Sajnos csak négyen voltunk ezen a szokottnál nehezebb, de nagyon változatos, szép túrán. Hat napos volt az út, ebből öt napon minden nap túráztunk. Aki minden túrát végigjárt, az 52,1 km-t gyalogolt/mászott 2781 m szintkülönbséggel.

09.06. kedd

7 órakor indultunk Isaszegről hárman, majd Gödöllőn egészült ki a kis csapat. Ipolyságon keresztül egyszer-egyszer megállva fél tizenkettőre értünk a bajmóci várkastélyhoz. Szerencsére egyénileg is végigjárható a múzeumként üzemelő vár. Mi kombinált jegyet vettünk, és a Pálffy- és a Hunyadi-túrát is végigjártuk. Nem véletlen ez Szlovákiai leglátogatottabb várkastélya. A gyönyörű szobákon, termeken, korhű berendezésen túl a Pálffy-körön van 4 emelet mélyen egy tavertin (forrásmészkő) barlang is. Két óra is elmúlt, mikor elindultunk szállásunkra, Rajecfürdőre. Sajnos útközben eleredt az eső. Elfoglaltuk szállásunkat, de az első napi túrát - mely a zsolnalitvai várba vezetett volna -, ki kellett hagynunk. Este besétáltunk Rajecfürdő központjába, ahol vacsoráztunk, és sétáltunk a fürdőhely látványosan megvilágított parkjában.

09.07. szerda

Kocsival Zsolnán át a Szulyói-sziklákhoz utaztunk. A szulyói sziklavilág leglátványosabb útját jártuk be egy tanösvény mentén. 150 méteres emelkedővel jutottunk fel a sziklavilág szimbólumaként ismert Gótikus-kapuhoz. További emelkedővel a Várhoz értünk. Ez olyan nehezen megközelíthető, hogy évszázadok alatt szinte senkinek se volt kedve bevenni. A vár alatti rétnél kis időre különváltunk, Olgival még felmentünk a Štefánikova-kilátóhelyhez. Innen be lehetett látni az egész szulyói medencét, és az északi sziklákhoz is egészen közel jutottunk. Visszaérve a parkolóba kocsival a 17 km-re lévő Manini-hasadékhoz hajtottunk. Ennek a kocsival is végigjárható hasadéknak egy pontjáról igen meredek úton felmentünk egy kilátóhelyre, ahonnan fentről is beláthattunk a hasadékba. Ez az út csupán 1 km hosszú volt, benne 97 m emelkedő (és kimaradt abból az összesítőből, amit tagjainknak küldtem E-mailen). A két út együtt 9,1 km volt, 606 m szinttel.

09.08. csütörtök

Kocsival az öt kilométerre lévő Zbyňov-ba utaztunk, innen tettünk meg egy 11 km-es körutat. Az erdőfoltokat hatalmas legelők vették körül a domboldalon. Mi sokáig az összefüggő erdő és a legelő határán gyalogoltunk az Elveszett-buzogány tanösvény nevezetű, enyhén emelkedő úton. A Buzogány-szikla maga egy geológiai csoda, már csak ezért is érdemes volt felgyalogolni. Ezután jelzetlen utak jöttek, amelyen sikerült először rossz irányba elindulni. Korrigálás után felértünk egy hosszú hegygerincre, melyről két helyen is kitérőt tettünk a Zbyňovi sziklákhoz. Ennek leglátványosabb része a Sziklatű. Szélesebb bicikliúton jutottunk vissza Zbyňov-ba. Ez az út 10,9 km hosszú volt 494 m szintkülönbséggel.

09.09. péntek

Elhagyjuk szállásunkat, és kocsival a Kis-Fátrában lévő Štefanova-ba utaztunk. Innen indult a három szurdokvölgyet is magába foglaló változatos út. Podžiar-hegyig indulástól 150 m-t emelkedett az út, majd kis lejtőn értünk a hasonnevű pihenőig, majd mellette lévő Hlboky-patakhoz. Ez a patak mélyítette ki magának a Felső-és az Alsó-szurdokot. Volt ebben minden: vízesés, pallósor, sziklamászás. Különösen vadregényes volt a Biely-patak felőli felöli vége (ez a rész – mint minden a környéken -,  a Jánošik nevet kapta), ahol 2 m-re összeszűkült a szoros. Innen visszatérve betértünk az Új-szurdokba. Ennek épp az eleje volt látványos, magas, szinte függőleges létrákkal. Utána hegyoldalban haladtunk, helyenként belátva az Alsó-szurdokba. Ezen megint a Podžiarra értünk. Innen volt aki visszasétált Štefanova-ba, míg ketten nekivágtunk a Felső-szurdoknak. Ennek egymagában nagyobb volt a szintkülönbsége, mint az előzőeknek. A kitett helyeken fémlétrák, sodronykötél, kapaszkodó segítették az előrejutást. 700 m-ről 910 m-ig kapaszkodott fel az út a Hlboky-patak vízesései, zúgói mellett/felett. A patakvölgyet elhagyva szép erdei úton jutottunk a Štefanova-ba vezető útra, több helyről nagyszerű kilátással a Kis-Fátrára. Ezután kocsival Terchovába mentünk, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, estefelé elsétáltunk a másfél km-re lévő, kitűnő étterembe. Aki végigment a teljes úton, az 10,3 km-t gyalogolt, ehhez tartozott 501 m szintkülönbség.

09.10. szombat

Legnehezebb túránkra készülődtünk ezen a napon. Az időjárás azonban közbeszólt. Az előrejelzések 90 %-os eséllyel csak délelőttre 30 mm esőt jósoltak. Ezért nem mertünk nekivágni a szakadékos nehéz terepnek. Úgy gondoltuk, hogy egy-egy esőszünetben kis túrákat teszünk a közelben, például a falu fölött lévő kilátóba, vagy a kálváriára. Aztán reggel egész jó idő volt, így nekivágtunk egy kicsit hosszabb útnak, hátha azt még megússzuk eső nélkül. Kocsival Vrátnába, a felvonóállomáshoz utaztunk. Onnan folyamatos emelkedővel a Chata na Grúni-hoz értünk. Itt több lesiklópálya van, híres téli síterep. Ugyanazon az úton mentünk vissza a kocsikhoz (5,4 km, 253 m). Ezt az utat egy helyi turisztikai kiadvány ajánlotta, első helyre téve a többiek elé. Általános vélemény volt köztünk, hogy az előző napokban ennél mindig csak szebb helyeken jártunk.

Még mindig jó idő volt, ezért Olgival elhatároztuk, hogy legalább egy szép kilátóhelyig megyünk, aztán ugyanazon az úton vissza a kocsihoz. El is indultunk, miközben T.Mari és Mari visszagyalogolt Terchovába, szálláshelyünkre. Az első 220 m emelkedőt legyűrtük (miközben több kilátóhelyről gyönyörködhettünk a Vrátna-völgyben), mikor eleredt az eső. Szerencsére épp egy kisebb barlangnál voltunk, beálltunk oda. Elhatároztuk, hogy 10 percet-negyedórát várunk, aztán, ha nem áll az eső, visszafordultunk. Már be is pakoltuk minden elázhatót a hátizsákba, mikor hirtelen elállt az eső. Sőt pát perc múlva kisütött a nap. Folytattuk tehát utunkat gyönyörű sziklaalakzatok között, kilépcsőzött, kapaszkodókkal ellátott meredek úton. Felértünk a Malé Nocľany elágazáshoz (épp 1000 méteren volt), itt találkoztunk az első emberrel. Innen még 36 m-t emelkedett az út, ahol leírások szerint a legszebb a kilátás a Kis-Fátra hegyeire. Ez így is volt, csak nyugat felé nem nagyon mertünk nézelődni, mert onnan borzasztó sötét felhők közeledtek. Gyorsan megebédeltünk, aztán indultunk. Ugyan közelebb lett volna visszamenni azon az úton, amelyiken jöttünk, de azok a meredek sziklák lefelé veszélyesek lettek volna. Terchová felé egy öblös kerülővel vezetett az út, de ez kevésbé volt meredek (azért volt benne pár száz lépcsőfok, meg láncos kapaszkodó), jutalomképpen viszont szép sziklák és kilátások. Már beértünk Terchovába, mikor elkezdett esni (inkább szakadni) az eső. Behúzódtunk egy panzió fedett előterébe, nem áztunk. Mikor csendesedett az eső, nekivágtunk a maradék másfél kilométernek a kocsihoz. A nap második túrája 7,1 km hosszú volt, 600 m szintkülönbséggel. Este még elmentünk vacsorázni.

09.11. vasárnap

Elhagytuk szállásunkat, és kocsival Prosiek-be utaztunk. Erre a napra már jó időt ígértek, ezért odafelé egész úton, és a túra nagy részén is esett az eső. Egy-két száz méter megtétele után ketten is vissza is fordultak. Egy lengyel buszról épp előttünk indult egy csoport, a keskeny patakvölgyben, kisebb vízeséseknél alig tudtuk őket megelőzni. Mikor sikerült, már jobban tudtunk haladni. A Prosiečanka patak (a mely a szurdokot kivájta) érdekessége az volt, hogy időnként búvópatakként folytatta útját, a medrében tudtunk haladni. Egy pihenő után kezdődött igazán a nehezen járható rész. Voltak ugyan létrák, de némelyik olyan ferdén állt, nehéz volt rajta felfelé haladni. Aztán jó pár helyen a meredek sziklafalon nem volt semmi kötélsegítség. Ez száraz időben nem olyan nagy baj, de a vizes sziklákon - ahol csak akkora mélyedést talál az ember, hogy a cipője orra elfér -, már inkább Azért mindegyiken nagy odafigyeléssel szerencsésen túljutottunk. Felértünk utunk legmagasabb pontjára Svorad-ra, 930 m-re (ez az indulástól 320 m). Tartottunk a visszaút kitett szikláitól lefelé menet (ilyen helyeken lefelé mindig rosszabb menni), de szerencsénkre elállt az eső, sőt kis időre még a nap is kisütött, így nem volt semmi probléma. Azért is igyekeztünk vissza, nehogy a nehéz szakaszon találkozzunk a busznyi emberrel, mert az rengeteg ácsorgást jelentett volna. Egy fedett helyen (mert ismét esni kezdett) megpihentünk, aztán a parkolóig már meg se álltunk. (Az út adatai: 9,3 km, 327 m szint.) Ott egy üzemen kívüli étterem teraszán megebédeltünk, majd indultunk hazafelé. Besztercebányán, Zólyomon keresztül jöttünk, hazáig (250 km) csak egyszer álltunk meg tankolni.