Zalai-dombság
Retró-túrák, Dél-Zala
Notter Béla, 2026. március 31. 17.41Tavaly visszaállítottam a létszámban, kis tájegységekben, hangulatában az ITK-idők előtti túrákra emlékeztető utakat. Most kilencen voltunk a Dél-Zala jellegzetes, szép dombjain.
03.24. kedd
Korán indultunk két kocsival az M0-áson a reggel állandósult dugók miatt. Szokás szerint negyed 8-kor találkoztunk az M7-es tárnoki pihenőhelyén. Fél tízkor már kezdhettük is túránkat Zajkról. Az út elején egy szedrest kellett kerülgetni, de szerencsére ez a négy nap alatt nem fordult többet elő. Több kisebb dombon való fel-le út után a Budapusztai arborétum mellé értünk. 2018-ban már bejártuk az arborétumot az ITK-val, így most nem mentünk be. Láttuk viszont a budafapusztai Vaditatót, amit akkor nem. Ezután következett egy kicsit komolyabb emelkedő az Ezerlovas nevű dombhátra (ezt az emelkedőt egy rövidebb úton ki lehetett hagyni). A dombhát aljában egy másik – zajki – vaditató volt, majd újabb két domb után a Kistolmácsi tó közelében lévő, igen bővizű Kozár-forráshoz értünk. Innen már nem jött mindenki vissza a kocsikhoz, hanem a közelben lévő szálláshelyünkre sétáltak. Vacsorát ezen és a következő napokon Letenyéről hozattuk. A teljes táv 10,6 km hosszú volt, 326/345 m szintkülönbséggel, a két rövidítési lehetőség igénybevételével 6,4 km, 216/256 m szinttel.
03.25. szerda
Az előző naphoz hasonlóan szép tavaszi időnk volt. Kistolmács, Szőlőhegyig kocsival mentünk, innen gyalogoltunk. A vadvirágos Paranya-erdőben lévő emelkedő után felértünk a Kis-hegyi-kilátóhoz, amelynek tetejéről szép körpanoráma várt ránk. Tódorhegyig lejtett az út, majd egy kisebb, utána egy nagyobb emelkedő következett. A gerincen haladva több – kiváló panorámával rendelkező – szőlőskert és pince volt. A Kistolmács-kilátó sajnos zárva volt balesetveszély miatt, pedig nem is olyan rég – 2009-ben – építették. Továbbhaladva legnagyobb meglepetésünkre egy nagyon kedves házigazda meghívott bennünket egy borkóstolóra. Többféle finom saját borát is megízlelhettük, de a borok bemutatása külön élmény volt számunkra. Még maradt kicsi az emelkedőből is, aztán kis kerülőt téve a DDK-útvonalán tértünk vissza a kocsikhoz. Ezt az utat mind a kilencen végigjártuk 9,2 km megtételével és 309 m szintkülönbséggel. A letenyei városnézést a következő napra terveztem, de akkorára már esőt mondtak, így most néztük meg a Makovecz-féle Könyvtárat, a Szapáry-Andrássy-kastélyt, egy hatalmas platánfát, melyet 2010-ben az Év Fájának választottak meg. Ezenkívül ki-ki megejtette bevásárlásait is.
03.26. csütörtök
Sajnos az eső bejött, 4 fokos maximum hőmérséklettel, erős széllel. Nyolcan azért nekivágtunk az útnak. Megint Zajkról indultunk, csak most déli irányba. A házak előtt már több helyen álltak a húsvéti dekorációk. A falut elhagyva a Csatári-erdőben kapaszkodtunk felfelé, az út egy részén egy szép mélyvölgyben. Öreghegyig (ahol a régi présházak mellett vadonatújak is voltak, valamint művelt szőlők) emelkedett az út, aztán leereszkedtünk egy kis völgybe. Itt áll a Boldog Buzád kilátó, amely ugyan már több mint tíz éve elkészült, de jogi tortúrák miatt a mai napig nem nyílt meg. Közben a műszaki állapota erősen romlik. A kilátó alatt van a boronapince és a prés, a fölötte lévő esőbeállóval együtt (2002-ben készült el). A pincét és a prést a Béci-hegyen bontották el és hozták a mostani helyére, és állították fel beton alapra. A Körtvélyes-erdőn és a Lucoson át értünk vissza kiindulási pontunkra, szerencsénkre az út vége felé elállt az eső. Táv: 7,7 km, 284 m szint.
03.27 péntek
Az utolsó napon két program között is lehetett választani. Az egyik a zalakarosi fürdő (hárman választották), a másik egy túra. Az utóbbit választók Zalakaros szélén, az Erdész-kilátónál tették le a kocsikat. Az eső inkább csak csöpörgött, helyette viharos szél fújt. A kilátóba az út elején csak én másztam fel, abból a megfontolásból, hogy hátha az út végéig az összedől. Az igen erős ácsolatú kilátó érezhetően meg-meg lendült. Zalamerenyéig a Z jelzésen haladtunk le-föl libikókázva a kisebb dombokon. Zalamerenyén megnéztük azt a szép házat, melyet már évek óta kinéztem magunknak egy négynapos túrára. Csak egy baja van: összesen 17-en férnénk el benne. A K+ jelzésen felkapaszkodva – az út egy részén egy látványos mélyúton – értük el DDK-útvonalát, és - ezen haladva - a kocsikat. Többen ekkor másztak fel a kilátóra. A hazautat egy kis dugóval az M0-on megúsztuk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Zalából Vasba (Zalai-dombság – Örség)
Notter Béla, 2024. március 15. 19.56Másfél éve megkezdett Zalai-dombság túránkat folytattuk e hét elején kilencen. Az időjárás javuló tendenciát mutatott, mert az első nap tíz percig, a második nap pedig már fél óráig nem esett az eső. A táj így is szép volt, megérte elmenni!
03.11. hétfő
Vonattal két átszállással utaztunk Bagodra, közben nem maradt el az átszállásos utak szokásos izgalma, hogy elegendő lesz-e az átszállási idő. Most a Göcsej IC késett sokat, de az Őriszentpéter felé induló személyvonat szerencsére bevárta. Negyedórás késéssel értünk Bagodra, de innentől nem kötődtünk semmilyen időponthoz a szállásunkig. Mindjárt az út elején áthaladtunk a Zala-folyón. Boncodföldén mindenkit meglepett az a bőség, ahogy a templomdomb tele volt Rövidszárú kankalinnal. Később is – főleg az első nap – sokat láttuk ezt a kedves, kora-tavaszi virágot. A szőlőhegyen előbb egy hatalmas fa Szent Orbán-szobor, később pedig a Nagy-hegyi kápolna mellet haladtunk el. Sok boronaházat láttunk a szőlők között, javarészt sajnos romos állapotban, de egy párat már szépen felújítottak. Kávásra, a méltán híres tájházakhoz értünk; 2022. októberében itt fejeztük be zalai utunkat. Kurtamajor mellett szebb napokat látott Eitner-kastély lehangoló épületét láttuk. Salomváron viszont egy jól befűtött szállás – a Gőcseji Turista Szálló – várt ránk, végtelenül kedves házigazdákkal. Vacsorát Zalalövőről hozattunk, ez is nagyon finom volt. A túra 11,5 km hosszú volt, 240/296 m szintkülönbséggel.
03.12. kedd
Negyed nyolcas busszal indultunk Szőcére, de most pont jó jött, hogy volt félóra átszállási időnk Zalalövőn. Meg is leptünk egy pékséget és megreggeliztünk. Szőcén először a Lápok Házához mentünk, de az még téli álmát aludta. A Szőcei Tőzegmohás Lápréten szerencsére nincs nyitvatartási idő, be tudtuk járni. Ez az Őrség legértékesebb, fokozottan védett láprétje, és a jó kiépített pallósoron könnyen bejárható. A Szőce-patakot a völgyoldalban 80 hidegvízű forrás táplálja. A láprét után erdei úton egy nagy esőbeállóban megpihentünk. Erdőfoltok, rétek, legelők után értük el a Vadása-tavat, amely két mesterséges tóból áll, a Vadása-patak és a Rókalyuk-forrás táplálja. A felső tó vadregényes, az alsó stranddal ellátott, kiépített. Továbbmenve Hegyhátszentjakab szélén irányt váltottunk, és a Borostyán-tóhoz értünk. Ez a tó már Zalalövőhöz tartozik, nevét a valamikor itt áthaladó Borostyánkő-útról kapta. Beérve a kisvárosba, még volt annyi időnk, hogy elgyalogoljunk abba a bisztróba, ahonnan előző nap a finom vacsorát rendeltük. Most se csalódtunk a kiválasztott étel minőségében, mennyiségében. Ebéd után a vasútállomásra mentünk (napi adagunk 13,3 km volt, 139/212 m szinttel). Miután bemondta a hangosbemondó, hogy vonatunk 8 percet késik, elkezdhettünk izgulni, Zalaegerszegen megvár-e bennünket az IC. Szerencsére megszánták vicinálisunk utasait, így végül az eredeti terv alapján értünk haza.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Zalai-dombság
Notter Béla, 2022. október 20. 12.04Túráink során (OKT, DDK, Balaton-felvidék) már többször érintettünk zalai tájakat, de ez az első négynapos túránk, amely csak a Zalai-dombságba vezetett. Megérte elmenni, változatos utakon, szép tájakon hullámvasutazhattunk – mert itt aztán állandóan le-, s föl haladt utunk. A Zalai Piros út egy 60 km-es szakaszát nyolcan jártuk be 1495/1322 m szintkülönbséggel.
10.14. péntek
A túra indulópontjára, a fura nevű Szentpéterúrra vonattal és kocsival utaztunk. A vasúti átszállások miatt majdnem dél lett, mire odaértünk, még úgy is, hogy Laci kocsival bejött értünk Keszthelyre. Könnyű emelkedővel kezdődött az út feleslegesnek tűnő, széles zúzott kővel leszórt úton, hiszen nagyon ritkán volt egy-egy – jórészt - lakatlan ház mellette. Erdőben lefelé haladva közelítettük meg a Tilaj felé vezető aszfaltutat. Ezután ismét emelkedő következett a Szent György-erdőig. Szállásadónk tanácsára pár száz méteres kitérővel felkerestük a Remetekert nevű búcsújáróhelyet. Szépségét emelte a ragyogó őszi napsütés is. Innen még 4,5 km volt hátra tilajújhegyi szállásunkig. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, a megrendelt vacsorák ezen, és a következő napokban is pompásak voltak. Napi túraadagunk 13 km volt 346/365 m szintkülönbséggel.
10.15. szombat
Reggeli után kocsival Kallósdra, az Árpád-kori kerektemplomhoz utazunk. Szerencsénk volt, mert nyitva találtuk ezt a páratlan értéket. Alaposan körbenéztünk, majd jött a gyaloglás. Az erdőben is volt két építészeti érték: a felújítás alatt lévő Bezerédj-Békássy- kastély (meglepetésre nyitva volt) és a Szent Vendel-kápolna. Szinte teljes hosszában erdőben haladt az út Gyűrűsig. Igen látványosak a Dabronyi-tavak, melyek száma egyre nő, újabb tavakat hoznak létre a Dötki-patak felduzzasztásával. Gyűrűsről kocsival és busszal (ez utóbbival csak részben, mert egy átszállás során nem nyitotta ki a sofőr az ajtót) jutottunk ideiglenes otthonunkig. Gyaloglásunk során14 km-t tettünk meg 395/258 m szinttel.
10.16. vasárnap
Gyűrűs bejárati úttól folytattuk előző nap abbahagyott túránkat. Szép lösz-mélyutakon kezdődött az út. Kemendi-hegyig javarészt felfelé, de a Zalai-dombságra annyira jellemző hullámokkal. Közben volt egy kis kényszerszünetünk is, míg a szelídgesztenye és dió gyűjtögetők előkerültek a jelzést-vesztett útjukról. Innen Nemesapátiba már lejtős úton érkeztünk. Megnéztük a templomot, kápolnát Volt egy forrás a faluban, mely egy kis malomkereket hajtott. Sajnos ezt követően 3 km-en nem volt más választásunk, aszfaltozott úton kellett mennünk. Későbbi utunk során a P jelzés részben a közelmúltban kialakított Horhosok útján haladt. Ezt elhagyva a Cserlap nevezetű területre értünk, mely már a 76-os út mellett található. Innen utaztunk szálláshelyünkre. Teljesítményünk 16 km volt, 440/346 méterrel.
10.17. hétfő
Utolsó napi túránk kiindulópontja Zalaegerszeg közelében lévő Bazita TV-torony volt. Erdőben, gyümölcsösökben, szőlők között lejtősen haladt az út Babosdöbrétéig. Aztán egy emelkedő következett Balázsfáig. Itt egy kis kápolna, szép kilátás Bazitára, és egy ötletes kisvonat várt ránk hordókból építve. Dobronhegy volt a következő település, melynek csak az üdülőterületét érintettük. Egy újabb emelkedő során két geodéziai tornyot is láttunk. A Bödei-hegy következett, művelt és elhagyott szőlőkkel. Bödén át jutottunk Kávás közelében lévő Ilona-majorhoz. Káváson még megnéztük a Harangtornyot és a méltán híres két Tájházat. Ezen a napon is 16 km-t gyalogoltunk, csak a szint volt kevesebb, mint előző nap (414/353 m). Már csak a hazautazás volt hátra a ragyogó időben eltöltött négy szép napból.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
A DDK zalai szakaszán
Notter Béla, 2015. október 20. 12.36A Zalai-dombság változatos tájait jártuk négynapos gyaloglásunkon. Csupa 6-os távú (66,6 km) túránkon nem kényeztetett agyon bennünket az időjárás, sokat esett az eső.
10.15. csütörtök. Kora reggel (5 órakor) indultunk, és öt átszállással fél egy után már Bázakerettyén is voltunk. Egy éve itt fejeztük be a Zalalövőről tartó szakaszt. A kocsmában meg kellett nézni, nincs-e változás a bélyegzőben? Majdnem egy órakor indultunk. A faluban még volt kerékpárút, azon tudtunk menni. Később - egész Kistolmács túlsó végéig - maradt az aszfaltút, ami a kisvasúttal párhuzamosan haladt. Elhaladtunk a Kozár-forrás, és a szépen rendezett Kistolmácsi-tó mellett. Szép volt a kistolmácsi kápolna is a barokk Szent család szoborral. Mikor elhagytuk a települést, esni kezdett az eső. Eleinte semmi gond nem volt, mert egy vályúsan kiképzett betonút vezetett fel a Barkócási-erdő nyergére. Később megtapasztaltuk a zalai sár ezernyi változatát. Szerencsére – és ez vonatkozik az egész útra is – az igazi ragadós sárga agyag kevés helyen volt, inkább morzsalékos lösz. Borsfán kicsit ráncba szedtük magunkat, ettünk is egy keveset egy buszmegállóban. Valkonya előtt még egy kapaszkodó várt ránk a Borsfai-hegyhát. Aztán leereszkedtünk a faluba, és máris szálláshelyünkön, a Rockenbauer Pál turistaházban voltunk. Érdekes rongybábúk voltak mindenütt, melyel a Ludvérc-fesztiválról maradtak kinn. 13,4 km-t gyalogoltunk. Nagyon jól esett a cserépkályha melege, és a finom csirkepaprikás is, amit korábban megrendeltem. A korai kelés következményeképp hamar ágynak estünk.
10.16. péntek. Összepakoltunk, megreggeliztünk a turistaház társalgójában. Nedves ruháink, cipőink megszáradtak reggelre, így ismét nedvszívókká váltak. A turistaház nagy kertje mellett indult tovább a kéktúra. Ez a nap folyamatos hullámvasutazással telt, öt nagyobb dombra is fel kellett kapaszkodni, hogy aztán mindjárt le is adjunk a megszerzett magasságunkból. Egy völgyben kis tó (melyet a Szuloki-forrás táplál) sárgállott. Legtalálóbb neve a harmadik dombnak volt: Csuszigáló. Obornak volt az első település, amit a nap folyamán láttunk. A következő dombhát neve Mántai-bükk volt, ezután már csak egy volt hátra, a homokkomáromi. Itt található a Kegytemplom és zárda, neves zarándokhely. Nekünk e hely a napsütést jelentette, élveztük is nagyon. A bélyegzőt a zárdában kell elkérni, a templomot is kinyitották nekünk. Megebédeltünk, aztán indultunk tovább. Lefelé menet sok faszobor látható. A következő település, melyet érintettünk Hosszúvölgy volt, majd Zsigárdmajor következett. Már nagyon vártuk, hogy Palinba érkezzünk, mert ezen a napon itt fejeztük be a túrát. 21,9 km-t tettünk meg idáig. Bélyegzés után buszra szálltunk és Újudvarra utaztunk. Itt még várt ránk egy km gyaloglás szálláshelyünkig, a Napsugár-vendégházig. Nagyon kedves fogadtatásban részesültünk, a vacsora bőséges és finom volt. Még jó ideig elbeszélgettünk, hülyéskedtünk, mielőtt lefeküdtünk volna.
10.17. szombat. Kiadós reggeli után indultunk. Előbb vásároltunk valami szendvicsnek-valót, aztán a Petőfi utcán hagytuk el Újudvart a Z+ jelzésen. A jelzések felvezettek egy dombra, majd balra kanyarodott a jelzett út. Egy magaslesnél sokat keresgéltem az utat, de azt végül Éva találta meg - igen rossz állapotban - balra a magaslestől. Ezután volt egy pár jel, utána kilométerekig semmi. A GPS segítségével azért felértünk a gerincen futó kék jelzéshez. (Jobban tanulmányozva a térképet és a GPS-t, kiderült, hogy - ellentétben a Cartographia térképpel és a felfestett jelzésekkel – a Z+ már a TV-toronyhoz vezető aszfaltozott úton halad, ezen viszont egy jel sincs.) A kék jelzésen tovább emelkedett az út, egészen a TV-torony közeléig. Itt jobbra letértünk a jellel együtt. A kék háromszög jelzés a Kőszikla-szurdokon vezet át, ami nagyon látványos hely, de ilyen csúszós útviszonyok között most kihagytuk. A kéken igen meredek úton leértünk a forrásokig, pihenőpadokig. Továbbhaladva Nagybakónak faluba értünk, itt északi irányba fordultunk. Egy kecskefarm után sík rész következett, de nagyon vizenyős volt a sok esőtől. Meg kellett nézni alaposan, melyik fűcsomó bír el. Egy emelkedővel feljutottunk a Cser-hát-hegyre. Hosszú egyenes szakasz végén valami nádszerű ültetvény mellett a magaslesnél ettünk pár falatot. Az út folytatásában egy gyönyörű mély szurdokot hagytunk magunk mögött. Elkezdtük kapaszkodónkat az Öröm-hegyre. Pár elhagyott gyümölcsös is felbukkant az út mellett, majd egy rendezett vadásztanya. Kereszteződéshez érve egy feszület, Rockenbauer Pál kopjafája és egy mini kápolna is volt egymás közelében. Innen már csak 300 méterre volt a Postás-kulcsosház, és egyúttal a bélyegzőhely is. Itt ebédeltünk. Közben megjelent három terepjáró (csak egyiken volt rendszám). Sajnos nyomaikat a friss sárban sok helyen láttuk, később pedig virtuskodásaikat a nagy pocsolyákban. Aztán – hogy teljes legyen az erdő rongálása – megjelent öt cross-motoros is, hasonló mutatványokkal. Katit – hiába húzódott teljesen félre – teljesen beterítették sárral. Ennyit a békés egymás mellett élésről. Zalaújlakig végig lejtett az út, a faluban a nap is kisütött. Piroska Pihenőben szálltunk meg. Jó meleg fogadott, valamint Piroska néni – aki 43 évig túrázott – figyelmessége, hogy edényekbe vizet és keféket tett ki cipőink tisztítása végett. Vacsora előtt még megnéztük háziasszonyunk vezetésével az Egry József emlékházat. Vacsorára finom ételt (Zalai babos káposzta füstölt csülökkel) kaptunk és pogácsát, valamint almás pitét. Megkóstoltuk a zalai fehér- és vörös bort is. Napi adagunk 17,8 km volt.
10.18. vasárnap. Lazább nap jött, lényegesen jobb idővel. Piroska néni reggelije után előbb visszakapaszkodtunk a kék jelzésre. Eső helyett köd volt a reggeli órákban, így a zalakarosi kilátóhoz sem tettük meg a betervezett kitérőt. Az előző napokban lehulló rengeteg eső miatt viszont elképesztően sokfajta gombát láttunk és fényképeztünk. Egy záportározónál elértük a Csiga-túra tanösvényt. Szép, interaktív táblákat ebben az évben adták át. Zalakomárt részben megkerülve a fürdőnél értünk ki a főútra. A Tourinform irodában akartunk bélyegezni, de nem volt nyitva, ezért sorra kérdeztük a vendéglátóipari egységeket, hogy kinek van Zalakaros feliratú bélyegzője. Végül egy büfében – némi fogyasztás fejében – kaptunk a füzetünkbe pecsétet. Zalakaros – Galambok – Zalakomár útvonalon már sok esemény nem történt, végig az aszfaltot koptattuk. Olyan jól haladtunk, hogy az eggyel előbbi vonatot is elértük. Az igaz, hogy IC helyjegyünk nem volt, de állítólag egy kocsiba elegendő a pótjegy is. Végül nem is láttunk IC-vagonokat. 14,5 km-t tettünk meg.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Dél-dunántúli kéktúra Zalában
Notter Béla, 2014. október 22. 21.23Szabadon választott sorrendben járjuk a DDK-t, ezért kerülhetett a sor a tavaszi Alpokalja után most Göcsejre, és részben a Kelet-Zalai-dombságra. Az első bizonytalan nap után végig szinte nyári időben 73 km-t gyalogolt 10 lelkes ITK-ás.
10.17. péntek. Igen korai kelés után vonattal utaztunk előbb Pestre, majd Zalaegerszegre, végül kis pirossal Zalalövőre. Már majdnem azt hittük, hogy a MÁV-val valami probléma van, mert egészen az utolsó vonatig nem volt késésünk. „Szerencsére” a kis piros összeszedett negyedóra késést, „megnyugtatva” bennünket. Pecsételtünk a forgalmi irodában, aztán szemerkélő esőben útra keltünk. Zalalövőt a 86-os úttal nagyjából párhuzamosan hagytuk el. Nagyfernekágnál kis ideig a forgalmas úton kellett mennünk, de aztán végképp elhagytuk azt. Az eső indulásunkat követően pár perc múlva elállt, később volt még egy kísérlete, de aztán végképp feladta a próbálkozást. Babos-erdő, Kerek-domb útvonalon elég jó jelzések mellett haladtunk. Egyszer tévedtünk el mintegy 100 méternyit, miután a balról a beérkezett K+ jelzés után nagy sunyin a kék - jelzés nélkül - elment balra. Kustánszeg északi végében volt a szállásunk (Öreg Malom-vendégház). Jó hely, kedves házigazdákkal. Vacsorát is kértünk. Korai kelés miatt időben lefeküdtünk. Az első napi túránk 18 km hosszú volt.
10.18. szombat. Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk. Reggeli után elindultunk. Először bevásároltunk, aztán a Tájház, katolikus templom, temető mellett hagytuk el Kustánszeget. Egy mezőről felhőpamacsokkal ékes kilátás nyílt a református templomra. Egy használaton kívüli olajkút után Kislengyelre értünk, majd elszórt présházak után Kereseszegre. Ezután egy kétméteres dzsumbujban teljesen eltűnt a jelzés. Hosszas keresgélés után leltünk csak rá a nádas túloldalán. Ott pedig egy teljesen jó járható kocsiút vezetett az elhagyott kék jelzésig. Vajon milyen megfontolás után került az út e járhatatlan szakaszra?
A becsvölgyei országút közelében megebédeltünk. A Kislengyeli-patak hídja után nem maradtunk a kék jelzésen, mert semmi kedvünk nem volt több mint két kilométert ismét aszfalton menni, mikor árnyas erdei út is van a közelben, Barabásszeget kikerülve. Petrikeresztúron egy kitérőt tettünk és bementünk a vegyesboltba, hogy a vacsoránkhoz, és a másnapra valót megvegyük. Telefonon ezt előre egyeztettem, így a nagyon kedves hölgyek kedvünkért ismét kinyitottak. Felmálházva Patóhegyre gyalogoltunk, mert ott foglaltunk szállást. Egyszerű, de nagyon finom vacsorát főztek a lányok. Ezen a napon 15,5 km-t gyalogoltunk.
10.19. vasárnap. Korán keltünk, mert hosszú út várt ránk ezen a napon. Szőlők, présházak között ragyogó napsütésben indultunk, majd a Csőszi-hegy után egy kerítés állta utunkat. Volt rajta egy létra, de nem ott, ahol a mezsgyén derékszögű kanyart tesz a jelzett út. Én a jelzésnél – eléggé hülye módon – átmásztam a kerítésen, és annak rendje-módja szerint beleakadtam a szögesdrótba. Jó pár vérző seb maradt „hősies” tettem után a kezemen, melyet Hajni látott el szakszerűen. Mezőkön, erdőszélen nyílegyenes utak vezettek Zalatárnokba. Ott bélyegeztünk, majd árnyék nélküli aszfaltozott úton értünk Szentkozmadombjára. Elhaladtunk a temetőkápolna mellett, majd az érdekes összeállítású harangláb-buszmegálló együttes mellett. A mögötte lévő parkban megpihentünk.
A Köleshegyi-dűlőn át vezetett az út Rádiházára. A vasúti megállóban pecsételtünk. Rádiháza felett lévő szőlődombon egy régi prés áll, ahonnan szép kilátás adatott meg nekünk a környékre és a sompácsi kápolnára. Mézes-hegyen egy réten megebédeltünk, majd megváltozott nyomvonalú kék jelzésen Szentpéterföldére értünk be. A bolt nyitására vártunk, aminek elvileg három órakor kellett volna megtörténnie, de erre csak négy után került sor. A gyönyörű környezetben lévő vadászházhoz gyalogoltunk, majd onnan annak vendégházába, ahol szállást foglaltunk és vacsorát is rendeltünk. A szállás nagyszerű volt a gulyáslevessel egyetemben. Még egy ideig beszélgettünk, majd lefeküdtünk kipihenni a megtett 21,6 km-t.
10.20. hétfő. Reggeli párában indultunk már. Egy nagyobbacska emelkedő után széles erdőgazdasági útra értünk. Egy tarvágás szélén megpihentünk, de onnan meg sem álltunk Lasztonyáig, a pecsételő helyig. Ennek megtörténte után egy mélyúton felkapaszkodtunk a kilátóig. A nemrégiben fából készült négyszintes kilátóból az egész környéket be lehetett látni. Következő megállónk a jóízű Torhai-forrás volt. Egy emelkedő, egy lejtő után Lispeszentadorján szélén voltunk. Ezután megint kapaszkodó következett, melynek végén egy lasztonyaihoz hasonló kilátó volt. Egy kedves helybéli férfi pincéjéből felhozott nekünk egy nagy üveg bort és üdítőt. Ebéd után indultunk tovább, mert Bázakerettyéről indult hazafelé buszunk. Napi adagunk 18 km volt. A buszról egyszer át kellett szállni Zalaegerszegig. Volt egy jó óránk a vonat indulásáig. A Délibe 10 perc késéssel érkeztünk, de a Keletiből induló hatvani vonat – hűen a hagyományokhoz – 20 perc késéssel indult.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Locsolkodás helyett – Húsvéti túrák a Zalai-dombságban
Notter Béla, 2009. április 14. 22.32A lehető legkisebb túracsapattal – nejemmel – szép túrákat tettünk a Zalai-dombságban hétvégén. Majd’ két éve e kedves dombvidék Kis-Balatonhoz közeli vonulatát jártuk be. Mikor túránk során felértünk egy-egy dombtetőre – így például Dióskálnál a Pogányvári geodéziai toronyhoz, az Orosztony közelében lévő Öröm-hegyre, vagy a gelseszigeti TV-toronyhoz – akkor egy észak-dél irányú medence mögött lévő újabb dombsor láttán már elhatároztam, hogy legközelebb ha erre járunk, azt fogjuk végigjárni.
Erre most került sor. Péntek délután 5 óra körül indultunk – félve a pesti csúcsforgalomtól – az M0-n. Nagyon simán ment minden, kb. 8-kor már szálláshelyünkön, Hahóton voltunk.
Szombat reggel kocsival átmentünk Söjtörre. Itt először kulturális igényünket elégítettük ki, és megnéztük a ma általános iskolaként működő Széchenyi-kastélyt kívülről. Atán Deák Ferenc szülőházát. A szépen berendezett múzeumban sok mindent megtudhattunk a „haza bölcséről”. Egy földúton kocsival a Mackó-forrásig mentünk, de ezután már tényleg a kirándulás kezdődött. A K+ jelzésen indultunk a Márton- és a Miskei-erdőn keresztül. Olyan szerencsénk volt, hogy kétszer is láttunk szarvascsordát. A K+ jelzéssel nemigen volt gond, de utána a Z j. már elég vacak volt, a S sáv még rosszabb, a Z háromszög pedig szinte nem is létezett. Ennek ellenére – köszönhetően a GPS-nek és a megérzésnek, azért visszaértünk a kocsihoz. Megkerestük a szintén jól álcázott Mackó-forrást, aminek már csak a neve forrás. Utunk során láttunk a távolban egy kis kápolnát, ez még felkerestük a Búbánat-dűlőben. Egy éppen 79. születésnapját ünneplő kedves embertől megkaptuk a kápolna kulcsát, és még a présházába is behívott egy pohár borra – kár hogy ki kellett hagynom a kocsi miatt. Ezen a napon 13 km-t gyalogoltunk.
Vasárnap két kisebb túrát terveztem be egyéb látnivalók mellett, amiből sajnos csak egy jött be. Kis falucskákon keresztül autóztunk. Az első hely, ahol több időt töltöttünk el, ez Szécsisziget volt. Itt található egy szépen felújított vízimalom, egy bivalyrezervátum, szép barokk katolikus templom és az Andrássy-Szapáry-kastély. A bejáratnál lévő táblára nagy betűkkel kiírták, hogy a kastély látogatható. Ez ránk úgy látszik nem vonatkozik, mert a két megadott telefonszám közül az első valahl úton volt, a másik szám pedig megígérte, hogy 15 perc múlva ott lesz. 30 percig vártunk, aztán eluntuk a dolgot, és továbbálltunk. Szerencsére a kastélyba megérkeztek az ott lakó vendégek, így legalább a földszintet megláthattuk. Még ennyire sem volt szerencsénk a következő úti céllal, ami a Vétyembükki Ősbükkös lett volna.
Az út Tormafölde és Kiscsehi között vezet a térkép szerint. Közúti jelzőtábla nem volt kitéve, ezért egyszer-kétszer végigmentem a falun – hiába. Aztán kérdésemre elmondták a helyiek, hogy az országútból magánút lett, ezért nincs kitáblázva. Hétköznap azért közönséges földi halandókat is beengednek, most azonban vasárnap volt. Szóval az Ősbükkös kimaradt, talán majd legközelebb. Amit viszont láttunk, és gyönyörű volt, az a Budafapusztai Arborétum - annak ellenére, hogy abban 2003-ban egy 10 hektáros fenyvest elrágcsáltak a szúk. Nagy sétát tettünk a parkban, melyben két tó, kilátó is van. Az arborétumi séta után megálltunk az első magyarországi olajkútnál kialakított emlékhelynél, kerestük a közelben lévő forrást. Következő megállónk Letenye volt, ahol megcsodáltuk a Szapáry-kastély parkjában lévő 5,5 méter átmérőjű platánfát, a különös alakú Városi Könyvtárat. Letenyéből Nagykanizsára hajtottunk, ahová igazán csak nosztalgiából, és egy kis süti-evés miatt tértünk be. Estefelé - már Hahóton - felgyalogoltunk a Szőlőhegyre, ahonnan nagyon szép a kilátás a környékre.
Hétfő. Összepakoltunk és Homokomáromba mentünk, útközben megcsodálva Bocskán a dombtetőn lévő templomot, és a hozzávezető stációkat. Homokomáromban a XVIII. sz-ban épült templomot - mely mellett rendház is van – néztük meg. Ezután 11 km-es gyalogtúrára indultunk részben a Dél-dunántúli kéktúra útvonalán. Tapasztalatunk hasonló volt, mint szombaton. Az OKT jelölése tökéletes volt, de a többi útról (K háromszög, S sáv) jobb ha nem is beszélünk. Azért a táj gyönyörű volt, az idő csodás, mi pedig mindezt élvezhettük. Mi kell ennél több!



