Isaszegi Természetbarát Klub

Első ITK-túra 2013-ban

Címkék

Hagyományosan az év első szombatján Újév-köszöntő túrát rendezünk. Népszerű ez a túra, ezúttal is sokan – 33-an – jöttek el. Az idő már-már a tavaszt idézte. Nem várt izgalommal kezdődött a nap. Vonatunk késett Isaszeg felől, így veszélybe került csatlakozásunk a gödöllői HÉV-vel. Szerencsére a HÉV-en lévő túratársainknak sikerült egy kis indítási-haladékot kérni, így bár lógó nyelvvel, de fel tudtunk kapaszkodni a szerelvényre. Szilasligeten szálltunk le, ahol már vártak bennünket a Pest felől érkezők.

Így kiegészült a csapat, indulhattunk. Egy ideig még házak között haladtunk, aztán egy réten átvágva a HÉV-aluljáróhoz érkeztünk. Nem sokkal az aluljáró után balra fordultunk. Egy friss szántáshoz értünk, amin már nem volt javallott az átkelés. A meleg idő miatt így is helyenként erősen dagonyáztunk. Új utat keresve sokat javult a sár-helyzet. Elértük az erdő szélét, és láss csodát: egyszerre a semmiből előkerült egy sárga háromszög jelzés. Ezen haladtunk egy darabig, aztán mikor az jobbra tért, mink balra indultunk, amerre ismerem az utat. A Szár-hegyre korábban egy nehezen járható úton lehetett felérni. Most ez az állapot megszűnt, mert tarvágással eltüntették az erdőt. Egy jó volt ebben: kinyílt a panoráma a Budai-hegyekre, Pilisre, a mogyoródi Somlyó-hegyre. Azért ha rajtam múlna, inkább gyalogolnék akár „nehezen járható” erdei úton, mint tarvágásos volt erdőben. Még egy kicsit emelkedett az út, és máris fenn voltunk a 325 méter magas Szár-hegyen.

Kis tisztás található a csúcson, ez a terep ideális volt az újévi-lakomához. Ilyenkor mindenféle finomságot viszünk, főleg süteményeket. És persze hozzá egy kis forralt bort, pezsgőt, gyerekeknek Kölyök pezsgőt. Ragyogó napsütésben, kellemesen meleg időben sokat beszélgettünk, nagyokat ettünk, ittunk, köszöntöttük egymást és az új évet. Mindenki annak a reményének adott hangot, hogy 2013-ban is sok jó túrát teszünk együtt. Az éves program már novemberben összeállt, a többi csak rajtunk áll.

Minden jónak egyszer véget kell érnie, ezért összepakoltuk a maradék süteményt és elindultunk. A hegytető alatt ismét egy nagy tarvágásos terület következett. Félek, nem csak én képzelődöm, mikor úgy látom, a gazdasági válság következményeképpen sokkal intenzívebben fogy az erdő, mint régebben. Megközelítettük a 3-as utat, ezután jó ideig avval párhuzamosan haladtunk. A mogyoródi út mellett lévő magas szalagkorláton nem könnyű az átjutás. Találhattak volna turista-barátabb megoldást is! Egy jó fél kilométer után átkeltünk a HÉV-síneken, majd nyílegyenes úton haladtunk tovább. Az Őr-hegyre való feljutás megszuszogtatta a társaságot, ezért a csúcson kis pihenőt tartottunk, megittuk a maradék forralt bort. Az M31-es autópálya megépülte után a környék valamennyi turistaútja egy helyen megy át. A Teva Gyógyszergyárnál – sokunk volt munkahelyén – értük el a Táncsics M. utat. Innentől már ki-ki arra ment, amerre könnyebben érte el lakását, vagy valamelyik tömegközlekedési eszközt. Jó páran még bementünk az Erzsébet-parkba, felkeresve Erzsébet királynő szobrát, és a róla elnevezett műsziklát is. Ezután már ki kellett lépnünk, hogy elérjük az Isaszeg felé menő vonatot.

Kellemes, nem megerőltető útvonalon 12.5 km-t gyalogoltunk.

