04.25-én 4 napos túrára a Bükkbe indultunk 6 autóval. 24 en vettünk részt rajta, ebből 16-an a rövidebb túrákon. A találkozó Gödöllőn volt, de néhány autós Gödöllő elkerülésével, a második találkozó helyszínére a Nagy- Eged parkolóba érkezett, ami Eger- Noszvaji út mellett található.

Innen indult a túránk is. A rövid túrások a parkolóból indultak a Sík-hegyen szőlő ültetvények között, majd a Nyerges-tetőre jutottak fel, majd a Mész-hegyi Kaptárkövek következtek. Ezt követően a tervezett út járhatatlannak bizonyult, így az utat némileg rövidítve értek az eredeti nyomvonalra, majd azon vissza a parkolóba. A táv 8 km hosszú volt, 220 m szintkülönbséggel. A túra befejeztével a szállásunkra utaztunk, ami csodálatos környezetben volt. Karnyújtásnyira szép horgásztó, amit gondozott park vett körül. Este finom, bőséges vacsora várt, gulyásleves, sült kacsacomb, párolt káposztával. Vacsora után beszélgetésre gyűltünk össze.

04.26.

A finom svédasztalos reggeli után, a rövid túra gyalogosan indult a szálláshelyről. Egy kis emelkedővel a Dolomitbánya mellett haladtunk. Tettünk egy kis kitérőt a bánya felső szintjére, ahonnan megcsodálhattuk Felsőtárkány panorámáját. Innen egy lejtős úton tértünk vissza  Felsőtárkányba. 7,5 km tettünk meg 262 szinttel. Szállásunk özelében  vacsoráig elidőztünk a tó körül. Jól esett a vacsora, ami tyúkhúsleves, sertéstarja volt fűszeres burgonyával. Ezután a szokásos beszélgetés, társasozás következett.

04.27.

Vasárnap a reggeli elfogyasztása után egy erős emelkedővel a Bujdosó-kőhöz értünk. Innen már hazáig lejtett az út. Elhaladtunk az Oldal-völgyi-tó, majd a sziklamászó fal mellett és visszatértünk a szállásunkra. A táv 7,5 km, és 298 szint. Mivel időben visszaértünk, kedvet kaptunk a kisvasutazáshoz, amivel a Vadaspark mellett  egészen a Stimecz-házig jutottunk. Fél órát töltöttünk itt, ittunk a finom forrásból, majd visszajöttünk a kisvasúttal. A vacsora zöldségkrémleves, kemencés csülök mindenféle finom körettel. Vacsora után előkerült  H. Jani  gitárja, megkezdődött az énekelgetés, beszélgetés. Bár fáradtak voltunk, de jó hangulat kerekedett.

04.28.

A reggeli után összepakoltunk, majd indultunk  az utolsó napi túrára. Az Oldal-völgyi-tó mellett  leparkoltunk a kocsikkal, és elindultunk a tó, majd a Tárkányi-víz mellett felfelé. Majd a Völgyfő-ház, Török út után elhagytuk a S jelzést. Ezt követően jelzetlen úton, elkeseredve, meg nadrágféken csúszva kalandosan, visszajöttünk a parkoló kocsihoz. A rövid túrások túrája ezzel befejeződött. A túratáv 7,5 km, 280 m szintkülönbséggel. Kis honvágyunk is keletkezett 4 nap után, indultunk hát hazafelé. Tartalmas 4 napot töltöttünk itt a Bükk kapujának is nevezett Felsőtárkányban, és még az idő is kedvezett nekünk.

A hosszabb túrák minden nap ugyanonnan indultak, mint a rövidebbek, csak a kört megnagyobbítottuk pár kilométerrel, szintkülönbséggel és főleg látnivalókkal.

Az eső nap a barlanglakás és Mész-hegyi Kaptárkő után még érintettük egy sziklába mélyen bevágódott kocsiutat, egy lápos területet, szikláva vájt istállókat, a Lajos-forrást, szőlőtáblákat, majd a noszvaji aszfaltúton átvágva még a Nagy-Eged déli lejtőjén szőlők között mentünk felfelé, majd egy másik úton értünk mi is parkolóba. Az utunk 14,1 km hosszú volt 390 m szintkülönbséggel.

A második napon az út eleji közös út után mi a Zsérci-úton, majd a Török-úton kapaszkodtunk tovább a Kövesdi kilátóhelyig. Innen leereszkedtünk Várkútra (sajnos a szépen rendbe hozott menedékház végleg bezárt) majd pár emelkedővel/lejtővel tarkított úton értünk az Arnót-kői- tisztáshoz. Innen Felsőtárkányon kívül nyugati irányban Felnémet, Mátra irányába volt szép kilátásunk. Aztán mi is felkapaszkodtunk a Dolomitbánya felső szintjére, innen pedig utunk szállásunkig megegyezett a rövidtúrásokéval.

A harmadik napon Bujdosó-kő után mi nyugat felé fordultunk, leereszkedtünk a Vörös-kő-patak és a kisvasút mellé. Így értünk Varróházhoz, ahol megnéztük a Vadasparkot. Továbbhaladva már csak a Nyírjest megkerülve volt emelkedőnk, meg egy kisebb a faluba érve. Az út adatai: 11,4 km, 296 m szint. Szállásunkra érve fél óra pihenőt engedélyeztünk magunknak, aztán elindultunk újra, és megnéztük a Szikla-forrást, felmásztunk a tó feletti kilátópontra, majd S és a Kő-közi tanösvény jelen a Tárkányi-sziklák alá értünk, onnan pedig haza. Ez egy két kilométeres kör volt 122 m-es szinttel.

A negyedik napon Völgyfő-ház után a Török úton tovább mentünk mint a rövidtúrások, és Felsőtárkány közelében – szintén jelzetlen, sok helyen benőtt – úton értük el a S és a tanösvény jelzést. Ezen értünk vissza a parkolóba 387 m szinttel fűszerezett 11,3 km-t megtéve.

Az általános részt és a rövidebb túrák beszámolóját U. Zsuzsa, a hosszabb túráékat és képeket jómagam készítettem.

 

Kívánni se tudtunk volna szebb túraidőt, mint amiben részünk volt a Mátrában 04.05-én, szombaton. 32-en voltunk, ebből 12-en a rövidebb, 20-an pedig a hosszabb túrán vettünk részt. Hét kocsival utaztunk Mátrakeresztesre, ahová ½ 9-re érkeztünk meg. A kocsikat a parkolóban hagytuk, és indultunk felfelé. Az utolsó házak között volt a kis Békás-tó, melyről ez a településrész a nevét is kapta. Hamarosan a Csörgő-patakhoz értünk, aztán a Böske-forrás után áttértünk a Z kör jelzésre. Ez az út a Külső-Óvári rétig meglehetősen meredek volt, ezért erősen szétszakadt a csapat. A rétnél bevártunk – majdnem – mindenkit, hogy tudjuk, ki melyik távon folytatja az utat. Egyébként innen a Z jelzésig (ahol kettévált a két táv) már lejtett az út. A rövidebb távot teljesítők a Z jelzésen balra fordultak, és ezen, majd a Kosik-tanyától a P□ jelzésen – az Óvári-hegyet megkerülve – döntően lefelé ereszkedve értek vissza a parkolóba 7,4 km-t megtéve 294 m szintkülönbséggel. 

Mi a hosszabb távon hamarosan elértük az Ágasvári-turistaházat. Itt pihenőt, kávészünetet tartottunk, aztán az OKT-n haladva – helyenként szép kilátással DNy felé - a Newton-szikláig mentünk. Az itt kezdődő emelkedő látványa többeket arra sarkalt, hogy az Ágasvár-csúcsot inkább kihagyják, így ők visszasétáltak a turistaházig. A Newton-szikláról észak-északnyugat (Maconka-víztároló, Nagybátony, Medves-fennsík) felé nyílik kilátás. Tovább haladva a Szamár-kő mellett mentünk el, majd egyre meredekebb úton értünk Ágasvár csúcsáig (egykor itt - mint neve is mutatja - vár állott, most kőhalom se nagyon), majd egy igazán pompás kilátóhelyig. Innen már ráláttunk a Zagyva-völgyre, Hasznosi-víztárlóra, mögötte Pásztóra és a Cserhátra. A lefelé vezető út még meredekebb volt, mint a felvezető. Azért mindenki szerencsésen leért. A turistaházban azok, akik kihagyták Ágasvárt, már ebédeltek. Egyre több embernek lett gusztusa a meleg ételre, így elég sokára tudtunk csak továbbindulni – igaz nem voltunk menetrendhez kötve. Elindulva visszaértünk a Z jelzésre, onnan már ugyanazon az úton haladtunk. mint a rövidtúrások. Háromnegyed 3-ra érkeztünk vissza a kocsikhoz. A mi túránk 12,4 km hosszú volt, benne 548 m szintkülönbség.



 

A hosszú borongós, napfény nélküli időszak után, február 01-én a tavaszias idő sokunkat kicsalogatott a természetbe. Szép számmal - 46-an - gyűltünk össze négy vendégünkkel együtt. Vonattal utaztunk Gödöllőről – Rákosi átszállással - Solymárig. 9 órakor lett volna a találkozó, de az egyik vonat késése miatt ez megcsúszott fél órával. A vasútállomásról indulva első látnivalónk a Pilis és a Budai hegység között található, meredek oldalú Mátyás-dombon található Solymári vár volt. Az öreg torony helyén épült fa kilátóból szép panoráma nyílt Solymárra, és a környék hegyeire. A vártól 1,8 km-t megtéve beértünk az Alsó-Jegenye völgybe. A most bővizű Paprikás-patak mentén időnként egészen összeszűkült a völgy, és látványos homokkő falakban gyönyörködhettünk. A Rózsika-forráshoz vezető hidat sajnos a nagy 2023-as esőzések elmosták, így azt megközelíteni a patak felől nem lehet – enyhe gyógyír, hogy nem is érdemes, mert vize nem iható. Az Alsó-Jegenye-völgyi vízeséshez értünk, ahol csodálkozva néztük a vízesést, de még jobban egy nagyon bátor csapatot, akik ruhájukat hátrahagyva mártóztak meg a friss, február eleji vízesés vizében (Hidegterápia). Az Alsó Jegenye-völgy után  kisebb emelkedőt legyűrve, Máriaremetére értünk, ami már Budapest II. kerületéhez tartozik. Kis pihenőt tartottunk a Kisboldogasszony bazilikánál, ami katolikus zarándokhely és egyben a rövid túrán résztvevők utolsó állomása volt. Ez az út 7 km hosszú volt, 232/118 m szinttel. Innen elsétáltunk egy megfelelő autóbusz megállóba és hazafelé indultunk.

A hosszabb távot választok végigmentünk még a Remete-szurdokon majd Remeteszőlő egy – nagykovácsi úttal párhuzamos utcáján -, végül a 13-as kilométerkő nevezetű buszmegállóban befejeztük mi is a túrát (10,1 km, 305/165m szintkülönbség).

Szöveg: Urbán Zsuzsa és N. Béla, képek N. Béla

 

12. 07-én a Cserhátban található Magyarnándorra utaztunk. Tömegközlekedéssel közelítettük meg, de voltak, akik kocsival jöttek el idáig. 29-en vettünk részt a túrán.

Rosszul kezdődött az utazás, mert 18 perces késéssel érkezett vonatunk Pest felől – szó, ami szó, teljesen jogosan, tudniillik előző nap 2 cm hó esett. A magyarnándori vasútállomáson találkoztunk, és onnan indult a túra. Mivel egy túratársunk az átszállását lekéste, így néhányan bevárták, és később csatlakoztak a többiekhez. Fehér ködös táj fogadott bennünket. A Mikulás-napi hóesésből  még maradt annyi, hogy szebbé varázsolta, az amúgy is szép Cserhát lankáit. Utunk a Rézparti víztároló mellett haladt. Idényben nagy élet lehet a rendezett, horgászatra is alkalmas tó körül. A tavat megkerülve, előkerültek a lemaradt túrázók, és utunk együtt folytatódott. Az olvadás hatására, 'vendégmarasztaló'  sáron kellett átkelni, de ez a kedvünket nem szegte. Igaz, volt egy kis baleset is a sár miatt, ami nem volt kellemes az elszenvedőjének, de innen-onnan előkerültek a pót-ruházatok számára. A következő állomás a Nagy-kilátó volt. Ez egy többfunkciós kőtorony, ami nevét, az építtetője után Nagy Jánosról kapta. A kilátó  20 m magas, kilátóként és turista pihenőként is szolgál.

Innen a rövid túrán résztvevők visszaindultunk a kiinduló helyre, a vasútállomásra, majd  vonattal, vagy kocsival, hazafelé tartottunk. A túra táv 10,5 km volt, 139 m szintkülönbséggel.

A hosszabb útvonal a kilátó után még emelkedett egy ideig a Szeg-hegyig, majd csendesen visszaereszkedett a faluba. Ez az útvonal 12,7 km hosszú volt 134 m szintkülönbséggel. Ugyanazt a 14:10-es vonatot értük el, mint a rövidebb túrát megtevők. Ők viszont már egy órája – kivéve azokat, akik kocsival jöttek – ott fagyoskodtak, mert a várótermet (is) bezárva találták.

Szöveg és kép (U.Zs. megjelöléssel): Urbán Zsuzsa és Notter Béla