Bár nem a legideálisabb túraidő volt, mégis több résztvevőre számítottam. 3 vendégünkkel együtt összesen csak húszan voltunk. Két táv között lehetett választani: volt egy 12 km-es és egy 7 km-es.

Busszal utaztunk a Kisinóci-turistaházhoz, 7 órai indulással ¾ kilencre értünk oda. Lekászálódás után az OKT jelzésen indultunk, de a Pokol-völgye patakon való átkelés után rögtön el is hagytuk azt. Kis ideig a patak egy mellékága mellett haladtunk a Z, és a K négyszög jelzésen. Néha ugyan rákezdett az eső, de a párásság és a tócsák inkább az előző napi esőzésnek voltak köszönhetőek. A rövidebb és a hosszabb táv 3,7 km megtétele után vált ketté, még a Tar Péter-hegy előtt.

Az elágazás után a rövidebb táv résztvevői jelzetlen úton dél felé fordultak, és még 30 métert emelkedett az útjuk. Ekkor érték el a Fekete-hegy oldalában futó K+ jelzést. Azon jutottak be Kóspallagra, majd a faluban tett kis kitérő után értek oda, ahonnan a busz indult vissza. Ez a táv 7 km hosszú volt, 167/214 m szintkülönbséggel.

A hosszabb távosok is tovább kapaszkodtak, csak ők a Tar Péter-hegy oldalában. Ezután hosszú lejtő következett, melynek végén majdnem leértünk a királyréti kisvasút Pap-hegyi állomásához. Aztán eljött a lejtős út böjtje, a Pap-hegy oldalában 600 méter alatt 111 métert emelkedett az út. Tovább kapaszkodva 120 m-re lett volna egy kilátóhely, de lemondtunk róla – a nagy párában 20-30 méternél nem lehetett messzebb látni. A hegy oldalában – erősen köves úton – mintegy 50 m-t ereszkedtünk, majd ismét emelkedni kezdett az út Fekete-hegyig, de ez már kényelmes erdei út volt. Közben az út melletti farakásoknál megebédeltünk. Tovább indulva egyre világosabb lett, mi is elértük a K+ jelzést, azon jutottunk be Kóspallagra. A mi utunk11,8 km volt, 464/524 méter szintkülönbséggel.

A képeket Palásti Kati (PK) és Notter Béla készítette.