Cserhát
Szentkút többféleképpen
Notter Béla, 2024. június 4. 12.39Júniusi túránkra tömegközlekedéssel utaztunk Szentkútra, ami Mátraverebély határában található. 21-en voltunk; ebből 10-en a rövid, 11-en pedig a hosszabb túrán indultak.
Rövid túra (U.Zs.)
Vonattal utaztunk Hatvanig, majd a salgótarjáni vonalon folytattuk utunkat. Mi rövid túrások vonattal Nagybátonyig, majd busszal Szentkútig mentünk. Kicsit időztünk, ittunk a Szentkút-forrás vizéből, és a kissé esőáztatta emelkedőn a Remete-barlangokhoz értünk. Tovább egy völgyben a. Rongyos-forrás mellett haladtunk, amit Köszvényes kútnak is nevezték, mivel a vize gyógyította az ízületi betegségeket. A Kálvária mellett visszaértünk a Szentkút központjához. Továbbmentünk az OKT útvonalán. Rövid séta után kis eső frissített fel, ami csúszóssá tette, megnehezítette a lefelé vezető utat. A tisztáson már napsütés fogadott, ahol különböző fajtájú pillangók lepték el a rétet. Megérkeztünk Mártaverebély vasútállomásra, de a kitűzött vonatot nem értük el, ezért várakozni kellett. A vonatról Hatvanban átszálltunk a Bp.felé tartó vonatra. Itt találkoztunk a hosszú túrasokkal. Egymás tudta nélkül azonos vonattal érkeztünk. Innen mindenki hazafelé vette az irányt. A rövid túrán 8 km-t tettünk meg, 222/359 m szintkülönbséggel. Jóleső túrán vettünk részt.
Hosszabb túra
A vonatról Mátraverebélyen szálltunk le. A falu házai között először a kissé megáradt Zagyva folyót kereszteztük A Szentkútra vezető utat a régi OKT útvonalán terveztem, mint kiderült nem volt jó ötlet. Sok helyen áthatolhatatlannak tűnő bozótoson kellett átpasszírozni magunkat a Csapás-tető oldalában. A legrosszabb szakasz mégis egy egyenes, de nagyon csúszós erdei út volt Szentkút előtt. Ott megpihentünk, ki-ki elemózsiázott. Aztán megnéztük a Bazilikát kívül-belül, a Szabadtéri misézőt, a Szent-kutat. A bozótosban, a csúszós úton nagyon sok időt vesztettünk, ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal a Barátlakásokat nem keressük fel. A Szentkúti-patak völgyében folytattuk utunkat, ahol sok forrás található. Kis kitérővel Szent László-hasadékba is érdemes volt bemenni. Pár patakátkelés után felkapaszkodtunk a Vörös-Harasztra, majd tisztásokkal tarkított erdők között még egy - ismeretlen nevű – hegy következett. Aztán már csak lefelé mentünk Tar irányába. A Buddha Park mellett elhaladva értünk ki a vasútállomásra. Túratávunk 15,3 km volt 417/440 m szintkülönbséggel.
Kép és szöveg: U. Zsuzsa (U.ZS. megjelöléssel) és N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Hollókő - Bableves Csárda
Notter Béla, 2023. március 6. 22.21Március 4-én elég hűvös reggelen 37 elszánt turista busszal indult a Cserhátba. A Cserhát mindig szép, de ilyen ragyogó, zavartalan napsütésben mindenkit lenyűgözött. A rövidebb táv 6 km hosszú volt 203/316 m szintkülönbséggel, a hosszabb 11 km, 349/371 m-el.
A táj szépsége miatt a túrát talán még többen is választották volna, de az isaszegi nyugdíjasok farsangi bulija többeket elcsábított. A rövid és a hosszú túra első 6 km szakasza megegyezett. Megérkezvén Hollókőre, az Ófalun keresztül vezetett utunk, ami a hangulatos utcáival, kis házaival a Világörökség része. Néhányunkat a finom illatok becsábítottak az út menti pékségbe, ahol az illat mellett a látvány is elragadó volt. Egy nagyon rövid szakaszt leszámítva végig az Országos Kéktúra útvonalán haladtunk.
A faluból kiérve, egy kis emelkedővel, a Hollókői várhoz értünk, ami sziklára épült, szabálytalan alakzatú, középkori erődítmény volt. Az elmúlt évben adták át felújított formában a látogatóknak. Sajnos ott jártunkkor nem volt még nyitva. Talán nem olyan nagy veszteség, mert a várat már az ITK-túrák során is bejártuk. Innen a Szár hegyen (415 m) haladtunk tovább, ahol érződött a tavasz közeledte, néhány hóvirág már kidugta fejét a szürke avar alól. Felsőtold határán, a Kéz-kilátóhoz, más néven Isten tenyere-kilátóhoz értünk. A 2020-ban átadott, fából készült, a szokásostól kicsit eltérő formájú kilátónál gyönyörködhettünk a táj panorámájában. A rövid útvonalon résztvevők (6 fő) túrája Felsőtoldon ért véget, őket a busz a harangláb melletti parkolóban várta.
A hosszú útvonalat választók Felsőtold és Alsótold között először a Zsunyi-patak medre mellett, majd szántóföldek között - nagyjából az országúttal párhuzamosan – haladtak. Közben átkeltünk a Dobogó-patak hídján, majd egy létrán is át kellett mászni – igaz csak Endrének köszönhetően. Alsótold szélén kereszteztük a Zsunyi-patakot, majd egy kis pihenő után továbbindultunk. Sajnos majdnem Cserhátszentiván határáig csak aszfalton tudtunk menni, aztán kelet felé letértünk róla. Előbb kopár hegyoldalban (szép kilátással a cserhátszentiváni romtemplomra), majd vegyes erdőben (baloldalon egy nevesincs patak mellett) menve a Bableves csárdához értünk. Itt vártuk meg a buszt és csatlakoztunk a rövidtúrásokhoz, majd indultunk hazafelé.
Tartalmas, szép túrában volt részünk. Különösen az egyik túratársunknak, aki itt nevelkedett, gyerekkorát idézte föl e táj.
Szöveg: Urbán Zsuzsa és Notter Béla, képek: az utóbbi
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Nagylóc – Rimóc
Notter Béla, 2022. szeptember 5. 21.07Cserháti túránkon Varsány lett volna a cél, de az Északi Zöld jelzés Musuta- és Vakarás-hegy között - a rimóci leágazás után - végképp járhatatlannak bizonyult, így Rimócra gyalogoltunk be. Így a táv is rövidebb lett: 10 km 280/333 m szinttel.
Eleve nem jól indult a nap. 7 órakor kezdtük volna Isaszegen felvenni a túrázókat, de ¾ hétkor telefonált a buszsofőr, hogy 40 percet késni fog. Telefonon próbáltam mindenkit értesíteni a késésről, amiből persze jóval több mint 1 óra lett. A tervezetthez képest másfél órával később értünk Nagylócra. Utána egy darabig minden jóra fordult: a Cserhát lankái most is lenyűgözőek voltak, ragyogó, nem túl meleg időnk volt, messziről láttuk Hollókő várát, és aminek legjobban örültem: két vendégünkkel együtt 38-an voltunk. Első emelkedőnk mindjárt Lagylócnál kezdődött, ez volt a Kavicsos-hegy. Innen viszonylag nagy lejtéssel értünk le, majd a gyenge lejtmenet folytatódott egészen a Hollókői-patakig. A mederben ugyan nem láttunk vizet, de fölötte a hídon állt egy pocsolya. Itt váltunk el a rövidebb túra résztvevőitől, akik tervezetten Rimócba, majd vissza Nagylócra igyekeztek. Ezután kereszteztünk egy látszólag senki által nem használt bicikli utat, majd lassan emelkedni kezdett az út. Így értünk fel a Musuta-hegyre, miközben egyre ritkultak az eddig se sűrűn előforduló jelek. A Rimóc felé vezető kocsiút után alig járható szakaszra jutottunk. Mintegy 250 méteren szaggattuk magunkat, aztán egy kis kilátóhelyre érkeztünk, ahonnan rá lehetett látni Nógrádsipekre. Azt hittük, innen már jobb lesz az út, de csak rosszabb lett, 150 méter szenvedés után már végképp járhatatlanná vált az. Kis tanakodás után feladtuk a küzdelmet és visszafordultunk. Ez a szakasz és Rimóc felé vezető út a szokottnál is jobban tele volt szeméttel, több autóra való karosszéria-darabot össze lehetett volna szedni. Mikor már láttuk Rimóc házait, megálltunk ebédelni. Beérve a faluba, találtunk egy kocsmát, örültünk, hogy valami hideget ihatunk. Alig akartak kiszolgálni, mert a kocsmárosné paradicsomot főzött, és emellett nem maradt ideje a „kedves vendégekre”. Odahívtuk a buszt és onnan indultunk hazafelé.
A rövid túra résztvevői a Tájházat - a kiírás ellenére - nem tudták megnézni, de a Babamúzeumot hosszas könyörgésre kinyitották (pedig telefonon előre megbeszéltem, hogy megy egy csoport oda). Abban viszont minden ott járt tagunk egyetértett, hogy nagyon érdekes volt, élmény volt hallgatni az ízes palóc tájszólással elmondottakat.
Az egyik nagy kedvencem Cserhát most lejjebb csúszott a listán, pedig a szemétről és járhatatlan turistaútról nem ő tehet.
A képeket Juti (J), P. Kati (PK) és én készítettem.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Csesztve – Szente
Notter Béla, 2021. szeptember 5. 19.22Isteni őszelejei időben majdnem rekordszámban vettünk részt egy kellemes cserháti túrán. A főtávon indulók 14,5 km-t gyalogoltak 353/375 m szintkülönbséggel, de volt egy rövidebb táv is.
7 órai indulással háromnegyed kilencre értünk Csesztvére. Két túratervet is készítettem, és leszállás után a túrák épp ellenkező irányban indultak. A rövidebb távot választók egy körutat tettek Csesztve környékén, miközben felkapaszkodtak a Kövecsesi Teréz-kilátóra, majd megnézték a katolikus-templomot, végül – kis szerencsével - látogatást tettek a Madách-kúriában. További programjukban Mohorán megnézték a Mikszáth-Mauks Emlékparkot és a Tolnay Klári Emlékházat. Ezután még Magyarnándoron tettek egy sétát.
A hosszabb útra vállalkozok mindjárt az út kezdetén elhaladtak az utóbbi időben – szerintem nem előnyére – megváltoztatott műemlék-jellegű Majthényi-kúria mellett. Az emelkedő út kikerülte a Madách-kúriát és kertjét (ide most nem tértünk be, mert már voltunk egyszer ott). Ezt követően balról magunk mögött hagytuk az igen szép, műemlék Szent Márton templomot. Az út egyre emelkedett még, míg fel nem értünk a Lipinyére (328 m). A csúcs előtt szép kilátás nyílt a Cserhát lankáira, utána pedig már a Börzsöny vonulatára. Az egykori Göröcpuszta környékén valamiért megváltozott a frissen festett S jelzés nyomvonala. Az út legmélyebb pontját (146 m) ott értük el, ahol a piros jelzés (ez már koránt sem volt olyan jó állapotban, mint az eddigi sárga jelzés) Érsekvadkert felől beérkezett. Itt egy pihenőt tartottunk. Ezután öt kilométeren keresztül enyhén emelkedett az út, miközben felértünk a Nósa-, majd az Orvos-hegyre (330 m). Ezután egy széles úton enyhe lejtő következett. Hármasával-négyesével is elfértünk egymás mellett, nagy tere-fere alakult ki útközben. Ennek köszönhetően (meg annak is, hogy én is belemerültem a beszélgetésbe) mire ránéztem a GPS-re, már rég elhagytuk a piros jelzést. Innen már nem lett volna ésszerű visszamenni a pirosra, ezért azt a megoldást választottuk, hogy Magyarnándor helyett Szentére ereszkedtünk le. A szép, rendezett településen épp Falunapra készülődtek, így finom palacsintákat, hűtött italokat tudtunk ott venni. A buszt Szentére kértem hogy átjöjjön, és innen indultunk el haza.
A rövidebb túra képeit Pusztay Péter (P.P.) készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Bér – Szanda vára – Szandaváralja
Notter Béla, 2020. szeptember 7. 20.47Szeptember első szombatján a Cserhátban jártunk Bértől Szandaváraljáig. Nyári meleg volt, legelőkkel tarkított szép tájakon haladtunk. Egyedüli kihívást az 529 m magas várhegy utolsó szakasza jelentette. 31-en voltunk.
Az utóbbi idők szokása szerint megint 7 órakor kezdtük begyűjteni túratársainkat. Gödöllőn teljessé vált a mezőny, negyed kilencre már Béren is voltunk. Nekiindulva a távnak elhaladtunk a baloldali domb tetején lévő evangélikus templom, majd két szépen karbantartott pince előtt. A Nagy-hegyi elágazásnál (innen lehet felmenni a az Európában egyedülálló íves andezit-oszlopokhoz – már jártunk itt az ITK-val) a Z+ jelzésen mentünk tovább, javarészt az Ordas-patak völgyében. A másik lehetőség lett volna a zöld jelzésen Csobánkapusztán át feljutni a várhoz, de azt majd egy elkövetkezendő túrán fogjuk használni. Kétszer is átkeltünk a patakon, de alig volt benne víz. Ordaspuszta előtt egy dombra felérve először láttuk a várat, a mellette lévő nógrádkövesdi felhagyott kőbányával együtt.
Ordaspusztán alig van egy pár ház, mégis a temetője szépen gondozott. Fokozatosan emelkedett az út, először Cser-hegy előtt volt nagyobb a meredeksége, ekkor már a Z jelzésen haladtunk. Alig észrevehetően jobbra elágazott a ZL jelzés, ezen értünk fel a várhoz. Az utolsó szakasz meredekségét egy-két szerpentin tette könnyebbé.
A XIII. században épült várból nem sok maradt: csak a torony egy 6 m magas részlete, és egy négyszögletes helység falmaradványa van meg. Mint annyi más várat kishazánkban, ezt is a török időkben visszafoglaló magyarok robbantották fel. A vár kis területén nagyon sok ember tolongott, ezért miután mindenki felért, hamarosan odébbálltunk. A vár után még egy látnivaló volt, egy andezitoszlopfal - melyet sajnos sokan kihagytak. Pár éve, mikor erre jártunk, még egészen jól járhatók voltak a lépcsők. Mára már tán egy ép sincs köztük, de nagyobb baj, hogy szúrós bokrok miatt már különben sem lehetne használni azokat. Egy nagyon jó árnyas, kőpadkákkal ellátott helyet találtak az elől menők, így itt ebédeltünk meg. Lejjebb a finom vizű Mária-forrásnál ittunk és egészítettük ki vízkészletünket. A forrás és környéke megújult, kár hogy a Mária-szobornak „lehetetlenzöld” műanyag hullámlemezből készítettek fedelet.
A faluba olyan kaszálón át értünk be, mely op-art mintás alkotás is lehetne. A II. világháborús emlékműnél szálltunk buszra, előtte tettünk egy kísérletet, hogy valami sör nevezetű folyadékhoz jussunk, de minden zárva volt. Napi túránk 13, km hosszú volt, 423/339 méteres szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Mohora - Cserhátsurány
Notter Béla, 2019. október 7. 19.13Szép cserháti lankákon 37-en túráztunk szombaton. A táv 14,5 km volt, 390 m szintkülönbséggel. Az idő lehetett volna jobb is, de ahhoz képest, amire számítottunk, mégse volt olyan rossz.
Olyan nagy esőket jósoltak, hogy reggel gyorsan még egy B-verziót is kitaláltam arra az esetre, ha már eléggé bőrig áztunk. Eszerint az út felénél Nógrádmarcalon megszakítottuk volna az utat. Szerencsére erre nem került sor.
Mohorán, a vasútállomásnál szálltunk le buszunkról. Ekkor még egyáltalán nem esett. Úgy gondoltam, hogy egy U-kanyart mindjárt az út elején levágunk. Nem bizonyult jó ötletnek, mert két helyen is favágásos területen vitt az utunk, melyeken egy fűtési szezonra elegendő fa maradt szanaszét. Mikor a piros jelzést elértük, már nem volt ilyen akadály, a jelzések is szépek voltak. Folyamatos emelkedőn értünk fel a Nagy-kő 350 m-es csúcsára. Itt már elkezdett szemerkélni az eső. Szép tájon, virágos rétekkel, legelőkkel megszakított erdőben értünk Nógrádmarcal közelébe. Itt szavaztunk arról, megszakítsuk-e az utat. Szinte 100 százalékos arányban az út folytatására szavazott a társaság.
A Csóri-úti-dűlőn még alig emelkedett az út, később a Bányai-oldalra (347 m) felkapaszkodva már jobban. Mint ahogy az eső is. Mondtam, hogy a hegytetőn állunk meg pihenni és ebédelni. Úgy tűnik már sokan éhesek voltak, mert egyre több helyen jelenttették, ki, hogy az már a tető. Azért oda is elérkeztünk. Ettünk, de heverészésről szó se lehetett az eső miatt.
Lefelé indulva hamarosan elértük az országos kék jelzést, azon értünk be Cserhátsurányba. Az idő sokat javult, egyszer már majdnem láttuk a napot is. A faluba beérve balról – bár eléggé rejtve - láttuk a Simonyi-kastélyt, jobbról később a meglehetősen lepukkant Jánossy-kastélyt. A túrát egy frissítővel fejeztük be.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Legéndi körút
Notter Béla, 2018. október 9. 08.21A Cserhát egy szép kis falujából indulva 13,7 km-es körutat tettünk meg 356 méteres szintkülönbséggel. Ideális túraidőben 37-en voltunk.
Busszal utaztunk (kivéve Zoliékat, akik kocsival jöttek) az Isaszeg – Gödöllő –Acsa – Legénd útvonalon. 9 óra pár perckor értünk oda. Rövid szerelvényigazítás után indultunk kifelé a faluból a Táncsics Mihály út emelkedőjén. Közben balról láttuk a Nyáry-kastélyt, sőt annak udvarában két őzet is. Az első jó kaptató máris széthúzta a csapatot. A magaslesnél bevártunk mindenkit. Aztán kissé irányt váltva, de továbbra is a S körút jól jelzett útján haladtunk. Az út – egy kisebb lejtőt leszámítva – továbbra is enyhén emelkedett. Főleg bal oldalon több helyen szép kilátás nyílt a Cserhát lankáira. Rovnya nevezetű helyen a körút jelzés visszafordult Legénd irányába, mi a sárga sáv jelzésen mentünk tovább. Még két – egyre magasabb – hegyet érintettünk. Nem tudom jól gondolom-e, de ez a szakasz innen is kaphatta a Három-hányás nevet. Meglepően sok turistával találkoztunk, mint kiderült egy teljesítménytúra résztvevői voltak. A Szív-alakú-tónál ők visszafordultak, mi pedig hamarosan elértük a Kő-hegyi pihenőt. Itt asztalok, padok is vannak, bár egyre kisebb mennyiségben. Két éve jártunk erre, akkor még több pad állt. Kellemesen sütött a nap, jó volt itt megpihenni, ebédelni. Csak az a sok darázs ne lett volna! Adrinak és Vikinek még arra is volt ideje, hogy egy kis kunyhót építsenek maguknak moha padozattal. Továbbmenve balra letértünk a sárga jelzésről, sárga háromszögön mentünk tovább. Ez már nem volt annyira rendbe téve, volt hosszabb csalános, bogáncsos szakasza. Amikorra visszaértünk Legéndre, sajnos a szüreti felvonulás elhaladt, visszatértükre pedig sokat kellett volna várnunk. Voltak (?) akik még megnézték a Káldy-kastélyt, aztán indultunk hazafelé.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Cserhát, Alsópetény
Notter Béla, 2016. augusztus 9. 13.0408.06-án, szombaton ezúttal a Cserhátba mentünk túrázni. Az első pár kilométert szemerkélő esőben tettük, utána viszont kellemes túraidőnk volt. 36-an voltunk, és 12,5 km-t tettünk meg 320 m szintemelkedéssel.
Busszal utaztunk az Isaszeg – Gödöllő – Rád – Penc - Alsópetény útvonalon. 7 órakor indultunk, és miután Isaszegen és Gödöllőn többszöri megállóval (majdnem) teljes lett a létszámunk, már csak a túra kezdőpontján álltunk meg fél kilenckor. Sajnos kicsit esett az eső, ezért mindjárt az esőkabátok felvételével kellett kezdenünk. A kerítésen át benéztünk a remek állapotban lévő Gyurcsányi-Prónay kastélyra, kertjére. Balról a domb tetején láttuk a katolikus templomot, majd elhaladtunk a községháza skanzenszerű kertje mellett. Kezdtünk kapaszkodni ki a faluból, amelyre helyenként nagyon szép kilátás nyílt. Korábban, mikor 2010-ben erre kéktúráztunk, még nem erre vezetett az út, hanem egy csúszós mélyúton, így ez a szép kilátás is kimaradt akkor az életünkből. A Kékesi-vadászház viszont továbbra is szép és rendezett. Tartottunk is itt egy kis pihenőt.
Közben szerencsére elállt az eső, és lekerülhetett rólunk az esőkabát. Jó egy kilométer után elhagytuk az OKT nyomvonalát, és a S+ jelzésre tértünk át. Az eső utáni pára a Dél-hegyet egészen misztikussá formálta. A sok nyári eső következtében rengeteg gombát is láttunk. Mikor elértük a S sáv jelzést, arra tértünk át. Kő-hegyen egy hatalmas tölgyfa alatt pihenőhelyet alakítottak, melyet ebédelés céljára ki is kellett próbáltunk. Közelben található egy új feszület, pár méterre árválkodik tőle a régi, egy bokornak támasztva.
Ebéd után folytattuk utunkat. A Kő-hegyi kilátott csak többszöri próbálkozásra találtuk meg, talán azért is, mert nem vezet oda kijárt út. Kilátni is csak úgy lehet, hogy a meredély szélén keres az ember egy lyukat a fák között. Ezután a sárga jelzést is elhagytuk, és jelzetlen, de jól járható úton - végig lefelé menve - először pár víkendházat, majd a Cser-tavat láttuk meg. Rengetegen horgásztak a tavon. Minket a buszunk itt várt. Hazafelé egy fénykép erejéig még megálltunk a keszegi felújított Huszár-Purgly-kastélynál.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Bujáki túra
Notter Béla, 2015. október 5. 22.2531-en kerestük fel a Cserhát e gyöngyszemét. A nagyszerű idő mellett még abban is szerencsénk volt, hogy láthattuk a szüreti felvonulást sok-sok népviseletbe öltözött helyi lakóssal. 12 km-t gyalogoltunk.
Negyed nyolckor találkoztunk Gödöllőn a vasútállomáson. Kicsit késett a pesti vonat, ezért pár percet várnunk kellett. Asszódon még felvettük Incit, aztán Palotáson kovályogtunk még egy kicsit, de 9 órára azért megérkeztünk Bujákra. A katolikus templom mögött parkoltunk le. Gyümölcskínálások után indultunk. Ady E. utca után beértünk az erdőbe. A zöld tölgyfa-jelzésen haladtunk. Ez állítólag tanösvény, de ismeretterjesztő táblát sehol sem láttunk. Egyébként is furcsa életet él ez a jelzés: néha láttunk egy-kettőt belőle, néhol más irányba volt felfestve, mint az a térképen van (Kálvária után a keresztnél), néha megjelent egy magányos jel, de leginkább sehol sem láttuk azt kilométereken keresztül.
A Kálvária - a Szent Anna-kápolnával, remetelakkal - viszont nagyon szép, a kilátás róla pedig csodás. Be lehet látni a faluba, mögötte pedig a Kelet-Mátra kéklik. Megnéztünk minden alaposan, volt, aki meg is reggelizett itt. Folytatásban az út alig észrevehetően emelkedett, süllyedt. Az Epidus-forrásnál pihentünk egyet. A forrás – amelyet a térkép kiszáradtnak tüntet fel – ugyan megkerüli a rozzant betongátat, mégis bővizűen indul útjára. A forrás után nem csak a jelzés tűnt el, hanem az út is. Kis kerülővel egy időszakos patakmederben, aszfaltozott úton, majd kocsiúton visszaértünk a térkép szerinti útra.
A Honvéd-üdülő melletti Szabadidő Parkba érve szerettük volna megnézni a horgásztavat, és ott ebédelni. Illendően engedélyt is kértem a portástól. Ő megkérdezte, hogy turisták vagyunk-e? Igenlő válaszunkra azt felelte, hogy akkor nem mehetünk be. Jobb lett volna, ha csak simán besunnyogunk. Így aztán az út szélén ebédeltünk meg.
Elemózsiázás után nekiveselkedtünk a vár bevételének. Az út vége kicsit meredek volt. Bejártuk a külső- és belsővárat is. Fentről nagyon szép kilátás nyílt a parkra, láthattuk azt a horgásztavat is, ahová a rend szigorú őre nem engedett be. A várból (ahol egyébként korábban már egyszer jártunk) más úton ereszkedtünk le, mint ahol felmentünk. A faluba visszaérve, épp hazafelé indultunk, mikor egy kedves néni felhívta a figyelmünket, hogy nemsokára kezdődik a szüreti felvonulás. Félreálltunk a kocsikkal, és megnéztük azt. Gyerekek és felnőttek nagy része népviseletben tündökölt. Múlt héten a matyó népviseletet volt szerencsénk látni Mezőkövesden, most pedig a bujákit. Nekem ez utóbbi - vidám színei - miatt jobban tetszik.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Cserhátsurány - Herencsény
Notter Béla, 2014. szeptember 7. 11.40Nem várt eseményekkel tarkított túranapunkon 23-an vettünk részt. Szép időben a - nekem legalábbis kedvenc – Cserhátban jártunk, részben az országos kéktúra egy szakaszán. A 12,5 km-es út végén még négy nevezetes helyet is felkerestünk a környéken.
A gödöllői találkozón derült ki, hogy Lacinak vissza kell fordulnia. A bajok ott folytatódtak, mikor Galgagyörk után egy kátyúsorozatban durrdefektes lett az első kerekem, de a hátsó is megsérült. Jött a pótkerék, majd gumis keresése a következő falvakban, Végül sikerült megcsináltatni, de emiatt csak 10 óra után kezdhettük meg túránkat Cserhátsurányból. Az már csak hab volt a tortán, hogy ”elbeszélgettem” egy kereszteződést, és ez egy kilométer plusszunkba került.
Innentől kezdve már sikertörténet volt az út. A volt szécsényi úton, szép mélyúton haladtunk felfelé. Mellénk csatlakozott a piros jelzés is. A dombtetőn - mikor az balra elhúzott - tartottuk reggeli, (egyeseknek már) ebédszünetet. Továbbhaladva rengeteg gombát láttunk az erdőben. Ez nagyban lelassította a menetet, mert egyesek a vacsorára-valót szedték meg, mások fényképsorozatot készítettek. Fennsíkszerű terület után utunk legmagasabb pontjára, a 398 m magas Hegyesre értünk. Igazából nem ez volt a legnagyobb kaptató, hanem ott, ahol elhagytuk a kék jelzést, és jelzetlen úton Herencsény felé vettük az irányt. A nagyobb emelkedő után nagyjából az erdőhatárig szintezve haladtunk, majd már csak lejtős úton értünk be Herencsénybe.
Itt oltottuk szomjunkat egy kocsmában, majd a sofőrök busszal visszamentek a kocsikért Cserhátsurányba, aztán vissza a többiekért Herencsénybe. Innentől már csak a beígért látnivalók felkeresése volt hátra. Először Terénybe utaztunk. Itt a csapat egyik része – akik korábbi utunk során még nem látták - az Orsós magnó múzeumot keresték fel, míg a többiek a sok érdekes dolgot rejtő Terényi Parkot (Akol), Szentgyörgyi Albert mellszobrát. Következő megállónk Kéripuszta volt, ahol egy szépen felújított ház (bár már megint lehetne rákölteni kis forintocskát) egykoron Szentgyörgyi Albert gyerekkori lakhelye volt. Borzasztó látványt nyújtott viszont a mellette lévő szemétlerakó, amit a felállított tábla szerint uniós pénzből megszüntetnek, de a feltüntetett ez év végi határidő nevetségesnek tűnik, mivel még el sem kezdték a munkát. Következő megállónk a pincesor volt Szandán. Így is szép, hátha még élet is lenne benne. Sajnos már sem ember a soron, se bor a hordókban nincs. Minderről beszélt ízes palóc tájszólásban egy néni, akivel visszaútban a kocsihoz találkoztunk. Továbbutazva már egy látnivaló volt hátra, a becskei sztupa. Erősen alkonyodott már, mire odaértünk. Elolvastuk az ismereretterjesztő táblákat, megcsodáltuk a szép kilátást, majd indultunk haza.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges