18 fős létszámmal változatos négy napot töltöttünk az Osztrák Dunakanyarnak is nevezett Wachauban.

2024.05.13. (hétfő).

Az M1-es Harkályos pihenőhelyénél találkoztunk reggel. Onnan megpróbáltunk együtt haladni- javarészt sikertelenül. Fél tizenkettőkor tudtunk első túránkra indulni Dürnsteinből. Folyamatosan emelkedő úton - vissza-visszanézve a szép kilátás miatt – értünk fel a dürnsteini várromhoz. Ezt felfedezve a csapat nagy része indult tovább a hegyen, míg páran a könnyebbik úton visszatértek a kisvárosba, ahol számtalan látnivaló várta őket (később pedig minket is). Nekünk látványos sziklák között emelkedett az út a Fesslhüttéig. Itt megpihentünk, elemózsiáztunk, majd indultunk tovább. Egy elágazásnál lehetőség volt egy kitérőt tenni a szép kilátás kedvéért a Kanzel (Szószék) nevezetű sziklaoromhoz. Páran ezt az utat is megtettük, a többiek megvártak, majd együtt indultak lefelé a Talgradenen, ami egyenest Dürnstein városkába vezetett bennünket. Itt megnéztük a főbb látnivalókat. A könnyebb út 4 km hosszú volt 117 m szinttel, a nehezebb (Kanzellel együtt) pedig 8,6 km, 449 m szintkülönbséggel. Ezután Spitz an der Donau közelében lévő panzióba hajtottunk, ahol a szállás mellett félpanziós ellátásunk is kerekedett.

05.14. (kedd)

Reggeli után a Duna túloldalán lévő Aggsteiner Hof-ba autóztunk. Innen indult a rövidebb túra, ami Aggstein-várába vezetett, majd visszafelé némileg módosított úton ugyancsak Aggsteiner Hof-ba ért. Közben persze ott volt (mindkét távnak) az út egyik nagy látványossága, a vár bejárása. Evvel együtt a rövidebb út 5,6 km volt 391 m szinttel. Heten a hosszabb út résztvevői St. Johann im Mauerthale-ba utaztunk, innen indultunk jelzetlen utakon a Mauertalbachon felfelé. Gerichtsbergig 400 m-t emelkedett az út, közben két nagyszerű kilátóhelyen is jártunk. A másodikon (Tischwand) a sziklamászást is gyakorolhattuk. Aggstein váráig még volt két látványos sziklaformátum, de - a vár rengeteg lépcsőjét leszámítva – már lejtett az út Aggsteiner Hofig. Ez az út 9,2 km hosszú volt 548 m szintkülönbséggel. Maradt még látnivaló erre a napra is: Schönbühelben, a Duna-parton két különálló (egymástól 1 km-re lévő) sziklaszirten álló építményt (Plébánia-templom és kolostor, kastély) néztünk meg mindnyájan.

05.15. (szerda)

Kocsival az Ysperklamm-hoz utaztunk. Itt leparkoltunk és elkezdődött a túra. A Nagy-Ysper szurdokvölgy vízesései között haladtunk felfelé, miközben rengeteg fotó készült. Mikor már csökkent a völgy lejtése és elmaradtak a kisebb vízesések is, megálltunk pihenni. Közben egyeztettünk H. Janival, ki marad velünk a hosszabb úton. Nagy örömömre mindenki vállalta azt, így először mentünk végig ugyanazon az úton mindannyian. Ödteich-ig még volt egy kis emelkedő, de onnan a végig már csak lefelé ereszkedtünk. Kellemes erdei úton haladtunk, pár szép sziklát is láttunk barlangokkal. Visszaérve (a táv 9 km hosszú volt 373 m szintkülönbséggel) kocsiba ültünk, és Maria Taferl-be mentünk. Itt egy kis séta keretében megnéztük a bazilikát, a mellette lévő kolostort, és nem utolsó sorban megcsodáltuk a Dunára néző szép kilátást. Hazaútban egy parkolóból lesétáltunk a Duna-partra, így szemből láttuk az előző napon felkeresett helyeket (Schönbüheli kastély, templom és kolostor).

05.16. (csütörtök)

Összepakoltunk és reggeli után indultunk Spitz vasútállomásra, ott leparkoltunk. Innen indult ugyanis a túra. A városka főutcáján a Mauritius templom mellett elhaladva szőlőbirtokok közé értünk, majd a Rotes Tor-nál kötöttünk ki. Ezután egy kis lejtő után lehetett dönteni, ki melyik utat választja. A rövidebb visszatért Spitzbe (3 km, 107 m szint). Három fő kivételével mindenki a hosszabb utat választotta. Szerpentinezve emelkedtünk 140 métert Buschanwand kereszteződésig, innen 1,7 km-en át libikókáztunk, közben egy volt rézbánya, csodás sziklaplatók, kilátók között haladtunk a Michaelerberg oldalában. Erős lejtő után leértünk a Duna-partra, itt is a St. Michaeler erődtemplomhoz. Kívül-belül megtekintve a 987-ben épült templomot, egy aluljárón keresztül közvetlen a Duna mellett haladó sétaútra értünk, azon jutottunk vissza a kocsikhoz. Táv: 7,6 km, szintkülönbség 320 m. Ezután már csak a hazautazás (380 km) volt hátra.

 

Április 06-án gyönyörű tavaszi időben, 2 vendégünkkel együtt 32 fővel indultunk a Börzsönybe túrázni. 8 személykocsival a Kisinóci-turistaházig mentünk, onnan indult a túránk. Az erdőben a fák már bontogatták rügyeiket, jó volt látni a friss zöld színeket.A túra elején a Kisinóci-rétig, majd kis ideig a Pokol-völgyi-patak mellett együtt indultak a rövid és a hosszú útvonal résztvevői. Ezek után egy meredek út következett, amely Kis-Inóc felé tartott. Ennek a meredek útnak 60 %-ának megtétele után kettévált a két táv. A rövidtávosoknak még 20 m-t emelkedett az út Tányér-rétig, aztán ők már csak lefelé ereszkedtek. A hosszabb út résztvevőire még 120 m emelkedő várt, akkor értek a Szép-bércre. A bércre felvezető út előtt amerre a szem ellátott, csodás Odvas keltikékben gyönyörködhettünk. Felértünk a Szép-bércre, ahonnan a közeli, majd távolabbi hegyeket láthattuk. A jó szeműek az esztergomi Bazilika jellegzetes kupoláját is látni vélték a mellette folyó Dunával. Itt a bércen nagy számban sárga kankalinok virítottak. Mikor kigyönyörködtük magunkat, továbbindultunk. A Kis-Tányér-rét, később a Tányér-rét következett, majd a  Templom-völgyben izgalmas átkelések is vártak ránk a Hosszú-völgyi-patakon, A völgyben őszi kikerics levélzete már nagy területen előbújt, óvatosan lépdeltünk. Az Êrsek-tisztáson megpihentünk, elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Továbbindulva, balra láttuk az Érsek-forrást, ami a Ló-hegyi-patak kezdete. Utunkat többször keresztezte ez a kanyargós patak, amin néhányszor át kellett menni. Az átnedvesedett csúszós talaj kicsit nehezítette az előrehaladást, voltak akik nem tudtak ellenállni a föld gravitációjának, ami tagadhatatlanná vált ruhájukon. Nem sokkal később értünk vissza Kisinóci parkolóhoz, mint a rövid túra résztvevői, majd kis tere-fere után indultunk hazafelé.

A túratáv 11,5  km volt 463 m szintkülönbséggel, a rövid túráé (a térképen szaggatott vonal jelzi) pedig 6 km, 245 m szinttel. Szép tavaszi túrában volt részünk.

A beszámolót írta U.Zsuzsa és N. Béla, a képeket az utóbbi készítette.



 

Március 2-án kissé borongós, szitáló esős reggelre ébredtünk. Ennek ellenére rekordszámban gyűltünk össze, 51 fővel. A hosszabb túra Mátraszelétől nem messze, a Fateleptől indult. A Zagyvát elhagyva már az elején kisebb kapaszkodóval kellett szembesültünk. A Tormás-hegy után 1 km-t egy fennsík-szerű területen haladtunk át (itt már elállt az eső), majd egy újabb emelkedő következett, melynek neve Kótai-hegy. Innen leereszkedve gyűlt meg a bajunk legjobban a sárral. Az út ugyanis egy mélyedésben haladt, amit munkagépek járhatatlanná tettek (egy hatalmas tarvágás volt a közelben). Ezért a meredek domboldalba voltunk kénytelenek minduntalan kikapaszkodni. Így történhetett, hogy többen is elestek, egyikük karját is törte. Ezennel is jobbulást kívánunk nekik!

Egy kereszteződésben vártuk be a lemaradottakat, közben eldöntöttük, hogy a rossz látási viszonyok miatt a Kerek-bik kilátóhely felkeresése értelmetlen lenne. Lefelé ereszkedtünk a P, majd a P+ jelzésen. Az  Aranyos-patak forrása mellett haladtunk el, majd egy különleges löszös területen falatoztunk kicsit. Az optimistábbak megtisztogatták  cipőjüket, remélve, hogy túljutottunk a sáros szakaszon. Hamarosan egy hangulatos kis Bányatóhoz értünk. Körülötte éledezett már a természet, rügyet bontott a barka is. Majd megcsodálhattuk a Kazár közelében levő Riolittufa képződményt. Fehér tarajos hullámoknak kinéző kőzet a Mátra vulkáni működésének eredményeként keletkezett, mintegy 20 millió évvel ezelőtt. Vulkanikus  por és néhány cm-es rögök álltak így össze. Évekkel ezelőtt már jártunk itt az ITK-val, de mind nekünk, mind azoknak, akik először látták, élmény volt. Az előző napok  esőzése által átnedvesedett tufa, elég csúszós, balesetveszélyesnek bizonyult. Mellette a piros kereszt jelzésen, még kisebb sárral megbirkózva, jutottunk  el Kazárra. A falu határában levő parkolóban  várakozó busszal indultunk haza. Kellemes túrában volt részünk. A túra hossza 12 km volt, 343/389 szintkülönbséggel.

A rövidebb túra résztvevői (14 fő) ellenkező irányban indultak, jártak a riolittufánál, a Bányatónál (ez kétesélyes), majd a P jelzésen értek be Kazárra, onnan pedig a buszhoz. Ez az út 7,5 km hosszú volt 165 m szinttel.

Beszámoló Urbán Zsuzsa, képek N. Béla.

 

Egy hétközi ajánlatomra 15-en jöttek el szombaton túrázni. A szentkirályi erdészlaktól indulva 11,3 km-t tettünk meg 159/166 m szintkülönbséggel. Minden optimista várakozásunkat is felülmúlta az időjárás, ragyogó napsütés, szélcsend mellett még 17 fok meleget is élvezhettünk. A buszról leszállva kis ideig aszfaltút szélén kellet mennünk, majd betértünk az erdőbe – egyenlőre csak a szélébe, mert jobb oldalon még szántóföld terült el. Aztán ez is elmaradt, és az utunk végéig pár tisztással tarkított erdei utakon haladtunk sokszori irányváltással. Érintettük a Király-utat, egy Bagolynak nevezett pihenőházat, egy szép mélyutat, utunk végefelé pedig az Abroncsos (vajon miért kaphatta ezt a nevet?) erdőrészt. Valkó, Erdőgazdaság bejárati úttól busszal utaztunk haza.