Ebben az évben új túramozgalom teljesítésébe kezdtünk, ez pedig a Balaton-felvidéki kéktúra. Ennek egy részét egy háromnapos utunkon 2010-ben már bejártuk. Most nyolcan voltunk, négy nap alatt 60 km-t tettünk meg 1700 m szintkülönbséggel.

04.14. péntek

A túra indulópontjára, Pétfürdőre vonattal és kocsival utaztunk. A reggeli eső kitartott egész nap, meg se izzadtunk a maximum 8 fokos „melegben”. Pétfürdőt elhagyva a táj változatossá vált, mészköves talajon sár se volt. Hegyeknek hívják, de inkább dombokon haladtunk, olyan nevűeken, mint Sukori-, és Mogyorós-hegy. A napi túra legutálatosabb része ott volt, ahol az erdőszéli turistautat kapzsi földtulajdonosok beszántották és bevetették. Itt sárban kellett csúszkálnunk mintegy 2,5 km-t. Királyszentistván után ismét változatos tájon haladtunk szemet gyönyörködtető virágok között. A napi adagunk 14,7 m volt 284/385 m szintkülönbséggel. Litérről Szentkirályszabadjára utaztunk, ahol szálláshelyünket elfoglalva vacsorát hozattunk Balatonalmádiból.

04.15. szombat

Reggeli után busszal visszautaztunk Litérre, oda, ahol előző nap befejeztük a túrát. Hamarosan a falu Közparkjához jutottunk, ami egy elhagyott kőbánya újrahasznosítása szabadtéri színpaddal, kemencével, pihenőpadokkal. Ezután jobbra lenn a Bendola-patak által táplált tavat láttuk. Elkezdett emelkedni az út fel a Nyerges-hegyre, miközben esett az eső is, de már nem olyan intenzitással, mint előző nap. Fenn pihenőt tartottunk. Továbbiakban egy bicikliseknek is kialakított újabb pihenőhöz jutottunk, itt voltak a térkép szerint a Római-villák, bár mi ezt nem láttuk. A Rom-kúti völgy következett, majd a Megye-hegy oldalában jutottunk Almádi közelébe, a Malom-völgybe. Itt a völgyben maradva, de kék jelzést elhagyva Szentkirályszabadja felé indultunk. Kis kitérővel felmásztunk a jó meredek Ember-sziklára, a szép kilátás kedvéért. Begyalogolva szállásunkra ismét vacsora és beszélgetés volt a program. Ezen a napon 13,8 km-t tettünk meg 400/345 m szinttel, miközben a nap második felében már többször a nap is kisütött.

04.16. vasárnap

Szállásunkról indulva az első 4 km alatt szőlők, kisebb erdőszakaszok, gazdasági épületek között inkább kicsit lefelé ereszkedtünk. Ezután következett egy jó kis emelkedő, melynek végén a Felső-hegyi geodéziai toronynál kötöttünk ki. A meglepően jó állapotban lévő, és szokásosan jó nagy fokokkal rendelkező lépcsőn felérve a Balaton teljes keleti része látszott. Tovább Alsóörs felé haladva egy kitérőt tettünk a Csere-hegyi kilátóhoz. A remek kilátáson felül itt egy több épületből álló komplexum is található információs táblákkal, galériával. Következő megállónkat – a Vöröskő-bányát - egy kitérő végén értük el. Az itt bányászott vörös homokkőből épült pl. a Csere-hegyi kilátó is. Alsóörsre beérve pihenőt tartottunk egy kocsmánál. Lovason és részben Paloznakon át, sok-sok szép szőlő, épület - köztük a Pongrácz-kastély – között a Csákány-hegyhez jutottunk. Ennek a tetején van a Csákány-hegyi (korábban Endrődi) kilátó. Aki felkapaszkodott rá, nem csalódhatott a kilátásban. Leereszkedtünk Csopakra, és a Csonkatoronynál buszra szálltunk. Ez volt a négy nap legnehezebbike, 18 km mellett 537/633 m szintkülönbséggel szép tavasz időben. Veszprémi átszállással szállásunkra értünk.

04.17. hétfő

Csopakra buszoztunk, onnan folytattuk gyalogtúránkat. Az Öreg-hegy fennsíkszerű részére 80 m-es emelkedőn lehet feljutni. Itt csodálatos paloták, és felháborító természetrombolás is tetten érhető (turistautak elzárásával, hegybontással, nyitott árkú építési területekkel). Nem kis emelkedővel lehet feljutni a Péter-hegy tetejére. Onnan az út levezet a Koloska-völgybe, aztán megint fel a Tamás-hegyre. Itt áll a Jókai-kilátóra, melyre természetesen felkapaszkodtunk. Alattunk Balatonfüred, mögötte a Tihanyi-félsziget nagyszerű látvány. Füred Ófalun át vezet tovább a kék jelzés. A Papsokai templomromnál pihenőt tartottunk, ezután a túra utolsó szakasza következett a tótvázsonyi aszfaltútig, benne az Evetes-völgy. 13,1 km-t mentünk, 485/399 m szintkülönbséggel döntően napsütésben. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.

A képeket Babi (B) és én készítettük.

 

Évek óta szisztematikusan járjuk be a Balaton-felvidéket, mindig szeptember utolsó napjaiban. Az is a hagyományhoz tartozik, hogy mindig jó időt fogunk ki. E sorozat utolsó négynapos túráját múlt hétvégén tartottuk meg. A változatos programban 22-en vettünk részt, 45 km-t gyalogoltunk részben kéktúra szakaszokon.

    Szeptember 27. (csütörtök). 6:00-kor találkoztunk Gödöllőn, majd a M3-as, M7-es (itt találkoztunk azokkal, akikkel nem együtt indultunk), Balatonszentgyörgy útvonalon értünk Cserszegtomajra. 9 órára értünk szálláshelyünkre, a Viktor Vendégházba. Kipakoltunk, megreggeliztünk, majd indulunk első túránkra. Először kocsival Vállusra mentünk. A templom melletti készülő kb. 100 férőhelyes parkolóban állítottuk le autóinkat, de a polgármester üzente, hogy ott útban leszünk. Gondolom mind a 100 helyre szükségük volt! E kis bosszúság után elindultunk a Vállus-Keszthely kéktúra-szakasz megtételére. Az erdőbe érve egy darabig nem volt jelzést, de később megszaporodtak azok, sőt szép új jelzőtáblák is segítették a tájékozódást. Gyenesdiás határában elhagytuk a kék jelzést, mert annál sokkal látványosabb úton is el lehet érni Keszthelyt. Így először a kék háromszög jelzésen - Nagymezőn keresztül – a Varsás-hegyi Festetics-kilátóba kapaszkodtunk fel. A szép kilátás feledtette velünk a rövid kapaszkodó fáradalmait.  Innen jelzetlen úton értük el a S+ jelzést, azon értünk vissza az OKT-ra, miközben elhaladtunk az igen szép régi mészkőbányák mellett. Hosszú, unalmas aszfaltúton értünk a Helikon-parkhoz. A kocsivezetőknek a közelben lévő autóbusz-állomásról kellett visszatérni Vállusba a kocsikért. A busz éppen az orrunk előtt ment el, ezért egy óránk maradt a Helikon-park, a Balaton-part megtekintésére. Megjárva Vállus-Keszthely utat, közösen elmentünk egy bevásárlóközpontba, hogy feltöltsük élelmiszer-készletünket. Este egyszerű közös vacsorát főztek a lányok. A szaletliben vacsoráztunk, beszélgettünk. Ezen a napon 14 km-t gyalogoltunk.

    Szeptember 28. (péntek). Reggeli után Vindornyaszőlősre utaztunk. A bányához vezető aszfaltúton közelítettük meg a Balatoni-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területét, a Buruczky Ferenc Tanösvényt, azon belül is a Bazaltutcát. A tanösvény első látványos helye az égigérő fák voltak, ezután értünk be a különleges sziklaalakzatokkal, barlangokkal telezsúfolt Bazaltutcába. Azon végighaladva alternatívát ajánlottam fel: választani lehetett a Bazaltutca második vonalának felkeresését (benne a Vadleány-lik barlangot), vagy pedig ott pihenni, és megvárni az útra-indulókat. Magába a barlangba Janival ketten merészkedtünk be. Visszatérve a többiekhez folytattuk utunkat a Kovácsi-hegyen átvezető tanösvényen. Aztán véget ért a kényelmes út, egy szinte áthatolhatatlan, lekaszabolt akác sarjerdőn kellett átverekedni magunkat. Kb. 450 méteres volt ez a szakasz, de sokkal többnek tűnt! Ezután kényelmes tölgyesen, majd hétvégi házak között értünk vissza kocsijainkhoz. Megebédeltünk, majd indultunk Zalaszántó felé egy térképen is jelzett úton. Csak a helyszínen derült ki, hogy ez járhatatlan. Visszafordultunk és Karmacson keresztül utaztunk Zalaszántóra. A különböző korok stílusjegyeit viselő templom mellett álltunk meg (és néztük meg belülről is), innen indultunk a kék jelzésen. Folyamatosan emelkedő úton elhaladtunk a Szent Donát-kápolna mellett, majd erősödő emelkedő végén a Béke-sztupában gyönyörködhettünk. Ezt követően megnéztük még a 400 m-re lévő szentélyt is megnéztük. Időnként szép mélyúton haladva értünk vissza Zalaszántóra. Mivel már elég későre járt az idő, elhagytuk programunkból aznapra a Rezi-vár felkeresését. Visszaérve szálláshelyünkre, a többség akarata szerint nem főzicskéltünk, hanem elmentünk egy étterembe. A két túra összesített kilométerszáma 13,1 volt.

    Szeptember 29. (szombat). Reggeli után kocsival az előző napon elmaradt kirándulást tettük meg. Rezibe mentünk és megnéztük a várat, mely a Meleg-hegyen található és nagyszerű körpanoráma nyílik róla. Mivel kocsival jól megközelíthető a vár, ezért a táv oda-vissza csak 2 km volt. Visszatértünk Cserszegtomajra, felmentünk a Margit-kilátóba. A panoráma szép volt, de az erős szél és a csepergő eső hamar lezavart onnan. Az eső körülbelül ennyi ideig is tartott, mire leértünk, el is állt. Visszamentünk a vendégházba, átöltöztünk, majd Hévízbe autóztunk. Gyalogséta keretén belül megnéztük a tavat, jártunk a Schulhof sétányon és több -   üzlettel, fagyizóval zsúfolt - utcán. Kocsiba ültünk, és a szőlőhegyre mentünk, elhaladva a héttornyú rk. templom mellett. A XIII. sz-ban épült egregyi templomot csak harmadik nekifutásra találtuk meg, nem gondolva mindjárt arra a fortélyra, hogy oda tájékoztató táblák helyett egy zsákutca tábla kalauzol. Ezután Keszthely látnivalói következtek, így a Festetics-kastély, Fő tér, Goldmark-ház, Népviseletes Babamúzeum és Csigaparlament.

Este kedves házigazdánk nagyon finom pincepörköltet főzött nekünk, sőt még a hozzávalókat is ő szerezte be – természetesen mi adtuk rá a pénzt. Baráti áron megkóstolhattuk pincéje fehér és vörös borait is. A Cserszegi fűszeres mindenki tetszését elnyerte.

    Szeptember 30. (vasárnap). Reggeli után összepakoltunk (de cuccainkat egyelőre szálláshelyünkön hagytuk), majd Vonyarcvashegyre mentünk. A vasútállomásra vezető úton tettük le autóinkat, majd irány a Kitaibel Pál-kilátó. 100 méteres szintemelkedéssel fenn is voltunk. A kilátás innen is remek. Térképen jelzetlen, de a valóságban „D” jelű úton a Cser-völgybe jutottunk, onnan a Z sávon mentünk tovább. Az út enyhén, egyenletesen emelkedett 170 m-t, ekkor értük el a S jelzést. Ezen először lefelé mentünk, majd utána a Meszes-hegy oldalába kúszott fel az út, onnan pedig a Pető-hegyre, melyen a Berzsenyi-kilátó található. Mivel ez már távolabb esik a Balatontól, annak nagyobb szelvényét láthattuk be. A Hosszú-völgyön ereszkedtünk vissza Vonyarcvashegyre. Kocsival visszamentünk ismét szálláshelyünkre, bepakoltunk és most már véglegesen elhagytuk azt. A túratáv 13 km volt. Az odautazás fordított sorrendjében utaztunk haza. 

Immár harmadik éve, hogy ősszel a Balaton-felvidéken rendezünk többnapos csillagtúrát. Szigligettől araszolunk kelet felé. Most jutottunk Csopakra, és jártuk be annak környékét szép számú csapattal.



Október 1. (péntek)



Reggel 6:00-kor találkoztunk Isaszegen a Művelődési Otthon előtt. Az M0-ás, M6-os,  7-es úton közelítettük meg Tárnokot, ahol a pesti lányokat vettük fel. Ők odáig vonattal jöttek.

Jó tempóban haladtunk, így kb. 9 órára Csopakra, a szálláshelyünkre értünk. Elfoglaltuk szobáinkat, kipakoltunk, majd hamarosan indulunk első túránkra.

A Füredi úton előbb kimentünk a Veszprémi útra, majd azon haladva értünk első műemlék látnivalónkhoz, a Csonkatoronyhoz. Utunk hamarosan erőteljesen kezdett emelkedni. Mikor kisimult az út, már a Csákány-hegy tetején voltunk. Előbb jobbra egy telefonerősítő tornyot, majd baloldalt az Endrődi Sándor kilátót láthattuk. Ez utóbbit nem csak láttuk, de fel is mentünk rá. Bár a nap nem vakított el, kicsit párás is volt a levegő, mégis szép kilátásban volt részünk, különösen Balatonfüred, Tihanyi-félsziget irányába. Továbbindulva rövid időn belül elhagytuk a balatoni kék jelzést, és a kék háromszögön enyhe lejtős úton értük el a veszprémi országutat. Itt bizonytalanná váltak a jelzések, a K háromszögnek egyszeriben vége szakadt, megjelent egy semmilyen térképen se ábrázolt Z+ jelzés, de az országút után ereje csak egy jelzésre futotta. A Nosztori pihenőnél voltunk. Innen a Balaton-felvidék atlaszon feltüntetett P kör jelzésen mentünk volna, de ilyen jelzés valójában nincs. Szerencsére erre nem is számítottam, ezért még otthon az utat tervezve műholdas képeken kinéztem, merre menjünk a meglehetősen kopár fennsíkon. El is értük a S sávot, majd a pirosat. Ezen mentünk pár száz métert, majd egy jelzetlen kocsiútra tértünk, így értünk Csopak határába. Szőlők, helyenként szép házak között haladtunk, útbaejtve a Ranolder-villát. Ismét kereszteztük a 73-as utat, átkelve rajta lementünk a Plul-malomhoz. Belülről nem láthattuk meg, de kívülről is élmény volt látni a most felújított malmot, kertjét, benne egy hatalmas kemencét. Hazafelé menet még betértünk egy aranyárban bort kínáló borházba. 12,3 km-t gyalogoltunk. Füreden bevásároltunk 21 embernek vacsorára, reggelire valót, aztán elkezdődött a közös főzicske. A villanyfőző kapacitása kevésnek bizonyult az emberes méretű leveses fazéknak, így leves csak másnapra készült el.



Október 2. (szombat)



Reggeli után Balatonfüredre mentünk, ahonnan gyalogtúránk kezdődött. A Tölgyfa csárda melletti parkírózóban hagytuk a kocsikat. Előbb jelzetlen úton mentünk fél kilométert, majd Z jelzésen értük el a Lóczy-barlangot, mely október 1-jétől már zárva van. Itt jelzést váltottunk, a Z háromszög lett az új jelünk. Szép sziklaalakzatok között értünk fel a 315 m magas Jókai-kilátóhoz, melyet rögtön meg is másztunk. Innen is láthattuk az előző napi tájakat, azonkívül kiteljesedett a panoráma ÉNY-ÉK felé is. Beláttunk a Koloska-völgybe, láttuk mi vár még ránk, míg elérünk utunk legtávolabbi hegyéig, a Recsek-hegyig. Látványos őszi színekben pompázó erdőben – különösen a cseszömölce jeleskedett - folytattuk utunkat kelet felé a kék jelzésen. Alig több mint egy kilométer után Balatonarácsra, a Koloska-völgybe értünk. Itt látható dr. Cholnoky Jenő emlékoszlopa. Széles úton mentünk felfelé a völgyben. A Koloska-csárdánál valahol elvesztettük a piros jelzést, ezért – miután egy pihenőben megreggeliztünk – átkeltünk a patak kissé ingoványos medrén. A túloldalon sziklák alatt megtaláltuk a piros jelzést. Ezen mentünk egészen a Koloska-forrásig, majd onnan meredek úton felkapaszkodtunk a Koloska-sziklákhoz, amely egy igen látványos sziklaszirt. Szép kilátás nyílik róla. Továbbhaladva egymásnak ellentmondó jelzések fogadtak. Végül a Z sávon indultunk vissza a völgy felé, mert az legalább irányban jól haladt. Aztán eltűnt a Z, párszáz méter után pedig a semmiből előkerült a Z+, amit korábban is kerestünk. Látványos szikláknál értük el a Koloska-völgyet, ezen mentünk tovább északi irányban. Könnyű, nyílegyenes utat csak a Recsek-hegyre felvezető meredély szakította meg. Jó kis kaptató végén elértük a Noszlopy Gáspár- kilátót. Felkapaszkodva rá először részesülhettünk olyan kilátásban, mikor a Tihanyi-félsziget mögé is beláthattunk. Pihenő és elemózsiázás után indultunk tovább. Áttértünk a S sáv jelzésre. Mikor a Z+-hez értünk, tettünk pár száz méteres kitérőt a Sárkány-lik barlanghoz. Legközelebbi nehézségeink a jelzésekkel akkor adódtak, mikor a S+ elvált a S sávtól. Tábla is jelezte, merre kell balra letérni az útról, de arrafelé áthatolhatatlan susnyás fogadott. Nem volt más választásunk, mint az, hogy a sárgán maradtunk. Terveim szerint majd valahol Balatonfüred közelében átvágunk a S+-re, ami azért is fontos volt, mert amellett álltak kocsijaink. GPS segítségével jelzetlen utakon (ami azért se volt nagy kunszt, mert a sárga jelzés is megszűnt egy legelőnél) az utolsó pár méteren megleltük mi jelzésünket. A gyalogtúra hossza 17 km volt.

Beszálltunk az autókba és Füred villanegyedébe hajtottunk. Egy kis séta keretén belül láttuk a Jókai-villát, Kerektemplomot, Blaha lujza nyaralóját, Horváth-házat, Szívkórházat, Kossuth ivócsarnokot, Balatoni Pantheont, Tagore-sétányt.

Este nagy lakmározást tartottunk, beszélgettük sokáig.



Október 3. (vasárnap)



Reggeli után Paloznakra mentünk, ahonnan gyalogtúránk indult.

A Kálvária stációi között indultunk felfelé. Elhagytuk a kék jelzést is. Szép panorámájú úton szőlők és villák között haladva értünk be az erdőbe, majd elértük a pénteki túránk egy szakaszát. Kis bizonytalanság után jobbra fordulva kényelmes erdei úton értünk le a Király-kúti-völgybe. A patak hídján átkelve egy tisztáson kiépített pihenőhelyet, kemencével is ellátott esőbeállót láttunk. Lefelé indultunk a gyönyörű sziklákkal tarkított völgyben, szép ívű gazellaugrásokkal átkeltünk a patak bal partjára, és értünk a Malom-völgybe. Ez a völgy már kevésbé volt látványos, bekerített legelők sorakoztak a patak jobb oldalán. Különleges gombákat is fényképeztünk utunk során. Lovas első házának hatalmas keritésén megebédeltünk, majd indultunk tovább. A templomoknál jobbra fordultunk és a kék jelzésen haladva présházak és szőlőtáblák között értünk vissza Paloznakra. A túratáv 11 km volt.

Kocsival visszatértünk Csopakra. Megebédeltük, összepakoltunk és indultunk Felsőörsre. Az 1200-as években épült román stílusú templomnál álltunk meg. Nagy szerencsénkre a parókián összetalálkoztunk a templom gondnokával, aki igen szeretetteljes stílusban, nagy lelkesedéssel mutatta be nekünk a templomot kívül-belül. Ezt követően a Forrás-hegyen található geológiai bemutatóhelyet látogattuk meg. A földtani feltárás a triász-kor (240 millió éves)  "emeleteinek" kőzetrétegeit fűzi fel közel fél kilométeres sétaútján. Ezután már tényleg csak a hazaút volt a program (páran ugyan már korábban lemorzsolódtak, részben azért, hogy a választásokra még hazaérjenek).