Isaszegi Természetbarát Klub
Pánd - Káva
Notter Béla, 2025. május 5. 19.3705.03-án, szombaton 35 fővel Alföldi-jellegű túrát tettünk, annak minden előnyével (kis szintkülönbség), és hátrányával (kevesebb látnivaló) együtt. Ragyogó, kora-nyári időnk volt. Hét autóval Kávára utaztunk, ott tettünk le minden kocsit. A rövidtúrások (18 fő) innen indultak, és ide is érkeztek vissza. Útvonaluk: a falut elhagyva a Hosszú völgyön és a Mogyorósi lejáron át értek ki a szántóföldekhez. Káváig sajnos már nem volt több erdős területük, a poros útról csak zöldellő őszi árpa, és cseperedő napraforgó volt a látnivaló. Az út 8,5 km hosszú volt, 86 m szintkülönbséggel.
17-en, a hosszabb utat teljesítők busszal átmentek Pándra, és onnan indultak gyalog. A Pándi-patak hídja után a Petőfi S. utcán hagytuk el a Pándot, balra erdős domboldalon egy mobil adótorony látszott. Aztán mi is erdőbe értünk, benne egy kaszálórét szélén vezetett utunk. Később erdősávban, szántóföld szélén, árnyat adó erdőben, virító repceföldek közelében haladtunk. Hársaspuszta közelében értük el utunk legmagasabb pontját, a derék 209 métert. Mogyorósi lejárótól ugyanazon az út jutottunk vissza a kocsikhoz, amin a rövidtúrások is közlekedtek. A mi túránk adatai: 12,6 km táv, 159 m szint.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Bükk
Notter Béla, 2025. május 1. 13.0104.25-én 4 napos túrára a Bükkbe indultunk 6 autóval. 24 en vettünk részt rajta, ebből 16-an a rövidebb túrákon. A találkozó Gödöllőn volt, de néhány autós Gödöllő elkerülésével, a második találkozó helyszínére a Nagy- Eged parkolóba érkezett, ami Eger- Noszvaji út mellett található.
Innen indult a túránk is. A rövid túrások a parkolóból indultak a Sík-hegyen szőlő ültetvények között, majd a Nyerges-tetőre jutottak fel, majd a Mész-hegyi Kaptárkövek következtek. Ezt követően a tervezett út járhatatlannak bizonyult, így az utat némileg rövidítve értek az eredeti nyomvonalra, majd azon vissza a parkolóba. A táv 8 km hosszú volt, 220 m szintkülönbséggel. A túra befejeztével a szállásunkra utaztunk, ami csodálatos környezetben volt. Karnyújtásnyira szép horgásztó, amit gondozott park vett körül. Este finom, bőséges vacsora várt, gulyásleves, sült kacsacomb, párolt káposztával. Vacsora után beszélgetésre gyűltünk össze.
04.26.
A finom svédasztalos reggeli után, a rövid túra gyalogosan indult a szálláshelyről. Egy kis emelkedővel a Dolomitbánya mellett haladtunk. Tettünk egy kis kitérőt a bánya felső szintjére, ahonnan megcsodálhattuk Felsőtárkány panorámáját. Innen egy lejtős úton tértünk vissza Felsőtárkányba. 7,5 km tettünk meg 262 szinttel. Szállásunk özelében vacsoráig elidőztünk a tó körül. Jól esett a vacsora, ami tyúkhúsleves, sertéstarja volt fűszeres burgonyával. Ezután a szokásos beszélgetés, társasozás következett.
04.27.
Vasárnap a reggeli elfogyasztása után egy erős emelkedővel a Bujdosó-kőhöz értünk. Innen már hazáig lejtett az út. Elhaladtunk az Oldal-völgyi-tó, majd a sziklamászó fal mellett és visszatértünk a szállásunkra. A táv 7,5 km, és 298 szint. Mivel időben visszaértünk, kedvet kaptunk a kisvasutazáshoz, amivel a Vadaspark mellett egészen a Stimecz-házig jutottunk. Fél órát töltöttünk itt, ittunk a finom forrásból, majd visszajöttünk a kisvasúttal. A vacsora zöldségkrémleves, kemencés csülök mindenféle finom körettel. Vacsora után előkerült H. Jani gitárja, megkezdődött az énekelgetés, beszélgetés. Bár fáradtak voltunk, de jó hangulat kerekedett.
04.28.
A reggeli után összepakoltunk, majd indultunk az utolsó napi túrára. Az Oldal-völgyi-tó mellett leparkoltunk a kocsikkal, és elindultunk a tó, majd a Tárkányi-víz mellett felfelé. Majd a Völgyfő-ház, Török út után elhagytuk a S jelzést. Ezt követően jelzetlen úton, elkeseredve, meg nadrágféken csúszva kalandosan, visszajöttünk a parkoló kocsihoz. A rövid túrások túrája ezzel befejeződött. A túratáv 7,5 km, 280 m szintkülönbséggel. Kis honvágyunk is keletkezett 4 nap után, indultunk hát hazafelé. Tartalmas 4 napot töltöttünk itt a Bükk kapujának is nevezett Felsőtárkányban, és még az idő is kedvezett nekünk.
A hosszabb túrák minden nap ugyanonnan indultak, mint a rövidebbek, csak a kört megnagyobbítottuk pár kilométerrel, szintkülönbséggel és főleg látnivalókkal.
Az eső nap a barlanglakás és Mész-hegyi Kaptárkő után még érintettük egy sziklába mélyen bevágódott kocsiutat, egy lápos területet, szikláva vájt istállókat, a Lajos-forrást, szőlőtáblákat, majd a noszvaji aszfaltúton átvágva még a Nagy-Eged déli lejtőjén szőlők között mentünk felfelé, majd egy másik úton értünk mi is parkolóba. Az utunk 14,1 km hosszú volt 390 m szintkülönbséggel.
A második napon az út eleji közös út után mi a Zsérci-úton, majd a Török-úton kapaszkodtunk tovább a Kövesdi kilátóhelyig. Innen leereszkedtünk Várkútra (sajnos a szépen rendbe hozott menedékház végleg bezárt) majd pár emelkedővel/lejtővel tarkított úton értünk az Arnót-kői- tisztáshoz. Innen Felsőtárkányon kívül nyugati irányban Felnémet, Mátra irányába volt szép kilátásunk. Aztán mi is felkapaszkodtunk a Dolomitbánya felső szintjére, innen pedig utunk szállásunkig megegyezett a rövidtúrásokéval.
A harmadik napon Bujdosó-kő után mi nyugat felé fordultunk, leereszkedtünk a Vörös-kő-patak és a kisvasút mellé. Így értünk Varróházhoz, ahol megnéztük a Vadasparkot. Továbbhaladva már csak a Nyírjest megkerülve volt emelkedőnk, meg egy kisebb a faluba érve. Az út adatai: 11,4 km, 296 m szint. Szállásunkra érve fél óra pihenőt engedélyeztünk magunknak, aztán elindultunk újra, és megnéztük a Szikla-forrást, felmásztunk a tó feletti kilátópontra, majd S és a Kő-közi tanösvény jelen a Tárkányi-sziklák alá értünk, onnan pedig haza. Ez egy két kilométeres kör volt 122 m-es szinttel.
A negyedik napon Völgyfő-ház után a Török úton tovább mentünk mint a rövidtúrások, és Felsőtárkány közelében – szintén jelzetlen, sok helyen benőtt – úton értük el a S és a tanösvény jelzést. Ezen értünk vissza a parkolóba 387 m szinttel fűszerezett 11,3 km-t megtéve.
Az általános részt és a rövidebb túrák beszámolóját U. Zsuzsa, a hosszabb túráékat és képeket jómagam készítettem.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Múzeumlátogatás Gödöllőn
Notter Béla, 2025. április 15. 13.162025 április 12-én 23-an látogattunk el a Gödöllői Városi Múzeumba. Nem kis meglepetés volt számunkra, mert ilyen szép értékes gyűjteményt még nem is láthattunk eddig. Kiváló tárlatvezetőnk volt Tóth Erika túratársunk és segítőtársa személyében. Az épületet Hamvai Ferenc földbirtokos építette 1662-ben, ez Gödöllői legrégibb épülete. Grassalkovich Antalnak köszönhetően az épület 100 évig volt vendégfogadó. 1867-től Erzsébet Királyné nevét viselő szálloda lett, majd később az épület közművelődési célokat szolgált és több iskolának is helyet adott. 1814-ben az első patika is itt volt. A múzeum fenntartója jelenleg a Gödöllő város Önkormányzata. Felújították 1999-ben, melynek során nagyobb teret kapott a kiállítótér. 2001-ben elnyerte "Az év Múzeuma " címet.
A gyűjtemény alapját a 100 000 darabból álló tárgyi és dokumentumanyag képezi, amelyet Heltai Miklós és diákjai gyűjtöttek 20 év alatt. 4 állandó kiállítás látható és időnként időszakos kiállítások. Több önálló magángyűjteményt is gondoz a múzeum, amely elsősorban a Gödöllői Művésztelep alkotásaiból, és a település polgárainak adományaiból gyarapodott. A kiállításban láthattuk Blaha Lujza legyezőjét, akinek nyaralója volt Gödöllőn és Ady Endre Lédájának szalongarnitúráját is megcsodálhattuk. Gödöllő több szálon is kötődött a cserkészethez, itt rendezték 1933-ban a fiú cserkész és 1939-ben a leánycserkész világtalálkozót. Ignácz Ferenc 1990-ben adományozta a múzeumnak Pápua Új-Guineában gyűjtött néprajzi anyagát (az anyagot 1995-ben sikerült hazahozni Vitray Tamás televíziós felhívása segítségével). Az időszaki kiállító teremben zárult múzeum látogatásunk, ahol Pintér László ausztráliai néprajzi gyűjteményét tekintettük meg. A programot egy ebéddel zártuk egy közeli étteremben.
A beszámolót a szervező, D. Éva írta (köszönet érte!), a képeket N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Mátrakeresztes – Ágasvár
Notter Béla, 2025. április 8. 08.12Kívánni se tudtunk volna szebb túraidőt, mint amiben részünk volt a Mátrában 04.05-én, szombaton. 32-en voltunk, ebből 12-en a rövidebb, 20-an pedig a hosszabb túrán vettünk részt. Hét kocsival utaztunk Mátrakeresztesre, ahová ½ 9-re érkeztünk meg. A kocsikat a parkolóban hagytuk, és indultunk felfelé. Az utolsó házak között volt a kis Békás-tó, melyről ez a településrész a nevét is kapta. Hamarosan a Csörgő-patakhoz értünk, aztán a Böske-forrás után áttértünk a Z kör jelzésre. Ez az út a Külső-Óvári rétig meglehetősen meredek volt, ezért erősen szétszakadt a csapat. A rétnél bevártunk – majdnem – mindenkit, hogy tudjuk, ki melyik távon folytatja az utat. Egyébként innen a Z jelzésig (ahol kettévált a két táv) már lejtett az út. A rövidebb távot teljesítők a Z jelzésen balra fordultak, és ezen, majd a Kosik-tanyától a P□ jelzésen – az Óvári-hegyet megkerülve – döntően lefelé ereszkedve értek vissza a parkolóba 7,4 km-t megtéve 294 m szintkülönbséggel.
Mi a hosszabb távon hamarosan elértük az Ágasvári-turistaházat. Itt pihenőt, kávészünetet tartottunk, aztán az OKT-n haladva – helyenként szép kilátással DNy felé - a Newton-szikláig mentünk. Az itt kezdődő emelkedő látványa többeket arra sarkalt, hogy az Ágasvár-csúcsot inkább kihagyják, így ők visszasétáltak a turistaházig. A Newton-szikláról észak-északnyugat (Maconka-víztároló, Nagybátony, Medves-fennsík) felé nyílik kilátás. Tovább haladva a Szamár-kő mellett mentünk el, majd egyre meredekebb úton értünk Ágasvár csúcsáig (egykor itt - mint neve is mutatja - vár állott, most kőhalom se nagyon), majd egy igazán pompás kilátóhelyig. Innen már ráláttunk a Zagyva-völgyre, Hasznosi-víztárlóra, mögötte Pásztóra és a Cserhátra. A lefelé vezető út még meredekebb volt, mint a felvezető. Azért mindenki szerencsésen leért. A turistaházban azok, akik kihagyták Ágasvárt, már ebédeltek. Egyre több embernek lett gusztusa a meleg ételre, így elég sokára tudtunk csak továbbindulni – igaz nem voltunk menetrendhez kötve. Elindulva visszaértünk a Z jelzésre, onnan már ugyanazon az úton haladtunk. mint a rövidtúrások. Háromnegyed 3-ra érkeztünk vissza a kocsikhoz. A mi túránk 12,4 km hosszú volt, benne 548 m szintkülönbség.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Letkés - Ipolytölgyes
Notter Béla, 2025. március 4. 11.25Március első szombatján a Börzsöny nyugati felében túráztunk ragyogó napsütésben. Három túraútvonal közül is választhatott az a 22 fő, aki eljött.
Letkésre, a túra indulási pontjára javarészt személygépkocsival érkeztünk, de heten vonattal, busszal jöttek. Fél kilenckor találkoztunk Letkés központjában. Mindhárom útvonal együtt indult Sákala-tető irányába a K+ jelzésen.
Legtöbben (16-an) a K+ jelzésen végig emelkedővel felértünk a Sákala-tetőre (489 m). Itt megpihentünk, bevártunk mindenkit. Innen leereszkedve a Sákala kis tónál elhagytuk a jelzett utat. Előbb kijárt kocsiúton haladtunk, amelyen nem volt falevél, így meglehetősen csúszott. Gondoltuk, hogy az előző napi esők mosták le róla a leveleket, vagy pedig valami gép egyengette el az utat. Ahogy haladtunk, jobbról, balról egyre jobban kezdett mélyülni az út, több – egyenlőre még száraz - vízmosás is befutott, így lassan kialakult a Hossszú-patak völgye. Aztán megjelent benne a víz is. A térkép szerint egy forrásnak (egy szép /Rózsa-forrás/és egy csúnya /Büdös-kút/ névvel) is kellett volna lennie, de azt nem láttuk. A völgy egyre mélyült, és vadregényesebb lett, ez volt az út legszebb szakasza. Aztán elhagytuk a patakvölgyet, később átkeltünk a Bánya-patakon, elértük a P négyszög jelzést, azon értünk be Ipolytölgyesre. Az utunk adatai: 11,5 km, 419/425 m szint.
A rövidebb útvonal vált el először az alapúttól, és balra letérve arról Somos-erdőig kapaszkodott fel. Innen már lejtett az út végig. Ság-oldal előtt keresztezték a Hosszú-patak völgyét, majd a Bánya-patakot. Ezután Pincékalján (a hajdani - filoxéra előtti - nagy szőlőterületre már csak pár régi pince emlékeztet) át Ipolytölgyesi buszmegállóban ért véget a túra, amely 9 km hosszú volt, 301/324 m szintkülönbséggel.
Meghirdettem még egy hosszabb utat is „ínyenceknek”, ami szintén Ipolytölgyesre futott volna be. Az ezen induló három lány végül személyre szabta az utat. A Sákala-tóig közös volt az útvonalunk, onnan ők a Koppány-nyereg, Kis-sár (régebbi nevén Rakottyás) tó – Széles-hegy – Pribék-réten át értek vissza Letkésre. Ez az út 17,2 km hosszú volt.
A képeket Samu Kati (S.K.), Czirják Olga (C.O.) és jómagam készitettettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Solymár – Remeteszőlős
Notter Béla, 2025. február 4. 10.31A hosszú borongós, napfény nélküli időszak után, február 01-én a tavaszias idő sokunkat kicsalogatott a természetbe. Szép számmal - 46-an - gyűltünk össze négy vendégünkkel együtt. Vonattal utaztunk Gödöllőről – Rákosi átszállással - Solymárig. 9 órakor lett volna a találkozó, de az egyik vonat késése miatt ez megcsúszott fél órával. A vasútállomásról indulva első látnivalónk a Pilis és a Budai hegység között található, meredek oldalú Mátyás-dombon található Solymári vár volt. Az öreg torony helyén épült fa kilátóból szép panoráma nyílt Solymárra, és a környék hegyeire. A vártól 1,8 km-t megtéve beértünk az Alsó-Jegenye völgybe. A most bővizű Paprikás-patak mentén időnként egészen összeszűkült a völgy, és látványos homokkő falakban gyönyörködhettünk. A Rózsika-forráshoz vezető hidat sajnos a nagy 2023-as esőzések elmosták, így azt megközelíteni a patak felől nem lehet – enyhe gyógyír, hogy nem is érdemes, mert vize nem iható. Az Alsó-Jegenye-völgyi vízeséshez értünk, ahol csodálkozva néztük a vízesést, de még jobban egy nagyon bátor csapatot, akik ruhájukat hátrahagyva mártóztak meg a friss, február eleji vízesés vizében (Hidegterápia). Az Alsó Jegenye-völgy után kisebb emelkedőt legyűrve, Máriaremetére értünk, ami már Budapest II. kerületéhez tartozik. Kis pihenőt tartottunk a Kisboldogasszony bazilikánál, ami katolikus zarándokhely és egyben a rövid túrán résztvevők utolsó állomása volt. Ez az út 7 km hosszú volt, 232/118 m szinttel. Innen elsétáltunk egy megfelelő autóbusz megállóba és hazafelé indultunk.
A hosszabb távot választok végigmentünk még a Remete-szurdokon majd Remeteszőlő egy – nagykovácsi úttal párhuzamos utcáján -, végül a 13-as kilométerkő nevezetű buszmegállóban befejeztük mi is a túrát (10,1 km, 305/165m szintkülönbség).
Szöveg: Urbán Zsuzsa és N. Béla, képek N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Újév-köszöntő túra 2025.
Notter Béla, 2025. január 6. 22.07Január 5 én az Újév-köszöntő túra a máriabesnyői vasútállomásról indult. 9 órai találkozással 36 túrázó gyűlt össze. Besnyő határán menve, egy emelkedő végén eljutottunk a Hősi-emlékműhöz. Itt az emlékmű talapzata átalakult "terülj-terülj asztalkámmá", megtelt minden finomsággal, süteményekkel. Előkerültek finomabbnál-finomabb röviditalok, pezsgők, forralt borok, amikkel köszöntöttük egymást, meg a 2025 évet. Mire a finomságok elfogytak, jól esett tovább indulni. Isaszeg felé haladva egy kereszteződésben két csapat is levált: az egyik Marika-telepen át Besnyőre jutott, míg a másik a Köztársaság úton visszajutott Gödöllőre, a vasútállomásra, vagy még tovább. Az eredeti tervben szereplő Állami-telepek vasútállomást végül kihagytuk, mindenki begyalogolt Isaszegre. Kellemes jól eső túrán vettünk részt, a túratáv 9-11,5 km között változott.
A beszámolót U. Zsuzsa írta a képeket N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Körutak Magyarnándorról
Notter Béla, 2024. december 10. 11.1112. 07-én a Cserhátban található Magyarnándorra utaztunk. Tömegközlekedéssel közelítettük meg, de voltak, akik kocsival jöttek el idáig. 29-en vettünk részt a túrán.
Rosszul kezdődött az utazás, mert 18 perces késéssel érkezett vonatunk Pest felől – szó, ami szó, teljesen jogosan, tudniillik előző nap 2 cm hó esett. A magyarnándori vasútállomáson találkoztunk, és onnan indult a túra. Mivel egy túratársunk az átszállását lekéste, így néhányan bevárták, és később csatlakoztak a többiekhez. Fehér ködös táj fogadott bennünket. A Mikulás-napi hóesésből még maradt annyi, hogy szebbé varázsolta, az amúgy is szép Cserhát lankáit. Utunk a Rézparti víztároló mellett haladt. Idényben nagy élet lehet a rendezett, horgászatra is alkalmas tó körül. A tavat megkerülve, előkerültek a lemaradt túrázók, és utunk együtt folytatódott. Az olvadás hatására, 'vendégmarasztaló' sáron kellett átkelni, de ez a kedvünket nem szegte. Igaz, volt egy kis baleset is a sár miatt, ami nem volt kellemes az elszenvedőjének, de innen-onnan előkerültek a pót-ruházatok számára. A következő állomás a Nagy-kilátó volt. Ez egy többfunkciós kőtorony, ami nevét, az építtetője után Nagy Jánosról kapta. A kilátó 20 m magas, kilátóként és turista pihenőként is szolgál.
Innen a rövid túrán résztvevők visszaindultunk a kiinduló helyre, a vasútállomásra, majd vonattal, vagy kocsival, hazafelé tartottunk. A túra táv 10,5 km volt, 139 m szintkülönbséggel.
A hosszabb útvonal a kilátó után még emelkedett egy ideig a Szeg-hegyig, majd csendesen visszaereszkedett a faluba. Ez az útvonal 12,7 km hosszú volt 134 m szintkülönbséggel. Ugyanazt a 14:10-es vonatot értük el, mint a rövidebb túrát megtevők. Ők viszont már egy órája – kivéve azokat, akik kocsival jöttek – ott fagyoskodtak, mert a várótermet (is) bezárva találták.
Szöveg és kép (U.Zs. megjelöléssel): Urbán Zsuzsa és Notter Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Parádfürdő - Domoszló, Sirok
Notter Béla, 2024. november 12. 13.1511.09-én, szombaton, buszos túrán vettünk részt. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a reggeli mínusz ellenére napközben szép napsütésben élvezhettük a túrát. Egy vendégünkkel együtt 32-en voltunk. A rövidített túra útvonala a Siroki vár parkolójából indult. A vár középkori eredetű, a 13. században épült, ami az idők során egy rövid ideig török kézen is volt. A várban található kiállítás az oszmán várkatonaság mindennapjait idézi. A várból kitekintve a távolban a Barát- és Apáca-sziklákat, valamint a Törökasztalt lehetett látni, és arra vezetett a mi utunk is tovább. A természet évezredes munkával alakította ki formájukat. A nagyobb fantáziával bírók látni vélik a barát és apáca alakzatot. Kissé távolabb a Törökasztalt kerestük fel, ami egy vízszintesen faragott nagy tálszerű dácittufa, ami a régmúlt idők áldozati oltára lehetett. Ha ezt az információt az előbb tudjuk, biztosan nem pózoltunk volna olyan sokan a Törökasztal közepén. Ettől eltekintve, csodás látvány volt a Mátra és a Bükk. Innen a falun keresztül felkerestük a barlanglakásokat, amik a szegényebb emberek lakhelye volt a múltban. Most viszont romantikus szálláshelyeket alakítottak ki a barlanglakásokból (napelemekkel korszerűsítve) pihenésül, az arra vágyóknak. A következő állomás a Tájház lett volna, de sajnos hétvégén zárva találtuk. Helyette a Tarnán átkelve egy tölgyerdőn keresztül a siroki Nyírjes-tóig mentünk. Az egykori nyíltvizű tavat a csapadékvíz táplálja. Vize igen savas kémhatású, ez a körülötte lévő cser és tölgy erdőben ritkaságnak számít. Nem mentünk vissza kiindulási helyünkre, a busz elénk jött. A rövidebb útvonalon résztvevők 8 km tettek meg 230 m szintemelkedéssel.
Mi tizenöten, a hosszabb túra résztvevői Parádfürdőn szálltunk le a buszról. Az út hamarosan elkezdett emelkedni, míg nem értünk fel a Hegyes-hegy tetejére. Mire felérünk, már senki se fázott, de ebbe besegített a napsütés is. Bár az előző napi éjszakai fagyok erősen megcsappantották a fákon maradó levelek számát, így is maradt elegendő látvány az ősz színeiből. Utunk egész hosszában a piros jelzésen haladtunk, kivéve azt a két esetet, mikor kicsit elkóricáltunk róla. Az első épp a Hegyes-hegy után volt, mikor egy nagy kidőlt fát megkerülve egy jól kiárt úton folytattuk az utunkat. Erről viszont hamarosan kiderült, hogy nem jó lóra tettünk. Korrigálva a tévedést, egy jó mély keresztárkon kellett átjutnunk. Később egy pusztulófélben lévő fenyvesen át szép látvány volt, hogy a nyiladékon épp szemből sütött be a nap, még kontrasztosabbá téve a fenyőerdő sötétjét. Sok jó fotótéma miatt kicsit elmaradoztunk páran, így a Várbükki-turistaház melletti nagy réten nem tudtuk, hogy az előttünk járók a P jelzésen maradtak, vagy elmentek esetleg rossz irányba. A telefon segített megtudni, hogy a rét túloldalán várnak ránk. Az Oroszlánvár oldalában már keményebb emelkedőn értünk fel utunk csúcspontjára, a Domoszlói-kapuhoz. 7 km megtétele után igazán itt álltunk meg először, az abszolút szélcsendes, meleg napsütésben jót pihentünk, ettünk. Ezután már csak lefelé mentünk. Az eddig is szép erdő a jobbról mellénk szegődött Závoza-patak után még szebb lett. Domoszló szélső házáig (ahol még egy pihenőt tartottunk) 5 km-t mentünk a mélyen alattunk haladó Závoza-völgy közelében. Még 2 km volt hátra ahhoz, hogy mi is buszra szálljunk. Továbbra is a patak mentén haladtunk, melynek medrét az 1999-es nagy árvíz után nagyon kimélyítették, megerősítették. A túra hossza 15 km, szintkülönbsége 471/508 m volt.
A rövidebb túra képes beszámolóját U. Zsuzsa (a képeken U.Zs.), a hosszabbikét N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szurdokpüspöki – Gyöngyöspata
Notter Béla, 2024. október 28. 21.49Tavaly decemberben jártunk a Diós-patak völgyében. Nagyon megtetszett a havas táj, a vadul rohanó víz, és az átkelések rajta – valószínűleg evvel nem ért egyet az egyik túratársunk, aki belesett akkor a patakba. Ezért szerveztem most egy póttúrát a patak felső szakaszára is, más végcéllal. 10.26-án, szombaton 12 bátor ember jött el erre az útra. A várva-várt Diós-patakban most kevés víz volt, kevésbé volt látványos, mint múltkor. A patak felső 2,5 km-es szakaszának felén nem is látszott víz a mederben. Megkerülve a forrásvidéket, még egy darabig emelkedett az út, így értünk utunk legmagasabb pontjára, 506 méterrel a Galagonyáson. Innen majdnem utunk végéig ereszkedett az út. Néha szép kilátás nyílt, hol a Kis és Nagy-Koncsúrra, hol a Cserhátra. Egy útkereszteződésben elhagytuk a jelzett utat, és a Rédei-Nagy-patak völgyébe jutottunk. No, ennek szépsége kárpótolt bennünket a Diós-patak mellett elmaradt élményekért. A János-vára nevezetű hegy alján futó völgyben siető patak látványa mindenkit lenyűgözött, nem győztünk fényképezni. Mielőtt a zárt erdőt elhagytuk volna, megebédeltünk Ezután ligetes területen haladtunk, továbbra is a patak közelében. Sokféle állat (szürkemarha, liba, birka) legelészett a közelben. Csak egy dolog nehezítette meg dolgunkat, ezek pedig a kerítések voltak: páron simán átjutottunk, mert volt rajta kapu, kiakasztottuk, majd visszaállítottuk azt. Az út végén viszont nem volt erre lehetőség: ki-ki mérete és bátorsága szerint átmászott rajta, vagy egy vízmosásnál átbújt alatta. Gyöngyöspatán szálltunk buszra, közben láttuk a műemlék templomot és hidat. Túratávunk 16,7 km volt, 475/424 m szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges