15-ére, szombatra egy éves túrabeosztásban nem szereplő könnyű túrát hirdettem meg, melyre 13 jelentkező akadt. A Pesti-síkságon mérsékelt meleg időben 11,5 km-t gyalogoltunk 175/93 m szintkülönbséggel.

Vonattal utaztunk a túra kezdőpontjára, Alsógöd vasútállomásra. Hamar elhagytuk a házakat, azután egy nyitott szakasz következett, majd másfél kilométer zárt, hűs erdő. Az M2-es felüljárója után váltakozva hol hatalmas vadvirágos réteken, hol erdőszélen, és – ritkábban – összefüggő erdőben haladtunk. A terep nem mondható bércekkel, völgyekkel szabdalt vadregényes hegységnek, mégis szép volt – köszönhetően elsősorban a virágpompás réteknek. Szemben sok helyről a Naszály, visszanézve a Visegrádi-hegység látszott.Túránk végeztével Csomádon szálltunk vonatra, lakóhelytől függően hol Pest, hol Veresegyház felé indulva. Evvel a túrával megyénk eddig  - számunkra - ismeretlen területét jártuk be.

 

18 fős létszámmal változatos négy napot töltöttünk az Osztrák Dunakanyarnak is nevezett Wachauban.

2024.05.13. (hétfő).

Az M1-es Harkályos pihenőhelyénél találkoztunk reggel. Onnan megpróbáltunk együtt haladni- javarészt sikertelenül. Fél tizenkettőkor tudtunk első túránkra indulni Dürnsteinből. Folyamatosan emelkedő úton - vissza-visszanézve a szép kilátás miatt – értünk fel a dürnsteini várromhoz. Ezt felfedezve a csapat nagy része indult tovább a hegyen, míg páran a könnyebbik úton visszatértek a kisvárosba, ahol számtalan látnivaló várta őket (később pedig minket is). Nekünk látványos sziklák között emelkedett az út a Fesslhüttéig. Itt megpihentünk, elemózsiáztunk, majd indultunk tovább. Egy elágazásnál lehetőség volt egy kitérőt tenni a szép kilátás kedvéért a Kanzel (Szószék) nevezetű sziklaoromhoz. Páran ezt az utat is megtettük, a többiek megvártak, majd együtt indultak lefelé a Talgradenen, ami egyenest Dürnstein városkába vezetett bennünket. Itt megnéztük a főbb látnivalókat. A könnyebb út 4 km hosszú volt 117 m szinttel, a nehezebb (Kanzellel együtt) pedig 8,6 km, 449 m szintkülönbséggel. Ezután Spitz an der Donau közelében lévő panzióba hajtottunk, ahol a szállás mellett félpanziós ellátásunk is kerekedett.

05.14. (kedd)

Reggeli után a Duna túloldalán lévő Aggsteiner Hof-ba autóztunk. Innen indult a rövidebb túra, ami Aggstein-várába vezetett, majd visszafelé némileg módosított úton ugyancsak Aggsteiner Hof-ba ért. Közben persze ott volt (mindkét távnak) az út egyik nagy látványossága, a vár bejárása. Evvel együtt a rövidebb út 5,6 km volt 391 m szinttel. Heten a hosszabb út résztvevői St. Johann im Mauerthale-ba utaztunk, innen indultunk jelzetlen utakon a Mauertalbachon felfelé. Gerichtsbergig 400 m-t emelkedett az út, közben két nagyszerű kilátóhelyen is jártunk. A másodikon (Tischwand) a sziklamászást is gyakorolhattuk. Aggstein váráig még volt két látványos sziklaformátum, de - a vár rengeteg lépcsőjét leszámítva – már lejtett az út Aggsteiner Hofig. Ez az út 9,2 km hosszú volt 548 m szintkülönbséggel. Maradt még látnivaló erre a napra is: Schönbühelben, a Duna-parton két különálló (egymástól 1 km-re lévő) sziklaszirten álló építményt (Plébánia-templom és kolostor, kastély) néztünk meg mindnyájan.

05.15. (szerda)

Kocsival az Ysperklamm-hoz utaztunk. Itt leparkoltunk és elkezdődött a túra. A Nagy-Ysper szurdokvölgy vízesései között haladtunk felfelé, miközben rengeteg fotó készült. Mikor már csökkent a völgy lejtése és elmaradtak a kisebb vízesések is, megálltunk pihenni. Közben egyeztettünk H. Janival, ki marad velünk a hosszabb úton. Nagy örömömre mindenki vállalta azt, így először mentünk végig ugyanazon az úton mindannyian. Ödteich-ig még volt egy kis emelkedő, de onnan a végig már csak lefelé ereszkedtünk. Kellemes erdei úton haladtunk, pár szép sziklát is láttunk barlangokkal. Visszaérve (a táv 9 km hosszú volt 373 m szintkülönbséggel) kocsiba ültünk, és Maria Taferl-be mentünk. Itt egy kis séta keretében megnéztük a bazilikát, a mellette lévő kolostort, és nem utolsó sorban megcsodáltuk a Dunára néző szép kilátást. Hazaútban egy parkolóból lesétáltunk a Duna-partra, így szemből láttuk az előző napon felkeresett helyeket (Schönbüheli kastély, templom és kolostor).

05.16. (csütörtök)

Összepakoltunk és reggeli után indultunk Spitz vasútállomásra, ott leparkoltunk. Innen indult ugyanis a túra. A városka főutcáján a Mauritius templom mellett elhaladva szőlőbirtokok közé értünk, majd a Rotes Tor-nál kötöttünk ki. Ezután egy kis lejtő után lehetett dönteni, ki melyik utat választja. A rövidebb visszatért Spitzbe (3 km, 107 m szint). Három fő kivételével mindenki a hosszabb utat választotta. Szerpentinezve emelkedtünk 140 métert Buschanwand kereszteződésig, innen 1,7 km-en át libikókáztunk, közben egy volt rézbánya, csodás sziklaplatók, kilátók között haladtunk a Michaelerberg oldalában. Erős lejtő után leértünk a Duna-partra, itt is a St. Michaeler erődtemplomhoz. Kívül-belül megtekintve a 987-ben épült templomot, egy aluljárón keresztül közvetlen a Duna mellett haladó sétaútra értünk, azon jutottunk vissza a kocsikhoz. Táv: 7,6 km, szintkülönbség 320 m. Ezután már csak a hazautazás (380 km) volt hátra.

 

Április végén  4 napos túrára indultunk az ország északkeleti hegyeibe. Mindvégig nagyszerű időnk volt. Aki végigjárta a rövid túrákat, az összesen 29,3 km-t gyalogolt 1048 m szinttel, a hosszútúrások összteljesítménye pedig 46,5 km, 1691 m szinttel.04.26.

A találkozó a kerekharaszti pihenőnél volt, 27 en jöttünk össze, 6 autóval érkeztünk oda. Miután összegyűlt a csapat, a megbeszélést követően Tarcalra utaztunk. Első túránk a templom közelében lévő parkolóból indult. A meredek sétányon az Áldó Krisztus szoborhoz értünk, ami a 8,5 méter magasságával kiemelkedik, messziről látható. Kissé elidőztünk, a táj  szépsége magával ragadó volt. A közelben levő  bányatavat néztük meg fentről, majd közelebbről is megtekintettük. Csodálatos türkiz színével igazi gyöngyszem volt ez a tó. A tótól 2 km-re különváltak a hosszú és rövid túrán résztvevők. A hosszú túrások a Kopasz- hegyre indultak. A csúcson (513 m) TV- és telefontorony áll, a kilátás róla elég korlátozott, inkább csak DK felé (Kengyel-tó) felé nyitott. A rövid túra résztvevői ezt a szakasz kihagyva a parkoló autókhoz jutottak vissza. A rövid túra 7,8 km volt 312 szintkülönbséggel, a hosszúé pedig 10,7 km és 468 m szint. Miután mindenki visszatért a parkolóba, indultunk a szálláshelyünkre, ami Sárospatakon, a Huszár panzióban volt. Elfoglaltuk szobáinkat, kis pihenő után várt a finom vacsora. Ezután a társalgóban a kevésbé fáradtak beszélgettek, társasoztak, sőt H. Jani gitárjátékára még énekelgettek is.

04.27.

Második napon a svédasztalos reggeli után Hercegkútra mentünk, a Gombos-hegyi pincesor parkolójában parkoltunk le. A jellegzetes háromszög oromzatú pincék a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a világörökség részei. Innen a Kálvária stációi mentén feljutottunk a  Gombos-hegyi kápolnához, ami egyben kilátó is. A rövid túrások autóba ülve a Kőporosi pincesorra mentek, onnan együtt indult a túra az addig gyalogosan  odaérkező hosszú túrázókkal. Folyamatosan emelkedő Sváb úton értünk fel túránk legmagasabb pontjára, a Cifra-kúti pihenőig. Lefelé az OKT nyomvonalán haladtunk. Beértünk Makkoshotykára, a szépen kialakított parkban megpihentünk, majd a - Hotyka-patak üdezöld rétjén - Hercegkútra értünk. A Kőporosi pincesoron hagyott autókkal indultunk a szálláshelyünkre (a hosszabb utat választók pedig előbb gyalog Gombos-hegyig, onnan pedig kocsival). A rövid túratáv 9,5 km volt, 288 m szintkülönbséggel, a hosszú 13,1 km, 300 m szinttel. A finom vacsora elfogyasztása után beszélgetés, társasjáték zárta a napot.

04.28.

A harmadik nap reggeli után Rudabányácska előtt 500 méterrel kezdtük a túrát, majd a Smaragd völgyben folytattuk. Gyönyörűen kialakított  pihenőparkon keresztül vezetett utunk, ahol a mesterségesen felduzzasztott tó és környékének nyugalma marasztalt egy kicsit. A rövid és a hosszú túra együtt indult, de egy jó kis kaptató után a rövidtáv a kék jelzésen visszafordult a kocsikhoz (5,6 km, 127 m szint). Kívánságra lett ilyen könnyű ez a túra, hogy legyen idő még a libegőre, és Sárospatak egyes látnivalóinak megtekintésére is. Az útvonal végeztével a rövidtúrások Sátoraljaújhelyre mentek, ahol kipróbálhatták a Magas-hegyi libegőt, ami az ország leghosszabb (1332 m) libegője. Az útvonal 7 perces, a tetőre érve a kilátóból csodálhattuk a messzi tájat. A rövid túrásoknak még belefért az idejébe, hogy megtekintse kis kitérővel a Megyer-hegyi tengerszemet. Voltak, akik még nem látták, de aki már járt itt, annak is élmény volt. A hosszabb túrát vállalóknak a rövid távosoktól elválva tovább emelkedett az út, egészen a Cserép-tó nyergéig. Ezután kis ideig a P jelzésen haladtunk, majd kanyargós, vadregényes úton értünk le a Fehér-patak völgyébe. Itt ebédeltünk, majd a kocsikat elérve mi is elmentünk libegőzni. Visszaérve Sárospatakra más-más programot választottunk, mi például a Várat néztük meg, de szinte mindenki tett egy sétát a városban. Vacsora után beszélgetés, egy kis zene H. Janitól, és játék.

04.29.

Reggeli után összecsomagoltunk, összeszedtük magunkat, majd Komlóskán kezdődött  az utolsó napi túra. Sajnos az utolsó napra nagyon kifújt a csapat, elfogyott az erő/akaraterő – de az igazsághoz tartozik az is, hogy aki olyan kocsiban utazott, amelyet rövidtúrás vezetett, az kénytelen volt vele tartani. Az előző 3 nap átlagban 12-en vettek részt a rövid túrán, és 15-en a hosszún. Ezen a napon a terv szerinti rövid túrát csak heten, a hosszú túrát négyen tették meg. A rövidtúrások döntő többsége nem ment fel a Pusztavárhoz, ezzel 2,1 km-t és 208 m emelkedőt/lejtőt spórolt meg magának. A túra az általános iskola mellől indult, és állandóan emelkedve hosszú ideig - a falu elhagyása után is – amellett haladt. Aztán egy makadámút következett lejtővel. Egy elágazásnál kellett erről az útról letérni, ez vezetett fel Pusztavárhoz, amely a XIV. században épült, de már a XV, sz. óta romos. A panoráma viszont remek róla, a fél Zempléni-hegységet be lehet látni innen. A lefelé-jövet eleje erősen meredek volt és sziklás, de később már semmi gond nem volt vele. Az erdőből kiérve a faluban kívülről megtekintettük a gerendavázra sárral tapasztott falú, szalmatetős Ruszin tájházat, majd a kocsikhoz érve a rövidtúrások befejezték útjukat (16 főnek 4,3 km, 113 m szinttel, 7 főnek pedig 6,4 km 321 m-el), és indultak hazafelé. A hosszabb túra ezek után még felkapaszkodott a Szkalkára, amely egy 4-8 m magas torony, amit a jég többfelé repesztett, és a fagy által lebontott törmelék határol. Lefelé menet még különleges összetételű sziklatömbökkel is találkoztunk. A teljes túra 10,7 km hosszú volt 550 m szintkülönbséggel. Kellemes túrát nyugtázhattunk, jól éreztük magunkat.

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta, a képeket az utóbbi készítette.









 

Április 06-án gyönyörű tavaszi időben, 2 vendégünkkel együtt 32 fővel indultunk a Börzsönybe túrázni. 8 személykocsival a Kisinóci-turistaházig mentünk, onnan indult a túránk. Az erdőben a fák már bontogatták rügyeiket, jó volt látni a friss zöld színeket.A túra elején a Kisinóci-rétig, majd kis ideig a Pokol-völgyi-patak mellett együtt indultak a rövid és a hosszú útvonal résztvevői. Ezek után egy meredek út következett, amely Kis-Inóc felé tartott. Ennek a meredek útnak 60 %-ának megtétele után kettévált a két táv. A rövidtávosoknak még 20 m-t emelkedett az út Tányér-rétig, aztán ők már csak lefelé ereszkedtek. A hosszabb út résztvevőire még 120 m emelkedő várt, akkor értek a Szép-bércre. A bércre felvezető út előtt amerre a szem ellátott, csodás Odvas keltikékben gyönyörködhettünk. Felértünk a Szép-bércre, ahonnan a közeli, majd távolabbi hegyeket láthattuk. A jó szeműek az esztergomi Bazilika jellegzetes kupoláját is látni vélték a mellette folyó Dunával. Itt a bércen nagy számban sárga kankalinok virítottak. Mikor kigyönyörködtük magunkat, továbbindultunk. A Kis-Tányér-rét, később a Tányér-rét következett, majd a  Templom-völgyben izgalmas átkelések is vártak ránk a Hosszú-völgyi-patakon, A völgyben őszi kikerics levélzete már nagy területen előbújt, óvatosan lépdeltünk. Az Êrsek-tisztáson megpihentünk, elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Továbbindulva, balra láttuk az Érsek-forrást, ami a Ló-hegyi-patak kezdete. Utunkat többször keresztezte ez a kanyargós patak, amin néhányszor át kellett menni. Az átnedvesedett csúszós talaj kicsit nehezítette az előrehaladást, voltak akik nem tudtak ellenállni a föld gravitációjának, ami tagadhatatlanná vált ruhájukon. Nem sokkal később értünk vissza Kisinóci parkolóhoz, mint a rövid túra résztvevői, majd kis tere-fere után indultunk hazafelé.

A túratáv 11,5  km volt 463 m szintkülönbséggel, a rövid túráé (a térképen szaggatott vonal jelzi) pedig 6 km, 245 m szinttel. Szép tavaszi túrában volt részünk.

A beszámolót írta U.Zsuzsa és N. Béla, a képeket az utóbbi készítette.