Isaszegi Természetbarát Klub

Mátraszele - Kazár

Címkék

Március 2-án kissé borongós, szitáló esős reggelre ébredtünk. Ennek ellenére rekordszámban gyűltünk össze, 51 fővel. A hosszabb túra Mátraszelétől nem messze, a Fateleptől indult. A Zagyvát elhagyva már az elején kisebb kapaszkodóval kellett szembesültünk. A Tormás-hegy után 1 km-t egy fennsík-szerű területen haladtunk át (itt már elállt az eső), majd egy újabb emelkedő következett, melynek neve Kótai-hegy. Innen leereszkedve gyűlt meg a bajunk legjobban a sárral. Az út ugyanis egy mélyedésben haladt, amit munkagépek járhatatlanná tettek (egy hatalmas tarvágás volt a közelben). Ezért a meredek domboldalba voltunk kénytelenek minduntalan kikapaszkodni. Így történhetett, hogy többen is elestek, egyikük karját is törte. Ezennel is jobbulást kívánunk nekik!

Egy kereszteződésben vártuk be a lemaradottakat, közben eldöntöttük, hogy a rossz látási viszonyok miatt a Kerek-bik kilátóhely felkeresése értelmetlen lenne. Lefelé ereszkedtünk a P, majd a P+ jelzésen. Az  Aranyos-patak forrása mellett haladtunk el, majd egy különleges löszös területen falatoztunk kicsit. Az optimistábbak megtisztogatták  cipőjüket, remélve, hogy túljutottunk a sáros szakaszon. Hamarosan egy hangulatos kis Bányatóhoz értünk. Körülötte éledezett már a természet, rügyet bontott a barka is. Majd megcsodálhattuk a Kazár közelében levő Riolittufa képződményt. Fehér tarajos hullámoknak kinéző kőzet a Mátra vulkáni működésének eredményeként keletkezett, mintegy 20 millió évvel ezelőtt. Vulkanikus  por és néhány cm-es rögök álltak így össze. Évekkel ezelőtt már jártunk itt az ITK-val, de mind nekünk, mind azoknak, akik először látták, élmény volt. Az előző napok  esőzése által átnedvesedett tufa, elég csúszós, balesetveszélyesnek bizonyult. Mellette a piros kereszt jelzésen, még kisebb sárral megbirkózva, jutottunk  el Kazárra. A falu határában levő parkolóban  várakozó busszal indultunk haza. Kellemes túrában volt részünk. A túra hossza 12 km volt, 343/389 szintkülönbséggel.

A rövidebb túra résztvevői (14 fő) ellenkező irányban indultak, jártak a riolittufánál, a Bányatónál (ez kétesélyes), majd a P jelzésen értek be Kazárra, onnan pedig a buszhoz. Ez az út 7,5 km hosszú volt 165 m szinttel.

Beszámoló Urbán Zsuzsa, képek N. Béla.

 

Aszód – Galgamácsa (pót-túra)

Címkék

Februári második pót-túránkon 11-en vettünk részt, 15 kilométert gyalogoltunk 287/285 m szintkülönbséggel. Aszódon volt a találkozó, melyet vonattal értünk el. A vasútállomás után a Javítóintézet mellett haladtunk el, majd a Városréti utcán hagytuk el a kisvárost. Kiértünk a Nagy-völgybe, aminek az elején még egy vetés is zöldelt. A széles völgyön továbbhaladva, előbb egy hatalmas kidőlt nyárfát láttunk, majd egy vizenyős terület következett. Ezután jobb oldalon, egy homokkőfalat láthattunk, aki tett egy kis kitérőt, az a falban rengeteg lyukat is felfedezhetett, melyet minden bizonnyal gyurgyalagok lakják. Nagyon enyhén emelkedett az út, előttünk egy nagy létszámú birkacsorda bandukolt legelészve. 6 km megtételekor tartottunk egy pihenőt. Mikor már elhagytuk a völgyet, érdekes módon pont ott kellett megkerülnünk egy kisebb tavat. Két emelkedő következett, azt legyűrve már mindvégig lefelé ereszkedtünk. A Negyela erdei kápolnát megközelítve dilemmába estünk, hogy azt is felkeressük, vagy inkább a vonatot érjük el. Míg az esélyeket latolgattuk Lacival, az eleje már túl is ment a kápolnához vezető úton, így eldőlt a kérdés. A Galgához közeledve vizenyős réteken kellett áthaladnunk, és egy függőhídon.

