Egy hétközi ajánlatomra 15-en jöttek el szombaton túrázni. A szentkirályi erdészlaktól indulva 11,3 km-t tettünk meg 159/166 m szintkülönbséggel. Minden optimista várakozásunkat is felülmúlta az időjárás, ragyogó napsütés, szélcsend mellett még 17 fok meleget is élvezhettünk. A buszról leszállva kis ideig aszfaltút szélén kellet mennünk, majd betértünk az erdőbe – egyenlőre csak a szélébe, mert jobb oldalon még szántóföld terült el. Aztán ez is elmaradt, és az utunk végéig pár tisztással tarkított erdei utakon haladtunk sokszori irányváltással. Érintettük a Király-utat, egy Bagolynak nevezett pihenőházat, egy szép mélyutat, utunk végefelé pedig az Abroncsos (vajon miért kaphatta ezt a nevet?) erdőrészt. Valkó, Erdőgazdaság bejárati úttól busszal utaztunk haza.

 

 Szombaton egy póttúrára (olyan túrára, mely nem szerepel az éves programban) vártam jelentkezőket. Jöttek is szép számmal, 23-an voltunk. Nem hosszú, de változatos tájon vezető túra volt. Tömegközlekedéssel utaztunk Csillaghegy HÉV állomásig. Úgy adódott, hogy két részre szakadva vágtunk neki a hegyoldalnak, de a Róka-hegy látványosságainak felfedezésére már együtt indultunk. Piros sáv, majd P háromszög jelzésen jutottunk a volt kőbánya közelébe. Fantasztikus látvány fogadott ott, egyrészt kilátással a Dunára és a főváros egy részére, másrészt a különböző lakú és színű sziklákra, bányaudvarokra, barlangokra. Feljebb kapaszkodva még egy kilátóhely volt, aztán lejjebb ereszkedve egy szép oldásos barlang mellett vezetett le az út. Újabb kilátó és pihenőhely következett, ahonnan még a legnagyobb bányaudvarra lehetett egy kitérőt tenni. A jelzett út felvezetett a kőbánya peremére (ismét egy kilátóhely), aztán kis ideig házak között haladtunk, aztán betértünk a Péter-hegy erdeibe. A határkövek (Pest-megye - Budapest) mellett haladtunk, majd a Fütyülős trail nevű táblánál pihenőt tartottunk. Ezután már Üröm szélső házait érintve a Csókavári kőbányába (benne egy kis tóval) kukkantottunk be fentről. Az erdő szélén haladva még meg akartuk nézni egy barlangot, és a Sombrero-pihenőt, de a gyalogútra épp egy házat építenek. Nem maradt más hátra, csak az, hogy az ürömi vasútállomásra gyalogoltunk le. Megtett táv: 7 km, 239/242 m. Űrömről vonattal utaztunk haza.

Ebben az évben 2 négynapos úton végigjártuk a Balaton-felvidéki Kék túrát. Ez Badacsonynál véget ér, ezért úgy gondoltuk, hogy a Keszthelyi-hegység bejárását még hozzácsapjuk.

11.10. péntek

A túra indulópontjára, Gyenesdiásra vonattal és kocsival utaztunk. Gyalogtúránkat innen indulva és érkezve tettük meg, sajnos mindvégig esőben. Először az egykori mészkőbánya belsejébe mentünk, majd onnan kikapaszkodva annak peremén körbejártuk azt. A végén a Vadlány-barlang várt ránk. Terv szerint a Pető-hegyen lévő Berzsenyi-kilátót kerestük volna fel, de azt most a figyelmeztető táblák szerint lezárták. Így a Nagy-mezőre mentünk, ott az esőbeálló alatt ettünk valamit, majd a Festetics-kilátóra kapaszkodtunk fel. Túlzás lenne állítani, hogy sokat láttunk volna róla. Visszaérve a parkolóba (megtett út 9 km, 289 m szint), Balatongyörökre, a szálláshelyünkre autóztunk. Este még elsétáltunk vacsorázni.

