kulturális program
Zeneakadémia-látogatás
Notter Béla, 2024. szeptember 24. 11.32Szeptember 22-én vasárnap 14:00 órai kezdéssel 15-en hallgattuk az idegenvezető előadását a Zeneakadémián. Láthattuk a földszinti és emeleti előcsarnok pompáját, a Körösfői-Kriesch Aladár nevéhez fűződő freskókat, aki egyébként a gödöllői művészkör vezetője volt. A Nagytermet, a Solti György világhírű karmesterről elnevezett Kistermet. Az idegenvezető bevezetőjében elmondta, hogy az épület a maga korában egyedülálló volt, Magyarországon kevésbé ismert technológiával épült: az alapozás, az összes födém és a Nagyterem erkélyei is vasbetonból készültek. Tervezői pályázat nélkül kapták meg a megbízást Giergl Kálmán és Korb Flóris közkedvelt befutott fiatal építészek. Az épület felfelé 5 szintes, lefelé pedig 3. Itt helyezkednek el a kiszolgáló helyiségek, javító műhelyek, raktárak, stb. A padló és falburkolat munkáit a Zsolnay cég kapta meg, az ólomüveg és mozaikok készítését pedig Róth Miksa. Az épületet 1907-ben adták át, Erkel Ferenc lett az igazgatója, Liszt Ferenc pedig az elnöke. Ő volt az, aki létrehozta a szóló zongora koncert műfaját.
A II. világháborúban erősen megrongálódott a Nagy- és Kisterem, a felújítás alkalmával nagyon megváltozott az összhatás. A falakat az alsó rétegig visszakaparták és vöröses-barna színre festették, a barna faburkolat is visszakapta eredeti fekete-arany színét. Ugyanakkor a székek szöveteit kellett újra gyártani eredeti technológiával mivel a tisztításukkor az anyag szétfoszlott.Megújult a Nagyterem akusztikája, a széthordott orgonasípokat pótolni kellett. A próbaterem világítástechnikáját modernizálták. A látogatás végül egy kis koncerttel fejeződött be: fuvolán Pintér Anna játszott, zongorán Kovács Luca kísérte. A belépőjegyekhez az ITK 13.000 Ft-tal járult hozzá. Ezután már az ünneplés volt hátra a közeli étteremben.
A beszámolót D. Éva írta, a csoportképet egy pincérnő, a többi képet N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Martonvásár
Notter Béla, 2023. június 27. 10.07Idei második kulturális programunkon - melyet mint mindig, most is Éva szervezett -, Martonvásáron a Brunszvik-kastélyt látogattuk meg. 13-an voltunk.
Miután levonatoztunk Martonvásárra, 11 órakor kezdődött közös programunk a Beethoven Emlékmúzeumban. Ezt a kastély DNY-i szárnyában alakították ki. Jól felkészült tárlatvezetőnk cseppet se unalmas formában mutatta be a Brunszvik-család történetét, a templom és a kastély építésének különböző fázisait, a korabeli bútorokkal és hangszerekkel ellátott egykori vendégszobát, de legfőképp a Brunszvik-család és Beethoven közötti kapcsolatot. A kor legnagyobb zeneszerzője három alkalommal is járt a kastélyban. Nem maradhattak ki a történetből a talányos szerelmi szálak se.
A kastély egyéb részei sajnos nem látogathatók, így a neugótikus kastélyt csak kívülről volt módunk megcsodálni. Körbesétáltuk viszont az angolparkban lévő tavat, utána pedig megnéztük az Agroverzum Látogatóközpont kiállítását. Mindezek közben meg is éheztünk, erre gondolva Éva előre foglalt helyet egy étteremben. Tovább kényeztettük magunkat egy fagyizással, majd – mint aki jól végezte dolgát – hazautaztunk.
Köszönjük Évának a jól megszervezett és levezényelt programot!
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Füvészkert, Pénzmúzeum
Notter Béla, 2023. március 28. 08.29Március 25-én kulturális program keretében Budapestre a Füvészkertbe és a Pénzmúzeumba látogattunk el, amit Dalmi Évi szervezett. 22 fő vett részt rajta.
A Keleti pályaudvaron találkoztunk, onnan villamossal, majd rövid sétával jutottunk el a Füvészkertbe.
Utunk a Ludovika téren keresztül, a Természettudományi múzeum mellett haladt, ahol az út mentén hatalmas, különböző összetételű ásványi kőtömbök voltak kiállítva.
A Füvészkert hallatán, talán mindannyiunknak a Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk c. regénye jut elsőként eszébe, aminek cselekménye a Füvészkertben és környékén játszódik.
Eredetileg a Festetics család tulajdonában levő területen kapott helyet a kert, ami Magyarország első botanikus kertje. Ma az ELTE gondozásában van. A kertben 150 évnél idősebb páfrányfenyők élnek, köztük bújik meg a Festetics villa, ami mára felújításra szorulna. A kertben és a Pálmaházban több ezer fajta növény található.
A Pálmaház egy neogótikus stílusú, műemlékvédelem alatt álló épület, miben különleges növényeket, hatalmas pálmákat csodálhattunk meg. Köztük az éppen virágzó banánfát, rajta a növekvő kis termésekkel. Láthattunk még itt különböző orchidea fajokat, broméliákat, páfrányokat, látványuk lenyűgöző volt.
A Viktória ház, a trópusi vízinövények háza, ahol többek között hatalmas tálcára emlékeztető levelű tündérrózsa is található. Egy mási üvegházban a kaktuszok, pozsgások sokaságát csodálhattuk. A kertben kiérve, már nyiladoztak a tavaszi virágok, az illatosan virágzó bokrok, amik között még rövid sétát tettünk.
A szép napsütésben még tovább is időztünk volna, de indulnunk kellett a következő helyszínre.
Elgyalogoltunk a Corvin közben lévő üzletközponthoz, elfogyasztottuk az ebédünket, majd villamossal folytattuk utunkat. Cél a Széll Kálmán téren található Pénzmúzeum és Látogatóközpont volt.
A Magyar Pénzmúzeum az egykori Postapalota székházában kapott helyet. Az épület messziről szembetűnik reprezentatív külsejével. 1926 van épült, eklektikus- szecessziós stílusban. Mára az MNB tulajdonába került. A napokban 1 éves születésnapját ünneplő Látogatóközpontban vezető segítségével - a pénztörténeti tárlaton kívül - a pénzügy különleges, összetett világába kaptunk egy kis betekintést sokféle interaktív programmal. Láthattuk az "aranyvonatot" és megemelhettünk egy aranytömböt, aminek megsaccolhattuk a súlyát. Készíthettünk saját tervezésű papírpénzt, fabatkát, aminek az értékét a saját képmásunk adta, különben egy fabatkát sem érne. Akit jobban érdekel a pénz világa, egésznapos programot is csinálhat itt. Sajnos nekünk befejeződött a tárlatvezetés után a közös program, és külön-külön folytattuk utunkat tovább. Ki még időzött egy kicsit Budapesten, ki sietett a buszra, vonatra.
Tartalmas, szép napot nyugtázhattunk megint, köszönet Évának ezért.
Beszámoló: Urbán Zsuzsa, képek: Notter Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Látogatás a MÜPA-ban
Notter Béla, 2022. május 24. 21.44Vasárnap ellátogattunk a Müpa "Teremről-teremre séta" programra 9 túratársammal. Bemutatásra került az épület, a belső tér kialakítása a különböző funkciójú termekkel, a kiszolgáló részek kivételével.
Az épület tervezője Zoboki Gábor (barokk építésznek is hívják), a beruházás pedig Demján Sándor üzletember "pénztárcájából" valósult meg.
Az épület több méteres gumipárnákra épült, a külső rezgés és zaj kizárása céljából.
A külső betonfalba kis csíkok mélyedéseibe fényforrásokat helyeztek el, amely esténként villogva különböző színekben világít. Kapcsolat a Ludwig Múzeum-szárnyhoz a sokkal több oszlop helyett, kompromisszumokkal valósult meg – az oszlopoknak, mint egyébként megtudtuk, nincs tartószerepük.
Az épület mellett lévő fehér sátor nem szép látvány, ott előkészületi munkák folynak a különböző előadásokhoz.
A belső terek lélegzetelállítóak, azt sem tudtuk hova nézzünk. A földszinten mindig van egy zongora, mintha fogadná az érkezőket.
Az első emeletre elnyújtott lépcsőn kényelmesen báli ruha nélkül jutottunk fel, lenézve láttuk a nyitott térben beépített Bohém-termet. Egyszerűnek tűnő párnás padsorokból áll, ahol gyerekek művelődhetnek.
