úton jutottak vissza a Lajos-forráshoz. Nekik 7 km hosszú volt az útjuk, 220 m szintkülönbséggel.

900 méterrel a kulcsosház után jelzetlen útra tértünk, ezen értük el a Görbe-hajtás széles útját. Innen már néha le lehetett látni a mellette húzódó Zengő-völgybe, de később egy meredek úton le is értünk a völgytalpra. Meglepetésünkre a lehullott rengeteg eső ellenére sem volt benne víz. De azért így is szép volt. A völgyből való kikapaszkodás sem volt könnyű. Az út hátralévő szakaszán végig emelkedett az út, de csak komótosan, extra látnivalók, nehézségek már nem jöttek. Nagyon örültünk, hogy mindvégig megúsztuk az esőt, pedig erre az előjelzések szerint nem sok esélyünk volt.

Hazafelé F. János javaslata alapján még megálltunk a Bükkös-patak Anna-völgyi vízesésénél pár percre.