Isaszegi Természetbarát Klub
Bér – Buják
Notter Béla, 2025. június 10. 13.2806.07-én, szombaton, a Cserhátban túráztunk. Nem voltunk sokan (19-en), így javarészt kocsival közelítettük meg túránk kezdőpontját, Bért. Az időjárásra nem lehet panaszunk: enyhén felhős és szeles, mérsékelten meleg időnk volt. Gödöllőről 8 óra után pár perccel indultunk 3 kocsival és hárman autóbusszal. A kocsik egy óra alatt odaértek, a buszosokra sem kellett sokat várni. A rövidtúrások egy világszerte is csak néhány helyen található különleges geológiai képződményt, a Nagy-hegyi andezitömlést nézték meg. Ez egy csúszdára hasonlít, melynek hossza 8-10 méter, és 30-40 cm szélességű, 5-6 szögű homorú hasábokból áll. Előtte a Béri Kőtár és fogadóépület és a Kőtenger látható, utána pedig szép kilátóhelyek következtek. Döntően árnyas erdei úton 8 km-t megtéve (296 m emelkedővel/lejtővel) értek vissza Bérre. Innen egyik kocsi hazaindult, kettő pedig átment Bujákra, ahová a csapat másik fele érkezett.
Mi, a hosszabb táv résztvevői (11 fő) Bért elhagyva szép – egy-egy réttel megszakított – vegyeserdőben haladtunk, egy helyen megálltunk reggelizni. Csobánkapuszta előtt egy erdei táborra leltünk, amelyben még egy jurta is volt. Továbbhaladva csobánkapusztai tóhoz értünk, mely szélén mocsári nőszirom virított. A tóban sajnos kevés víz volt, sorsa ennek is valószínűleg az elmocsarasodás lesz. Később még egy táborkapu-szerű létesítménnyel találkoztunk, ami stílusa miatt valószínűleg az előzőhöz tartozott. Ezután erősebben kezdett emelkedni az út, egymáshoz nem messze két csúccsal is (sajnos egyetlen térképen se találtam meg a nevüket). Ezután már jó ment sorunk, lefelé vitt utunk. Kivéve azt a kis kitérőt, mely a bujáki Kálváriára vezetett fel. A mostani építményt a források többsége szerint 1820-ban emelték. Egymás mellett áll a kőfallal körülvett Kálvária, a Szent Antal-kápolna, és egy remetelak is. Innen már csak le kellett „gurulni” a hegyről, és máris az iskolánál voltunk, ahol túratársaink két kocsival vártak ránk. Annyira azért nem siettünk, hogy egy süteményt, vagy egy finom fagylaltot el ne fogyasszunk. A túránk 13,7 km hosszú volt 361/354 m szintkülönbséggel.
A képeket H, Jani (H.J.) és én lészítettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Juniális 2025
Notter Béla, 2025. június 2. 21.30Immár 16 éve tartunk ITK-majálist általában május utolsó szombatján. Ezúttal ragyogó időben 47-en élveztük a finom ebédet, és egymás társaságát. Most is majálisnak indult az esemény. Aztán úgy alakult a helyzet, hogy városi rendezvény miatt nem tarthattuk meg azt szombaton a Múzeumkertben, így átcsúsztunk vele vasárnapra. Ez pedig már június elseje volt, így lett belőle juniális. Reggel 7-kor kezdődtek az előkészületek hagyományos főszakácsunk Sz. Péter, és felesége Marika jóvoltából. Felkerült az állványra a nagy üst, amit - a fű kímélése végett - most gázégő melegített. Aztán 8 órára további segítőkezek érkeztek. Pincepörkölt volt az ebéd - osztatlan sikert aratva - savanyúsággal, friss kenyérrel, kávéval a végén. Süteményekről, italokról a jelenlévők gondoskodtak, nem is volt belőle hiány. Ebéd után diszkrét hangosítással korosztályunknak ízlésének megfelelő „konzervzene” szólt, végül élő zenében is gyönyörködtünk Sanyinak és H. Janinak köszönhetően.
Minden résztvevő nevében köszönetet szeretnék mondani elsősorban főszakácsunknak, de mindenkinek, aki bármiben is segített – és sok ilyen munka volt a húsdarabolástól a padok, asztalok felállításáig, a krumpli-pucolástól a felszolgáláson át a mosogatásig minden.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Póttúra Isaszeg és Mogyoród között
Notter Béla, 2025. május 26. 19.1105.20-án egy póttúrát hirdettem meg vasárnapra, amelyre 13-an gyűltünk össze. Ideális túraidőben jártuk meg az utat. Isaszeg-vasútállomásról indultunk Z+, P jelzésen A Bolnokai-dombháton gyalogoltunk egészen Perőcig. A lejtő aljában aztán kettéváltunk. Bár csak egy utat hirdettem meg, de menetközben igény mutatkozott egy rövidebb útra is. Így a reptér közelében hatan Gödöllő felé vették az irányt, ott részben a vasútállomásra, részben a HÉV Erzsébet-parki megállójához értek (útjuk 11 km hosszú volt 221/178 m szinttel). Mi az M31-es felüljáróján át Bolnoka erdőbe jutottunk. Maga a Bolnoka-csúcs (323 m) járhatatlannak minősült. A 3-as úton való átkelés után a Szár-hegy oldalában folytatva utunkat a HÉV-pálya mellé értünk, majd amellett haladva Mogyoródra jutottunk, a HÉV-állomásra. Ez a táv 14 km volt, 238/146 m szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szerbia
Notter Béla, 2025. május 20. 12.35Ötnapos utunkon Európa egy kevésbé felkapott táján, Nyugat-Szerbiában néztünk körül, túráztunk. Erről az útról részletes vetítettképes beszámolót november 15-én tartok az isaszegi Falumúzeumban. Ezennel csak az út főbb történéseit írom le. Hétfőn indultunk, négy kocsival 16-an. Az első 540 km-t viszonylag jó ütemben tettük meg, így már három órára Bajina Bašta-n voltunk. Itt megnézzük a Ház a Drinán különleges látványosságát, majd következett a Vrelo-vízesés. Az egyik kocsi elkeveredett a városban, ők közvetlen szálláshelyünkre, Mokra Gorába mentek. A többiek – egy a Tara-hegységre felkapaszkodó – szerpentines út kilátóhelyéről a Drina-folyóra, és annak felduzzasztott tavára (Peručac-tó) láttak rá. A szállásunkig összesen 605 km-t tettünk meg.
Kedden egy túrára indultunk Mitrovacból a Tara-hegység egy méltán híres kilátóhelyére, a Banjska Stenára, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a Drina szurdokvölgyére. A hosszabb út 12,5 km volt 410 m-es szinttel, a rövidebb 8,5 km 190 m szintkülönbséggel. Hazafelé megnéztük Drvengradot (Favárost), melyet Emir Kusturica filmrendező építtetett egy forgatás helyszíneként, de ma már skanzenként működik.
Szerdán egy különleges vonalvezetésű kisvasúton utaztunk, a Šargansa osmicán. Délutánunk is zsúfolt volt, mert előbb egy egyedülálló látványosságot, a mészkőkádas, vízeséses Stopiča-barlangot, ezután a Gostilje-vízesést, végül – már zárás után - Sirogojnóban a skanzent néztük meg. Szállásunk immár Zaltiborban volt két napig.
Csütörtökön egész napos kirándulást tettünk az Uvaci Természetvédelmi Területeten (ez Európa harmadik legnagyobb és legmélyebb völgye), ahol 3 rövid túrát tettünk meg, miközben nem győztünk betelni a csodás tájjal.
Pénteken párás, esős időre ébredtünk, így utolsó tervezett programunk - a világ leghosszabb felvonójával való utazás – elmaradt. Hazafelé még Čačakban megálltunk maradék dinárjainkat elkölteni.
A képeket F. János (FJ) és jómagam készítettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Pánd - Káva
Notter Béla, 2025. május 5. 19.3705.03-án, szombaton 35 fővel Alföldi-jellegű túrát tettünk, annak minden előnyével (kis szintkülönbség), és hátrányával (kevesebb látnivaló) együtt. Ragyogó, kora-nyári időnk volt. Hét autóval Kávára utaztunk, ott tettünk le minden kocsit. A rövidtúrások (18 fő) innen indultak, és ide is érkeztek vissza. Útvonaluk: a falut elhagyva a Hosszú völgyön és a Mogyorósi lejáron át értek ki a szántóföldekhez. Káváig sajnos már nem volt több erdős területük, a poros útról csak zöldellő őszi árpa, és cseperedő napraforgó volt a látnivaló. Az út 8,5 km hosszú volt, 86 m szintkülönbséggel.
17-en, a hosszabb utat teljesítők busszal átmentek Pándra, és onnan indultak gyalog. A Pándi-patak hídja után a Petőfi S. utcán hagytuk el a Pándot, balra erdős domboldalon egy mobil adótorony látszott. Aztán mi is erdőbe értünk, benne egy kaszálórét szélén vezetett utunk. Később erdősávban, szántóföld szélén, árnyat adó erdőben, virító repceföldek közelében haladtunk. Hársaspuszta közelében értük el utunk legmagasabb pontját, a derék 209 métert. Mogyorósi lejárótól ugyanazon az út jutottunk vissza a kocsikhoz, amin a rövidtúrások is közlekedtek. A mi túránk adatai: 12,6 km táv, 159 m szint.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Bükk
Notter Béla, 2025. május 1. 13.0104.25-én 4 napos túrára a Bükkbe indultunk 6 autóval. 24 en vettünk részt rajta, ebből 16-an a rövidebb túrákon. A találkozó Gödöllőn volt, de néhány autós Gödöllő elkerülésével, a második találkozó helyszínére a Nagy- Eged parkolóba érkezett, ami Eger- Noszvaji út mellett található.
Innen indult a túránk is. A rövid túrások a parkolóból indultak a Sík-hegyen szőlő ültetvények között, majd a Nyerges-tetőre jutottak fel, majd a Mész-hegyi Kaptárkövek következtek. Ezt követően a tervezett út járhatatlannak bizonyult, így az utat némileg rövidítve értek az eredeti nyomvonalra, majd azon vissza a parkolóba. A táv 8 km hosszú volt, 220 m szintkülönbséggel. A túra befejeztével a szállásunkra utaztunk, ami csodálatos környezetben volt. Karnyújtásnyira szép horgásztó, amit gondozott park vett körül. Este finom, bőséges vacsora várt, gulyásleves, sült kacsacomb, párolt káposztával. Vacsora után beszélgetésre gyűltünk össze.
04.26.
A finom svédasztalos reggeli után, a rövid túra gyalogosan indult a szálláshelyről. Egy kis emelkedővel a Dolomitbánya mellett haladtunk. Tettünk egy kis kitérőt a bánya felső szintjére, ahonnan megcsodálhattuk Felsőtárkány panorámáját. Innen egy lejtős úton tértünk vissza Felsőtárkányba. 7,5 km tettünk meg 262 szinttel. Szállásunk özelében vacsoráig elidőztünk a tó körül. Jól esett a vacsora, ami tyúkhúsleves, sertéstarja volt fűszeres burgonyával. Ezután a szokásos beszélgetés, társasozás következett.
04.27.
Vasárnap a reggeli elfogyasztása után egy erős emelkedővel a Bujdosó-kőhöz értünk. Innen már hazáig lejtett az út. Elhaladtunk az Oldal-völgyi-tó, majd a sziklamászó fal mellett és visszatértünk a szállásunkra. A táv 7,5 km, és 298 szint. Mivel időben visszaértünk, kedvet kaptunk a kisvasutazáshoz, amivel a Vadaspark mellett egészen a Stimecz-házig jutottunk. Fél órát töltöttünk itt, ittunk a finom forrásból, majd visszajöttünk a kisvasúttal. A vacsora zöldségkrémleves, kemencés csülök mindenféle finom körettel. Vacsora után előkerült H. Jani gitárja, megkezdődött az énekelgetés, beszélgetés. Bár fáradtak voltunk, de jó hangulat kerekedett.
04.28.
A reggeli után összepakoltunk, majd indultunk az utolsó napi túrára. Az Oldal-völgyi-tó mellett leparkoltunk a kocsikkal, és elindultunk a tó, majd a Tárkányi-víz mellett felfelé. Majd a Völgyfő-ház, Török út után elhagytuk a S jelzést. Ezt követően jelzetlen úton, elkeseredve, meg nadrágféken csúszva kalandosan, visszajöttünk a parkoló kocsihoz. A rövid túrások túrája ezzel befejeződött. A túratáv 7,5 km, 280 m szintkülönbséggel. Kis honvágyunk is keletkezett 4 nap után, indultunk hát hazafelé. Tartalmas 4 napot töltöttünk itt a Bükk kapujának is nevezett Felsőtárkányban, és még az idő is kedvezett nekünk.
A hosszabb túrák minden nap ugyanonnan indultak, mint a rövidebbek, csak a kört megnagyobbítottuk pár kilométerrel, szintkülönbséggel és főleg látnivalókkal.
Az eső nap a barlanglakás és Mész-hegyi Kaptárkő után még érintettük egy sziklába mélyen bevágódott kocsiutat, egy lápos területet, szikláva vájt istállókat, a Lajos-forrást, szőlőtáblákat, majd a noszvaji aszfaltúton átvágva még a Nagy-Eged déli lejtőjén szőlők között mentünk felfelé, majd egy másik úton értünk mi is parkolóba. Az utunk 14,1 km hosszú volt 390 m szintkülönbséggel.
A második napon az út eleji közös út után mi a Zsérci-úton, majd a Török-úton kapaszkodtunk tovább a Kövesdi kilátóhelyig. Innen leereszkedtünk Várkútra (sajnos a szépen rendbe hozott menedékház végleg bezárt) majd pár emelkedővel/lejtővel tarkított úton értünk az Arnót-kői- tisztáshoz. Innen Felsőtárkányon kívül nyugati irányban Felnémet, Mátra irányába volt szép kilátásunk. Aztán mi is felkapaszkodtunk a Dolomitbánya felső szintjére, innen pedig utunk szállásunkig megegyezett a rövidtúrásokéval.
A harmadik napon Bujdosó-kő után mi nyugat felé fordultunk, leereszkedtünk a Vörös-kő-patak és a kisvasút mellé. Így értünk Varróházhoz, ahol megnéztük a Vadasparkot. Továbbhaladva már csak a Nyírjest megkerülve volt emelkedőnk, meg egy kisebb a faluba érve. Az út adatai: 11,4 km, 296 m szint. Szállásunkra érve fél óra pihenőt engedélyeztünk magunknak, aztán elindultunk újra, és megnéztük a Szikla-forrást, felmásztunk a tó feletti kilátópontra, majd S és a Kő-közi tanösvény jelen a Tárkányi-sziklák alá értünk, onnan pedig haza. Ez egy két kilométeres kör volt 122 m-es szinttel.
A negyedik napon Völgyfő-ház után a Török úton tovább mentünk mint a rövidtúrások, és Felsőtárkány közelében – szintén jelzetlen, sok helyen benőtt – úton értük el a S és a tanösvény jelzést. Ezen értünk vissza a parkolóba 387 m szinttel fűszerezett 11,3 km-t megtéve.
Az általános részt és a rövidebb túrák beszámolóját U. Zsuzsa, a hosszabb túráékat és képeket jómagam készítettem.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Múzeumlátogatás Gödöllőn
Notter Béla, 2025. április 15. 13.162025 április 12-én 23-an látogattunk el a Gödöllői Városi Múzeumba. Nem kis meglepetés volt számunkra, mert ilyen szép értékes gyűjteményt még nem is láthattunk eddig. Kiváló tárlatvezetőnk volt Tóth Erika túratársunk és segítőtársa személyében. Az épületet Hamvai Ferenc földbirtokos építette 1662-ben, ez Gödöllői legrégibb épülete. Grassalkovich Antalnak köszönhetően az épület 100 évig volt vendégfogadó. 1867-től Erzsébet Királyné nevét viselő szálloda lett, majd később az épület közművelődési célokat szolgált és több iskolának is helyet adott. 1814-ben az első patika is itt volt. A múzeum fenntartója jelenleg a Gödöllő város Önkormányzata. Felújították 1999-ben, melynek során nagyobb teret kapott a kiállítótér. 2001-ben elnyerte "Az év Múzeuma " címet.
A gyűjtemény alapját a 100 000 darabból álló tárgyi és dokumentumanyag képezi, amelyet Heltai Miklós és diákjai gyűjtöttek 20 év alatt. 4 állandó kiállítás látható és időnként időszakos kiállítások. Több önálló magángyűjteményt is gondoz a múzeum, amely elsősorban a Gödöllői Művésztelep alkotásaiból, és a település polgárainak adományaiból gyarapodott. A kiállításban láthattuk Blaha Lujza legyezőjét, akinek nyaralója volt Gödöllőn és Ady Endre Lédájának szalongarnitúráját is megcsodálhattuk. Gödöllő több szálon is kötődött a cserkészethez, itt rendezték 1933-ban a fiú cserkész és 1939-ben a leánycserkész világtalálkozót. Ignácz Ferenc 1990-ben adományozta a múzeumnak Pápua Új-Guineában gyűjtött néprajzi anyagát (az anyagot 1995-ben sikerült hazahozni Vitray Tamás televíziós felhívása segítségével). Az időszaki kiállító teremben zárult múzeum látogatásunk, ahol Pintér László ausztráliai néprajzi gyűjteményét tekintettük meg. A programot egy ebéddel zártuk egy közeli étteremben.
A beszámolót a szervező, D. Éva írta (köszönet érte!), a képeket N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Mátrakeresztes – Ágasvár
Notter Béla, 2025. április 8. 08.12Kívánni se tudtunk volna szebb túraidőt, mint amiben részünk volt a Mátrában 04.05-én, szombaton. 32-en voltunk, ebből 12-en a rövidebb, 20-an pedig a hosszabb túrán vettünk részt. Hét kocsival utaztunk Mátrakeresztesre, ahová ½ 9-re érkeztünk meg. A kocsikat a parkolóban hagytuk, és indultunk felfelé. Az utolsó házak között volt a kis Békás-tó, melyről ez a településrész a nevét is kapta. Hamarosan a Csörgő-patakhoz értünk, aztán a Böske-forrás után áttértünk a Z kör jelzésre. Ez az út a Külső-Óvári rétig meglehetősen meredek volt, ezért erősen szétszakadt a csapat. A rétnél bevártunk – majdnem – mindenkit, hogy tudjuk, ki melyik távon folytatja az utat. Egyébként innen a Z jelzésig (ahol kettévált a két táv) már lejtett az út. A rövidebb távot teljesítők a Z jelzésen balra fordultak, és ezen, majd a Kosik-tanyától a P□ jelzésen – az Óvári-hegyet megkerülve – döntően lefelé ereszkedve értek vissza a parkolóba 7,4 km-t megtéve 294 m szintkülönbséggel.
Mi a hosszabb távon hamarosan elértük az Ágasvári-turistaházat. Itt pihenőt, kávészünetet tartottunk, aztán az OKT-n haladva – helyenként szép kilátással DNy felé - a Newton-szikláig mentünk. Az itt kezdődő emelkedő látványa többeket arra sarkalt, hogy az Ágasvár-csúcsot inkább kihagyják, így ők visszasétáltak a turistaházig. A Newton-szikláról észak-északnyugat (Maconka-víztároló, Nagybátony, Medves-fennsík) felé nyílik kilátás. Tovább haladva a Szamár-kő mellett mentünk el, majd egyre meredekebb úton értünk Ágasvár csúcsáig (egykor itt - mint neve is mutatja - vár állott, most kőhalom se nagyon), majd egy igazán pompás kilátóhelyig. Innen már ráláttunk a Zagyva-völgyre, Hasznosi-víztárlóra, mögötte Pásztóra és a Cserhátra. A lefelé vezető út még meredekebb volt, mint a felvezető. Azért mindenki szerencsésen leért. A turistaházban azok, akik kihagyták Ágasvárt, már ebédeltek. Egyre több embernek lett gusztusa a meleg ételre, így elég sokára tudtunk csak továbbindulni – igaz nem voltunk menetrendhez kötve. Elindulva visszaértünk a Z jelzésre, onnan már ugyanazon az úton haladtunk. mint a rövidtúrások. Háromnegyed 3-ra érkeztünk vissza a kocsikhoz. A mi túránk 12,4 km hosszú volt, benne 548 m szintkülönbség.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Letkés - Ipolytölgyes
Notter Béla, 2025. március 4. 11.25Március első szombatján a Börzsöny nyugati felében túráztunk ragyogó napsütésben. Három túraútvonal közül is választhatott az a 22 fő, aki eljött.
Letkésre, a túra indulási pontjára javarészt személygépkocsival érkeztünk, de heten vonattal, busszal jöttek. Fél kilenckor találkoztunk Letkés központjában. Mindhárom útvonal együtt indult Sákala-tető irányába a K+ jelzésen.
Legtöbben (16-an) a K+ jelzésen végig emelkedővel felértünk a Sákala-tetőre (489 m). Itt megpihentünk, bevártunk mindenkit. Innen leereszkedve a Sákala kis tónál elhagytuk a jelzett utat. Előbb kijárt kocsiúton haladtunk, amelyen nem volt falevél, így meglehetősen csúszott. Gondoltuk, hogy az előző napi esők mosták le róla a leveleket, vagy pedig valami gép egyengette el az utat. Ahogy haladtunk, jobbról, balról egyre jobban kezdett mélyülni az út, több – egyenlőre még száraz - vízmosás is befutott, így lassan kialakult a Hossszú-patak völgye. Aztán megjelent benne a víz is. A térkép szerint egy forrásnak (egy szép /Rózsa-forrás/és egy csúnya /Büdös-kút/ névvel) is kellett volna lennie, de azt nem láttuk. A völgy egyre mélyült, és vadregényesebb lett, ez volt az út legszebb szakasza. Aztán elhagytuk a patakvölgyet, később átkeltünk a Bánya-patakon, elértük a P négyszög jelzést, azon értünk be Ipolytölgyesre. Az utunk adatai: 11,5 km, 419/425 m szint.
A rövidebb útvonal vált el először az alapúttól, és balra letérve arról Somos-erdőig kapaszkodott fel. Innen már lejtett az út végig. Ság-oldal előtt keresztezték a Hosszú-patak völgyét, majd a Bánya-patakot. Ezután Pincékalján (a hajdani - filoxéra előtti - nagy szőlőterületre már csak pár régi pince emlékeztet) át Ipolytölgyesi buszmegállóban ért véget a túra, amely 9 km hosszú volt, 301/324 m szintkülönbséggel.
Meghirdettem még egy hosszabb utat is „ínyenceknek”, ami szintén Ipolytölgyesre futott volna be. Az ezen induló három lány végül személyre szabta az utat. A Sákala-tóig közös volt az útvonalunk, onnan ők a Koppány-nyereg, Kis-sár (régebbi nevén Rakottyás) tó – Széles-hegy – Pribék-réten át értek vissza Letkésre. Ez az út 17,2 km hosszú volt.
A képeket Samu Kati (S.K.), Czirják Olga (C.O.) és jómagam készitettettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Solymár – Remeteszőlős
Notter Béla, 2025. február 4. 10.31A hosszú borongós, napfény nélküli időszak után, február 01-én a tavaszias idő sokunkat kicsalogatott a természetbe. Szép számmal - 46-an - gyűltünk össze négy vendégünkkel együtt. Vonattal utaztunk Gödöllőről – Rákosi átszállással - Solymárig. 9 órakor lett volna a találkozó, de az egyik vonat késése miatt ez megcsúszott fél órával. A vasútállomásról indulva első látnivalónk a Pilis és a Budai hegység között található, meredek oldalú Mátyás-dombon található Solymári vár volt. Az öreg torony helyén épült fa kilátóból szép panoráma nyílt Solymárra, és a környék hegyeire. A vártól 1,8 km-t megtéve beértünk az Alsó-Jegenye völgybe. A most bővizű Paprikás-patak mentén időnként egészen összeszűkült a völgy, és látványos homokkő falakban gyönyörködhettünk. A Rózsika-forráshoz vezető hidat sajnos a nagy 2023-as esőzések elmosták, így azt megközelíteni a patak felől nem lehet – enyhe gyógyír, hogy nem is érdemes, mert vize nem iható. Az Alsó-Jegenye-völgyi vízeséshez értünk, ahol csodálkozva néztük a vízesést, de még jobban egy nagyon bátor csapatot, akik ruhájukat hátrahagyva mártóztak meg a friss, február eleji vízesés vizében (Hidegterápia). Az Alsó Jegenye-völgy után kisebb emelkedőt legyűrve, Máriaremetére értünk, ami már Budapest II. kerületéhez tartozik. Kis pihenőt tartottunk a Kisboldogasszony bazilikánál, ami katolikus zarándokhely és egyben a rövid túrán résztvevők utolsó állomása volt. Ez az út 7 km hosszú volt, 232/118 m szinttel. Innen elsétáltunk egy megfelelő autóbusz megállóba és hazafelé indultunk.
A hosszabb távot választok végigmentünk még a Remete-szurdokon majd Remeteszőlő egy – nagykovácsi úttal párhuzamos utcáján -, végül a 13-as kilométerkő nevezetű buszmegállóban befejeztük mi is a túrát (10,1 km, 305/165m szintkülönbség).
Szöveg: Urbán Zsuzsa és N. Béla, képek N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges