Isaszegi Természetbarát Klub
Solymár – Remeteszőlős
Notter Béla, 2025. február 4. 09.31A hosszú borongós, napfény nélküli időszak után, február 01-én a tavaszias idő sokunkat kicsalogatott a természetbe. Szép számmal - 46-an - gyűltünk össze négy vendégünkkel együtt. Vonattal utaztunk Gödöllőről – Rákosi átszállással - Solymárig. 9 órakor lett volna a találkozó, de az egyik vonat késése miatt ez megcsúszott fél órával. A vasútállomásról indulva első látnivalónk a Pilis és a Budai hegység között található, meredek oldalú Mátyás-dombon található Solymári vár volt. Az öreg torony helyén épült fa kilátóból szép panoráma nyílt Solymárra, és a környék hegyeire. A vártól 1,8 km-t megtéve beértünk az Alsó-Jegenye völgybe. A most bővizű Paprikás-patak mentén időnként egészen összeszűkült a völgy, és látványos homokkő falakban gyönyörködhettünk. A Rózsika-forráshoz vezető hidat sajnos a nagy 2023-as esőzések elmosták, így azt megközelíteni a patak felől nem lehet – enyhe gyógyír, hogy nem is érdemes, mert vize nem iható. Az Alsó-Jegenye-völgyi vízeséshez értünk, ahol csodálkozva néztük a vízesést, de még jobban egy nagyon bátor csapatot, akik ruhájukat hátrahagyva mártóztak meg a friss, február eleji vízesés vizében (Hidegterápia). Az Alsó Jegenye-völgy után kisebb emelkedőt legyűrve, Máriaremetére értünk, ami már Budapest II. kerületéhez tartozik. Kis pihenőt tartottunk a Kisboldogasszony bazilikánál, ami katolikus zarándokhely és egyben a rövid túrán résztvevők utolsó állomása volt. Ez az út 7 km hosszú volt, 232/118 m szinttel. Innen elsétáltunk egy megfelelő autóbusz megállóba és hazafelé indultunk.
A hosszabb távot választok végigmentünk még a Remete-szurdokon majd Remeteszőlő egy – nagykovácsi úttal párhuzamos utcáján -, végül a 13-as kilométerkő nevezetű buszmegállóban befejeztük mi is a túrát (10,1 km, 305/165m szintkülönbség).
Szöveg: Urbán Zsuzsa és N. Béla, képek N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Újév-köszöntő túra 2025.
Notter Béla, 2025. január 6. 21.07Január 5 én az Újév-köszöntő túra a máriabesnyői vasútállomásról indult. 9 órai találkozással 36 túrázó gyűlt össze. Besnyő határán menve, egy emelkedő végén eljutottunk a Hősi-emlékműhöz. Itt az emlékmű talapzata átalakult "terülj-terülj asztalkámmá", megtelt minden finomsággal, süteményekkel. Előkerültek finomabbnál-finomabb röviditalok, pezsgők, forralt borok, amikkel köszöntöttük egymást, meg a 2025 évet. Mire a finomságok elfogytak, jól esett tovább indulni. Isaszeg felé haladva egy kereszteződésben két csapat is levált: az egyik Marika-telepen át Besnyőre jutott, míg a másik a Köztársaság úton visszajutott Gödöllőre, a vasútállomásra, vagy még tovább. Az eredeti tervben szereplő Állami-telepek vasútállomást végül kihagytuk, mindenki begyalogolt Isaszegre. Kellemes jól eső túrán vettünk részt, a túratáv 9-11,5 km között változott.
A beszámolót U. Zsuzsa írta a képeket N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Körutak Magyarnándorról
Notter Béla, 2024. december 10. 10.1112. 07-én a Cserhátban található Magyarnándorra utaztunk. Tömegközlekedéssel közelítettük meg, de voltak, akik kocsival jöttek el idáig. 29-en vettünk részt a túrán.
Rosszul kezdődött az utazás, mert 18 perces késéssel érkezett vonatunk Pest felől – szó, ami szó, teljesen jogosan, tudniillik előző nap 2 cm hó esett. A magyarnándori vasútállomáson találkoztunk, és onnan indult a túra. Mivel egy túratársunk az átszállását lekéste, így néhányan bevárták, és később csatlakoztak a többiekhez. Fehér ködös táj fogadott bennünket. A Mikulás-napi hóesésből még maradt annyi, hogy szebbé varázsolta, az amúgy is szép Cserhát lankáit. Utunk a Rézparti víztároló mellett haladt. Idényben nagy élet lehet a rendezett, horgászatra is alkalmas tó körül. A tavat megkerülve, előkerültek a lemaradt túrázók, és utunk együtt folytatódott. Az olvadás hatására, 'vendégmarasztaló' sáron kellett átkelni, de ez a kedvünket nem szegte. Igaz, volt egy kis baleset is a sár miatt, ami nem volt kellemes az elszenvedőjének, de innen-onnan előkerültek a pót-ruházatok számára. A következő állomás a Nagy-kilátó volt. Ez egy többfunkciós kőtorony, ami nevét, az építtetője után Nagy Jánosról kapta. A kilátó 20 m magas, kilátóként és turista pihenőként is szolgál.
Innen a rövid túrán résztvevők visszaindultunk a kiinduló helyre, a vasútállomásra, majd vonattal, vagy kocsival, hazafelé tartottunk. A túra táv 10,5 km volt, 139 m szintkülönbséggel.
A hosszabb útvonal a kilátó után még emelkedett egy ideig a Szeg-hegyig, majd csendesen visszaereszkedett a faluba. Ez az útvonal 12,7 km hosszú volt 134 m szintkülönbséggel. Ugyanazt a 14:10-es vonatot értük el, mint a rövidebb túrát megtevők. Ők viszont már egy órája – kivéve azokat, akik kocsival jöttek – ott fagyoskodtak, mert a várótermet (is) bezárva találták.
Szöveg és kép (U.Zs. megjelöléssel): Urbán Zsuzsa és Notter Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Parádfürdő - Domoszló, Sirok
Notter Béla, 2024. november 12. 12.1511.09-én, szombaton, buszos túrán vettünk részt. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a reggeli mínusz ellenére napközben szép napsütésben élvezhettük a túrát. Egy vendégünkkel együtt 32-en voltunk. A rövidített túra útvonala a Siroki vár parkolójából indult. A vár középkori eredetű, a 13. században épült, ami az idők során egy rövid ideig török kézen is volt. A várban található kiállítás az oszmán várkatonaság mindennapjait idézi. A várból kitekintve a távolban a Barát- és Apáca-sziklákat, valamint a Törökasztalt lehetett látni, és arra vezetett a mi utunk is tovább. A természet évezredes munkával alakította ki formájukat. A nagyobb fantáziával bírók látni vélik a barát és apáca alakzatot. Kissé távolabb a Törökasztalt kerestük fel, ami egy vízszintesen faragott nagy tálszerű dácittufa, ami a régmúlt idők áldozati oltára lehetett. Ha ezt az információt az előbb tudjuk, biztosan nem pózoltunk volna olyan sokan a Törökasztal közepén. Ettől eltekintve, csodás látvány volt a Mátra és a Bükk. Innen a falun keresztül felkerestük a barlanglakásokat, amik a szegényebb emberek lakhelye volt a múltban. Most viszont romantikus szálláshelyeket alakítottak ki a barlanglakásokból (napelemekkel korszerűsítve) pihenésül, az arra vágyóknak. A következő állomás a Tájház lett volna, de sajnos hétvégén zárva találtuk. Helyette a Tarnán átkelve egy tölgyerdőn keresztül a siroki Nyírjes-tóig mentünk. Az egykori nyíltvizű tavat a csapadékvíz táplálja. Vize igen savas kémhatású, ez a körülötte lévő cser és tölgy erdőben ritkaságnak számít. Nem mentünk vissza kiindulási helyünkre, a busz elénk jött. A rövidebb útvonalon résztvevők 8 km tettek meg 230 m szintemelkedéssel.
Mi tizenöten, a hosszabb túra résztvevői Parádfürdőn szálltunk le a buszról. Az út hamarosan elkezdett emelkedni, míg nem értünk fel a Hegyes-hegy tetejére. Mire felérünk, már senki se fázott, de ebbe besegített a napsütés is. Bár az előző napi éjszakai fagyok erősen megcsappantották a fákon maradó levelek számát, így is maradt elegendő látvány az ősz színeiből. Utunk egész hosszában a piros jelzésen haladtunk, kivéve azt a két esetet, mikor kicsit elkóricáltunk róla. Az első épp a Hegyes-hegy után volt, mikor egy nagy kidőlt fát megkerülve egy jól kiárt úton folytattuk az utunkat. Erről viszont hamarosan kiderült, hogy nem jó lóra tettünk. Korrigálva a tévedést, egy jó mély keresztárkon kellett átjutnunk. Később egy pusztulófélben lévő fenyvesen át szép látvány volt, hogy a nyiladékon épp szemből sütött be a nap, még kontrasztosabbá téve a fenyőerdő sötétjét. Sok jó fotótéma miatt kicsit elmaradoztunk páran, így a Várbükki-turistaház melletti nagy réten nem tudtuk, hogy az előttünk járók a P jelzésen maradtak, vagy elmentek esetleg rossz irányba. A telefon segített megtudni, hogy a rét túloldalán várnak ránk. Az Oroszlánvár oldalában már keményebb emelkedőn értünk fel utunk csúcspontjára, a Domoszlói-kapuhoz. 7 km megtétele után igazán itt álltunk meg először, az abszolút szélcsendes, meleg napsütésben jót pihentünk, ettünk. Ezután már csak lefelé mentünk. Az eddig is szép erdő a jobbról mellénk szegődött Závoza-patak után még szebb lett. Domoszló szélső házáig (ahol még egy pihenőt tartottunk) 5 km-t mentünk a mélyen alattunk haladó Závoza-völgy közelében. Még 2 km volt hátra ahhoz, hogy mi is buszra szálljunk. Továbbra is a patak mentén haladtunk, melynek medrét az 1999-es nagy árvíz után nagyon kimélyítették, megerősítették. A túra hossza 15 km, szintkülönbsége 471/508 m volt.
A rövidebb túra képes beszámolóját U. Zsuzsa (a képeken U.Zs.), a hosszabbikét N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szurdokpüspöki – Gyöngyöspata
Notter Béla, 2024. október 28. 20.49Tavaly decemberben jártunk a Diós-patak völgyében. Nagyon megtetszett a havas táj, a vadul rohanó víz, és az átkelések rajta – valószínűleg evvel nem ért egyet az egyik túratársunk, aki belesett akkor a patakba. Ezért szerveztem most egy póttúrát a patak felső szakaszára is, más végcéllal. 10.26-án, szombaton 12 bátor ember jött el erre az útra. A várva-várt Diós-patakban most kevés víz volt, kevésbé volt látványos, mint múltkor. A patak felső 2,5 km-es szakaszának felén nem is látszott víz a mederben. Megkerülve a forrásvidéket, még egy darabig emelkedett az út, így értünk utunk legmagasabb pontjára, 506 méterrel a Galagonyáson. Innen majdnem utunk végéig ereszkedett az út. Néha szép kilátás nyílt, hol a Kis és Nagy-Koncsúrra, hol a Cserhátra. Egy útkereszteződésben elhagytuk a jelzett utat, és a Rédei-Nagy-patak völgyébe jutottunk. No, ennek szépsége kárpótolt bennünket a Diós-patak mellett elmaradt élményekért. A János-vára nevezetű hegy alján futó völgyben siető patak látványa mindenkit lenyűgözött, nem győztünk fényképezni. Mielőtt a zárt erdőt elhagytuk volna, megebédeltünk Ezután ligetes területen haladtunk, továbbra is a patak közelében. Sokféle állat (szürkemarha, liba, birka) legelészett a közelben. Csak egy dolog nehezítette meg dolgunkat, ezek pedig a kerítések voltak: páron simán átjutottunk, mert volt rajta kapu, kiakasztottuk, majd visszaállítottuk azt. Az út végén viszont nem volt erre lehetőség: ki-ki mérete és bátorsága szerint átmászott rajta, vagy egy vízmosásnál átbújt alatta. Gyöngyöspatán szálltunk buszra, közben láttuk a műemlék templomot és hidat. Túratávunk 16,7 km volt, 475/424 m szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Őrség 2024
Notter Béla, 2024. október 20. 19.46Négynapos túránkon az Örség kevéssé látogatott – ezzel párhuzamosan kevésbé látványos – részét jártuk be Nádasdtól Kercaszomorig. Hatan voltunk, a megtett 50 km-es távon 660/517 m szintkülönbséggel.
10.14. hétfő
A túra indulópontjára, Nádasdra kocsival és vonattal utaztunk. Az utazás – hála a MÁV-nak – kalandossá vált. A Pest felé igyekvő személyvonat 20 percet késett a Keletig, így már nem érhettük el Kelenföldről induló IC-t. Nejemet még el tudták vinni kocsival, én pedig – jobb híján – Pankaszra utaztam. Onnan egy 6,7 km-es utat tettem meg szálláshelyünkig. A többiek Nádasdról indultak a Szent Márton úton Vaspörig. Babi leírása szerint: „katonás erdősorok, nyílegyenes utak, rengeteg méterbe rakott, kitermelt fa volt az utunk során.” Távjuk 8,8 km volt 85/89 m szintkülönbséggel. Egy már ismert panzióban szálltunk meg. Félpanziónk lévén ott vacsoráztunk.
10.15 kedd
Vonattal, busszal Vaspörbe utaztunk, és onnan folytattuk előző napi túránkat. Erdőfoltok és szántóföldek közt haladtunk el a Vörös-tető mellett, majd leérve róla máris Pusztacsatáron voltunk. A török időkben elpusztult templom felújítva ma zarándokhely. Továbbhaladva (emelkedve) a hegytetőn pár gondozott szőlőskert volt, Velencére beérve véget ért az összefüggő erdő. A Vashegy oldalában egy őszi kikericses réten megebédeltünk. Zalaháshágy után már egyre többször vezetett utunk szántóföldek között. Zalapatakán fejeztük be a túrát (16 km, 266/209 m szint), és utaztunk szálláshelyünkre,
10.16. szerda
Szállásunkról indulva Pankasz után szép, nem sűrű erdőben kapaszkodtunk felfelé. Itt, és szinte az egész napi túránk alatt elképesztő mennyiségű és sokfajta gombát láttunk. A Szattai-patak mellett haladtunk egy ideig, majd egy mellékágán át is kellett kelnünk. Szatta előtt egy 400 éves hársfát csodálhattunk meg. Ramocsán 1 óra után megebédeltünk – mint később kiderült, nem kellett volna, mert 4 órára már elkészült a vacsoránk is új szállásunkon, a Kápolna-vendégházban. Korai vacsora után még volt időnk beszélgetni.
10.17. csütörtök
Kerkáskápolnáról sajnos már szitáló esőben indultunk, az esőhelyzet csak romlott napközben. Magyarföldig aszfaltozott úton kellett mennünk, aztán betértünk az erdőbe. Berki-hegyen is volt pár régi présház, és egy teljesen új, gazdagon felszerelt pihenőház is. Elhagytuk az eddigi S jelzést, egy ideig zöldön haladtunk, aztán erről is letérve jelzetlen úton – a Kerca patak hídján át – értünk Kercaszomor autóbusz váróteremhez. Itt fejeződött be a túránk (táv: 9,7 km, szint
165/147 m). Laci elvitt bennünket Őriszentpéter vasútállomásra, ahonnan vonatunk indult. Hazafelé már jobban jártunk a MÁV-val, mert az IC „csak” 35 percet késett. Laci visszament a többiekért, aztán ők is hazatértek gond nélkül.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Királykunyhó - Prédikálószék
Notter Béla, 2024. október 7. 18.05Prédikálószék a Visegrádi hegység második legmagasabb csúcsa, és a Duna-kanyarra innen nyílik a legszebb kilátás. A sűrű köd miatt kilátásban ugyan nem volt részünk, de egy szép túrában igen. 10.05-én, szombaton kocsikkal közelítettük meg Királykunyhót, ahonnan gyalogtúránk indult. A túra előtt három napig esett az eső, ez is lehetett oka annak, hogy ilyen szégyenletesen kevesen voltunk (14 fő). Szombatra ugyan már nem mondtak esőt – ez be is vált nekik -, így kellemes túraidőnk (kb. 14 fok) lett. Féltünk a nagy sártól, de javarészt köves, szerpentinezve haladó erdészeti úton jártunk, csak az út utolsó 200 méterére jutott belőle bővebben. Egyetlen ellenségünk a köd volt, ami akkor alakult ki, mikor Szentendrét elhagyva felfelé kapaszkodtunk Pilisszentlászló felé.
Miután a parkolóban letettük az autókat, elkezdtük a felfelé kapaszkodást Eredetileg volt egy rövidebb és egy hosszabb változata is az útnak, de végül mindenki a hosszabbat választotta, bízva abban, hogy mire felérünk Prédikálószékre, magunk alatt hagyjuk a ködöt. Nem ez történt, sőt fenn, ha lehet, még kevesebbet láthattunk magunk körül. Mégis izgalmas, és sejtelmes volt az út, azt hiszem senki nem bánta meg, hogy eljött erre a túrára. Az útvonalunk a következő volt: Királykunyhó– Nagy-Disznó-rét – Prédikálószék-kilátó – Nagy-Som-hegy – Kis-Som-hegy – Királykunyhó. A túra hossza 11,3 km lett, 430 m emelkedővel/lejtővel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Nyugat-Bakony
Notter Béla, 2024. október 3. 11.56Szeptember 27 én 4 napos őszi túrára indultunk a Bakony egy kevésbé felkapott, dombokká szelídülő, igen szép részére. Borongós reggelen, a rossz időt magunk után hagyva, 25-en, 6 kocsival, az M7 es Tárnoki pihenőjénél vártuk egymást, és indultunk a Nyugat Bakonyban lévő Gannára. Megérkezésünkkor a szálláshelyünkön a Bokréta Vendégházban hagytuk csomagjainkat, Döbröntére mentünk és megkezdtük első napi túránkat.
Szeptember 27.
A magasban lévő Szarvaskő vár romjainál eltekintve elénk tárult a Bittva patak partján fekvő két csodás település Döbrönte és Ganna. A rövidebb túra résztvevői a Mánc-hegy után, az Ödön-forrástól egy rövidebb útvonalon visszatértünk a Döbröntén álló kocsikhoz, ahol a parkolóban bevártuk a hosszabb úton résztvevő túratársainkat. A túratáv 8,3 km volt, 161 m szintkülönbséggel.
A hosszabb táv résztvevői (12 fő) az Ödön-forrás után nyugatnak, majd dél felé fordultak Magyarpolány irányába. Utunk legmagasabb pontja után a Z+ jelzésen haladva (a Nyúl-hegyen át) jutottunk Döbrente közelébe, és a már ismert Z jelzésen értünk a kocsikhoz. Ez a táv 12, 9 km hosszú volt 239 m szintkülönbséggel. A szálláshelyünkön, ami egy minden igényt kielégítő apartmanház volt, ki-ki elfoglalta a szobáját. Bár a szálláshelyünk nem volt étkeztetésre berendezkedve, de vendéglátónk vállalta, hogy félpanziós ellátást biztosít számunkra, így elfogyaszthattuk jólesően a vacsorát, ami gulyásleves és pogácsa volt. Vacsora utáni beszélgetés, társasozás után pihenés következett.
Szeptember 28.
Borús, esős időre ébredtünk, ezért az aznapi túrát megcseréltük a következő napi programmal. Reggeli után így a 13 km re levő Pápára indultunk, ahol betekintést nyerhettünk a pápai Esterházy-kastély egykori lakóinak életébe. Majd a hazánkban egyedülálló Kékfestő múzeumot néztük meg, közben végigsétáltunk Pápa belvárosán. Délután a Gannán levő templom és mauzóleum látogatói voltunk. Igen kielégítő előadást, idegenvezetést hallhattunk az Esterházyak temetkezési helyéről, amit a helyi polgármester osztott meg velünk. Többek között a néhány éve elhunyt írónk, Esterházy Péter hamvai is itt nyugszanak ebben a neo-klasszicista stílusban épült templom mauzóleumában. A templom és a mauzóleum tárlatvezetési díját (25 eFt) az ITK állta. Hazatérve a vacsora következett, ami slambuc volt káposztasalátával. A vacsorát beszélgetés, borozgatás, társasozás követett kifáradásig.
Szeptember 29.
Vasárnap reggeli után Farkasgyepűre indultunk. Az őszi időjárás előcsalogatta a különböző ehető, és látványban mutatós gombákat. A rövidített túrán résztvevők az odafelé vezető útját a Köves-patak kanyargó medre többször keresztezte, melyen át kellett kelnünk. A Csurgó-kútnál gyönyörködhettünk az apró, de hangulatos vízesésben, ahol különböző fajtájú páfrányok tették még szebbé a környéket. E látványok után Farkasgyepűre tértünk vissza. A mi megtett utunk 9.4 km volt, 146 m szintkülönbséggel.
A hosszabb távon haladók (10 fő) először a Csurgó-forrást és annak vízesését keresték fel, majd rövid pihenő után a Köves-patak átkelései jelentettek izgalmat. Később a Polányi-Mánc-hegy oldalában kapaszkodtunk fel, és értünk fel a már ismert Ödön-forrás melletti pihenőhöz. Ebédidő után változatos terepen előbb ismét a Köves patakon, később a Bittva-patakon kellett jó párszor átkelnünk. Az utolsó átkelés volt a legnehezebb, el is töltöttünk vele annyi időt, hogy ne érjük el a tervezett buszt Farkasgyepű irányába. Sebaj, a napsütésben jól elvoltunk Bakonyjákó szép közterén. Utunk 16,2 km volt, 259/358 m szinttel.
Vacsoránk székelykáposzta volt, amit jóízűen elfogyasztottunk. Vacsora után mindenki megtalálta a számára megfelelő beszélgetést, játékot. Akit vonzott a csocsó, abban is kipróbálhatta magát. Előkerült H. Jani gitárja is, jó hangulatban telt az este.
Szeptember 30.
Utolsó napon összecsomagoltunk, majd a reggeli után elhagytuk szállásunkat. A kapun kikísérve vendéglátónk felszeletelt almával vett tőlünk búcsút. Németbányára utaztunk, a parkolóban különváltunk, elköszöntek egymástól a hosszú és rövid túrások. A rövidített útvonalon utunk a Hajszabarnai Pénz-lik mellett haladt, ami egy lezárt barlang, számos védett denevér faj szálláshelye. A piros kereszt jelzésen visszatértünk Németbányára. A túratáv 8,5 km, 170 m szintkülönbség. A rövid túrán résztvevők ezzel befejezték a túrát, és hazafelé indultak.
A hosszabb távra már csak heten maradtunk. Németbányát egy jó kis emelkedővel déli irányban hagytuk el. Az emelkedő túlsó oldalán napsütésben csillogott a Pisztrángos tó. Félig megkerültük a tavat, aztán emelkedők, lejtők következtek, majd részben a Savanyú-árokban haladva értünk a Szénpajta-pihenőhelyhez. Innen előbb Csehbánya felé gyalogoltunk, majd a K+ jelzésen az OKT-t értük el. Itt a volt Pénzesgyőr – Királykapu – Franciavágás kisvasút útvonalán haladtunk majd 3 km-t, és értünk megint Szénpajta-pihenőhöz. Ezután már javarészt ereszkedve értünk vissza a kocsikhoz. Távunk adatai: 13,5 km, 267 m szint.
Élményekben gazdag napokban volt részünk, és az idő is kedvezett nekünk. A beszámolót – a hosszabb túrák kivételével – U. Zsuzsa írta, a maradékot és a képeket N. Béla írta, ill. készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Zeneakadémia-látogatás
Notter Béla, 2024. szeptember 24. 10.32Szeptember 22-én vasárnap 14:00 órai kezdéssel 15-en hallgattuk az idegenvezető előadását a Zeneakadémián. Láthattuk a földszinti és emeleti előcsarnok pompáját, a Körösfői-Kriesch Aladár nevéhez fűződő freskókat, aki egyébként a gödöllői művészkör vezetője volt. A Nagytermet, a Solti György világhírű karmesterről elnevezett Kistermet. Az idegenvezető bevezetőjében elmondta, hogy az épület a maga korában egyedülálló volt, Magyarországon kevésbé ismert technológiával épült: az alapozás, az összes födém és a Nagyterem erkélyei is vasbetonból készültek. Tervezői pályázat nélkül kapták meg a megbízást Giergl Kálmán és Korb Flóris közkedvelt befutott fiatal építészek. Az épület felfelé 5 szintes, lefelé pedig 3. Itt helyezkednek el a kiszolgáló helyiségek, javító műhelyek, raktárak, stb. A padló és falburkolat munkáit a Zsolnay cég kapta meg, az ólomüveg és mozaikok készítését pedig Róth Miksa. Az épületet 1907-ben adták át, Erkel Ferenc lett az igazgatója, Liszt Ferenc pedig az elnöke. Ő volt az, aki létrehozta a szóló zongora koncert műfaját.
A II. világháborúban erősen megrongálódott a Nagy- és Kisterem, a felújítás alkalmával nagyon megváltozott az összhatás. A falakat az alsó rétegig visszakaparták és vöröses-barna színre festették, a barna faburkolat is visszakapta eredeti fekete-arany színét. Ugyanakkor a székek szöveteit kellett újra gyártani eredeti technológiával mivel a tisztításukkor az anyag szétfoszlott.Megújult a Nagyterem akusztikája, a széthordott orgonasípokat pótolni kellett. A próbaterem világítástechnikáját modernizálták. A látogatás végül egy kis koncerttel fejeződött be: fuvolán Pintér Anna játszott, zongorán Kovács Luca kísérte. A belépőjegyekhez az ITK 13.000 Ft-tal járult hozzá. Ezután már az ünneplés volt hátra a közeli étteremben.
A beszámolót D. Éva írta, a csoportképet egy pincérnő, a többi képet N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Körtvélyesi-kilátó, Vitányvár
Notter Béla, 2024. szeptember 9. 07.152024.09.07-én busszal indultunk a Vértesbe. Talán az ősznek nem nevezhető szokatlan meleg miatt, a vártnál kevesebb fő jelentkezett a túrára. Tatabánya határából, a XI/A akna parkolóból indultunk a Medvehagyma-tanösvényen keresztül. Elképzeltük a tavasszal zöldellő medvehagyma erdő látványát, illatát. Sajnos ilyenkor nyoma sincs az egésznek. A tanösvényen, majd ezt követően a Körtvélyesi-kilátóig együtt haladt az útvonalunk a hosszabb szakaszon résztvevőkkel. A kilátóból – bár kissé párás volt a levegő - remek panoráma nyílt Tatabányára és a környék településeire, a szomszédos hegyekre. Mi, a könnyített útvonal résztvevői visszafelé indulva, az eredeti tervhez képest egy kitérőt tettünk a Mária-szakadékba, ami a Vértes egy igen látványos szurdoka. A szépsége mellett igen veszélyes is. Egy szakadékkal tarkított részében, egyik túratársunk kulacsa a szakadék mélyén landolt. Szerencsére egy vállalkozó bátor társuknak sikerült felhozni. Köszönet érte. Utunk a Körtvélyesi erdei temető mellett haladt, ahol az 1800-as évektől kezdve az itt lakók és a II. Világháborúban elesettek sírja található. Kis pihenő után visszaindultunk kiinduló pontunkra, a buszhoz. Látványos, túrában volt részünk.
A hosszabb túrán résztvevők útvonala – a Mária-szakadék kivételével – a Mészáros-hegy alatti nagy rétig ugyanaz volt, mint a rövidebb távot választó túratársainké. Mi az OKT-n haladtunk tovább. Utunk legmagasabb pontját a Körtvélyesi-hegy oldalában értük el. A kék jelzést Vitányvár közelében hagytuk el, és kapaszkodtunk fel a várhoz. Minthogy az út előtt megtudtuk, hogy a várbelsőben egy kipusztult fába beköltöztek a lódarazsak, sokan nem kockáztatták meg a vár közelebbi megismerését. Páran azért bejártuk a XIII. század második felében épült várat. 4-5 darazsat láttunk, de barátságosak voltak, nem csíptek meg. A várat nyugati oldalán kerültük meg, a külső várfal tövében, de ez meglehetősen nehéz volt. Nemcsak meredeksége, hanem a forró nyárban kiszáradt növényzet miatt is. Az utolsó – már kevésbé meredek – rész helyett többen inkább visszamentek az OKT-re, majd a Z sávon haladva a pihenőhelynél találkoztunk. Egy jelzetlen, de a térképeken földútként feltüntetett úton akartuk folytatni túránkat, de az járhatatlannak bizonyult. Így a zöldön folytattuk utunkat, majd arról letérve a Vadorzó-völgyön át, és még egy kisebb emelkedőt legyűrve jutottunk vissza a buszunkhoz. Szerencsénkre egész nap kellemes túraidőnk volt.
A rövid túra beszámolóját U. Zsuzsa írta és U.ZS. monogrammal ellátott képeket is ő készítette. A többi az én „művem”.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges