gyalogtúra
Bér – Buják
Notter Béla, 2025. június 10. 13.2806.07-én, szombaton, a Cserhátban túráztunk. Nem voltunk sokan (19-en), így javarészt kocsival közelítettük meg túránk kezdőpontját, Bért. Az időjárásra nem lehet panaszunk: enyhén felhős és szeles, mérsékelten meleg időnk volt. Gödöllőről 8 óra után pár perccel indultunk 3 kocsival és hárman autóbusszal. A kocsik egy óra alatt odaértek, a buszosokra sem kellett sokat várni. A rövidtúrások egy világszerte is csak néhány helyen található különleges geológiai képződményt, a Nagy-hegyi andezitömlést nézték meg. Ez egy csúszdára hasonlít, melynek hossza 8-10 méter, és 30-40 cm szélességű, 5-6 szögű homorú hasábokból áll. Előtte a Béri Kőtár és fogadóépület és a Kőtenger látható, utána pedig szép kilátóhelyek következtek. Döntően árnyas erdei úton 8 km-t megtéve (296 m emelkedővel/lejtővel) értek vissza Bérre. Innen egyik kocsi hazaindult, kettő pedig átment Bujákra, ahová a csapat másik fele érkezett.
Mi, a hosszabb táv résztvevői (11 fő) Bért elhagyva szép – egy-egy réttel megszakított – vegyeserdőben haladtunk, egy helyen megálltunk reggelizni. Csobánkapuszta előtt egy erdei táborra leltünk, amelyben még egy jurta is volt. Továbbhaladva csobánkapusztai tóhoz értünk, mely szélén mocsári nőszirom virított. A tóban sajnos kevés víz volt, sorsa ennek is valószínűleg az elmocsarasodás lesz. Később még egy táborkapu-szerű létesítménnyel találkoztunk, ami stílusa miatt valószínűleg az előzőhöz tartozott. Ezután erősebben kezdett emelkedni az út, egymáshoz nem messze két csúccsal is (sajnos egyetlen térképen se találtam meg a nevüket). Ezután már jó ment sorunk, lefelé vitt utunk. Kivéve azt a kis kitérőt, mely a bujáki Kálváriára vezetett fel. A mostani építményt a források többsége szerint 1820-ban emelték. Egymás mellett áll a kőfallal körülvett Kálvária, a Szent Antal-kápolna, és egy remetelak is. Innen már csak le kellett „gurulni” a hegyről, és máris az iskolánál voltunk, ahol túratársaink két kocsival vártak ránk. Annyira azért nem siettünk, hogy egy süteményt, vagy egy finom fagylaltot el ne fogyasszunk. A túránk 13,7 km hosszú volt 361/354 m szintkülönbséggel.
A képeket H, Jani (H.J.) és én lészítettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Póttúra Isaszeg és Mogyoród között
Notter Béla, 2025. május 26. 19.1105.20-án egy póttúrát hirdettem meg vasárnapra, amelyre 13-an gyűltünk össze. Ideális túraidőben jártuk meg az utat. Isaszeg-vasútállomásról indultunk Z+, P jelzésen A Bolnokai-dombháton gyalogoltunk egészen Perőcig. A lejtő aljában aztán kettéváltunk. Bár csak egy utat hirdettem meg, de menetközben igény mutatkozott egy rövidebb útra is. Így a reptér közelében hatan Gödöllő felé vették az irányt, ott részben a vasútállomásra, részben a HÉV Erzsébet-parki megállójához értek (útjuk 11 km hosszú volt 221/178 m szinttel). Mi az M31-es felüljáróján át Bolnoka erdőbe jutottunk. Maga a Bolnoka-csúcs (323 m) járhatatlannak minősült. A 3-as úton való átkelés után a Szár-hegy oldalában folytatva utunkat a HÉV-pálya mellé értünk, majd amellett haladva Mogyoródra jutottunk, a HÉV-állomásra. Ez a táv 14 km volt, 238/146 m szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Pánd - Káva
Notter Béla, 2025. május 5. 19.3705.03-án, szombaton 35 fővel Alföldi-jellegű túrát tettünk, annak minden előnyével (kis szintkülönbség), és hátrányával (kevesebb látnivaló) együtt. Ragyogó, kora-nyári időnk volt. Hét autóval Kávára utaztunk, ott tettünk le minden kocsit. A rövidtúrások (18 fő) innen indultak, és ide is érkeztek vissza. Útvonaluk: a falut elhagyva a Hosszú völgyön és a Mogyorósi lejáron át értek ki a szántóföldekhez. Káváig sajnos már nem volt több erdős területük, a poros útról csak zöldellő őszi árpa, és cseperedő napraforgó volt a látnivaló. Az út 8,5 km hosszú volt, 86 m szintkülönbséggel.
17-en, a hosszabb utat teljesítők busszal átmentek Pándra, és onnan indultak gyalog. A Pándi-patak hídja után a Petőfi S. utcán hagytuk el a Pándot, balra erdős domboldalon egy mobil adótorony látszott. Aztán mi is erdőbe értünk, benne egy kaszálórét szélén vezetett utunk. Később erdősávban, szántóföld szélén, árnyat adó erdőben, virító repceföldek közelében haladtunk. Hársaspuszta közelében értük el utunk legmagasabb pontját, a derék 209 métert. Mogyorósi lejárótól ugyanazon az út jutottunk vissza a kocsikhoz, amin a rövidtúrások is közlekedtek. A mi túránk adatai: 12,6 km táv, 159 m szint.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Mátrakeresztes – Ágasvár
Notter Béla, 2025. április 8. 08.12Kívánni se tudtunk volna szebb túraidőt, mint amiben részünk volt a Mátrában 04.05-én, szombaton. 32-en voltunk, ebből 12-en a rövidebb, 20-an pedig a hosszabb túrán vettünk részt. Hét kocsival utaztunk Mátrakeresztesre, ahová ½ 9-re érkeztünk meg. A kocsikat a parkolóban hagytuk, és indultunk felfelé. Az utolsó házak között volt a kis Békás-tó, melyről ez a településrész a nevét is kapta. Hamarosan a Csörgő-patakhoz értünk, aztán a Böske-forrás után áttértünk a Z kör jelzésre. Ez az út a Külső-Óvári rétig meglehetősen meredek volt, ezért erősen szétszakadt a csapat. A rétnél bevártunk – majdnem – mindenkit, hogy tudjuk, ki melyik távon folytatja az utat. Egyébként innen a Z jelzésig (ahol kettévált a két táv) már lejtett az út. A rövidebb távot teljesítők a Z jelzésen balra fordultak, és ezen, majd a Kosik-tanyától a P□ jelzésen – az Óvári-hegyet megkerülve – döntően lefelé ereszkedve értek vissza a parkolóba 7,4 km-t megtéve 294 m szintkülönbséggel.
Mi a hosszabb távon hamarosan elértük az Ágasvári-turistaházat. Itt pihenőt, kávészünetet tartottunk, aztán az OKT-n haladva – helyenként szép kilátással DNy felé - a Newton-szikláig mentünk. Az itt kezdődő emelkedő látványa többeket arra sarkalt, hogy az Ágasvár-csúcsot inkább kihagyják, így ők visszasétáltak a turistaházig. A Newton-szikláról észak-északnyugat (Maconka-víztároló, Nagybátony, Medves-fennsík) felé nyílik kilátás. Tovább haladva a Szamár-kő mellett mentünk el, majd egyre meredekebb úton értünk Ágasvár csúcsáig (egykor itt - mint neve is mutatja - vár állott, most kőhalom se nagyon), majd egy igazán pompás kilátóhelyig. Innen már ráláttunk a Zagyva-völgyre, Hasznosi-víztárlóra, mögötte Pásztóra és a Cserhátra. A lefelé vezető út még meredekebb volt, mint a felvezető. Azért mindenki szerencsésen leért. A turistaházban azok, akik kihagyták Ágasvárt, már ebédeltek. Egyre több embernek lett gusztusa a meleg ételre, így elég sokára tudtunk csak továbbindulni – igaz nem voltunk menetrendhez kötve. Elindulva visszaértünk a Z jelzésre, onnan már ugyanazon az úton haladtunk. mint a rövidtúrások. Háromnegyed 3-ra érkeztünk vissza a kocsikhoz. A mi túránk 12,4 km hosszú volt, benne 548 m szintkülönbség.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Letkés - Ipolytölgyes
Notter Béla, 2025. március 4. 11.25Március első szombatján a Börzsöny nyugati felében túráztunk ragyogó napsütésben. Három túraútvonal közül is választhatott az a 22 fő, aki eljött.
