Ausztria

Wachau

Címkék

18 fős létszámmal változatos négy napot töltöttünk az Osztrák Dunakanyarnak is nevezett Wachauban.

2024.05.13. (hétfő).

Az M1-es Harkályos pihenőhelyénél találkoztunk reggel. Onnan megpróbáltunk együtt haladni- javarészt sikertelenül. Fél tizenkettőkor tudtunk első túránkra indulni Dürnsteinből. Folyamatosan emelkedő úton - vissza-visszanézve a szép kilátás miatt – értünk fel a dürnsteini várromhoz. Ezt felfedezve a csapat nagy része indult tovább a hegyen, míg páran a könnyebbik úton visszatértek a kisvárosba, ahol számtalan látnivaló várta őket (később pedig minket is). Nekünk látványos sziklák között emelkedett az út a Fesslhüttéig. Itt megpihentünk, elemózsiáztunk, majd indultunk tovább. Egy elágazásnál lehetőség volt egy kitérőt tenni a szép kilátás kedvéért a Kanzel (Szószék) nevezetű sziklaoromhoz. Páran ezt az utat is megtettük, a többiek megvártak, majd együtt indultak lefelé a Talgradenen, ami egyenest Dürnstein városkába vezetett bennünket. Itt megnéztük a főbb látnivalókat. A könnyebb út 4 km hosszú volt 117 m szinttel, a nehezebb (Kanzellel együtt) pedig 8,6 km, 449 m szintkülönbséggel. Ezután Spitz an der Donau közelében lévő panzióba hajtottunk, ahol a szállás mellett félpanziós ellátásunk is kerekedett.

05.14. (kedd)

Reggeli után a Duna túloldalán lévő Aggsteiner Hof-ba autóztunk. Innen indult a rövidebb túra, ami Aggstein-várába vezetett, majd visszafelé némileg módosított úton ugyancsak Aggsteiner Hof-ba ért. Közben persze ott volt (mindkét távnak) az út egyik nagy látványossága, a vár bejárása. Evvel együtt a rövidebb út 5,6 km volt 391 m szinttel. Heten a hosszabb út résztvevői St. Johann im Mauerthale-ba utaztunk, innen indultunk jelzetlen utakon a Mauertalbachon felfelé. Gerichtsbergig 400 m-t emelkedett az út, közben két nagyszerű kilátóhelyen is jártunk. A másodikon (Tischwand) a sziklamászást is gyakorolhattuk. Aggstein váráig még volt két látványos sziklaformátum, de - a vár rengeteg lépcsőjét leszámítva – már lejtett az út Aggsteiner Hofig. Ez az út 9,2 km hosszú volt 548 m szintkülönbséggel. Maradt még látnivaló erre a napra is: Schönbühelben, a Duna-parton két különálló (egymástól 1 km-re lévő) sziklaszirten álló építményt (Plébánia-templom és kolostor, kastély) néztünk meg mindnyájan.

05.15. (szerda)

Kocsival az Ysperklamm-hoz utaztunk. Itt leparkoltunk és elkezdődött a túra. A Nagy-Ysper szurdokvölgy vízesései között haladtunk felfelé, miközben rengeteg fotó készült. Mikor már csökkent a völgy lejtése és elmaradtak a kisebb vízesések is, megálltunk pihenni. Közben egyeztettünk H. Janival, ki marad velünk a hosszabb úton. Nagy örömömre mindenki vállalta azt, így először mentünk végig ugyanazon az úton mindannyian. Ödteich-ig még volt egy kis emelkedő, de onnan a végig már csak lefelé ereszkedtünk. Kellemes erdei úton haladtunk, pár szép sziklát is láttunk barlangokkal. Visszaérve (a táv 9 km hosszú volt 373 m szintkülönbséggel) kocsiba ültünk, és Maria Taferl-be mentünk. Itt egy kis séta keretében megnéztük a bazilikát, a mellette lévő kolostort, és nem utolsó sorban megcsodáltuk a Dunára néző szép kilátást. Hazaútban egy parkolóból lesétáltunk a Duna-partra, így szemből láttuk az előző napon felkeresett helyeket (Schönbüheli kastély, templom és kolostor).

05.16. (csütörtök)

Összepakoltunk és reggeli után indultunk Spitz vasútállomásra, ott leparkoltunk. Innen indult ugyanis a túra. A városka főutcáján a Mauritius templom mellett elhaladva szőlőbirtokok közé értünk, majd a Rotes Tor-nál kötöttünk ki. Ezután egy kis lejtő után lehetett dönteni, ki melyik utat választja. A rövidebb visszatért Spitzbe (3 km, 107 m szint). Három fő kivételével mindenki a hosszabb utat választotta. Szerpentinezve emelkedtünk 140 métert Buschanwand kereszteződésig, innen 1,7 km-en át libikókáztunk, közben egy volt rézbánya, csodás sziklaplatók, kilátók között haladtunk a Michaelerberg oldalában. Erős lejtő után leértünk a Duna-partra, itt is a St. Michaeler erődtemplomhoz. Kívül-belül megtekintve a 987-ben épült templomot, egy aluljárón keresztül közvetlen a Duna mellett haladó sétaútra értünk, azon jutottunk vissza a kocsikhoz. Táv: 7,6 km, szintkülönbség 320 m. Ezután már csak a hazautazás (380 km) volt hátra.

 

Ausztriai túrák

Címkék

A Covid miatt már két éve halogatott utat sikerült most letudnunk. Igaz az akkori 25-ös létszám 9 főre csökkent, de így is jó volt. Összesen 46 km-t gyalogoltunk 1770 m szintkülönbséggel.

2022.08.26. (péntek).

Két kocsival utaztunk, 6 óra előtti indulással 11 órára értünk első túránk helyszínére.

Először a Myrafälle-vízeséseket jártuk végig, majd annak felduzzasztott tava mellett elhaladva kezdtünk a visszautat. A Hausstein oldalában haladva értünk vissza a Myra-patak vízeséseihez, majd a parkolóba. Ez az út 2,6 km volt 174 m szintkülönbséggel. Utána kocsival a 4 km-re lévő Jagasitz Gasthaushoz mentünk, onnan kezdődött a 2. túránk. Indulás után nemsokára felértünk a Türkenloch-barlanghoz. Ezen vezet át a turistaút. Nagy élmény volt vaksötétben átmenni rajta (azért a telefonok zseblámpa-funkciója segített annak, aki a sötétben megtalálta, hol kell azt bekapcsolni).  Erős lejtmenetben elértük az igen látványosok Steinwaldklammba. A Franzi’s Hütténél váltottunk irányt és egy húzós emelkedőn értünk vissza a vendéglőhöz (3 km, 177 m szint). Megint kocsiba ültünk és most már szálláshelyükre, Göstling an der Ybbs-be utaztunk.

08.27. (szombat)

Reggel bevásárlás után Lassingba autóztunk, itt csatlakozott hozzánk tízediknek Judit párja, Laci. A parkolóból szép kilátást is nyújtó erdei úton jutottunk el Mendlingtal élményvilág bejáratáig. Ott először a faúsztatók és szénégetők életét bemutató múzeumot tekintettük meg, majd elkezdtük a túrát a vízesésekkel tarkított Mendling-patak szurdokvölgyében. Érdekes műszaki megoldásokat láttunk, hogyan úsztatták le a fákat évszázadokon át a völgy aljába. Mikor véget ért a patakvölgy egy pisztrángnevelőt néztünk meg. Folyamatosan emelkedő úton jutottunk Eisenwiesenre. Itt ebédeltünk, majd minden megszerzett magasságot leadva Hammer-nál kereszteztük a lassingi aszfaltutat. Innen már csak kisebb emelkedő/lejtők következtek változatlanul szép alpesi tájon Lassingig. Az utolsó kilométeren eleredt az eső, egy fedett helyen meghúztuk magunkat. Aztán hogy nem akart elállni, Olgival elmentünk a kocsiért a parkolóba. Ez volt utunk leghosszabb túrája, 17,5 km-t tettünk meg 486 m szint leküzdésével.

08.28. (vasárnap)

Kocsival Wildalpenbe mentünk és onnan tettük egy túrát. A települést elhagyva átkeltünk a Salza-folyón, élveztük a kajakozók munkálkodását a zúgókon. Kilométereken át a folyó mellett haladtunk, csak persze ez nem Alföld, álladóan hullámzott az út, kerülgetve a partig leérő sziklákat, befutó patakokat. A kemping mellett megpihentünk. A Salzát elhagyva már erősebben emelkedett az út, egészen Kräurterhalsig. Onnan leereszkedve a Holzäpfel útra értünk. Ezt keresztezi egy viadukt, melynek szerepe az ivóvíz szállítása volt. Rendezett környéken, szép házak között  (ez persze nem újdonság Ausztriában) értünk vissza Wildalpenbe, közben megebédeltünk. Táv: 10,3 km, 286 m szint.

Ezután kocsiba ültünk, és a Wasserlochklammnál álltunk meg. Sok szép szurdokvölgyben jártunk már, de ez mindenképp az elsők közé tartozik.

Az öt vízesés összesen 152 m magasságból zúdul alá. Az út végén van a forrásbarlang, melynek vize adja a „nyersanyagot”az összes vízesés „működéséhez”. Fentről szép kilátás nyílik a Salza-völgyre is. Igaz meg kell küzdeni a látványért, a folyótól számítva másfél kilométer alatt 325 métert emelkedik az út. Így nem is csoda, hogy nem mindenki jutott fel egészen a csúcsig.

08.29. (hétfő)

Összepakoltunk és reggeli után indultunk a Höllertal bejáratánál lévő Hirschwang an der Rax-ba. Útközben esett az eső, de mire odaértünk már sütött a nap. A Schwarza folyó mellett haladtunk, követve az I. Wiener Wasserleitungsweg útvonalát. Itt is hol  

a vízparton, hol magasan fölötte vezetett az út, párszor át is kelve a folyón. Kaiserbrunnig mentünk. Ennek a hatalmas vízhozamú forrásnak a vizét vezették régebben Bécsig. A forrás vizét mi is megkóstoltuk, mikor ebédszünetet tartottunk. Sajnos ugyanazon az úton kellett visszamennünk, mert csak nagy kerülővel és szintkülönbséggel van másik út. A túra (9 km, 327 m szintkülönbség) után már csak a hazautazás volt hátra.

Erről a túráról 11.18-án fogok képes beszámolót tartani az isaszegi Falumúzeumban - a júliusi ausztriai túránkkal együtt.

Novemberi vetítés előzetese

Címkék

Ketten az ITK-tól Ausztria Tirol tartományában (azon belül is Wildschönauban és Alpbachtalban) túráztunk. Erről az útról november 19-én az Isaszegi Falumúzeumban vetítést tartok. Előzetesen pár kép az útról.

Mariazell környékén túráztunk

Címkék

Idei első többnapos külföldi túráján – melyen 14-en vettünk részt - Alsó-Ausztria és Stájerország határán lévő vidékét jártuk be Mariazell környékén. Az út négy napig tartott, gyönyörű tájakat láthattunk – helyenként még téli hóviszonyok között.

2019.05.17. (péntek).

3 kocsival utaztunk különböző irányból és 7 óra után találkoztunk az M1-es Harkályos pihenőhelyénél. Ezután - az út nagy részét autópályán megtéve - már csak a szükséges mértékben álltunk meg Wienerbruck úticélunkig. Fél tizenkettőre értünk oda. Szálláshelyünkön átvettünk egy több kedvezményre jogosító kártyát, és máris indultunk tovább.

Mitterbachnál tettük le az autókat, és beléptünk az Ötscher-Tormäuer Naturpark területére. Egy 6,5 km-es körút keretében pár kilométert az Erlauf-folyó mesterséges tava mellett, majd ezt elhagyva szép erdők és alpesi legelők között értünk vissza Mitterbachra. Ezután Ezután Mariazell szélén lévő St. Sebastian-ba autóztunk. Itt 4 személyes ülőliftekkel felmentünk Bürgeralpe-re, Mariazell „házihegyére” (1240 m). Felérve elsétáltuk a kilátóhoz, melynek tetejéről csodálatos körpanoráma várt ránk. Ameddig a szem ellátott, körben havas hegycsúcsok sorakoztak. Visszaérve az ülőlift alsó állomására, besétáltunk Mariazellre, ahol a helyes kisváros házai mellett megnéztük a Bazilikát is. Egy másik úton mentünk vissza a kocsikhoz. Ez a séta 4,5 km hosszú volt.

Szállásunkra visszaérve kellemetlen meglepetésünkre az előzőleg megadotthoz képest egy szobával kevesebbet kaptunk – ilyen eddig Ausztriában még nem fordult elő velünk. Az ágyszám megvolt, de csak jobban összezsúfolva jutott hely mindenkinek. Félpanziós ellátásunk volt, így helyben vacsoráztunk. Utána még a „klubban” beszélgettünk, egyeztettük a következő napi túrát.

05.18. (szombat)

Reggeli után közvetlenül a panziónkból indultunk túrázni. Első utunk az Ötscher Látogatóközponthoz vezetett. Itt érvényesítettük kártyánkat és beléptünk a Naturpark területére. Az út először egy tározótó mellett vezetett, majd erdőben folytatódott. A mellettünk lévő Lassing-patakban egyre több víz folyt. Mikor balról a Kienfall vízesés beleömlött, lényegesen megnövekedett a vízhozama. Egy hídon átkeltünk a patakon, és hamarosan szembe találkoztunk a Lassingfall 40-50 méteres vízesésével. Az út sziklás terepen folytatódott, helyenként kis alagutakkal. Az Erlauf-folyó mellé érve megnéztük a remek állapotban lévő vízierőművet, mely szabadon és ingyenesen látogatható. A továbbiakban az Ötscher-patak mellett emelkedett az út, a táj neve innentől Ötschergräben. Ez Ausztria legnagyobb szurdokvölgye, osztrák Grand Canyonnak is nevezik. Ha lehet, az út mindig egyre szebb és szebb lett, ahogy a patak beszorult a hatalmas sziklák közé. Elértük az Ötscherhias hegyi vendéglőt, de egyenlőre még továbbmentünk a kb. másfél kilométerre lévő 80 m magas Mirafall vízesésig. A vízesés alatt kialakított pihenőhelyen ebédeltünk, majd visszamentünk az Ötscherhias-ig. Elég meredeken kapaszkodott ki az út az Ötschergräben-ből, kárpótlásul viszont fentről be lehetett látni a bejárt útvonal egy részét. A Mühlbach mellé érve vízimalmot is láttunk. Továbbra is emelkedett az út, de már nem olyan intenzitással. A csúcson egy kis hegyi kápolna található, aholis megpihentünk. Innentől lefelé ereszkedtünk, így értük el az előző napon is látott Erlaufstausee-t. Átmentünk a völgyzáró gáton és hamarosan a vasútállomásra értünk. Nem kellett sokat várni a vonatra, amivel visszautaztunk Wienerbruckra. A vasútállomástól még haza kellet gyalogolnunk, ami távval együtt ezen a napon 15 km-t gyalogoltunk 384 m szintkülönbséggel. Este vacsora és a társasélet gyakorlása volt a program, de előtte még Margit táncórát tartott a csapatnak.

05.19. (vasárnap)

Előző nap megkedveltük a vonatozást, így kocsi helyett vonattal utaztunk Mitterbach-ba. Az állomásról a Gemeindealpe-re vezető ülőlifthez mentünk. Mi voltunk az első utasai a 9 órás nyitásnál. Előbb négyüléses ülőlifttel mentünk fel 1280 m magasra. Itt át kellett szállni a csúcsra vivő kétülésesre, ami 1625-m magasra vitt fel. A felső szakaszon már majdnem összefüggő hótakaró volt. Éppen nem fagyott, de az erős szélben igencsak fáztunk útközben és fenn a csúcson. Azért egy fotó erejéig összeálltunk, de utána gyorsan mozogni kellett. Egy széles úton indultunk. Az útról még a Dachstein csúcsa is látszódott a sok már havas hegy között. A közelebbi - 1893 méteres - hegycsúcs az Ötscher volt, alatta jól kivehető volt az előző nap bejárt Ötschergräben. A csúcskeresztig szerettünk volna elmenni, de amerre mi próbálkoztunk, olyan nagy hó volt a meredek lejtőn, hogy visszafordultuk (más irányból Olginak sikerült oda eljutnia). A másik irányba ráláttunk az Erlaufsee-re, Mariazellre. Mikor kellően átfagytunk, elindultunk lefelé. A középső állomásig ereszkedtünk ülőlifttel, onnan gyalogoltunk. Erősen lejtett az út eleje, később javult a helyzet. Egy nagyon szép helyen - ahonnan ráláttunk a tóra és a mögötte lévő Hochkogel havas csúcsára – megálltunk pihenni. Következő megállónk már maga az Erlauf-tó volt. Itt élveztük a tájat, páran még egy csónaktúrára is elmentek. Ezután folytattuk utunkat, többször az Erlauf-folyó mellett. Mitterbach-ban várnunk kellett a vonatra, ez idő alatt megnéztük a katolikus és az evangélikus templomot. A ragyogó idő és a vasárnap délután következtében rengetegen voltak a vonaton. Ezen a napon összesen kb. 11 km-t gyalogoltunk, miközben szintkülönbségünk 100/600 méter volt. Szálláshelyünkön a szokásos esti tevékenységet folytattuk.

05.20. (hétfő)

Sajnos esős reggelre ébredtünk. Összepakoltunk, és reggeli után indultunk Sulzbichl-be, ahonnan kezdődött a túra. Még előző este megbeszéltük, hogy az időjárás függvényében csak a túra helyszínén döntünk, három különböző hosszúságú túra közül melyiket járjuk végig. A három túrában egy közös volt: mindhárom tartalmazta a Treffligfall vízesést. Mikor megérkeztünk Sulzbichl üdülőfaluba, vigasztalanul esett az eső, ezért túlsúlyba kerültek azok, akik a legrövidebb szakaszra szavaztak. Elindultunk a bővizű Treffling-patak mellett. Az első 2,5 kilométeren szinte egyenletesen lejtett az út, utána kezdődött az a csoda, amiért nagyon sokan felkeresik ezt a tájat. Több lépcsőben a víz 120 métert esik, míg bele nem zuhan az Erlauf folyóba. Leglátványosabb része ott van, ahol a lezúduló vizet egy hatalmas szikla megdobja, és az nekivágódik a függőleges sziklafalnak, azon több méter átmérőjű üstöt képezve. Az Erlaufot elérve még továbbmentünk egy Toreck nevezetű részen, ami nem más, mint egy 100 méter hosszú sziklaszoros. A hidat elérve visszafordultunk, és ugyanazon az úton visszamentünk, mint ahogy jöttünk. A vízesést így más szögből láthattuk – az semmit se veszített szépségéből. A 6 km-es út végén (szintkülönbség 192 m) visszaértünk a parkírozóba. Ekkor már majdnem sütött a nap. Talán kishitűbbek voltunk a kelleténél, hogy nem mertünk hosszabb utat bevállalni. A hazaút is változatos volt. legalább háromszor ömlött az eső, majd ragyogóan sütött a nap.