2026.szept. 25 én a Balaton-felvidékre indultunk az őszi 4 napos túrára, 6 kocsival, 26-an. Túrázásra való szép idő volt, kellemes, élményekben gazdag napot töltöttünk itt együtt.  A tárnoki pihenőnél találkoztunk, onnan indultunk tovább: az első megállónk a Tihanyi-félsziget egyik parkolójában volt. Az Árpád-kori Apáti templomrom mellett haladtunk el. Majd elértünk az Apáti-hegyen álló Őrtorony-kilátóhoz, ahonnan körpanoráma tárult elénk, benne a Tihanyi-félsziget is. A szép időben látható volt az Apátság, a Külső-, és Belső-tó, körbe ölelve a Balatonnal. A táv 3,1 km volt 113 m szintkülönbséggel. Ezután a rövid túra után Dörgicsére autóztunk. Az Alsódörgicsei Boldogasszony templomromnál már jártunk, ismerős volt, itt megpihentünk, majd folytattuk utunkat a Felsődörgicsei Szt. Péter kettős templomromhoz. Az ide vezető úton, levendula ültetvények mellett mentünk, a levendula illata járta be a levegőt. A Kű-völgyet még együtt jártuk be, aztán a rövid és hosszú túra különvált. A rövidtúrások a Kő-hegy érintésével, majd az Öcs-hegy megkerülésével visszatértek a kocsikhoz. A rövidített túra 6 km volt 194 m szintkülönbség mellett. A hosszabb túrát megtevők az eddigieken felül még felkeresték a Kisfalud-dörgicsei – már felújított – pusztatemplomot. Mellette egy különleges, vesszőből, szalmából és egyéb anyagokból készült vaddisznót láttunk, mely a Középkori Sokadalom rendezvény díszletállatának készült. A hosszabb túra adatai: 7,4 km, 216 m szint. Innen Köveskálra utaztunk a szálláshelyünkre, a Gyümölcsöskert Vendégházba. Gyümölcsös kert még terv volt csak biztosan, mert gyümölcsfákat nem igazán lehetett látni, de így - ezek hiányában is - az este csodás volt, messzi kilátással. A szállás elfoglalása után Révfülöpről túravezetőnk H. Janival és autójával elhozták a megrendelt vacsorát, amit a naplementében fogyasztottunk el. Később, társasozás, pihenés, a reggeli korán kelés miatt, elfáradtunk.

09.26. Reggeli után, Szentbékkálláról indult a túra. Együtt indultunk a Boros Adám tanösvényen. Fönt a Keleményes-tetőről a hegyes, erdős Gulács környéke, a Badacsony, a kúpos Tóti-hegy rajzolódott ki. A meredek  Eötvös-kilátó után, szőlő ültetvények mellett vezetett utunk. Néhányan megnézték a Töttöskáli-templomromot, a többiek előre sétáltak Szentbékkálla  településre, ahol éppen szüreti felvonulás a kapcsolódhattunk bele. Felelevenítették a régi szüreti hangulatot tánccal, zenével, felvonulással, a szomszédos Mindszentkálla  településsel együtt. Páran még felkeresték a szentbékkállai Kőtengert, benne a Krokodil nevezetű ingókövet. A rövid túra 7,5 km volt, a szint pedig 265 m. A hosszabb túrát vállalók a fenti útvonalat még kiegészítették a Vaskapu-árkon felkapaszkodva a Fekete-hegy tavainak (Gyöngy-tó, Bika-tó) felkeresésével. Sajnos kiszáradva találtunk rájuk, csak a Bika-tó alján volt némi sötét folt, ebben lehetett valamennyi víz a közelmúltban. Az Eötvös-kilátóból szép képeket lehetet készíteni a tanúhegyekről. Lefelé menet páran megkóstoltuk az Öreg-hegyi kút finom vizét. A hosszabb túra 11,4 km volt, 416 m szintkülönbséggel. A túrákról hazatérve, nemsokára meghozták - ezúttal Sz. Péter kocsijával - a vacsorát. Utána beszélgetés, társasozás. Sajnos a helyhiány miatt kettészakadt a társaság, a két külön épületes szálláson.

09.27. Reggeli után, Káptalantóti után lévő parkolóból indult a túra. Egy kőbánya mellett haladtunk. A Tóti-bérc megmászása alternatív lehetőség volt – nem sokan éltek vele. Ezután az óra járásával ellentétes irányban körbejártuk a Tóti-hegyet, és visszaértünk a kocsikhoz. A táv 4,6 km, a szint 226 m volt. Ezt követően Révfülöpön folytattuk a túrát. A rövid túrások a Fülöp-hegyi Millenniumi kilátót vették célba. A sok és meredek lépcső helyett, lankásabb körutat tettünk a kilátóhoz. Visszafelé szembesültünk vele, hogy már nem messze lettünk volna a célhoz. A kilátóból szintén szép kilátás tárult a Balatonra. Leérve a 71-es út mellé, a Fülöpi templomromot jártuk körbe, majd egészen közelről szemlélhettük a Balatont. A bátrak a lábukkal is megmártóztak a kellemesen frissítő vízben. A rövid és a hosszabb túra abban különbözött egymástól, hogy a rövidesek felmentek kocsival a kilátó felé, ameddig tudtak, a másik csapat a lenn, a vasútállomás mellett parkolt le. Így a két út 7,1 km, 217 m, illetve 4,9 km, 130 m volt. Ezután még az Ecséri templomromot kerestük fel. Este vacsora (most Endre kocsijával mentünk érte) után, összegyűltünk, Horváth Jani gitárja sem utazott hiába. Énekelgettünk, jól éreztük magunkat.

09.28. Utolsó nap összepakoltunk, és a reggeli után Zalahalápra  mentünk a Mamutfenyő emlékhelyre, ahol különleges óriás fák, és maradványai, szép fafaragások között született  jó néhány fotó. A Halápi-tanösvényen  folytatódott az utunk. A bazalt bánya kráterében piros, csúcsos fa építményeket láttunk, ahol zenei rendezvényeket szoktak tartani, a jó akusztika miatt és hangulatos környezetben. A kráter pereméről csodás kilátás nyílik a Tapolcai medencére, és a Csobáncra. A Haláp-hegyen érdekes  szoborparkot láttunk, monumentális ember formájú kőszobrokkal, különleges alakzatokkal. A gyalogtúra itt 3,5 km hosszú volt, 65 m szintkülönbséggel. Innen tovább, Hegyesdre autóztunk, a Hegyesdi várromhoz, amit a meredeksége miatt néhányan kihagytunk. A meredek szakaszon mindenütt lépcsősor volt, A vár kis alapterületű, XIII. században épült, és nem sok maradt belőle. Viszont a körpanorámáért megéri felkapaszkodni rá. Az út 3,2 km volt 135 m szinttel, a rövidebb változat 2,2 km és 43 m. Ezután Vigántpetend közelében lévő Római őrtorony kilátót néztük meg. Innen két hegy között épp ráláttunk Hegyesd szabályos vulkáni kúpjára. Utolsó programként a Nagyvázsonyban lévő Kinizsi-várat néztük meg, ami a Balaton-felvidék  egyik látványossága. Ezután elbúcsúztunk a Balaton-felvidéktől, egymástól, és indultunk hazafelé.

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta a képeket az utóbbi készítette.

09.05-én, szombaton a Börzsöny egy méltán felkapott településéről indult túránk - az előző napok kánikulája után üdítően hűs időben - a szokásos két távval. 25-en voltunk. A túra indulási pontja megközelíthető volt személygépkocsival (a többség evvel utazott) és tömegközlekedéssel is. Azok közül, akik az utóbbival jöttek, ketten elvétették az aszódi átszállást, és később csatlakoztak hozzánk. 8:45-kor Nagybörzsönyben, a Hunyadi tér parkolójában találkoztunk. Kényelmes, alig emelkedő úton a Völgy utca után erdőbe értünk, és a Hosszú-völgyi patak kiszáradt medre mellett haladtunk. Két km megtétele után szétvált a társulat. Heten mentek a rövidebb távra. Ők a Borjú-delelő nevezetű erdőrészig komótosan emelkedő úton haladtak a Kereszt-völgyi patak ugyancsak kiszáradt medre mellett. Innen alig lejtős, jól kijárt úton értek a S▲ jelzésig, ahonnan egy erős lejtő következett (300 m-en 100 m szintvesztés) értek vissza addig az elágazásig, ahol a két túratáv szétvált. Ezután visszagyalogoltak Nagybörzsönybe (7,5 km, 193 m szintkülönbséggel), és ott bevárták a többieket.

A hosszabb távot teljesítőknek a szétválás után S▲ jelzésen egy kemény emelkedő következett (2,2 km-en 303 m-es szintemelkedéssel) a Hegyes-hegy-oromig. Közben az út jobb oldalán egy-egy helyen szép kilátás nyílt a közeli hegyekre. A hegytetőn pihenőt tartottunk, aztán továbbra is a S▲ jelzésen, de már kevésbé meredek lejtős úton Diós-kútig mentünk. Itt jelzést váltottunk, majd a Kereszt-völgyi-patakot elérve ismét. Széles, kényelmes úton értünk vissza a Hosszú-völgyi patakhoz, és amellett vissza a faluba. Laci tanácsára kissé módosítottuk a visszatérő utat, így láthattuk az egyetlen patakot (Börzsöny-patak) utunk során, amelyben víz is volt. Visszaérve a kocsikhoz (10,8 km-t 418 m szinttel megtéve), kicsit beszélgettünk, majd akik kocsival voltak elindultak hazafelé. Akik tömegközlekedéssel utaztak, azoknak még kicsit kellett várakozniuk a buszra. Endre kocsijában utazók még megálltak a falu szélén található Szent István templomot megnézni, amely a XIII. században épült.

A képeket T. Erika (T.E.), H. Jani (H.J.) és jómagam készítettük. 



 

Eredeti terv szerint egy héttel előbb lett volna ez a pilisi túra, de a kánikula miatt elnapoltuk a túrát. Úgy tűnik sikeres csere volt, mert 8-án kellemes időben túrázhattunk. Ehhez az is hozzájárult, hogy az útvonal 90 százalékban erdőben haladt. 8:45-kor találkoztunk Budakalász, Lenfonó HÉV állomáson, ahová - egy közelben lakó házaspár kivételével - vonattal, HÉV-vel jutottunk el. Hamar elhagytuk Budakalász házait. Talán túl hamar is, mert szerintem a Sorskerék emlékművet csak én láttam, az faluszélen található Holló-forrást pedig hárman. P. Józsi vette észre, de nem is a forrást, hanem egy hatalmas kidőlt fát, ami rázuhant valami építményre. Volt mellette egy betonvályú is. Csak otthon derült ki, hogy ez az a hely, amit a térkép avval a megjegyzéssel tüntet fel, nem iható a vize. Az út enyhén, de folyamatosan emelkedett (egy-egy Pomázra, Kő-hegyre nyíló kilátóponttal) egészen a Kevély-hegycsoporton lévő, jó állapotú fedett pihenőhelyig. Itt az út jobb szélén egy kilátóhely, bal szélén pedig egy felhagyott kőbánya volt, benne a Kristály-barlang. Pihenő után folytattuk az utunkat A Majdán-nyeregig lejtett az út. Itt kettévált a csapat. Öten, akik a rövidebb túrát választották Csobánka központjába mentek, ahol buszra szállva tudtak hazafelé indulni. Távjuk 8,5 km hosszú volt, 302/232 méteres szintkülönbséggel.

Kilencünkre még két emelkedő várt, a Csúcs-hegy, és az Oszoly-csúcs. Mindkettőről – és azonkívül még egy-két helyről – csodálatos volt a kilátás Csobánkára, és a Visegrádi-hegység közelebbi hegyeire. Az Oszoly-csúcs után ketten közvetlenül Pomázra gyalogoltak be (14,5 km, 354/320 m), mi, a maradék, pedig előbb felkerestük az Oszoly-orr nevezetű - szintén szép kilátást nyújtó - sziklaformációt. Utána leültünk pihenni, de a menetrend megnézésekor világossá vált, hogy ha nem sietünk, 40 percet kell várnunk a következő buszra. Egyöntetű véleményt alakult ki abban, hogy nincs kedvünk várakozni, így aztán nekilódultunk a maradék 1,3 km-nek. Az út első 500 métere jó meredek volt, de utána már csak sima trappolás. A mi útadataink: 10,8 km hossz, 366/404 m szint.



 

Erősen visszafogott létszámmal Mátraháton túráztunk 07.04-én. A hosszabb távot választók tulajdonképpen egy nyolcast tettek meg Mátramindszentről indulva, a rövidebb távosok pedig fél nyolcat. Kellemesen meleg időt fogtunk ki. Nagyon segített közérzetünknek, hogy az út döntő részben (ez mindkét túrára vonatkozik) erdőben haladt. Gödöllői, 7 órai gyülekezés után négy kocsival ¼ 9-re értünk Mátramindszentre, a Tájházhoz. Egy helyről indultunk, de ellenkező irányban. A rövidtúrások 5 fővel északi irányban hagyták el a falut, majd ott irányt váltva előbb a Kikerics-hegyre, majd a „Hangya-hegyre” értek fel. Szuha szélső házainál fordultak a mindszenti útra. 7 km-t megtéve 156 m szintkülönbséggel értek vissza az indulási pontunkhoz.

A mi csapatunk 12 fős volt és a Béke úton hagytuk el Mátramindszentet. A falu szélén egy szépen kialakított pihenőpark volt kis tavacskával. Sajnos alig volt benne víz, mint ahogy az azt táplálni hivatott Mindszent-patakban sem. Szuhánál kezdődött a nyolcas alsó fele. Előbb a Gombás-rétre értünk, ahol most gombák helyett kecskék legelésztek (lehet, hogy ők ették meg a gombákat). Enyhe, de folyamatos emelkedőn – elvileg piros jelzésen – értünk egy kereszteződéshez, ahonnan fel lehetett jutni a Csomoszvárba. A várból – ha volt is valamikor – már semmi se látszik, de a kilátás róla három irányba is nagyon jó. Déli irányba látszott a galyatetői kilátó, és a mögötte lévő adótorony, északra pedig Nemtit, a Mátrahát további hegyei és a Karancs-Medves is. A „várból” lejőve Mátraalmásig (arrafelé már jók voltak a jelzések) még emelkedett az út, aztán már – a Kikerics-hegyet leszámítva – már lazíthattunk lefelé végig jelzetlen úton. A Galya-patak rozoga hídján át kellett kelnünk, meg még utána párszor. A kevés víznek „köszönhetően” ez nem jelentett gondot, csak le kellett ereszkedni a jobbára üres mederbe, aztán a túlfelén kikapaszkodni belőle. Szuha után mi is voltunk a Kikerics-hegyen (a „Hangya-hegyet” nem vettük észre), átmentünk a jónevű Hegyfarkon, láttuk az Öntöttvas-keresztet, majd leereszkedtünk a faluba, és visszaértünk a kocsikhoz. A megtett távunk: 14,4 km, 453 m szint.

A (H.J.) monogrammal ellátott képeket Horváth Jani készítette.