Július elsején a Gerecsében túráztunk 2 vendégünkkel együtt 26-an. Most is két táv között lehetett választani, melyek 15 és 9 km-esek voltak.

Vonattal utaztunk egy átszállással Vértesszőlősre. Itt mindjárt szétvált a két táv útvonala. A rövidebb túrát választok (5 fő) előbb a Vértesszőlősi-tavak, majd az Által-éri ülepítő után érték el a tatai Öreg-tavat és a várost. Szerencséjükre itt épp a Víz, Zene, Virág Fesztivál zajlott, így bőven akadt látnivaló a gyaloglás után.

A hosszabb táv résztvevői a Múzeum utcán folyamatosan emelkedve hagyták el a települést. Hosszan mentünk az út jobb oldalán levendula-ágyások mellett, bal oldalt pedig a Szabadidő-park és a Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlősi Bemutatóhelye látható, ahol megtalálták Samu koponyájának egy részét, a vértesszőlősi előembert. A múzeum kerítése mellett vezetett az utunk, előbb gabonatábla, majd végre árnyas erdő következett. Egy órai gyaloglás után (mindvégig emelkedőn) pihenőt tartottunk. Folytatva utunkat továbbra is felfelé mentünk, de ahol meredekebb lett volna a hegyoldal, ott szerpentinezve haladt az út. Így értünk fel a Szent Péter rotundához. Ma már csak romja látható a XIII-XVI. században itt állott körtemplomnak és a hozzáépített csontkápolnának. Jól kiépített pihenőhely is van itt, ki is próbáltuk.

Még egy pár méter emelkedő, és elértük utunk legmagasabb pontját (429 m). A lefelé vezető út erdei része változatos, helyenként vadregényes volt. Az erdőből kiérve Bajba értünk (és nem kerültünk). Itt ki-ki fagylalttal, üdítővel, sörrel oltotta szomját. Tata, Tóvároskert vasúti megállónál ketten befejezték a túrát, és hazautaztak. A többiek az Angol Park keleti részén, a Cseke tó, majd a temető mellett elhaladva jutottak a Tata vasútállomásra. A végén kicsit bele kellett húzni, hogy elérjük a kinézett vonatot. Ez a hosszabb út 15,2 km hosszú volt, 253/341 m szintkülönbséggel.