11.11. szombat

Busszal egy átszállással Vállusra utaztunk. Még mindig esett az eső, a táj viszont így is vadregényesen szép volt. Egy változatos völgyben értük el a Vadlány-lik nevű barlangot, majd egy erőpróbáló emelkedő következett a Láz-tetői kilátóhoz. A pára és az eső miatt maximum egy kilométerre lehetett ellátni róla. A kilátó után kis lejtő után még tovább emelkedett az út, de már nem olyan meredeken. Mire a katonai kutyatemetőhöz értünk, végre elállt az eső. Ebédünket a Büdöskúti-arborétumban lévő esőbeállóban költöttük el. A Köves-tető oldaláig még volt egy emelkedő, onnan a végcélunkig viszont döntően lejtett az út. Egy kis völgy mélyén a Szent Miklós-forrás jóízű vize csorgott, közelben lennie kellett volna egy Pálos-kolostorromnak is, de abból semmit se láttunk. Túra végén (11,9 km, 326 m szint) busszal és vonattal jutottunk Balatongyörökre.

11.12. vasárnap

 Szállásunkról indulva a Garga-hegy oldalában haladva felértünk a Szerelemdombi-pihenőhöz. Ezután a vakítóan fehér Dolomitfal következett, majd a Szépkilátó büfésoránál páran kávét ittak, lángost ettek. Egy derék emelkedő végén a Batsányi-kilátó nyújtott nagyszerű körpanorámát, leglátványosabban Szigliget és a tanúhegyek felé. További kis emelkedő után tartósan lejteni kezdett az út. Közben egy darabig letértünk a jelzett útról, és egy szép völgyben haladtunk. Így értünk a szabadtéri színpaddal is rendelkező Bélapi-pihenőhöz, ahol megebédeltünk. Ezután a többség akarata szerint még felmásztunk a Bél Mátyás-kilátóhoz. Ezután már csak a szállásunkhoz kellett visszamennünk. A táv 12,2 km volt 420 m szintkülönbséggel.

11.13. hétfő

Nemesvitára kocsival és menetrendszerű busszal jutottunk. A Z és P jelzésen kikapaszkodva a faluból a szőlőknél megint szép kilátásunk volt a tanúhegyek irányába. Erős emelkedő végén a Fagyos útnál egy fennsíkszerű területhez értünk, ahonnan 5 km-en belül alig volt észrevehető szintemelkedés/süllyedés. Mikor erről lefelé indultunk a falu felé, volt egy nehezen járható, de nagyon látványos többágú völgyi szakasz. A Tücsökdombi-kilátó a Balaton-felvidék legújabb, igényes kilátója, természetesen fel kellett rá menni. A tervezett levezető úton két helyen is kerítés állta utunkat, így más – kerülő – úton értünk be Nemesvitára (12,2 km, 402 m szint). Ezután már csak haza kellett érni, ez is szerencsésen megtörtént.



 

A túraútvonalat egyénileg átszabva a tótvázsonyi úttól Ábrahámhegyig gyalogoltunk négynapos utunkon, 50 km-t megtéve 1285/1349 méteres szintkülönbséggel. Az időjárás megint kegyes volt hozzánk 2 nap nyár, két nap ősszel.

10.13. péntek

A túra indulópontjára, a tótvázsonyi út és BFK kereszteződéséhez vonattal és kocsival utaztunk. Indulás után az első emelkedő a Kis-Gella volt, majd ezt követte nagytestvére. Leereszkedve a hegyről az igen látványos Cseri-kastély (épült 1927-ben, az új - stílusban hasonló épület - pedig 1992-ben, ez utóbb szállodaként üzemel). A Hosszú-hegyen haladva már több helyen őszi színekben pompázott az erdő, Hideg-hegyen pedig időnként leláttunk a Balatonra, Tihanyi-félszigetre. Közel jártunk a Zádorvárhoz, de most nem tettünk kitérőt oda, mert már voltunk ott egyszer az ITK-val. Mencshelyen elfoglaltuk szállásunkat, és elfogyasztottuk nagyon finom vacsoránkat. A megtett táv 12,9 km volt 321/294 m szinttel.

10.14. szombat

Reggeli után továbbindultunk, és előbb a Halom-hegyi Vulkán tanösvényt jártuk be. A kilátó tövében egy óriási kőtérkép mutatta be a Balaton körvonalát, és a körülötte elhelyezkedő bazalt tanúhegyeket. Máshol egy szűk szilafolyosón jutottunk be az egykori kőbányába. Az út vegyesen hol szőlők, hol erdőben haladt Szentantalfáig, közben érintettük a Herendi-kút- és templomromot is. Szentantalfa után egészen a Hegyestű lábáig szőlők voltak. Egy szőlőbirtokon egy kis frissítőre megálltunk. Hegyestű előtt még egy komolyabb emelkedő jött, aztán már ott is voltunk Geológiai Bemutatóhelynél. Besétáltunk a bazaltorgonás volt bányaudvarra, majd meredek lépcsősoron a kilátóhelyig kapaszkodtunk fel, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Balatonra, a túlparton lévő Fonyód-hegyre, Badacsonyra, s a körülötte lévő tanúhegyekre. A napi túra adatai: 14,1 km, 341/406 m szint. Túra végén elfoglaltuk köveskáli szállásunkat, majd vacsorázni Révfülöpre hajtottunk

10.15. vasárnap

Ezen a napon nem követtük a BFK-útvonalát, hanem felkerestük a szentbékkállai Kőtengert. Nagyon féltünk az időjárástól, mert nagy esőt és viharos szelet jósoltak. A levegő ugyan jócskán lehűlt (az előző napi 28 foknak a felére), de esőből csak egy kicsi jutott, a szél is gyenge maradt, majd el is állt. Szőlők között vezetett az utunk, közben először a Töttöskáli-templomromot, majd egyre emelkedve az Öreg-hegyi kutat néztük meg. Az Öreg-hegyről leereszkedve Szentbékkállára értünk be, ahol a Velétei-palotaromhoz másztunk fel. Innen lejutva a Kálvária mellett elhaladva a környék legnagyobb látványosságához, a Kőtengerhez gyalogoltunk. Itt nagyon érdekes sziklaformátumokat láthatunk, legkarizmatikusabb közülük egy óriási ingókő, melynek neve Kelemen-kő. Hazafelé megebédeltünk egy fogadóban. 13 km-t gyalogoltunk 280 m szinttel.

04.16. hétfő

Salföldről indult utolsó napi túránk. A faluban megkapóan szép házak vannak, rendre felújítva. Egy emelkedő után a Csönge-hegyi kilátóhoz értünk, amelyről csaknem körpanorámában gyönyörködhettünk. Dél-délkelet felé kitekintve látszott a Balaton és a kavicsbánya-tó is. Továbbhaladva előbb felkapaszkodtunk a Csönge-hegyre, majd onnan leereszkedve a Pálos-kolostorromnál találtuk magunkat. Az 1263-ban épült templom és kolostor részben felújítva viszonylag jó állapotban van. Továbbgyalogolva beértünk Ábrahámhegyre, azon belül is a Folly Arborétumba. A belépőjegyek megvásárlása után keresztül-kasul bejártuk az arborétumot, melyben nagyon sok fajta örökzöld és virág található. Különös alakú kilátójából öröm körbenézni. Ezután páran még az arborétumban maradtak, a vonattal utazók, valamint Babi/Laci Ábrahámhegy-vasútállomáshoz ment. Ezen a napon 9,9 km-t tettünk meg 343/369 m szintkülönbséggel.