Április végén  4 napos túrára indultunk az ország északkeleti hegyeibe. Mindvégig nagyszerű időnk volt. Aki végigjárta a rövid túrákat, az összesen 29,3 km-t gyalogolt 1048 m szinttel, a hosszútúrások összteljesítménye pedig 46,5 km, 1691 m szinttel.04.26.

A találkozó a kerekharaszti pihenőnél volt, 27 en jöttünk össze, 6 autóval érkeztünk oda. Miután összegyűlt a csapat, a megbeszélést követően Tarcalra utaztunk. Első túránk a templom közelében lévő parkolóból indult. A meredek sétányon az Áldó Krisztus szoborhoz értünk, ami a 8,5 méter magasságával kiemelkedik, messziről látható. Kissé elidőztünk, a táj  szépsége magával ragadó volt. A közelben levő  bányatavat néztük meg fentről, majd közelebbről is megtekintettük. Csodálatos türkiz színével igazi gyöngyszem volt ez a tó. A tótól 2 km-re különváltak a hosszú és rövid túrán résztvevők. A hosszú túrások a Kopasz- hegyre indultak. A csúcson (513 m) TV- és telefontorony áll, a kilátás róla elég korlátozott, inkább csak DK felé (Kengyel-tó) felé nyitott. A rövid túra résztvevői ezt a szakasz kihagyva a parkoló autókhoz jutottak vissza. A rövid túra 7,8 km volt 312 szintkülönbséggel, a hosszúé pedig 10,7 km és 468 m szint. Miután mindenki visszatért a parkolóba, indultunk a szálláshelyünkre, ami Sárospatakon, a Huszár panzióban volt. Elfoglaltuk szobáinkat, kis pihenő után várt a finom vacsora. Ezután a társalgóban a kevésbé fáradtak beszélgettek, társasoztak, sőt H. Jani gitárjátékára még énekelgettek is.

04.27.

Második napon a svédasztalos reggeli után Hercegkútra mentünk, a Gombos-hegyi pincesor parkolójában parkoltunk le. A jellegzetes háromszög oromzatú pincék a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a világörökség részei. Innen a Kálvária stációi mentén feljutottunk a  Gombos-hegyi kápolnához, ami egyben kilátó is. A rövid túrások autóba ülve a Kőporosi pincesorra mentek, onnan együtt indult a túra az addig gyalogosan  odaérkező hosszú túrázókkal. Folyamatosan emelkedő Sváb úton értünk fel túránk legmagasabb pontjára, a Cifra-kúti pihenőig. Lefelé az OKT nyomvonalán haladtunk. Beértünk Makkoshotykára, a szépen kialakított parkban megpihentünk, majd a - Hotyka-patak üdezöld rétjén - Hercegkútra értünk. A Kőporosi pincesoron hagyott autókkal indultunk a szálláshelyünkre (a hosszabb utat választók pedig előbb gyalog Gombos-hegyig, onnan pedig kocsival). A rövid túratáv 9,5 km volt, 288 m szintkülönbséggel, a hosszú 13,1 km, 300 m szinttel. A finom vacsora elfogyasztása után beszélgetés, társasjáték zárta a napot.

04.28.

A harmadik nap reggeli után Rudabányácska előtt 500 méterrel kezdtük a túrát, majd a Smaragd völgyben folytattuk. Gyönyörűen kialakított  pihenőparkon keresztül vezetett utunk, ahol a mesterségesen felduzzasztott tó és környékének nyugalma marasztalt egy kicsit. A rövid és a hosszú túra együtt indult, de egy jó kis kaptató után a rövidtáv a kék jelzésen visszafordult a kocsikhoz (5,6 km, 127 m szint). Kívánságra lett ilyen könnyű ez a túra, hogy legyen idő még a libegőre, és Sárospatak egyes látnivalóinak megtekintésére is. Az útvonal végeztével a rövidtúrások Sátoraljaújhelyre mentek, ahol kipróbálhatták a Magas-hegyi libegőt, ami az ország leghosszabb (1332 m) libegője. Az útvonal 7 perces, a tetőre érve a kilátóból csodálhattuk a messzi tájat. A rövid túrásoknak még belefért az idejébe, hogy megtekintse kis kitérővel a Megyer-hegyi tengerszemet. Voltak, akik még nem látták, de aki már járt itt, annak is élmény volt. A hosszabb túrát vállalóknak a rövid távosoktól elválva tovább emelkedett az út, egészen a Cserép-tó nyergéig. Ezután kis ideig a P jelzésen haladtunk, majd kanyargós, vadregényes úton értünk le a Fehér-patak völgyébe. Itt ebédeltünk, majd a kocsikat elérve mi is elmentünk libegőzni. Visszaérve Sárospatakra más-más programot választottunk, mi például a Várat néztük meg, de szinte mindenki tett egy sétát a városban. Vacsora után beszélgetés, egy kis zene H. Janitól, és játék.

04.29.

Reggeli után összecsomagoltunk, összeszedtük magunkat, majd Komlóskán kezdődött  az utolsó napi túra. Sajnos az utolsó napra nagyon kifújt a csapat, elfogyott az erő/akaraterő – de az igazsághoz tartozik az is, hogy aki olyan kocsiban utazott, amelyet rövidtúrás vezetett, az kénytelen volt vele tartani. Az előző 3 nap átlagban 12-en vettek részt a rövid túrán, és 15-en a hosszún. Ezen a napon a terv szerinti rövid túrát csak heten, a hosszú túrát négyen tették meg. A rövidtúrások döntő többsége nem ment fel a Pusztavárhoz, ezzel 2,1 km-t és 208 m emelkedőt/lejtőt spórolt meg magának. A túra az általános iskola mellől indult, és állandóan emelkedve hosszú ideig - a falu elhagyása után is – amellett haladt. Aztán egy makadámút következett lejtővel. Egy elágazásnál kellett erről az útról letérni, ez vezetett fel Pusztavárhoz, amely a XIV. században épült, de már a XV, sz. óta romos. A panoráma viszont remek róla, a fél Zempléni-hegységet be lehet látni innen. A lefelé-jövet eleje erősen meredek volt és sziklás, de később már semmi gond nem volt vele. Az erdőből kiérve a faluban kívülről megtekintettük a gerendavázra sárral tapasztott falú, szalmatetős Ruszin tájházat, majd a kocsikhoz érve a rövidtúrások befejezték útjukat (16 főnek 4,3 km, 113 m szinttel, 7 főnek pedig 6,4 km 321 m-el), és indultak hazafelé. A hosszabb túra ezek után még felkapaszkodott a Szkalkára, amely egy 4-8 m magas torony, amit a jég többfelé repesztett, és a fagy által lebontott törmelék határol. Lefelé menet még különleges összetételű sziklatömbökkel is találkoztunk. A teljes túra 10,7 km hosszú volt 550 m szintkülönbséggel. Kellemes túrát nyugtázhattunk, jól éreztük magunkat.

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta, a képeket az utóbbi készítette.









 

Szeptember 29-én szép őszi  reggelen, 7 autóval 27 en indultunk a négynapos Bükki túrára. A 21-es út Mátravidéki erőmű leágazásánál találkoztunk, majd közösen Mályinkára mentünk, ahonnan az első napi túránk indult.

Szept. 29.

A Csondró-patak mentén haladtunk, kidőlt fák akadályozták utunkat. Az Ámor-forrás, Hollókő-lápa után a Mária forrásnál megtöltöttük üvegünket, pihentünk. Később jó darabon a Baróc-patak mellett gyalogoltunk. A Vár völgyből hosszú séta után a Begyeleg-kilátóhoz kapaszkodtunk fel, ahonnan – bár le volt zárva – szép panoráma tárult elénk. Egy ideig együtt mentünk a rövid túrasokkal, majd szétválva ők visszatértek Mályinkára.

A túra befejeztével Bánhorvátiba autóztunk, a Bánvölgye-vendégházban elfoglaltuk szállásunkat, ami egy lankás rét közepén volt, gyönyörű tájjal, legelésző lovakkal, távolabb körbevéve hegyekkel. A vendéglátók kedvesen fogadtak, családias hangulat alakult ki. A vacsorát (vegyes sült tálat), mindenki örömmel fogyasztotta. Vacsora után beszélgetés, társasozás, majd jó pihenés következett.

Szept.30.

A reggeli után útra keltünk. A tervezett második és harmadik napi túránkat meg kellett cserélni, mert a reggeli indulás után szembesültünk Mályinka határában, hogy a Diósgyőr Rally miatt az utat lezárták. Ezért visszafordultunk, és Tardonára utaztunk. A Szállás-völgyből indultunk, majd a piros háromszög jelzésen egy pazar kilátóhelyre jutottunk, és gyönyörködtünk a panorámában. Továbbindulva átkeltünk a Tardona-patakon, majd a Buzgó-kőnél csodálatos helyen fogyasztottuk el az ebédünket. A visszafelé vezető út elég csalános szakaszon haladt, a rövidnadrágosok lába sokáig sajgott a csaláncsípések miatt –szederinda is volt bőven. Este a szálláson finom vacsora várt, sült kacsacomb párolt káposztával, burgonyával. Késő estig társasozunk, beszélgettünk.

Okt.01.

A reggeli után Miskolcra, a Csanyik -völgybe utaztunk nagy kitérővel, mivel a többnapos rally miatt a lillafüredi út délelőtt még zárva volt. A Csanyik-völgyből kiérve, a Király-kútnál haladtunk el, majd barlangok sorozata kezdődött. Elsőként a háromszög alakú bejáratú Kecske-lyukat kerestük fel, ami denevérek búvóhelye, de a sötétség ellenére bemerészkedtünk mi is egy kicsit. Ezután a Büdös-pest barlang volt látható. Kevesen felmerészkedtek az igen meredek oldalon, hogy közelebbről láthassák, de a neve alapján többeknek nem volt csábító. A következő barlang az Udvar-kő-barlang, amit Dante poklának is neveznek. Ez egy mélyben elhelyezkedő víznyelő barlang volt. A Csókás-réten megebédeltünk, majd elindultunk visszafelé. A Lencsés- nyergen végig haladva, a Szeleta-barlanghoz értünk, ami Magyarország legjelentősebb őskori barlangi lelőhelye. Innen a magasból kitekintve, a Lillafüredi Palotaszállót is lehetett látni, szép környezetével együtt. Megpihentünk kicsit, majd visszatértünk a Csanyik-völgybe, ahol már vártak az autók sofőrjei a hazautazáshoz. A vacsora idejére mindenki megérkezett, a finom babgulyás és rétes gyorsan elfogyott az asztalról.

Okt.02.

Az utolsó túranapunkon összepakoltunk, majd reggeli után Hangonyba mentünk. A túratársaság kicsit átrendeződött, alkalmazkodva a kocsik sofőrjeihez, így az eddigieknél is többen a rövid túrán vettek részt. Az előző napokkal ellentétben – amikor mindig egy helyről indult a két útvonal -, most a rövidebb túra a Hangonyi-tótól rajtolt. Ez egy csodás tájban elhelyezkedő horgásztó, ami közelről már kevésbé volt szépnek mondható. Zöld algával borított, nehezen elképzelhető a halak élete az algaréteg alatt. A tavat megkerültük a Vermes-völgyön át. Volt egy igen nagy emelkedő is, homokkő lépcsőzettel az út végén. Utunk során sokféle gombával találkoztunk itt, csakúgy mint az egész bükki túra alatt. A tóhoz visszatérve a bükki túránk befejeződött.

A hosszabb túra Hangonyból indult, kb. 5 km-en át alig emelkedett, aztán bepótolta az összes lemaradását. A Mihály-völgyi nyeregnél értük el a szlovák határt. Ezután az Északi Zöldön haladva hosszan hullámvasutaztunk az Őz-nyereg, Birinyivár, Pogányvár (és pár névtelen csúcs) érintésével. Pogányvár egy nagyon látványos homokkő-fal. A gerincről leereszkedve majdnem a faluig szép zöld mezőkön haladtunk.

A rövidebb és hosszabb út hossza és szintje a következőképpen alakult:

1. nap: 9,5 km, 348 m és 12,7 km, 514 m

2. nap: 9,8 km, 350 m és 14,4 km, 586 m

3. nap: 11,2 km, 391 m és 15,8 km, 517 m

4. nap: 9,3 km, 262 m és 14 km, 502 m.



Élményekben gazdag négy napot nyugtázhatunk.

Szöveg: U. Zsuzsa és N. Béla, kép: N. Béla