Letkésre, a túra indulási pontjára javarészt személygépkocsival érkeztünk, de heten vonattal, busszal jöttek. Fél kilenckor találkoztunk Letkés központjában. Mindhárom útvonal együtt indult Sákala-tető irányába a K+ jelzésen.
Legtöbben (16-an) a K+ jelzésen végig emelkedővel felértünk a Sákala-tetőre (489 m). Itt megpihentünk, bevártunk mindenkit. Innen leereszkedve a Sákala kis tónál elhagytuk a jelzett utat. Előbb kijárt kocsiúton haladtunk, amelyen nem volt falevél, így meglehetősen csúszott. Gondoltuk, hogy az előző napi esők mosták le róla a leveleket, vagy pedig valami gép egyengette el az utat. Ahogy haladtunk, jobbról, balról egyre jobban kezdett mélyülni az út, több – egyenlőre még száraz - vízmosás is befutott, így lassan kialakult a Hossszú-patak völgye. Aztán megjelent benne a víz is. A térkép szerint egy forrásnak (egy szép /Rózsa-forrás/és egy csúnya /Büdös-kút/ névvel) is kellett volna lennie, de azt nem láttuk. A völgy egyre mélyült, és vadregényesebb lett, ez volt az út legszebb szakasza. Aztán elhagytuk a patakvölgyet, később átkeltünk a Bánya-patakon, elértük a P négyszög jelzést, azon értünk be Ipolytölgyesre. Az utunk adatai: 11,5 km, 419/425 m szint.
A rövidebb útvonal vált el először az alapúttól, és balra letérve arról Somos-erdőig kapaszkodott fel. Innen már lejtett az út végig. Ság-oldal előtt keresztezték a Hosszú-patak völgyét, majd a Bánya-patakot. Ezután Pincékalján (a hajdani - filoxéra előtti - nagy szőlőterületre már csak pár régi pince emlékeztet) át Ipolytölgyesi buszmegállóban ért véget a túra, amely 9 km hosszú volt, 301/324 m szintkülönbséggel.
Meghirdettem még egy hosszabb utat is „ínyenceknek”, ami szintén Ipolytölgyesre futott volna be. Az ezen induló három lány végül személyre szabta az utat. A Sákala-tóig közös volt az útvonalunk, onnan ők a Koppány-nyereg, Kis-sár (régebbi nevén Rakottyás) tó – Széles-hegy – Pribék-réten át értek vissza Letkésre. Ez az út 17,2 km hosszú volt.
A képeket Samu Kati (S.K.), Czirják Olga (C.O.) és jómagam készitettettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Solymár – Remeteszőlős
Notter Béla, 2025. február 4. 10.31A hosszú borongós, napfény nélküli időszak után, február 01-én a tavaszias idő sokunkat kicsalogatott a természetbe. Szép számmal - 46-an - gyűltünk össze négy vendégünkkel együtt. Vonattal utaztunk Gödöllőről – Rákosi átszállással - Solymárig. 9 órakor lett volna a találkozó, de az egyik vonat késése miatt ez megcsúszott fél órával. A vasútállomásról indulva első látnivalónk a Pilis és a Budai hegység között található, meredek oldalú Mátyás-dombon található Solymári vár volt. Az öreg torony helyén épült fa kilátóból szép panoráma nyílt Solymárra, és a környék hegyeire. A vártól 1,8 km-t megtéve beértünk az Alsó-Jegenye völgybe. A most bővizű Paprikás-patak mentén időnként egészen összeszűkült a völgy, és látványos homokkő falakban gyönyörködhettünk. A Rózsika-forráshoz vezető hidat sajnos a nagy 2023-as esőzések elmosták, így azt megközelíteni a patak felől nem lehet – enyhe gyógyír, hogy nem is érdemes, mert vize nem iható. Az Alsó-Jegenye-völgyi vízeséshez értünk, ahol csodálkozva néztük a vízesést, de még jobban egy nagyon bátor csapatot, akik ruhájukat hátrahagyva mártóztak meg a friss, február eleji vízesés vizében (Hidegterápia). Az Alsó Jegenye-völgy után kisebb emelkedőt legyűrve, Máriaremetére értünk, ami már Budapest II. kerületéhez tartozik. Kis pihenőt tartottunk a Kisboldogasszony bazilikánál, ami katolikus zarándokhely és egyben a rövid túrán résztvevők utolsó állomása volt. Ez az út 7 km hosszú volt, 232/118 m szinttel. Innen elsétáltunk egy megfelelő autóbusz megállóba és hazafelé indultunk.
