Öten voltunk a Dél-Dunántúli Piros utolsó négynapos túráján. Sajnos a törzstagok közül különböző okok miatt négyen nem tudtak eljönni. A túra során 59 km-t tettünk meg 1428/1366 m szintkülönbséggel.

06.14. kedd

Kocsival 6 órai indulással majdnem 10 órára értünk túránk kiindulási pontjára, Sikondára. Első emelkedőnk a Palántaki-erdőben volt. Mikor leereszkedtünk, mindjárt ott volt a Ciframalom, ahol pecsételtünk. Két tó mellett elhaladva beértünk a Nagy-Mély-völgybe. Párszori patakátkelés után az igen látványos Kőlyukhoz jutottunk. A lezárt barlang régebben természetes víztárolóként is működött. Tovább haladva a táj - kiépítettsége révén - kicsit hasonlított az osztrák szurdokvölgyekre, később pedig mésztufa lépcsők látványában gyönyörködhettünk. Mikor a völgy végére értünk folyamatos emelkedésbe (250 m) kezdett az út. Kis lejtő után fakultatív módon felkapaszkodtunk Kantavárba. A várárok és az építmény egy része egész jól kivehető volt. Kis-réten megebédeltünk, majd Dömörkapu felé haladva helyenként szép kilátás nyílt a Keleti-Mecsekre (előtérben a felhagyott szénbánya külszíni fejtésére), jobb oldalon pedig a Misina-tetőre a TV-toronnyal. Dömörkapuról indul a Mecseki kisvasút is. Az Állatkertnél bélyegeztünk, kicsit körülnéztünk a környéken, majd szálláshelyükre mentünk. Napi távunk 14,9 km volt 506/385 méter szintkülönbséggel.

06.15 szerda

Szálláshelyünkön reggeliztünk, majd indultunk. Az utat két részletben tettük meg, mert közben kihagytuk a szentkúti részt, ahol most áprilisban jártunk már. Az út első részében (5,6 km 112/46 m szint) volt a Mandulás Erdei Tornapálya, később a Tubes oldalában keresztező völgyeket szerpentinezve kerülgettük. Így értünk Szentkút közelébe, ahonnan már közel volt Remete-rét: itt ért véget az első szakasz. A második szakaszt (9,9 km, 368/216 m) a szentkúti buszfordulóban kezdtük, először a tavaszról ismert résszel. Sok patak és forrás van ezen a részen. Kétszer is kereszteztük a DDK útvonalát, majd több kilométeres aszfaltozott út következett. Petőczpusztára (itt egy bányászat miatt lebontott faluból már csak egy harangtorony maradt), a bélyegzőhelyre kis kitérővel lehet eljutni, Ezen és a következő napon szállásunk Dinnyeberkiben volt.

06.16. csütörtök

Ott folytattuk túránkat, ahol szerdán abbahagytuk. Enapi út szintén két részből állt. Az első részben (12 km, 148/403 m szint) Bükkösdig döntő részben erdőben haladtunk, sok szép virágot, mohát látva. Az utat azért szakítottuk meg, hogy egy büfében az előre megrendelt ebédünket elfogyasszuk. Ebéd utáni kis ejtőzés után kezdtünk bele a második szakaszba (5,5 km, 142/126 m). Előbb a faluban kívülről megnéztük a Petrovszky-kastélyt, majd egy löszúton emelkedve elhagytuk Bükkösdöt. A dombtetőre felérve jó rá lehetett látni a Mecsekre, déli irányban pedig halastavakra, Szentlőrincre. Később hosszan mentünk a Nádasdy-kastély és arborétum mellett, de az épületek elszórva feküdtek a nagy parkban, így csak villanásnyi kis időre láttuk egy-egy részletét. Dinnyeberki felé közeledve volt egy nagyon nehezen járható szakasz, majd a kis falu elején hatalmas lovasfarm, lovarda mellett mentünk el.

06.17. péntek

Az utolsó napra már csak 10,9 km jutott 168/190 m szintkülönbséggel. A Dél-Zselic lágy dombjai között haladtunk, ahol Ibafáig egykor két falu is állt: Korpádból csak egy feszület maradt, Kiisibafán pedig egyetlen lakóház áll, előtte hatalmas eperfával – szégyenszemre meg is dézsmáltuk. Ibafán még szerettük volna megnézni a Pipamúzeumot, de kedvünket szegte a kiírás, mely szerint a tárgyak jó részét restaurálásra elvitték. Így már csak a hazaút maradt hátra.

 

14 éve rendezünk majálist (egyszer ugyan juniálisra sikeredett), de eddig mindig az isaszegi erdő egyik pihenőjén tartottuk meg. Most első alkalommal a Falumúzeum kertje volt a helyszín – amit ezúttal is köszönjük az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhelynek. 34-en voltunk.

Fél nyolckor kezdtük az előkészületeket tűzgyújtással, kipakolással a rendező Szekeres-, és Pusztay-házaspárral. Ők ere a napra a következő menüt eszelték ki: csülökpörkölt gazdagon, újkrumpli, friss kenyér, savanyúság, ásványvíz, kávé. Mindezek költségét az ITK állta. A desszertről is az innivalóról mindenki maga gondoskodott. Aztán úgy fél kilenc felé kezdtek jönni a többiek is, és besegítettek az asztalok, padok felállításában, terítésben, zeneszolgáltatásban. Felhős, de nem hideg időben lezajlott a palánta-börze, jó beszélgetések vették kezdetét. Negyed egyre elkészült a finom ebéd, ekkor egy időre elcsendesültünk, mert „csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek”.

Ebéd utáni sziesztát követően a fürgébbek Borka és P. Józsi vezetésével Meridián tornagyakorlatokat végeztek, majd N Erzsi a táncot vezette. Később – negyed ötkor – átvonultunk a szomszédos iskola udvarába, mert ott zajlott a hagyományos májfadöntés sok néptánccsoport fellépésével. Ez a program kapóra jött, mert mindenkinek nagyon tetszett. Ezután visszamentünk a múzeum kertjébe.

Nagyon köszönjük a rendezők pompás ebédjét, fáradozását, valamint azoknak is, akik valamiben segítettek.

 

A Dél-Dunántúli Piros újabb 65 km-es szakaszát (1207/1234 méteres szintkülönbséggel) tettük meg hétvégén, Szorosadtól Magyaregresig. Nyáriasan meleg időnk volt.

05.13. péntek

A túra indulópontjára hárman vonattal és busszal, négyen kocsival utaztunk. A menetrend miatt majdnem fél egy volt, mire Szorosadra értünk. Indulás után előbb a Koppány-patak hídján keltünk át, majd szántóföldek, erdősávok között értünk a már összefüggő erdőben lévő Török-kúthoz. Itt ebédeltünk. Árnyas erdőben haladtunk tovább, így értünk be Somogydöröcskére, amelyben sok szép sváb ház található. Itt volt a szállásunk is, vacsorát pedig Igalról hoztunk A napi táv 12,7 km volt 249/246 m szintkülönbséggel.

05.14. szombat

Reggeliztünk a szálláshelyünkön, majd indultunk. Kocsival Laci Igalra ment, onnan jött szembe velünk. Állandóan emelkedő úton értünk fel a József-hegyre, ahol egy geodéziai torony is található. Sajnos felmenni rá nem lehet, mert hiányzik belőle a létra. Pár kilométer után egy hatalmas, virágzó gesztenyefákkal ékesített erdei pihenőhelyre érkeztünk. A Kócos-hegyről beláttuk a Koppány-völgy jó részét, különösen szépek voltak a gerézdpusztai-tavak fentről. Nemsokára beérkeztünk Somogyacsára, ahol pecsételtünk és eltöltöttünk pár percet avval, hogy egy háznál lévő struccokat figyeljünk. A Kavajai-erdőn át jutottunk Igal határába, majd onnan szálláshelyünkre. Ezen a napon 20,3 km-t gyalogoltunk, 493/436 méter szinttel.

05.15. vasárnap

Szálláshelyünktől mindnyájan együtt indulunk reggeli után tovább. Folyamatos emelkedő végén felértünk a Kánya-dombra. Ezután üde zöld vetések és erdősávok közt egy hatalmas tölgyfát is láthattunk, majd beértünk e napi utunk leglátványosabb részére, a Csillagfürt-szurdokba. A szurdok alján kis patak is csordogált. Ecsenyben szép evangélikus templom mellett mentünk el, melynek tornya később egyedül látszott a völgyben meghúzódó kis faluból. Mernyeszentmiklósig már nem volt látványos az út, egyedüli izgalmat egy korábbi felhőszakadás következtében lezúduló iszaptengeren való átkelés jelentett – több-kevesebb sikerrel. Igalra Kaposváron keresztül busszal jutottunk vissza. Napi teljesítményünk 18,7 km volt 338/400 m szinttel.

05.16. hétfő

Kocsival 2 transzporttal Mernyeszentmiklósra utaztunk, onnan kezdődött a gyaloglás, én pedig Magyaregrestől mentem szembe a többiekkel. Somogygesztiig nem volt túl látványos a táj, azontúl Magyaregresig még kevésbé. Az utolsó 6 km szinte teljesen egyenes út volt, ami szerencsére áthaladt a Csalánosi-erdőn, valamint a Gyenge-fűz nevezetű erdőrészen, így volt némi árnyék. Magyaregres határában volt egy lösz-árok. Az utolsó napon 12,9 km-t gyalogoltunk 127/152 m óriási szintkülönbséggel.



 

Három éve a Mecsek keleti felében, most a nyugati fertályon túráztunk 29-en. Többnapos túrán ez majdnem rekordszám. Minden túrának volt rövidebb és hosszabb változata is.

04.29. péntek

Kb. 280 km-es utazással az Orfű felé vezető út mellett, Remete-rétnél kezdtük első napi túránkat.  Hét órai indulással háromnegyed 11-re értünk oda. A rövidebb túra résztvevői a bicikliúton mentek a Mecsek Gyöngye Apartmanházig, onnan a szentkúti harangtorony érintésével a Remeterétre. Ez az út 6,2 km hosszú volt 154 m szintkülönbséggel.

 A hosszabb út előbb felkapaszkodott a Rózsa-hegy oldalába, majd egy-két jelzés váltásával a Patacsi-mezőre jutott. Az itt lévő pihenőben megebédeltünk. Immár nem éhesen, szép úton (egy darabig az Égervölgy-patak mellett) értünk el mi is Mecsek Gyöngye Apartmanházhoz. Innen útvonalunk megegyezett a rövidebb túra útvonalával. Útközben megkóstoltuk a Kancsal-forrás vizét, körbejártuk a szentkúti harangtornyot, mely egy forrás fölé épült. A Remete-réti esőbeállónál vártak be a többiek. Mi 10,5 km-t tettünk meg 427 m szintkülönbséggel.

Ezután a Cserkúton lévő két szálláshelyükre autóztunk. Vacsorára a közelben lévő Kővágószőlősre sétáltunk át. Visszaérve szállásunkra mérsékelt létszámmal beszélgettünk, iddogáltunk.

04.30. szombat

Ezen a napon nem egy helyen kezdtek a rövid és hosszabb távot választók. Az előbbiek Abaligetre mentek, túraként végigjárták a Denevér tanösvényt. Ez 5 km hosszú volt,114 m szinttel. Ezt követően az egyik kocsi utasai a Balázs-hegyi kilátóhoz, a másik pedig az orfűi Papírmalomhoz és a Vízfő-forráshoz ment

A hosszabb távot választók Mecsekrákosról indultak, Bános érintésével Vágotpusztáig gyalogoltak, majd a Lóri-kulcsoháznál megebédeltek. Továbbmenve érintettük a Mecsek Házát, a Barlangkutatók forrását és Vízfő-forráshoz (a Mecsek legnagyobb vízhozamú karsztforrása) értünk. E mellett van a hasonnevű barlang bejárata, valamint a Forrásház is. Legutóbbi látogatásunk óta újdonság az Orfű-patak mellett kiépített látványos Füzesi Antal-sétány. Ez a Papírmalomig vezet el egy pallósoron, alatta a medvehagymák özöne. Visszaútban Mecsekrákos felé elhaladtunk az Orfűi-tó mellett, majd a faluban megnéztük a Szent Márton püspök kápolnát, a Kemencés-udvart (csak kívülről, mert most valamiért nem látogatható). Ezután felautóztunk a Balázs-hegyre, ahol felmásztunk a kilátóba. Csodás kilátás nyílt a környékre, a Pécsi-, és a Herman Ottó-tóra. Utolsó látnivalónk a környéken a Sárkány-kút volt, amelyből most nem dübörgött ki a víz, de így is megéri felgyalogolni oda. Túránk 12,1 km hosszú volt 289 m szintkülönbséggel.

Vacsora után végre sikeres volt a „társasélet gyakorlása” nevű program, sokat nevettünk, jól éreztük magunkat.

05.01. vasárnap

Kocsival mindnyájan a 67-es út mellett lévő Mozsgóba utaztunk, ott leparkoltunk, majd a túra rövidebb és hosszabb változata együtt indult. A Poronica-patak völgyében való haladás után előbb a rövid táv tért le jobbra, majd másfél km után mi is elkezdtünk kapaszkodni felfelé. Lényegében ez az egy jelentősebb emelkedő volt az úton. A gerinc után jobbra, a S jelzésre tétünk azon kb. félúton elértük azt a helyet, ahol a rövid túra résztvevői is feljöttek. Innen megint együtt haladt a két táv. A Zsibóti Szőlőknél nagy alma és szőlőültetvényeket láttunk, és rá lehetett látni a csertői Halastóra, valamint a mögötte lévő falura. Igazán látványossá a tájat a virító repcetáblák tették. Leereszkedtünk Mozsgóra, ott megnéztük a Biedermann kastélyt és parkját. A két táv így alakult: 7,2 km 100 m és 11,2 km 191 m szinttel.

Kocsiba ültünk és Szigetvárra hajtottunk, de közben megnéztük a Török-magyar Barátság Parkot. A városban első utunk a várba vezetett, itt foglaltam időpontot tárlatvezetésre. Ennek része volt egy fegyverbemutató, és az 1566-os szigetvári csatát bemutató ismertető is. Mindkettő élvezetes volt. A várlátogatás után besétáltunk Szigetvár belvárosába, és egy rövid sétát tettünk.

05.02. hétfő

Összepakoltunk, megreggeliztünk, majd gyülekeztünk a túrákra. Ezúttal három túra közül is lehetett választani. Legtöbben a Laci vezette túrára mentek, ami a környék leglátványosabb részeit (Babás-szerkövek, Farkas-kő, Zsongor-kő, Pálos kolostorrom) fűzte össze. Ezt a túrát korábban már többen megtettük. A mostani út adatai: 8,8 km, 400 m szint. Különböző okokból a rövid túrára (5,4 km, 184 m szint) is többen mentek a szokottnál. A túrákra való jelentkezéskor már mindenki kiválasztotta kedvére valót, a harmadik túrára maradt egy ember (én), így egyedül tettem meg a 12,8 km-es távot 525 m-es szintkülönbséggel. Ez az út tulajdonképpen két körből állt, melynek első körét tették meg rövidtúrások, de a Farkas-forrástól az első túrán résztvevők is erre mentek vissza Cserkútra. Túrák után mindenki szerencsésen hazaért.

A képeket Babi (B) és jómagam készítettük.