Nagyszerű időt fogtunk ki szombaton a Börzsönyben. Egy kevésbé felkapott, de nagyon szép úton – javarészt a Nagy-patak völgyében – 16 km-t tettünk meg. Két vendégünkkel együtt harmincan voltunk.

Szokásos időben, 7 órakor indult a gyűjtőjárat Isaszegről. Létszámunkon meglátszott, hogy jó páran elcsábultak a nyugdíjasok Szüreti-báljára. Nagyoroszban nem tudtuk megközelíteni busszal a tervezett indulási pontot, a Drégelyvár vasúti megállót, így kicsit hosszabb lett az útvonalunk. Fél kilenc után indultunk Nagyoroszi központjából. A vasúti síneken való átkelés után jó nagy sár fogadott, féltünk, hogy így lesz ez az egész úton - szerencsére csalódtunk. Jó 200 méter emelkedéssel kezdődött az út a Kővágó-hegy oldalában, míg egy kereszteződéshez nem értünk. Innen 11-en egy kitérőt tettek a pár száz méterre lévő Drégelyvárhoz, főképp azok, akik még nem jártak ott. Borókás-rét után mellénk csatlakozott a Nagy-völgy-patak, ezután már végig mellette haladtunk. A volt Deszkáspuszta, helyén egy pihenőt és egy kopjafát létesítettek Orosz János hivatásos vadász emlékére. Itt még nem, de nemsokára megálltunk, hogy bevárjuk azokat, akik felmentek a Drégelyvárba. Csak pár perc volt az egész. Jó fotótémák adódtak a patakmederbe besütő nap, egy kis békalencsés tó képében. Az Oszlopó-forrás – melyet dr. Korányi Frigyes emlékére állítottak 1931-ben - vizét megkóstoltuk. Itt is van kiépített pihenő, de mi elmentünk még a következőig, a Kalakocs-pataki pihenőig. Itt ebédidőt tartottunk. Továbbmenve egyre alacsonyabbak lettek a patakmedret kísérő dombok. Nemsokára beértünk Bernecebarátiba, ahol nagy örömünkre szüreti felvonulásba csöppentünk. Örömünk csak akkor csökkent, mikor kiderült, hogy buszunk sehol sem tudja kikerülni a felvonulókat, akik többször megálltak egy-egy táncra, betyár-versenyre. Egy órát vesztettünk, de ácsorogtunk már ennél jóval kellemetlenebb helyen is, például dugóban az autósztrádán.

 

Egy tavalyról elmaradt túrát pótoltunk múlt héten. Egy hetet töltöttünk javarészt túrázással a Cseh Köztársaság déli részén. Heten voltunk és a városnézéseket, vár- és kastélylátogatásokat nem számítva összesen 72 km-t gyalogoltunk 1898 méter szintkülönbséggel az öt túranapon. A túráról vetítéssel egybekötött élménybeszámolót 2022.01.22-én tartok, ezért itt csak röviden ismertetem az utat.

09.06. (hétfő).

6 órakor indultunk, és csak szükséges megállókat tartva 11 órára értünk Havraniky-be, ahová szállást foglaltam. Kipakoltunk, és kocsival átmentünk Popice-be, ahonnan kezdődött a túránk. Először a Sealsfieldúv-kilátóhoz gyalogoltunk fel, ahonnan szép kilátás nyílt a Dyje-folyó szurdokára. Változatos terepen értünk le a felduzzasztott folyóhoz, amely mentén Znojmo-ba értünk. Innen egy másik kilátópontra kapaszkodtunk fel, majd még egy emelkedő következett, aztán javarészt szőlők között értünk Popice-be. Eddig az út 12,5 km volt, 314 m szinttel. A faluban egy étteremben megvacsoráztunk, aztán szálláshelyünkre autóztunk.

09.07. (kedd)

Reggeli után kocsival Čižovba mentünk, leparkoltunk. A kis települést elhagyva először egy volt vasfüggöny-szakaszt láthattunk. A következő látnivaló a Hardegg-kilátó volt még cseh területen. Aztán átkeltünk a Dyje-folyó (Ausztriában Thaya-nak hívják) hídján, egyúttal a határon is. Hardegg egy nagyon aranyos kisváros, fő ékessége a faluban fekvő középkori vár. Van egy olyan körút, mely a várat körbevevő magaslatokon halad, így minden oldalról meg lehet azt ismerni. Természetesen végigjártuk ezt. Čižov-ba visszamenet egy darabig a Dyje mellett haladtunk, aztán enyhén, de végig emelkedett az út. A gyalogút 13 km volt, 437 m szintkülönbséggel. Mielőtt visszamentünk volna szállásunkra, egy kétórás városnézést tartottunk Znojmo-ban.

09.08. (szerda)

Kocsival Znojmo-ba, a Muzeum motorizmu parkolójába hajtottunk. Innen elég erős emelkedővel felértünk a znojmoi várba, ahol előző nap is jártunk. Innen leereszkedve beértünk a Granicky-patak völgyébe. A kellemes árnyas út tele volt faszobrokkal, sőt még berendezve ott állt Piroska nagymamájának háza is. Nagyjából Mašovice faluig emelkedett még az út. Lejtmenetben kis kitérőt tettünk az Andélský-malomig és tóig. Közelítve a Dyje-völgyhöz, nagyszerű kilátás volt a Kralúv stalec-ről, majd Znojmo felé haladva volt még egy pár.  Egy kapaszkodó után Hradišté-be értünk, ahol megnéztük a keresztes kolostort és templomot (ez utóbbit most újítják fel). Még egy erős lejtő következett, és visszaértünk a kocsikhoz a parkolóba. Napi távunk 15 km volt 448 m szinttel.

09.09. (csütörtök)

Összepakoltunk és elhagytuk szállásunkat. Ezen a napon nem túráztunk, hanem várakat, és Csehország talán legszebb kisvárosát néztük meg. Először Vranov-ba autóztunk. Parkolás után felgyalogolunk a várba. A 9:20-kor kezdődő tárlatvezetésen végigjártuk a kastély reprezentációs termeit. Megint autóztunk egyet, és a szintén Dyje-folyó mellett lévő Bitov várához mentünk. Ebédidőben értünk oda, de a várbelsőt, és egy-két időszakos kiállítást meg tudtunk nézni. Ezután még elsétáltunk egy kilátóhelyhez, ahonnan az egész vár látszott. Megint kétórás autózás következett, így értünk Česky Krumlovba, ahol Laci idegenvezetésével bejárjuk a kisvárost. Mindenkinek nagyon tetszett a Moldva-folyó kanyarulataiban fekvő vár, és a belváros. Már csak az újabb szálláshelyünkre kellett elmennünk, hogy ágyikóhoz és vacsorához juthassunk.

09.10. (péntek)

Kocsival Frymburk-ba, majd a 9 órás komppal Frýdava-ba mentünk. A Vitkuv-vár (1035 m) majdnem teljesen a gyalogút közepén fekszik, így odafelé végig emelkedett, visszafelé pedig lejtett az út. Közben kétszer is érintettük Sv.Tomaš települést. Jó időzítve alig pár percet kellett várnunk a kompra. Ez az út volt a héten a leghosszabb: 16 km 374 m szintkülönbséggel.

09.11. (szombat)

Nová Pec közelében lévő Láz-ba kocsikáztunk. Parkolás után egy emelkedőn a Schwarzenberg-csatorna mellé értünk. A csatorna a XVIII. század végén épült, és elsődleges funkciója a faúsztatás volt. A későbbi fejlesztéseknek köszönhetően a Bajor-erdőtől a csatorna, a Große Mühl folyó és a Duna közvetítésével a fában gazdag Böhmerwald/Šumava-ból úsztatták le a méteresre vágott fákat Bécsig. Mi is a csatorna mellett gyalogoltunk a Hut’ský-patakig. Itt pihenőt tartottunk, majd meglehetősen meredek úton a S jelzésig kapaszkodtunk. Innen már könnyű volt az út vissza Láz-ig. Táv: 15,5 km, 325 méteres szintkülönbséggel.

09.12. (vasárnap)

Összepakoltunk, reggeliztünk és indultunk megszakításokkal hazafelé.  Először Česky Krumlov-ban álltunk meg, hogy a feleslegesnek bizonyuló koronáinkat elköltsük. Ausztriában Bécs közelében tartottunk rövid pihenőt, majd a Morva-folyó közelében lévő Schlosshof kastélyt kerestük fel. A belépésnél kérték az Uniós Covid Igazolványt. Akinél véletlenül nem volt, azt ingyenesen letesztelték. A hatalmas területen fekvő kastély és kertje, gazdasági épületei közül leglátványosabb a barokk kert volt sok terasszal, szökőkúttal, gyönyörű fákkal, virágokkal. Még egy látnivalót néztünk meg, a közelben lévő Niederweiden-kastélyt. Ez már korántsem volt olyan látványos, mint az előbbi. Öt órakor indultunk el most már tényleg haza.

 

Ez évi kulturális programjaink közül ezúttal Budán jártunk és egy irodalmi kötődésű természetvédelmi területet, valamint egy múzeumot jártunk be. Az Éva szervezte programon húszan voltunk.

Különböző tömegközlekedési eszközökkel értünk a Svábhegyen lévő Jókai-kerthez 11 óra előtt. Jókai Mór 1853-ban vásárolta az akkor kőbányának használt 2 holdas földet, amit rengeteg termőföld odaszállításával teraszos kertté alakíttatott. Fontos része volt a kertnek a szőlőültetvény. Ehhez tartozott a présház, ami a mai napig áll (a villa sajnos megsemmisült). A présházban alakították ki a Jókai-emlékszobát, ahol a híres író személyes tárgyai láthatók. A kertről, présházról a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa mesélt nekünk. Ezután végigsétáltunk a kerten, megnéztük a rózsakertet, a szőlőt - itt neves borászok segítségével visszaállították abból a háromfajta szőlőből álló ültetvényt, amiből az író készítette „karcos” borát. A kert egyes pontjairól szép kilátás nyílt a fővárosra.

A Jókai-kert megtekintése után lesétáltunk a két kilométerre lévő Bajor Gizi Színészmúzeumba. A múzeum Bajor Gizi halálának első évfordulóján, 1952-ben nyílt meg Gobbi Hilda kezdeményezésére, akkor még csak pár teremben. Most az emelet a Kulisszák között című állandó kiállításnak ad teret, bemutatva a színházi alkotófolyamatot sok képpel, relikviával, makettel. Az egyik termet olvasópróba helyszínének alakították ki, a végén lévő kis színpad pedig rendelkező- és emlékpróbákra utal. Nagyon sok szépet láttunk, de legnagyobb élmény idegenvezetőnk mindentudása és figyelmessége, lelkesedése volt. Ezt követően a földszinti kiállítást néztük meg, amely Róna Viktor életpályáját mutatta be. Több mint három órát töltöttünk el a múzeumban, majd hazautaztunk.

 

Múlt szombaton úgy túráztunk a Velencei-hegységben, hogy az út végére hűvös pinceelőtérben finom falatok és borkóstoló is várt ránk. 32-en voltunk, a főtáv 12,1 km hosszú volt 197 méter szintkülönbséggel.

Utazás során sajnos egy nagy dugóba keveredtünk, ezért csúszott némileg a program. Negyed tízre azért így is odaértünk túránk indulási pontjára, a Diós-árok végéhez. Rövid ideig aszfaltozott volt az út, de hamarosan jobbra letértünk róla. Inkább szőlők és gyümölcsösök között haladtunk, aztán egy újabb emelkedő és egy nagy kaszáló végén felértünk utunk legmagasabb pontjára, amely a János hegyen van. Volt itt egy elhagyott pince, és egy jó nagy fa árnyékkal. Ezután pár kisebb emelkedőt leszámítva lejtett az út. Több helyről is szép kilátásunk volt a Vértesre. Lovasberény előtt volt egy látványos mélyút is. Sajnos a faluban már kevesebb árnyékos hely akadt, pedig egyre melegebb lett az idő.

Lovasberényben hatalmas parkban található a Cziráky-kastély, és a hozzátartozó kápolna. Sajnos eléggé lepusztult állapotban leledzik, szerencsére a tető már elkészült, így legalább remény van rá, hogy nem omlik össze magától. A kastély a falu tulajdonában van, de olyan irdatlan mennyiségű pénzük – amibe a felújítás kerülne – nincsen. Azért már belül is meg lehet nézni, hogy állnak a munkálatok. Nem messze a kastélytól a magyar-német katonai temető található.

Jó félórát eltöltöttünk nézgelődéssel, pihenéssel, étkezéssel aztán indultunk most már a pincészet felé. A Kossuth L. utcán indultunk, amely a – váci katedrálisra hasonlító - katolikus templomig térszerűen széles. Később átkeltünk a Rovákja-patakon, majd a használaton kívüli vasút pályán. Innentől már inkább árnyékos úton haladtunk. 1 óra után értünk a pincészetbe, ahol pálinka képében fogadóital, finom házi füstöltáruk, többféle (fehér-, rozé- és vörös) bor kóstolása volt a "munkánk". Jobb kedvvel távoztunk, mint ahogy megérkeztünk.