Isaszegi Természetbarát Klub
Nagyoroszi - Diósjenő
Notter Béla, 2025. augusztus 5. 10.20Múlt hét szombatján a Börzsöny keleti szélén gyalogoltunk. A főtáv Nagyorosziból Diósjenőre vezetett (12,4 km, 264/271 m szint), az alig rövidebb másik út szintén Diósjenőre érkezett, de Borsosberényről indult (10 km, 142/151 m szint). Különböző járművekkel utaztunk Diósjenőig, de az utazást mindenki vonattal fejezte be. A rövidebb táv résztvevői – ezúttal csak 3 fő – Borsosberényben szállt le a vonatról, döntően a Z+ jelzésen haladva a volt Szomolyapuszta, Kövecses-tető, Vörös-haraszton át jutott a börzsönyi kék turistaútra. Innentől egyezett a két táv útvonala. A hosszabb táv résztvevői (20 fő) Nagyoroszi területén lévő Drégelyvár vasúti megállóhelyen fejezték be a vonatozást. Az út elején egy szedresre bukkantunk, sokan megízlelték termését. Kényelmes, széles úton a Szemes, majd a Málnás nevezetű erdőkön Z sáv jelzésen értünk a Pénzásás rétre. Itt több turistaút kereszteződik, mi a kéken folytattuk utunkat. Nem sokáig, csak a rét széléig. Itt - ahelyett, hogy ásni kezdtünk volna pénz után kutatva – tízóraiztunk (mármint az éhesebbje). Legközelebb nézelődni való a volt Szondy turistaháznál (a felújítás után Pénzásási-turistaháznak nevezték el) volt. Az út kisebb kanyarokat leírva déli irányban halad, és egy-két kisebb emelkedőt leszámítva Diósjenőig végig lejt. Törökaszony útjának, Sági útnak is nevezik, most meg már Gyöngyök útja jelzést is láttunk. Kámori-völgynél újabb pihenőt tartottunk. Legközelebb a Zsibaki-forrásvíznél álltunk meg. A forrás érdekessége, hogy maga a forrásház még az erdőben van, de a vizet műanyag csövön kivezezették a telkekhez, ahol állandóan folyik a finom víz. Diósjenőn a fagylaltozónál beértük a másik csapatot, és immár együtt ettük a bőséges és finom fagyit, majd gyalogoltunk ki a vasútállomásra.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Élménybeszámoló előzetes - Szlovénia
Notter Béla, 2025. július 24. 10.18Ötnapos túránkról – melyet ezúttal Szlovéniában tettünk meg 13-an - 2026 01.17-én lesz az isaszegi Falumúzeumban élménybeszámoló. Most előzetesen csak röviden leírom, hol jártunk. 07.14. (hétfő). 500 km-es autózás után fél három után értünk Logarska dolinára. A Rinka-vizesés közelében parkoltuk le, majd a 90 m-es vízeséshez gyalogoltunk. Négyen felkapaszkodtunk a vízesés tetejére, majd onnan tovább a Savinja-forrásig. Tovább az idő rövidsége miatt nem mentünk (a Frischauf-ház lett volna a cél). A többiek a víesés aljától és a Sasfészekről csodálták meg a vízesést.
07.15. (kedd). Ezen a napon Robanov Kot völgyét jártuk meg a parkolóból indulva a Robanov planináig (8 km, 384 m szint). Túra után kocsival előbb a Matkov Kot egy kilátóhelyére, majd a Panoráma úttól északra elhelyezkedő további két (Pastirkovo, Klemenči-tanyánál lévő) kilátóhelyre mentünk, ahonnan be lehetett látni mindhárom gleccser vájta völgybe. Szállásunkra érkezésünk urán még egy rövid túrát tettünk a Savinja folyó mentén.
07.16. (szerda). Továbbutazva először a Dovžan-szurdokot látogattuk meg. A látványos szurdoknak volt egy via ferrátás része is, melyen hárman mentünk végig. Ebéd után a Vrata völgyben lévő Peričnik-vízesés közelébe autóztunk, majd legtöbben az alsó-, és felső vízesést is megjártuk (mindkettő érdekessége, hogy a zuhatag mögé is be lehet menni).
07.17. (csütörtök). Két fakultatív program között lehetett választani. Az egyik a Bledi-, és Bohinji-tó meglátogatása volt, az elsöprő többség erre jelentkezett. Ők a Strázsa-hegyre felkapaszkodva gyönyörködtek a Bledi-tóval és környékével. Páran a parkolóba érkezés után még a várba is felmentek. Ezután a Bohinji-tóhoz utaztak, ahol felvonóval suhantak fel a Vogel-hegyre, majd meglátogatták a Savica-vízesést. A másik meghirdetett út a Martuljek alsó és felső vízesésének bejárása volt. Ezt egyedül jártam végig (10,7 km, 527 m szint).
07.18. (péntek). Mielőtt hazafelé indultunk volna, először egy fotószünetre megálltunk Bistrában (két éve jártunk ott, de most a búvópatak előbukkanása korántsem volt olyan látványos, mint akkor). Ezután a Pekel (Pokol)-szurdokot szurdokot jártuk be, ki-ki idejének és erőnlétének megfelelően. Az első vízesésig még mindenki eljött a másodikig már jóval kevesebben, mind az ötöt végül négyen tettük meg (4,2 km, 346 m szint).
A képeket Tóth Erika (T:E.) és N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Mátraalja
Notter Béla, 2025. július 8. 12.41Szombaton Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján között túráztunk. Most is két táv között lehetett választani. Ezúttal a nagyobb különbség nem a túra hosszában, inkább a szintkülönbségben volt.
Fél nyolckor találkoztunk Gödöllőn, majd három kocsival 17-en utazva 8:40-kor már teljes menetfelszerelésben álltunk Gyöngyöspatán. Együtt indultunk, de hamarosan – a Hétsoros Pincefalunál – a két táv résztvevői különváltak. A rövidebb táv hat fővel a pincefalú után megmászta a Várhegyet egy korláttal szegélyezett meredek úton, majd - immár enyhébb emelkedővel – Havas lábához értek. Itt egy záportározó mellett mentek el. Az erdős terület végétől útjuk megegyezett a hosszabb távon gyaloglókkal, egészen a gyöngyöstarjáni Lesz Vigasz Sörözőig (9,2 km, 182/190 m szint), ahol – láss csodát! – megbeszélés nélkül is találkoztunk.
A hosszabb távosok a település szélső házainak elhagyása után erdőbe értek. Itt a Kántor-domb oldalában hosszan kellett keresgélnünk a tervezett ösvényünket, ami a Havas felé visz. Több elhagyott kőbánya kerülgetése után egy egyenes szakasz következett enyhe emelkedővel. Ez a Havas zárt erdőterületéig tartott, innen egyre meredekebb lett az út, és egyre követhetetlenné vált a térképen jelölt földút és ösvény. Közel a gerinchez egy nyílt szakaszon volt a legnehezebb az az út, viszont a kilátás is innen volt a legszebb. A gerincen elértük a S+ jelzést, azon balra fordulva hamarosan fenn voltunk a Havas csúcsán (594 m). Lefelé indulva megálltunk egy kis pihenésre és étkezésre. Továbbhaladva egy ügyesen eltitkolt erdei csúszdás játékvárra és pihenőre bukkantunk. Jobban mondva már mindenki elment mellette, anélkül, hogy észrevette volna – ami egyáltalán nem csoda, hiszen az útról nem lehet látni (ahol megálltunk pihenni, onnan látszott valami, de nem tudtuk, hogy hol található meg). Utolsókként menve Jutkával, mintha valamit láttunk volna a bozótoson túl. Ekkor megpróbáltam megközelíteni, de olyan áthatolhatatlannak tűnt ott a terep, hogy feladtam a keresést. Továbbmenve már nem volt annyi bozót, így visszagyalogoltam. Egy kis tisztáson állt a két építmény, teljesen újszerű állapotban (a csúszdán látható tábla szerint 2023-ban gyártották azt). A kérdésem az: ha már valaki megrendelte, legyártotta gondolom pár millióért ezeket az építményeket a semmi közepébe (a Havas meredek hegyoldalát nagyon kevesen járják), nem kellett volna legalább egy nyíllal jelölni, hogy van ott valami érdekesség? Továbbhaladva sajnos már csak bő egy kilométer mentünk erdőben, és az út hátralévő részét javarészt nyílt terepen. Szerencsénkre – legalábbis az előző napokhoz képest – nem volt annyira meleg, és a szél is fújdogált. Még egy emelkedő várt ránk, a Kerek-hegy, a következő Hosszú-hegy már lejjebb volt. Gyöngyöstarjánra beérve időnk lett volna még a buszindulásig, hogy megnézzük a Falumúzeumot, de nem volt nyitva. Nem így a kocsma, így találkoztunk csapatunk másik felével. Túránk adatai: 11,7 km hossz, 507/531 m szintkülönbség. Busszal visszamentünk Gyöngyöspatára a kocsikhoz. Megnéztük még a közelmúltban igen szépen rendbe hozott műemlék templomot, sajnos ezt is csak kívülről láthattuk.
A H.J. monogrammal ellátott képeket Horváth János készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Bér – Buják
Notter Béla, 2025. június 10. 13.2806.07-én, szombaton, a Cserhátban túráztunk. Nem voltunk sokan (19-en), így javarészt kocsival közelítettük meg túránk kezdőpontját, Bért. Az időjárásra nem lehet panaszunk: enyhén felhős és szeles, mérsékelten meleg időnk volt. Gödöllőről 8 óra után pár perccel indultunk 3 kocsival és hárman autóbusszal. A kocsik egy óra alatt odaértek, a buszosokra sem kellett sokat várni. A rövidtúrások egy világszerte is csak néhány helyen található különleges geológiai képződményt, a Nagy-hegyi andezitömlést nézték meg. Ez egy csúszdára hasonlít, melynek hossza 8-10 méter, és 30-40 cm szélességű, 5-6 szögű homorú hasábokból áll. Előtte a Béri Kőtár és fogadóépület és a Kőtenger látható, utána pedig szép kilátóhelyek következtek. Döntően árnyas erdei úton 8 km-t megtéve (296 m emelkedővel/lejtővel) értek vissza Bérre. Innen egyik kocsi hazaindult, kettő pedig átment Bujákra, ahová a csapat másik fele érkezett.
Mi, a hosszabb táv résztvevői (11 fő) Bért elhagyva szép – egy-egy réttel megszakított – vegyeserdőben haladtunk, egy helyen megálltunk reggelizni. Csobánkapuszta előtt egy erdei táborra leltünk, amelyben még egy jurta is volt. Továbbhaladva csobánkapusztai tóhoz értünk, mely szélén mocsári nőszirom virított. A tóban sajnos kevés víz volt, sorsa ennek is valószínűleg az elmocsarasodás lesz. Később még egy táborkapu-szerű létesítménnyel találkoztunk, ami stílusa miatt valószínűleg az előzőhöz tartozott. Ezután erősebben kezdett emelkedni az út, egymáshoz nem messze két csúccsal is (sajnos egyetlen térképen se találtam meg a nevüket). Ezután már jó ment sorunk, lefelé vitt utunk. Kivéve azt a kis kitérőt, mely a bujáki Kálváriára vezetett fel. A mostani építményt a források többsége szerint 1820-ban emelték. Egymás mellett áll a kőfallal körülvett Kálvária, a Szent Antal-kápolna, és egy remetelak is. Innen már csak le kellett „gurulni” a hegyről, és máris az iskolánál voltunk, ahol túratársaink két kocsival vártak ránk. Annyira azért nem siettünk, hogy egy süteményt, vagy egy finom fagylaltot el ne fogyasszunk. A túránk 13,7 km hosszú volt 361/354 m szintkülönbséggel.
A képeket H, Jani (H.J.) és én lészítettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Juniális 2025
Notter Béla, 2025. június 2. 21.30Immár 16 éve tartunk ITK-majálist általában május utolsó szombatján. Ezúttal ragyogó időben 47-en élveztük a finom ebédet, és egymás társaságát. Most is majálisnak indult az esemény. Aztán úgy alakult a helyzet, hogy városi rendezvény miatt nem tarthattuk meg azt szombaton a Múzeumkertben, így átcsúsztunk vele vasárnapra. Ez pedig már június elseje volt, így lett belőle juniális. Reggel 7-kor kezdődtek az előkészületek hagyományos főszakácsunk Sz. Péter, és felesége Marika jóvoltából. Felkerült az állványra a nagy üst, amit - a fű kímélése végett - most gázégő melegített. Aztán 8 órára további segítőkezek érkeztek. Pincepörkölt volt az ebéd - osztatlan sikert aratva - savanyúsággal, friss kenyérrel, kávéval a végén. Süteményekről, italokról a jelenlévők gondoskodtak, nem is volt belőle hiány. Ebéd után diszkrét hangosítással korosztályunknak ízlésének megfelelő „konzervzene” szólt, végül élő zenében is gyönyörködtünk Sanyinak és H. Janinak köszönhetően.
Minden résztvevő nevében köszönetet szeretnék mondani elsősorban főszakácsunknak, de mindenkinek, aki bármiben is segített – és sok ilyen munka volt a húsdarabolástól a padok, asztalok felállításáig, a krumpli-pucolástól a felszolgáláson át a mosogatásig minden.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Póttúra Isaszeg és Mogyoród között
Notter Béla, 2025. május 26. 19.1105.20-án egy póttúrát hirdettem meg vasárnapra, amelyre 13-an gyűltünk össze. Ideális túraidőben jártuk meg az utat. Isaszeg-vasútállomásról indultunk Z+, P jelzésen A Bolnokai-dombháton gyalogoltunk egészen Perőcig. A lejtő aljában aztán kettéváltunk. Bár csak egy utat hirdettem meg, de menetközben igény mutatkozott egy rövidebb útra is. Így a reptér közelében hatan Gödöllő felé vették az irányt, ott részben a vasútállomásra, részben a HÉV Erzsébet-parki megállójához értek (útjuk 11 km hosszú volt 221/178 m szinttel). Mi az M31-es felüljáróján át Bolnoka erdőbe jutottunk. Maga a Bolnoka-csúcs (323 m) járhatatlannak minősült. A 3-as úton való átkelés után a Szár-hegy oldalában folytatva utunkat a HÉV-pálya mellé értünk, majd amellett haladva Mogyoródra jutottunk, a HÉV-állomásra. Ez a táv 14 km volt, 238/146 m szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szerbia
Notter Béla, 2025. május 20. 12.35Ötnapos utunkon Európa egy kevésbé felkapott táján, Nyugat-Szerbiában néztünk körül, túráztunk. Erről az útról részletes vetítettképes beszámolót november 15-én tartok az isaszegi Falumúzeumban. Ezennel csak az út főbb történéseit írom le. Hétfőn indultunk, négy kocsival 16-an. Az első 540 km-t viszonylag jó ütemben tettük meg, így már három órára Bajina Bašta-n voltunk. Itt megnéztük a Ház a Drinán különleges látványosságát, majd következett a Vrelo-vízesés. Az egyik kocsi elkeveredett a városban, ők közvetlen szálláshelyünkre, Mokra Gorába mentek. A többiek – egy a Tara-hegységre felkapaszkodó – szerpentines út kilátóhelyéről a Drina-folyóra, és annak felduzzasztott tavára (Peručac-tó) láttak rá. A szállásunkig összesen 605 km-t tettünk meg.
Kedden egy túrára indultunk Mitrovacból a Tara-hegység egy méltán híres kilátóhelyére, a Banjska Stenára, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a Drina szurdokvölgyére. A hosszabb út 12,5 km volt 410 m-es szinttel, a rövidebb 8,5 km 190 m szintkülönbséggel. Hazafelé megnéztük Drvengradot (Favárost), melyet Emir Kusturica filmrendező építtetett egy forgatás helyszíneként, de ma már skanzenként működik.
Szerdán egy különleges vonalvezetésű kisvasúton utaztunk, a Šargansa osmicán. Délutánunk is zsúfolt volt, mert előbb egy egyedülálló látványosságot, a mészkőkádas, vízeséses Stopiča-barlangot, ezután a Gostilje-vízesést, végül – már zárás után - Sirogojnóban a skanzent néztük meg. Szállásunk immár Zaltiborban volt két napig.
Csütörtökön egész napos kirándulást tettünk az Uvaci Természetvédelmi Területeten (ez Európa harmadik legnagyobb és legmélyebb völgye), ahol 3 rövid túrát tettünk meg, miközben nem győztünk betelni a csodás tájjal.
Pénteken párás, esős időre ébredtünk, így utolsó tervezett programunk - a világ leghosszabb felvonójával való utazás – elmaradt. Hazafelé még Čačakban megálltunk maradék dinárjainkat elkölteni.
A képeket F. János (FJ) és jómagam készítettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Pánd - Káva
Notter Béla, 2025. május 5. 19.3705.03-án, szombaton 35 fővel Alföldi-jellegű túrát tettünk, annak minden előnyével (kis szintkülönbség), és hátrányával (kevesebb látnivaló) együtt. Ragyogó, kora-nyári időnk volt. Hét autóval Kávára utaztunk, ott tettünk le minden kocsit. A rövidtúrások (18 fő) innen indultak, és ide is érkeztek vissza. Útvonaluk: a falut elhagyva a Hosszú völgyön és a Mogyorósi lejáron át értek ki a szántóföldekhez. Káváig sajnos már nem volt több erdős területük, a poros útról csak zöldellő őszi árpa, és cseperedő napraforgó volt a látnivaló. Az út 8,5 km hosszú volt, 86 m szintkülönbséggel.
17-en, a hosszabb utat teljesítők busszal átmentek Pándra, és onnan indultak gyalog. A Pándi-patak hídja után a Petőfi S. utcán hagytuk el a Pándot, balra erdős domboldalon egy mobil adótorony látszott. Aztán mi is erdőbe értünk, benne egy kaszálórét szélén vezetett utunk. Később erdősávban, szántóföld szélén, árnyat adó erdőben, virító repceföldek közelében haladtunk. Hársaspuszta közelében értük el utunk legmagasabb pontját, a derék 209 métert. Mogyorósi lejárótól ugyanazon az út jutottunk vissza a kocsikhoz, amin a rövidtúrások is közlekedtek. A mi túránk adatai: 12,6 km táv, 159 m szint.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Bükk
Notter Béla, 2025. május 1. 13.0104.25-én 4 napos túrára a Bükkbe indultunk 6 autóval. 24 en vettünk részt rajta, ebből 16-an a rövidebb túrákon. A találkozó Gödöllőn volt, de néhány autós Gödöllő elkerülésével, a második találkozó helyszínére a Nagy- Eged parkolóba érkezett, ami Eger- Noszvaji út mellett található.
