Ebben az évben új túramozgalom teljesítésébe kezdtünk, ez pedig a Balaton-felvidéki kéktúra. Ennek egy részét egy háromnapos utunkon 2010-ben már bejártuk. Most nyolcan voltunk, négy nap alatt 60 km-t tettünk meg 1700 m szintkülönbséggel.

04.14. péntek

A túra indulópontjára, Pétfürdőre vonattal és kocsival utaztunk. A reggeli eső kitartott egész nap, meg se izzadtunk a maximum 8 fokos „melegben”. Pétfürdőt elhagyva a táj változatossá vált, mészköves talajon sár se volt. Hegyeknek hívják, de inkább dombokon haladtunk, olyan nevűeken, mint Sukori-, és Mogyorós-hegy. A napi túra legutálatosabb része ott volt, ahol az erdőszéli turistautat kapzsi földtulajdonosok beszántották és bevetették. Itt sárban kellett csúszkálnunk mintegy 2,5 km-t. Királyszentistván után ismét változatos tájon haladtunk szemet gyönyörködtető virágok között. A napi adagunk 14,7 m volt 284/385 m szintkülönbséggel. Litérről Szentkirályszabadjára utaztunk, ahol szálláshelyünket elfoglalva vacsorát hozattunk Balatonalmádiból.

04.15. szombat

Reggeli után busszal visszautaztunk Litérre, oda, ahol előző nap befejeztük a túrát. Hamarosan a falu Közparkjához jutottunk, ami egy elhagyott kőbánya újrahasznosítása szabadtéri színpaddal, kemencével, pihenőpadokkal. Ezután jobbra lenn a Bendola-patak által táplált tavat láttuk. Elkezdett emelkedni az út fel a Nyerges-hegyre, miközben esett az eső is, de már nem olyan intenzitással, mint előző nap. Fenn pihenőt tartottunk. Továbbiakban egy bicikliseknek is kialakított újabb pihenőhöz jutottunk, itt voltak a térkép szerint a Római-villák, bár mi ezt nem láttuk. A Rom-kúti völgy következett, majd a Megye-hegy oldalában jutottunk Almádi közelébe, a Malom-völgybe. Itt a völgyben maradva, de kék jelzést elhagyva Szentkirályszabadja felé indultunk. Kis kitérővel felmásztunk a jó meredek Ember-sziklára, a szép kilátás kedvéért. Begyalogolva szállásunkra ismét vacsora és beszélgetés volt a program. Ezen a napon 13,8 km-t tettünk meg 400/345 m szinttel, miközben a nap második felében már többször a nap is kisütött.

04.16. vasárnap

Szállásunkról indulva az első 4 km alatt szőlők, kisebb erdőszakaszok, gazdasági épületek között inkább kicsit lefelé ereszkedtünk. Ezután következett egy jó kis emelkedő, melynek végén a Felső-hegyi geodéziai toronynál kötöttünk ki. A meglepően jó állapotban lévő, és szokásosan jó nagy fokokkal rendelkező lépcsőn felérve a Balaton teljes keleti része látszott. Tovább Alsóörs felé haladva egy kitérőt tettünk a Csere-hegyi kilátóhoz. A remek kilátáson felül itt egy több épületből álló komplexum is található információs táblákkal, galériával. Következő megállónkat – a Vöröskő-bányát - egy kitérő végén értük el. Az itt bányászott vörös homokkőből épült pl. a Csere-hegyi kilátó is. Alsóörsre beérve pihenőt tartottunk egy kocsmánál. Lovason és részben Paloznakon át, sok-sok szép szőlő, épület - köztük a Pongrácz-kastély – között a Csákány-hegyhez jutottunk. Ennek a tetején van a Csákány-hegyi (korábban Endrődi) kilátó. Aki felkapaszkodott rá, nem csalódhatott a kilátásban. Leereszkedtünk Csopakra, és a Csonkatoronynál buszra szálltunk. Ez volt a négy nap legnehezebbike, 18 km mellett 537/633 m szintkülönbséggel szép tavasz időben. Veszprémi átszállással szállásunkra értünk.

04.17. hétfő

Csopakra buszoztunk, onnan folytattuk gyalogtúránkat. Az Öreg-hegy fennsíkszerű részére 80 m-es emelkedőn lehet feljutni. Itt csodálatos paloták, és felháborító természetrombolás is tetten érhető (turistautak elzárásával, hegybontással, nyitott árkú építési területekkel). Nem kis emelkedővel lehet feljutni a Péter-hegy tetejére. Onnan az út levezet a Koloska-völgybe, aztán megint fel a Tamás-hegyre. Itt áll a Jókai-kilátóra, melyre természetesen felkapaszkodtunk. Alattunk Balatonfüred, mögötte a Tihanyi-félsziget nagyszerű látvány. Füred Ófalun át vezet tovább a kék jelzés. A Papsokai templomromnál pihenőt tartottunk, ezután a túra utolsó szakasza következett a tótvázsonyi aszfaltútig, benne az Evetes-völgy. 13,1 km-t mentünk, 485/399 m szintkülönbséggel döntően napsütésben. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.

A képeket Babi (B) és én készítettük.

 

Március 25-én  kulturális program keretében Budapestre a Füvészkertbe és a Pénzmúzeumba látogattunk el, amit Dalmi Évi szervezett. 22 fő vett részt rajta.

A Keleti pályaudvaron találkoztunk, onnan villamossal, majd rövid sétával jutottunk el a Füvészkertbe.

Utunk a Ludovika téren keresztül, a Természettudományi múzeum mellett haladt, ahol az út mentén hatalmas, különböző összetételű ásványi kőtömbök voltak kiállítva.

A Füvészkert hallatán, talán mindannyiunknak a Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk c. regénye jut  elsőként eszébe, aminek cselekménye a Füvészkertben és környékén játszódik.

Eredetileg a Festetics család tulajdonában levő területen kapott helyet  a kert, ami Magyarország első botanikus kertje.  Ma az ELTE gondozásában van. A kertben 150 évnél idősebb páfrányfenyők élnek, köztük bújik meg  a  Festetics villa, ami mára felújításra szorulna. A kertben és a  Pálmaházban  több ezer fajta növény található.

A Pálmaház egy neogótikus stílusú, műemlékvédelem alatt álló épület, miben  különleges növényeket, hatalmas pálmákat csodálhattunk meg. Köztük az éppen virágzó banánfát, rajta a növekvő kis termésekkel. Láthattunk még itt különböző orchidea fajokat, broméliákat, páfrányokat, látványuk lenyűgöző volt.

A Viktória ház, a trópusi vízinövények háza, ahol többek között hatalmas tálcára emlékeztető levelű tündérrózsa is található. Egy mási üvegházban a kaktuszok, pozsgások sokaságát csodálhattuk. A kertben kiérve, már nyiladoztak a tavaszi virágok, az illatosan virágzó bokrok, amik között még rövid sétát tettünk.

A szép napsütésben még tovább is időztünk volna, de indulnunk kellett a következő helyszínre.

Elgyalogoltunk a Corvin közben  lévő üzletközponthoz, elfogyasztottuk az ebédünket, majd villamossal folytattuk utunkat. Cél a Széll Kálmán téren található Pénzmúzeum és Látogatóközpont volt.

A Magyar Pénzmúzeum az egykori Postapalota székházában kapott helyet. Az épület  messziről szembetűnik reprezentatív külsejével. 1926 van épült, eklektikus- szecessziós stílusban. Mára az MNB tulajdonába került. A napokban 1 éves születésnapját ünneplő Látogatóközpontban vezető segítségével - a pénztörténeti tárlaton kívül - a pénzügy különleges, összetett világába kaptunk egy kis betekintést sokféle interaktív programmal. Láthattuk az "aranyvonatot" és megemelhettünk egy aranytömböt, aminek megsaccolhattuk  a súlyát. Készíthettünk saját tervezésű papírpénzt, fabatkát, aminek az értékét a saját képmásunk adta, különben egy fabatkát sem érne. Akit jobban érdekel a pénz világa, egésznapos programot is csinálhat itt. Sajnos nekünk befejeződött a tárlatvezetés után a közös program, és külön-külön folytattuk utunkat tovább. Ki még időzött egy kicsit Budapesten, ki sietett a buszra, vonatra.

Tartalmas, szép napot nyugtázhattunk megint, köszönet Évának ezért.

Beszámoló: Urbán Zsuzsa, képek: Notter Béla



 

Február 4-én egy szép túrát tettünk a Budai-hegységben. A mostani útvonal egy-egy szakaszát már korábban is bejártuk – köszönhetően a hegység közelségének -, de így egybe még soha. Szerencsére csak a kishitűeket sikerült elijesztenie a meteorológiának, így 33-an vettünk részt rajta.

Szépjuhászné buszmegállótól indultunk havas tájon. A hó kitartott nagyjából Csillebércig, de a hegység déli oldalán már csak kis foltokban volt. A szél az út elején volt erős, főleg a János-hegyi kilátó nyílt placcán, de később sokat csendesedett, és a zárt erdőkben szinte már nem is érezte az ember. Az út a Pozsonyi-hegyen át folyamatosan emelkedett János-hegyig. Ott sokan felmásztunk az Erzsébet-kilátó különböző magasságú kilátóteraszáig. Nagyon ritkán van ilyen pompás kilátás, a lehűlés és a szél kitisztította a levegőt. A legtetejére – ide már csak Lacival mentünk fel – tényleg nagyon erős volt a szél, tetejébe a lépcső is lefagyott a behordott hótól.

A kilátó szélárnyékos oldalán megpihentünk, aki éhes volt, evett valamit. Utunk során a Libegőnél jelzést váltottunk: az eddig piros helyett K tanösvényen mentünk tovább Anna-rétig. Itt irány váltottunk, délnyugat felé különböző jelzésen Makkosmáriáig gyalogoltunk. A templom nyitva volt, meg lehetett nézni. Itt is tartottunk pihenőt, majd elindulva a Budaörsi-hegy oldalában ismét emelkedett az út. Csillebérc közelében elvált a hosszabb és rövidebb táv. Nagy meglepetésemre a hosszabb távra már csak 12-en maradtunk.  Volt egy rövid út is, ezen nem indult senki. A középső táv – melyet H. Jani vezetett – 7,5 km hosszú volt 314/286 m szintkülönbséggel.

Budaörs felé javarészt megint a piros jelzésen haladtunk. Az eddigi útviszonyok rosszabbak lettek, mert ezen a déli oldalon a szikrázó napsütés gyorsan olvasztotta a havat, és csurgott le a kocsiúton, melyen mi is haladtunk. Budaörs első házánál egy kis tisztáson ebédeltünk, majd folytattuk utunkat. A fák közül kiérve a kőfejtőnél már gyönyörű kilátás nyílt a Kő-hegyre, Budaörsre, Budapest felé Még szebb volt a kilátás, mikor felkapaszkodtunk (ide már csak öten) az Odvas-hegyre. Volt ott egy barlang is. Szélcsendes, napos időben értünk Budaörs főutcájára, ahol befejeződött túránk. A megtett táv 11,5 km lett 390/626 m szintkülönbséggel.

Az év utolsó szervezett túrája Gerecsébe vezetett bennünket részben az OKT útvonalán. Viszonylag szép számmal (32 fő) vettünk részt rajta. A hosszabb táv 13 km hosszú volt 490/485 m szintkülönbséggel.

Isaszegről 7 órakor indulva ¾ kilencre értünk Tokodra. A házakat elhagyva már láttuk első hegyünket, ami ránk várt. Ez a Hegyes-kő volt. El lehetett menni alatta is (az OKT is így tett), így csak páran kapaszkodtunk fel rá. A ködös idő miatt – finoman szólva - nem volt zavartalan a kilátás, a szép fehér sziklák miatt mégis érdemes volt felmenni. Innen leereszkedve egy plató (Kis-kő) után tovább lejtett az út. Némi aszfaltút után a Tokodi-pincékhez jutottunk. Az út baloldalán több beomlott pincét láttunk a löszfalban. Ismét emelkedő kezdődött, ezúttal Mogyorósi-sziklákhoz. Több sziklatorony is található itt, egyiken egy vaskereszt is van. Ha kicsit guvasztottuk a szemünket, innen már ki lehetett venni a Duna vonalát. Pihenőt tartottunk itt, majd leérve a Kő-hegynek is nevezett szikláktól Mogyorósbányára értünk.

A Kultúrház előtt volt egy Bányász-emlékmű, és egy hatalmas bányászlámpa saválló acélból. Tőle pár méterrel arrább pedig egy vasló (talán bányaló?).. Mikor elhagytuk Mogyorósbányát, egyre világosabb lett, kétszer láttuk is a napot. Már csak egy emelkedő volt hátra, ez volt a három közül a legkisebb a Muzsla-tető oldalában. Megálltunk ebédelni, majd igazán könnyű úton besétáltunk Nyergesújfaluba.

A rövidebb túrán résztvevők A buszról Mogyorósbányán szálltak le, és onnan tették meg az utat Nyergesújfaluig. Ez a táv 6 km, 93/126 m szintkülönbséggel, de ezután még besétáltak a kisváros egy cukrászdájába.