Eredetileg júliusban mentünk volna Szekszárdra, de az akkori kánikula miatt épp a MÁV nem javasolta az utazást. Ezért tettük át ezt a programot novemberre.

Azért a MÁV most is kitett magáért, a pécsi IC 30 percet késett Sárbogárdig. Itt kellett átszállnunk a Szekszárdra menő vonatra. Azért vannak csodák, az IR vonat megvárt bennünket. Mi ennek nagyon örültünk, azok viszont kevésbé, akik a kényszerű várakozás miatt további csatlakozásokat késtek le.

Borkóstolóra mentünk, de olyan útvonalon, hogy Szekszárd legfőbb nevezetességeit azért megláthassuk. Így voltunk a volt zsinagógánál, elhaladtunk a Wosinsky Mór Múzeum mellett, megnéztük a Prométheusz-park modern szobrait (ez különösen H. Janinak marad emlékezetes), körbejártuk a Béla király teret (Borkút, Szent László-, Gyűrűkert-szobor), aztán a Babits Emlékház mellett elhaladva értünk a Frankos Borházba, ahol már vártak bennünket. A látványpincében kezdtük a borkóstolót, egy-egy borról megtudva évjáratát, jellegzetességeit, hogyan érlelték, tárolták. A kóstoló ebéd mellett folytatódott, ami finom volt, csakúgy, mint a borok. Jókedvvel gyorsan szaladt az idő, lassan szedelőzködhettünk, hogy kényelmesen elérjük a hazafelé tartó vonatot.

No, ez se volt eseménymentes. Megint késett az IC, a Keletibe érve, épp indulni készült a gödöllői vonat, mikor nagy szerencsénkre közvetlenül a mellette lévő vágányra befutott vonatunk. Kis könyörgésre megvárták, míg mindannyian átszálltunk. 21-en voltunk ezen a programon.