Szeptember 1-jén egy nagy csapattal – összefogva az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével – 75-en vettünk részt egy nógrádi buszkiránduláson. Természetesen a gyalogtúra sem maradhatott ki, a két busz közül az egyikbe azok szálltak, akik a kéktúra egy szakaszát kívánták bejárni.     6 órakor kezdtük összeszedni az embereket Isaszegen. Ez a folyamat Gödöllőn folytatódott, és Ikladon fejeződött be. 8 óra után értünk Balassagyarmatra. Először városnéző körút keretében felkerestük a Civitas Fortissima-szobrot, a katolikus templomot, elsétáltunk a városháza és a volt vármegyeháza előtt, közben beugrottunk a börtön épületéhez, de sajnos/szerencsére nem engedtek be. A nagyméretű Madách-szobornál fordultunk vissza, és indultunk a Palóc Múzeum felé. Kérésünkre a hivatalosnál korábban nyitották meg a házat, így már fél tízkor kezdhettük lelkes tárlatvezetőnkkel a múzeum értékeinek megismerését. Még kutyafuttában megnéztük a skanzent is, és indultunk tovább.

    Az egyik busz  Szécsényben  állt meg, annak utasai Jutka idegenvezetésével a város nevezetességeit (várfal, Forgách-kastély és benne a Kubinyi Ferenc Múzeum, ferencesrendi kolostor, Tűztorony) ismerhették meg.

    A másik busz közvetlenül Nógrádsipekre ment. Miután beszereztük kéktúra-füzetünkbe a sipeki bélyegzőt, máris indultunk Hollókő felé. Igyekeznünk kellett, mert úgy terveztem, hogy a másik busz utasaival a hollókői várban találkozunk három órakor, és együtt megyünk be az ófaluba. Az út a doboskúti menedékházhoz vezető elágazásig szinte vízszintes volt, onnan kezdett csak emelkedni kisebb-nagyobb megszakításokkal egyenletesen a Dobogó-tetőig, összesen 280 m-t. A tető után jól leereszkedtünk, hogy utána ismét fel tudjunk kapaszkodni a Gyertyánosra. Mikor elértük a Vártúra-tanösvényt, ismét leereszkedtünk, de innen már csak egy emelkedő várt ránk, és máris fenn voltunk a hollókői várban. 3 óra alatt tettük meg a 12 km-t, ami nagyon szép teljesítmény tőlünk. A másik csoport a várnál volt már. Végigjártuk a szépen felújított, karbantartott várat, majd az ófalu szebbnél-szebb házait csodáltuk meg.

    A program befejezéséül egy étteremben megkóstolhattunk különböző palóc ételeket egy szponzorunk jóvoltából. EZÚTON IS KÖSZÖNJÜK NEKI! Sajnos az ültetési renddel gondjaink voltak, lévén, hogy ötféle étel közül lehetett választani, azokat pedig tálban szolgálták fel. Át kellett mozgatni ahhoz az embereket, hogy mindenki annak a tálnak közelébe kerüljön, amit rendelt. Az étkek minőségét, mennyiségét mindenki dicsérte. Jóllakottan indultunk vissza buszainkhoz, szép tájon, kis falukon keresztül indultunk haza.