Szombaton Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján között túráztunk. Most is két táv között lehetett választani. Ezúttal a nagyobb különbség nem a túra hosszában, inkább a szintkülönbségben volt.

Fél nyolckor találkoztunk Gödöllőn, majd három kocsival 17-en utazva 8:40-kor már teljes menetfelszerelésben álltunk Gyöngyöspatán. Együtt indultunk, de hamarosan – a Hétsoros Pincefalunál – a két táv résztvevői különváltak. A rövidebb táv hat fővel a pincefalú után megmászta a Várhegyet egy korláttal szegélyezett meredek úton, majd - immár enyhébb emelkedővel – Havas lábához értek. Itt egy záportározó mellett mentek el. Az erdős terület végétől útjuk megegyezett a hosszabb távon gyaloglókkal, egészen a gyöngyöstarjáni Lesz Vigasz Sörözőig (9,2 km, 182/190 m szint), ahol – láss csodát! – megbeszélés nélkül is találkoztunk.

A hosszabb távosok a település szélső házainak elhagyása után erdőbe értek. Itt a Kántor-domb oldalában hosszan kellett keresgélnünk a tervezett ösvényünket, ami a Havas felé visz. Több elhagyott kőbánya kerülgetése után egy egyenes szakasz következett enyhe emelkedővel. Ez a Havas zárt erdőterületéig tartott, innen egyre meredekebb lett az út, és egyre követhetetlenné vált a térképen jelölt földút és ösvény. Közel a gerinchez egy nyílt szakaszon volt a legnehezebb az az út, viszont a kilátás is innen volt a legszebb. A gerincen elértük a S+ jelzést, azon balra fordulva hamarosan fenn voltunk a Havas csúcsán (594 m). Lefelé indulva megálltunk egy kis pihenésre és étkezésre. Továbbhaladva egy ügyesen eltitkolt erdei csúszdás játékvárra és pihenőre bukkantunk. Jobban mondva már mindenki elment mellette, anélkül, hogy észrevette volna – ami egyáltalán nem csoda, hiszen az útról nem lehet látni (ahol megálltunk pihenni, onnan látszott valami, de nem tudtuk, hogy hol található meg). Utolsókként menve Jutkával, mintha valamit láttunk volna a bozótoson túl. Ekkor megpróbáltam megközelíteni, de olyan áthatolhatatlannak tűnt ott a terep, hogy feladtam a keresést. Továbbmenve már nem volt annyi bozót, így visszagyalogoltam. Egy kis tisztáson állt a két építmény, teljesen újszerű állapotban (a csúszdán látható tábla szerint 2023-ban gyártották azt). A kérdésem az: ha már valaki megrendelte, legyártotta gondolom pár millióért ezeket az építményeket a semmi közepébe (a Havas meredek hegyoldalát nagyon kevesen járják), nem kellett volna legalább egy nyíllal jelölni, hogy van ott valami érdekesség? Továbbhaladva sajnos már csak bő egy kilométer mentünk erdőben, és az út hátralévő részét javarészt nyílt terepen. Szerencsénkre – legalábbis az előző napokhoz képest – nem volt annyira meleg, és a szél is fújdogált. Még egy emelkedő várt ránk, a Kerek-hegy, a következő Hosszú-hegy már lejjebb volt. Gyöngyöstarjánra beérve időnk lett volna még a buszindulásig, hogy megnézzük a Falumúzeumot, de nem volt nyitva. Nem így a kocsma, így találkoztunk csapatunk másik felével. Túránk adatai: 11,7 km hossz, 507/531 m szintkülönbség. Busszal visszamentünk Gyöngyöspatára a kocsikhoz. Megnéztük még a közelmúltban igen szépen rendbe hozott műemlék templomot, sajnos ezt is csak kívülről láthattuk.

A H.J. monogrammal ellátott képeket Horváth János készítette.





 

Immár 16 éve tartunk ITK-majálist általában május utolsó szombatján. Ezúttal ragyogó időben 47-en élveztük a finom ebédet, és egymás társaságát. Most is majálisnak indult az esemény. Aztán úgy alakult a helyzet, hogy városi rendezvény miatt nem tarthattuk meg azt szombaton a Múzeumkertben, így átcsúsztunk vele vasárnapra. Ez pedig már június elseje volt, így lett belőle juniális. Reggel 7-kor kezdődtek az előkészületek hagyományos főszakácsunk Sz. Péter, és felesége Marika jóvoltából. Felkerült az állványra a nagy üst, amit - a fű kímélése végett - most gázégő melegített. Aztán 8 órára további segítőkezek érkeztek. Pincepörkölt volt az ebéd - osztatlan sikert aratva - savanyúsággal, friss kenyérrel, kávéval a végén. Süteményekről, italokról a jelenlévők gondoskodtak, nem is volt belőle hiány. Ebéd után diszkrét hangosítással korosztályunknak ízlésének megfelelő „konzervzene” szólt, végül élő zenében is gyönyörködtünk Sanyinak és H. Janinak köszönhetően.

Minden résztvevő nevében köszönetet szeretnék mondani elsősorban főszakácsunknak, de mindenkinek, aki bármiben is segített – és sok ilyen munka volt a húsdarabolástól a padok, asztalok felállításáig, a krumpli-pucolástól a felszolgáláson át a mosogatásig minden.

 

Ötnapos utunkon Európa egy kevésbé felkapott táján, Nyugat-Szerbiában néztünk körül, túráztunk. Erről az útról részletes vetítettképes beszámolót november 15-én tartok az isaszegi Falumúzeumban. Ezennel csak az út főbb történéseit írom le. Hétfőn indultunk, négy kocsival 16-an. Az első 540 km-t viszonylag jó ütemben tettük meg, így már három órára Bajina Bašta-n voltunk. Itt megnéztük a Ház a Drinán különleges látványosságát, majd következett a Vrelo-vízesés.  Az egyik kocsi elkeveredett a városban, ők közvetlen szálláshelyünkre, Mokra Gorába mentek. A többiek – egy a Tara-hegységre felkapaszkodó – szerpentines út kilátóhelyéről a Drina-folyóra, és annak felduzzasztott tavára (Peručac-tó) láttak rá. A szállásunkig összesen 605 km-t tettünk meg. 

Kedden egy túrára indultunk Mitrovacból a Tara-hegység egy méltán híres kilátóhelyére, a Banjska Stenára, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a Drina szurdokvölgyére. A hosszabb út 12,5 km volt 410 m-es szinttel, a rövidebb 8,5 km 190 m szintkülönbséggel. Hazafelé megnéztük Drvengradot (Favárost), melyet Emir Kusturica filmrendező építtetett egy forgatás helyszíneként, de ma már skanzenként működik. 

Szerdán egy különleges vonalvezetésű kisvasúton utaztunk, a Šargansa osmicán. Délutánunk is zsúfolt volt, mert előbb egy egyedülálló látványosságot, a mészkőkádas, vízeséses Stopiča-barlangot, ezután a Gostilje-vízesést, végül – már zárás után - Sirogojnóban a skanzent néztük meg. Szállásunk immár Zaltiborban volt két napig. 

Csütörtökön egész napos kirándulást tettünk az Uvaci Természetvédelmi Területeten (ez Európa harmadik legnagyobb és legmélyebb völgye), ahol 3 rövid túrát tettünk meg, miközben nem győztünk betelni a csodás tájjal. 

Pénteken párás, esős időre ébredtünk, így utolsó tervezett programunk - a világ leghosszabb felvonójával való utazás – elmaradt. Hazafelé még Čačakban megálltunk maradék dinárjainkat elkölteni. 

A képeket F. János (FJ) és jómagam készítettük.

 

04.25-én 4 napos túrára a Bükkbe indultunk 6 autóval. 24 en vettünk részt rajta, ebből 16-an a rövidebb túrákon. A találkozó Gödöllőn volt, de néhány autós Gödöllő elkerülésével, a második találkozó helyszínére a Nagy- Eged parkolóba érkezett, ami Eger- Noszvaji út mellett található.

Innen indult a túránk is. A rövid túrások a parkolóból indultak a Sík-hegyen szőlő ültetvények között, majd a Nyerges-tetőre jutottak fel, majd a Mész-hegyi Kaptárkövek következtek. Ezt követően a tervezett út járhatatlannak bizonyult, így az utat némileg rövidítve értek az eredeti nyomvonalra, majd azon vissza a parkolóba. A táv 8 km hosszú volt, 220 m szintkülönbséggel. A túra befejeztével a szállásunkra utaztunk, ami csodálatos környezetben volt. Karnyújtásnyira szép horgásztó, amit gondozott park vett körül. Este finom, bőséges vacsora várt, gulyásleves, sült kacsacomb, párolt káposztával. Vacsora után beszélgetésre gyűltünk össze.

04.26.

A finom svédasztalos reggeli után, a rövid túra gyalogosan indult a szálláshelyről. Egy kis emelkedővel a Dolomitbánya mellett haladtunk. Tettünk egy kis kitérőt a bánya felső szintjére, ahonnan megcsodálhattuk Felsőtárkány panorámáját. Innen egy lejtős úton tértünk vissza  Felsőtárkányba. 7,5 km tettünk meg 262 szinttel. Szállásunk özelében  vacsoráig elidőztünk a tó körül. Jól esett a vacsora, ami tyúkhúsleves, sertéstarja volt fűszeres burgonyával. Ezután a szokásos beszélgetés, társasozás következett.

04.27.

Vasárnap a reggeli elfogyasztása után egy erős emelkedővel a Bujdosó-kőhöz értünk. Innen már hazáig lejtett az út. Elhaladtunk az Oldal-völgyi-tó, majd a sziklamászó fal mellett és visszatértünk a szállásunkra. A táv 7,5 km, és 298 szint. Mivel időben visszaértünk, kedvet kaptunk a kisvasutazáshoz, amivel a Vadaspark mellett  egészen a Stimecz-házig jutottunk. Fél órát töltöttünk itt, ittunk a finom forrásból, majd visszajöttünk a kisvasúttal. A vacsora zöldségkrémleves, kemencés csülök mindenféle finom körettel. Vacsora után előkerült  H. Jani  gitárja, megkezdődött az énekelgetés, beszélgetés. Bár fáradtak voltunk, de jó hangulat kerekedett.

04.28.

A reggeli után összepakoltunk, majd indultunk  az utolsó napi túrára. Az Oldal-völgyi-tó mellett  leparkoltunk a kocsikkal, és elindultunk a tó, majd a Tárkányi-víz mellett felfelé. Majd a Völgyfő-ház, Török út után elhagytuk a S jelzést. Ezt követően jelzetlen úton, elkeseredve, meg nadrágféken csúszva kalandosan, visszajöttünk a parkoló kocsihoz. A rövid túrások túrája ezzel befejeződött. A túratáv 7,5 km, 280 m szintkülönbséggel. Kis honvágyunk is keletkezett 4 nap után, indultunk hát hazafelé. Tartalmas 4 napot töltöttünk itt a Bükk kapujának is nevezett Felsőtárkányban, és még az idő is kedvezett nekünk.

A hosszabb túrák minden nap ugyanonnan indultak, mint a rövidebbek, csak a kört megnagyobbítottuk pár kilométerrel, szintkülönbséggel és főleg látnivalókkal.

Az eső nap a barlanglakás és Mész-hegyi Kaptárkő után még érintettük egy sziklába mélyen bevágódott kocsiutat, egy lápos területet, szikláva vájt istállókat, a Lajos-forrást, szőlőtáblákat, majd a noszvaji aszfaltúton átvágva még a Nagy-Eged déli lejtőjén szőlők között mentünk felfelé, majd egy másik úton értünk mi is parkolóba. Az utunk 14,1 km hosszú volt 390 m szintkülönbséggel.

A második napon az út eleji közös út után mi a Zsérci-úton, majd a Török-úton kapaszkodtunk tovább a Kövesdi kilátóhelyig. Innen leereszkedtünk Várkútra (sajnos a szépen rendbe hozott menedékház végleg bezárt) majd pár emelkedővel/lejtővel tarkított úton értünk az Arnót-kői- tisztáshoz. Innen Felsőtárkányon kívül nyugati irányban Felnémet, Mátra irányába volt szép kilátásunk. Aztán mi is felkapaszkodtunk a Dolomitbánya felső szintjére, innen pedig utunk szállásunkig megegyezett a rövidtúrásokéval.

A harmadik napon Bujdosó-kő után mi nyugat felé fordultunk, leereszkedtünk a Vörös-kő-patak és a kisvasút mellé. Így értünk Varróházhoz, ahol megnéztük a Vadasparkot. Továbbhaladva már csak a Nyírjest megkerülve volt emelkedőnk, meg egy kisebb a faluba érve. Az út adatai: 11,4 km, 296 m szint. Szállásunkra érve fél óra pihenőt engedélyeztünk magunknak, aztán elindultunk újra, és megnéztük a Szikla-forrást, felmásztunk a tó feletti kilátópontra, majd S és a Kő-közi tanösvény jelen a Tárkányi-sziklák alá értünk, onnan pedig haza. Ez egy két kilométeres kör volt 122 m-es szinttel.

A negyedik napon Völgyfő-ház után a Török úton tovább mentünk mint a rövidtúrások, és Felsőtárkány közelében – szintén jelzetlen, sok helyen benőtt – úton értük el a S és a tanösvény jelzést. Ezen értünk vissza a parkolóba 387 m szinttel fűszerezett 11,3 km-t megtéve.

Az általános részt és a rövidebb túrák beszámolóját U. Zsuzsa, a hosszabb túráékat és képeket jómagam készítettem.