Szeptember 29-én szép őszi  reggelen, 7 autóval 27 en indultunk a négynapos Bükki túrára. A 21-es út Mátravidéki erőmű leágazásánál találkoztunk, majd közösen Mályinkára mentünk, ahonnan az első napi túránk indult.

Szept. 29.

A Csondró-patak mentén haladtunk, kidőlt fák akadályozták utunkat. Az Ámor-forrás, Hollókő-lápa után a Mária forrásnál megtöltöttük üvegünket, pihentünk. Később jó darabon a Baróc-patak mellett gyalogoltunk. A Vár völgyből hosszú séta után a Begyeleg-kilátóhoz kapaszkodtunk fel, ahonnan – bár le volt zárva – szép panoráma tárult elénk. Egy ideig együtt mentünk a rövid túrasokkal, majd szétválva ők visszatértek Mályinkára.

A túra befejeztével Bánhorvátiba autóztunk, a Bánvölgye-vendégházban elfoglaltuk szállásunkat, ami egy lankás rét közepén volt, gyönyörű tájjal, legelésző lovakkal, távolabb körbevéve hegyekkel. A vendéglátók kedvesen fogadtak, családias hangulat alakult ki. A vacsorát (vegyes sült tálat), mindenki örömmel fogyasztotta. Vacsora után beszélgetés, társasozás, majd jó pihenés következett.

Szept.30.

A reggeli után útra keltünk. A tervezett második és harmadik napi túránkat meg kellett cserélni, mert a reggeli indulás után szembesültünk Mályinka határában, hogy a Diósgyőr Rally miatt az utat lezárták. Ezért visszafordultunk, és Tardonára utaztunk. A Szállás-völgyből indultunk, majd a piros háromszög jelzésen egy pazar kilátóhelyre jutottunk, és gyönyörködtünk a panorámában. Továbbindulva átkeltünk a Tardona-patakon, majd a Buzgó-kőnél csodálatos helyen fogyasztottuk el az ebédünket. A visszafelé vezető út elég csalános szakaszon haladt, a rövidnadrágosok lába sokáig sajgott a csaláncsípések miatt –szederinda is volt bőven. Este a szálláson finom vacsora várt, sült kacsacomb párolt káposztával, burgonyával. Késő estig társasozunk, beszélgettünk.

Okt.01.

A reggeli után Miskolcra, a Csanyik -völgybe utaztunk nagy kitérővel, mivel a többnapos rally miatt a lillafüredi út délelőtt még zárva volt. A Csanyik-völgyből kiérve, a Király-kútnál haladtunk el, majd barlangok sorozata kezdődött. Elsőként a háromszög alakú bejáratú Kecske-lyukat kerestük fel, ami denevérek búvóhelye, de a sötétség ellenére bemerészkedtünk mi is egy kicsit. Ezután a Büdös-pest barlang volt látható. Kevesen felmerészkedtek az igen meredek oldalon, hogy közelebbről láthassák, de a neve alapján többeknek nem volt csábító. A következő barlang az Udvar-kő-barlang, amit Dante poklának is neveznek. Ez egy mélyben elhelyezkedő víznyelő barlang volt. A Csókás-réten megebédeltünk, majd elindultunk visszafelé. A Lencsés- nyergen végig haladva, a Szeleta-barlanghoz értünk, ami Magyarország legjelentősebb őskori barlangi lelőhelye. Innen a magasból kitekintve, a Lillafüredi Palotaszállót is lehetett látni, szép környezetével együtt. Megpihentünk kicsit, majd visszatértünk a Csanyik-völgybe, ahol már vártak az autók sofőrjei a hazautazáshoz. A vacsora idejére mindenki megérkezett, a finom babgulyás és rétes gyorsan elfogyott az asztalról.

Okt.02.

Az utolsó túranapunkon összepakoltunk, majd reggeli után Hangonyba mentünk. A túratársaság kicsit átrendeződött, alkalmazkodva a kocsik sofőrjeihez, így az eddigieknél is többen a rövid túrán vettek részt. Az előző napokkal ellentétben – amikor mindig egy helyről indult a két útvonal -, most a rövidebb túra a Hangonyi-tótól rajtolt. Ez egy csodás tájban elhelyezkedő horgásztó, ami közelről már kevésbé volt szépnek mondható. Zöld algával borított, nehezen elképzelhető a halak élete az algaréteg alatt. A tavat megkerültük a Vermes-völgyön át. Volt egy igen nagy emelkedő is, homokkő lépcsőzettel az út végén. Utunk során sokféle gombával találkoztunk itt, csakúgy mint az egész bükki túra alatt. A tóhoz visszatérve a bükki túránk befejeződött.

A hosszabb túra Hangonyból indult, kb. 5 km-en át alig emelkedett, aztán bepótolta az összes lemaradását. A Mihály-völgyi nyeregnél értük el a szlovák határt. Ezután az Északi Zöldön haladva hosszan hullámvasutaztunk az Őz-nyereg, Birinyivár, Pogányvár (és pár névtelen csúcs) érintésével. Pogányvár egy nagyon látványos homokkő-fal. A gerincről leereszkedve majdnem a faluig szép zöld mezőkön haladtunk.

A rövidebb és hosszabb út hossza és szintje a következőképpen alakult:

1. nap: 9,5 km, 348 m és 12,7 km, 514 m

2. nap: 9,8 km, 350 m és 14,4 km, 586 m

3. nap: 11,2 km, 391 m és 15,8 km, 517 m

4. nap: 9,3 km, 262 m és 14 km, 502 m.



Élményekben gazdag négy napot nyugtázhatunk.

Szöveg: U. Zsuzsa és N. Béla, kép: N. Béla

 

A Dél-Dunántúli Piros túramozgalom utolsó szakaszát a Covid miatt hárman tavaly nem tudták befejezni. Ezt pótolták ők, miközben mi a nejemmel más útvonalon túrázgattunk.

Szeptember 8-ától 11-éig tartott az út, ami összesen 52 km hosszú volt 1078/905 méter szintkülönbséggel. A DDP útvonala, naponta megtett távolságok, szintkülönbségek ugyanazok voltak, mint tavaly júniusban, mikor szintén öten ezt az utat végigjártuk. Ezek megtekintése jelen honlapon itt található: https://itkisaszeg.hu/ddp-sikonda-ibafa. Most Babi (B) és Laci (L) friss élményeinek képei látható a galériában, valamint az általam készített képek külön útjainkról. Ezek a következők voltak:

Pénteken körbejártuk a Sikondai-tavat, majd a pécsi Állatkerttől indulva a Balázs-pihenő – Pintér-kert (Arborétum) – Mésztufa barlang – Francia-emlékmű - Állatkert útvonalat (összesen 7,1 km, 266 m szint). Szombaton először a Mandulás erdei tornapályán, majd Petőczpuszta környékén gyalogoltunk 10,5 km megtételével 242 m szinttel. Vasárnap Hetvehely mellett, a Sás-völgyből tettünk egy körtúrát, ez 8,7 km hosszú volt 268 méter szinttel. Az utolsó nap pedig Ibafa környékén jártunk(7 km, 172 m szint).

 

Augusztus 19-én, az előző évekhez hasonlóan kemencés napot tartottunk az Isaszegi Falumúzeum udvarán.

Kis jóindulattal 28-an vettünk részt rajta, ami igen alacsony a tagság létszámához képest. Ezért az előző évekhez képest fele mennyiségű lisztből készültek a kenyerek. A munkálatok korán, 7 órakor kezdődtek. A kemence fűtője Marci és fiú csapata volt. A dagasztást Hajnika végezte, neki is voltak segítői (pl. már az első perctől kezdve T. Ica). Az elmaradhatatlan eső most is jött, de nem zavarta meg nagyon a kenyérsütést. 11 óra felé kisültek a finom illatú pityókás kenyerek. Vert kenyerek készültek, de nem kellett nagyon verni, mert nem égett meg a kérge. Pont így volt finom. Mire  az evéshez készülődtünk, kisütött a nap is. A  ropogós kenyérhez, friss tepertő dukált, hozzá meg finom hazai zöldségek. Tömérdek paradicsom, paprika, uborka gyűlt össze, akár egy lecsót is főzhettünk volna még belőle. Voltak finom sütemények, hozzá többfajta bor, amit a házigazda kínálgatott a társaságnak. Sajnos többen idejekorán távoztak, de a többiek hosszasan elbeszélgettek, így az előkészített gitárok nem kerültek sorra.

Köszönet a Falumúzeumnak, hogy helyet és kemencét biztosított számunkra, valamint mindazoknak, akik a munkájukkal (elsősorban Hajninak és Marcinak) és részvételükkel hozzájárultak a nap sikeres hangulatához.

Szöveg: U. Zsuzsa, kép: N. Béla



 

Július elsején a Gerecsében túráztunk 2 vendégünkkel együtt 26-an. Most is két táv között lehetett választani, melyek 15 és 9 km-esek voltak.

Vonattal utaztunk egy átszállással Vértesszőlősre. Itt mindjárt szétvált a két táv útvonala. A rövidebb túrát választok (5 fő) előbb a Vértesszőlősi-tavak, majd az Által-éri ülepítő után érték el a tatai Öreg-tavat és a várost. Szerencséjükre itt épp a Víz, Zene, Virág Fesztivál zajlott, így bőven akadt látnivaló a gyaloglás után.

A hosszabb táv résztvevői a Múzeum utcán folyamatosan emelkedve hagyták el a települést. Hosszan mentünk az út jobb oldalán levendula-ágyások mellett, bal oldalt pedig a Szabadidő-park és a Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlősi Bemutatóhelye látható, ahol megtalálták Samu koponyájának egy részét, a vértesszőlősi előembert. A múzeum kerítése mellett vezetett az utunk, előbb gabonatábla, majd végre árnyas erdő következett. Egy órai gyaloglás után (mindvégig emelkedőn) pihenőt tartottunk. Folytatva utunkat továbbra is felfelé mentünk, de ahol meredekebb lett volna a hegyoldal, ott szerpentinezve haladt az út. Így értünk fel a Szent Péter rotundához. Ma már csak romja látható a XIII-XVI. században itt állott körtemplomnak és a hozzáépített csontkápolnának. Jól kiépített pihenőhely is van itt, ki is próbáltuk.

Még egy pár méter emelkedő, és elértük utunk legmagasabb pontját (429 m). A lefelé vezető út erdei része változatos, helyenként vadregényes volt. Az erdőből kiérve Bajba értünk (és nem kerültünk). Itt ki-ki fagylalttal, üdítővel, sörrel oltotta szomját. Tata, Tóvároskert vasúti megállónál ketten befejezték a túrát, és hazautaztak. A többiek az Angol Park keleti részén, a Cseke tó, majd a temető mellett elhaladva jutottak a Tata vasútállomásra. A végén kicsit bele kellett húzni, hogy elérjük a kinézett vonatot. Ez a hosszabb út 15,2 km hosszú volt, 253/341 m szintkülönbséggel.