gyalogtúra

Királykunyhó - Prédikálószék

Címkék

Prédikálószék a Visegrádi hegység második legmagasabb csúcsa, és a Duna-kanyarra innen nyílik a legszebb kilátás. A sűrű köd miatt kilátásban ugyan nem volt részünk, de egy szép túrában igen. 10.05-én, szombaton kocsikkal közelítettük meg Királykunyhót, ahonnan gyalogtúránk indult. A túra előtt három napig esett az eső, ez is lehetett oka annak, hogy ilyen szégyenletesen kevesen voltunk (14 fő). Szombatra ugyan már nem mondtak esőt – ez be is vált nekik -, így kellemes túraidőnk (kb. 14 fok) lett. Féltünk a nagy sártól, de javarészt köves, szerpentinezve haladó erdészeti úton jártunk, csak az út utolsó 200 méterére jutott belőle bővebben. Egyetlen ellenségünk a köd volt, ami akkor alakult ki, mikor Szentendrét elhagyva felfelé kapaszkodtunk Pilisszentlászló felé.

Miután a parkolóban letettük az autókat, elkezdtük a felfelé kapaszkodást Eredetileg volt egy rövidebb és egy hosszabb változata is az útnak, de végül mindenki a hosszabbat választotta, bízva abban, hogy mire felérünk Prédikálószékre, magunk alatt hagyjuk a ködöt. Nem ez történt, sőt fenn, ha lehet, még kevesebbet láthattunk magunk körül. Mégis izgalmas, és sejtelmes volt az út, azt hiszem senki nem bánta meg, hogy eljött erre a túrára. Az útvonalunk a következő volt: Királykunyhó– Nagy-Disznó-rét – Prédikálószék-kilátó – Nagy-Som-hegy – Kis-Som-hegy – Királykunyhó. A túra hossza 11,3 km lett, 430 m emelkedővel/lejtővel.



 

Körtvélyesi-kilátó, Vitányvár

Címkék

2024.09.07-én busszal indultunk a Vértesbe. Talán az ősznek nem nevezhető szokatlan meleg miatt, a vártnál kevesebb fő jelentkezett a túrára. Tatabánya határából, a XI/A akna parkolóból indultunk a Medvehagyma-tanösvényen keresztül. Elképzeltük a tavasszal zöldellő medvehagyma erdő látványát, illatát. Sajnos ilyenkor nyoma sincs az egésznek. A tanösvényen, majd ezt követően a Körtvélyesi-kilátóig együtt haladt az útvonalunk a hosszabb szakaszon résztvevőkkel. A kilátóból – bár kissé párás volt a levegő - remek panoráma nyílt Tatabányára és a környék településeire, a szomszédos hegyekre. Mi, a könnyített útvonal résztvevői visszafelé indulva, az eredeti tervhez képest egy kitérőt tettünk a Mária-szakadékba, ami a Vértes egy igen látványos szurdoka. A szépsége mellett igen veszélyes is. Egy szakadékkal tarkított részében, egyik túratársunk kulacsa a szakadék mélyén landolt. Szerencsére egy vállalkozó bátor társuknak sikerült felhozni. Köszönet érte. Utunk a Körtvélyesi erdei temető mellett haladt, ahol az 1800-as évektől kezdve az itt lakók és a II. Világháborúban elesettek sírja található. Kis pihenő után visszaindultunk kiinduló pontunkra, a buszhoz. Látványos, túrában volt részünk.

A hosszabb túrán résztvevők útvonala – a Mária-szakadék kivételével – a Mészáros-hegy alatti nagy rétig ugyanaz volt, mint a rövidebb távot választó túratársainké. Mi az OKT-n haladtunk tovább. Utunk legmagasabb pontját a Körtvélyesi-hegy oldalában értük el. A kék jelzést Vitányvár közelében hagytuk el, és kapaszkodtunk fel a várhoz. Minthogy az út előtt megtudtuk, hogy a várbelsőben egy kipusztult fába beköltöztek a lódarazsak, sokan nem kockáztatták meg a vár közelebbi megismerését. Páran azért bejártuk a XIII. század második felében épült várat. 4-5 darazsat láttunk, de barátságosak voltak, nem csíptek meg. A várat nyugati oldalán kerültük meg, a külső várfal tövében, de ez meglehetősen nehéz volt. Nemcsak meredeksége, hanem a forró nyárban kiszáradt növényzet miatt is. Az utolsó – már kevésbé meredek – rész helyett többen inkább visszamentek az OKT-re, majd a Z sávon haladva a pihenőhelynél találkoztunk. Egy jelzetlen, de a térképeken földútként feltüntetett úton akartuk folytatni túránkat, de az járhatatlannak bizonyult. Így a zöldön folytattuk utunkat, majd arról letérve a Vadorzó-völgyön át, és még egy kisebb emelkedőt legyűrve jutottunk vissza a buszunkhoz. Szerencsénkre egész nap kellemes túraidőnk volt.

A rövid túra beszámolóját U. Zsuzsa írta és U.ZS. monogrammal ellátott képeket is ő készítette. A többi az én „művem”.

 

Galgagyörk (Galgamácsa) – Váckisújfalu

Címkék

Megyénk megismerése céljából olyan – turisták számára kevéssé felkapott – helyeket is felkeresünk, mint amin múlt szombaton voltunk. Két túraútvonal között lehetett választani, az egyik Galgamácsáról, a másik Galgagyörkről indult, a célállomás mindkét esetben Váckisújfalu-vasútállomás volt. Igazi túraidőben 34-en vettünk rajta részt. Már útközben is beszélgettünk róla, hogy vannak olyan területek, amelyet egyetlen földrajzi tájegységbe se lehet besorolni. Ezt a területet egyes források a Gödöllői-dombság észak-keleti részébe, mások a Cserháthoz sorolják Lényeg az, hogy kényelmesen bejárható lankás dombvidéken jártunk, hol erdőben, hol virágos kaszálókon, meg helyenként szántóföldek szélén. A rövidebb túra Galgamácsa vasútállomás – Öreg-hegy – Váckisújfalu vasútállomás útvonalon haladt, távja 9,5 km, 194/185 m szintkülönbséggel. A hosszabb túra útvonala Galgagyörk vasútállomás – Malató-hegy – Horgásztó - Váckisújfalu vasútállomás volt. Táv: 12 km, 220/216 m szinttel.

A képeket U. Zsuzsa (U:ZS:) és N. Béla készítette.



 

Királyréti körutak

Címkék

Telekocsi akcióban öt autóval Királyrétre utaztunk, ahonnan választás szerint egy hosszabb és egy rövidebb úton lehetett indulni. Féltünk a nagy melegtől, de végül kellemes időt fogott ki az a 27 ITK-tag, aki eljött.7 órakor találkoztunk Gödöllőn, és kb. ¼ 9-re már indulásra készen álltunk a királyréti parkolóban. Együtt indult a két táv, de hamarosan különváltunk. Az erdőbe érve előbb a horgásztó mellett haladtunk el, majd hamarosan a Bajdázói-tóhoz értünk. Ezt a kis tavat mesterségesen hozták létre még az 1700-as években vaskohászati célból. Már majdnem elmocsarasodott, mikor 2010-ben kikotorták, rendbe hozták, ezután vissza is tértek a vízi élőlények. Mikor mi odaértünk, még nem volt olyan meleg, hogy a teknősök kimásztak volna a vízben lévő fatörzsekre (a később odaérő rövidebb túrások már láttak párat). A tó mellett fedett pihenőhelyet létesítettek, sajnos a fazsindely mára már csak mutatóban található rajta. Továbbhaladva bekukkantottunk a volt kőbányába. Ezután kezdődött az út rendesebben emelkedni a Szállás-hegy oldalában. Mielőtt ezt az utat elhagytuk volna, kicsit megpihentünk. Meredeken futott le az út a Szén-patak völgyéig. Innen párszáz méteren aszfalton haladtunk, majd letérve róla a Szén-patakon, később pedig a Cseresznyés-patakon is átkelve elértük az OKT útvonalát. Béla-rétig csendesen lejtett a terep, jobb oldalon egy időszakos vízfolyás kanyargó árka látszott. A rétnél megint egy pihenő volt, majd az utolsó pár kilométer következett. A Várhegyi-kilátó kereszteződésnél javasoltam, hogy aki még nem látta, mindenképp nézze meg. Végül egyhangú döntéssel mindnyájan felmentünk rá. Meg is érte, mert teljes körpanoráma várt ott ránk. Mielőtt a parkolóba megérkeztünk volna, a Szén-patak egy látványos szakasza felett vezetett az út. Ez a túra 12,9 km hosszú volt 421 m szintkülönbséggel.

A rövidebb túra a Szén-patak völgyében az aszfaltozott úttal nagyjából párhuzamosan indult, aztán ők is jártak a kőfejtőnél a Bajdázói-tónál, a horgásztónál, majd Királyrétre visszaérkezve felmentek a Várhegyre és a kilátóba. Ez az út 6,7 km volt 196 m emelkedővel/lejtővel.



 

Alsógöd – Csomád

Címkék

15-ére, szombatra egy éves túrabeosztásban nem szereplő könnyű túrát hirdettem meg, melyre 13 jelentkező akadt. A Pesti-síkságon mérsékelt meleg időben 11,5 km-t gyalogoltunk 175/93 m szintkülönbséggel.

Vonattal utaztunk a túra kezdőpontjára, Alsógöd vasútállomásra. Hamar elhagytuk a házakat, azután egy nyitott szakasz következett, majd másfél kilométer zárt, hűs erdő. Az M2-es felüljárója után váltakozva hol hatalmas vadvirágos réteken, hol erdőszélen, és – ritkábban – összefüggő erdőben haladtunk. A terep nem mondható bércekkel, völgyekkel szabdalt vadregényes hegységnek, mégis szép volt – köszönhetően elsősorban a virágpompás réteknek. Szemben sok helyről a Naszály, visszanézve a Visegrádi-hegység látszott.Túránk végeztével Csomádon szálltunk vonatra, lakóhelytől függően hol Pest, hol Veresegyház felé indulva. Evvel a túrával megyénk eddig  - számunkra - ismeretlen területét jártuk be.

 

Szentkút többféleképpen

Címkék

Júniusi túránkra tömegközlekedéssel utaztunk Szentkútra, ami Mátraverebély határában található. 21-en voltunk; ebből 10-en a rövid, 11-en pedig a hosszabb túrán indultak.

Rövid túra (U.Zs.)

Vonattal utaztunk Hatvanig, majd a salgótarjáni vonalon folytattuk utunkat. Mi rövid túrások vonattal Nagybátonyig, majd busszal Szentkútig mentünk. Kicsit időztünk, ittunk a Szentkút-forrás vizéből, és a kissé esőáztatta emelkedőn a Remete-barlangokhoz értünk. Tovább egy völgyben a. Rongyos-forrás mellett haladtunk, amit Köszvényes kútnak is nevezték, mivel a vize gyógyította az ízületi betegségeket. A Kálvária mellett visszaértünk a Szentkút  központjához. Továbbmentünk az OKT útvonalán. Rövid séta után kis eső frissített fel, ami csúszóssá tette, megnehezítette a lefelé vezető utat. A tisztáson már napsütés fogadott, ahol különböző fajtájú pillangók lepték el a rétet. Megérkeztünk Mártaverebély vasútállomásra, de a kitűzött vonatot nem értük el, ezért várakozni kellett. A vonatról Hatvanban átszálltunk a Bp.felé tartó vonatra. Itt találkoztunk a hosszú túrasokkal. Egymás tudta nélkül azonos vonattal érkeztünk. Innen mindenki hazafelé vette az irányt. A rövid túrán 8 km-t tettünk meg, 222/359 m szintkülönbséggel. Jóleső túrán vettünk részt.

Hosszabb túra

A vonatról Mátraverebélyen szálltunk le. A falu házai között először a kissé megáradt Zagyva folyót kereszteztük A Szentkútra vezető utat a régi OKT útvonalán terveztem, mint kiderült nem volt jó ötlet. Sok helyen áthatolhatatlannak tűnő bozótoson kellett átpasszírozni magunkat a Csapás-tető oldalában. A legrosszabb szakasz mégis egy egyenes, de nagyon csúszós erdei út volt Szentkút előtt. Ott megpihentünk, ki-ki elemózsiázott. Aztán megnéztük a Bazilikát kívül-belül, a Szabadtéri misézőt, a Szent-kutat. A bozótosban, a csúszós úton nagyon sok időt vesztettünk, ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal a Barátlakásokat nem keressük fel. A Szentkúti-patak völgyében folytattuk utunkat, ahol sok forrás található. Kis kitérővel Szent László-hasadékba is érdemes volt bemenni. Pár patakátkelés után felkapaszkodtunk a Vörös-Harasztra, majd tisztásokkal tarkított erdők között még egy - ismeretlen nevű – hegy következett. Aztán már csak lefelé mentünk Tar irányába. A Buddha Park mellett elhaladva értünk ki a vasútállomásra. Túratávunk 15,3 km volt 417/440 m szintkülönbséggel.

Kép és szöveg: U. Zsuzsa (U.ZS. megjelöléssel) és N. Béla

Wachau

Címkék

18 fős létszámmal változatos négy napot töltöttünk az Osztrák Dunakanyarnak is nevezett Wachauban.

2024.05.13. (hétfő).

Az M1-es Harkályos pihenőhelyénél találkoztunk reggel. Onnan megpróbáltunk együtt haladni- javarészt sikertelenül. Fél tizenkettőkor tudtunk első túránkra indulni Dürnsteinből. Folyamatosan emelkedő úton - vissza-visszanézve a szép kilátás miatt – értünk fel a dürnsteini várromhoz. Ezt felfedezve a csapat nagy része indult tovább a hegyen, míg páran a könnyebbik úton visszatértek a kisvárosba, ahol számtalan látnivaló várta őket (később pedig minket is). Nekünk látványos sziklák között emelkedett az út a Fesslhüttéig. Itt megpihentünk, elemózsiáztunk, majd indultunk tovább. Egy elágazásnál lehetőség volt egy kitérőt tenni a szép kilátás kedvéért a Kanzel (Szószék) nevezetű sziklaoromhoz. Páran ezt az utat is megtettük, a többiek megvártak, majd együtt indultak lefelé a Talgradenen, ami egyenest Dürnstein városkába vezetett bennünket. Itt megnéztük a főbb látnivalókat. A könnyebb út 4 km hosszú volt 117 m szinttel, a nehezebb (Kanzellel együtt) pedig 8,6 km, 449 m szintkülönbséggel. Ezután Spitz an der Donau közelében lévő panzióba hajtottunk, ahol a szállás mellett félpanziós ellátásunk is kerekedett.

05.14. (kedd)

Reggeli után a Duna túloldalán lévő Aggsteiner Hof-ba autóztunk. Innen indult a rövidebb túra, ami Aggstein-várába vezetett, majd visszafelé némileg módosított úton ugyancsak Aggsteiner Hof-ba ért. Közben persze ott volt (mindkét távnak) az út egyik nagy látványossága, a vár bejárása. Evvel együtt a rövidebb út 5,6 km volt 391 m szinttel. Heten a hosszabb út résztvevői St. Johann im Mauerthale-ba utaztunk, innen indultunk jelzetlen utakon a Mauertalbachon felfelé. Gerichtsbergig 400 m-t emelkedett az út, közben két nagyszerű kilátóhelyen is jártunk. A másodikon (Tischwand) a sziklamászást is gyakorolhattuk. Aggstein váráig még volt két látványos sziklaformátum, de - a vár rengeteg lépcsőjét leszámítva – már lejtett az út Aggsteiner Hofig. Ez az út 9,2 km hosszú volt 548 m szintkülönbséggel. Maradt még látnivaló erre a napra is: Schönbühelben, a Duna-parton két különálló (egymástól 1 km-re lévő) sziklaszirten álló építményt (Plébánia-templom és kolostor, kastély) néztünk meg mindnyájan.

05.15. (szerda)

Kocsival az Ysperklamm-hoz utaztunk. Itt leparkoltunk és elkezdődött a túra. A Nagy-Ysper szurdokvölgy vízesései között haladtunk felfelé, miközben rengeteg fotó készült. Mikor már csökkent a völgy lejtése és elmaradtak a kisebb vízesések is, megálltunk pihenni. Közben egyeztettünk H. Janival, ki marad velünk a hosszabb úton. Nagy örömömre mindenki vállalta azt, így először mentünk végig ugyanazon az úton mindannyian. Ödteich-ig még volt egy kis emelkedő, de onnan a végig már csak lefelé ereszkedtünk. Kellemes erdei úton haladtunk, pár szép sziklát is láttunk barlangokkal. Visszaérve (a táv 9 km hosszú volt 373 m szintkülönbséggel) kocsiba ültünk, és Maria Taferl-be mentünk. Itt egy kis séta keretében megnéztük a bazilikát, a mellette lévő kolostort, és nem utolsó sorban megcsodáltuk a Dunára néző szép kilátást. Hazaútban egy parkolóból lesétáltunk a Duna-partra, így szemből láttuk az előző napon felkeresett helyeket (Schönbüheli kastély, templom és kolostor).

05.16. (csütörtök)

Összepakoltunk és reggeli után indultunk Spitz vasútállomásra, ott leparkoltunk. Innen indult ugyanis a túra. A városka főutcáján a Mauritius templom mellett elhaladva szőlőbirtokok közé értünk, majd a Rotes Tor-nál kötöttünk ki. Ezután egy kis lejtő után lehetett dönteni, ki melyik utat választja. A rövidebb visszatért Spitzbe (3 km, 107 m szint). Három fő kivételével mindenki a hosszabb utat választotta. Szerpentinezve emelkedtünk 140 métert Buschanwand kereszteződésig, innen 1,7 km-en át libikókáztunk, közben egy volt rézbánya, csodás sziklaplatók, kilátók között haladtunk a Michaelerberg oldalában. Erős lejtő után leértünk a Duna-partra, itt is a St. Michaeler erődtemplomhoz. Kívül-belül megtekintve a 987-ben épült templomot, egy aluljárón keresztül közvetlen a Duna mellett haladó sétaútra értünk, azon jutottunk vissza a kocsikhoz. Táv: 7,6 km, szintkülönbség 320 m. Ezután már csak a hazautazás (380 km) volt hátra.

 

Agostyáni túra (Gerecse)

Címkék

Május 4-én a szokásos tavaszi buszos túrán vettünk részt, az úti cél most a Gerecse (benne az Agostyáni Arborétum) volt. 33-an vettünk részt rajta. Agostyánról indult a túránk ismét két túratávval. A rajt és a cél (Agostyáni arborétum) ugyanaz volt, csak a táv és a szintkülönbség változott. Új-hegyen át Három-sarokig a két útvonal együtt haladt. Itt a rövidebb túrát választók hamarosan átkeltek az aszfaltúton, majd a Szarvas-kúti-lápán át értek az arborétumhoz. A hosszabb túra résztvevői az elválás után előbb a Hideg-kúti forrás (ennek vize táplálja az arborétum tavait) mellett haladtak el, majd a Gorba-hegyi pihenő után a mészkőbányába – melynek két szintje van - értek. Fényképezés, kis pihenő után tovább emelkedő úton felértünk a Gorba-hegyi kilátóhoz. Nagyszerű kilátás nyílt Tardosra, a mögötte lévő Bánya-hegyre még távolabb pedig a 633 m magas Gerecse-csúcsra. Ezután még ímmel-ámmal emelkedett az út több mint egy kilométert, aztán határozottan lejteni kezdett. Mielőtt elértük volna az arborétumot, megebédeltünk.

Az arborétum bejáratánál már vártak a rövid túra résztvevői. Előbb egy faragott oszlopú kapun a parkolóig, majd egy székelykapun át jutottunk az arborétum természetvédelmi területére, amely 30,5 hektáron terül el. Az 1900 évek elején az első fákat (vörösfenyő, és szlavóntölgy) az Eszterházy család telepítette. Később  az ötvenes években kísérleti céllal nem őshonos fákat telepítettek, azok klímatűrésének vizsgálatára. Többek között oregoni álciprus, óriástuja (10-15) m, tiszafa, tulipánfa, cédrus és még 1 db mamutfenyő is található itt. A kis halakkal teli két tavacska környékén jól érzi magát a mocsári ciprus. Ott jártunkon éppen virágzott a rododendron. Nagyon szép látványt nyújtott a vérbükk, nap hatására az ősz színeit idézte. Az arborétum végére érve a túra befejeződött, amely során csodás időben kellemes  napot töltöttünk.A buszköltségből 65.000 Ft-ot - a 2023-as jutalmazottak költségmentesítése révén – az ITK állta.

A túrák hossza és szintkülönbsége az arborétumi sétával együtt: rövidebb 7,8 km, 238/107 m, a hosszabb 11,4 km, 395/282 m.

Szöveg: U. Zsuzsa és N. Béla, kép N. Béla

Kisinóci-turistaház – Szép-bérc

Címkék

Április 06-án gyönyörű tavaszi időben, 2 vendégünkkel együtt 32 fővel indultunk a Börzsönybe túrázni. 8 személykocsival a Kisinóci-turistaházig mentünk, onnan indult a túránk. Az erdőben a fák már bontogatták rügyeiket, jó volt látni a friss zöld színeket.A túra elején a Kisinóci-rétig, majd kis ideig a Pokol-völgyi-patak mellett együtt indultak a rövid és a hosszú útvonal résztvevői. Ezek után egy meredek út következett, amely Kis-Inóc felé tartott. Ennek a meredek útnak 60 %-ának megtétele után kettévált a két táv. A rövidtávosoknak még 20 m-t emelkedett az út Tányér-rétig, aztán ők már csak lefelé ereszkedtek. A hosszabb út résztvevőire még 120 m emelkedő várt, akkor értek a Szép-bércre. A bércre felvezető út előtt amerre a szem ellátott, csodás Odvas keltikékben gyönyörködhettünk. Felértünk a Szép-bércre, ahonnan a közeli, majd távolabbi hegyeket láthattuk. A jó szeműek az esztergomi Bazilika jellegzetes kupoláját is látni vélték a mellette folyó Dunával. Itt a bércen nagy számban sárga kankalinok virítottak. Mikor kigyönyörködtük magunkat, továbbindultunk. A Kis-Tányér-rét, később a Tányér-rét következett, majd a  Templom-völgyben izgalmas átkelések is vártak ránk a Hosszú-völgyi-patakon, A völgyben őszi kikerics levélzete már nagy területen előbújt, óvatosan lépdeltünk. Az Êrsek-tisztáson megpihentünk, elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Továbbindulva, balra láttuk az Érsek-forrást, ami a Ló-hegyi-patak kezdete. Utunkat többször keresztezte ez a kanyargós patak, amin néhányszor át kellett menni. Az átnedvesedett csúszós talaj kicsit nehezítette az előrehaladást, voltak akik nem tudtak ellenállni a föld gravitációjának, ami tagadhatatlanná vált ruhájukon. Nem sokkal később értünk vissza Kisinóci parkolóhoz, mint a rövid túra résztvevői, majd kis tere-fere után indultunk hazafelé.

A túratáv 11,5  km volt 463 m szintkülönbséggel, a rövid túráé (a térképen szaggatott vonal jelzi) pedig 6 km, 245 m szinttel. Szép tavaszi túrában volt részünk.

A beszámolót írta U.Zsuzsa és N. Béla, a képeket az utóbbi készítette.



 

Zalából Vasba (Zalai-dombság – Örség)

Címkék

Másfél éve megkezdett Zalai-dombság túránkat folytattuk e hét elején kilencen. Az időjárás javuló tendenciát mutatott, mert az első nap tíz percig, a második nap pedig már fél óráig nem esett az eső. A táj így is szép volt, megérte elmenni!

03.11. hétfő

Vonattal két átszállással utaztunk Bagodra, közben nem maradt el az átszállásos utak szokásos izgalma, hogy elegendő lesz-e az átszállási idő. Most a Göcsej IC késett sokat, de az Őriszentpéter felé induló személyvonat szerencsére bevárta. Negyedórás késéssel értünk Bagodra, de innentől nem kötődtünk semmilyen időponthoz a szállásunkig. Mindjárt az út elején áthaladtunk a Zala-folyón. Boncodföldén mindenkit meglepett az a bőség, ahogy a templomdomb tele volt Rövidszárú kankalinnal. Később is – főleg az első nap – sokat láttuk ezt a kedves, kora-tavaszi virágot. A szőlőhegyen előbb egy hatalmas fa Szent Orbán-szobor, később pedig a Nagy-hegyi kápolna mellet haladtunk el. Sok boronaházat láttunk a szőlők között, javarészt sajnos romos állapotban, de egy párat már szépen felújítottak. Kávásra, a méltán híres tájházakhoz értünk; 2022. októberében itt fejeztük be zalai utunkat. Kurtamajor mellett szebb napokat látott Eitner-kastély lehangoló épületét láttuk. Salomváron viszont egy jól befűtött szállás – a Gőcseji Turista Szálló – várt ránk, végtelenül kedves házigazdákkal. Vacsorát Zalalövőről hozattunk, ez is nagyon finom volt. A túra 11,5 km hosszú volt, 240/296 m szintkülönbséggel.

03.12. kedd

Negyed nyolcas busszal indultunk Szőcére, de most pont jó jött, hogy volt félóra átszállási időnk Zalalövőn. Meg is leptünk egy pékséget és megreggeliztünk. Szőcén először a Lápok Házához mentünk, de az még téli álmát aludta. A Szőcei Tőzegmohás Lápréten szerencsére nincs nyitvatartási idő, be tudtuk járni. Ez az Őrség legértékesebb, fokozottan védett láprétje, és a jó kiépített pallósoron könnyen bejárható. A Szőce-patakot a völgyoldalban 80 hidegvízű forrás táplálja. A láprét után erdei úton egy nagy esőbeállóban megpihentünk. Erdőfoltok, rétek, legelők után értük el a Vadása-tavat, amely két mesterséges tóból áll, a Vadása-patak és a Rókalyuk-forrás táplálja. A felső tó vadregényes, az alsó stranddal ellátott, kiépített. Továbbmenve Hegyhátszentjakab szélén irányt váltottunk, és a Borostyán-tóhoz értünk. Ez a tó már Zalalövőhöz tartozik, nevét a valamikor itt áthaladó Borostyánkő-útról kapta. Beérve a kisvárosba, még volt annyi időnk, hogy elgyalogoljunk abba a bisztróba, ahonnan előző nap a finom vacsorát rendeltük. Most se csalódtunk a kiválasztott étel minőségében, mennyiségében. Ebéd után a vasútállomásra mentünk (napi adagunk 13,3 km volt, 139/212 m szinttel). Miután bemondta a hangosbemondó, hogy vonatunk 8 percet késik, elkezdhettünk izgulni, Zalaegerszegen megvár-e bennünket az IC. Szerencsére megszánták vicinálisunk utasait, így végül az eredeti terv alapján értünk haza.