A következő volt az Üvegterem, ahol hatalmas függesztő lámpák továbbítják a világítást. A hatalmas üvegfelületen gyönyörű kilátás nyílik a Dunára és a Nemzeti Színházra.
Tovább haladva a Fesztivál Színházhoz értünk, az oda vezető lépcsőt Tiffany-lépcsőnek hívják, és a beépített lámpákról kapta a nevét.
A Színház belső felülete tömör diófa-, és egyéb faanyagból készült burkolat - a megfelelő hanghatás elérése céljából. A tánc és prózai előadásokon kívül alkalmas koncertek rendezésére is. A színpad mögött tárolják a díszleteket, a felső gépészeti berendezéssel mozgatják, de számítógépes vezérléssel is lehetséges. Az első padsor kivehető.
Tovább haladva a folyosón beépített rejtett ajtók mögött tárolnak különböző dolgokat. Kívülről anyaggal bevont bársonyszerű falnak látszik.
Elérkezünk a Bartók Nemzeti Hangversenyterembe, amely 1600 fő befogadására alkalmas. A mennyezet alatt függesztett, mozgatható hangvető 42 tonnás, az oldalfalban 58 db - egyenként mozgatható - zengőkamra (több tonna) kialakításával a tökéletes csöndet akarják megteremteni. (Például Kocsis Zoltán ezeket a kamrákat csukva kérte a koncert alatt, míg Fischer Iván nyitott állapotban.)
A nézőtéren lévő székeket huzattal, " bugyival" vonják be, azt a hatást érzékeltetve, hogy amikor gyakorol a zenekar, akkor is emberek ülnek a székekben.
A faburkolat kiképzésénél - a minél nagyobb felület elérése céljából - mélyedéseket vájtak a felületbe a hangterjedésre is nagy figyelmet fordítva. A terem akusztikája világszínvonalon elismert.
Az orgona 7000 sípból áll, a homlokzatra szerelt 92 ónsíp a felső szinten látható, a többit a fal mögött helyezték el. A séta végén a jegyekkel bemehettünk a Ludwig Múzeumba is.
A beszámolót Dalmi Éva írta, a képeket Pusztay Péter készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Látogatás a Szabó Ervin könyvtárban
Notter Béla, 2022. március 21. 20.29Idei első kulturális programunkon a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat látogattuk meg Éva szervezésében. A mindenkinek tetsző programon 22-en voltunk.
A könnyen megközelíthető belvárosi könyvtárat tömegközlekedési eszközökkel kerestük fel. 10 órakor kezdődött a vezetéses látogatás. A Reviczky utcai bejáratnál gyülekeztünk. Kapunyitás után a belső fedett udvarban kialakított beléptető-egységben Éva először megvásárolta a belépőket, melynek költségét az ITK állta. Vezetőnk ott várt ránk. Előbb ruhatárba letettük kabátjainkat, majd indultunk a csodák felfedezésére. Igen csodák, mert a könyvtárat az 1889-ben épült neobarokk stílusú, gyönyörű Wenckheim-palotában rendezték be négy évig tartó átalakítás után 1931-ben.
A földszinten és az alsó emeleteken a kölcsönözhető könyvek és dokumentumok találhatóak, feljebb az olvasótermek. Legszebb része a könyvtárnak a főúri palota volt fogadó és báltermeiben található olvasótermek, de a prímet az egykori nappaliban lévő bölcseleti olvasóterem viszi. Láthattuk a díszlépcsőházat is, melyet csak rendezvények alkalmából használtak. A Palota+ programunkat egy 30 perces zenés ismertetővel zártuk a Zenei Gyűjtemény anyagából.
Szép volt minden, köszönjük Évának a program megszervezését
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Jókai-kert, Bajor Gizi Színészmúzeum
Notter Béla, 2021. augusztus 30. 21.48Ez évi kulturális programjaink közül ezúttal Budán jártunk és egy irodalmi kötődésű természetvédelmi területet, valamint egy múzeumot jártunk be. Az Éva szervezte programon húszan voltunk.
Különböző tömegközlekedési eszközökkel értünk a Svábhegyen lévő Jókai-kerthez 11 óra előtt. Jókai Mór 1853-ban vásárolta az akkor kőbányának használt 2 holdas földet, amit rengeteg termőföld odaszállításával teraszos kertté alakíttatott. Fontos része volt a kertnek a szőlőültetvény. Ehhez tartozott a présház, ami a mai napig áll (a villa sajnos megsemmisült). A présházban alakították ki a Jókai-emlékszobát, ahol a híres író személyes tárgyai láthatók. A kertről, présházról a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa mesélt nekünk. Ezután végigsétáltunk a kerten, megnéztük a rózsakertet, a szőlőt - itt neves borászok segítségével visszaállították abból a háromfajta szőlőből álló ültetvényt, amiből az író készítette „karcos” borát. A kert egyes pontjairól szép kilátás nyílt a fővárosra.
A Jókai-kert megtekintése után lesétáltunk a két kilométerre lévő Bajor Gizi Színészmúzeumba. A múzeum Bajor Gizi halálának első évfordulóján, 1952-ben nyílt meg Gobbi Hilda kezdeményezésére, akkor még csak pár teremben. Most az emelet a Kulisszák között című állandó kiállításnak ad teret, bemutatva a színházi alkotófolyamatot sok képpel, relikviával, makettel. Az egyik termet olvasópróba helyszínének alakították ki, a végén lévő kis színpad pedig rendelkező- és emlékpróbákra utal. Nagyon sok szépet láttunk, de legnagyobb élmény idegenvezetőnk mindentudása és figyelmessége, lelkesedése volt. Ezt követően a földszinti kiállítást néztük meg, amely Róna Viktor életpályáját mutatta be. Több mint három órát töltöttünk el a múzeumban, majd hazautaztunk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Erdőtelek, Gyöngyös
Notter Béla, 2021. július 19. 13.56Ezúttal nem túrázni indultunk - bár tematikájában hasonló volt hozzá - hanem az Erdőtelki arborétumot és a gyöngyösi Mátra Múzeumot látogattuk meg 29-en.
Igazán sajnálhatják, akik nem jöttek el erre a – kulturális programnak is felfogható – buszkirándulásra. Túl azon, hogy sok szépet és hasznosat láttunk, illetve hallottunk, még teljesen ingyenes is volt tagjaink számára - beleérve a belépőket, tárlatvezetést, buszköltséget is.
Háromnegyed kilencre értünk az arborétumhoz, amely azonban hamarosan kinyitott, így meg tudtuk venni a jegyeket, mosdóba is el tudtunk menni a tényleges 9 órai nyitás előtt. Sajnos vezetést létszámhiány miatt nem lehetett kérni, így a térkép és az eligazító táblák segítségével magunknak kellett felfedezni az arborétumot, melyet ifj. dr. Kovács József létesített a XIX. század végén. A látogatható 6 hektáros területen 1200 fa, cserje és évelő növény található, köztük az ország legnagyobb ezüsttörzsű-, és cukorsüveg fenyője. Látványos színfoltja az arborétumnak egy lótuszvirágos tó, melyben egy sziget is található. Az arborétumi séta után kinyitották számunkra a Buttler-kastély kapuját is, hogy közelebbről megnézhessük azt. Sajnos közelebbről sem tűnt kevésbé lepusztultnak.
Negyed tizenegy után ültünk ismét buszba, és áthajtottunk Gyöngyösre, azon belül is az Orczy-kastélyhoz. Megvettem a jegyeket. Itt csak a Természettudományi Pavilonba lehetett tárlatvezetést rendelni, ezt meg is tettem korábban. Már várt is ránk az ifjú múzeumpedagógus hölgy. Átvonultunk a 2009-ben átadott Pavilonba, ahol rövid történeti áttekintés után az alagsorban kezdődött a tényleges vezetés. Egy épített 15 méter magas kocsánytalan tölgy három (gyökér- cserje- és lombkorona) szintjén mutatják be főleg az adott szinten található gerinceseket, rovarokat, de láthatunk halakat, óriási tojás- és kagylógyűjteményt is. A lombkoronaszintről átsétáltunk a Pálmaház felső szintjére, ahol egzotikus hüllőket láthattunk, majd egy csigalépcsőn lejutva értünk a földszintre. Innen a kastélyhoz mentünk, közben a parkban láthattuk a teljesen ép 180 éves törökmogyoró fát. A kastély földszintjén lévő vadászattörténeti kiállítást esküvői előkészületek miatt nem láthattuk, de az ott lévő - a megtalálás napjáról Brunónak elnevezett – ötvenezer éves gyapjas mamut csontvázát igen. Az emelet reprezentatív termét Bugát Pál személyes tárgyai töltik be, egyéb helyiségeiben helytörténeti kiállítás látható, majd legvégül az Élménytár következik.
A kulturális élmények befogadása után bő egy óra szabadidő maradt a kulináris élvezetekre, fagyizásra is.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Egy darabka Tolna
Notter Béla, 2021. június 29. 22.02Egy – éves tervben még nem szereplő – utat tettünk meg múlt hét csütörtökén-péntekén. Ezúttal gyalogos turisták számára kevésbé ismert tájon jártunk Tolnában. A hőségen kívül - azt hiszem - semmire sem panaszkodhatunk.
Öt kocsival 18-an utaztunk. A forgalmi dugókat elkerülendő, korán, reggel 6-kor indultunk, így már ¾ kilenckor Dunakömlődön voltunk. Itt egy római kori romkertet, a Lussoniumot néztük meg. Az erődítmény a Duna-menti limes védelmét szolgálta, és az I. század végén épült. Ezt követően Pakson a Makovecz Imre tervezte Szentlélek templomot jártuk be kívül-belül. Ez eredetileg – csakúgy mint a Kalapmúzeum – nem volt benne a programban, de a nagy meleg miatt erősen lerövidítettem gyalogtúrát és az így felszabaduló időt használtuk ily módon ki. Ezután megint kocsiba ültünk és előbb egy kiadós fagyizás, majd Cseresznyéspuszta következett. A Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet egy kis – 4 km-es szakaszát – innen indulva tettük meg. Ekkor már 39 fokos hőség volt, az úton több helyen 5-10 cm vastag finom porral – tehát nem voltak ideális körülmények a túrázáshoz. Ezután Nagydorogra (ahol már 41 fokot mértünk) autóztunk, ahol az országban egyedülálló Kalap és Sipka Múzeumot (néhai Stockinger Artúr plébános úr gyűjteményét) néztük meg, sőt egyes darabokat még fel is lehetett próbálni. Utána a györkönyi Pincehegyre, szálláshelyünkre autóztunk. Jól esett a zuhanyozás megérkezésünk után. De még nem volt vége a napnak. Öt órakor borkóstolóra indultunk a Szőlőhegyen. A jó borok és a pince hidege feldobta a hangulatot. Ezután vacsora következett jellegzetes sváb ételekből, majd a szőlőlugasban folytattuk a beszélgetést, sőt még H. Jani gitárzenéje mellett kísérletet tettünk éneklésre is.
Másnap reggel nem lustálkodhattunk sokáig, mert fél kilencre foglaltam időpontot a simontornyai várba. A sűrű programunk miatt én kértem korábbi időpontot a belépésre és a vezetésre. Nagyon rendes volt tőlük, hogy beleegyeztek, mivel a vár hivatalosan csak 10 órakor nyitna. Először a vár történetét ismerhettük meg, azután pedig a megadott sorrend szerint végigjártuk a Kőtárat, mai festők időszaki kiállítását, a Nemesi Ősgalériát, Bazsonyi Arany kiállítását. Még ellettünk volna a vár hűvösében, de várt ránk Kisszékely, és a Négyszögletű kerek erdő tanösvény. Kocsival 10 óra után értünk oda. A temetőnél parkoltunk, majd elkezdtünk gyalogolni. Először a kilátóba kapaszkodtunk fel, majd onnan szép erdőben leereszkedtünk a Vadkerti-tóhoz. Erdei úton visszaértünk a faluba, itt már jó páran úgy döntöttek, hogy nem jönnek tovább, hanem a visszagyalogolnak a kocsikhoz. Az út kétharmadánál szintén páran kiszálltak, a teljes utat végül csak hatan jártuk be. Ezen a napon már nem volt annyira meleg, mint az előzőn, „csak” 33-34 fok, de túrázáshoz azért még ez is elég sok. Túra után ettünk, és jól megmosakodtunk a temetői közkútnál, majd kocsiba ülve Ozorába mentünk. Múzeumvezetéssel megnéztük a nemrég teljesen felújított Pipo várkastélyt. Belépés után a reneszánsz udvar szépsége mindenki csodálatát kiváltotta. A vezetés a konyhában kezdődött, majd a belső udvar és az emeleti történeti termek (Pipo hitvesének hálószobája, a díszes trónterem, a reneszánsz ebédlő, a vár kápolnája) következtek. A fegyvergyűjtemény termében gótikus páncélzatú életnagyságú lovaskatonát is láthattunk. Az Eszterházy-szárnyban már barokk bútorok voltak. A földszinti helyiségekben vártörténeti kiállítás volt 3D-s filmvetítéssel, egy külön helyiségben pedig gyufaszálból készített kastélyokat csodálhattunk meg. A várséta után még körülnéztünk Ozorán, majd elhatároztuk, hogy a nap méltó befejezéséül hazafelé menet megállunk Dunaföldváron, és elmegyünk a Halászcsárdába. Így is lett.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Ipolytarnóc
Notter Béla, 2019. június 17. 18.36Az idei év első kulturális programja zajlott le múlt szombaton. Ennek során megtekintettük a „magyar Pompei”-nek is nevezett Ipolytarnóci Ősmaradványokat, megjártuk a Palóc Kanyont, sétáltunk egyet Szécsényben és voltunk a tari Buddha-parkban. A létszámunk 44 fő volt.
Isaszegen, Gödöllőn, Hatvanban vettük fel utasainkat a 6 órakor induló buszra. Salgótarjánon át közelítettük meg Ipolytarnócot. Jól haladtunk, Így a tervezett 9 óra helyett már 8 óra 40-kor odaértünk. Addig, míg várnunk kellett, megnéztük a bükkábrányi külszíni fejtéskor előkerült 7 millió éves mocsári ciprusokat egy különálló védőépületben. 9 órakor megvettem a belépőket. Csak véletlenül került szóba, hogy a vezetett túra után a Kőszikla-tanösvényt szeretnénk végigjárni. Tanakodás kezdődött, hogy vajon az látogatható-e? Végül azt mondták, hogy nem. Reklamáltam, hogy akkor miért nem jelzik ezt honlapjukon. Azt mondták, fenn van, de ez nem igaz, sem akkor, sem most nem olvasható a tiltás.
Fél tízkor kezdődött a bejárattól 700 m-re lévő Borókás-árokban létesített Geológiai Tanösvény vezetett túrája. Az idegenvezető jó humorú, kedves ember volt palóc tájszólással. Öröm volt őt hallgatni. Láttuk (és ismertetőt kaptunk hozzá) üledékes tengerfeneket, egy szubtrópusi esőerdőben lévő folyóparti szakaszt, cápafogas homokkövet, egy valaha közel 100 méter hosszú, 8 méter kerületű óriásfenyőt, megkövesedett ősállat-nyomokat két csarnokban is. A vezetés végén egy másik úton jutottunk vissza a Borókás-árokhoz. Az elmaradt Kőszikla tanösvény helyett a Miocén-tanösvényt jártuk be. Ez sokkal rövidebb volt, így aki akart, még kipróbálhatta a lombkorona sétányt is.
Busszal megközelítettük következő programunk helyszínét, a Palóc-kanyonnak is nevezett Páris-patak völgyét. Feltehetően egy nagyobb folyam tengerparti deltatorkolatánál halmozódott fel az a hatalmas mennyiségű üledék, amelybe a Páris patak egyre jobban bevágja medrét. 15-20 méter magas sziklafalak között, száraz patakmederben haladtunk egészen addig, míg keresztirányban egy függőleges sziklafal le nem zárta utunkat. Hóolvadáskor és nagyobb eső esetén itt látványos vízesés keletkezik. A völgyben nagyon kellemes volt a hőmérséklet, ellentétben a napos részekkel, ahol már nagyon meleg volt.
Az ipolytarnóci 4 km-es túra elmaradásával időtöbbletünk lett, így a meghirdetett programtól eltérően tettünk egy sétát Szécsényben is. Bő fél óra alatt jártunk a Forgách-kastélynál, az evangélikus templom mellett kijutottunk a főútra, láttuk a ferde Tűztornyot, és elcsábultunk egy fagyira.
Ezután a Tar melletti Buddha Parkhoz buszoztunk. Itt a Körösi Csoma Sándor emlékmúzeumot, a békesztupát és a Buddha templomot néztük meg. A sok látnivaló után már csak a hazautazás volt hátra.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges