Túráink nagy része a Kelet-Mecsekben, annak is az északi részéről indultak. Csak a negyedik nap volt kivétel, akkor a Tolnai-dombságban túráztunk. Sajnos betegségek közbejöttével csak 21-en voltunk.09.26. péntek 

Öt kocsival utaztunk, 7 órakor az M 6-os Keresztúri pihenőhelyénél vártuk be egymást. Ezután már csak Szászváron, első napi túránk indulópontján álltunk meg.

Leparkolás után a Bánya utcán értünk ki az erdőbe, az Ól-völgybe. Az elhagyott bányaépület és lejáró után hamarosan a csapat kettévált. A rövidtúrások a Csiszár-tetőn át értek a szászvári pincesorra, a Borházhoz, végül a település központjában vártak meg bennünket. Ők 8 km-t gyalogoltak 208 m szintkülönbséggel. A hosszabb túra résztvevői állandóan emelkedve, mély völgyekkel szabdalt erdőben értek fel a Vörösfenyő-kulcsosházhoz. Itt megpihentünk, elemózsiáztunk. A vadregényes Csepegő-árok mellett - időnként az alján - vezetett utunk. Még szebb lett volna minden – főleg a vízesés -, ha nem lett volna kiszáradva a meder. A Csiszár-tető után ugyanazon az úton értünk vissza Szászvárra, mint a rövidebb túrások. Mi 12,3 km mellett 415 m szinttel fejeztük be a túrát. Ezután közösen még meglátogattuk a szépen felújított középkori várat, majd Magyaregregyre, szálláshelyünkre hajtottunk.

09.27. szombat

Reggelit után kocsival a Mázára utaztunk, innen indultak a túrák. A Z+ jelzésen indultunk, majd hamarosan áttértünk a S+-re. Kis kivétellel folyamatosan emelkedett az út Bargyagig, ez volt utunk legmagasabb pontja. Itt megebédeltünk, majd a Szamár-hegy oldalában értünk a Z▲ jelzésre, innen a S+ (Vörös-cser, ez elég nehezen volt követhető) és a S kör közbeiktatásával jutottunk a Z+ jelzésre, amiről indultunk. Túratávunk 12,1 km, 443 m szintkülönbséggel. A rövidebb távot bevállalók a Z+ és a S+ jelzés között egy erdészeti úton rövidítettek, így ők 6 km-t tettek meg 158 m szintkülönbséggel. 

09.28. vasárnap 

Reggeli után kocsival a Várvölgyi-úti parkolóig csak a rövidtúrások mentek.  Innen többféle jelzésen a Cikai-völgyig jutottak (itt volt egy kis útvonal-korrekció, ami miatt H. Janinak lelkiismeret-furdalása is támadt). A völgy maga jelzetlen volt, csak a Cikai-forrástól volt felfestve S kör jelzéssel. Ezt követően felgyalogoltak Máré várába, és kívül-belül megnézték.  Ez a körút 8,5 km hosszú volt 290 m emelkedővel. A hosszabb távon túrázók közvetlen a szállásunktól indultak.  Előbb a Kecske-hátra kapaszkodtunk fel, majd tovább emelkedve a két nappal előbb már érintett Vörösfenyő-kulcsosházhoz. Itt egy nagy társaság volt, ezért most nem itt pihentünk meg, hanem szép bükkösök után egy őszi kikericcsel teli réten ebédeltünk. Továbbra is változatos terepen gyalogolva utolértük a rövidtúrásokat. A Várvölgyig együtt mentük, aztán ők fel a várba, mi pedig a camping irányába. Ez az út egészen addig, míg le nem tértünk a Pécs felé vezető útról (2,5 km) aszfaltozott volt. Erdők és rétek között értünk vissza Magyaregregyre 16 km megtételével, 505 m szintkülönbséggel megspékelve. 

09.29. hétfő 

Összepakoltunk, reggeliztünk, majd elindulunk hazafelé egy kis kerülővel. Ugyanis felkerestük a Tolnai-dombság egy látványos helyét, a Lengyel melletti Annafürdőt. A parkolóból indult mindkét táv. A rövidtúrások az összes bejárt terület kb. egyharmad részén gyalogoltak, de a látnivalók zöme ezen a részen található, Így ők 5,5 km-t tettek meg, 70 m szinttel. Együtt indultunk mindnyájan. A Vadaskertben nem láttunk állatot, a kilátó viszont igazi kuriózum volt. A tetejére lombkorona sétányon és lépcsőn is fel lehetett jutni. Igaz a kilátás kissé korlátozott volt róla. A kilátó után mi, akik a hosszabb távot választottuk erdőkben, kaszálók mellett értünk a felújított Pabdi-kápolnához. Mellette egy már kiszáradó tó volt, kis kilátóval, pallósorral. Jellemző a kevés csapadékra, hogy a palló résein túlnyúló nádat nem ott vágták le (ez bizonyára macerásabb lett volna), hanem mellette kaszáltak le egy sávot. Pár völgy és domb után elértünk az Annafürdő-horgásztóhoz, amit körbejártunk. Sajnos nagyon kevés víz volt benne. Hamarosan az Erdei iskola közelébe értünk, ahol a rövidebb túrázók becsülettel megvártak bennünket. A mi távunk 12,6 km hosszú volt 346 m szintkülönbséggel. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.

 

Ebben az évben is megtartottuk az isaszegi Falumúzeum kertjében kenyérsütő ünnepünket. Ezúttal 43-an voltunk az enyhén hűvös, de végig napsütéses időben. Fél nyolckor kezdtük az előkészületeket. A kezdő csapat a főszervezők - Hajni, Ica, Marci és Endre - voltak, de hamarosan beszállt még a munkálatokba P.Kati és K.Jani is. Hamar megkelt a 8 db kenyér, ebből  ¾ 11-kor az első „bevetésben” bekerült hat cipó már meg is sült. Közben szorgos lányok a konyhában - az eddig említetteken kívül különösen Sz. Marika, Inci, T, Erika és Gyöngyi – szétporciózták a töpörtyűt, zsírt, paprikát, paradicsomot, uborkát, hagymát szeleteltek, a megterítésben is segédkeztek. A fiúk az asztalokat, padokat hordták ki. Mikor minden elkészült, kezdődhetett a jóízű falatozás. Ezúttal is finom volt a kenyér és a kiegészítők is. Fogyott hozzá ki-ki kedvenc itala, a bor, sör, üdítők, ásványvíz, kávé. Nagy beszélgetések kezdődtek, majd két óra után H. Jani gitározott, énekelt, többen táncra is perdültek. Később Sanyi gitározott nekünk. Jó hangulatban telt a délután. Köszönjük a lehetőséget a Falumúzeumnak és a Művelődési Háznak, hogy lehetővé tették számunkra a kenyérsütés megtartását. Külön köszönet jár elsősorban a főszervezőknek, és mindazoknak, akik lelkesen segítettek abban a sok munkában, ami egy ilyen rendezvény megtartásával együtt jár.

 

Ötnapos túránkról – melyet ezúttal Szlovéniában tettünk meg 13-an - 2026 01.17-én lesz az isaszegi Falumúzeumban élménybeszámoló. Most előzetesen csak röviden leírom, hol jártunk. 07.14. (hétfő). 500 km-es autózás után fél három után értünk Logarska dolinára. A Rinka-vizesés közelében parkoltuk le, majd a 90 m-es vízeséshez gyalogoltunk. Négyen felkapaszkodtunk a vízesés tetejére, majd onnan tovább a Savinja-forrásig. Tovább az idő rövidsége miatt nem mentünk (a Frischauf-ház lett volna a cél). A többiek a víesés aljától és a Sasfészekről csodálták meg a vízesést. 

07.15. (kedd). Ezen a napon Robanov Kot völgyét jártuk meg a parkolóból indulva a Robanov planináig (8 km, 384 m szint). Túra után kocsival előbb a Matkov Kot egy kilátóhelyére, majd a Panoráma úttól északra elhelyezkedő további két (Pastirkovo, Klemenči-tanyánál lévő) kilátóhelyre mentünk, ahonnan be lehetett látni mindhárom gleccser vájta völgybe. Szállásunkra érkezésünk urán még egy rövid túrát tettünk a Savinja folyó mentén.

07.16. (szerda). Továbbutazva először a Dovžan-szurdokot látogattuk meg. A látványos szurdoknak volt egy via ferrátás része is, melyen hárman mentünk végig. Ebéd után a Vrata völgyben lévő Peričnik-vízesés közelébe autóztunk, majd legtöbben az alsó-, és felső vízesést is megjártuk (mindkettő érdekessége, hogy a zuhatag mögé is be lehet menni). 

07.17. (csütörtök). Két fakultatív program között lehetett választani. Az egyik a Bledi-, és Bohinji-tó meglátogatása volt, az elsöprő többség erre jelentkezett. Ők a Strázsa-hegyre felkapaszkodva gyönyörködtek a Bledi-tóval és környékével. Páran a parkolóba érkezés után még a várba is felmentek. Ezután a Bohinji-tóhoz utaztak, ahol felvonóval suhantak fel a Vogel-hegyre, majd meglátogatták a Savica-vízesést. A másik meghirdetett út a Martuljek alsó és felső vízesésének bejárása volt. Ezt egyedül jártam végig (10,7 km, 527 m szint).

07.18. (péntek). Mielőtt hazafelé indultunk volna, először egy fotószünetre megálltunk Bistrában (két éve jártunk ott, de most a búvópatak előbukkanása korántsem volt olyan látványos, mint akkor). Ezután a Pekel (Pokol)-szurdokot szurdokot jártuk be, ki-ki idejének és erőnlétének megfelelően. Az első vízesésig még mindenki eljött a másodikig már jóval kevesebben, mind az ötöt végül négyen tettük meg (4,2 km, 346 m szint).

A képeket Tóth Erika (T:E.) és N. Béla készítette.

 

06.07-én, szombaton, a Cserhátban túráztunk. Nem voltunk sokan (19-en), így javarészt kocsival közelítettük meg túránk kezdőpontját, Bért. Az időjárásra nem lehet panaszunk: enyhén felhős és szeles, mérsékelten meleg időnk volt. Gödöllőről 8 óra után pár perccel indultunk 3 kocsival és hárman autóbusszal. A kocsik egy óra alatt odaértek, a buszosokra sem kellett sokat várni. A rövidtúrások egy világszerte is csak néhány helyen található különleges geológiai képződményt, a Nagy-hegyi andezitömlést nézték meg. Ez egy csúszdára hasonlít, melynek hossza 8-10 méter, és 30-40 cm szélességű, 5-6 szögű homorú hasábokból áll. Előtte a Béri Kőtár és fogadóépület és a Kőtenger látható, utána pedig szép kilátóhelyek következtek. Döntően árnyas erdei úton 8 km-t megtéve (296 m emelkedővel/lejtővel) értek vissza Bérre. Innen egyik kocsi hazaindult, kettő pedig átment Bujákra, ahová a csapat másik fele érkezett.

Mi, a hosszabb táv résztvevői (11 fő) Bért elhagyva szép – egy-egy réttel megszakított – vegyeserdőben haladtunk, egy helyen megálltunk reggelizni. Csobánkapuszta előtt egy erdei táborra leltünk, amelyben még egy jurta is volt. Továbbhaladva csobánkapusztai tóhoz értünk, mely szélén mocsári nőszirom virított. A tóban sajnos kevés víz volt, sorsa ennek is valószínűleg az elmocsarasodás lesz. Később még egy táborkapu-szerű létesítménnyel találkoztunk, ami stílusa miatt valószínűleg az előzőhöz tartozott. Ezután erősebben kezdett emelkedni az út, egymáshoz nem messze két csúccsal is (sajnos egyetlen térképen se találtam meg a nevüket). Ezután már jó ment sorunk, lefelé vitt utunk. Kivéve azt a kis kitérőt, mely a bujáki Kálváriára vezetett fel. A mostani építményt a források többsége szerint 1820-ban emelték. Egymás mellett áll a kőfallal körülvett Kálvária, a Szent Antal-kápolna, és egy remetelak is. Innen már csak le kellett „gurulni” a hegyről, és máris az iskolánál voltunk, ahol túratársaink két kocsival vártak ránk. Annyira azért nem siettünk, hogy egy süteményt, vagy egy finom fagylaltot el ne fogyasszunk. A túránk 13,7 km hosszú volt 361/354 m szintkülönbséggel.

A képeket H, Jani (H.J.) és én lészítettük.