gyalogtúra
Letkés - Ipolytölgyes
Notter Béla, 2025. március 4. 11.25Március első szombatján a Börzsöny nyugati felében túráztunk ragyogó napsütésben. Három túraútvonal közül is választhatott az a 22 fő, aki eljött.
Letkésre, a túra indulási pontjára javarészt személygépkocsival érkeztünk, de heten vonattal, busszal jöttek. Fél kilenckor találkoztunk Letkés központjában. Mindhárom útvonal együtt indult Sákala-tető irányába a K+ jelzésen.
Legtöbben (16-an) a K+ jelzésen végig emelkedővel felértünk a Sákala-tetőre (489 m). Itt megpihentünk, bevártunk mindenkit. Innen leereszkedve a Sákala kis tónál elhagytuk a jelzett utat. Előbb kijárt kocsiúton haladtunk, amelyen nem volt falevél, így meglehetősen csúszott. Gondoltuk, hogy az előző napi esők mosták le róla a leveleket, vagy pedig valami gép egyengette el az utat. Ahogy haladtunk, jobbról, balról egyre jobban kezdett mélyülni az út, több – egyenlőre még száraz - vízmosás is befutott, így lassan kialakult a Hossszú-patak völgye. Aztán megjelent benne a víz is. A térkép szerint egy forrásnak (egy szép /Rózsa-forrás/és egy csúnya /Büdös-kút/ névvel) is kellett volna lennie, de azt nem láttuk. A völgy egyre mélyült, és vadregényesebb lett, ez volt az út legszebb szakasza. Aztán elhagytuk a patakvölgyet, később átkeltünk a Bánya-patakon, elértük a P négyszög jelzést, azon értünk be Ipolytölgyesre. Az utunk adatai: 11,5 km, 419/425 m szint.
A rövidebb útvonal vált el először az alapúttól, és balra letérve arról Somos-erdőig kapaszkodott fel. Innen már lejtett az út végig. Ság-oldal előtt keresztezték a Hosszú-patak völgyét, majd a Bánya-patakot. Ezután Pincékalján (a hajdani - filoxéra előtti - nagy szőlőterületre már csak pár régi pince emlékeztet) át Ipolytölgyesi buszmegállóban ért véget a túra, amely 9 km hosszú volt, 301/324 m szintkülönbséggel.
Meghirdettem még egy hosszabb utat is „ínyenceknek”, ami szintén Ipolytölgyesre futott volna be. Az ezen induló három lány végül személyre szabta az utat. A Sákala-tóig közös volt az útvonalunk, onnan ők a Koppány-nyereg, Kis-sár (régebbi nevén Rakottyás) tó – Széles-hegy – Pribék-réten át értek vissza Letkésre. Ez az út 17,2 km hosszú volt.
A képeket Samu Kati (S.K.), Czirják Olga (C.O.) és jómagam készitettettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Solymár – Remeteszőlős
Notter Béla, 2025. február 4. 10.31A hosszú borongós, napfény nélküli időszak után, február 01-én a tavaszias idő sokunkat kicsalogatott a természetbe. Szép számmal - 46-an - gyűltünk össze négy vendégünkkel együtt. Vonattal utaztunk Gödöllőről – Rákosi átszállással - Solymárig. 9 órakor lett volna a találkozó, de az egyik vonat késése miatt ez megcsúszott fél órával. A vasútállomásról indulva első látnivalónk a Pilis és a Budai hegység között található, meredek oldalú Mátyás-dombon található Solymári vár volt. Az öreg torony helyén épült fa kilátóból szép panoráma nyílt Solymárra, és a környék hegyeire. A vártól 1,8 km-t megtéve beértünk az Alsó-Jegenye völgybe. A most bővizű Paprikás-patak mentén időnként egészen összeszűkült a völgy, és látványos homokkő falakban gyönyörködhettünk. A Rózsika-forráshoz vezető hidat sajnos a nagy 2023-as esőzések elmosták, így azt megközelíteni a patak felől nem lehet – enyhe gyógyír, hogy nem is érdemes, mert vize nem iható. Az Alsó-Jegenye-völgyi vízeséshez értünk, ahol csodálkozva néztük a vízesést, de még jobban egy nagyon bátor csapatot, akik ruhájukat hátrahagyva mártóztak meg a friss, február eleji vízesés vizében (Hidegterápia). Az Alsó Jegenye-völgy után kisebb emelkedőt legyűrve, Máriaremetére értünk, ami már Budapest II. kerületéhez tartozik. Kis pihenőt tartottunk a Kisboldogasszony bazilikánál, ami katolikus zarándokhely és egyben a rövid túrán résztvevők utolsó állomása volt. Ez az út 7 km hosszú volt, 232/118 m szinttel. Innen elsétáltunk egy megfelelő autóbusz megállóba és hazafelé indultunk.
A hosszabb távot választok végigmentünk még a Remete-szurdokon majd Remeteszőlő egy – nagykovácsi úttal párhuzamos utcáján -, végül a 13-as kilométerkő nevezetű buszmegállóban befejeztük mi is a túrát (10,1 km, 305/165m szintkülönbség).
Szöveg: Urbán Zsuzsa és N. Béla, képek N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Körutak Magyarnándorról
Notter Béla, 2024. december 10. 11.1112. 07-én a Cserhátban található Magyarnándorra utaztunk. Tömegközlekedéssel közelítettük meg, de voltak, akik kocsival jöttek el idáig. 29-en vettünk részt a túrán.
Rosszul kezdődött az utazás, mert 18 perces késéssel érkezett vonatunk Pest felől – szó, ami szó, teljesen jogosan, tudniillik előző nap 2 cm hó esett. A magyarnándori vasútállomáson találkoztunk, és onnan indult a túra. Mivel egy túratársunk az átszállását lekéste, így néhányan bevárták, és később csatlakoztak a többiekhez. Fehér ködös táj fogadott bennünket. A Mikulás-napi hóesésből még maradt annyi, hogy szebbé varázsolta, az amúgy is szép Cserhát lankáit. Utunk a Rézparti víztároló mellett haladt. Idényben nagy élet lehet a rendezett, horgászatra is alkalmas tó körül. A tavat megkerülve, előkerültek a lemaradt túrázók, és utunk együtt folytatódott. Az olvadás hatására, 'vendégmarasztaló' sáron kellett átkelni, de ez a kedvünket nem szegte. Igaz, volt egy kis baleset is a sár miatt, ami nem volt kellemes az elszenvedőjének, de innen-onnan előkerültek a pót-ruházatok számára. A következő állomás a Nagy-kilátó volt. Ez egy többfunkciós kőtorony, ami nevét, az építtetője után Nagy Jánosról kapta. A kilátó 20 m magas, kilátóként és turista pihenőként is szolgál.
Innen a rövid túrán résztvevők visszaindultunk a kiinduló helyre, a vasútállomásra, majd vonattal, vagy kocsival, hazafelé tartottunk. A túra táv 10,5 km volt, 139 m szintkülönbséggel.
A hosszabb útvonal a kilátó után még emelkedett egy ideig a Szeg-hegyig, majd csendesen visszaereszkedett a faluba. Ez az útvonal 12,7 km hosszú volt 134 m szintkülönbséggel. Ugyanazt a 14:10-es vonatot értük el, mint a rövidebb túrát megtevők. Ők viszont már egy órája – kivéve azokat, akik kocsival jöttek – ott fagyoskodtak, mert a várótermet (is) bezárva találták.
Szöveg és kép (U.Zs. megjelöléssel): Urbán Zsuzsa és Notter Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Parádfürdő - Domoszló, Sirok
Notter Béla, 2024. november 12. 13.1511.09-én, szombaton, buszos túrán vettünk részt. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a reggeli mínusz ellenére napközben szép napsütésben élvezhettük a túrát. Egy vendégünkkel együtt 32-en voltunk. A rövidített túra útvonala a Siroki vár parkolójából indult. A vár középkori eredetű, a 13. században épült, ami az idők során egy rövid ideig török kézen is volt. A várban található kiállítás az oszmán várkatonaság mindennapjait idézi. A várból kitekintve a távolban a Barát- és Apáca-sziklákat, valamint a Törökasztalt lehetett látni, és arra vezetett a mi utunk is tovább. A természet évezredes munkával alakította ki formájukat. A nagyobb fantáziával bírók látni vélik a barát és apáca alakzatot. Kissé távolabb a Törökasztalt kerestük fel, ami egy vízszintesen faragott nagy tálszerű dácittufa, ami a régmúlt idők áldozati oltára lehetett. Ha ezt az információt az előbb tudjuk, biztosan nem pózoltunk volna olyan sokan a Törökasztal közepén. Ettől eltekintve, csodás látvány volt a Mátra és a Bükk. Innen a falun keresztül felkerestük a barlanglakásokat, amik a szegényebb emberek lakhelye volt a múltban. Most viszont romantikus szálláshelyeket alakítottak ki a barlanglakásokból (napelemekkel korszerűsítve) pihenésül, az arra vágyóknak. A következő állomás a Tájház lett volna, de sajnos hétvégén zárva találtuk. Helyette a Tarnán átkelve egy tölgyerdőn keresztül a siroki Nyírjes-tóig mentünk. Az egykori nyíltvizű tavat a csapadékvíz táplálja. Vize igen savas kémhatású, ez a körülötte lévő cser és tölgy erdőben ritkaságnak számít. Nem mentünk vissza kiindulási helyünkre, a busz elénk jött. A rövidebb útvonalon résztvevők 8 km tettek meg 230 m szintemelkedéssel.
Mi tizenöten, a hosszabb túra résztvevői Parádfürdőn szálltunk le a buszról. Az út hamarosan elkezdett emelkedni, míg nem értünk fel a Hegyes-hegy tetejére. Mire felérünk, már senki se fázott, de ebbe besegített a napsütés is. Bár az előző napi éjszakai fagyok erősen megcsappantották a fákon maradó levelek számát, így is maradt elegendő látvány az ősz színeiből. Utunk egész hosszában a piros jelzésen haladtunk, kivéve azt a két esetet, mikor kicsit elkóricáltunk róla. Az első épp a Hegyes-hegy után volt, mikor egy nagy kidőlt fát megkerülve egy jól kiárt úton folytattuk az utunkat. Erről viszont hamarosan kiderült, hogy nem jó lóra tettünk. Korrigálva a tévedést, egy jó mély keresztárkon kellett átjutnunk. Később egy pusztulófélben lévő fenyvesen át szép látvány volt, hogy a nyiladékon épp szemből sütött be a nap, még kontrasztosabbá téve a fenyőerdő sötétjét. Sok jó fotótéma miatt kicsit elmaradoztunk páran, így a Várbükki-turistaház melletti nagy réten nem tudtuk, hogy az előttünk járók a P jelzésen maradtak, vagy elmentek esetleg rossz irányba. A telefon segített megtudni, hogy a rét túloldalán várnak ránk. Az Oroszlánvár oldalában már keményebb emelkedőn értünk fel utunk csúcspontjára, a Domoszlói-kapuhoz. 7 km megtétele után igazán itt álltunk meg először, az abszolút szélcsendes, meleg napsütésben jót pihentünk, ettünk. Ezután már csak lefelé mentünk. Az eddig is szép erdő a jobbról mellénk szegődött Závoza-patak után még szebb lett. Domoszló szélső házáig (ahol még egy pihenőt tartottunk) 5 km-t mentünk a mélyen alattunk haladó Závoza-völgy közelében. Még 2 km volt hátra ahhoz, hogy mi is buszra szálljunk. Továbbra is a patak mentén haladtunk, melynek medrét az 1999-es nagy árvíz után nagyon kimélyítették, megerősítették. A túra hossza 15 km, szintkülönbsége 471/508 m volt.
A rövidebb túra képes beszámolóját U. Zsuzsa (a képeken U.Zs.), a hosszabbikét N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Királykunyhó - Prédikálószék
Notter Béla, 2024. október 7. 19.05Prédikálószék a Visegrádi hegység második legmagasabb csúcsa, és a Duna-kanyarra innen nyílik a legszebb kilátás. A sűrű köd miatt kilátásban ugyan nem volt részünk, de egy szép túrában igen. 10.05-én, szombaton kocsikkal közelítettük meg Királykunyhót, ahonnan gyalogtúránk indult. A túra előtt három napig esett az eső, ez is lehetett oka annak, hogy ilyen szégyenletesen kevesen voltunk (14 fő). Szombatra ugyan már nem mondtak esőt – ez be is vált nekik -, így kellemes túraidőnk (kb. 14 fok) lett. Féltünk a nagy sártól, de javarészt köves, szerpentinezve haladó erdészeti úton jártunk, csak az út utolsó 200 méterére jutott belőle bővebben. Egyetlen ellenségünk a köd volt, ami akkor alakult ki, mikor Szentendrét elhagyva felfelé kapaszkodtunk Pilisszentlászló felé.
Miután a parkolóban letettük az autókat, elkezdtük a felfelé kapaszkodást Eredetileg volt egy rövidebb és egy hosszabb változata is az útnak, de végül mindenki a hosszabbat választotta, bízva abban, hogy mire felérünk Prédikálószékre, magunk alatt hagyjuk a ködöt. Nem ez történt, sőt fenn, ha lehet, még kevesebbet láthattunk magunk körül. Mégis izgalmas, és sejtelmes volt az út, azt hiszem senki nem bánta meg, hogy eljött erre a túrára. Az útvonalunk a következő volt: Királykunyhó– Nagy-Disznó-rét – Prédikálószék-kilátó – Nagy-Som-hegy – Kis-Som-hegy – Királykunyhó. A túra hossza 11,3 km lett, 430 m emelkedővel/lejtővel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Körtvélyesi-kilátó, Vitányvár
Notter Béla, 2024. szeptember 9. 08.152024.09.07-én busszal indultunk a Vértesbe. Talán az ősznek nem nevezhető szokatlan meleg miatt, a vártnál kevesebb fő jelentkezett a túrára. Tatabánya határából, a XI/A akna parkolóból indultunk a Medvehagyma-tanösvényen keresztül. Elképzeltük a tavasszal zöldellő medvehagyma erdő látványát, illatát. Sajnos ilyenkor nyoma sincs az egésznek. A tanösvényen, majd ezt követően a Körtvélyesi-kilátóig együtt haladt az útvonalunk a hosszabb szakaszon résztvevőkkel. A kilátóból – bár kissé párás volt a levegő - remek panoráma nyílt Tatabányára és a környék településeire, a szomszédos hegyekre. Mi, a könnyített útvonal résztvevői visszafelé indulva, az eredeti tervhez képest egy kitérőt tettünk a Mária-szakadékba, ami a Vértes egy igen látványos szurdoka. A szépsége mellett igen veszélyes is. Egy szakadékkal tarkított részében, egyik túratársunk kulacsa a szakadék mélyén landolt. Szerencsére egy vállalkozó bátor társuknak sikerült felhozni. Köszönet érte. Utunk a Körtvélyesi erdei temető mellett haladt, ahol az 1800-as évektől kezdve az itt lakók és a II. Világháborúban elesettek sírja található. Kis pihenő után visszaindultunk kiinduló pontunkra, a buszhoz. Látványos, túrában volt részünk.
A hosszabb túrán résztvevők útvonala – a Mária-szakadék kivételével – a Mészáros-hegy alatti nagy rétig ugyanaz volt, mint a rövidebb távot választó túratársainké. Mi az OKT-n haladtunk tovább. Utunk legmagasabb pontját a Körtvélyesi-hegy oldalában értük el. A kék jelzést Vitányvár közelében hagytuk el, és kapaszkodtunk fel a várhoz. Minthogy az út előtt megtudtuk, hogy a várbelsőben egy kipusztult fába beköltöztek a lódarazsak, sokan nem kockáztatták meg a vár közelebbi megismerését. Páran azért bejártuk a XIII. század második felében épült várat. 4-5 darazsat láttunk, de barátságosak voltak, nem csíptek meg. A várat nyugati oldalán kerültük meg, a külső várfal tövében, de ez meglehetősen nehéz volt. Nemcsak meredeksége, hanem a forró nyárban kiszáradt növényzet miatt is. Az utolsó – már kevésbé meredek – rész helyett többen inkább visszamentek az OKT-re, majd a Z sávon haladva a pihenőhelynél találkoztunk. Egy jelzetlen, de a térképeken földútként feltüntetett úton akartuk folytatni túránkat, de az járhatatlannak bizonyult. Így a zöldön folytattuk utunkat, majd arról letérve a Vadorzó-völgyön át, és még egy kisebb emelkedőt legyűrve jutottunk vissza a buszunkhoz. Szerencsénkre egész nap kellemes túraidőnk volt.
A rövid túra beszámolóját U. Zsuzsa írta és U.ZS. monogrammal ellátott képeket is ő készítette. A többi az én „művem”.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Galgagyörk (Galgamácsa) – Váckisújfalu
Notter Béla, 2024. augusztus 6. 11.00Megyénk megismerése céljából olyan – turisták számára kevéssé felkapott – helyeket is felkeresünk, mint amin múlt szombaton voltunk. Két túraútvonal között lehetett választani, az egyik Galgamácsáról, a másik Galgagyörkről indult, a célállomás mindkét esetben Váckisújfalu-vasútállomás volt. Igazi túraidőben 34-en vettünk rajta részt. Már útközben is beszélgettünk róla, hogy vannak olyan területek, amelyet egyetlen földrajzi tájegységbe se lehet besorolni. Ezt a területet egyes források a Gödöllői-dombság észak-keleti részébe, mások a Cserháthoz sorolják Lényeg az, hogy kényelmesen bejárható lankás dombvidéken jártunk, hol erdőben, hol virágos kaszálókon, meg helyenként szántóföldek szélén. A rövidebb túra Galgamácsa vasútállomás – Öreg-hegy – Váckisújfalu vasútállomás útvonalon haladt, távja 9,5 km, 194/185 m szintkülönbséggel. A hosszabb túra útvonala Galgagyörk vasútállomás – Malató-hegy – Horgásztó - Váckisújfalu vasútállomás volt. Táv: 12 km, 220/216 m szinttel.
A képeket U. Zsuzsa (U:ZS:) és N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Királyréti körutak
Notter Béla, 2024. július 8. 21.48Telekocsi akcióban öt autóval Királyrétre utaztunk, ahonnan választás szerint egy hosszabb és egy rövidebb úton lehetett indulni. Féltünk a nagy melegtől, de végül kellemes időt fogott ki az a 27 ITK-tag, aki eljött.7 órakor találkoztunk Gödöllőn, és kb. ¼ 9-re már indulásra készen álltunk a királyréti parkolóban. Együtt indult a két táv, de hamarosan különváltunk. Az erdőbe érve előbb a horgásztó mellett haladtunk el, majd hamarosan a Bajdázói-tóhoz értünk. Ezt a kis tavat mesterségesen hozták létre még az 1700-as években vaskohászati célból. Már majdnem elmocsarasodott, mikor 2010-ben kikotorták, rendbe hozták, ezután vissza is tértek a vízi élőlények. Mikor mi odaértünk, még nem volt olyan meleg, hogy a teknősök kimásztak volna a vízben lévő fatörzsekre (a később odaérő rövidebb túrások már láttak párat). A tó mellett fedett pihenőhelyet létesítettek, sajnos a fazsindely mára már csak mutatóban található rajta. Továbbhaladva bekukkantottunk a volt kőbányába. Ezután kezdődött az út rendesebben emelkedni a Szállás-hegy oldalában. Mielőtt ezt az utat elhagytuk volna, kicsit megpihentünk. Meredeken futott le az út a Szén-patak völgyéig. Innen párszáz méteren aszfalton haladtunk, majd letérve róla a Szén-patakon, később pedig a Cseresznyés-patakon is átkelve elértük az OKT útvonalát. Béla-rétig csendesen lejtett a terep, jobb oldalon egy időszakos vízfolyás kanyargó árka látszott. A rétnél megint egy pihenő volt, majd az utolsó pár kilométer következett. A Várhegyi-kilátó kereszteződésnél javasoltam, hogy aki még nem látta, mindenképp nézze meg. Végül egyhangú döntéssel mindnyájan felmentünk rá. Meg is érte, mert teljes körpanoráma várt ott ránk. Mielőtt a parkolóba megérkeztünk volna, a Szén-patak egy látványos szakasza felett vezetett az út. Ez a túra 12,9 km hosszú volt 421 m szintkülönbséggel.
A rövidebb túra a Szén-patak völgyében az aszfaltozott úttal nagyjából párhuzamosan indult, aztán ők is jártak a kőfejtőnél a Bajdázói-tónál, a horgásztónál, majd Királyrétre visszaérkezve felmentek a Várhegyre és a kilátóba. Ez az út 6,7 km volt 196 m emelkedővel/lejtővel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Alsógöd – Csomád
Notter Béla, 2024. június 18. 10.4915-ére, szombatra egy éves túrabeosztásban nem szereplő könnyű túrát hirdettem meg, melyre 13 jelentkező akadt. A Pesti-síkságon mérsékelt meleg időben 11,5 km-t gyalogoltunk 175/93 m szintkülönbséggel.
Vonattal utaztunk a túra kezdőpontjára, Alsógöd vasútállomásra. Hamar elhagytuk a házakat, azután egy nyitott szakasz következett, majd másfél kilométer zárt, hűs erdő. Az M2-es felüljárója után váltakozva hol hatalmas vadvirágos réteken, hol erdőszélen, és – ritkábban – összefüggő erdőben haladtunk. A terep nem mondható bércekkel, völgyekkel szabdalt vadregényes hegységnek, mégis szép volt – köszönhetően elsősorban a virágpompás réteknek. Szemben sok helyről a Naszály, visszanézve a Visegrádi-hegység látszott.Túránk végeztével Csomádon szálltunk vonatra, lakóhelytől függően hol Pest, hol Veresegyház felé indulva. Evvel a túrával megyénk eddig - számunkra - ismeretlen területét jártuk be.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szentkút többféleképpen
Notter Béla, 2024. június 4. 12.39Júniusi túránkra tömegközlekedéssel utaztunk Szentkútra, ami Mátraverebély határában található. 21-en voltunk; ebből 10-en a rövid, 11-en pedig a hosszabb túrán indultak.
Rövid túra (U.Zs.)
Vonattal utaztunk Hatvanig, majd a salgótarjáni vonalon folytattuk utunkat. Mi rövid túrások vonattal Nagybátonyig, majd busszal Szentkútig mentünk. Kicsit időztünk, ittunk a Szentkút-forrás vizéből, és a kissé esőáztatta emelkedőn a Remete-barlangokhoz értünk. Tovább egy völgyben a. Rongyos-forrás mellett haladtunk, amit Köszvényes kútnak is nevezték, mivel a vize gyógyította az ízületi betegségeket. A Kálvária mellett visszaértünk a Szentkút központjához. Továbbmentünk az OKT útvonalán. Rövid séta után kis eső frissített fel, ami csúszóssá tette, megnehezítette a lefelé vezető utat. A tisztáson már napsütés fogadott, ahol különböző fajtájú pillangók lepték el a rétet. Megérkeztünk Mátraverebély vasútállomásra, de a kitűzött vonatot nem értük el, ezért várakozni kellett. A vonatról Hatvanban átszálltunk a Bp.felé tartó vonatra. Itt találkoztunk a hosszú túrasokkal. Egymás tudta nélkül azonos vonattal érkeztünk. Innen mindenki hazafelé vette az irányt. A rövid túrán 8 km-t tettünk meg, 222/359 m szintkülönbséggel. Jóleső túrán vettünk részt.
Hosszabb túra
A vonatról Mátraverebélyen szálltunk le. A falu házai között először a kissé megáradt Zagyva folyót kereszteztük A Szentkútra vezető utat a régi OKT útvonalán terveztem, mint kiderült nem volt jó ötlet. Sok helyen áthatolhatatlannak tűnő bozótoson kellett átpasszírozni magunkat a Csapás-tető oldalában. A legrosszabb szakasz mégis egy egyenes, de nagyon csúszós erdei út volt Szentkút előtt. Ott megpihentünk, ki-ki elemózsiázott. Aztán megnéztük a Bazilikát kívül-belül, a Szabadtéri misézőt, a Szent-kutat. A bozótosban, a csúszós úton nagyon sok időt vesztettünk, ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal a Barátlakásokat nem keressük fel. A Szentkúti-patak völgyében folytattuk utunkat, ahol sok forrás található. Kis kitérővel Szent László-hasadékba is érdemes volt bemenni. Pár patakátkelés után felkapaszkodtunk a Vörös-Harasztra, majd tisztásokkal tarkított erdők között még egy - ismeretlen nevű – hegy következett. Aztán már csak lefelé mentünk Tar irányába. A Buddha Park mellett elhaladva értünk ki a vasútállomásra. Túratávunk 15,3 km volt 417/440 m szintkülönbséggel.
Kép és szöveg: U. Zsuzsa (U.ZS. megjelöléssel) és N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges