A Dél-Dunántúli Piros jelzésen második négynapos túránkat tartottuk, összesen 62 km-t gyalogolva,1417/1323 m szintkülönbséggel. Az esőt megúsztuk, köd viszont volt bőségesen.

11.12. péntek

A túra indulópontjára, Szekszárdra vonattal és kocsival utaztunk.

Szekszárdon a vasútállomásnál találkoztunk, bélyegeztünk a buszpályaudvaron, majd indultunk. Szekszárd belvárosán túljutva a jelzés a Kálvária-kilátóhoz vezetett. Nevével ellentétben alig lehetet valamit kivenni a tájból. Azért emlékeztünk mindenre, mert már jártunk itt, sőt a P jelzésen is túráztunk már az Óriás-hegyig. Innen Szálka felé vettük az irányt, a gerinc után már kisebb ködben. Az erdő így is sejtelmesen szép volt, még sok levél volt a fákon. A Felső-erdőn állandó lejtés mellett értünk a Halastóhoz, majd be a faluba. Korai vacsoránkat a Trófea vendéglőben költöttük el (bár ne tettük volna), majd szálláshelyünkre mentünk.

11.13. szombat

Indulás után Mőcsényben volt az első bélyegzőhely. A kijelölt útvonal még Zsibrikig aszfalton vezetett, közben két tó mellett is elhaladtunk. A másodiknál kissé ijesztő volt, hogy a ködben vadkacsákra lövöldöztek. Mikor megláttak, beszüntették ebbéli tevékenységüket, pár vadkacsa így nekünk köszönhette életét. A Rák-patak szép völgyében haladva Eszterpusztára értünk. Itt egy középkori templom romja található. Ófalun megint bélyegeztünk, majd betértünk egy sörözőbe, javarészt kávéra. Kedves fogadtatásban volt részünk, még süteményt is kaptunk. Beszélgettünk a polgármester-asszonnyal is, hívta az ITK-t, látogassuk meg őket. Újabb pár km megtétele után Mecseknádasdra értünk, ott is először a Schlossberg kilátóhoz, majd a közelében lévő, XIV. században épült háromhajós templom romjaihoz. A négy nap közül ez volt a leghosszabb gyalogtávú. Egy pincesoron volt a szállásunk, kedves háziasszonyunk töltött káposztát főzött nekünk.

11.14. vasárnap

Útvonal: Mecseknádasd – Török-mészégető – Pásztor-forrás - Márévár (bélyegzőhely) – Magyaregregy felé vezető út. Korábbi évek túráin ennek a szakasznak több részét bejártuk már, csak akkor még nem gondoltuk, hogy valaha is belevágunk a DDP teljesítésébe. A Dögkút-tetőig tartó szakasz nagy részét például két éve a Kelet-Mecseki utunkon és egy Óbányából induló korábbi túránkon tettük meg. A tető után Pásztor forrásig lejtett az út, ott bélyegeztünk és elemózsiáztunk, ittunk a forrás finom vizéből. Ezt követően beértünk a Várvölgybe, ezt elhagyva pedig felkapaszkodtunk Máré várához. Itt is jártunk már, de akkor és most se tudtunk bejutni a várbelsőbe. Újdonság viszont egy motorgumikból épített „Ércnyelő” sárkány. Szállásunk Magyaregregyen volt, vacsorát Szászvárról hozattunk. E napi túra rövidebb volt az előzőnél, de nagyobb szintkülönbségű.

11.15. hétfő

Utunk első emelkedője a Kis-kút orma oldalában ért minket, miután átkeltünk a Völgységi-patakon. Egy lejtő-emelkedő kombinációval a szép és rendezett Battyán-hegyi pihenőhöz jutottunk. Jánosi-puszta előtt több helyen csak a GPS segített, hogy a helyes utat megtaláljuk. Jánosi-pusztán áll a szebb napokat is megélt Engel Adolf-kastély. Innen sajnos kivédhetetlenül aszfaltozott úton kellett mennünk 5 kilométert, közben bélyegeztünk Mecsekjánosiban. Szállásfalu határában egy emelkedő végén megpihentünk és elbeszélgettünk egy helyi turistautakat és viszonyokat nagyon ismerő turistával. Mecsekfalu után egy napsütötte tisztáson megebédeltünk, majd szép erdei úton négynapos túránk céljához, a sikondai Horgásztóhoz jutottunk. Innen már csak haza kellett utaznunk.



 

Minthogy befejeztük a Dél-Dunántúli Kéktúrát, a kéktúrázó csapat egyben tartására (is) elkezdtük a Fejérkőtől Tündérvölgyig elnevezésű túramozgalom (fenntartója a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület) teljesítését. Számunkra ismeretlen, de szép tájakon, a Külső-Somogyban tettünk háromnapos túrát tizenketten.

10.14. péntek

Vonattal utaztunk Gödöllőről, Isaszegről, Pestről Siófokra, majd onnan vonatpótló busszal Balatonföldvárra. Mivel két óránk volt a továbbinduló busz indulásáig, lementünk a kikötőbe, majd továbbsétáltunk a vasútállomás melletti parkba, ahol láttuk többek között a Szent Kereszt neoromán templomot. Szálláshelyünkön letettük csomagjainkat, majd busszal Kerekibe utaztunk, ahonnan túránk indult. Háromnegyed tizenkettő után érkeztünk oda.

A buszról leszállva Amáliapusztán keresztül értünk be az erdőbe. A várhoz vezető úton eleinte majdnem szintben haladtunk, de aztán egy 85 méteres szintet kellett legyőznünk elég rövid távon. A Kereki (Fejérkő)-várnál pihenő és ismeretterjesztő táblák voltak. Végigjártuk a XIV. században épült vár megmaradó részeit, viszont az ismertető táblán található kőbe vésett arcot nem találtuk. A vár után még egy darabig emelkedett az út, majd elkezdtünk ereszkedni Pusztaszemes felé. A falu után lefelé menet elértük a Jaba-patak völgyét. Sokáig ebben haladtunk. Idegeinket felborzolta egy szállítmány szemetet lerakó kistraktor. Bálványos előtt még egy emelkedő volt. Jó tempóban mentünk, így elértük a kiszemelt buszt. 12 km-t gyalogoltunk. Este elmentünk vacsorázni.

10.15. szombat

A fél kilences busszal Bálványosra utaztunk, ahol előző nap abbahagytuk a túrát. A falut a Z jelzésen elhagyva szép hétvégi házak, legelők között haladtunk, de egy levendula-ültetvény után sajnos az út kikanyarodott az országútra. Ezen majdnem két kilométert mentünk a Gyugy-tetőig. Itt jobbra kanyarodtunk és egy vadátjárón az autópálya fölött is áthaladtunk. Az Ágasvári-pihenő után egy látványos le, s föl menet következett immár a S+ jelzésen. Ezt követően az út egészen Szántódpusztáig lejtett, miközben egyre nagyobb szeletét láthattuk a Balatonnak. Szántódpuszta már zárva volt, így csak a kerítésen leskelődtünk be. Megebédeltünk, amelynek a végén esni kezdett az eső. Felvettük esőkabátjainkat és folytattuk utunkat. Szántód után visszaértünk Balatonföldvárra, majd Szemes felé folytattuk utunkat. Hazafelé a magaspartra kapaszkodtunk fel és a Kelta sétányon keresztül értünk vissza Földvár központjába. Este megint elmentünk vacsorázni. Aki mindenhol volt, az 20,5 km-t gyalogolt.

10.16. vasárnap

Összepakoltunk, majd szállásunkat elhagyva folytattuk gyaloglásunkat. Karikavölgyön keresztül értünk az erdőbe, ahol toronyiránt értük el a gerincutat, és az állítólagos S háromszög jelzést. Az adótorony után irányt váltva elértük a P rom jelzést. Ezen már jók voltak a jelzések, ismeretterjesztő táblák, padok is voltak az út mentén. Gönnye-tető után elkezdtünk ereszkedni a völgyhíd felé.  Leérve Kőröshegyre gyalogoltunk be. Sajnos itt is tanúi voltunk, ahogy egy ember talicskával a patak mellé hordta a szemetet. A református és a katolikus templom után betértünk egy sörözőbe, mert a busz indulásáig még sok időnk volt. Szántódra a bicikliúton jutottunk be. A keresztnél lévő buszmegállóban egy órával a busz indulása előtt már ott voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy visszagyalogolunk Földvárra. Így is történt, ott szállunk fel a Siófokra igyekvő buszra, eddig 13 km-t megtéve. Siófokon is volt több mint egy óránk vonatunk indulásáig, ezért elsétáltunk a parkba, és a kikötőbe.