Múlt szombaton úgy túráztunk a Velencei-hegységben, hogy az út végére hűvös pinceelőtérben finom falatok és borkóstoló is várt ránk. 32-en voltunk, a főtáv 12,1 km hosszú volt 197 méter szintkülönbséggel.

Utazás során sajnos egy nagy dugóba keveredtünk, ezért csúszott némileg a program. Negyed tízre azért így is odaértünk túránk indulási pontjára, a Diós-árok végéhez. Rövid ideig aszfaltozott volt az út, de hamarosan jobbra letértünk róla. Inkább szőlők és gyümölcsösök között haladtunk, aztán egy újabb emelkedő és egy nagy kaszáló végén felértünk utunk legmagasabb pontjára, amely a János hegyen van. Volt itt egy elhagyott pince, és egy jó nagy fa árnyékkal. Ezután pár kisebb emelkedőt leszámítva lejtett az út. Több helyről is szép kilátásunk volt a Vértesre. Lovasberény előtt volt egy látványos mélyút is. Sajnos a faluban már kevesebb árnyékos hely akadt, pedig egyre melegebb lett az idő.

Lovasberényben hatalmas parkban található a Cziráky-kastély, és a hozzátartozó kápolna. Sajnos eléggé lepusztult állapotban leledzik, szerencsére a tető már elkészült, így legalább remény van rá, hogy nem omlik össze magától. A kastély a falu tulajdonában van, de olyan irdatlan mennyiségű pénzük – amibe a felújítás kerülne – nincsen. Azért már belül is meg lehet nézni, hogy állnak a munkálatok. Nem messze a kastélytól a magyar-német katonai temető található.

Jó félórát eltöltöttünk nézgelődéssel, pihenéssel, étkezéssel aztán indultunk most már a pincészet felé. A Kossuth L. utcán indultunk, amely a – váci katedrálisra hasonlító - katolikus templomig térszerűen széles. Később átkeltünk a Rovákja-patakon, majd a használaton kívüli vasút pályán. Innentől már inkább árnyékos úton haladtunk. 1 óra után értünk a pincészetbe, ahol pálinka képében fogadóital, finom házi füstöltáruk, többféle (fehér-, rozé- és vörös) bor kóstolása volt a "munkánk". Jobb kedvvel távoztunk, mint ahogy megérkeztünk.