Tizenkettedik éve rendezzük meg majálisunkat, de talán még sohasem örültünk meg így egymásnak, mint most a járvány végefelé. Bár az utóbbi három hétben a bátrabbak már eljöttek kisebb túrákra, de a nagy többséggel rég nem találkoztunk. Ez meg is látszott a létszámon: 57-en voltunk.

Egyébként sok változás nem történt az előző évekhez képest. Ezúttal is a Szekeres- és a Pusztay-házaspár volt a házigazda. Szinte ugyanazok (Hajni és Marci, Irénke és Sanyi, Borka és Pista, P. Kati és K. Jani, F. Pista) segítettek a padok, asztalok felállítással, a tisztás „berendezésével”, mint más években. Ezenkívül még nagyon sokan segédkeztek csipetke készítéssel, krumpli pucolással, stb. A sütemény és ital felhozatal kiváló volt, mindenki talált ínyére való finom falatot, kedvére való italt. A nassolás mellett persze vártuk az ebéd elkészültét, mely ezúttal gulyásleves volt. Megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat. Ebéd után a kicsit sem lusták egy kis erdei sétát tettek a Honvédsírokhoz, és egy másik úton jöttek vissza. Ezután H. Jani elővette a gitárját és játszott, énekelt nekünk. Úgy negyed öt felé elkezdett kicsit esni az eső. Pánikszerűen szétbontottuk az asztalokat, padokat felpakoltuk azokat az utánfutóra. Ezzel aztán el is állt az eső, de az ”asztalbontást” már nem lehetett visszacsinálni.

Köszönjük a házigazdák munkáját és mindenkinek, aki bármit is segített! És egyáltalán azt, hogy eljöttetek, jót beszélgethettünk, láthattuk egymást és az unokák növekedését.

 

A múlt hetihez hasonlóan ismét egy óvatos, járvány-korlátozta túrán vettünk részt, ezúttal a Naszály-hegyen. Kicsit több jelentkezőre számítottam, de csak heten voltunk. 11 km-t tettünk meg, 383 m szintemelkedéssel.

9 órakor találkoztunk Kosdon, ahová 4 kocsival érkeztünk. A templom mellett állítottuk le a kocsikat és P négyszög, Z körút jelzésen indultunk el. A temető után, a falu szélétől kezdett enyhén emelkedni az út, jobbra-balra virágos rétek között. Félbalra a Sejcei-mészkőbánya látszott. Fenyvesen, majd tölgyerdőn kapaszkodtunk felfelé. Egy elágazásnál kicsit túlszaladtunk Zsidóbánya felé, de aztán hamar korrigáltunk. Nagybánya-kő alatti hármas útkereszteződében utunk majdnem legmagasabb pontján pihenőt és kajaszünetet tartottunk. Lacival még kicsit feljebb gyalogoltunk egy kilátóhelyig, de a magas fák miatt nem volt igazi a látvány.

Innentől már szinte csak lefelé mentünk. Az első látnivaló az út mellett a Pádimentom-kő volt. Az ismeretterjesztő tábla szerint a „naszályi márványnak” is nevezett mészkőből járdalapokat, kockaköveket faragtak régen. Következő megállónk a Bányász-emlékműnél volt. Ezen a helyen 27 évig tartott a szénbányászat. A francia tulajdonban lévő bányában 1931-ben vízbetörés következtében hatan meghaltak, az ő emlékükre áll az emlékmű és a kopjafák.  Továbbmenve nemsokára beértünk Kosdra. A házak között még durván 2 km-t kellett megtennünk a kocsikig.

Kulturális programként 13-én a kispesti Wekerletelepet néztük meg szakértő idegenvezető segítségével. A klub létszámához képest nagyon kevesen voltunk – talán a koronavírus miatt.

Háromnegyed 10-kor találkoztunk a Kós Károly téren, a Wekerlei Társaskör Egyesület előtt. Megvettük a jegyeket, miközben megérkezett Nagy Attila idegenvezetőnk is. Előbb a telep történetéről, létrehozásának indítékairól kaptunk ismertetőt, térképen bemutatva az építkezés fázisait. Ezután elindultunk sétánkra, melyet a Kós Károly parkban kezdtünk. Van itt minden: Kós Károly egészalakos, és Wekerle Sándor mellszobra, tanösvény, lépőkövek, életfa, de még szánkódomb is.

Ezután egy kört tettünk meg a telepen, megismerve az egyszerűbb házaktól a igazgatói lakásokig minden épülettípust. A telep építésének idején (1909-1928) messze meghaladta a kor bérlakásainak színvonalát. 48-féle típusterv miatt lett ilyen változatos a telep, mindvégig megőrizve a kertvárosi jelleget. Attilával a sétát a Kós Károly tervezte kapunál és a mellette lévő két épületnél fejeztük be. Ezután a Hungária úton elsétáltunk a Rendőrkapitányságig, utána pedig betértünk egy étterembe ebédelni.

A programot Éva szervezte, köszönjük neki.

Tavaly novemberben befejeztük az AK-t. A mostani ráadásnak igazán egy indítéka volt: felkeresni a túra legjobb házigazdáját.

A túra végén szavazást tartottunk arról, ki volt a legkedvesebb vendéglátónk. Egyöntetűen a pocsaji Sinka Miska vendégház lett a győztes. Annyi kedvességet, jó szót (mellé még citeraszót is), finom ételeket sehol máshol nem kaptunk, mint ott. Ezért szervezni kezdtem egy olyan utat, ahol szállásunk ez a vendégház lesz. Mivel a környéket már a kéktúra során bejártuk, kicsit messzebb lévő látnivalókat kellett keresni. Végül így alakult program:

02.28. péntek

Kocsival először Hortobágyba utaztunk. Tél vége lévén csak a Látogatóközpont kiállítását tudtuk megnézni, a Pásztormúzeum és a Körszín zárva volt. Egy séta során felkerestük a terület szobrait, és a kilenclukú hidat. Megvettük a belépőkártya-napijegyet, majd a Halastavakhoz hajtottunk A kocsikat a parkolóban hagytuk, majd elindultunk a halastavi kisvasút mellett. Eleinte egy jó sáros úton, de az első csatorna-átkelési lehetősénél inkább a vasúti töltésre tértűnk. Gyaloglásunk során felmentünk a Függőcinege- a Tündérfátyol- és a Kis-kárókatona madármegfigyelő tornyokba is. A Kondás-tónál lévő nagy toronyig, pallósorig akartunk menni, de viharkárok miatt ezt a szakaszt lezárták. Így egy töltéssel előbb tértünk rá a tavak keleti oldalára. Ezen az oldalon is akadt még egy torony, a Vidra nevezetű. Ennek a 12 km-es túrának a végén kocsival a nagyhegyesi krátertóhoz mentünk. Itt 1961-ben gázkitörés következtében keletkezett a tó, és a kilövellt iszap miatt körülötte a „hegy”. Ezután Pocsajra autóztunk, és megtapasztaltuk, hogy Gitta és Miska továbbra is végtelenül aranyosak. Tiszteletünkre még két citerás barátukat is áthívták.

02.29. szombat

Reggeli után Kokadra autóztunk. A templomnál hagytuk az autókat, majd a piros jelzésen kezdtük a túrát. A falu szélén megint migránsoknak néztek. Hallottuk, egymást bíztatják, hogy hívják gyorsan a rendőrséget. Vagy nem is telefonáltak, vagy azok nem találtak meg, tény az, hogy senki se háborgatott útközben. A P sáv jelzés után rátértünk a K háromszög jelre. Ezen áthaladtunk a Kis-éren, majd elértünk a Daru-láp tanösvényhez. Uniós pénzből, Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében igényes pallósorral, ismertető táblákkal, kilátótoronnyal szép tanösvényt alakítottak ki. Kár, hogy az AK felőli megközelítést segítő műanyag táblákat barbárok már összetörték. A kéktúra útvonalát Kossuth-kertnél hagytuk el, előbb a P+, majd a P sáv jelzésen haladtunk. Egy kis tó utáni szakaszon, a Bagaméri-ér mellett megálltunk, mert füstöt láttunk egy friss favágás mellett, de embert nem volt a közelben. Lacival odamentünk a felerősödő szélben egyre jobban izzó máglyához, próbáltuk eloltani a nagyobb darab ágak elkülönítésével, föld rászórásával. Ez nem vezetett eredményre, ezért kihívtuk a tűzoltóságot. Pár perc múlva hallottuk is a szirénázást. Laci pontos helyadatokkal, megközelítési lehetőségekkel sikeresen odairányította őket. Ezután tovább indultunk, de nemsokára láttuk a vízgőz-felhőt, ami az oltás megkezdését jelentette. Ebédeltünk az erdőben, majd visszaértünk a kocsikhoz, 12,5 km-t megtéve. Ezután a vendégházhoz mentünk, majd jött a nap fénypontja, a kemencében sült kenyér és töltött káposzta.

03.01.

Ezen a napon nem túráztunk, viszont sok látnivalóban volt részünk. Először Nyíregyházára mentünk, ahol a Belvárost jártuk be. Kezdtük a Hősök terén kiállított villamossal, majd folytattuk az I világháborús emlékművel, Megyeházával, görögkatolikus székesegyházzal, Városházával, Kossuth-szoborral, végül a katolikus templommal. Ezután kimentünk Sóstófürdőre, ahol a Múzeumfalut jártuk be sétálójeggyel. Az épületek még zárva voltak, de így is nagy élmény volt. Ezt követően még egy programunk volt hátra, ez pedig Tiszadobon az Andrássy-kastély meglátogatása. Úgy időzítettük érkezésünket, hogy az óránként kezdődő tárlatvezetésre ne kelljen sokat várni. Ez be is jött, éppen hogy megvettük a belépőket, kezdődött is a kastély belső termeinek, lépcsőházának bemutatása. Jelenleg csak három eredeti műtárgy található ott, de más kastélyokból származó korhű tárgy annál több. Még megnéztük a Magyarországon egyedülállóan szép angolparkot, aztán elindultunk hazafelé.