 

Tavaszinak is beillő túra

Címkék

Egy hétközi ajánlatomra 15-en jöttek el szombaton túrázni. A szentkirályi erdészlaktól indulva 11,3 km-t tettünk meg 159/166 m szintkülönbséggel. Minden optimista várakozásunkat is felülmúlta az időjárás, ragyogó napsütés, szélcsend mellett még 17 fok meleget is élvezhettünk. A buszról leszállva kis ideig aszfaltút szélén kellet mennünk, majd betértünk az erdőbe – egyenlőre csak a szélébe, mert jobb oldalon még szántóföld terült el. Aztán ez is elmaradt, és az utunk végéig pár tisztással tarkított erdei utakon haladtunk sokszori irányváltással. Érintettük a Király-utat, egy Bagolynak nevezett pihenőházat, egy szép mélyutat, utunk végefelé pedig az Abroncsos (vajon miért kaphatta ezt a nevet?) erdőrészt. Valkó, Erdőgazdaság bejárati úttól busszal utaztunk haza.

 

Pilisvörösvár – Nagykovácsi

Címkék

Februári túránk ezúttal a Budai-hegységbe vezetett. Üdítően sokan – harminckilencen – voltunk, még úgy is, hogy jó páran az utolsó nap kénytelenek voltak lemondani az utat. Ezúttal is két táv között lehetett választani. Vonattal utaztunk Pilisvörösvárra, mert egy szűk átszállási idő miatt nem kockáztattuk meg az eredeti pilisszentiváni indulást. Háromnegyed kilenc után indultunk. A vasúti felüljárón való áthaladás után pár utcán át Pilisszentlélekre értünk. Itt végre betértünk az erdőbe. Az első látnivaló a Kálvária volt, kis kápolnával a végében. Aztán széles, homokos út után a Jági-tóhoz értünk. D. Lajos mesélt is róla, hogy gyermekkorában az milyen szép, halban gazdag tó volt. Sajnos manapság már alig van benne víz. Az Ördögtorony közelében ideiglenesen szétvált a két különböző táv útja. A meredek dombon lévő bizarr formájú, szép kilátást nyújtó sziklához csak a hosszabb távot választók mentek el. Visszaérve a piros sáv jelzésre, nagyon kényelmes úton értük el az Antónia-árkot. Ezen folyamatos emelkedővel (csak a végén volt egy kicsit erősebb) értünk Nagykovácsi szélső házaihoz. Innen a rövidtúrások legyalogoltak a buszmegállóhoz, és indultak hazafelé. Ez a túra 7,8 km hosszú volt, 253/279 m szintkülönbséggel.

Mi folytattuk utunkat, de nem sokáig, mert a Nagy-Szénási tanösvény indulási pontjában lévő pihenőben megálltunk enni. Itt már erősen fújt a szél, ami a felfelé menet csak erősödött. Az egykori turistaház emlékköve után már teljesen nyílttá vált a terep, a szél pedig nagyon viharossá és hideggé. Még jó, hogy az 550 m magas csúcsra való felmászás melegített. Nem sokat időztünk fenn, indultunk lefelé. A fák közé érve rögtön javult a helyzet. Mielőtt beértünk volna Nagykovácsiba, az út mellet szép, háromszínű festékföldet láttunk. A vége felé eléggé szétszóródott a csapat, így más-más buszt értünk el. A hosszabb táv 11,8 km volt 498/387 m szinttel.



