Isaszegi Természetbarát Klub
A Kemencés-nap beszámolója
Notter Béla, 2024. augusztus 22. 15.09Augusztus 19-én újra megtartottuk csapatunk, a túrák után a következő egyik legjobb programját a kenyérsütést.
Az előző egy-két évben lecsökkent érdeklődés után nagy örömünkre már-már főnix madár módjára hamvaiból /stílszerűen/ újjá éledt. Két vendégünkkel együtt 42-en voltunk! Nagyné Erzsike betegség miatt nem tudott eljönni. Neki ezúton is gyógyulást kívánunk. Kevéssel 7 óra után elkezdődött a kenyér dagasztás és a kemence befűtése Hajnika és Marci szakértelmével. Mi Endrével előző évek gyakorlása után már több fizikai terhet tudtunk levenni a vállukról. Egész délelőtt folyamatosan érkeztek a klubtagok és sokan segítségükkel is hozzájárultak a nap sikeréhez. Az előző évek esős napjai után ragyogó napsütéses idő volt. A kenyértészta is érezte a meleget és gyors kelésnek indult. Időben el is készült a pityókás kenyér, ami a visszajelzések alapján és szerintünk is finomra sikerült. Friss tepertővel és tagjaink által hozott saját termesztésű zöldségekkel és a még meleg kenyérrel megebédeltünk. Ebéd után sokféle süteménnyel, italokkal és kávéval megkoronáztuk az étkezést. Egész nap jó volt a hangulat H. Jani zenei szolgáltatásával, beszélgetés és tánc fűszerezésével. Elsősorban köszönet csapatvezetőnk Béla kitartásának, hogy az előző évek megcsappant érdeklődése ellenére javasolta a program további megrendezését. Köszönet a Falumúzeumnak, hogy biztosították részünkre a szép kellemes helyet. Köszönettel tartozunk még a résztvevőknek, akik ezzel hozzájárultak a kenyérsütés hagyományának megőrzéséhez. Reméljük, hogy az érdeklődés a jövőben is megmarad.
A beszámolót Tóth Ica írta, a fényképeket Notter Béla készítette.
Ui.: Az a pár ember, aki nem sietett sehová, Sanyi és H. Jani gitárjátékát és énekét élvezhette a program végén (N.B.).
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Galgagyörk (Galgamácsa) – Váckisújfalu
Notter Béla, 2024. augusztus 6. 10.00Megyénk megismerése céljából olyan – turisták számára kevéssé felkapott – helyeket is felkeresünk, mint amin múlt szombaton voltunk. Két túraútvonal között lehetett választani, az egyik Galgamácsáról, a másik Galgagyörkről indult, a célállomás mindkét esetben Váckisújfalu-vasútállomás volt. Igazi túraidőben 34-en vettünk rajta részt. Már útközben is beszélgettünk róla, hogy vannak olyan területek, amelyet egyetlen földrajzi tájegységbe se lehet besorolni. Ezt a területet egyes források a Gödöllői-dombság észak-keleti részébe, mások a Cserháthoz sorolják Lényeg az, hogy kényelmesen bejárható lankás dombvidéken jártunk, hol erdőben, hol virágos kaszálókon, meg helyenként szántóföldek szélén. A rövidebb túra Galgamácsa vasútállomás – Öreg-hegy – Váckisújfalu vasútállomás útvonalon haladt, távja 9,5 km, 194/185 m szintkülönbséggel. A hosszabb túra útvonala Galgagyörk vasútállomás – Malató-hegy – Horgásztó - Váckisújfalu vasútállomás volt. Táv: 12 km, 220/216 m szinttel.
A képeket U. Zsuzsa (U:ZS:) és N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Királyréti körutak
Notter Béla, 2024. július 8. 20.48Telekocsi akcióban öt autóval Királyrétre utaztunk, ahonnan választás szerint egy hosszabb és egy rövidebb úton lehetett indulni. Féltünk a nagy melegtől, de végül kellemes időt fogott ki az a 27 ITK-tag, aki eljött.7 órakor találkoztunk Gödöllőn, és kb. ¼ 9-re már indulásra készen álltunk a királyréti parkolóban. Együtt indult a két táv, de hamarosan különváltunk. Az erdőbe érve előbb a horgásztó mellett haladtunk el, majd hamarosan a Bajdázói-tóhoz értünk. Ezt a kis tavat mesterségesen hozták létre még az 1700-as években vaskohászati célból. Már majdnem elmocsarasodott, mikor 2010-ben kikotorták, rendbe hozták, ezután vissza is tértek a vízi élőlények. Mikor mi odaértünk, még nem volt olyan meleg, hogy a teknősök kimásztak volna a vízben lévő fatörzsekre (a később odaérő rövidebb túrások már láttak párat). A tó mellett fedett pihenőhelyet létesítettek, sajnos a fazsindely mára már csak mutatóban található rajta. Továbbhaladva bekukkantottunk a volt kőbányába. Ezután kezdődött az út rendesebben emelkedni a Szállás-hegy oldalában. Mielőtt ezt az utat elhagytuk volna, kicsit megpihentünk. Meredeken futott le az út a Szén-patak völgyéig. Innen párszáz méteren aszfalton haladtunk, majd letérve róla a Szén-patakon, később pedig a Cseresznyés-patakon is átkelve elértük az OKT útvonalát. Béla-rétig csendesen lejtett a terep, jobb oldalon egy időszakos vízfolyás kanyargó árka látszott. A rétnél megint egy pihenő volt, majd az utolsó pár kilométer következett. A Várhegyi-kilátó kereszteződésnél javasoltam, hogy aki még nem látta, mindenképp nézze meg. Végül egyhangú döntéssel mindnyájan felmentünk rá. Meg is érte, mert teljes körpanoráma várt ott ránk. Mielőtt a parkolóba megérkeztünk volna, a Szén-patak egy látványos szakasza felett vezetett az út. Ez a túra 12,9 km hosszú volt 421 m szintkülönbséggel.
A rövidebb túra a Szén-patak völgyében az aszfaltozott úttal nagyjából párhuzamosan indult, aztán ők is jártak a kőfejtőnél a Bajdázói-tónál, a horgásztónál, majd Királyrétre visszaérkezve felmentek a Várhegyre és a kilátóba. Ez az út 6,7 km volt 196 m emelkedővel/lejtővel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Juniális
Notter Béla, 2024. június 25. 10.17Rajtunk kívülálló okokból majálisból juniális lett. 17 éve rendezünk ilyen programot, voltak évek mikor 50-60-an jöttünk össze (de ez már nosztalgia), most 34-en voltunk.Június 22-én bográcsolásra gyűltünk össze az isaszegi Falumúzeum udvarán. Az idő kicsit változékonnyá vált, a kánikulából reggelre esőre váltott. Végül jól sült el, elviselhetőbbé tette a nagy meleget. Reggel 7 kor kezdték a főzést. A szakácsnégyes a Szekeres és Pusztai család volt. Babgulyás főtt a bográcsban, amibe finom csipetke is került a lányok jóvoltából. Ebédidőre elkészült a finom babgulyás, ami mindenkinek nagyon ízlett. Friss kenyeret ettünk hozzá. A gulyás elfogyasztása után finom sütemények, italok kerültek az asztalokra. Beszélgetés közben előkerült Sanyi és H. Jani gitárja, és kíséretükkel énekelgettünk. Jó hangulatban telt el ez az összejövetel. Köszönet a szakácsoknak és segítőiknek, meg a szomszédban lakó túratársunknak, Bélának, aki megoldotta, hogy egy hirtelen jött rövid eső alatt legyen hová beállnunk.
Szöveg: U. Zsuzsa, kép: N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Alsógöd – Csomád
Notter Béla, 2024. június 18. 09.4915-ére, szombatra egy éves túrabeosztásban nem szereplő könnyű túrát hirdettem meg, melyre 13 jelentkező akadt. A Pesti-síkságon mérsékelt meleg időben 11,5 km-t gyalogoltunk 175/93 m szintkülönbséggel.
Vonattal utaztunk a túra kezdőpontjára, Alsógöd vasútállomásra. Hamar elhagytuk a házakat, azután egy nyitott szakasz következett, majd másfél kilométer zárt, hűs erdő. Az M2-es felüljárója után váltakozva hol hatalmas vadvirágos réteken, hol erdőszélen, és – ritkábban – összefüggő erdőben haladtunk. A terep nem mondható bércekkel, völgyekkel szabdalt vadregényes hegységnek, mégis szép volt – köszönhetően elsősorban a virágpompás réteknek. Szemben sok helyről a Naszály, visszanézve a Visegrádi-hegység látszott.Túránk végeztével Csomádon szálltunk vonatra, lakóhelytől függően hol Pest, hol Veresegyház felé indulva. Evvel a túrával megyénk eddig - számunkra - ismeretlen területét jártuk be.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szentkút többféleképpen
Notter Béla, 2024. június 4. 11.39Júniusi túránkra tömegközlekedéssel utaztunk Szentkútra, ami Mátraverebély határában található. 21-en voltunk; ebből 10-en a rövid, 11-en pedig a hosszabb túrán indultak.
Rövid túra (U.Zs.)
Vonattal utaztunk Hatvanig, majd a salgótarjáni vonalon folytattuk utunkat. Mi rövid túrások vonattal Nagybátonyig, majd busszal Szentkútig mentünk. Kicsit időztünk, ittunk a Szentkút-forrás vizéből, és a kissé esőáztatta emelkedőn a Remete-barlangokhoz értünk. Tovább egy völgyben a. Rongyos-forrás mellett haladtunk, amit Köszvényes kútnak is nevezték, mivel a vize gyógyította az ízületi betegségeket. A Kálvária mellett visszaértünk a Szentkút központjához. Továbbmentünk az OKT útvonalán. Rövid séta után kis eső frissített fel, ami csúszóssá tette, megnehezítette a lefelé vezető utat. A tisztáson már napsütés fogadott, ahol különböző fajtájú pillangók lepték el a rétet. Megérkeztünk Mátraverebély vasútállomásra, de a kitűzött vonatot nem értük el, ezért várakozni kellett. A vonatról Hatvanban átszálltunk a Bp.felé tartó vonatra. Itt találkoztunk a hosszú túrasokkal. Egymás tudta nélkül azonos vonattal érkeztünk. Innen mindenki hazafelé vette az irányt. A rövid túrán 8 km-t tettünk meg, 222/359 m szintkülönbséggel. Jóleső túrán vettünk részt.
Hosszabb túra
A vonatról Mátraverebélyen szálltunk le. A falu házai között először a kissé megáradt Zagyva folyót kereszteztük A Szentkútra vezető utat a régi OKT útvonalán terveztem, mint kiderült nem volt jó ötlet. Sok helyen áthatolhatatlannak tűnő bozótoson kellett átpasszírozni magunkat a Csapás-tető oldalában. A legrosszabb szakasz mégis egy egyenes, de nagyon csúszós erdei út volt Szentkút előtt. Ott megpihentünk, ki-ki elemózsiázott. Aztán megnéztük a Bazilikát kívül-belül, a Szabadtéri misézőt, a Szent-kutat. A bozótosban, a csúszós úton nagyon sok időt vesztettünk, ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal a Barátlakásokat nem keressük fel. A Szentkúti-patak völgyében folytattuk utunkat, ahol sok forrás található. Kis kitérővel Szent László-hasadékba is érdemes volt bemenni. Pár patakátkelés után felkapaszkodtunk a Vörös-Harasztra, majd tisztásokkal tarkított erdők között még egy - ismeretlen nevű – hegy következett. Aztán már csak lefelé mentünk Tar irányába. A Buddha Park mellett elhaladva értünk ki a vasútállomásra. Túratávunk 15,3 km volt 417/440 m szintkülönbséggel.
Kép és szöveg: U. Zsuzsa (U.ZS. megjelöléssel) és N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Wachau
Notter Béla, 2024. május 20. 12.4118 fős létszámmal változatos négy napot töltöttünk az Osztrák Dunakanyarnak is nevezett Wachauban.
2024.05.13. (hétfő).
Az M1-es Harkályos pihenőhelyénél találkoztunk reggel. Onnan megpróbáltunk együtt haladni- javarészt sikertelenül. Fél tizenkettőkor tudtunk első túránkra indulni Dürnsteinből. Folyamatosan emelkedő úton - vissza-visszanézve a szép kilátás miatt – értünk fel a dürnsteini várromhoz. Ezt felfedezve a csapat nagy része indult tovább a hegyen, míg páran a könnyebbik úton visszatértek a kisvárosba, ahol számtalan látnivaló várta őket (később pedig minket is). Nekünk látványos sziklák között emelkedett az út a Fesslhüttéig. Itt megpihentünk, elemózsiáztunk, majd indultunk tovább. Egy elágazásnál lehetőség volt egy kitérőt tenni a szép kilátás kedvéért a Kanzel (Szószék) nevezetű sziklaoromhoz. Páran ezt az utat is megtettük, a többiek megvártak, majd együtt indultunk lefelé a Talgrabenen, ami egyenest Dürnstein városkába vezetett bennünket. Itt megnéztük a főbb látnivalókat. A könnyebb út 4 km hosszú volt 117 m szinttel, a nehezebb (Kanzellel együtt) pedig 8,6 km, 449 m szintkülönbséggel. Ezután Spitz an der Donau közelében lévő panzióba hajtottunk, ahol a szállás mellett félpanziós ellátásunk is kerekedett.
05.14. (kedd)
Reggeli után a Duna túloldalán lévő Aggsteiner Hof-ba autóztunk. Innen indult a rövidebb túra, ami Aggstein-várába vezetett, majd visszafelé némileg módosított úton ugyancsak Aggsteiner Hof-ba ért. Közben persze ott volt (mindkét távnak) az út egyik nagy látványossága, a vár bejárása. Evvel együtt a rövidebb út 5,6 km volt 391 m szinttel. Heten a hosszabb út résztvevői St. Johann im Mauerthale-ba utaztunk, innen indultunk jelzetlen utakon a Mauertalbachon felfelé. Gerichtsbergig 400 m-t emelkedett az út, közben két nagyszerű kilátóhelyen is jártunk. A másodikon (Tischwand) a sziklamászást is gyakorolhattuk. Aggstein váráig még volt két látványos sziklaformátum, de - a vár rengeteg lépcsőjét leszámítva – már lejtett az út Aggsteiner Hofig. Ez az út 9,2 km hosszú volt 548 m szintkülönbséggel. Maradt még látnivaló erre a napra is: Schönbühelben, a Duna-parton két különálló (egymástól 1 km-re lévő) sziklaszirten álló építményt (Plébánia-templom és kolostor, kastély) néztünk meg mindnyájan.
05.15. (szerda)
Kocsival az Ysperklamm-hoz utaztunk. Itt leparkoltunk és elkezdődött a túra. A Nagy-Ysper szurdokvölgy vízesései között haladtunk felfelé, miközben rengeteg fotó készült. Mikor már csökkent a völgy lejtése és elmaradtak a kisebb vízesések is, megálltunk pihenni. Közben egyeztettünk H. Janival, ki marad velünk a hosszabb úton. Nagy örömömre mindenki vállalta azt, így először mentünk végig ugyanazon az úton mindannyian. Ödteich-ig még volt egy kis emelkedő, de onnan a végig már csak lefelé ereszkedtünk. Kellemes erdei úton haladtunk, pár szép sziklát is láttunk barlangokkal. Visszaérve (a táv 9 km hosszú volt 373 m szintkülönbséggel) kocsiba ültünk, és Maria Taferl-be mentünk. Itt egy kis séta keretében megnéztük a bazilikát, a mellette lévő kolostort, és nem utolsó sorban megcsodáltuk a Dunára néző szép kilátást. Hazaútban egy parkolóból lesétáltunk a Duna-partra, így szemből láttuk az előző napon felkeresett helyeket (Schönbüheli kastély, templom és kolostor).
05.16. (csütörtök)
Összepakoltunk és reggeli után indultunk Spitz vasútállomásra, ott leparkoltunk. Innen indult ugyanis a túra. A városka főutcáján a Mauritius templom mellett elhaladva szőlőbirtokok közé értünk, majd a Rotes Tor-nál kötöttünk ki. Ezután egy kis lejtő után lehetett dönteni, ki melyik utat választja. A rövidebb visszatért Spitzbe (3 km, 107 m szint). Három fő kivételével mindenki a hosszabb utat választotta. Szerpentinezve emelkedtünk 140 métert Buschanwand kereszteződésig, innen 1,7 km-en át libikókáztunk, közben egy volt rézbánya, csodás sziklaplatók, kilátók között haladtunk a Michaelerberg oldalában. Erős lejtő után leértünk a Duna-partra, itt is a St. Michaeler erődtemplomhoz. Kívül-belül megtekintve a 987-ben épült templomot, egy aluljárón keresztül közvetlen a Duna mellett haladó sétaútra értünk, azon jutottunk vissza a kocsikhoz. Táv: 7,6 km, szintkülönbség 320 m. Ezután már csak a hazautazás (380 km) volt hátra.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Agostyáni túra (Gerecse)
Notter Béla, 2024. május 7. 08.59Május 4-én a szokásos tavaszi buszos túrán vettünk részt, az úti cél most a Gerecse (benne az Agostyáni Arborétum) volt. 33-an vettünk részt rajta. Agostyánról indult a túránk ismét két túratávval. A rajt (Agostyán) és a cél (Agostyáni arborétum) ugyanaz volt, csak a táv és a szintkülönbség változott. Új-hegyen át Három-sarokig a két útvonal együtt haladt. Itt a rövidebb túrát választók hamarosan átkeltek az aszfaltúton, majd a Szarvas-kúti-lápán át értek az arborétumhoz. A hosszabb túra résztvevői az elválás után előbb a Hideg-kúti forrás (ennek vize táplálja az arborétum tavait) mellett haladtak el, majd a Gorba-hegyi pihenő után a mészkőbányába – melynek két szintje van - értek. Fényképezés, kis pihenő után tovább emelkedő úton felértünk a Gorba-hegyi kilátóhoz. Nagyszerű kilátás nyílt Tardosra, a mögötte lévő Bánya-hegyre még távolabb pedig a 633 m magas Gerecse-csúcsra. Ezután még ímmel-ámmal emelkedett az út több mint egy kilométert, aztán határozottan lejteni kezdett. Mielőtt elértük volna az arborétumot, megebédeltünk.
Az arborétum bejáratánál már vártak a rövid túra résztvevői. Előbb egy faragott oszlopú kapun a parkolóig, majd egy székelykapun át jutottunk az arborétum természetvédelmi területére, amely 30,5 hektáron terül el. Az 1900 évek elején az első fákat (vörösfenyő, és szlavóntölgy) az Eszterházy család telepítette. Később az ötvenes években kísérleti céllal nem őshonos fákat telepítettek, azok klímatűrésének vizsgálatára. Többek között oregoni álciprus, óriástuja (10-15) m, tiszafa, tulipánfa, cédrus és még 1 db mamutfenyő is található itt. A kis halakkal teli két tavacska környékén jól érzi magát a mocsári ciprus. Ott jártunkon éppen virágzott a rododendron. Nagyon szép látványt nyújtott a vérbükk, nap hatására az ősz színeit idézte. Az arborétum végére érve a túra befejeződött, amely során csodás időben kellemes napot töltöttünk.A buszköltségből 65.000 Ft-ot - a 2023-as jutalmazottak költségmentesítése révén – az ITK állta.
A túrák hossza és szintkülönbsége az arborétumi sétával együtt: rövidebb 7,8 km, 238/107 m, a hosszabb 11,4 km, 395/282 m.
Szöveg: U. Zsuzsa és N. Béla, kép N. Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Tokaj-Hegyalja, Zemplén
Notter Béla, 2024. május 2. 21.24Április végén 4 napos túrára indultunk az ország északkeleti hegyeibe. Mindvégig nagyszerű időnk volt. Aki végigjárta a rövid túrákat, az összesen 29,3 km-t gyalogolt 1048 m szinttel, a hosszútúrások összteljesítménye pedig 46,5 km, 1691 m szinttel.04.26.
A találkozó a kerekharaszti pihenőnél volt, 27 en jöttünk össze, 6 autóval érkeztünk oda. Miután összegyűlt a csapat, a megbeszélést követően Tarcalra utaztunk. Első túránk a templom közelében lévő parkolóból indult. A meredek sétányon az Áldó Krisztus szoborhoz értünk, ami a 8,5 méter magasságával kiemelkedik, messziről látható. Kissé elidőztünk, a táj szépsége magával ragadó volt. A közelben levő bányatavat néztük meg fentről, majd közelebbről is megtekintettük. Csodálatos türkiz színével igazi gyöngyszem volt ez a tó. A tótól 2 km-re különváltak a hosszú és rövid túrán résztvevők. A hosszú túrások a Kopasz- hegyre indultak. A csúcson (513 m) TV- és telefontorony áll, a kilátás róla elég korlátozott, inkább csak DK felé (Kengyel-tó) felé nyitott. A rövid túra résztvevői ezt a szakasz kihagyva a parkoló autókhoz jutottak vissza. A rövid túra 7,8 km volt 312 szintkülönbséggel, a hosszúé pedig 10,7 km és 468 m szinttel. Miután mindenki visszatért a parkolóba, indultunk a szálláshelyünkre, ami Sárospatakon, a Huszár panzióban volt. Elfoglaltuk szobáinkat, kis pihenő után várt a finom vacsora. Ezután a társalgóban a kevésbé fáradtak beszélgettek, társasoztak, sőt H. Jani gitárjátékára még énekelgettek is.
04.27.
Második napon a svédasztalos reggeli után Hercegkútra mentünk, a Gombos-hegyi pincesor parkolójában parkoltunk le. A jellegzetes háromszög oromzatú pincék a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a világörökség részei. Innen a Kálvária stációi mentén feljutottunk a Gombos-hegyi kápolnához, ami egyben kilátó is. A rövid túrások autóba ülve a Kőporosi pincesorra mentek, onnan együtt indult a túra az addig gyalogosan odaérkező hosszú túrázókkal. Folyamatosan emelkedő Sváb úton értünk fel túránk legmagasabb pontjára, a Cifra-kúti pihenőig. Lefelé az OKT nyomvonalán haladtunk. Beértünk Makkoshotykára, a szépen kialakított parkban megpihentünk, majd a - Hotyka-patak üdezöld rétjén - Hercegkútra értünk. A Kőporosi pincesoron hagyott autókkal indultunk a szálláshelyünkre (a hosszabb utat választók pedig előbb gyalog Gombos-hegyig, onnan pedig kocsival a szállásra). A rövid túratáv 9,5 km volt, 288 m szintkülönbséggel, a hosszú 13,1 km, 300 m szinttel. A finom vacsora elfogyasztása után beszélgetés, társasjáték zárta a napot.
04.28.
A harmadik nap reggeli után Rudabányácska előtt 500 méterrel kezdtük a túrát, majd a Smaragd völgyben folytattuk. Gyönyörűen kialakított pihenőparkon keresztül vezetett utunk, ahol a mesterségesen felduzzasztott tó és környékének nyugalma marasztalt egy kicsit. A rövid és a hosszú túra együtt indult, de egy jó kis kaptató után a rövidtáv a kék jelzésen visszafordult a kocsikhoz (5,6 km, 127 m szint). Kívánságra lett ilyen könnyű ez a túra, hogy legyen idő még a libegőre, és Sárospatak egyes látnivalóinak megtekintésére is. Az útvonal végeztével a rövidtúrások Sátoraljaújhelyre mentek, ahol kipróbálhatták a Magas-hegyi libegőt, ami az ország leghosszabb (1332 m) libegője. Az útvonal 7 perces, a tetőre érve a kilátóból csodálhattuk a messzi tájat. A rövid túrásoknak még belefért az idejébe, hogy megtekintse kis kitérővel a Megyer-hegyi tengerszemet. Voltak, akik még nem látták, de aki már járt itt, annak is élmény volt. A hosszabb túrát vállalóknak a rövid távosoktól elválva tovább emelkedett az út, egészen a Cserép-tó nyergéig. Ezután kis ideig a P jelzésen haladtunk, majd kanyargós, vadregényes úton értünk le a Fehér-patak völgyébe. Itt ebédeltünk, majd a kocsikat elérve mi is elmentünk libegőzni. Visszaérve Sárospatakra más-más programot választottunk, mi például a Várat néztük meg, de szinte mindenki tett egy sétát a városban. Vacsora után beszélgetés, egy kis zene H. Janitól, és játék.
04.29.
Reggeli után összecsomagoltunk, összeszedtük magunkat, majd Komlóskán kezdődött az utolsó napi túra. Sajnos az utolsó napra nagyon kifújt a csapat, elfogyott az erő/akaraterő – de az igazsághoz tartozik az is, hogy aki olyan kocsiban utazott, amelyet rövidtúrás vezetett, az kénytelen volt vele tartani. Az előző 3 nap átlagban 12-en vettek részt a rövid túrán, és 15-en a hosszún. Ezen a napon a terv szerinti rövid túrát csak heten, a hosszú túrát négyen tették meg. A rövidtúrások döntő többsége nem ment fel a Pusztavárhoz, ezzel 2,1 km-t és 208 m emelkedőt/lejtőt spórolt meg magának. A túra az általános iskola mellől indult, és állandóan emelkedve hosszú ideig - a falu elhagyása után is – a Holló-patak mellett haladt. Aztán egy makadámút következett lejtővel. Egy elágazásnál kellett erről az útról letérni, ez vezetett fel Pusztavárhoz, amely a XIV. században épült, de már a XV. sz. óta romos. A panoráma viszont remek róla, a fél Zempléni-hegységet be lehet látni innen. A lefelé-jövet eleje erősen meredek volt és sziklás, de később már semmi gond nem volt vele. Az erdőből kiérve a faluban kívülről megtekintettük a gerendavázra sárral tapasztott falú, szalmatetős Ruszin tájházat, majd a kocsikhoz érve a rövidtúrások befejezték útjukat (16 főnek 4,3 km, 113 m szinttel, 7 főnek pedig 6,4 km 321 m-el), és indultak hazafelé. A hosszabb túra ezek után még felkapaszkodott a Szkalkára, amely egy 4-8 m magas torony, amit a jég többfelé repesztett, és a fagy által lebontott törmelék határol. Lefelé menet még különleges összetételű sziklatömbökkel is találkoztunk. A teljes túra 10,7 km hosszú volt 550 m szintkülönbséggel. Kellemes túrát nyugtázhattunk, jól éreztük magunkat.
A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta, a képeket az utóbbi készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Sokoró
Notter Béla, 2024. április 20. 20.27A hét első három napján (ebből 2:1 arányban fogtunk ki jó időt) egy turisták által kevésbé látogatott helyen, Sokorón (más néven Pannonhalmai-dombság) jártunk hatan. Nem voltak nehéz túrák, összesen 36 km-t gyalogoltunk 739/854 m szintkülönbséggel.
04.15. hétfő
A túra indulópontjára, Győrújbarát, Gyerektáborra háromnegyed kilencre értünk vonattal/busszal utazva. Gyönyörű üde zöld erdő fogadott, majd hamarosan egy löszös mélyútra érkeztünk. Az ilyen mélyutak jellemzőek a Sokorói-dombságra, minden nap találkoztunk hasonlóval. Tényő szélére érkezve egy Bunker- múzeum (Polgári Védelmi objektum) előtt mentünk el, de azt zárva találtuk. A Születések parkjában a faluban születetteknek kis emléktáblát helyeztek el, de mikor a terület betelt, az egy évben születettek névtáblái egy-egy emlékoszlopon kaptak helyet. Tényő után egy hatos tölgyfa mellett volt az Eőry Dezső-pihenő, ahol eleget is tettünk a felhívásnak. Pátkapusztáig gyalogoltunk (13,6 km, 287/290 m szint), onnan Győrön keresztül szálláshelyünkre, Pannonhalmára buszoztunk. Erre a napra délutánra már esőt jósoltak szerencsére ez nem jött be, meleg kora nyári időnk volt. A szobák elfoglalása után elsétáltunk vacsorázni, ekkor már erős szél hozta az esőfelhőket.
04.16. kedd
Egész éjszaka esett az eső, majd túránk 80 %-án is, ehhez10 fokos „meleg” is járt. Busszal Sokorópátka széléig utaztunk egy átszállással. Első látnivalónk az út mellett a 2021-ben készült Trianon-emlékmű volt. Az erdőben - ahol nem volt füves az út -, nehezen haladtunk, mert a sok esőtől nagyon csúszott az agyagos, löszös talaj. Elesni mégis csak egyikünknek sikerült, neki is csak bemutató jelleggel. Hatalmas rét szélén, élő és holt tölgyfákkal, pihenőkkel ékesített területen értünk a Jánosházi-vadászházhoz. Később, ahogy ritkult az erdő, és szőlők közé értünk romlott a sárhelyzet, de szerencsére hamar megjelent a különben nem szeretett aszfaltozott út is. Utunk végén felkerestük az egykori Szent Villebald-templom rekonstruált alapját, a Solymos Szilveszter-kilátót. Innen nagyszerű körkilátás nyílt a környékre, benne a pannonhalmi Apátságra, halastavakra. Ravazd, Újtelepnél (eddig 11,4 km, 270/318 m szint) szálltunk buszra, és mentünk szálláshelyünkre. Este négyen új helyre sétáltunk el vacsorázni.
04.17. szerda
Busszal Écs, Hegyi útig mentünk, onnan kezdődött a túra. A házakat elhagyva szőlők következtek, aztán megint egy nagyszerű mélyút, majd állandóan emelkedve a Szent Pál-hegyre jutottunk fel. A csúcsot magunk mögött tudva megreggeliztünk. Tavaszi virágokkal megrakott erdőben alig valamit is változó szinttel haladtunk egy darabig. Ezután kis kitérővel egy kilátóhelyre értünk, ahonnan jól kivehető volt Sokorón kívül Győr és a Kisalföld egy része is. Utána már végérvényesen lejteni kezdett az út: hol erdőben, hol szőlők között haladtunk. Az igen látványos nyúli pincesorhoz értünk, majd a Szurdik elején a Sárkánylik pincét látogattuk meg, és kóstoltuk meg finom borait. Kedves házigazdánk meginvitált, hogy nézzük meg a pincét is, közben jó kis történetekkel szórakoztatott. Köszönjük neki! Ezután indultunk lefelé, épp elértünk egy Győr felé haladó buszt (addig 10,8 km mellett 182/246 m szintet teljesítettünk), majd egy Pestre tartó IC-t is, így korán hazaértünk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges