Isaszegi Természetbarát Klub

Wachau

Címkék

18 fős létszámmal változatos négy napot töltöttünk az Osztrák Dunakanyarnak is nevezett Wachauban.

2024.05.13. (hétfő).

Az M1-es Harkályos pihenőhelyénél találkoztunk reggel. Onnan megpróbáltunk együtt haladni- javarészt sikertelenül. Fél tizenkettőkor tudtunk első túránkra indulni Dürnsteinből. Folyamatosan emelkedő úton - vissza-visszanézve a szép kilátás miatt – értünk fel a dürnsteini várromhoz. Ezt felfedezve a csapat nagy része indult tovább a hegyen, míg páran a könnyebbik úton visszatértek a kisvárosba, ahol számtalan látnivaló várta őket (később pedig minket is). Nekünk látványos sziklák között emelkedett az út a Fesslhüttéig. Itt megpihentünk, elemózsiáztunk, majd indultunk tovább. Egy elágazásnál lehetőség volt egy kitérőt tenni a szép kilátás kedvéért a Kanzel (Szószék) nevezetű sziklaoromhoz. Páran ezt az utat is megtettük, a többiek megvártak, majd együtt indultak lefelé a Talgradenen, ami egyenest Dürnstein városkába vezetett bennünket. Itt megnéztük a főbb látnivalókat. A könnyebb út 4 km hosszú volt 117 m szinttel, a nehezebb (Kanzellel együtt) pedig 8,6 km, 449 m szintkülönbséggel. Ezután Spitz an der Donau közelében lévő panzióba hajtottunk, ahol a szállás mellett félpanziós ellátásunk is kerekedett.

05.14. (kedd)

Reggeli után a Duna túloldalán lévő Aggsteiner Hof-ba autóztunk. Innen indult a rövidebb túra, ami Aggstein-várába vezetett, majd visszafelé némileg módosított úton ugyancsak Aggsteiner Hof-ba ért. Közben persze ott volt (mindkét távnak) az út egyik nagy látványossága, a vár bejárása. Evvel együtt a rövidebb út 5,6 km volt 391 m szinttel. Heten a hosszabb út résztvevői St. Johann im Mauerthale-ba utaztunk, innen indultunk jelzetlen utakon a Mauertalbachon felfelé. Gerichtsbergig 400 m-t emelkedett az út, közben két nagyszerű kilátóhelyen is jártunk. A másodikon (Tischwand) a sziklamászást is gyakorolhattuk. Aggstein váráig még volt két látványos sziklaformátum, de - a vár rengeteg lépcsőjét leszámítva – már lejtett az út Aggsteiner Hofig. Ez az út 9,2 km hosszú volt 548 m szintkülönbséggel. Maradt még látnivaló erre a napra is: Schönbühelben, a Duna-parton két különálló (egymástól 1 km-re lévő) sziklaszirten álló építményt (Plébánia-templom és kolostor, kastély) néztünk meg mindnyájan.

05.15. (szerda)

Kocsival az Ysperklamm-hoz utaztunk. Itt leparkoltunk és elkezdődött a túra. A Nagy-Ysper szurdokvölgy vízesései között haladtunk felfelé, miközben rengeteg fotó készült. Mikor már csökkent a völgy lejtése és elmaradtak a kisebb vízesések is, megálltunk pihenni. Közben egyeztettünk H. Janival, ki marad velünk a hosszabb úton. Nagy örömömre mindenki vállalta azt, így először mentünk végig ugyanazon az úton mindannyian. Ödteich-ig még volt egy kis emelkedő, de onnan a végig már csak lefelé ereszkedtünk. Kellemes erdei úton haladtunk, pár szép sziklát is láttunk barlangokkal. Visszaérve (a táv 9 km hosszú volt 373 m szintkülönbséggel) kocsiba ültünk, és Maria Taferl-be mentünk. Itt egy kis séta keretében megnéztük a bazilikát, a mellette lévő kolostort, és nem utolsó sorban megcsodáltuk a Dunára néző szép kilátást. Hazaútban egy parkolóból lesétáltunk a Duna-partra, így szemből láttuk az előző napon felkeresett helyeket (Schönbüheli kastély, templom és kolostor).

05.16. (csütörtök)

Összepakoltunk és reggeli után indultunk Spitz vasútállomásra, ott leparkoltunk. Innen indult ugyanis a túra. A városka főutcáján a Mauritius templom mellett elhaladva szőlőbirtokok közé értünk, majd a Rotes Tor-nál kötöttünk ki. Ezután egy kis lejtő után lehetett dönteni, ki melyik utat választja. A rövidebb visszatért Spitzbe (3 km, 107 m szint). Három fő kivételével mindenki a hosszabb utat választotta. Szerpentinezve emelkedtünk 140 métert Buschanwand kereszteződésig, innen 1,7 km-en át libikókáztunk, közben egy volt rézbánya, csodás sziklaplatók, kilátók között haladtunk a Michaelerberg oldalában. Erős lejtő után leértünk a Duna-partra, itt is a St. Michaeler erődtemplomhoz. Kívül-belül megtekintve a 987-ben épült templomot, egy aluljárón keresztül közvetlen a Duna mellett haladó sétaútra értünk, azon jutottunk vissza a kocsikhoz. Táv: 7,6 km, szintkülönbség 320 m. Ezután már csak a hazautazás (380 km) volt hátra.

 

Agostyáni túra (Gerecse)

Címkék

Május 4-én a szokásos tavaszi buszos túrán vettünk részt, az úti cél most a Gerecse (benne az Agostyáni Arborétum) volt. 33-an vettünk részt rajta. Agostyánról indult a túránk ismét két túratávval. A rajt és a cél (Agostyáni arborétum) ugyanaz volt, csak a táv és a szintkülönbség változott. Új-hegyen át Három-sarokig a két útvonal együtt haladt. Itt a rövidebb túrát választók hamarosan átkeltek az aszfaltúton, majd a Szarvas-kúti-lápán át értek az arborétumhoz. A hosszabb túra résztvevői az elválás után előbb a Hideg-kúti forrás (ennek vize táplálja az arborétum tavait) mellett haladtak el, majd a Gorba-hegyi pihenő után a mészkőbányába – melynek két szintje van - értek. Fényképezés, kis pihenő után tovább emelkedő úton felértünk a Gorba-hegyi kilátóhoz. Nagyszerű kilátás nyílt Tardosra, a mögötte lévő Bánya-hegyre még távolabb pedig a 633 m magas Gerecse-csúcsra. Ezután még ímmel-ámmal emelkedett az út több mint egy kilométert, aztán határozottan lejteni kezdett. Mielőtt elértük volna az arborétumot, megebédeltünk.

Az arborétum bejáratánál már vártak a rövid túra résztvevői. Előbb egy faragott oszlopú kapun a parkolóig, majd egy székelykapun át jutottunk az arborétum természetvédelmi területére, amely 30,5 hektáron terül el. Az 1900 évek elején az első fákat (vörösfenyő, és szlavóntölgy) az Eszterházy család telepítette. Később  az ötvenes években kísérleti céllal nem őshonos fákat telepítettek, azok klímatűrésének vizsgálatára. Többek között oregoni álciprus, óriástuja (10-15) m, tiszafa, tulipánfa, cédrus és még 1 db mamutfenyő is található itt. A kis halakkal teli két tavacska környékén jól érzi magát a mocsári ciprus. Ott jártunkon éppen virágzott a rododendron. Nagyon szép látványt nyújtott a vérbükk, nap hatására az ősz színeit idézte. Az arborétum végére érve a túra befejeződött, amely során csodás időben kellemes  napot töltöttünk.A buszköltségből 65.000 Ft-ot - a 2023-as jutalmazottak költségmentesítése révén – az ITK állta.

A túrák hossza és szintkülönbsége az arborétumi sétával együtt: rövidebb 7,8 km, 238/107 m, a hosszabb 11,4 km, 395/282 m.

Szöveg: U. Zsuzsa és N. Béla, kép N. Béla

Tokaj-Hegyalja, Zemplén

Címkék

Április végén  4 napos túrára indultunk az ország északkeleti hegyeibe. Mindvégig nagyszerű időnk volt. Aki végigjárta a rövid túrákat, az összesen 29,3 km-t gyalogolt 1048 m szinttel, a hosszútúrások összteljesítménye pedig 46,5 km, 1691 m szinttel.04.26.

A találkozó a kerekharaszti pihenőnél volt, 27 en jöttünk össze, 6 autóval érkeztünk oda. Miután összegyűlt a csapat, a megbeszélést követően Tarcalra utaztunk. Első túránk a templom közelében lévő parkolóból indult. A meredek sétányon az Áldó Krisztus szoborhoz értünk, ami a 8,5 méter magasságával kiemelkedik, messziről látható. Kissé elidőztünk, a táj  szépsége magával ragadó volt. A közelben levő  bányatavat néztük meg fentről, majd közelebbről is megtekintettük. Csodálatos türkiz színével igazi gyöngyszem volt ez a tó. A tótól 2 km-re különváltak a hosszú és rövid túrán résztvevők. A hosszú túrások a Kopasz- hegyre indultak. A csúcson (513 m) TV- és telefontorony áll, a kilátás róla elég korlátozott, inkább csak DK felé (Kengyel-tó) felé nyitott. A rövid túra résztvevői ezt a szakasz kihagyva a parkoló autókhoz jutottak vissza. A rövid túra 7,8 km volt 312 szintkülönbséggel, a hosszúé pedig 10,7 km és 468 m szint. Miután mindenki visszatért a parkolóba, indultunk a szálláshelyünkre, ami Sárospatakon, a Huszár panzióban volt. Elfoglaltuk szobáinkat, kis pihenő után várt a finom vacsora. Ezután a társalgóban a kevésbé fáradtak beszélgettek, társasoztak, sőt H. Jani gitárjátékára még énekelgettek is.

04.27.

Második napon a svédasztalos reggeli után Hercegkútra mentünk, a Gombos-hegyi pincesor parkolójában parkoltunk le. A jellegzetes háromszög oromzatú pincék a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a világörökség részei. Innen a Kálvária stációi mentén feljutottunk a  Gombos-hegyi kápolnához, ami egyben kilátó is. A rövid túrások autóba ülve a Kőporosi pincesorra mentek, onnan együtt indult a túra az addig gyalogosan  odaérkező hosszú túrázókkal. Folyamatosan emelkedő Sváb úton értünk fel túránk legmagasabb pontjára, a Cifra-kúti pihenőig. Lefelé az OKT nyomvonalán haladtunk. Beértünk Makkoshotykára, a szépen kialakított parkban megpihentünk, majd a - Hotyka-patak üdezöld rétjén - Hercegkútra értünk. A Kőporosi pincesoron hagyott autókkal indultunk a szálláshelyünkre (a hosszabb utat választók pedig előbb gyalog Gombos-hegyig, onnan pedig kocsival). A rövid túratáv 9,5 km volt, 288 m szintkülönbséggel, a hosszú 13,1 km, 300 m szinttel. A finom vacsora elfogyasztása után beszélgetés, társasjáték zárta a napot.

04.28.

A harmadik nap reggeli után Rudabányácska előtt 500 méterrel kezdtük a túrát, majd a Smaragd völgyben folytattuk. Gyönyörűen kialakított  pihenőparkon keresztül vezetett utunk, ahol a mesterségesen felduzzasztott tó és környékének nyugalma marasztalt egy kicsit. A rövid és a hosszú túra együtt indult, de egy jó kis kaptató után a rövidtáv a kék jelzésen visszafordult a kocsikhoz (5,6 km, 127 m szint). Kívánságra lett ilyen könnyű ez a túra, hogy legyen idő még a libegőre, és Sárospatak egyes látnivalóinak megtekintésére is. Az útvonal végeztével a rövidtúrások Sátoraljaújhelyre mentek, ahol kipróbálhatták a Magas-hegyi libegőt, ami az ország leghosszabb (1332 m) libegője. Az útvonal 7 perces, a tetőre érve a kilátóból csodálhattuk a messzi tájat. A rövid túrásoknak még belefért az idejébe, hogy megtekintse kis kitérővel a Megyer-hegyi tengerszemet. Voltak, akik még nem látták, de aki már járt itt, annak is élmény volt. A hosszabb túrát vállalóknak a rövid távosoktól elválva tovább emelkedett az út, egészen a Cserép-tó nyergéig. Ezután kis ideig a P jelzésen haladtunk, majd kanyargós, vadregényes úton értünk le a Fehér-patak völgyébe. Itt ebédeltünk, majd a kocsikat elérve mi is elmentünk libegőzni. Visszaérve Sárospatakra más-más programot választottunk, mi például a Várat néztük meg, de szinte mindenki tett egy sétát a városban. Vacsora után beszélgetés, egy kis zene H. Janitól, és játék.

04.29.

Reggeli után összecsomagoltunk, összeszedtük magunkat, majd Komlóskán kezdődött  az utolsó napi túra. Sajnos az utolsó napra nagyon kifújt a csapat, elfogyott az erő/akaraterő – de az igazsághoz tartozik az is, hogy aki olyan kocsiban utazott, amelyet rövidtúrás vezetett, az kénytelen volt vele tartani. Az előző 3 nap átlagban 12-en vettek részt a rövid túrán, és 15-en a hosszún. Ezen a napon a terv szerinti rövid túrát csak heten, a hosszú túrát négyen tették meg. A rövidtúrások döntő többsége nem ment fel a Pusztavárhoz, ezzel 2,1 km-t és 208 m emelkedőt/lejtőt spórolt meg magának. A túra az általános iskola mellől indult, és állandóan emelkedve hosszú ideig - a falu elhagyása után is – amellett haladt. Aztán egy makadámút következett lejtővel. Egy elágazásnál kellett erről az útról letérni, ez vezetett fel Pusztavárhoz, amely a XIV. században épült, de már a XV, sz. óta romos. A panoráma viszont remek róla, a fél Zempléni-hegységet be lehet látni innen. A lefelé-jövet eleje erősen meredek volt és sziklás, de később már semmi gond nem volt vele. Az erdőből kiérve a faluban kívülről megtekintettük a gerendavázra sárral tapasztott falú, szalmatetős Ruszin tájházat, majd a kocsikhoz érve a rövidtúrások befejezték útjukat (16 főnek 4,3 km, 113 m szinttel, 7 főnek pedig 6,4 km 321 m-el), és indultak hazafelé. A hosszabb túra ezek után még felkapaszkodott a Szkalkára, amely egy 4-8 m magas torony, amit a jég többfelé repesztett, és a fagy által lebontott törmelék határol. Lefelé menet még különleges összetételű sziklatömbökkel is találkoztunk. A teljes túra 10,7 km hosszú volt 550 m szintkülönbséggel. Kellemes túrát nyugtázhattunk, jól éreztük magunkat.

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta, a képeket az utóbbi készítette.









 

Sokoró

Címkék

A hét első három napján (ebből 2:1 arányban fogtunk ki a jó időt) egy turisták által kevésbé látogatott helyen, Sokorón (más néven Pannonhalmai-dombság) jártunk hatan. Nem voltak nehéz túrák, összesen 36 km-t gyalogoltunk 739/854 m szintkülönbséggel.

04.15. hétfő

A túra indulópontjára, Győrújbarát, Gyerektáborra háromnegyed kilencre értünk vonattal/busszal utazva. Gyönyörű üde zöld erdő fogadott, majd hamarosan egy löszös mélyútra érkeztünk. Az ilyen mélyutak jellemzőek a Sokorói-dombságra, minden nap találkoztunk hasonlóval. Tényő szélére érkezve egy Bunker- múzeum (Polgári Védelmi objektum) előtt mentünk el, de azt zárva találtuk. A Születések parkjában a faluban születetteknek kis emléktáblát helyeztek el, de mikor a terület betelt, az egy évben születettek névtáblái egy-egy emlékoszlopon kaptak helyet. Tényő után egy hatos tölgyfa mellett volt az Eőry Dezső-pihenő, ahol eleget is tettünk a felhívásnak. Pátkapusztáig gyalogoltunk (13,6 km, 287/290 m szint), onnan Győrön keresztül szálláshelyünkre, Pannonhalmára buszoztunk. Erre a napra délutánra már esőt jósoltak szerencsére ez nem jött be, meleg kora nyári időnk volt. A szobák elfoglalása után elsétáltunk vacsorázni, ekkor már erős szél hozta az esőfelhőket.

04.16. kedd

Egész éjszaka esett az eső, majd túránk 80 %-án is, ehhez10 fokos „meleg” is járt. Busszal Sokorópátka széléig utaztunk egy átszállással. Első látnivalónk az út mellett a 2021-ben készült Trianon-emlékmű volt. Az erdőben - ahol nem volt füves az út -, nehezen haladtunk, mert a sok esőtől nagyon csúszott az agyagos, löszös talaj. Elesni mégis csak egyikünknek sikerült, neki is csak bemutató jelleggel. Hatalmas rét szélén, élő és holt tölgyfákkal, pihenőkkel ékesített területen értünk a Jánosházi-vadászházhoz. Később, ahogy ritkult az erdő, és szőlők közé értünk romlott a sárhelyzet, de szerencsére hamar megjelent a különben nem szeretett aszfaltozott út is. Utunk végén felkerestük az egykori Szent Villebald-templom rekonstruált alapját, a Solymos Szilveszter-kilátót. Innen nagyszerű körkilátás nyílt a környékre, benne a pannonhalmi Apátságra, halastavakra. Ravazd, Újtelepnél (eddig 11,4 km, 270/318 m szint) szálltunk buszra, és mentünk szálláshelyünkre. Este négyen új helyre sétáltunk el vacsorázni.

04.17. szerda

Busszal Écs, Hegyi útig mentünk, onnan kezdődött a túra. A házakat elhagyva szőlők következtek, aztán megint egy nagyszerű mélyút, majd állandóan emelkedve a Szent Pál-hegyre jutottunk fel. A csúcsot magunk mögött tudva megreggeliztünk. Tavaszi virágokkal megrakott erdőben alig valamit is változó szinttel haladtunk egy darabig. Ezután kis kitérővel egy kilátóhelyre értünk, ahonnan jól kivehető volt Sokorón kívül Győr és a Kisalföld egy része is.  Utána már végérvényesen lejteni kezdett az út: hol erdőben, hol szőlők között haladtunk. Az igen látványos nyúli pincesorhoz értünk, majd a Szurdik elején a Sárkánylik pincét látogattuk meg, és kóstoltuk meg finom borait. Kedves házigazdánk meginvitált, hogy nézzük meg a pincét is, közben jó kis történetekkel szórakoztatott. Köszönjük neki! Ezután indultunk lefelé, épp elértünk egy Győr felé haladó buszt (addig 10,8 km mellett 182/246 m szintet teljesítettünk), majd egy Pestre tartó IC-t is, így korán hazaértünk.

 

Kisinóci-turistaház – Szép-bérc

Címkék

Április 06-án gyönyörű tavaszi időben, 2 vendégünkkel együtt 32 fővel indultunk a Börzsönybe túrázni. 8 személykocsival a Kisinóci-turistaházig mentünk, onnan indult a túránk. Az erdőben a fák már bontogatták rügyeiket, jó volt látni a friss zöld színeket.A túra elején a Kisinóci-rétig, majd kis ideig a Pokol-völgyi-patak mellett együtt indultak a rövid és a hosszú útvonal résztvevői. Ezek után egy meredek út következett, amely Kis-Inóc felé tartott. Ennek a meredek útnak 60 %-ának megtétele után kettévált a két táv. A rövidtávosoknak még 20 m-t emelkedett az út Tányér-rétig, aztán ők már csak lefelé ereszkedtek. A hosszabb út résztvevőire még 120 m emelkedő várt, akkor értek a Szép-bércre. A bércre felvezető út előtt amerre a szem ellátott, csodás Odvas keltikékben gyönyörködhettünk. Felértünk a Szép-bércre, ahonnan a közeli, majd távolabbi hegyeket láthattuk. A jó szeműek az esztergomi Bazilika jellegzetes kupoláját is látni vélték a mellette folyó Dunával. Itt a bércen nagy számban sárga kankalinok virítottak. Mikor kigyönyörködtük magunkat, továbbindultunk. A Kis-Tányér-rét, később a Tányér-rét következett, majd a  Templom-völgyben izgalmas átkelések is vártak ránk a Hosszú-völgyi-patakon, A völgyben őszi kikerics levélzete már nagy területen előbújt, óvatosan lépdeltünk. Az Êrsek-tisztáson megpihentünk, elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Továbbindulva, balra láttuk az Érsek-forrást, ami a Ló-hegyi-patak kezdete. Utunkat többször keresztezte ez a kanyargós patak, amin néhányszor át kellett menni. Az átnedvesedett csúszós talaj kicsit nehezítette az előrehaladást, voltak akik nem tudtak ellenállni a föld gravitációjának, ami tagadhatatlanná vált ruhájukon. Nem sokkal később értünk vissza Kisinóci parkolóhoz, mint a rövid túra résztvevői, majd kis tere-fere után indultunk hazafelé.

A túratáv 11,5  km volt 463 m szintkülönbséggel, a rövid túráé (a térképen szaggatott vonal jelzi) pedig 6 km, 245 m szinttel. Szép tavaszi túrában volt részünk.

A beszámolót írta U.Zsuzsa és N. Béla, a képeket az utóbbi készítette.



 

Domonyvölgy - Erdőkertes

Címkék

Szerdán egy póttúrát tettünk a Gödöllői-dombságban. 11-en vettünk rajta részt, gyönyörű időben 12,2 km-t gyalogoltunk 275/201 m szintkülönbséggel. Gödöllő buszpályaudvarról Domonyvölgybe utaztunk. Az 1-es tóig részben aszfaltozott úton haladtunk, utána pedig a Gödöllői dombságra olyannyira jellemző homokon. A S sáv jelzés után áttértünk a S+ jelre, hogy érintsük a Magyalos-tetőt. Út mellett pompázott az Odvas keltike, és pár Tavaszi héricset is volt szerencsénk látni. A Magyalos-tető után hosszan lejtett az út, áthaladtunk a magasfeszültségű vezeték alatt, majd a Margita közelébe értünk. Most nem mentünk fel rá, hanem a Pest Megyei Piros jelzésen Vácegres irányában haladtunk tovább. A pirosról Eresztvény nevű erdőrésznél tértünk le Erdőkertes fel

Zalából Vasba (Zalai-dombság – Örség)

Címkék

Másfél éve megkezdett Zalai-dombság túránkat folytattuk e hét elején kilencen. Az időjárás javuló tendenciát mutatott, mert az első nap tíz percig, a második nap pedig már fél óráig nem esett az eső. A táj így is szép volt, megérte elmenni!

03.11. hétfő

Vonattal két átszállással utaztunk Bagodra, közben nem maradt el az átszállásos utak szokásos izgalma, hogy elegendő lesz-e az átszállási idő. Most a Göcsej IC késett sokat, de az Őriszentpéter felé induló személyvonat szerencsére bevárta. Negyedórás késéssel értünk Bagodra, de innentől nem kötődtünk semmilyen időponthoz a szállásunkig. Mindjárt az út elején áthaladtunk a Zala-folyón. Boncodföldén mindenkit meglepett az a bőség, ahogy a templomdomb tele volt Rövidszárú kankalinnal. Később is – főleg az első nap – sokat láttuk ezt a kedves, kora-tavaszi virágot. A szőlőhegyen előbb egy hatalmas fa Szent Orbán-szobor, később pedig a Nagy-hegyi kápolna mellet haladtunk el. Sok boronaházat láttunk a szőlők között, javarészt sajnos romos állapotban, de egy párat már szépen felújítottak. Kávásra, a méltán híres tájházakhoz értünk; 2022. októberében itt fejeztük be zalai utunkat. Kurtamajor mellett szebb napokat látott Eitner-kastély lehangoló épületét láttuk. Salomváron viszont egy jól befűtött szállás – a Gőcseji Turista Szálló – várt ránk, végtelenül kedves házigazdákkal. Vacsorát Zalalövőről hozattunk, ez is nagyon finom volt. A túra 11,5 km hosszú volt, 240/296 m szintkülönbséggel.

03.12. kedd

Negyed nyolcas busszal indultunk Szőcére, de most pont jó jött, hogy volt félóra átszállási időnk Zalalövőn. Meg is leptünk egy pékséget és megreggeliztünk. Szőcén először a Lápok Házához mentünk, de az még téli álmát aludta. A Szőcei Tőzegmohás Lápréten szerencsére nincs nyitvatartási idő, be tudtuk járni. Ez az Őrség legértékesebb, fokozottan védett láprétje, és a jó kiépített pallósoron könnyen bejárható. A Szőce-patakot a völgyoldalban 80 hidegvízű forrás táplálja. A láprét után erdei úton egy nagy esőbeállóban megpihentünk. Erdőfoltok, rétek, legelők után értük el a Vadása-tavat, amely két mesterséges tóból áll, a Vadása-patak és a Rókalyuk-forrás táplálja. A felső tó vadregényes, az alsó stranddal ellátott, kiépített. Továbbmenve Hegyhátszentjakab szélén irányt váltottunk, és a Borostyán-tóhoz értünk. Ez a tó már Zalalövőhöz tartozik, nevét a valamikor itt áthaladó Borostyánkő-útról kapta. Beérve a kisvárosba, még volt annyi időnk, hogy elgyalogoljunk abba a bisztróba, ahonnan előző nap a finom vacsorát rendeltük. Most se csalódtunk a kiválasztott étel minőségében, mennyiségében. Ebéd után a vasútállomásra mentünk (napi adagunk 13,3 km volt, 139/212 m szinttel). Miután bemondta a hangosbemondó, hogy vonatunk 8 percet késik, elkezdhettünk izgulni, Zalaegerszegen megvár-e bennünket az IC. Szerencsére megszánták vicinálisunk utasait, így végül az eredeti terv alapján értünk haza.

 

Mátraszele - Kazár

Címkék

Március 2-án kissé borongós, szitáló esős reggelre ébredtünk. Ennek ellenére rekordszámban gyűltünk össze, 51 fővel. A hosszabb túra Mátraszelétől nem messze, a Fateleptől indult. A Zagyvát elhagyva már az elején kisebb kapaszkodóval kellett szembesültünk. A Tormás-hegy után 1 km-t egy fennsík-szerű területen haladtunk át (itt már elállt az eső), majd egy újabb emelkedő következett, melynek neve Kótai-hegy. Innen leereszkedve gyűlt meg a bajunk legjobban a sárral. Az út ugyanis egy mélyedésben haladt, amit munkagépek járhatatlanná tettek (egy hatalmas tarvágás volt a közelben). Ezért a meredek domboldalba voltunk kénytelenek minduntalan kikapaszkodni. Így történhetett, hogy többen is elestek, egyikük karját is törte. Ezennel is jobbulást kívánunk nekik!

Egy kereszteződésben vártuk be a lemaradottakat, közben eldöntöttük, hogy a rossz látási viszonyok miatt a Kerek-bik kilátóhely felkeresése értelmetlen lenne. Lefelé ereszkedtünk a P, majd a P+ jelzésen. Az  Aranyos-patak forrása mellett haladtunk el, majd egy különleges löszös területen falatoztunk kicsit. Az optimistábbak megtisztogatták  cipőjüket, remélve, hogy túljutottunk a sáros szakaszon. Hamarosan egy hangulatos kis Bányatóhoz értünk. Körülötte éledezett már a természet, rügyet bontott a barka is. Majd megcsodálhattuk a Kazár közelében levő Riolittufa képződményt. Fehér tarajos hullámoknak kinéző kőzet a Mátra vulkáni működésének eredményeként keletkezett, mintegy 20 millió évvel ezelőtt. Vulkanikus  por és néhány cm-es rögök álltak így össze. Évekkel ezelőtt már jártunk itt az ITK-val, de mind nekünk, mind azoknak, akik először látták, élmény volt. Az előző napok  esőzése által átnedvesedett tufa, elég csúszós, balesetveszélyesnek bizonyult. Mellette a piros kereszt jelzésen, még kisebb sárral megbirkózva, jutottunk  el Kazárra. A falu határában levő parkolóban  várakozó busszal indultunk haza. Kellemes túrában volt részünk. A túra hossza 12 km volt, 343/389 szintkülönbséggel.

A rövidebb túra résztvevői (14 fő) ellenkező irányban indultak, jártak a riolittufánál, a Bányatónál (ez kétesélyes), majd a P jelzésen értek be Kazárra, onnan pedig a buszhoz. Ez az út 7,5 km hosszú volt 165 m szinttel.

Beszámoló Urbán Zsuzsa, képek N. Béla.

 

Aszód – Galgamácsa (pót-túra)

Címkék

Februári második pót-túránkon 11-en vettünk részt, 15 kilométert gyalogoltunk 287/285 m szintkülönbséggel. Aszódon volt a találkozó, melyet vonattal értünk el. A vasútállomás után a Javítóintézet mellett haladtunk el, majd a Városréti utcán hagytuk el a kisvárost. Kiértünk a Nagy-völgybe, aminek az elején még egy vetés is zöldelt. A széles völgyön továbbhaladva, előbb egy hatalmas kidőlt nyárfát láttunk, majd egy vizenyős terület következett. Ezután jobb oldalon, egy homokkőfalat láthattunk, aki tett egy kis kitérőt, az a falban rengeteg lyukat is felfedezhetett, melyet minden bizonnyal gyurgyalagok lakják. Nagyon enyhén emelkedett az út, előttünk egy nagy létszámú birkacsorda bandukolt legelészve. 6 km megtételekor tartottunk egy pihenőt. Mikor már elhagytuk a völgyet, érdekes módon pont ott kellett megkerülnünk egy kisebb tavat. Két emelkedő következett, azt legyűrve már mindvégig lefelé ereszkedtünk. A Negyela erdei kápolnát megközelítve dilemmába estünk, hogy azt is felkeressük, vagy inkább a vonatot érjük el. Míg az esélyeket latolgattuk Lacival, az eleje már túl is ment a kápolnához vezető úton, így eldőlt a kérdés. A Galgához közeledve vizenyős réteken kellett áthaladnunk, és egy függőhídon.

 

Tavaszinak is beillő túra

Címkék

Egy hétközi ajánlatomra 15-en jöttek el szombaton túrázni. A szentkirályi erdészlaktól indulva 11,3 km-t tettünk meg 159/166 m szintkülönbséggel. Minden optimista várakozásunkat is felülmúlta az időjárás, ragyogó napsütés, szélcsend mellett még 17 fok meleget is élvezhettünk. A buszról leszállva kis ideig aszfaltút szélén kellet mennünk, majd betértünk az erdőbe – egyenlőre csak a szélébe, mert jobb oldalon még szántóföld terült el. Aztán ez is elmaradt, és az utunk végéig pár tisztással tarkított erdei utakon haladtunk sokszori irányváltással. Érintettük a Király-utat, egy Bagolynak nevezett pihenőházat, egy szép mélyutat, utunk végefelé pedig az Abroncsos (vajon miért kaphatta ezt a nevet?) erdőrészt. Valkó, Erdőgazdaság bejárati úttól busszal utaztunk haza.