 

Csillaghegy – Üröm

Címkék

 Szombaton egy póttúrára (olyan túrára, mely nem szerepel az éves programban) vártam jelentkezőket. Jöttek is szép számmal, 23-an voltunk. Nem hosszú, de változatos tájon vezető túra volt. Tömegközlekedéssel utaztunk Csillaghegy HÉV állomásig. Úgy adódott, hogy két részre szakadva vágtunk neki a hegyoldalnak, de a Róka-hegy látványosságainak felfedezésére már együtt indultunk. Piros sáv, majd P háromszög jelzésen jutottunk a volt kőbánya közelébe. Fantasztikus látvány fogadott ott, egyrészt kilátással a Dunára és a főváros egy részére, másrészt a különböző lakú és színű sziklákra, bányaudvarokra, barlangokra. Feljebb kapaszkodva még egy kilátóhely volt, aztán lejjebb ereszkedve egy szép oldásos barlang mellett vezetett le az út. Újabb kilátó és pihenőhely következett, ahonnan még a legnagyobb bányaudvarra lehetett egy kitérőt tenni. A jelzett út felvezetett a kőbánya peremére (ismét egy kilátóhely), aztán kis ideig házak között haladtunk, aztán betértünk a Péter-hegy erdeibe. A határkövek (Pest-megye - Budapest) mellett haladtunk, majd a Fütyülős trail nevű táblánál pihenőt tartottunk. Ezután már Üröm szélső házait érintve a Csókavári kőbányába (benne egy kis tóval) kukkantottunk be fentről. Az erdő szélén haladva még meg akartuk nézni egy barlangot, és a Sombrero-pihenőt, de a gyalogútra épp egy házat építenek. Nem maradt más hátra, csak az, hogy az ürömi vasútállomásra gyalogoltunk le. Megtett táv: 7 km, 239/242 m. Űrömről vonattal utaztunk haza.

Szurdokpüspöki körutak

Címkék

December 2-án, szombaton a Mátrába indultunk túrázni. Előtte lévő napokban nagyon sokat esett az eső, ennek tudható be, hogy a pénteken nagy lemondási hullám indult be (10 fő) - vagy nem is jelentkeztek sokan. Szerencsére így is maradtunk 24-en.

 Aki nem volt kishitű, annak abszolút esőmentes, tél-elejei nap dukált, szép mátrai tájjal. Vonattal utaztunk Szurdokpüspökire, háromnegyed kilenckor kezdtük a túrát. Mielőtt az erdőbe értünk volna, elsétáltunk a falu főterének minősülő széles Szabadság úton, ahol már felállították a betlehemi jászolt, utána következett a Szent István-kút. A falu szélén szétvált a két táv útvonala. A rövidebb túrát választók 6 km-es körutat tettek meg 160 m szinttel. A hosszabb távon haladók egy takaros pincesorba értek. Egyik régi présházon a következő ötletes felirat volt: Polgármesteri Hivatal Ivósok Klubja, Pincesor Püspöki. Innen hamarosan beértünk az erdőbe, innen indult a Diós-patak Tanösvény is. Élveztük a mély völgyben rohanó Diós-patak látványát, főleg addig, míg nem szembesültünk avval, hogy azon át is vezet a jelzett út. Rövid keresgélés után egy, a patak fölött kidőlt fa látszott alkalmasnak a gázló szerepére. Egy kis cipőmerülést leszámítva mindenki szerencsésen átért – pár fiú hathatós segítségével – a túlsó partra. Ezután hol közelebb, hol kicsit eltávolodva a patak mellett haladtunk.  Így értünk egy bal oldalról érkező zuhataghoz, a Delelő-kúthoz – és egy újabb átkeléshez. Itt már nem találtunk bedőlt fát, nagyot kellett ugrani a túlsó partig. Az ugrókat itt is segítő kezek várták. Egyik ugrás sikertelensége miatt a lányok a bajbajutottat rögtön ellátták száraz ruhákkal. Nemsokára elhagytuk a patakmedret, és egy fennsíkszerű területre jutottunk. Egy rétről a Kis- és Nagy-Koncsúr hegyre lehetett rálátni. Ismét beértünk az erdőbe, és majdnem Szurdokpüspöki széléig abban haladtunk Útközben láttunk egy kisebb barlangot is. Érdekes látvány volt, amikor a havas tájban még olyan fát is láttunk, aminek még szinte az összes levele fennmaradt. Ez a túra 11,4 km hosszú volt 348 méteres szintkülönbséggel.

 

Keszthelyi-hegység

Címkék

Ebben az évben 2 négynapos úton végigjártuk a Balaton-felvidéki Kék túrát. Ez Badacsonynál véget ér, ezért úgy gondoltuk, hogy a Keszthelyi-hegység bejárását még hozzácsapjuk.

11.10. péntek

A túra indulópontjára, Gyenesdiásra vonattal és kocsival utaztunk. Gyalogtúránkat innen indulva és érkezve tettük meg, sajnos mindvégig esőben. Először az egykori mészkőbánya belsejébe mentünk, majd onnan kikapaszkodva annak peremén körbejártuk azt. A végén a Vadlány-barlang várt ránk. Terv szerint a Pető-hegyen lévő Berzsenyi-kilátót kerestük volna fel, de azt most a figyelmeztető táblák szerint lezárták. Így a Nagy-mezőre mentünk, ott az esőbeálló alatt ettünk valamit, majd a Festetics-kilátóra kapaszkodtunk fel. Túlzás lenne állítani, hogy sokat láttunk volna róla. Visszaérve a parkolóba (megtett út 9 km, 289 m szint), Balatongyörökre, a szálláshelyünkre autóztunk. Este még elsétáltunk vacsorázni.

11.11. szombat

Busszal egy átszállással Vállusra utaztunk. Még mindig esett az eső, a táj viszont így is vadregényesen szép volt. Egy változatos völgyben értük el a Vadlány-lik nevű barlangot, majd egy erőpróbáló emelkedő következett a Láz-tetői kilátóhoz. A pára és az eső miatt maximum egy kilométerre lehetett ellátni róla. A kilátó után kis lejtő után még tovább emelkedett az út, de már nem olyan meredeken. Mire a katonai kutyatemetőhöz értünk, végre elállt az eső. Ebédünket a Büdöskúti-arborétumban lévő esőbeállóban költöttük el. A Köves-tető oldaláig még volt egy emelkedő, onnan a végcélunkig viszont döntően lejtett az út. Egy kis völgy mélyén a Szent Miklós-forrás jóízű vize csorgott, közelben lennie kellett volna egy Pálos-kolostorromnak is, de abból semmit se láttunk. Túra végén (11,9 km, 326 m szint) busszal és vonattal jutottunk Balatongyörökre.

11.12. vasárnap

 Szállásunkról indulva a Garga-hegy oldalában haladva felértünk a Szerelemdombi-pihenőhöz. Ezután a vakítóan fehér Dolomitfal következett, majd a Szépkilátó büfésoránál páran kávét ittak, lángost ettek. Egy derék emelkedő végén a Batsányi-kilátó nyújtott nagyszerű körpanorámát, leglátványosabban Szigliget és a tanúhegyek felé. További kis emelkedő után tartósan lejteni kezdett az út. Közben egy darabig letértünk a jelzett útról, és egy szép völgyben haladtunk. Így értünk a szabadtéri színpaddal is rendelkező Bélapi-pihenőhöz, ahol megebédeltünk. Ezután a többség akarata szerint még felmásztunk a Bél Mátyás-kilátóhoz. Ezután már csak a szállásunkhoz kellett visszamennünk. A táv 12,2 km volt 420 m szintkülönbséggel.

11.13. hétfő

Nemesvitára kocsival és menetrendszerű busszal jutottunk. A Z és P jelzésen kikapaszkodva a faluból a szőlőknél megint szép kilátásunk volt a tanúhegyek irányába. Erős emelkedő végén a Fagyos útnál egy fennsíkszerű területhez értünk, ahonnan 5 km-en belül alig volt észrevehető szintemelkedés/süllyedés. Mikor erről lefelé indultunk a falu felé, volt egy nehezen járható, de nagyon látványos többágú völgyi szakasz. A Tücsökdombi-kilátó a Balaton-felvidék legújabb, igényes kilátója, természetesen fel kellett rá menni. A tervezett levezető úton két helyen is kerítés állta utunkat, így más – kerülő – úton értünk be Nemesvitára (12,2 km, 402 m szint). Ezután már csak haza kellett érni, ez is szerencsésen megtörtént.



 

Vérteskozma, Fáni-völgy

Címkék

November 4-én itthonról még kissé esős időben indultunk a vértesi túrára, de odaérve napsütéses idő fogadott. Szép számmal, 45-en vettünk részt az év utolsó buszos túráján.A hosszú túrán résztvevők a 8119-es út egy szakaszán leszálltak  a buszról, innen indult túrájuk. Az út a Kotló-hegyet megkerülve vezetett, ami a II.világháború itt zajló összecsapásáról lehet ismert. A Nagy-Bükk-hegy, Meszes-völgy után a Terv úton haladva zöld jelzésen a Fáni- völgybe értünk. Itt leginkább voltak kibontakozóban az ősz színei.  A völgy igen látogatott, túrázókkal, biciklisekkel találkoztunk. A völgyben megpihentünk, majd néhányan felkapaszkodtunk,  a sziklás Fáni-völgyi hasadékbarlangba.

Innen visszafelé vezetett az utunk. A völgyből kiérve az Ördög-szószék mellett haladtunk el. A legenda szerint a sziklára telepedő, ellenségeskedést szító ördögöket, a helyi asszonyok énekszóval, tömjénnel kergették el, innen nevezték el. Egy tisztás szélén egy csodálatos településre, Vérteskozmára értünk. Ebben az egy utcás faluban, mintha megállt volna az idő. Mára inkább üdülőfalu, alig 10-20 fő aki életvitelszerűen itt lakik. 15 éve jártunk itt a faluban az ITK-val, akkor még érintetlennek tűnt teleülést is utolérte a fejlődés, megjelentek itt-ott a napelemek, amik rontottak a házak régi arculatán. A faluból kiérve a parkolóban várt a busz, indultunk hazafelé. A hosszabb táv 16,3 km hosszú volt, 399/302 m szintkülönbséggel.

A rövid túrát választók Vérteskozmáig busszal jöttek, nekik innen indult a túra. Ők 6,5 km-t tettek meg 146 m szinttel, de páran „hozzásétáltak” még pár kilométert.

Szép őszi túrában volt részünk.

A beszámolót U. Zsuzsa írta, a képeket N. Béla készítette.

Balaton-felvidéki kéktúra, II. rész

Címkék

A túraútvonalat egyénileg átszabva a tótvázsonyi úttól Ábrahámhegyig gyalogoltunk négynapos utunkon, 50 km-t megtéve 1285/1349 méteres szintkülönbséggel. Az időjárás megint kegyes volt hozzánk 2 nap nyár, két nap ősszel.

10.13. péntek

A túra indulópontjára, a tótvázsonyi út és BFK kereszteződéséhez vonattal és kocsival utaztunk. Indulás után az első emelkedő a Kis-Gella volt, majd ezt követte nagytestvére. Leereszkedve a hegyről az igen látványos Cseri-kastély (épült 1927-ben, az új - stílusban hasonló épület - pedig 1992-ben, ez utóbb szállodaként üzemel). A Hosszú-hegyen haladva már több helyen őszi színekben pompázott az erdő, Hideg-hegyen pedig időnként leláttunk a Balatonra, Tihanyi-félszigetre. Közel jártunk a Zádorvárhoz, de most nem tettünk kitérőt oda, mert már voltunk ott egyszer az ITK-val. Mencshelyen elfoglaltuk szállásunkat, és elfogyasztottuk nagyon finom vacsoránkat. A megtett táv 12,9 km volt 321/294 m szinttel.

10.14. szombat

Reggeli után továbbindultunk, és előbb a Halom-hegyi Vulkán tanösvényt jártuk be. A kilátó tövében egy óriási kőtérkép mutatta be a Balaton körvonalát, és a körülötte elhelyezkedő bazalt tanúhegyeket. Máshol egy szűk szilafolyosón jutottunk be az egykori kőbányába. Az út vegyesen hol szőlők, hol erdőben haladt Szentantalfáig, közben érintettük a Herendi-kút- és templomromot is. Szentantalfa után egészen a Hegyestű lábáig szőlők voltak. Egy szőlőbirtokon egy kis frissítőre megálltunk. Hegyestű előtt még egy komolyabb emelkedő jött, aztán már ott is voltunk Geológiai Bemutatóhelynél. Besétáltunk a bazaltorgonás volt bányaudvarra, majd meredek lépcsősoron a kilátóhelyig kapaszkodtunk fel, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Balatonra, a túlparton lévő Fonyód-hegyre, Badacsonyra, s a körülötte lévő tanúhegyekre. A napi túra adatai: 14,1 km, 341/406 m szint. Túra végén elfoglaltuk köveskáli szállásunkat, majd vacsorázni Révfülöpre hajtottunk

10.15. vasárnap

Ezen a napon nem követtük a BFK-útvonalát, hanem felkerestük a szentbékkállai Kőtengert. Nagyon féltünk az időjárástól, mert nagy esőt és viharos szelet jósoltak. A levegő ugyan jócskán lehűlt (az előző napi 28 foknak a felére), de esőből csak egy kicsi jutott, a szél is gyenge maradt, majd el is állt. Szőlők között vezetett az utunk, közben először a Töttöskáli-templomromot, majd egyre emelkedve az Öreg-hegyi kutat néztük meg. Az Öreg-hegyről leereszkedve Szentbékkállára értünk be, ahol a Velétei-palotaromhoz másztunk fel. Innen lejutva a Kálvária mellett elhaladva a környék legnagyobb látványosságához, a Kőtengerhez gyalogoltunk. Itt nagyon érdekes sziklaformátumokat láthatunk, legkarizmatikusabb közülük egy óriási ingókő, melynek neve Kelemen-kő. Hazafelé megebédeltünk egy fogadóban. 13 km-t gyalogoltunk 280 m szinttel.

04.16. hétfő

Salföldről indult utolsó napi túránk. A faluban megkapóan szép házak vannak, rendre felújítva. Egy emelkedő után a Csönge-hegyi kilátóhoz értünk, amelyről csaknem körpanorámában gyönyörködhettünk. Dél-délkelet felé kitekintve látszott a Balaton és a kavicsbánya-tó is. Továbbhaladva előbb felkapaszkodtunk a Csönge-hegyre, majd onnan leereszkedve a Pálos-kolostorromnál találtuk magunkat. Az 1263-ban épült templom és kolostor részben felújítva viszonylag jó állapotban van. Továbbgyalogolva beértünk Ábrahámhegyre, azon belül is a Folly Arborétumba. A belépőjegyek megvásárlása után keresztül-kasul bejártuk az arborétumot, melyben nagyon sok fajta örökzöld és virág található. Különös alakú kilátójából öröm körbenézni. Ezután páran még az arborétumban maradtak, a vonattal utazók, valamint Babi/Laci Ábrahámhegy-vasútállomáshoz ment. Ezen a napon 9,9 km-t tettünk meg 343/369 m szintkülönbséggel.



 

Kismaros - Kóspallag – Márianosztra

Címkék

Börzsönyi túránkat döntően tömegközlekedési eszközökkel közelítettük meg, és ez sok bonyodalmat okozott. Az időjárás, a túra viszont szép volt. A rövidebb távot megtevők 9,5 km-t mentek 320/177 m szintkülönbséggel, a hosszabb túrát választók 15,3 km-t 502/404 m szinttel. Ezenkívül volt még egy terven felüli túra is.

Vonattal más-más irányból érkeztünk Kismarosra. Az első gond az volt, hogy rossz buszmegállóhoz siettünk a Kóspallag felé vezető buszhoz (eredetileg innen indult volna a túra). Mikor korrigáltuk a hibát, szinte hihetetlennek tűnő vállalkozás volt a buszt elérése. Hogy mégis sikerült, az annak volt köszönhető, hogy a már ott várakozó emberek se fértek fel rá. Rendes volt a buszsofőr, próbálta rávenni az utasokat az összehúzódásra, és még a forgalomirányítót is felhívta, hogy 20-30 embert már nem tud elvinni. Miután azt a választ kapta, hogy nem tudnak másik busz adni, átterveztük az utat. Mindenki a fordított irányú rövidebb távon indult Kóspallag felé. Gondozott utcákon először a Szutten nevű településrészre kapaszkodtunk fel, majd meredek úton – immár erdőben - leereszkedtünk a Testvér-forrás melletti pihenőhöz. Padok, asztalok ugyan nem voltak, de több kidőlt fa ülőhelyül szolgált sokunknak. A Riezner-út mellett vezető sárga jelzésen haladtunk egy patakmederben, de sok kidőlt fa kissé nehezítette haladásunkat. A Riezner-forrásig Lacival megbeszéltük, hogy mégis csinálunk hosszabb távot úgy, hogy Márianosztráig a rövid távot meghosszabbítjuk (eredetileg ez az út Kóspallagtól  Márianosztrán keresztül Szobig vezetett volna). Így mindenkit bevárva választási lehetőséget adtunk, hogy ki-ki erejének megfelelően válasszon távot. Végül a 27 főből 13-an mentünk a hosszabb útra, és szentül elhatároztuk, hogy ezentúl gyorsabban fogunk haladni. Aztán legnagyobb meglepetésünkre egy technikai szünetnél leelőztek bennünket (mint kiderült, ki kellett lépniük egy busz eléréséig, mert különben három órát kellett volna várniuk a következőre). Egy dombtetőn elcsodálkozva láttunk meg egy bivalycsordát. Kis ideig szemeztünk egymással, aztán becsörtettek az erdőbe.

Kóspallag után egy darabig az OKT-n haladtunk, aztán a piroson folytattuk utunkat. A kék elhagyása után három hegy (Róka-, Nagy-Vaskapu-, Alsó-hegy) után értünk utunk legmagasabb pontjára, a Kiengesztelődés hegyére (papíralapú térképeken nincs ilyen nevű hegy). A kilátás nagyszerű innen a Börzsöny alacsonyabb nyúlványaira, a Visegrádi-hegységre, és még a Dunából is látszik egy kicsi. A kilátóhelyen megpihentünk, ebédeltünk. Ezután már csak Márianosztrára kellett leballagni, ahonnan busszal utaztunk Szobra, majd vonattal tovább. A vonat késése miatt volt még egy futásunk Vácon a buszpályaudvarig.

A be nem tervezett túra pedig úgy jött össze, hogy öten Kismarosnál elfelejtettek leszállni, és csak Nagymarosnál tették ezt meg. Így - feltalálva magukat -, onnan tettek egy túrát Zebegényig. Az út nekik 9 km volt, 505/402 m szinttel.