01.03-án ez év első túráján a Gödöllői dombságban jártunk. Isaszegen, a vasútállomáson volt a találkozó, innen indult a túra. 39 en gyűltünk össze.Isaszeg házait elhagyva a Tőzeg- tavak mellett haladtunk, aminek nagy részét jég borította. Az üdülőterület néhány utcáján sétálva elértünk egy szép porta elé. Kovács Marika túratársunk felajánlotta nyaralója udvarát, ahol terített asztalt csináltunk. Előkerültek a hátizsákokból az  otthonról hozott finom sütik, italok. Így köszöntöttük egymást, és az új évet. Miután megpihentünk, elfogyasztottuk a finomságokat, folytattuk a túránkat. Egy darabig együtt, majd különvált a rövid és hosszabb túrások csapata. A rövid túrások néhány km, és egy kis emelkedő (6 km, 54 m szintkülönbség) után visszajutottunk a tavakhoz, ahonnan hamarosan a vasútállomásra értek. Kezdetnek jó túra volt, jó idővel, jó társasággal, jókedvvel és bőséggel.

Az a 14 fő, aki a hosszabb túrát választotta, gyenge emelkedővel feljutott a Kereszt-hegy oldalába. Itt irányt válta elkezdtünk visszafelé menni, mégpedig háromféle úton. Páran a Pest Megyei Piros jelzésre felérve a (néhai) P+ jelzésen az Állami telepek vasútállomás felé indultak. Négyen az Ürgemajoron át értek fel a PMP-re, és onnan az isaszegi vasútállomásra. Csak hatan maradtunk, akik az eredeti úton, Ilkamajoron át értek a vasútállomásra (12,8 km, 251 m szint).

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta, a képeket az utóbbi készítette.

11.08-án, szombaton a Cserhát egy kevésbé ismert, de rendkívül látványos patakvölgyét érintve tettünk egy körutat Ecsegről. 24-en voltunk, személygépkocsikkal utaztunk. Gödöllőn találkoztunk 7:25–kor, majd egyórás utazás után Ecsegen kászálódtunk ki a kocsiból. Éppen esett az eső, ami szerencsére hamarosan elállt. A falu után szerény pincesor következett, majd beértünk az erdőbe. Hamarosan a Szuha-patak mellé értünk, majd utunkat egy hatalmas völgyzáró gát keresztezte. Ezt 2015-ben építették záportározónak. Azt hiszem ezekben az aszályos időkben rég telt meg utoljára. 700 m-re a Zsunyi-patak egyesült a Szuha-patakkal, ezután már az előbbi nevű mellet gyalogoltunk kis emelkedővel. Igazi vadregényes volt a patakvölgy, átkelőkkel, sziklákkal, vízparti fákkal. A Hármas-forrásnál - nevének megfelelően - valóban három helyről (igaz a baloldali elég gyéren) folyt a kissé meleg, és enyhén vasas ízű víz. A középső – kiépített - forrás magyar viszonylatban kimondottan bővizűnek számít. Cserhátszentiván szélén egy felhagyott kőfejtő mellett haladtunk el. Valamikor itt is volt egy meleg vizű forrás, amelyre egy fürdő is épült. Hamarosan kikapaszkodtunk a völgyből, és az OKT-útvonalán a Bableves-csárdáig mentünk. Itt rátértünk a K háromszög jelzésre, és megálltunk ebédelni. „Jól időzítettünk”, mert éppen elkezdett megint esni az eső. Eredetileg a K▲-ön felmentünk volna a Bézna-csúcsra, de két hete azt olvastam róla, hogy több járhatatlan része is van, így nem kockáztattunk. Előbb a K négyszög jelzésen, majd jelzetlen úton értünk vissza Ecsegre egyre jobb időben, végig lejtős úton. 

A rövidebb túrát választók – kilencen - a fenti útvonalon mentek Cserhátszentivánig, majd onnan Alsótoldra gyalogoltak, és busszal utaztak vissza Ecsegre – 8,2 km-t 116/65 m szintkülönbséggel megtéve. A hosszabb út13,4 km volt 261 m szinttel.

 

Túráink nagy része a Kelet-Mecsekben, annak is az északi részéről indultak. Csak a negyedik nap volt kivétel, akkor a Tolnai-dombságban túráztunk. Sajnos betegségek közbejöttével csak 21-en voltunk.09.26. péntek 

Öt kocsival utaztunk, 7 órakor az M 6-os Keresztúri pihenőhelyénél vártuk be egymást. Ezután már csak Szászváron, első napi túránk indulópontján álltunk meg.

Leparkolás után a Bánya utcán értünk ki az erdőbe, az Ól-völgybe. Az elhagyott bányaépület és lejáró után hamarosan a csapat kettévált. A rövidtúrások a Csiszár-tetőn át értek a szászvári pincesorra, a Borházhoz, végül a település központjában vártak meg bennünket. Ők 8 km-t gyalogoltak 208 m szintkülönbséggel. A hosszabb túra résztvevői állandóan emelkedve, mély völgyekkel szabdalt erdőben értek fel a Vörösfenyő-kulcsosházhoz. Itt megpihentünk, elemózsiáztunk. A vadregényes Csepegő-árok mellett - időnként az alján - vezetett utunk. Még szebb lett volna minden – főleg a vízesés -, ha nem lett volna kiszáradva a meder. A Csiszár-tető után ugyanazon az úton értünk vissza Szászvárra, mint a rövidebb túrások. Mi 12,3 km mellett 415 m szinttel fejeztük be a túrát. Ezután közösen még meglátogattuk a szépen felújított középkori várat, majd Magyaregregyre, szálláshelyünkre hajtottunk.

09.27. szombat

Reggelit után kocsival a Mázára utaztunk, innen indultak a túrák. A Z+ jelzésen indultunk, majd hamarosan áttértünk a S+-re. Kis kivétellel folyamatosan emelkedett az út Bargyagig, ez volt utunk legmagasabb pontja. Itt megebédeltünk, majd a Szamár-hegy oldalában értünk a Z▲ jelzésre, innen a S+ (Vörös-cser, ez elég nehezen volt követhető) és a S kör közbeiktatásával jutottunk a Z+ jelzésre, amiről indultunk. Túratávunk 12,1 km, 443 m szintkülönbséggel. A rövidebb távot bevállalók a Z+ és a S+ jelzés között egy erdészeti úton rövidítettek, így ők 6 km-t tettek meg 158 m szintkülönbséggel. 

09.28. vasárnap 

Reggeli után kocsival a Várvölgyi-úti parkolóig csak a rövidtúrások mentek.  Innen többféle jelzésen a Cikai-völgyig jutottak (itt volt egy kis útvonal-korrekció, ami miatt H. Janinak lelkiismeret-furdalása is támadt). A völgy maga jelzetlen volt, csak a Cikai-forrástól volt felfestve S kör jelzéssel. Ezt követően felgyalogoltak Máré várába, és kívül-belül megnézték.  Ez a körút 8,5 km hosszú volt 290 m emelkedővel. A hosszabb távon túrázók közvetlen a szállásunktól indultak.  Előbb a Kecske-hátra kapaszkodtunk fel, majd tovább emelkedve a két nappal előbb már érintett Vörösfenyő-kulcsosházhoz. Itt egy nagy társaság volt, ezért most nem itt pihentünk meg, hanem szép bükkösök után egy őszi kikericcsel teli réten ebédeltünk. Továbbra is változatos terepen gyalogolva utolértük a rövidtúrásokat. A Várvölgyig együtt mentük, aztán ők fel a várba, mi pedig a camping irányába. Ez az út egészen addig, míg le nem tértünk a Pécs felé vezető útról (2,5 km) aszfaltozott volt. Erdők és rétek között értünk vissza Magyaregregyre 16 km megtételével, 505 m szintkülönbséggel megspékelve. 

09.29. hétfő 

Összepakoltunk, reggeliztünk, majd elindulunk hazafelé egy kis kerülővel. Ugyanis felkerestük a Tolnai-dombság egy látványos helyét, a Lengyel melletti Annafürdőt. A parkolóból indult mindkét táv. A rövidtúrások az összes bejárt terület kb. egyharmad részén gyalogoltak, de a látnivalók zöme ezen a részen található, Így ők 5,5 km-t tettek meg, 70 m szinttel. Együtt indultunk mindnyájan. A Vadaskertben nem láttunk állatot, a kilátó viszont igazi kuriózum volt. A tetejére lombkorona sétányon és lépcsőn is fel lehetett jutni. Igaz a kilátás kissé korlátozott volt róla. A kilátó után mi, akik a hosszabb távot választottuk erdőkben, kaszálók mellett értünk a felújított Pabdi-kápolnához. Mellette egy már kiszáradó tó volt, kis kilátóval, pallósorral. Jellemző a kevés csapadékra, hogy a palló résein túlnyúló nádat nem ott vágták le (ez bizonyára macerásabb lett volna), hanem mellette kaszáltak le egy sávot. Pár völgy és domb után elértünk az Annafürdő-horgásztóhoz, amit körbejártunk. Sajnos nagyon kevés víz volt benne. Hamarosan az Erdei iskola közelébe értünk, ahol a rövidebb túrázók becsülettel megvártak bennünket. A mi távunk 12,6 km hosszú volt 346 m szintkülönbséggel. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.

 

Ebben az évben is megtartottuk az isaszegi Falumúzeum kertjében kenyérsütő ünnepünket. Ezúttal 43-an voltunk az enyhén hűvös, de végig napsütéses időben. Fél nyolckor kezdtük az előkészületeket. A kezdő csapat a főszervezők - Hajni, Ica, Marci és Endre - voltak, de hamarosan beszállt még a munkálatokba P.Kati és K.Jani is. Hamar megkelt a 8 db kenyér, ebből  ¾ 11-kor az első „bevetésben” bekerült hat cipó már meg is sült. Közben szorgos lányok a konyhában - az eddig említetteken kívül különösen Sz. Marika, Inci, T, Erika és Gyöngyi – szétporciózták a töpörtyűt, zsírt, paprikát, paradicsomot, uborkát, hagymát szeleteltek, a megterítésben is segédkeztek. A fiúk az asztalokat, padokat hordták ki. Mikor minden elkészült, kezdődhetett a jóízű falatozás. Ezúttal is finom volt a kenyér és a kiegészítők is. Fogyott hozzá ki-ki kedvenc itala, a bor, sör, üdítők, ásványvíz, kávé. Nagy beszélgetések kezdődtek, majd két óra után H. Jani gitározott, énekelt, többen táncra is perdültek. Később Sanyi gitározott nekünk. Jó hangulatban telt a délután. Köszönjük a lehetőséget a Falumúzeumnak és a Művelődési Háznak, hogy lehetővé tették számunkra a kenyérsütés megtartását. Külön köszönet jár elsősorban a főszervezőknek, és mindazoknak, akik lelkesen segítettek abban a sok munkában, ami egy ilyen rendezvény megtartásával együtt jár.