Novemberi túránk az ország legmagasabb pontjára vezetett. Végre örvendetesen sokan voltunk, 42-en. Pedig az út elején az idő nem a legkellemesebb volt a ködnek, esőnek „köszönhetően”. A hosszabb táv 12 km–es volt, 372/760 méteres szintkülönbséggel.

7 órai indulással az Isaszeg – Gödöllő útvonalon fél tízre értünk Mátraházára. Innen indult a hosszabb és a legrövidebb út, de ez utóbbit végül senki se választotta. A középtávú túrázók busszal mentek fel Kékestető parkolójába, onnan a túra útvonala megegyezett a hosszabb távéval. Gyenge esőben indultunk, ráadásul még köd is volt. Az OKT útvonalán haladtunk - többek számára meglepően - először lefelé a Somor-patak völgyéig. Innen aztán kezdett húzósan emelkedni az út, egészen Kékestetőig. Itt bevártunk mindenkit, a csúcskőnél megejtette mindenki a kötelező fényképezést. A TV-toronyba/kilátóba abszolút értelmetlen lett volna felmenni, hiszen 100 m-nél messzebbre úgysem lehetett ellátni. Némi didergés után elindultunk lefelé, egy darabig az idevezető OKT-n, majd áttértünk a K▲ jelzésre, amin szinte Mátrafüredig haladtunk. 1,2 km-en meredekebben lejtett az út, de amikor a Csatorna-patak közelébe értünk (itt még nem volt benne víz), enyhülni kezdett. Egyre világosabb lett, már nem kellett az esőtől félnünk. Véletlenül ugyan, de egy szélesebb út elcsábított a jelzett úttól – ezt a hibát hamarosan helyrehoztuk és visszatértünk a patakvölgybe. Nagy örömünkre sok szalamandrát láttunk, ők az út kedvenc fotótémájává váltak. Már megjelentek az első üdülők, mikor az út jobb oldalán egy felduzzasztott kis tavat is láttunk, tetején méregzöld békalencsével (sajnos a fénykép nem adta vissza a valós színeket). Mátrafüred szélén egy erdei játszótér állott, melynek része volt egy vízkerék is – lányaink kis vödrökben szorgalmasan hordták fel a vizet a patakból, hogy mozgásba hozzák a kereket. Mátrafüredre érve páran betértek egy kávéra, aztán hazaindultunk.