A hosszabb távot választok végigmentünk még a Remete-szurdokon majd Remeteszőlő egy – nagykovácsi úttal párhuzamos utcáján -, végül a 13-as kilométerkő nevezetű buszmegállóban befejeztük mi is a túrát (10,1 km, 305/165m szintkülönbség).
Szöveg: Urbán Zsuzsa és N. Béla, képek N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Körutak Magyarnándorról
Notter Béla, 2024. december 10. 11.1112. 07-én a Cserhátban található Magyarnándorra utaztunk. Tömegközlekedéssel közelítettük meg, de voltak, akik kocsival jöttek el idáig. 29-en vettünk részt a túrán.
Rosszul kezdődött az utazás, mert 18 perces késéssel érkezett vonatunk Pest felől – szó, ami szó, teljesen jogosan, tudniillik előző nap 2 cm hó esett. A magyarnándori vasútállomáson találkoztunk, és onnan indult a túra. Mivel egy túratársunk az átszállását lekéste, így néhányan bevárták, és később csatlakoztak a többiekhez. Fehér ködös táj fogadott bennünket. A Mikulás-napi hóesésből még maradt annyi, hogy szebbé varázsolta, az amúgy is szép Cserhát lankáit. Utunk a Rézparti víztároló mellett haladt. Idényben nagy élet lehet a rendezett, horgászatra is alkalmas tó körül. A tavat megkerülve, előkerültek a lemaradt túrázók, és utunk együtt folytatódott. Az olvadás hatására, 'vendégmarasztaló' sáron kellett átkelni, de ez a kedvünket nem szegte. Igaz, volt egy kis baleset is a sár miatt, ami nem volt kellemes az elszenvedőjének, de innen-onnan előkerültek a pót-ruházatok számára. A következő állomás a Nagy-kilátó volt. Ez egy többfunkciós kőtorony, ami nevét, az építtetője után Nagy Jánosról kapta. A kilátó 20 m magas, kilátóként és turista pihenőként is szolgál.
Innen a rövid túrán résztvevők visszaindultunk a kiinduló helyre, a vasútállomásra, majd vonattal, vagy kocsival, hazafelé tartottunk. A túra táv 10,5 km volt, 139 m szintkülönbséggel.
A hosszabb útvonal a kilátó után még emelkedett egy ideig a Szeg-hegyig, majd csendesen visszaereszkedett a faluba. Ez az útvonal 12,7 km hosszú volt 134 m szintkülönbséggel. Ugyanazt a 14:10-es vonatot értük el, mint a rövidebb túrát megtevők. Ők viszont már egy órája – kivéve azokat, akik kocsival jöttek – ott fagyoskodtak, mert a várótermet (is) bezárva találták.
Szöveg és kép (U.Zs. megjelöléssel): Urbán Zsuzsa és Notter Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Parádfürdő - Domoszló, Sirok
Notter Béla, 2024. november 12. 13.1511.09-én, szombaton, buszos túrán vettünk részt. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a reggeli mínusz ellenére napközben szép napsütésben élvezhettük a túrát. Egy vendégünkkel együtt 32-en voltunk. A rövidített túra útvonala a Siroki vár parkolójából indult. A vár középkori eredetű, a 13. században épült, ami az idők során egy rövid ideig török kézen is volt. A várban található kiállítás az oszmán várkatonaság mindennapjait idézi. A várból kitekintve a távolban a Barát- és Apáca-sziklákat, valamint a Törökasztalt lehetett látni, és arra vezetett a mi utunk is tovább. A természet évezredes munkával alakította ki formájukat. A nagyobb fantáziával bírók látni vélik a barát és apáca alakzatot. Kissé távolabb a Törökasztalt kerestük fel, ami egy vízszintesen faragott nagy tálszerű dácittufa, ami a régmúlt idők áldozati oltára lehetett. Ha ezt az információt az előbb tudjuk, biztosan nem pózoltunk volna olyan sokan a Törökasztal közepén. Ettől eltekintve, csodás látvány volt a Mátra és a Bükk. Innen a falun keresztül felkerestük a barlanglakásokat, amik a szegényebb emberek lakhelye volt a múltban. Most viszont romantikus szálláshelyeket alakítottak ki a barlanglakásokból (napelemekkel korszerűsítve) pihenésül, az arra vágyóknak. A következő állomás a Tájház lett volna, de sajnos hétvégén zárva találtuk. Helyette a Tarnán átkelve egy tölgyerdőn keresztül a siroki Nyírjes-tóig mentünk. Az egykori nyíltvizű tavat a csapadékvíz táplálja. Vize igen savas kémhatású, ez a körülötte lévő cser és tölgy erdőben ritkaságnak számít. Nem mentünk vissza kiindulási helyünkre, a busz elénk jött. A rövidebb útvonalon résztvevők 8 km tettek meg 230 m szintemelkedéssel.
Mi tizenöten, a hosszabb túra résztvevői Parádfürdőn szálltunk le a buszról. Az út hamarosan elkezdett emelkedni, míg nem értünk fel a Hegyes-hegy tetejére. Mire felérünk, már senki se fázott, de ebbe besegített a napsütés is. Bár az előző napi éjszakai fagyok erősen megcsappantották a fákon maradó levelek számát, így is maradt elegendő látvány az ősz színeiből. Utunk egész hosszában a piros jelzésen haladtunk, kivéve azt a két esetet, mikor kicsit elkóricáltunk róla. Az első épp a Hegyes-hegy után volt, mikor egy nagy kidőlt fát megkerülve egy jól kiárt úton folytattuk az utunkat. Erről viszont hamarosan kiderült, hogy nem jó lóra tettünk. Korrigálva a tévedést, egy jó mély keresztárkon kellett átjutnunk. Később egy pusztulófélben lévő fenyvesen át szép látvány volt, hogy a nyiladékon épp szemből sütött be a nap, még kontrasztosabbá téve a fenyőerdő sötétjét. Sok jó fotótéma miatt kicsit elmaradoztunk páran, így a Várbükki-turistaház melletti nagy réten nem tudtuk, hogy az előttünk járók a P jelzésen maradtak, vagy elmentek esetleg rossz irányba. A telefon segített megtudni, hogy a rét túloldalán várnak ránk. Az Oroszlánvár oldalában már keményebb emelkedőn értünk fel utunk csúcspontjára, a Domoszlói-kapuhoz. 7 km megtétele után igazán itt álltunk meg először, az abszolút szélcsendes, meleg napsütésben jót pihentünk, ettünk. Ezután már csak lefelé mentünk. Az eddig is szép erdő a jobbról mellénk szegődött Závoza-patak után még szebb lett. Domoszló szélső házáig (ahol még egy pihenőt tartottunk) 5 km-t mentünk a mélyen alattunk haladó Závoza-völgy közelében. Még 2 km volt hátra ahhoz, hogy mi is buszra szálljunk. Továbbra is a patak mentén haladtunk, melynek medrét az 1999-es nagy árvíz után nagyon kimélyítették, megerősítették. A túra hossza 15 km, szintkülönbsége 471/508 m volt.
A rövidebb túra képes beszámolóját U. Zsuzsa (a képeken U.Zs.), a hosszabbikét N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Királykunyhó - Prédikálószék
Notter Béla, 2024. október 7. 19.05Prédikálószék a Visegrádi hegység második legmagasabb csúcsa, és a Duna-kanyarra innen nyílik a legszebb kilátás. A sűrű köd miatt kilátásban ugyan nem volt részünk, de egy szép túrában igen. 10.05-én, szombaton kocsikkal közelítettük meg Királykunyhót, ahonnan gyalogtúránk indult. A túra előtt három napig esett az eső, ez is lehetett oka annak, hogy ilyen szégyenletesen kevesen voltunk (14 fő). Szombatra ugyan már nem mondtak esőt – ez be is vált nekik -, így kellemes túraidőnk (kb. 14 fok) lett. Féltünk a nagy sártól, de javarészt köves, szerpentinezve haladó erdészeti úton jártunk, csak az út utolsó 200 méterére jutott belőle bővebben. Egyetlen ellenségünk a köd volt, ami akkor alakult ki, mikor Szentendrét elhagyva felfelé kapaszkodtunk Pilisszentlászló felé.
Miután a parkolóban letettük az autókat, elkezdtük a felfelé kapaszkodást Eredetileg volt egy rövidebb és egy hosszabb változata is az útnak, de végül mindenki a hosszabbat választotta, bízva abban, hogy mire felérünk Prédikálószékre, magunk alatt hagyjuk a ködöt. Nem ez történt, sőt fenn, ha lehet, még kevesebbet láthattunk magunk körül. Mégis izgalmas, és sejtelmes volt az út, azt hiszem senki nem bánta meg, hogy eljött erre a túrára. Az útvonalunk a következő volt: Királykunyhó– Nagy-Disznó-rét – Prédikálószék-kilátó – Nagy-Som-hegy – Kis-Som-hegy – Királykunyhó. A túra hossza 11,3 km lett, 430 m emelkedővel/lejtővel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Körtvélyesi-kilátó, Vitányvár
Notter Béla, 2024. szeptember 9. 08.152024.09.07-én busszal indultunk a Vértesbe. Talán az ősznek nem nevezhető szokatlan meleg miatt, a vártnál kevesebb fő jelentkezett a túrára. Tatabánya határából, a XI/A akna parkolóból indultunk a Medvehagyma-tanösvényen keresztül. Elképzeltük a tavasszal zöldellő medvehagyma erdő látványát, illatát. Sajnos ilyenkor nyoma sincs az egésznek. A tanösvényen, majd ezt követően a Körtvélyesi-kilátóig együtt haladt az útvonalunk a hosszabb szakaszon résztvevőkkel. A kilátóból – bár kissé párás volt a levegő - remek panoráma nyílt Tatabányára és a környék településeire, a szomszédos hegyekre. Mi, a könnyített útvonal résztvevői visszafelé indulva, az eredeti tervhez képest egy kitérőt tettünk a Mária-szakadékba, ami a Vértes egy igen látványos szurdoka. A szépsége mellett igen veszélyes is. Egy szakadékkal tarkított részében, egyik túratársunk kulacsa a szakadék mélyén landolt. Szerencsére egy vállalkozó bátor társuknak sikerült felhozni. Köszönet érte. Utunk a Körtvélyesi erdei temető mellett haladt, ahol az 1800-as évektől kezdve az itt lakók és a II. Világháborúban elesettek sírja található. Kis pihenő után visszaindultunk kiinduló pontunkra, a buszhoz. Látványos, túrában volt részünk.
A hosszabb túrán résztvevők útvonala – a Mária-szakadék kivételével – a Mészáros-hegy alatti nagy rétig ugyanaz volt, mint a rövidebb távot választó túratársainké. Mi az OKT-n haladtunk tovább. Utunk legmagasabb pontját a Körtvélyesi-hegy oldalában értük el. A kék jelzést Vitányvár közelében hagytuk el, és kapaszkodtunk fel a várhoz. Minthogy az út előtt megtudtuk, hogy a várbelsőben egy kipusztult fába beköltöztek a lódarazsak, sokan nem kockáztatták meg a vár közelebbi megismerését. Páran azért bejártuk a XIII. század második felében épült várat. 4-5 darazsat láttunk, de barátságosak voltak, nem csíptek meg. A várat nyugati oldalán kerültük meg, a külső várfal tövében, de ez meglehetősen nehéz volt. Nemcsak meredeksége, hanem a forró nyárban kiszáradt növényzet miatt is. Az utolsó – már kevésbé meredek – rész helyett többen inkább visszamentek az OKT-re, majd a Z sávon haladva a pihenőhelynél találkoztunk. Egy jelzetlen, de a térképeken földútként feltüntetett úton akartuk folytatni túránkat, de az járhatatlannak bizonyult. Így a zöldön folytattuk utunkat, majd arról letérve a Vadorzó-völgyön át, és még egy kisebb emelkedőt legyűrve jutottunk vissza a buszunkhoz. Szerencsénkre egész nap kellemes túraidőnk volt.
A rövid túra beszámolóját U. Zsuzsa írta és U.ZS. monogrammal ellátott képeket is ő készítette. A többi az én „művem”.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges