Címlap

Isaszegi Természetbarát Klub

Retró-túrák, Dél-Zala

Notter Béla, 2026. március 31. 17.41
Címkék

Tavaly visszaállítottam a létszámban, kis tájegységekben, hangulatában az ITK-idők előtti túrákra emlékeztető utakat. Most kilencen voltunk a Dél-Zala jellegzetes, szép dombjain.

03.24. kedd

Korán indultunk két kocsival az M0-áson a reggel állandósult dugók miatt. Szokás szerint negyed 8-kor találkoztunk az M7-es tárnoki pihenőhelyén. Fél tízkor már kezdhettük is túránkat Zajkról. Az út elején egy szedrest kellett kerülgetni, de szerencsére ez a négy nap alatt nem fordult többet elő. Több kisebb dombon való fel-le út után a Budapusztai arborétum mellé értünk. 2018-ban már bejártuk az arborétumot az ITK-val, így most nem mentünk be. Láttuk viszont a budafapusztai Vaditatót, amit akkor nem. Ezután következett egy kicsit komolyabb emelkedő az Ezerlovas nevű dombhátra (ezt az emelkedőt egy rövidebb úton ki lehetett hagyni). A dombhát aljában egy másik – zajki – vaditató volt, majd újabb két domb után a Kistolmácsi tó közelében lévő, igen bővizű Kozár-forráshoz értünk. Innen már nem jött mindenki vissza a kocsikhoz, hanem a közelben lévő szálláshelyünkre sétáltak. Vacsorát ezen és a következő napokon Letenyéről hozattuk. A teljes táv 10,6 km hosszú volt, 326/345 m szintkülönbséggel, a két rövidítési lehetőség igénybevételével 6,4 km, 216/256 m szinttel.

03.25. szerda

Az előző naphoz hasonlóan szép tavaszi időnk volt. Kistolmács, Szőlőhegyig kocsival mentünk, innen gyalogoltunk. A vadvirágos Paranya-erdőben lévő emelkedő után felértünk a Kis-hegyi-kilátóhoz, amelynek tetejéről szép körpanoráma várt ránk. Tódorhegyig lejtett az út, majd egy kisebb, utána egy nagyobb emelkedő következett. A gerincen haladva több – kiváló panorámával rendelkező – szőlőskert és pince volt. A Kistolmács-kilátó sajnos zárva volt balesetveszély miatt, pedig nem is olyan rég – 2009-ben – építették. Továbbhaladva legnagyobb meglepetésünkre egy nagyon kedves házigazda meghívott bennünket egy borkóstolóra. Többféle finom saját borát is megízlelhettük, de a borok bemutatása külön élmény volt számunkra. Még maradt kicsi az emelkedőből is, aztán kis kerülőt téve a DDK-útvonalán tértünk vissza a kocsikhoz. Ezt az utat mind a kilencen végigjártuk 9,2 km megtételével és 309 m szintkülönbséggel. A letenyei városnézést a következő napra terveztem, de akkorára már esőt mondtak, így most néztük meg a Makovecz-féle Könyvtárat, a Szapáry-Andrássy-kastélyt, egy hatalmas platánfát, melyet 2010-ben az Év Fájának választottak meg. Ezenkívül ki-ki megejtette bevásárlásait is.

03.26. csütörtök

Sajnos az eső bejött, 4 fokos maximum hőmérséklettel, erős széllel. Nyolcan azért nekivágtunk az útnak. Megint Zajkról indultunk, csak most déli irányba. A házak előtt már több helyen álltak a húsvéti dekorációk. A falut elhagyva a Csatári-erdőben kapaszkodtunk felfelé, az út egy részén egy szép mélyvölgyben. Öreghegyig (ahol a régi présházak mellett vadonatújak is voltak, valamint művelt szőlők) emelkedett az út, aztán leereszkedtünk egy kis völgybe. Itt áll a Boldog Buzád kilátó, amely ugyan már több mint tíz éve elkészült, de jogi tortúrák miatt a mai napig nem nyílt meg. Közben a műszaki állapota erősen romlik. A kilátó alatt van a boronapince és a prés, a fölötte lévő esőbeállóval együtt (2002-ben készült el). A pincét és a prést a Béci-hegyen bontották el és hozták a mostani helyére, és állították fel beton alapra. A Körtvélyes-erdőn és a Lucoson át értünk vissza kiindulási pontunkra, szerencsénkre az út vége felé elállt az eső. Táv: 7,7 km, 284 m szint. 

03.27 péntek

Az utolsó napon két program között is lehetett választani. Az egyik a zalakarosi fürdő (hárman választották), a másik egy túra. Az utóbbit választók Zalakaros szélén, az Erdész-kilátónál tették le a kocsikat. Az eső inkább csak csöpörgött, helyette viharos szél fújt. A kilátóba az út elején csak én másztam fel, abból a megfontolásból, hogy hátha az út végéig az összedől. Az igen erős ácsolatú kilátó érezhetően meg-meg lendült. Zalamerenyéig a Z jelzésen haladtunk le-föl libikókázva a kisebb dombokon. Zalamerenyén megnéztük azt a szép házat, melyet már évek óta kinéztem magunknak egy négynapos túrára. Csak egy baja van: összesen 17-en férnénk el benne. A K+ jelzésen felkapaszkodva – az út egy részén egy látványos mélyúton – értük el DDK-útvonalát, és - ezen haladva - a kocsikat. Többen ekkor másztak fel a kilátóra. A hazautat egy kis dugóval az M0-on megúsztuk.

 

Remete-hegy barlangjai

Notter Béla, 2026. március 23. 19.02
Címkék

03.21-ére, szombatra egy póttúrát hirdettem meg Budai-hegységbe, azon belül is a Remete-hegyre. Olyan útvonalat állítottam össze, melyet vélhetően kevesen ismernek az ITK-ból – beleérve jómagamat is. 9 órakor találkoztunk a máriaremetei templomnál. Kevesen – csak heten – voltunk, ami betudható annak, hogy a túrát csak kedden hirdettem meg, de annak is, hogy jó ráijesztettem a jelentkezni szándékozókra. A túrakiírásban ezt írtam: „Figyelem: az útvonal egyes részei tériszonyosoknak nem ajánlott!”. Valóban voltak veszélyesebb részei a túrának, de ezek kihagyhatóak voltak. Egy (kis)csoport-kép elkészítése után indultunk. Pár cikk-cakk után beértünk az erdőbe. Ott tovább kapaszkodott az út, de ennek eredményeként szép kilátásban is volt részünk. Tovább haladva utunk legizgalmasabb részére, a Hét-lyuk zsombolyhoz értünk. Ez egy különleges természeti képződmény, ami hét – karsztvíz által létrehozott oldásos kürtőből áll -, de mai állapotához a hasadások is hozzájárultak. Megérkezésünkkor felmértük a lehetőségeinket, melyik bejáraton tudunk lejutni. Vannak ugyanis tejesen függőleges kürtők is, amelybe csak kötéltechnikával lehet lejutni (a beesésen kívül), mások nagyon szűkek. Végül Olgival az egyiket megfelelőnek találtuk. Leereszkedtünk először egy viszonylag világos terembe, mert annak tetején bejutott a természetes fény. Ezután egy nagyon szűk lyukon bejutottunk a Nagy-terembe, ahol több kürtő is összefut. Fentről integettek a többiek. Mikor kijutottunk a barlangból, még egy bejáratot kerestünk meg, amelybe egy majdnem szabályos nagy kockakő szorult. Az élmények után továbbindultunk, még mindig emelkedő úton. Elértük az OKT-útvonalát, de egy szép kilátóhely miatt rögtön kis kitérőt tettünk róla. Aztán hamarosan megint elhagytuk, és nagy sziklák között a Remete-szurdok felé tartottunk. (Egy kis érdekesség: míg vártam a többieket, egy másik úton visszagyalogoltam kicsit egy kőbánya felé fényképezni. Csak otthon, a fényképek kinagyítása után láttam, hogy a cserjés mögött pár méterre ott volt a Remete-kőfülke bejárata. Sajnálom, hogy nem mentem még pár méterrel tovább.) Többek ez a szakaszt nehéznek ítélték, nekik azt javasoltam, hogy a K jelzést követve az Ördög-árok felől jöjjenek fel a Remete-barlanghoz. Így is tették. A barlangot már mindnyájan megnéztük – kissé sietve, mert egy nagy, vezetett csoport érkezett a barlanghoz. A barlanglátogatás után kereszteztük a Remete-szurdokot, majd egy meglehetősen meredek hegyoldalra jutottunk, ahonnan viszont ráláthattunk egy hatalmas barlangnyílásra: ez volt a Remete-hegyi kőfülke. Csökkent az út meredeksége, de egészen a Hosszú-erdő-hegyig tartott. Közben három felhagyott kőbánya peremén is végigmentünk, és remek kilátóhelyről gyönyörködhettünk a Budai-hegységben. Adyligetnél fejeztük be a túrát (5,5 km, 274/224m szintkülönbség), és szálltunk. 

 

Márianosztrai körutak

Notter Béla, 2026. március 10. 12.59
Címkék

Márciusi túránkon, ragyogó tavaszias időben a Börzsönybe vitt utunk. Szokás szerint két túratáv között lehetett választani. Néhányan tömegközlekedéssel, a többség személykocsival jutott el Marianosztrára. 26-an voltunk. Mindkét túra a kegytemplom szomszédságából indult, a fegyház és börtön közelében  levő parkolóban hagytuk a kocsikat.

A rövid túrán 9 en vettünk részt. A  településről kiérve, az utolsó házaknál egy énekesmadár  kápráztatott el énekével, jó utat kívánva nekünk. Sajnos nem sikerült kideríteni a fajtáját. Kis emelkedőn a zöld jelzésen, erdős részen haladtunk, majd folyamatos emelkedővel jutottunk fel a Kopasz-hegy gerincére (ide hatan), ami 538 m magasan állt, egy fémből készült kereszttel a legtetején. Nem bántuk meg, hogy a meredek emelkedővel megbirkóztunk, mert csodás körpanoráma fogadott bennünket. Előttünk Márianosztra, balra Kóspallag település és körbe- körbe hegyekkel. Távolabb feltűnt a Duna egy-egy szakasza is, és homályosan az esztergomi bazilika kupoláját is látni lehetett. Visszafelé az Olasz-kert  nevű völgyes területen haladtunk lefelé. Lassan közeledtünk a településhez. Kicsit tovább mentünk mint kellett volna, és elértünk a fogház hátsó udvarához, ahol nem volt tovább, csak visszafelé. Ha már ott jártunk, betértünk az út mellett lévő rabtemetőbe. Az 1800-as évek közepétől létesítettek és 1967-ig temették oda elhunyt őrzötteket és őrzőket,ott dolgozó apácákat, orvosokat. A közelben levő padon pihentünk kicsit, ettünk, majd a bekerített objektumot, és a falut megkerülve vissza jutottunk Márianosztára a parkolóba. Kellemes napot töltöttünk el. A megtett táv 8 km volt, 320 m szintkülönbséggel.

A hosszabb túra a parkolóból ellenkező irányban indult, mint a rövidebbik. Elhaladtunk a kegytemplom mellett, kereszteztük az erdei kisvasutat, aztán enyhén emelkedő úton elértük a Misa-réti-árkot. Ezen a látványos helyen – többször keresztezve a patakot – több mint 2 km-t mentünk, közben balra láttuk a Koldus-kutat. Ezután már meredekebbé vált az út a Koppány-nyeregig, majd a Nagy-Koppányig (549 m). Csodálatos kilátás nyílt róla a Börzsöny nyugati és déli részére, a Helembai-hegységre. Bár a dél felé elég párás volt a levegő, azért kivehető volt a Duna- és az Ipoly völgye. Miután kigyönyörködtük magunkat, folytattuk utunkat a Mézesfáig, mely egy nagy, öreg tölgyfa, odvában régebben vadméhek tanyáztak. Többen fényképeszkedtek itt, a fa odújában simán elfér egy ember. Mellette egy kereszt is áll. A Nagy-Gyertyános oldalában haladva a Nagyirtáspuszta, Bezina-völgyi erdei vasúti állomásához értünk, ahol pihenőt tartottunk. Utunk további része már döntően lejtett, kivéve a Bezina-völgy utáni Mákos-dombot. Márianosztra szélén mi is láttuk a Rabtemető felé vezető utat, de nem tértünk rá. A túra végén találkoztunk a rövidtúrásokkal, majd hazafelé indultunk. A hosszabb túra adatai: 14 km, 462 m.

A rövidebb túra beszámolóját U. Zsuzsa, írta, képeit, H. Jani (HJ) készítette a többit jómagam.





 

Budakeszi – Nagykovácsi

Notter Béla, 2026. február 10. 11.17
Címkék

Az indulást és a túratársakkal való találkozást egy Isaszeg-Pécel közötti hajnali vonatbaleset nehezítette. Telefonok tucatjai segítségével egy kis csúszással, de mind a 31-en megérkeztünk Budakeszi, Korányi Intézet buszmegállójához. Innen kezdődött a túra. Az előző napokhoz képest szép idő, jó levegő fogadott. A Szilfa-tisztásig mindkét táv együtt haladt. Itt egy néhány éve felújított családi pihenőhely, játszóvár, esőbeálló csábította az erre járókat. Mellette egy hatalmas, terebélyes öreg tölgy mellett fotózkodhattunk. A rövidebb túra innen a P+ jelzésre tért, és a Petneházyrét felé tartott. A reggeli nagy izgalmak után itt egy kis pihenőt tartottunk, falatoztunk kicsit. A rétről szép panoráma tárult elénk, a távolban a János hegyet az Erzsébet kilátóval is felfedezi véltük. Utunk Adyliget felé folytatódott, ami régebben Nagykovácsi része volt, 1950 óta a fővároshoz tartozik. A Kecskehát környékén egy kis plusz kitérőt tettünk, véletlenül. Itt találkoztunk egy pontőrrel is, aki a Budapesti Természetbarát Sportszövetség által szervezett, 30 km teljesítménytúra 3. bélyegzőhelyén állt. Itt találtuk a tavasz egyik hírnőkét is, a sárgán virító téltemetőt is. Innen a lejtős úton lefelé a P, és a P négyszög jelzésen Nagykovácsi felé tartottunk. A 63-as busszal vissza utaztunk  Budapestre. A metró vonalat megközelítve, a legrövidebb hazavezető utat választva, szétváltak útjaink. A rövid szakaszon 16 an vettünk részt. A nehézkes indulás ellenére, szép időben, jól telt a mai túra a maga 8,3 km-ével, és 158/195 m szintkülönbségével.

 

A nagy tölgyfa után mi, a hosszabb táv résztvevői a K+ jelzésen haladtunk jó ideig. Mindjárt egy vadvédelmi kerítés felett létráztunk át, majd a magasfeszültség alatti nyiladékon három muflon bámult meg bennünket. Aztán az út baloldalán a városierdő-kezelésére vonatkozó erdészeti ismeretterjesztő táblákat láttunk, majd megint egy létrázás következett. Érdekes módon az erdőben már szinte nem volt hó, viszont az úton igen. Ennek következtében nem lettük sarasak. Időnként bevártuk egymást. Mikor a Sisakvirág-tanösvényhez értünk, és már gyanúsan sokat vártunk, akkor jöttem rá, hogy a tervezett úton való maradást elbeszélgettem, ezért nem értek utol hárman. Ők bizonyára a jó irányt követve korábban beértek Nagykovácsiba. Ha már így jártunk, más – hosszabb – úton jutottunk Nagykovácsiba, a busz végállomásához. Pechünkre a busz is éppen akkor indult ki a buszfordulóból, mikor odaértünk. Hiába integettünk, a sofőr nem szánt meg bennünket. 20 perc múlva indult a következő. A túra adatai: 13,5 km, 320/296 m szint.

A rövidebb túra beszámolóját U. Zsuzsa írta, a hozzávaló képeket H. Jani készítette, a hosszabbat N. Béla.



 

Újév-köszöntő túra 2026.

Notter Béla, 2026. január 6. 12.31
Címkék

01.03-án ez év első túráján a Gödöllői dombságban jártunk. Isaszegen, a vasútállomáson volt a találkozó, innen indult a túra. 39 en gyűltünk össze.Isaszeg házait elhagyva a Tőzeg- tavak mellett haladtunk, aminek nagy részét jég borította. Az üdülőterület néhány utcáján sétálva elértünk egy szép porta elé. Kovács Marika túratársunk felajánlotta nyaralója udvarát, ahol terített asztalt csináltunk. Előkerültek a hátizsákokból az  otthonról hozott finom sütik, italok. Így köszöntöttük egymást, és az új évet. Miután megpihentünk, elfogyasztottuk a finomságokat, folytattuk a túránkat. Egy darabig együtt, majd különvált a rövid és hosszabb túrások csapata. A rövid túrások néhány km, és egy kis emelkedő (6 km, 54 m szintkülönbség) után visszajutottunk a tavakhoz, ahonnan hamarosan a vasútállomásra értek. Kezdetnek jó túra volt, jó idővel, jó társasággal, jókedvvel és bőséggel.

Az a 14 fő, aki a hosszabb túrát választotta, gyenge emelkedővel feljutott a Kereszt-hegy oldalába. Itt irányt válta elkezdtünk visszafelé menni, mégpedig háromféle úton. Páran a Pest Megyei Piros jelzésre felérve a (néhai) P+ jelzésen az Állami telepek vasútállomás felé indultak. Négyen az Ürgemajoron át értek fel a PMP-re, és onnan az isaszegi vasútállomásra. Csak hatan maradtunk, akik az eredeti úton, Ilkamajoron át értek a vasútállomásra (12,8 km, 251 m szint).

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta, a képeket az utóbbi készítette.

Kismaros (Nagymaros) – Zebegény

Notter Béla, 2025. december 9. 12.09
Címkék

Mikulás napján a Börzsönyben túráztunk 24-en. A célállomás mindkét esetben Zebegény-vasútállomás volt. Ritkán fogunk ki ilyen különleges időt, mikor a pára eleinte kitöltötte a Duna-medrét és a Visegrádi-hegység völgyeit. Vonattal és kocsival utaztunk. Háromnegyed kilencre értünk Kismarosra, innen indult a hosszabb táv, míg a rövidebbet választók Kismarosról rajtoltak pár perccel később. Kismaros üdülőterületén után kereszteztük a Kóspallagi utat, majd egy ideig még a vasútvonal mellett haladtunk. Ezután kezdődött a kapaszkodó a Só-hegy oldalában, a Hatló-patak mentén. Ezután irányt váltva az Eszperentó-hegyre jutottunk, közben egy-két helyről már pazar kilátás nyílt a Duna-völgyre, a Fellegvárra és a Zsitvay-kilátóra. Egy kisebb lejtő alján kereszteztük a P jelzést, ezen jöttek fel a Nagymarosról indulók. Innentől kezdve a két táv egy nyomvonalon haladt. Újabb kapaszkodó következett. A Kapu-hegyi csúcskő után volt a legnyitottabb kilátásunk, tetejébe a napsütés hatására már kezdett felszállni a pára, kivehetővé vált a Duna. Ezután leértünk, a Köves-mezőre, itt a padoknál/asztaloknál megebédeltünk. Zebegény szélén, a Kálváriánál felmásztunk a Kós Károly-kilátóra, és immár zavartalan napsütésben élveztük a környező szép tájat. Mivel volt még bőven időnk a vonat indulásáig, megnéztük Zebegény főbb nevezetességeit is.

A rövidebb útvonal 7 km hosszú volt 217 m szintkülönbséggel, a hosszabb 12 km, 426 m szinttel.

 

Ecsegi-körút

Notter Béla, 2025. november 11. 09.34
Címkék

11.08-án, szombaton a Cserhát egy kevésbé ismert, de rendkívül látványos patakvölgyét érintve tettünk egy körutat Ecsegről. 24-en voltunk, személygépkocsikkal utaztunk. Gödöllőn találkoztunk 7:25–kor, majd egyórás utazás után Ecsegen kászálódtunk ki a kocsiból. Éppen esett az eső, ami szerencsére hamarosan elállt. A falu után szerény pincesor következett, majd beértünk az erdőbe. Hamarosan a Szuha-patak mellé értünk, majd utunkat egy hatalmas völgyzáró gát keresztezte. Ezt 2015-ben építették záportározónak. Azt hiszem ezekben az aszályos időkben rég telt meg utoljára. 700 m-re a Zsunyi-patak egyesült a Szuha-patakkal, ezután már az előbbi nevű mellet gyalogoltunk kis emelkedővel. Igazi vadregényes volt a patakvölgy, átkelőkkel, sziklákkal, vízparti fákkal. A Hármas-forrásnál - nevének megfelelően - valóban három helyről (igaz a baloldali elég gyéren) folyt a kissé meleg, és enyhén vasas ízű víz. A középső – kiépített - forrás magyar viszonylatban kimondottan bővizűnek számít. Cserhátszentiván szélén egy felhagyott kőfejtő mellett haladtunk el. Valamikor itt is volt egy meleg vizű forrás, amelyre egy fürdő is épült. Hamarosan kikapaszkodtunk a völgyből, és az OKT-útvonalán a Bableves-csárdáig mentünk. Itt rátértünk a K háromszög jelzésre, és megálltunk ebédelni. „Jól időzítettünk”, mert éppen elkezdett megint esni az eső. Eredetileg a K▲-ön felmentünk volna a Bézna-csúcsra, de két hete azt olvastam róla, hogy több járhatatlan része is van, így nem kockáztattunk. Előbb a K négyszög jelzésen, majd jelzetlen úton értünk vissza Ecsegre egyre jobb időben, végig lejtős úton. 

A rövidebb túrát választók – kilencen - a fenti útvonalon mentek Cserhátszentivánig, majd onnan Alsótoldra gyalogoltak, és busszal utaztak vissza Ecsegre – 8,2 km-t 116/65 m szintkülönbséggel megtéve. A hosszabb út13,4 km volt 261 m szinttel.

 

Csákvár – Báracháza-barlang - Haraszthegy

Notter Béla, 2025. október 7. 07.33
Címkék

Szombaton ragyogó időben húszan túráztunk a Vértesben, Csákvár környékén. Változatos terepen gyalogoltunk, talán csak az hiányzott, hogy októberhez képest a cserszömörcék nem virítottak úgy, mint korábban ilyenkor megszoktuk. 5 kocsival jutottunk 9 óra környékén a Haraszthegyi parkírozóba.  Az út tulajdonképpen két körből állt (egy fordított nyolcasra hasonlított), a rövidebb túrát választók (10 fő) a nagyobbik kört, a hosszabb távosok pedig mindkettőt megjárták. A nagyobbik kört a rövidtúrások az óra járásával ellenkező irányban járták be. Az út a hegy oldalában kevés emelkedővel a szélső házak fölött vezetett. Első látnivaló a Csákvári odú nevezetű kisebb barlang volt, utána jött az emberpróbáló Kerek-hegyi kilátópont (ezt csak a csoport négy férfitagja mászta meg) aztán jött a Kálvária-völgy, majd a túra legmagasabb pontja a Haraszt-hegy oldalában. Innentől már csak lefelé vezetett az út helyenként szép kilátással a mélyen szabdalt dolomit sziklahátakra. Visszaérve a parkolóba, akinek nem volt hosszútúrás utasa, az hazaindult

A hosszabbik túra tagjai a parkolóból déli irányba indultak, megkerülték a Szóló-hegyet. Ennek a délnyugati oldalán található a Vértes legnagyobb barlangja Báracháza névvel. Az összesen 87 méter hosszúságú járatok bejárhatóak, bár vannak szűk részei (le kellett vennem a hátizsákomat, mert avval nem fértem át a keleti és a nyugati ág összekötő szakaszán). Szép volt, kár hogy csak én gyönyörködtem benne. A barlang feletti platóról a Velencei-hegységre lehetett látni. Tovább haladva érintettünk egy részt, amelyen 3 évvel ezelőtt egy gánti körtúrán már jártunk. Visszaérve a parkolóba, egy-két melegebb göncöt a kocsikba tettünk, aztán folytattuk utunkat ugyanazon az útvonalon, mint a rövidtúrások, csak ellenkező irányban. Velük a Haraszt-hegy előtt (nekik után) találkoztunk. Figyelmeztettük őket, hogy az út egy szakasza nehezen járható, de ők ügyesebbek voltak, mert túra végén azt mondta H. Jani, hogy könnyedén leértek.  A kilátóhelyre közülünk három lány és két fiú mászott fel.

A két táv 11,2 és 6,5 km volt, 485 illetve 355 méter szintkülönbséggel (a magassági adatok csak azokra vonatkoznak, akik felmászták a Kerek-hegyi kilátóhelyre, ami egymaga 81 m szintet jelentett).



 

Kelet-Mecsek

Notter Béla, 2025. október 3. 21.43
Címkék

Túráink nagy része a Kelet-Mecsekben, annak is az északi részéről indultak. Csak a negyedik nap volt kivétel, akkor a Tolnai-dombságban túráztunk. Sajnos betegségek közbejöttével csak 21-en voltunk.09.26. péntek 

Öt kocsival utaztunk, 7 órakor az M6-os Keresztúri pihenőhelyénél vártuk be egymást. Ezután már csak Szászváron, első napi túránk indulópontján álltunk meg.

Leparkolás után a Bánya utcán értünk ki az erdőbe, az Ól-völgybe. Az elhagyott bányaépület és lejáró után hamarosan a csapat kettévált. A rövidtúrások a Csiszár-tetőn át értek a szászvári pincesorra, a Borházhoz, végül a település központjában vártak meg bennünket. Ők 8 km-t gyalogoltak 208 m szintkülönbséggel. A hosszabb túra résztvevői állandóan emelkedve, mély völgyekkel szabdalt erdőben értek fel a Vörösfenyő-kulcsosházhoz. Itt megpihentünk, elemózsiáztunk. A vadregényes Csepegő-árok mellett - időnként az alján - vezetett utunk. Még szebb lett volna minden – főleg a vízesés -, ha nem lett volna kiszáradva a meder. A Csiszár-tető után ugyanazon az úton értünk vissza Szászvárra, mint a rövidebb túrások. Mi 12,3 km mellett 415 m szinttel fejeztük be a túrát. Ezután közösen még meglátogattuk a szépen felújított középkori várat, majd Magyaregregyre, szálláshelyünkre hajtottunk.

09.27. szombat

Reggelit után kocsival a Mázára utaztunk, innen indultak a túrák. A Z+ jelzésen indultunk, majd hamarosan áttértünk a S+-re. Kis kivétellel folyamatosan emelkedett az út Bargyagig, ez volt utunk legmagasabb pontja. Itt megebédeltünk, majd a Szamár-hegy oldalában értünk a Z▲ jelzésre, innen a S+ (Vörös-cser, ez elég nehezen volt követhető) és a S kör közbeiktatásával jutottunk a Z+ jelzésre, amiről indultunk. Túratávunk 12,1 km, 443 m szintkülönbséggel. A rövidebb távot bevállalók a Z+ és a S+ jelzés között egy erdészeti úton rövidítettek, így ők 6 km-t tettek meg 158 m szintkülönbséggel. 

09.28. vasárnap 

Reggeli után kocsival a Várvölgyi-úti parkolóig csak a rövidtúrások mentek.  Innen többféle jelzésen a Cikai-völgyig jutottak (itt volt egy kis útvonal-korrekció, ami miatt H. Janinak lelkiismeret-furdalása is támadt). A völgy maga jelzetlen volt, csak a Cikai-forrástól volt felfestve S kör jelzéssel. Ezt követően felgyalogoltak Máré várába, és kívül-belül megnézték.  Ez a körút 8,5 km hosszú volt 290 m emelkedővel. A hosszabb távon túrázók közvetlen a szállásunktól indultak.  Előbb a Kecske-hátra kapaszkodtunk fel, majd tovább emelkedve a két nappal előbb már érintett Vörösfenyő-kulcsosházhoz. Itt egy nagy társaság volt, ezért most nem itt pihentünk meg, hanem szép bükkösök után egy őszi kikericcsel teli réten ebédeltünk. Továbbra is változatos terepen gyalogolva utolértük a rövidtúrásokat. A Várvölgyig együtt mentük, aztán ők fel a várba, mi pedig a camping irányába. Ez az út egészen addig, míg le nem tértünk a Pécs felé vezető útról (2,5 km) aszfaltozott volt. Erdők és rétek között értünk vissza Magyaregregyre 16 km megtételével, 505 m szintkülönbséggel megspékelve. 

09.29. hétfő 

Összepakoltunk, reggeliztünk, majd elindulunk hazafelé egy kis kerülővel. Ugyanis felkerestük a Tolnai-dombság egy látványos helyét, a Lengyel melletti Annafürdőt. A parkolóból indult mindkét táv. A rövidtúrások az összes bejárt terület kb. egyharmad részén gyalogoltak, de a látnivalók zöme ezen a részen található, Így ők 5,5 km-t tettek meg, 70 m szinttel. Együtt indultunk mindnyájan. A Vadaskertben nem láttunk állatot, a kilátó viszont igazi kuriózum volt. A tetejére lombkorona sétányon és lépcsőn is fel lehetett jutni. Igaz a kilátás kissé korlátozott volt róla. A kilátó után mi, akik a hosszabb távot választottuk erdőkben, kaszálók mellett értünk a felújított Pabdi-kápolnához. Mellette egy már kiszáradó tó volt, kis kilátóval, pallósorral. Jellemző a kevés csapadékra, hogy a palló résein túlnyúló nádat nem ott vágták le (ez bizonyára macerásabb lett volna), hanem mellette kaszáltak le egy sávot. Pár völgy és domb után elértünk az Annafürdő-horgásztóhoz, amit körbejártunk. Sajnos nagyon kevés víz volt benne. Hamarosan az Erdei iskola közelébe értünk, ahol a rövidebb túrázók becsülettel megvártak bennünket. A mi távunk 12,6 km hosszú volt 346 m szintkülönbséggel. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.

 

Piliscsaba – Szabadságliget

Notter Béla, 2025. szeptember 9. 12.42
Címkék

09.06-án a Pilisben túráztunk. Meglehetősen hűvös és szeles reggel után később minden rendbe jött időjárásilag. Csak 19-en voltunk, és szokás szerint két túratáv között lehetett választani. Vonattal és kocsival értünk Piliscsabára. A vonatos utazás – hála a MÁV-nak – ismét kalandos lett. Rákoson kellett volna átszállnunk a célpontunk felé vezető vonatra. 24 perc átszállási idő kevésnek bizonyult arra, hogy beérkezzen a csatlakozó járat. Aztán be is mondták, hogy az kimarad. Az állomásfőnök nem tudta megmondani, hogy a következő indul-e, ezért inkább a Nyugatiba utaztunk, onnan már jártak a vonatok. Lényeg az, hogy 9 helyett 10 órakor kezdődött a túra.

Hárman indultak a rövidebb túrán. Ők a K háromszög jelzésen hagyták el Csabát. Nem volt az útitervben, de szorgalmi feladatként kitérőt tettek Nagy-Kopasz hegyre, hogy a kilátót megnézzék. Nézni ugyan lehetett, de felmenni rá nem, balesetveszély miatt. Gondoljunk bele, a Dévényi Antal kilátót 10 éve 40 millió nettóért felépítették, és ebben a hónapban már le is kell bontani, mert javítása nem lehetséges. Micsoda pazarlás! Útjukat a Homok-hegyen, a Fehér-hegy alatt folytatták, így értek el Szabadságliget-vasúti megállóig, a túra végpontjához. (A rövidebb útvonal a térképen szürke színnel jelölt.) Táv: 8,8 km, 317/336 m szintkülönbség.

16-an a hosszabb túrát teljesítők az OKT-n indultunk (a szemben lévő Pilis-tető még erős párában volt) a Gyertyánoson át, majd a K kör jelzésen értünk a Studenka-forráshoz. Ez szegény már évek óta nem látott vizet! Pedig lelkes piliscséviek még egy pihenőhelyet is építettek melléje. A (volt) forrás után tovább emelkedett az út a Fésű-hegy oldalában, majd ereszkedett le Pilisszántó irányában. A magassági diagramon ez borzasztó meredeknek látszik, de az emelkedő kezdetétől a végiéig 4 km-az az út, ezért meg se kottyant senkinek. Sokáig haladtunk egy gázvezeték feletti széles nyiladékéban a Kevélyek irányában. Erre és PiIis-tetőre, Pilisszántóra több helyről szép kilátás nyílt. 12,3 km-nél tartottunk, itt hárman a rövid túra útvonalán Piliscsabára indultak vissza a kocsijukhoz. A többiek a Pilisvörösvár területéhez tartozó Szabadságliget-vasúti megállónál szálltak vonatra. A megtett táv 14,6 km hosszú volt 348/372 m szintkülönbséggel.

A fényképeket Horváth Jani (H:J.)  és jómagam készítettük.