Február 4-én egy szép túrát tettünk a Budai-hegységben. A mostani útvonal egy-egy szakaszát már korábban is bejártuk – köszönhetően a hegység közelségének -, de így egybe még soha. Szerencsére csak a kishitűeket sikerült elijesztenie a meteorológiának, így 33-an vettünk részt rajta.

Szépjuhászné buszmegállótól indultunk havas tájon. A hó kitartott nagyjából Csillebércig, de a hegység déli oldalán már csak kis foltokban volt. A szél az út elején volt erős, főleg a János-hegyi kilátó nyílt placcán, de később sokat csendesedett, és a zárt erdőkben szinte már nem is érezte az ember. Az út a Pozsonyi-hegyen át folyamatosan emelkedett János-hegyig. Ott sokan felmásztunk az Erzsébet-kilátó különböző magasságú kilátóteraszáig. Nagyon ritkán van ilyen pompás kilátás, a lehűlés és a szél kitisztította a levegőt. A legtetejére – ide már csak Lacival mentünk fel – tényleg nagyon erős volt a szél, tetejébe a lépcső is lefagyott a behordott hótól.

A kilátó szélárnyékos oldalán megpihentünk, aki éhes volt, evett valamit. Utunk során a Libegőnél jelzést váltottunk: az eddig piros helyett K tanösvényen mentünk tovább Anna-rétig. Itt irány váltottunk, délnyugat felé különböző jelzésen Makkosmáriáig gyalogoltunk. A templom nyitva volt, meg lehetett nézni. Itt is tartottunk pihenőt, majd elindulva a Budaörsi-hegy oldalában ismét emelkedett az út. Csillebérc közelében elvált a hosszabb és rövidebb táv. Nagy meglepetésemre a hosszabb távra már csak 12-en maradtunk.  Volt egy rövid út is, ezen nem indult senki. A középső táv – melyet H. Jani vezetett – 7,5 km hosszú volt 314/286 m szintkülönbséggel.

Budaörs felé javarészt megint a piros jelzésen haladtunk. Az eddigi útviszonyok rosszabbak lettek, mert ezen a déli oldalon a szikrázó napsütés gyorsan olvasztotta a havat, és csurgott le a kocsiúton, melyen mi is haladtunk. Budaörs első házánál egy kis tisztáson ebédeltünk, majd folytattuk utunkat. A fák közül kiérve a kőfejtőnél már gyönyörű kilátás nyílt a Kő-hegyre, Budaörsre, Budapest felé Még szebb volt a kilátás, mikor felkapaszkodtunk (ide már csak öten) az Odvas-hegyre. Volt ott egy barlang is. Szélcsendes, napos időben értünk Budaörs főutcájára, ahol befejeződött túránk. A megtett táv 11,5 km lett 390/626 m szintkülönbséggel.

Az év utolsó szervezett túrája Gerecsébe vezetett bennünket részben az OKT útvonalán. Viszonylag szép számmal (32 fő) vettünk részt rajta. A hosszabb táv 13 km hosszú volt 490/485 m szintkülönbséggel.

Isaszegről 7 órakor indulva ¾ kilencre értünk Tokodra. A házakat elhagyva már láttuk első hegyünket, ami ránk várt. Ez a Hegyes-kő volt. El lehetett menni alatta is (az OKT is így tett), így csak páran kapaszkodtunk fel rá. A ködös idő miatt – finoman szólva - nem volt zavartalan a kilátás, a szép fehér sziklák miatt mégis érdemes volt felmenni. Innen leereszkedve egy plató (Kis-kő) után tovább lejtett az út. Némi aszfaltút után a Tokodi-pincékhez jutottunk. Az út baloldalán több beomlott pincét láttunk a löszfalban. Ismét emelkedő kezdődött, ezúttal Mogyorósi-sziklákhoz. Több sziklatorony is található itt, egyiken egy vaskereszt is van. Ha kicsit guvasztottuk a szemünket, innen már ki lehetett venni a Duna vonalát. Pihenőt tartottunk itt, majd leérve a Kő-hegynek is nevezett szikláktól Mogyorósbányára értünk.

A Kultúrház előtt volt egy Bányász-emlékmű, és egy hatalmas bányászlámpa saválló acélból. Tőle pár méterrel arrább pedig egy vasló (talán bányaló?).. Mikor elhagytuk Mogyorósbányát, egyre világosabb lett, kétszer láttuk is a napot. Már csak egy emelkedő volt hátra, ez volt a három közül a legkisebb a Muzsla-tető oldalában. Megálltunk ebédelni, majd igazán könnyű úton besétáltunk Nyergesújfaluba.

A rövidebb túrán résztvevők A buszról Mogyorósbányán szálltak le, és onnan tették meg az utat Nyergesújfaluig. Ez a táv 6 km, 93/126 m szintkülönbséggel, de ezután még besétáltak a kisváros egy cukrászdájába.

 

Tízen háromnapos utunk első napján a Keleti-Bakonyban, másik két napján a Vértesben túráztunk. Úgy a szállásunkról, mint az időjárásról csak jót mondhatunk. A három nap alatt 43 km-t gyalogoltunk 872 m szintkülönbséggel.

11. 11. (péntek)

Két kocsival utaztunk, és 11 órára értünk Csórra, ahonnan az első túránk indult. Először a Kilátó-hegyre kapaszkodtunk fel. Nevének megfelelően szép kilátás nyílt Csórra, Várpalotára, és a Keleti-Bakony hegyeire. Itt áll egy japán Torii kapu is. Kút-hegy után a környék jellegzetes dolomitsziklái közé értünk, a Száraz-horogba. Ezt két párhuzamos mély völgy szabdalta fel. Ezeket a mély völgyeket hívják itt horognak. A sziklagerincekről szebbnél szebb kilátásban gyönyörködhettünk, de kilátás nélkül is nagyszerű látvány volt az őszi színekben pompázó erdő. A Száraz-horog bejárása után egy Mandulás nevű fennsíkon folytattuk utunkat a Szenes-horogig. Ez hosszabb és mélyebb volt, mint az előző, de szintén nagyon szép. Itt a horgokkal kapcsolatban egy kis kitérőt kell tennem: más-más térképen a Száraz- és Szenes-horog fordítva szerepel (pl. Google, OSM). Én a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség Keleti-Bakony turistatérképe, valamint a Közép-Dunántúli Piros igazolófüzete szerint írtam a beszámolót, iratoztam fel a képeket – talán ők jobban tudják. A túra után átautóztunk Pusztavámra, a Rigófészek-vendégházba, mert itt foglaltam szállást, ide kértem a vacsorát Mórról.

11. 12. (szombat)

A vendégháztól indultunk a Z jelzésen – először sajnos több mint két km-t aszfalton. Ezután kényelmes erdei utak jöttek a napsütéses őszi erdőben. Kereszteztük a Szép-víz eret, mely valószínűleg az áteresz eldugulása miatt visszaduzzadt. Nemsokára a Gerencsérvárhoz értünk, előtte pihenőhely és a forrás is volt. A vár (amely inkább csak lakótorony) a tatárjárás után épült, túl sok nem maradt belőle. A várnézés után folytattuk utunkat. 2,5 km erdei út után most egy rövidebb aszfaltozott út következett, szerencsére csak biciklisek és gyalogosok közlekedtek rajta. Az út közelében egy hatalmas kidőlt fán megebédeltünk, pihentünk. A tervezett úttól – Laci javaslatára – eltértünk, és körbegyalogoltuk a Festékgyári–tavat. Megérte a kerülőt, mert szép volt a tó, különösen így, hogy az égen egész báránycsorda haladt, és ez tükröződött a tó vizén.  Ezután a Kék-tavat érintettük, majd egy állatmegfigyelő kertben láttunk egy teljesen bezsongott muflon kost. Még mielőtt szállásunkra értünk volna a Vérteserdő Malomerdő panzióját is megnéztük. Ennek különlegessége, hogy egy patak átfolyik a ház alatt.

11. 13. (vasárnap)

Összepakoltunk, majd reggeli után a szállásunktól kocsikkal Kőhányáspusztára utaztunk. Az országos kéken indultunk. Először Batonna-hegyre emelkedett az út, majd a Nagy-tiszta oldalában értük el utunk legmagasabb pontját. Változatos terepen ragyogó napsütésben haladtunk. A kékről két kitérőt tettünk, először a Csáki (Oroszlánkő)-várhoz, ezt követően az– Oroszlánkői-barlanghoz kapaszkodtunk fel. Ez utóbbi tetejéről szép kilátásban is volt részünk. Elhagytuk az OKT-t, majd az erdő és a Községi legelő határán értük el a S jelzést. Ezen mentünk vissza Kőhányáspusztára, közben meg is ebédeltünk. Még ott körbejártuk a kápolnát, volt aki betért egy kávéra. Még egy programunk volt, ez pedig Válon a Love (Szeretet)-szobor megtekintése, majd hazautaztunk. A különleges szobor naplementében (mert épp akkor értünk oda) talán még szebb volt a szokásosnál.



 

Túráink során (OKT, DDK, Balaton-felvidék) már többször érintettünk zalai tájakat, de ez az első négynapos túránk, amely csak a Zalai-dombságba vezetett. Megérte elmenni, változatos utakon, szép tájakon hullámvasutazhattunk – mert itt aztán állandóan le-, s föl haladt utunk. A Zalai Piros út egy 60 km-es szakaszát nyolcan jártuk be 1495/1322 m szintkülönbséggel.

10.14. péntek

A túra indulópontjára, a fura nevű Szentpéterúrra vonattal és kocsival utaztunk. A vasúti átszállások miatt majdnem dél lett, mire odaértünk, még úgy is, hogy Laci kocsival bejött értünk Keszthelyre. Könnyű emelkedővel kezdődött az út feleslegesnek tűnő, széles zúzott kővel leszórt úton, hiszen nagyon ritkán volt egy-egy – jórészt - lakatlan ház mellette. Erdőben lefelé haladva közelítettük meg a Tilaj felé vezető aszfaltutat. Ezután ismét emelkedő következett a Szent György-erdőig. Szállásadónk tanácsára pár száz méteres kitérővel felkerestük a Remetekert nevű búcsújáróhelyet. Szépségét emelte a ragyogó őszi napsütés is. Innen még 4,5 km volt hátra tilajújhegyi szállásunkig. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, a megrendelt vacsorák ezen, és a következő napokban is pompásak voltak. Napi túraadagunk 13 km volt 346/365 m szintkülönbséggel.

10.15. szombat  

Reggeli után kocsival Kallósdra, az Árpád-kori kerektemplomhoz utazunk. Szerencsénk volt, mert nyitva találtuk ezt a páratlan értéket. Alaposan körbenéztünk, majd jött a gyaloglás. Az erdőben is volt két építészeti érték: a felújítás alatt lévő Bezerédj-Békássy- kastély (meglepetésre nyitva volt) és a Szent Vendel-kápolna. Szinte teljes hosszában erdőben haladt az út Gyűrűsig. Igen látványosak a Dabronyi-tavak, melyek száma egyre nő, újabb tavakat hoznak létre a Dötki-patak felduzzasztásával. Gyűrűsről kocsival és busszal (ez utóbbival csak részben, mert egy átszállás során nem nyitotta ki a sofőr az ajtót) jutottunk ideiglenes otthonunkig. Gyaloglásunk során14 km-t tettünk meg 395/258 m szinttel.

10.16. vasárnap

Gyűrűs bejárati úttól folytattuk előző nap abbahagyott túránkat. Szép lösz-mélyutakon kezdődött az út. Kemendi-hegyig javarészt felfelé, de a Zalai-dombságra annyira jellemző hullámokkal. Közben volt egy kis kényszerszünetünk is, míg a szelídgesztenye és dió gyűjtögetők előkerültek a jelzést-vesztett útjukról. Innen Nemesapátiba már lejtős úton érkeztünk. Megnéztük a templomot, kápolnát Volt egy forrás a faluban, mely egy kis malomkereket hajtott. Sajnos ezt követően 3 km-en nem volt más választásunk, aszfaltozott úton kellett mennünk. Későbbi utunk során a P jelzés részben a közelmúltban kialakított Horhosok útján haladt. Ezt elhagyva a Cserlap nevezetű területre értünk, mely már a 76-os út mellett található. Innen utaztunk szálláshelyünkre. Teljesítményünk 16 km volt, 440/346 méterrel.

10.17. hétfő

Utolsó napi túránk kiindulópontja Zalaegerszeg közelében lévő Bazita TV-torony volt. Erdőben, gyümölcsösökben, szőlők között lejtősen haladt az út Babosdöbrétéig. Aztán egy emelkedő következett Balázsfáig. Itt egy kis kápolna, szép kilátás Bazitára, és egy ötletes kisvonat várt ránk hordókból építve. Dobronhegy volt a következő település, melynek csak az üdülőterületét érintettük. Egy újabb emelkedő során két geodéziai tornyot is láttunk. A Bödei-hegy következett, művelt és elhagyott szőlőkkel. Bödén át jutottunk Kávás közelében lévő Ilona-majorhoz. Káváson még megnéztük a Harangtornyot és a méltán híres két Tájházat. Ezen a napon is 16 km-t gyalogoltunk, csak a szint volt kevesebb, mint előző nap (414/353 m). Már csak a hazautazás volt hátra a ragyogó időben eltöltött négy szép napból.