 

Szilveszter Kárpátalján

Címkék

Klubunk kilenc tagja négynapos kárpátaljai kiránduláson vett részt. Bár a fő attrakció a szilveszter-est, és az azt követő morzsabál volt, egy kis gyalogtúrát azért beiktattunk. Ketten Pesten, heten pedig Gödöllőn szálltunk fel a buszra. Kis megállások és a már-már kötelező határon való ácsorgás után azért fél háromra Beregszászon voltunk. A város látnivalóinak megtekintése után szálláshelyünkre, Benébe buszoztunk. Este a falu gyerekei, és „Pitkin” műsort adtak tiszteletünkre.

Másnap először Tiszaújlakra, majd Nagyszőlősre utaztunk. Megnéztük a „kötelező” látnivalókat, majd visszamentünk Benére. Este hétkor kezdődött a nagyszabású szilveszteri bál, töménytelen étel- és itallal. Jó volt a zenekar, mindenki sokat táncolt. Két himnusz is elhangzott, magyar idő szerint 11-kor az ukrán, éjfélkor pedig a magyar. Utána látványos tűzijáték volt, majd folytatódott a tánc. Mi fél háromig bírtuk.

Reggel Csetfalvára utaztunk, ahol a XVII. századból való református templomot, és a neki hátat fordító modern Makovecz-féle templomot néztük meg. Visszatérve kis falunkba, folytatódott a hajnalban abbahagyott evés-ivás-tánc. Kipukkadni nem akartunk, ezért megszerveztem egy kis túrát, melyre hárman az ITK-sokon kívül is jelentkeztek. Szerencsénkre a Beregi-rög egy nyúlványa közvetlenül a házak mögött kezdődött. Először szőlők között haladtunk, majd egyre emelkedő úton a régi kőbányához értünk. Ennek mélyebb részein egy tó vize csillogott. Tovább emelkedett az út, majd a hegyet megkerülve ismét egy nagy kőbányához jutottunk. A lejutás a faluba kissé kalandosra sikeredett a meredek lejtő, csúszós út és a ruhaszaggató csipkebokrok, szedrek miatt. Jól esett egy kis mozgás szervezetünknek!

Utolsó napunkon Munkácson jártunk. Városbéli séta után a Rákócziak ősi fészkébe, a várba mentünk fel. A várat egyre szebben felújítják, és sok értékes kiállítás is található benne. Hazafelé vásárolgatásokkal, „határszemlével” telt az idő, de megnéztük a gyönyörűséges csarodai református templomot is.

Mikulás-kereső túra 2012.

Címkék

12.08-án, szombaton - túlzás nélkül állíthatom - nagysikerű Mikulás-kereső túrát rendeztünk az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével közösen. Ennek alátámasztására csak egyetlen adat: 120-an voltunk. Mérsékelt hidegben, az eseményhez illő havas tájon túráztunk. A táv 8,5/6 km volt.

    Klubunk tagjaival és vendégeivel javarészt az isaszegi vasútállomáson találkoztunk. Átvonultunk a nyugdíjasok székházába. Rövid kis útbaigazítás után – melynek során a gyerekek megtudhatták, hogy a fákon egyre nagyobb Mikulás-képek segítik a nagyputtonyos megtalálását - indultunk is. Az Öregtemplom mellett elhaladva jutottunk fel meredek úton a Kálváriára. Sajnos most csak Gödöllőig lehetett ellátni onnan. Aki úgy gondolta, az megúszhatta ezt az emelkedőt avval, hogy a Templom utcán ment el az erdő széléig. Nem úgy a többi emelkedőt, ott már nem volt alternatíva. Az út melletti gyönyörű, mély horhos látványa puhította az emelkedő nehezét miközben meghódítottuk a Nagy-hegyet. Az Öreg-hegyi házakat elérve a Kálvária-hegy felé vettük az irányt. Mielőtt a széles kocsiutat elhagytuk, megvártuk a lemaradókat – kivéve azt az egy-két embert, aki korábban feladta a küzdelmet.

    A nagyobbodó képek jelezték, hogy már nem lehetünk messze a Mikulástól. Mi meg rendezők izgultunk, hogy valóban ott lesz-e időben? Lévén a modern Mikulások már nem rénszarvas-szánon utaznak, a mi Mikulásunk kocsija elakadt a felfelé tartó jeges úton . Szerencsére egy másik Baráti Kör tag négykerékmeghajtású kocsijával megmentette a helyzetet. És láss csodát, a Honvédsíroknál meg is leltük a jóságos Mikulást, aki - addig, míg mindenki oda nem ért -, Mikulás-képeket osztogatott a gyerekeknek. Még ennél jobban érdekelte a kicsiket a Krampusz, akit megkergettek, húzták a farkát, havat szórtak rá, ráncigáltak. Még jó hogy nekünk nem egy mogorva Krampusz jutott, hanem egy nem túl szigorú, minden játékra, civódásra kész, vidám és szerethető. Ezután következett a nagy esemény: a Mikulás minden jó gyereknek és felnőttnek csomagot adott. A Mikulás kérésére a bátrabb gyerekek szép – akár sose hallott – verset mondtak, énekeltek. A szereplők külön ajándékot is kaptak.

    Tovább kellett mennünk, mert néhányan már fázni kezdtek. Piros jelzésen a Honvéd-szobor felé araszoltunk, sajnos sok helyen fa nélküli erdőben. A szobornál nagyon élvezték a gyerekek (ugye Ági, Éva?!) meredek hegyoldalon való lecsúszást, legurulást, szánkózást. Betértünk még a Nyugdíjasok Baráti Körének helyiségébe, ahol szorgos asszonykezek forró teát, zsíros kenyeret készítettek a túra résztvevőinek. Köszönjük nekik ezt is, és a többi előkészítő munkát is!

Bakancsos-bál 2012.

Címkék

11.24-én tartottuk jó hangulatú Bakancsos-bálunkat. 32-en voltunk és jól éreztük magunkat. 6 órai gyülekező után 7 órakor vacsoráztunk. Ezt követően kezdődött a tánc, melynek szüneteiben rövid beszámoló, lottójátékok, Hol jártunk? elnevezésű játék, tombola tette változatossá az estet.

A beszámoló rövid összegzése: a 2012-es év jó volt, a 2013-as jó lesz! Ebben az évben hárman kaptak jutalmat:  Horváth Ági könyvelésünk profi szintre való emelésért, Kolláth Ági és Dalmi Éva pedig azért, mert a legtöbbet vettek részt túráinkon, útfestésen, pontőrködésben. A lottójátékok nyereménye egyre nagyobb méretű csoki volt. Pont fordítva volt ez a Hol jártunk? Nevű játékban. Itt az, aki az első levetített képekből kitalálta, hol készült a felvétel, kapta a legnagyobb csokit. A későbbi találatok egyre kisebb csokit értek.

A tombola ajándékainak az volt a lényege, hogy azt vagy magunk készítsük, vagy otthon talált tárgyat hozzunk, és ne boltban vásároljuk. A legnagyobb sikert Babi két mézeskalács-kompozíciója aratta. Fél négyig roptuk a táncot, igaz végefelé már csak a 15-en, a "kemény mag".

 

Vetítés az első félévi túrákról

Címkék

MEGHÍVÓ

Az Isaszegi Természetbarát Klub (ITK), az Isaszegi Múzeumbarátok Köre és a

Falumúzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves családját

„MÚZEUMI ESTÉK”

programjának soron következő rendezvényére

2012. december 1-én (szombaton) 16 órára

a Falumúzeumba

Hazai tájakon I. – vetítettképes elıadásra az ITK I. félévi túráiról (egynapos túrákon

jártunk a Gödöllıi-dombságban, Budai-hegységben, Honti-szakadékban, Vértesben,

Mátrában, négynapos túrákon a Zselicben és a Bükkben, buszkiránduláson pedig Közép-

Dunántúl kolostoraiban és kastélyaiban.).

A Budai-hegységben jártunk

Címkék

November 3-án kerek negyedszázan túráztunk a Budai-hegységben. Örvendetes tény, hogy hét vendégünk is volt. Útvonalunk: Hűvösvölgy – Remete-szurdok – Zsíros-hegy - Ördöglyuk-barlang – Solymár. A nap mindent megtett, hogy legyőzze a ködöt, de sajnos ez csak ritkán sikerült neki.

    Isaszegen, Gödöllőn találkoztunk, majd négy autóval fél nyolckor elindultunk Hűvösvölgy felé. Sűrű ködben haladtunk, az M0-ás igénybevételével „hátulról” közelítettük meg Hűvösvölgyet. Ott már várt ránk hat további túratársunk. Először a gyermekvasúthoz mentünk, mert volt akinek hiányzott az ottani pecsét kéktúra-füzetéből – tudniillik ez a túra részben kéktúra is volt.

    A Nagy-rét után Pesthidegkút és Máriaremete „szegénynegyedi” házai között, nagyjából az Ördögárokkal párhuzamosan haladtunk. A kék jelzéssel együtt kitérőt tettünk a máriaremetei kegytemplomhoz. A XIX. század utolsó évében épült neogót stilusú templomot belülről is megnéztük. Hamarosan véget ért az aszfaltkoptatás, erdőbe értünk. És nem is akármilyen erdőbe, hanem az igen látványos Remete-szurdokba, amely az Ördögárok szurdokvölgye. A mederben most nemigen csillogott a víz, a jobb szélén barlangokat rejtő sziklafal a köd miatt csak nagy szemguvadás után volt látható. Mégis igen kellemes sétaút volt. A szurdokból elég meredek úton tudtunk kikapaszkodni.

    A nyíltabb területen már majdnem kisütött a nap, gondoltuk mire megreggelizünk, már nagyszerű kilátásban lesz részünk. Bár húztuk az időt (komótosan reggeliztünk), mégsem lehetett lelátni a településekre. Alig emelkedett már az út a Remete-hegy tetejéig, onnan pedig Zsíros-hegyig csak egy hegymenetünk volt.

    A Muflon Itató nevezetű helyen bélyegeztünk. Nem messze innen többszörös útkereszteződésből jobbra indulva találjuk meg a Zsíros-hegyi turistaház romjait. Nekem kellemes emlékeket idézett fel a ház. Majd’ negyven éve egy téli túrán itt aludtunk vagy húszan. Az ajtót nem lehetett becsukni, az egyszem mosdóból jégfüggöny omlott alá. Mégis jól éreztük magunkat – talán mert fiatalok voltunk, és ilyen „apróságokon” nem fanyalogtunk.

    A K háromszög jelzésen felkapaszkodtunk a Zsíros-hegyre, onnan pedig egy rövid lejtő-emelkedő kombón át Alsó-Zsíros-hegyre. Nagyon szép látvány volt, ahogy az utóbbi csúcs egyszerűen eltűnt a ködben. Jelzetlen, de elég jól kijárt - helyenként meredek - úton értünk a lezárt Ördöglyuk-barlanghoz. Ezt követően két nagy fa is rádőlt az útra, és a korlátot is összetörve képzett akadályt. Ennek leküzdése megmosolyogtató feladat volt. A zöld jelzést elérve már azon haladtunk Solymárig, azon belül is a Templom térig. 15 kilométert tettünk meg idáig.

    A Templom tér látnivalói a katolikus templomon kívül a Hagyomány elnevezésű szoborcsoport, a Kitelepítési emlékmű, a világháborús emlékművek. Időben érkeztünk, 12 perc múlva indult buszunk, mellyel Hűvösvölgybe, az otthagyott kocsikhoz utaztunk. Nem siettünk, még beszélgettünk a kocsik mellett.

Kéktúra Szandaváron át

Címkék

Szombaton folytattuk 11-en cserháti kéktúránkat. Most Becskéről indultunk, és Cserhátsurányig gyalagoltunk. Azért nem minden ment ilyen simán...    Vonattal utaztunk Becske-alsó megállóig. Onnan először begyalogoltunk a faluba. Reggeli napsütés birkózott a völgyekbe húzódott párával. Hamar eldőlt a küzdelem, és a napsütés egész nap kitartott. Az eddigi bélyegzőhely (Vadász presszó) bezárt, helyette a mögötte lévő cukrászdában lehet most beszerezni a pecsétet. Lenyomata is kissé más, mint egy éve volt. A falut elhagyva lassan emelkedni kezdett az út. Nosztalgiából megálltunk azon a helyen, ahol pár éve is megpihentünk, mikor a várban jártunk. Elhaladtunk a felhagyott kőbánya mellett. Újabb emelkedő végén értünk az andezitömléshez. Nagyon szép lenne, de a benőtt bokrok miatt már szinte látni se lehet. Sok munkával és pénzzel kiépítették évekkel ezelőtt a lépcsőket és mellé még vaskorlátot is, most meg hagyják, hogy a benövő galagonya mindent ellepjen. A várat sok más várhoz hasonlóan épp a magyarok robbantották fel, mikor sikerült azt visszafoglalni a töröktől. Sose fogom megérteni ezt a mentalitást!

    Megcsodáltuk a csodás panorámát a várból: alattunk terült el Szandaváralja és Szanda, kissé távolabb Terény látszott. Kelet felé élesen kirajzolódott a Sas-bérci kilátó. Meredek, morzsalékos úton kell a várból lejönni, majd kényelmes úton tisztásokkal tarkított tölgyesben gyalogoltunk. A nagy kényelem el is lankasztotta figyelmemet: jókat beszélgetve mentem a többiek után. Mikor nagyot nevettünk egy internetes bejegyzésen, miszerint nem tudott a jelzésekről megemlékezni, mert nincsenek, csak akkor néztem rá a GPS-re. Hát jócskán elhagytuk Szandaváralja felé vezető letérést. Már nem akartam, hogy visszagyalogoljunk, ezért változtattam az útvonalon. A Sas-bérc felé vezető útra értünk ki, onnan Szandát megkerülve közvetlenül Terénybe mentünk. Ez az eltévedés 3 km pluszt jelentett, de ami még ennél is rosszabb, hogy az eredetileg is nagy százalékot képviselő aszfaltút aránya tovább növekedett.

    Terényben oltottuk szomjunkat a kocsmában, majd - sajnos továbbra is aszfalton - mentünk tovább. Mikor végre letért a kék jelzés az országútról, nagyon megkönnyebbültünk. Jobbról egy nagy tavat hagytunk el, majd Cserhátsurány gótikus temploma tűnt fel előttünk. A faluban egy szép kis tó fölött láttuk a Jánossy-kastélyt. Bélyegeztünk a Vadász-sörözőben. Volt még fél óránk a busz indulásáig. Érdekes látvány volt kocsmában az újságokkal tapétázott mennyezet, és a régi rádiók a polcokon. Busszal Mohorára utaztunk, onnan vonattal haza.

 

Történelmi kirándulás

Címkék

Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre és a Falumúzeum által szervezett kiránduláson klubunk 13 tagja vett részt. Az idő csodás, a táv nagyon barátságos volt: 8,5 km.     Ennek is köszönhető, hogy mintegy hatvanan gyűltünk össze a 10 órai indulásra. A Madách utcán indultunk, az ESE előtt még bevártuk a máshonnan érkezőket és egy csoportkép is készült. A Z+ jelzést elhagyva átvágtunk a mezőn, és a Benkovics-nyiladékon hatoltunk be az erdőbe. Sajnos az út elejére nem vonatkozik az erdő kifejezés, mert a fákat már rég ellopták. Utána viszont igen kellemes volt az út az őszi napsütésben. Elhagyva a Benkovics-nyiladékot, jobbra tértünk be egy kocsiútra. Innen érhető el a Nyírfalu(Nyírákos, Nyíregyháza)-emlékmű, melynek felkeresésére indult ez a kirándulás. A XVI. század végén elpusztult falu köveinek maradékából 1963-ban építették lelkes isaszegiek ezt az emlékművet. A történelmi háttérről Szatmári Zoltán tartott ismertetőt.

    Elemózsiázás után indultunk tovább. Első megállónk egy közelben lévő magasles volt. Itt minden gyerek (szerencsére sokan voltak) kötelességének érezte, hogy felmásszon rá. A következő érdekesség utunk során a Sárkányfa volt. Szegénynek a hét fejéből (törzséből) már egy elhullott, de így is nagyon élvezték a gyerekek a benne való bujkálást. Ezután a valkói útra tértünk rá, mely Isaszegre vezet be. Ennek a szakasznak nagy szenzációja volt az erdőben talált óriás pöfeteggomba. Elértük a Z+ jelzést, ezen értünk vissza a múzeumba. Sajnos a városba érve már többen egyenesen otthonuk felé vették az irányt, pedig a Múzeumbarátok Köre hagymával, paprikával spékelt zsíroskenyérrel várta az érkezőket, melyet klubunk tagjai villámgyorsan elkészítettek és szervíroztak.

 

Nyárias ősz a Visegrádi-hegységben

Címkék

Október 6-án csodálatosan szép időben könnyű túrát tettünk a Visegrádi-hegységben. Vendégeinkkel együtt 17-en voltunk, 15 és fél kilométert gyalogoltunk.    A megszokott létszámhoz képest meglepően kevesen jelentkeztek erre a túrára, pedig jó időt ígértek e mesterség jósai. Talán az őszi kerti munkák, szüreti idő miatt történhetett ez. Isaszegen, Gödöllőn, Szentendrén gyűltünk össze. Az utóbbi helyen csatlakozott hozzánk három szimpatikus fiatal vendégünk is. Dunabogdányba autóztunk tovább.

    A kempingnél állítottuk le az autókat, a Duna-parton kezdtük gyalogtúránkat – egyelőre bicikliúton. Elhaladtunk az aranyos Rókus-kápolna mellett, majd a parti ösvényen mentünk tovább. Az alacsony Duna-vízállás miatt kis szigetecskék, homokpadok álltak ki a vízből. A Kisoroszi felé vezető kompállomásnál hagytuk el a Dunát. Az országút túloldalán egy Áprily-emlékmű jelezte számunkra, hogy már az Áprily-völgyben vagyunk. Igen szép, mély árok mellett emelkedett az út. A völgyet elhagyva egy jobb kanyar bevétele után tovább kapaszkodtunk felfelé, mígnem Mogyoró-hegyre nem érkeztünk. Nagy élet volt a hegyen. Az erdei iskolából kirajzó gyerekek szájából öröm volt számunkra hallani az ujjongást, miszerint „Jaj de jó, megyünk kirándulni!”. Mi is jól jártunk a gyerekekkel, mert nekik kinyitották az Erdei Művelődés Házát, így belülről is meg tudtuk nézni azt. A ház mellett megreggeliztünk, miközben csodálhattuk a Duna túlsó partját és a mögötte lévő hegyeket.

    Reggeli után az Erdei Iskola mellett folytattuk utunkat, majd a Canopy-pálya alatt többször áthaladva az exkluzív Nagyvillám Étteremhez értünk. Tovább emelkedve a Zsitvay-kilátó bukkant ki az erdőből. Megváltottuk belépőjegyünket és megnéztük a kilátóban lévő kiállítást, és persze a csodálatos panorámát. A nagy parkírozó mellett megkerestük az országos kéket és a K+-t, azon mentünk tovább. A Hátsó-Fekete-hegy után otthagytuk az OKT-t és csak K+-en mentünk tovább. A kényelmes, széles útról egyszercsak hirtelen balra betért jelzésünk. Ezt nem vettük észre, szerencsére alig pár tíz méterrel mentünk túl rajta. Következő – immár tervezett – letérőnk a Küllenberg-forráshoz vezetett. Oda-vissza ez fél kilométer többletet jelentett, de nagyon megérte. A völgy is nagyon szép volt, a forrás vize pedig rendkívül finom. Itt ebédeltünk meg.

    Visszatértünk az imént elhagyott útra, melyen – a térképpel ellentétben – a K+ jelzések már nem díszelegtek a fákon. Így is elértük a zöld sáv jelzést, azon – jobbára szőlők, víkendházak között lejtőztünk be Dunabogdányba. Rengeteg ember korzózott a Duna-parton. Mi is lesétáltunk a partra, kicsit élveztük a meleget és tájat, majd elindultunk hazafelé.

 

Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység

Címkék

Évek óta szisztematikusan járjuk be a Balaton-felvidéket, mindig szeptember utolsó napjaiban. Az is a hagyományhoz tartozik, hogy mindig jó időt fogunk ki. E sorozat utolsó négynapos túráját múlt hétvégén tartottuk meg. A változatos programban 22-en vettünk részt, 45 km-t gyalogoltunk részben kéktúra szakaszokon.

    Szeptember 27. (csütörtök). 6:00-kor találkoztunk Gödöllőn, majd a M3-as, M7-es (itt találkoztunk azokkal, akikkel nem együtt indultunk), Balatonszentgyörgy útvonalon értünk Cserszegtomajra. 9 órára értünk szálláshelyünkre, a Viktor Vendégházba. Kipakoltunk, megreggeliztünk, majd indulunk első túránkra. Először kocsival Vállusra mentünk. A templom melletti készülő kb. 100 férőhelyes parkolóban állítottuk le autóinkat, de a polgármester üzente, hogy ott útban leszünk. Gondolom mind a 100 helyre szükségük volt! E kis bosszúság után elindultunk a Vállus-Keszthely kéktúra-szakasz megtételére. Az erdőbe érve egy darabig nem volt jelzést, de később megszaporodtak azok, sőt szép új jelzőtáblák is segítették a tájékozódást. Gyenesdiás határában elhagytuk a kék jelzést, mert annál sokkal látványosabb úton is el lehet érni Keszthelyt. Így először a kék háromszög jelzésen - Nagymezőn keresztül – a Varsás-hegyi Festetics-kilátóba kapaszkodtunk fel. A szép kilátás feledtette velünk a rövid kapaszkodó fáradalmait.  Innen jelzetlen úton értük el a S+ jelzést, azon értünk vissza az OKT-ra, miközben elhaladtunk az igen szép régi mészkőbányák mellett. Hosszú, unalmas aszfaltúton értünk a Helikon-parkhoz. A kocsivezetőknek a közelben lévő autóbusz-állomásról kellett visszatérni Vállusba a kocsikért. A busz éppen az orrunk előtt ment el, ezért egy óránk maradt a Helikon-park, a Balaton-part megtekintésére. Megjárva Vállus-Keszthely utat, közösen elmentünk egy bevásárlóközpontba, hogy feltöltsük élelmiszer-készletünket. Este egyszerű közös vacsorát főztek a lányok. A szaletliben vacsoráztunk, beszélgettünk. Ezen a napon 14 km-t gyalogoltunk.

    Szeptember 28. (péntek). Reggeli után Vindornyaszőlősre utaztunk. A bányához vezető aszfaltúton közelítettük meg a Balatoni-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területét, a Buruczky Ferenc Tanösvényt, azon belül is a Bazaltutcát. A tanösvény első látványos helye az égigérő fák voltak, ezután értünk be a különleges sziklaalakzatokkal, barlangokkal telezsúfolt Bazaltutcába. Azon végighaladva alternatívát ajánlottam fel: választani lehetett a Bazaltutca második vonalának felkeresését (benne a Vadleány-lik barlangot), vagy pedig ott pihenni, és megvárni az útra-indulókat. Magába a barlangba Janival ketten merészkedtünk be. Visszatérve a többiekhez folytattuk utunkat a Kovácsi-hegyen átvezető tanösvényen. Aztán véget ért a kényelmes út, egy szinte áthatolhatatlan, lekaszabolt akác sarjerdőn kellett átverekedni magunkat. Kb. 450 méteres volt ez a szakasz, de sokkal többnek tűnt! Ezután kényelmes tölgyesen, majd hétvégi házak között értünk vissza kocsijainkhoz. Megebédeltünk, majd indultunk Zalaszántó felé egy térképen is jelzett úton. Csak a helyszínen derült ki, hogy ez járhatatlan. Visszafordultunk és Karmacson keresztül utaztunk Zalaszántóra. A különböző korok stílusjegyeit viselő templom mellett álltunk meg (és néztük meg belülről is), innen indultunk a kék jelzésen. Folyamatosan emelkedő úton elhaladtunk a Szent Donát-kápolna mellett, majd erősödő emelkedő végén a Béke-sztupában gyönyörködhettünk. Ezt követően megnéztük még a 400 m-re lévő szentélyt is megnéztük. Időnként szép mélyúton haladva értünk vissza Zalaszántóra. Mivel már elég későre járt az idő, elhagytuk programunkból aznapra a Rezi-vár felkeresését. Visszaérve szálláshelyünkre, a többség akarata szerint nem főzicskéltünk, hanem elmentünk egy étterembe. A két túra összesített kilométerszáma 13,1 volt.

    Szeptember 29. (szombat). Reggeli után kocsival az előző napon elmaradt kirándulást tettük meg. Rezibe mentünk és megnéztük a várat, mely a Meleg-hegyen található és nagyszerű körpanoráma nyílik róla. Mivel kocsival jól megközelíthető a vár, ezért a táv oda-vissza csak 2 km volt. Visszatértünk Cserszegtomajra, felmentünk a Margit-kilátóba. A panoráma szép volt, de az erős szél és a csepergő eső hamar lezavart onnan. Az eső körülbelül ennyi ideig is tartott, mire leértünk, el is állt. Visszamentünk a vendégházba, átöltöztünk, majd Hévízbe autóztunk. Gyalogséta keretén belül megnéztük a tavat, jártunk a Schulhof sétányon és több -   üzlettel, fagyizóval zsúfolt - utcán. Kocsiba ültünk, és a szőlőhegyre mentünk, elhaladva a héttornyú rk. templom mellett. A XIII. sz-ban épült egregyi templomot csak harmadik nekifutásra találtuk meg, nem gondolva mindjárt arra a fortélyra, hogy oda tájékoztató táblák helyett egy zsákutca tábla kalauzol. Ezután Keszthely látnivalói következtek, így a Festetics-kastély, Fő tér, Goldmark-ház, Népviseletes Babamúzeum és Csigaparlament.

Este kedves házigazdánk nagyon finom pincepörköltet főzött nekünk, sőt még a hozzávalókat is ő szerezte be – természetesen mi adtuk rá a pénzt. Baráti áron megkóstolhattuk pincéje fehér és vörös borait is. A Cserszegi fűszeres mindenki tetszését elnyerte.

    Szeptember 30. (vasárnap). Reggeli után összepakoltunk (de cuccainkat egyelőre szálláshelyünkön hagytuk), majd Vonyarcvashegyre mentünk. A vasútállomásra vezető úton tettük le autóinkat, majd irány a Kitaibel Pál-kilátó. 100 méteres szintemelkedéssel fenn is voltunk. A kilátás innen is remek. Térképen jelzetlen, de a valóságban „D” jelű úton a Cser-völgybe jutottunk, onnan a Z sávon mentünk tovább. Az út enyhén, egyenletesen emelkedett 170 m-t, ekkor értük el a S jelzést. Ezen először lefelé mentünk, majd utána a Meszes-hegy oldalába kúszott fel az út, onnan pedig a Pető-hegyre, melyen a Berzsenyi-kilátó található. Mivel ez már távolabb esik a Balatontól, annak nagyobb szelvényét láthattuk be. A Hosszú-völgyön ereszkedtünk vissza Vonyarcvashegyre. Kocsival visszamentünk ismét szálláshelyünkre, bepakoltunk és most már véglegesen elhagytuk azt. A túratáv 13 km volt. Az odautazás fordított sorrendjében utaztunk haza.