Isaszegi Természetbarát Klub
Szurdokpüspöki – Gyöngyöspata
Notter Béla, 2024. október 28. 20.49Tavaly decemberben jártunk a Diós-patak völgyében. Nagyon megtetszett a havas táj, a vadul rohanó víz, és az átkelések rajta – valószínűleg evvel nem ért egyet az egyik túratársunk, aki belesett a patakba. Ezért szerveztem most egy póttúrát a patak felső szakaszára is, más végcéllal. 10.26-án, szombaton 12 bátor ember jött el erre az útra. A várva-várt Diós-patakban most kevés víz volt, kevésbé volt látványos, mint múltkor. A patak felső 2,5 km-es szakaszának felén nem is látszott víz a mederben. Megkerülve a forrásvidéket, még egy darabig emelkedett az út, így értünk utunk legmagasabb pontjára, 506 méterrel a Galagonyáson. Innen majdnem utunk végéig ereszkedett az út. Néha szép kilátás nyílt, hol a Kis és Nagy-Koncsúrra, hol a Cserhátra. Egy útkereszteződésben elhagytuk a jelzett utat, és a Rédei-Nagy-patak völgyébe jutottunk. No, ennek szépsége kárpótolt bennünket a Diós-patak mellett elmaradt élményekért. A János-vára nevezetű hegy alján futó völgyben siető patak látványa mindenkit lenyűgözött, nem győztünk fényképezni. Mielőtt a zárt erdőt elhagytuk volna, megebédeltünk Ezután ligetes területen haladtunk, továbbra is a patak közelében. Sokféle állat (szürkemarha, liba, birka) legelészett a közelben. Csak egy dolog nehezítette meg dolgunkat, ezek pedig a kerítések voltak: páron simán átjutottunk, mert volt rajta kapu, kiakasztottuk, majd visszaállítottuk azt. Az út végén viszont nem volt erre lehetőség: ki-ki mérete és bátorsága szerint átmászott rajta, vagy egy vízmosásnál átbújt alatta. Gyöngyöspatán szálltunk buszra, közben láttuk a műemlék templomot és hidat. Túratávunk 16,7 km volt, 475/424 m szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Őrség 2024
Notter Béla, 2024. október 20. 19.46Négynapos túránkon az Örség kevéssé látogatott – ezzel párhuzamosan kevésbé látványos – részét jártuk be Nádasdtól Kercaszomorig. Hatan voltunk, a megtett 50 km-es távon 660/517 m szintkülönbséggel.
10.14. hétfő
A túra indulópontjára, Nádasdra kocsival és vonattal utaztunk. Az utazás – hála a MÁV-nak – kalandossá vált. A Pest felé igyekvő személyvonat 20 percet késett a Keletig, így már nem érhettük el Kelenföldről induló IC-t. Nejemet még el tudták vinni kocsival, én pedig – jobb híján – Pankaszra utaztam. Onnan egy 6,7 km-es utat tettem meg szálláshelyünkig. A többiek Nádasdról indultak a Szent Márton úton Vaspörig. Babi leírása szerint: „katonás erdősorok, nyílegyenes utak, rengeteg méterbe rakott, kitermelt fa volt az utunk során.” Távjuk 8,8 km volt 85/89 m szintkülönbséggel. Egy már ismert panzióban szálltunk meg. Félpanziónk lévén ott vacsoráztunk.
10.15 kedd
Vonattal, busszal Vaspörbe utaztunk, és onnan folytattuk előző napi túránkat. Erdőfoltok és szántóföldek közt haladtunk el a Vörös-tető mellett, majd leérve róla máris Pusztacsatáron voltunk. A török időkben elpusztult templom felújítva ma zarándokhely. Továbbhaladva (emelkedve) a hegytetőn pár gondozott szőlőskert volt, Velencére beérve véget ért az összefüggő erdő. A Vashegy oldalában egy őszi kikericses réten megebédeltünk. Zalaháshágy után már egyre többször vezetett utunk szántóföldek között. Zalapatakán fejeztük be a túrát (16 km, 266/209 m szint), és utaztunk szálláshelyünkre,
10.16. szerda
Szállásunkról indulva Pankasz után szép, nem sűrű erdőben kapaszkodtunk felfelé. Itt, és szinte az egész napi túránk alatt elképesztő mennyiségű és sokfajta gombát láttunk. A Szattai-patak mellett haladtunk egy ideig, majd egy mellékágán át is kellett kelnünk. Szatta előtt egy 400 éves hársfát csodálhattunk meg. Ramocsán 1 óra után megebédeltünk – mint később kiderült, nem kellett volna, mert 4 órára már elkészült a vacsoránk is új szállásunkon, a Kápolna-vendégházban. Korai vacsora után még volt időnk beszélgetni.
10.17. csütörtök
Kerkáskápolnáról sajnos már szitáló esőben indultunk, az esőhelyzet csak romlott napközben. Magyarföldig aszfaltozott úton kellett mennünk, aztán betértünk az erdőbe. Berki-hegyen is volt pár régi présház, és egy teljesen új, gazdagon felszerelt pihenőház is. Elhagytuk az eddigi S jelzést, egy ideig zöldön haladtunk, aztán erről is letérve jelzetlen úton – a Kerca patak hídján át – értünk Kercaszomor autóbusz váróteremhez. Itt fejeződött be a túránk (táv: 9,7 km, szint
165/147 m). Laci elvitt bennünket Őriszentpéter vasútállomásra, ahonnan vonatunk indult. Hazafelé már jobban jártunk a MÁV-val, mert az IC „csak” 35 percet késett. Laci visszament a többiekért, aztán ők is hazatértek gond nélkül.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Királykunyhó - Prédikálószék
Notter Béla, 2024. október 7. 18.05Prédikálószék a Visegrádi hegység második legmagasabb csúcsa, és a Duna-kanyarra innen nyílik a legszebb kilátás. A sűrű köd miatt kilátásban ugyan nem volt részünk, de egy szép túrában igen. 10.05-én, szombaton kocsikkal közelítettük meg Királykunyhót, ahonnan gyalogtúránk indult. A túra előtt három napig esett az eső, ez is lehetett oka annak, hogy ilyen szégyenletesen kevesen voltunk (14 fő). Szombatra ugyan már nem mondtak esőt – ez be is vált nekik -, így kellemes túraidőnk (kb. 14 fok) lett. Féltünk a nagy sártól, de javarészt köves, szerpentinezve haladó erdészeti úton jártunk, csak az út utolsó 200 méterére jutott belőle bővebben. Egyetlen ellenségünk a köd volt, ami akkor alakult ki, mikor Szentendrét elhagyva felfelé kapaszkodtunk Pilisszentlászló felé.
Miután a parkolóban letettük az autókat, elkezdtük a felfelé kapaszkodást Eredetileg volt egy rövidebb és egy hosszabb változata is az útnak, de végül mindenki a hosszabbat választotta, bízva abban, hogy mire felérünk Prédikálószékre, magunk alatt hagyjuk a ködöt. Nem ez történt, sőt fenn, ha lehet, még kevesebbet láthattunk magunk körül. Mégis izgalmas, és sejtelmes volt az út, azt hiszem senki nem bánta meg, hogy eljött erre a túrára. Az útvonalunk a következő volt: Királykunyhó– Nagy-Disznó-rét – Prédikálószék-kilátó – Nagy-Som-hegy – Kis-Som-hegy – Királykunyhó. A túra hossza 11,3 km lett, 430 m emelkedővel/lejtővel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Nyugat-Bakony
Notter Béla, 2024. október 3. 11.56Szeptember 27 én 4 napos őszi túrára indultunk a Bakony egy kevésbé felkapott, dombokká szelídülő, igen szép részére. Borongós reggelen, a rossz időt magunk után hagyva, 25-en, 6 kocsival, az M7 es Tárnoki pihenőjénél vártuk egymást, és indultunk a Nyugat Bakonyban lévő Gannára. Megérkezésünkkor a szálláshelyünkön a Bokréta Vendégházban hagytuk csomagjainkat, Döbröntére mentünk és megkezdtük első napi túránkat.
Szeptember 27.
A magasban lévő Szarvaskő vár romjainál eltekintve elénk tárult a Bittva patak partján fekvő két csodás település Döbrönte és Ganna. A rövidebb túra résztvevői a Mánc-hegy után, az Ödön-forrástól egy rövidebb útvonalon visszatértünk a Döbröntén álló kocsikhoz, ahol a parkolóban bevártuk a hosszabb úton résztvevő túratársainkat. A túratáv 8,3 km volt, 161 m szintkülönbséggel.
A hosszabb táv résztvevői (12 fő) az Ödön-forrás után nyugatnak, majd dél felé fordultak Magyarpolány irányába. Utunk legmagasabb pontja után a Z+ jelzésen haladva (a Nyúl-hegyen át) jutottunk Döbrente közelébe, és a már ismert Z jelzésen értünk a kocsikhoz. Ez a táv 12, 9 km hosszú volt 239 m szintkülönbséggel. A szálláshelyünkön, ami egy minden igényt kielégítő apartmanház volt, ki-ki elfoglalta a szobáját. Bár a szálláshelyünk nem volt étkeztetésre berendezkedve, de vendéglátónk vállalta, hogy félpanziós ellátást biztosít számunkra, így elfogyaszthattuk jólesően a vacsorát, ami gulyásleves és pogácsa volt. Vacsora utáni beszélgetés, társasozás után pihenés következett.
Szeptember 28.
Borús, esős időre ébredtünk, ezért az aznapi túrát megcseréltük a következő napi programmal. Reggeli után így a 13 km re levő Pápára indultunk, ahol betekintést nyerhettünk a pápai Esterházy-kastély egykori lakóinak életébe. Majd a hazánkban egyedülálló Kékfestő múzeumot néztük meg, közben végigsétáltunk Pápa belvárosán. Délután a Gannán levő templom és mauzóleum látogatói voltunk. Igen kielégítő előadást, idegenvezetést hallhattunk az Esterházyak temetkezési helyéről, amit a helyi polgármester osztott meg velünk. Többek között a néhány éve elhunyt írónk, Esterházy Péter hamvai is itt nyugszanak ebben a neo-klasszicista stílusban épült templom mauzóleumában. A templom és a mauzóleum tárlatvezetési díját (25 eFt) az ITK állta. Hazatérve a vacsora következett, ami slambuc volt káposztasalátával. A vacsorát beszélgetés, borozgatás, társasozás követett kifáradásig.
Szeptember 29.
Vasárnap reggeli után Farkasgyepűre indultunk. Az őszi időjárás előcsalogatta a különböző ehető, és látványban mutatós gombákat. A rövidített túrán résztvevők az odafelé vezető útját a Köves-patak kanyargó medre többször keresztezte, melyen át kellett kelnünk. A Csurgó-kútnál gyönyörködhettünk az apró, de hangulatos vízesésben, ahol különböző fajtájú páfrányok tették még szebbé a környéket. E látványok után Farkasgyepűre tértünk vissza. A mi megtett utunk 9.4 km volt, 146 m szintkülönbséggel.
A hosszabb távon haladók (10 fő) először a Csurgó-forrást és annak vízesését keresték fel, majd rövid pihenő után a Köves-patak átkelései jelentettek izgalmat. Később a Polányi-Mánc-hegy oldalában kapaszkodtunk fel, és értünk fel a már ismert Ödön-forrás melletti pihenőhöz. Ebédidő után változatos terepen előbb ismét a Köves patakon, később a Bittva-patakon kellett jó párszor átkelnünk. Az utolsó átkelés volt a legnehezebb, el is töltöttünk vele annyi időt, hogy ne érjük el a tervezett buszt Farkasgyepű irányába. Sebaj, a napsütésben jól elvoltunk Bakonyjákó szép közterén. Utunk16,2 km volt, 259/358 m szinttel.
Vacsoránk székelykáposzta volt, amit jóízűen elfogyasztottunk. Vacsora után mindenki megtalálta a számára megfelelő beszélgetést, játékot. Akit vonzott a csocsó, abban is kipróbálhatta magát. Előkerült H. Jani gitárja is, jó hangulatban telt az este.
Szeptember 30.
Utolsó napon összecsomagoltunk, majd a reggeli után elhagytuk szállásunkat. A kapun kikísérve vendéglátónk felszeletelt almával vett tőlünk búcsút. Németbányára utaztunk, a parkolóban különváltunk, elköszöntek egymástól a hosszú és rövid túrások. A rövidített útvonalon utunk a Hajszabarnai Pénz-lik mellett haladt, ami egy lezárt barlang, számos védett denevér faj szálláshelye. A piros kereszt jelzésen visszatértünk Németbányára. A túratáv 8,5 km, 170 m szintkülönbség. A rövid túrán résztvevők ezzel befejezték a túrát, és hazafelé indultak.
A hosszabb távra már csak hatan maradtunk. Németbányát egy jó kis emelkedővel déli irányban hagytuk el. Az emelkedő túlsó oldalán napsütésben csillogott a Pisztángos tó. Félig megkerültük a tavat, aztán emelkedők, lejtők következtek, majd részben a Savanyú-árokban haladva értünk a Szénpajta-pihenőhelyhez. Innen előbb Csehbánya felé gyalogoltunk, majd a K+ jelzésen az OKT-t értük el. Itt a volt Pénzesgyőr – Királykapu – Franciavágás kisvasút útvonalán haladtunk majd 3 km-t, és értünk megint Szénpajta-pihenőhöz. Ezután már javarészt ereszkedve értünk vissza a kocsikhoz. Távunk adatai: 13,5 km, 267 m szint.
Élményekben gazdag napokban volt részünk, és az idő is kedvezett nekünk. A beszámolót – a hosszabb túrák kivételével – U. Zsuzsa írta, a maradékot és a képeket N. Béla írta, ill. készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Zeneakadémia-látogatás
Notter Béla, 2024. szeptember 24. 10.32Szeptember 22-én vasárnap 14:00 órai kezdéssel 15-en hallgattuk az idegenvezető előadását a Zeneakadémián. Láthattuk a földszinti és emeleti előcsarnok pompáját, a Körösfői-Kriesch Aladár nevéhez fűződő freskókat, aki egyébként a gödöllői művészkör vezetője volt. A Nagytermet, a Solti György világhírű karmesterről elnevezett Kistermet. Az idegenvezető bevezetőjében elmondta, hogy az épület a maga korában egyedülálló volt, Magyarországon kevésbé ismert technológiával épült: az alapozás, az összes födém és a Nagyterem erkélyei is vasbetonból készültek. Tervezői pályázat nélkül kapták meg a megbízást Giergl Kálmán és Korb Flóris közkedvelt befutott fiatal építészek. Az épület felfelé 5 szintes, lefelé pedig 3. Itt helyezkednek el a kiszolgáló helyiségek, javító műhelyek, raktárak, stb. A padló és falburkolat munkáit a Zsolnay cég kapta meg, az ólomüveg és mozaikok készítését pedig Róth Miksa. Az épületet 1907-ben adták át, Erkel Ferenc lett az igazgatója, Liszt Ferenc pedig az elnöke. Ő volt az, aki létrehozta a szóló zongora koncert műfaját.
A II. világháborúban erősen megrongálódott a Nagy- és Kisterem, a felújítás alkalmával nagyon megváltozott az összhatás. A falakat az alsó rétegig visszakaparták és vöröses-barna színre festették, a barna faburkolat is visszakapta eredeti fekete-arany színét. Ugyanakkor a székek szöveteit kellett újra gyártani eredeti technológiával mivel a tisztításukkor az anyag szétfoszlott.Megújult a Nagyterem akusztikája, a széthordott orgonasípokat pótolni kellett. A próbaterem világítástechnikáját modernizálták. A látogatás végül egy kis koncerttel fejeződött be: fuvolán Pintér Anna játszott, zongorán Kovács Luca kísérte. A belépőjegyekhez az ITK 13.000 Ft-tal járult hozzá. Ezután már az ünneplés volt hátra a közeli étteremben.
A beszámolót D. Éva írta, a csoportképet egy pincérnő, a többi képet N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Körtvélyesi-kilátó, Vitányvár
Notter Béla, 2024. szeptember 9. 07.152024.09.07-én busszal indultunk a Vértesbe. Talán az ősznek nem nevezhető szokatlan meleg miatt, a vártnál kevesebb fő jelentkezett a túrára. Tatabánya határából, a XI/A akna parkolóból indultunk a Medvehagyma-tanösvényen keresztül. Elképzeltük a tavasszal zöldellő medvehagyma erdő látványát, illatát. Sajnos ilyenkor nyoma sincs az egésznek. A tanösvényen, majd ezt követően a Körtvélyesi-kilátóig együtt haladt az útvonalunk a hosszabb szakaszon résztvevőkkel. A kilátóból – bár kissé párás volt a levegő - remek panoráma nyílt Tatabányára és a környék településeire, a szomszédos hegyekre. Mi, a könnyített útvonal résztvevői visszafelé indulva, az eredeti tervhez képest egy kitérőt tettünk a Mária-szakadékba, ami a Vértes egy igen látványos szurdoka. A szépsége mellett igen veszélyes is. Egy szakadékkal tarkított részében, egyik túratársunk kulacsa a szakadék mélyén landolt. Szerencsére egy vállalkozó bátor társuknak sikerült felhozni. Köszönet érte. Utunk a Körtvélyesi erdei temető mellett haladt, ahol az 1800-as évektől kezdve az itt lakók és a II. Világháborúban elesettek sírja található. Kis pihenő után visszaindultunk kiinduló pontunkra, a buszhoz. Látványos, túrában volt részünk.
A hosszabb túrán résztvevők útvonala – a Mária-szakadék kivételével – a Mészáros-hegy alatti nagy rétig ugyanaz volt, mint a rövidebb távot választó túratársainké. Mi az OKT-n haladtunk tovább. Utunk legmagasabb pontját a Körtvélyesi-hegy oldalában értük el. A kék jelzést Vitányvár közelében hagytuk el, és kapaszkodtunk fel a várhoz. Minthogy az út előtt megtudtuk, hogy a várbelsőben egy kipusztult fába beköltöztek a lódarazsak, sokan nem kockáztatták meg a vár közelebbi megismerését. Páran azért bejártuk a XIII. század második felében épült várat. 4-5 darazsat láttunk, de barátságosak voltak, nem csíptek meg. A várat nyugati oldalán kerültük meg, a külső várfal tövében, de ez meglehetősen nehéz volt. Nemcsak meredeksége, hanem a forró nyárban kiszáradt növényzet miatt is. Az utolsó – már kevésbé meredek – rész helyett többen inkább visszamentek az OKT-re, majd a Z sávon haladva a pihenőhelynél találkoztunk. Egy jelzetlen, de a térképeken földútként feltüntetett úton akartuk folytatni túránkat, de az járhatatlannak bizonyult. Így a zöldön folytattuk utunkat, majd arról letérve a Vadorzó-völgyön át, és még egy kisebb emelkedőt legyűrve jutottunk vissza a buszunkhoz. Szerencsénkre egész nap kellemes túraidőnk volt.
A rövid túra beszámolóját U. Zsuzsa írta és U.ZS. monogrammal ellátott képeket is ő készítette. A többi az én „művem”.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
A Kemencés-nap beszámolója
Notter Béla, 2024. augusztus 22. 15.09Augusztus 19-én újra megtartottuk csapatunk, a túrák után a következő egyik legjobb programját a kenyérsütést.
Az előző egy-két évben lecsökkent érdeklődés után nagy örömünkre már-már főnix madár módjára hamvaiból /stílszerűen/ újjá éledt. Két vendégünkkel együtt 42-en voltunk! Nagyné Erzsike betegség miatt nem tudott eljönni. Neki ezúton is gyógyulást kívánunk. Kevéssel 7 óra után elkezdődött a kenyér dagasztás és a kemence befűtése Hajnika és Marci szakértelmével. Mi Endrével előző évek gyakorlása után már több fizikai terhet tudtunk levenni a vállukról. Egész délelőtt folyamatosan érkeztek a klubtagok és sokan segítségükkel is hozzájárultak a nap sikeréhez. Az előző évek esős napjai után ragyogó napsütéses idő volt. A kenyértészta is érezte a meleget és gyors kelésnek indult. Időben el is készült a pityókás kenyér, ami a visszajelzések alapján és szerintünk is finomra sikerült. Friss tepertővel és tagjaink által hozott saját termesztésű zöldségekkel és a még meleg kenyérrel megebédeltünk. Ebéd után sokféle süteménnyel, italokkal és kávéval megkoronáztuk az étkezést. Egész nap jó volt a hangulat H. Jani zenei szolgáltatásával, beszélgetés és tánc fűszerezésével. Elsősorban köszönet csapatvezetőnk Béla kitartásának, hogy az előző évek megcsappant érdeklődése ellenére javasolta a program további megrendezését. Köszönet a Falumúzeumnak, hogy biztosították részünkre a szép kellemes helyet. Köszönettel tartozunk még a résztvevőknek, akik ezzel hozzájárultak a kenyérsütés hagyományának megőrzéséhez. Reméljük, hogy az érdeklődés a jövőben is megmarad.
A beszámolót Tóth Ica írta, a fényképeket Notter Béla készítette.
Ui.: Az a pár ember, aki nem sietett sehová, Sanyi és H. Jani gitárjátékát és énekét élvezhette a program végén (N.B.).
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Galgagyörk (Galgamácsa) – Váckisújfalu
Notter Béla, 2024. augusztus 6. 10.00Megyénk megismerése céljából olyan – turisták számára kevéssé felkapott – helyeket is felkeresünk, mint amin múlt szombaton voltunk. Két túraútvonal között lehetett választani, az egyik Galgamácsáról, a másik Galgagyörkről indult, a célállomás mindkét esetben Váckisújfalu-vasútállomás volt. Igazi túraidőben 34-en vettünk rajta részt. Már útközben is beszélgettünk róla, hogy vannak olyan területek, amelyet egyetlen földrajzi tájegységbe se lehet besorolni. Ezt a területet egyes források a Gödöllői-dombság észak-keleti részébe, mások a Cserháthoz sorolják Lényeg az, hogy kényelmesen bejárható lankás dombvidéken jártunk, hol erdőben, hol virágos kaszálókon, meg helyenként szántóföldek szélén. A rövidebb túra Galgamácsa vasútállomás – Öreg-hegy – Váckisújfalu vasútállomás útvonalon haladt, távja 9,5 km, 194/185 m szintkülönbséggel. A hosszabb túra útvonala Galgagyörk vasútállomás – Malató-hegy – Horgásztó - Váckisújfalu vasútállomás volt. Táv: 12 km, 220/216 m szinttel.
A képeket U. Zsuzsa (U:ZS:) és N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Királyréti körutak
Notter Béla, 2024. július 8. 20.48Telekocsi akcióban öt autóval Királyrétre utaztunk, ahonnan választás szerint egy hosszabb és egy rövidebb úton lehetett indulni. Féltünk a nagy melegtől, de végül kellemes időt fogott ki az a 27 ITK-tag, aki eljött.7 órakor találkoztunk Gödöllőn, és kb. ¼ 9-re már indulásra készen álltunk a királyréti parkolóban. Együtt indult a két táv, de hamarosan különváltunk. Az erdőbe érve előbb a horgásztó mellett haladtunk el, majd hamarosan a Bajdázói-tóhoz értünk. Ezt a kis tavat mesterségesen hozták létre még az 1700-as években vaskohászati célból. Már majdnem elmocsarasodott, mikor 2010-ben kikotorták, rendbe hozták, ezután vissza is tértek a vízi élőlények. Mikor mi odaértünk, még nem volt olyan meleg, hogy a teknősök kimásztak volna a vízben lévő fatörzsekre (a később odaérő rövidebb túrások már láttak párat). A tó mellett fedett pihenőhelyet létesítettek, sajnos a fazsindely mára már csak mutatóban található rajta. Továbbhaladva bekukkantottunk a volt kőbányába. Ezután kezdődött az út rendesebben emelkedni a Szállás-hegy oldalában. Mielőtt ezt az utat elhagytuk volna, kicsit megpihentünk. Meredeken futott le az út a Szén-patak völgyéig. Innen párszáz méteren aszfalton haladtunk, majd letérve róla a Szén-patakon, később pedig a Cseresznyés-patakon is átkelve elértük az OKT útvonalát. Béla-rétig csendesen lejtett a terep, jobb oldalon egy időszakos vízfolyás kanyargó árka látszott. A rétnél megint egy pihenő volt, majd az utolsó pár kilométer következett. A Várhegyi-kilátó kereszteződésnél javasoltam, hogy aki még nem látta, mindenképp nézze meg. Végül egyhangú döntéssel mindnyájan felmentünk rá. Meg is érte, mert teljes körpanoráma várt ott ránk. Mielőtt a parkolóba megérkeztünk volna, a Szén-patak egy látványos szakasza felett vezetett az út. Ez a túra 12,9 km hosszú volt 421 m szintkülönbséggel.
A rövidebb túra a Szén-patak völgyében az aszfaltozott úttal nagyjából párhuzamosan indult, aztán ők is jártak a kőfejtőnél a Bajdázói-tónál, a horgásztónál, majd Királyrétre visszaérkezve felmentek a Várhegyre és a kilátóba. Ez az út 6,7 km volt 196 m emelkedővel/lejtővel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Juniális
Notter Béla, 2024. június 25. 10.17Rajtunk kívülálló okokból majálisból juniális lett. 17 éve rendezünk ilyen programot, voltak évek mikor 50-60-an jöttünk össze (de ez már nosztalgia), most 34-en voltunk.Június 22-én bográcsolásra gyűltünk össze az isaszegi Falumúzeum udvarán. Az idő kicsit változékonnyá vált, a kánikulából reggelre esőre váltott. Végül jól sült el, elviselhetőbbé tette a nagy meleget. Reggel 7 kor kezdték a főzést. A szakácsnégyes a Szekeres és Pusztai család volt. Babgulyás főtt a bográcsban, amibe finom csipetke is került a lányok jóvoltából. Ebédidőre elkészült a finom babgulyás, ami mindenkinek nagyon ízlett. Friss kenyeret ettünk hozzá. A gulyás elfogyasztása után finom sütemények, italok kerültek az asztalokra. Beszélgetés közben előkerült Sanyi és H. Jani gitárja, és kíséretükkel énekelgettünk. Jó hangulatban telt el ez az összejövetel. Köszönet a szakácsoknak és segítőiknek, meg a szomszédban lakó túratársunknak, Bélának, aki megoldotta, hogy egy hirtelen jött rövid eső alatt legyen hová beállnunk.
Szöveg: U. Zsuzsa, kép: N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges