2024.09.07-én busszal indultunk a Vértesbe. Talán az ősznek nem nevezhető szokatlan meleg miatt, a vártnál kevesebb fő jelentkezett a túrára. Tatabánya határából, a XI/A akna parkolóból indultunk a Medvehagyma-tanösvényen keresztül. Elképzeltük a tavasszal zöldellő medvehagyma erdő látványát, illatát. Sajnos ilyenkor nyoma sincs az egésznek. A tanösvényen, majd ezt követően a Körtvélyesi-kilátóig együtt haladt az útvonalunk a hosszabb szakaszon résztvevőkkel. A kilátóból – bár kissé párás volt a levegő - remek panoráma nyílt Tatabányára és a környék településeire, a szomszédos hegyekre. Mi, a könnyített útvonal résztvevői visszafelé indulva, az eredeti tervhez képest egy kitérőt tettünk a Mária-szakadékba, ami a Vértes egy igen látványos szurdoka. A szépsége mellett igen veszélyes is. Egy szakadékkal tarkított részében, egyik túratársunk kulacsa a szakadék mélyén landolt. Szerencsére egy vállalkozó bátor társuknak sikerült felhozni. Köszönet érte. Utunk a Körtvélyesi erdei temető mellett haladt, ahol az 1800-as évektől kezdve az itt lakók és a II. Világháborúban elesettek sírja található. Kis pihenő után visszaindultunk kiinduló pontunkra, a buszhoz. Látványos, túrában volt részünk.

A hosszabb túrán résztvevők útvonala – a Mária-szakadék kivételével – a Mészáros-hegy alatti nagy rétig ugyanaz volt, mint a rövidebb távot választó túratársainké. Mi az OKT-n haladtunk tovább. Utunk legmagasabb pontját a Körtvélyesi-hegy oldalában értük el. A kék jelzést Vitányvár közelében hagytuk el, és kapaszkodtunk fel a várhoz. Minthogy az út előtt megtudtuk, hogy a várbelsőben egy kipusztult fába beköltöztek a lódarazsak, sokan nem kockáztatták meg a vár közelebbi megismerését. Páran azért bejártuk a XIII. század második felében épült várat. 4-5 darazsat láttunk, de barátságosak voltak, nem csíptek meg. A várat nyugati oldalán kerültük meg, a külső várfal tövében, de ez meglehetősen nehéz volt. Nemcsak meredeksége, hanem a forró nyárban kiszáradt növényzet miatt is. Az utolsó – már kevésbé meredek – rész helyett többen inkább visszamentek az OKT-re, majd a Z sávon haladva a pihenőhelynél találkoztunk. Egy jelzetlen, de a térképeken földútként feltüntetett úton akartuk folytatni túránkat, de az járhatatlannak bizonyult. Így a zöldön folytattuk utunkat, majd arról letérve a Vadorzó-völgyön át, és még egy kisebb emelkedőt legyűrve jutottunk vissza a buszunkhoz. Szerencsénkre egész nap kellemes túraidőnk volt.

A rövid túra beszámolóját U. Zsuzsa írta és U.ZS. monogrammal ellátott képeket is ő készítette. A többi az én „művem”.

 

Telekocsi akcióban öt autóval Királyrétre utaztunk, ahonnan választás szerint egy hosszabb és egy rövidebb úton lehetett indulni. Féltünk a nagy melegtől, de végül kellemes időt fogott ki az a 27 ITK-tag, aki eljött.7 órakor találkoztunk Gödöllőn, és kb. ¼ 9-re már indulásra készen álltunk a királyréti parkolóban. Együtt indult a két táv, de hamarosan különváltunk. Az erdőbe érve előbb a horgásztó mellett haladtunk el, majd hamarosan a Bajdázói-tóhoz értünk. Ezt a kis tavat mesterségesen hozták létre még az 1700-as években vaskohászati célból. Már majdnem elmocsarasodott, mikor 2010-ben kikotorták, rendbe hozták, ezután vissza is tértek a vízi élőlények. Mikor mi odaértünk, még nem volt olyan meleg, hogy a teknősök kimásztak volna a vízben lévő fatörzsekre (a később odaérő rövidebb túrások már láttak párat). A tó mellett fedett pihenőhelyet létesítettek, sajnos a fazsindely mára már csak mutatóban található rajta. Továbbhaladva bekukkantottunk a volt kőbányába. Ezután kezdődött az út rendesebben emelkedni a Szállás-hegy oldalában. Mielőtt ezt az utat elhagytuk volna, kicsit megpihentünk. Meredeken futott le az út a Szén-patak völgyéig. Innen párszáz méteren aszfalton haladtunk, majd letérve róla a Szén-patakon, később pedig a Cseresznyés-patakon is átkelve elértük az OKT útvonalát. Béla-rétig csendesen lejtett a terep, jobb oldalon egy időszakos vízfolyás kanyargó árka látszott. A rétnél megint egy pihenő volt, majd az utolsó pár kilométer következett. A Várhegyi-kilátó kereszteződésnél javasoltam, hogy aki még nem látta, mindenképp nézze meg. Végül egyhangú döntéssel mindnyájan felmentünk rá. Meg is érte, mert teljes körpanoráma várt ott ránk. Mielőtt a parkolóba megérkeztünk volna, a Szén-patak egy látványos szakasza felett vezetett az út. Ez a túra 12,9 km hosszú volt 421 m szintkülönbséggel.

A rövidebb túra a Szén-patak völgyében az aszfaltozott úttal nagyjából párhuzamosan indult, aztán ők is jártak a kőfejtőnél a Bajdázói-tónál, a horgásztónál, majd Királyrétre visszaérkezve felmentek a Várhegyre és a kilátóba. Ez az út 6,7 km volt 196 m emelkedővel/lejtővel.



 

Júniusi túránkra tömegközlekedéssel utaztunk Szentkútra, ami Mátraverebély határában található. 21-en voltunk; ebből 10-en a rövid, 11-en pedig a hosszabb túrán indultak.

Rövid túra (U.Zs.)

Vonattal utaztunk Hatvanig, majd a salgótarjáni vonalon folytattuk utunkat. Mi rövid túrások vonattal Nagybátonyig, majd busszal Szentkútig mentünk. Kicsit időztünk, ittunk a Szentkút-forrás vizéből, és a kissé esőáztatta emelkedőn a Remete-barlangokhoz értünk. Tovább egy völgyben a. Rongyos-forrás mellett haladtunk, amit Köszvényes kútnak is nevezték, mivel a vize gyógyította az ízületi betegségeket. A Kálvária mellett visszaértünk a Szentkút  központjához. Továbbmentünk az OKT útvonalán. Rövid séta után kis eső frissített fel, ami csúszóssá tette, megnehezítette a lefelé vezető utat. A tisztáson már napsütés fogadott, ahol különböző fajtájú pillangók lepték el a rétet. Megérkeztünk Mártaverebély vasútállomásra, de a kitűzött vonatot nem értük el, ezért várakozni kellett. A vonatról Hatvanban átszálltunk a Bp.felé tartó vonatra. Itt találkoztunk a hosszú túrasokkal. Egymás tudta nélkül azonos vonattal érkeztünk. Innen mindenki hazafelé vette az irányt. A rövid túrán 8 km-t tettünk meg, 222/359 m szintkülönbséggel. Jóleső túrán vettünk részt.

Hosszabb túra

A vonatról Mátraverebélyen szálltunk le. A falu házai között először a kissé megáradt Zagyva folyót kereszteztük A Szentkútra vezető utat a régi OKT útvonalán terveztem, mint kiderült nem volt jó ötlet. Sok helyen áthatolhatatlannak tűnő bozótoson kellett átpasszírozni magunkat a Csapás-tető oldalában. A legrosszabb szakasz mégis egy egyenes, de nagyon csúszós erdei út volt Szentkút előtt. Ott megpihentünk, ki-ki elemózsiázott. Aztán megnéztük a Bazilikát kívül-belül, a Szabadtéri misézőt, a Szent-kutat. A bozótosban, a csúszós úton nagyon sok időt vesztettünk, ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal a Barátlakásokat nem keressük fel. A Szentkúti-patak völgyében folytattuk utunkat, ahol sok forrás található. Kis kitérővel Szent László-hasadékba is érdemes volt bemenni. Pár patakátkelés után felkapaszkodtunk a Vörös-Harasztra, majd tisztásokkal tarkított erdők között még egy - ismeretlen nevű – hegy következett. Aztán már csak lefelé mentünk Tar irányába. A Buddha Park mellett elhaladva értünk ki a vasútállomásra. Túratávunk 15,3 km volt 417/440 m szintkülönbséggel.

Kép és szöveg: U. Zsuzsa (U.ZS. megjelöléssel) és N. Béla

Május 4-én a szokásos tavaszi buszos túrán vettünk részt, az úti cél most a Gerecse (benne az Agostyáni Arborétum) volt. 33-an vettünk részt rajta. Agostyánról indult a túránk ismét két túratávval. A rajt és a cél (Agostyáni arborétum) ugyanaz volt, csak a táv és a szintkülönbség változott. Új-hegyen át Három-sarokig a két útvonal együtt haladt. Itt a rövidebb túrát választók hamarosan átkeltek az aszfaltúton, majd a Szarvas-kúti-lápán át értek az arborétumhoz. A hosszabb túra résztvevői az elválás után előbb a Hideg-kúti forrás (ennek vize táplálja az arborétum tavait) mellett haladtak el, majd a Gorba-hegyi pihenő után a mészkőbányába – melynek két szintje van - értek. Fényképezés, kis pihenő után tovább emelkedő úton felértünk a Gorba-hegyi kilátóhoz. Nagyszerű kilátás nyílt Tardosra, a mögötte lévő Bánya-hegyre még távolabb pedig a 633 m magas Gerecse-csúcsra. Ezután még ímmel-ámmal emelkedett az út több mint egy kilométert, aztán határozottan lejteni kezdett. Mielőtt elértük volna az arborétumot, megebédeltünk.

Az arborétum bejáratánál már vártak a rövid túra résztvevői. Előbb egy faragott oszlopú kapun a parkolóig, majd egy székelykapun át jutottunk az arborétum természetvédelmi területére, amely 30,5 hektáron terül el. Az 1900 évek elején az első fákat (vörösfenyő, és szlavóntölgy) az Eszterházy család telepítette. Később  az ötvenes években kísérleti céllal nem őshonos fákat telepítettek, azok klímatűrésének vizsgálatára. Többek között oregoni álciprus, óriástuja (10-15) m, tiszafa, tulipánfa, cédrus és még 1 db mamutfenyő is található itt. A kis halakkal teli két tavacska környékén jól érzi magát a mocsári ciprus. Ott jártunkon éppen virágzott a rododendron. Nagyon szép látványt nyújtott a vérbükk, nap hatására az ősz színeit idézte. Az arborétum végére érve a túra befejeződött, amely során csodás időben kellemes  napot töltöttünk.A buszköltségből 65.000 Ft-ot - a 2023-as jutalmazottak költségmentesítése révén – az ITK állta.

A túrák hossza és szintkülönbsége az arborétumi sétával együtt: rövidebb 7,8 km, 238/107 m, a hosszabb 11,4 km, 395/282 m.

Szöveg: U. Zsuzsa és N. Béla, kép N. Béla