Innen indult a túránk is. A rövid túrások a parkolóból indultak a Sík-hegyen szőlő ültetvények között, majd a Nyerges-tetőre jutottak fel, majd a Mész-hegyi Kaptárkövek következtek. Ezt követően a tervezett út járhatatlannak bizonyult, így az utat némileg rövidítve értek az eredeti nyomvonalra, majd azon vissza a parkolóba. A táv 8 km hosszú volt, 220 m szintkülönbséggel. A túra befejeztével a szállásunkra utaztunk, ami csodálatos környezetben volt. Karnyújtásnyira szép horgásztó, amit gondozott park vett körül. Este finom, bőséges vacsora várt, gulyásleves, sült kacsacomb, párolt káposztával. Vacsora után beszélgetésre gyűltünk össze.
04.26.
A finom svédasztalos reggeli után, a rövid túra gyalogosan indult a szálláshelyről. Egy kis emelkedővel a Dolomitbánya mellett haladtunk. Tettünk egy kis kitérőt a bánya felső szintjére, ahonnan megcsodálhattuk Felsőtárkány panorámáját. Innen egy lejtős úton tértünk vissza Felsőtárkányba. 7,5 km tettünk meg 262 szinttel. Szállásunk özelében vacsoráig elidőztünk a tó körül. Jól esett a vacsora, ami tyúkhúsleves, sertéstarja volt fűszeres burgonyával. Ezután a szokásos beszélgetés, társasozás következett.
04.27.
Vasárnap a reggeli elfogyasztása után egy erős emelkedővel a Bujdosó-kőhöz értünk. Innen már hazáig lejtett az út. Elhaladtunk az Oldal-völgyi-tó, majd a sziklamászó fal mellett és visszatértünk a szállásunkra. A táv 7,5 km, és 298 szint. Mivel időben visszaértünk, kedvet kaptunk a kisvasutazáshoz, amivel a Vadaspark mellett egészen a Stimecz-házig jutottunk. Fél órát töltöttünk itt, ittunk a finom forrásból, majd visszajöttünk a kisvasúttal. A vacsora zöldségkrémleves, kemencés csülök mindenféle finom körettel. Vacsora után előkerült H. Jani gitárja, megkezdődött az énekelgetés, beszélgetés. Bár fáradtak voltunk, de jó hangulat kerekedett.
04.28.
A reggeli után összepakoltunk, majd indultunk az utolsó napi túrára. Az Oldal-völgyi-tó mellett leparkoltunk a kocsikkal, és elindultunk a tó, majd a Tárkányi-víz mellett felfelé. Majd a Völgyfő-ház, Török út után elhagytuk a S jelzést. Ezt követően jelzetlen úton, elkeseredve, meg nadrágféken csúszva kalandosan, visszajöttünk a parkoló kocsihoz. A rövid túrások túrája ezzel befejeződött. A túratáv 7,5 km, 280 m szintkülönbséggel. Kis honvágyunk is keletkezett 4 nap után, indultunk hát hazafelé. Tartalmas 4 napot töltöttünk itt a Bükk kapujának is nevezett Felsőtárkányban, és még az idő is kedvezett nekünk.
A hosszabb túrák minden nap ugyanonnan indultak, mint a rövidebbek, csak a kört megnagyobbítottuk pár kilométerrel, szintkülönbséggel és főleg látnivalókkal.
Az eső nap a barlanglakás és Mész-hegyi Kaptárkő után még érintettük egy sziklába mélyen bevágódott kocsiutat, egy lápos területet, szikláva vájt istállókat, a Lajos-forrást, szőlőtáblákat, majd a noszvaji aszfaltúton átvágva még a Nagy-Eged déli lejtőjén szőlők között mentünk felfelé, majd egy másik úton értünk mi is parkolóba. Az utunk 14,1 km hosszú volt 390 m szintkülönbséggel.
A második napon az út eleji közös út után mi a Zsérci-úton, majd a Török-úton kapaszkodtunk tovább a Kövesdi kilátóhelyig. Innen leereszkedtünk Várkútra (sajnos a szépen rendbe hozott menedékház végleg bezárt) majd pár emelkedővel/lejtővel tarkított úton értünk az Arnót-kői- tisztáshoz. Innen Felsőtárkányon kívül nyugati irányban Felnémet, Mátra irányába volt szép kilátásunk. Aztán mi is felkapaszkodtunk a Dolomitbánya felső szintjére, innen pedig utunk szállásunkig megegyezett a rövidtúrásokéval.
A harmadik napon Bujdosó-kő után mi nyugat felé fordultunk, leereszkedtünk a Vörös-kő-patak és a kisvasút mellé. Így értünk Varróházhoz, ahol megnéztük a Vadasparkot. Továbbhaladva már csak a Nyírjest megkerülve volt emelkedőnk, meg egy kisebb a faluba érve. Az út adatai: 11,4 km, 296 m szint. Szállásunkra érve fél óra pihenőt engedélyeztünk magunknak, aztán elindultunk újra, és megnéztük a Szikla-forrást, felmásztunk a tó feletti kilátópontra, majd S és a Kő-közi tanösvény jelen a Tárkányi-sziklák alá értünk, onnan pedig haza. Ez egy két kilométeres kör volt 122 m-es szinttel.
A negyedik napon Völgyfő-ház után a Török úton tovább mentünk mint a rövidtúrások, és Felsőtárkány közelében – szintén jelzetlen, sok helyen benőtt – úton értük el a S és a tanösvény jelzést. Ezen értünk vissza a parkolóba 387 m szinttel fűszerezett 11,3 km-t megtéve.
Az általános részt és a rövidebb túrák beszámolóját U. Zsuzsa, a hosszabb túráékat és képeket jómagam készítettem.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Múzeumlátogatás Gödöllőn
Notter Béla, 2025. április 15. 13.162025 április 12-én 23-an látogattunk el a Gödöllői Városi Múzeumba. Nem kis meglepetés volt számunkra, mert ilyen szép értékes gyűjteményt még nem is láthattunk eddig. Kiváló tárlatvezetőnk volt Tóth Erika túratársunk és segítőtársa személyében. Az épületet Hamvai Ferenc földbirtokos építette 1662-ben, ez Gödöllői legrégibb épülete. Grassalkovich Antalnak köszönhetően az épület 100 évig volt vendégfogadó. 1867-től Erzsébet Királyné nevét viselő szálloda lett, majd később az épület közművelődési célokat szolgált és több iskolának is helyet adott. 1814-ben az első patika is itt volt. A múzeum fenntartója jelenleg a Gödöllő város Önkormányzata. Felújították 1999-ben, melynek során nagyobb teret kapott a kiállítótér. 2001-ben elnyerte "Az év Múzeuma " címet.
A gyűjtemény alapját a 100 000 darabból álló tárgyi és dokumentumanyag képezi, amelyet Heltai Miklós és diákjai gyűjtöttek 20 év alatt. 4 állandó kiállítás látható és időnként időszakos kiállítások. Több önálló magángyűjteményt is gondoz a múzeum, amely elsősorban a Gödöllői Művésztelep alkotásaiból, és a település polgárainak adományaiból gyarapodott. A kiállításban láthattuk Blaha Lujza legyezőjét, akinek nyaralója volt Gödöllőn és Ady Endre Lédájának szalongarnitúráját is megcsodálhattuk. Gödöllő több szálon is kötődött a cserkészethez, itt rendezték 1933-ban a fiú cserkész és 1939-ben a leánycserkész világtalálkozót. Ignácz Ferenc 1990-ben adományozta a múzeumnak Pápua Új-Guineában gyűjtött néprajzi anyagát (az anyagot 1995-ben sikerült hazahozni Vitray Tamás televíziós felhívása segítségével). Az időszaki kiállító teremben zárult múzeum látogatásunk, ahol Pintér László ausztráliai néprajzi gyűjteményét tekintettük meg. A programot egy ebéddel zártuk egy közeli étteremben.
A beszámolót a szervező, D. Éva írta (köszönet érte!), a képeket N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges