Évek óta szisztematikusan járjuk be a Balaton-felvidéket, mindig szeptember utolsó napjaiban. Az is a hagyományhoz tartozik, hogy mindig jó időt fogunk ki. E sorozat utolsó négynapos túráját múlt hétvégén tartottuk meg. A változatos programban 22-en vettünk részt, 45 km-t gyalogoltunk részben kéktúra szakaszokon.

    Szeptember 27. (csütörtök). 6:00-kor találkoztunk Gödöllőn, majd a M3-as, M7-es (itt találkoztunk azokkal, akikkel nem együtt indultunk), Balatonszentgyörgy útvonalon értünk Cserszegtomajra. 9 órára értünk szálláshelyünkre, a Viktor Vendégházba. Kipakoltunk, megreggeliztünk, majd indulunk első túránkra. Először kocsival Vállusra mentünk. A templom melletti készülő kb. 100 férőhelyes parkolóban állítottuk le autóinkat, de a polgármester üzente, hogy ott útban leszünk. Gondolom mind a 100 helyre szükségük volt! E kis bosszúság után elindultunk a Vállus-Keszthely kéktúra-szakasz megtételére. Az erdőbe érve egy darabig nem volt jelzést, de később megszaporodtak azok, sőt szép új jelzőtáblák is segítették a tájékozódást. Gyenesdiás határában elhagytuk a kék jelzést, mert annál sokkal látványosabb úton is el lehet érni Keszthelyt. Így először a kék háromszög jelzésen - Nagymezőn keresztül – a Varsás-hegyi Festetics-kilátóba kapaszkodtunk fel. A szép kilátás feledtette velünk a rövid kapaszkodó fáradalmait.  Innen jelzetlen úton értük el a S+ jelzést, azon értünk vissza az OKT-ra, miközben elhaladtunk az igen szép régi mészkőbányák mellett. Hosszú, unalmas aszfaltúton értünk a Helikon-parkhoz. A kocsivezetőknek a közelben lévő autóbusz-állomásról kellett visszatérni Vállusba a kocsikért. A busz éppen az orrunk előtt ment el, ezért egy óránk maradt a Helikon-park, a Balaton-part megtekintésére. Megjárva Vállus-Keszthely utat, közösen elmentünk egy bevásárlóközpontba, hogy feltöltsük élelmiszer-készletünket. Este egyszerű közös vacsorát főztek a lányok. A szaletliben vacsoráztunk, beszélgettünk. Ezen a napon 14 km-t gyalogoltunk.

    Szeptember 28. (péntek). Reggeli után Vindornyaszőlősre utaztunk. A bányához vezető aszfaltúton közelítettük meg a Balatoni-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területét, a Buruczky Ferenc Tanösvényt, azon belül is a Bazaltutcát. A tanösvény első látványos helye az égigérő fák voltak, ezután értünk be a különleges sziklaalakzatokkal, barlangokkal telezsúfolt Bazaltutcába. Azon végighaladva alternatívát ajánlottam fel: választani lehetett a Bazaltutca második vonalának felkeresését (benne a Vadleány-lik barlangot), vagy pedig ott pihenni, és megvárni az útra-indulókat. Magába a barlangba Janival ketten merészkedtünk be. Visszatérve a többiekhez folytattuk utunkat a Kovácsi-hegyen átvezető tanösvényen. Aztán véget ért a kényelmes út, egy szinte áthatolhatatlan, lekaszabolt akác sarjerdőn kellett átverekedni magunkat. Kb. 450 méteres volt ez a szakasz, de sokkal többnek tűnt! Ezután kényelmes tölgyesen, majd hétvégi házak között értünk vissza kocsijainkhoz. Megebédeltünk, majd indultunk Zalaszántó felé egy térképen is jelzett úton. Csak a helyszínen derült ki, hogy ez járhatatlan. Visszafordultunk és Karmacson keresztül utaztunk Zalaszántóra. A különböző korok stílusjegyeit viselő templom mellett álltunk meg (és néztük meg belülről is), innen indultunk a kék jelzésen. Folyamatosan emelkedő úton elhaladtunk a Szent Donát-kápolna mellett, majd erősödő emelkedő végén a Béke-sztupában gyönyörködhettünk. Ezt követően megnéztük még a 400 m-re lévő szentélyt is megnéztük. Időnként szép mélyúton haladva értünk vissza Zalaszántóra. Mivel már elég későre járt az idő, elhagytuk programunkból aznapra a Rezi-vár felkeresését. Visszaérve szálláshelyünkre, a többség akarata szerint nem főzicskéltünk, hanem elmentünk egy étterembe. A két túra összesített kilométerszáma 13,1 volt.

    Szeptember 29. (szombat). Reggeli után kocsival az előző napon elmaradt kirándulást tettük meg. Rezibe mentünk és megnéztük a várat, mely a Meleg-hegyen található és nagyszerű körpanoráma nyílik róla. Mivel kocsival jól megközelíthető a vár, ezért a táv oda-vissza csak 2 km volt. Visszatértünk Cserszegtomajra, felmentünk a Margit-kilátóba. A panoráma szép volt, de az erős szél és a csepergő eső hamar lezavart onnan. Az eső körülbelül ennyi ideig is tartott, mire leértünk, el is állt. Visszamentünk a vendégházba, átöltöztünk, majd Hévízbe autóztunk. Gyalogséta keretén belül megnéztük a tavat, jártunk a Schulhof sétányon és több -   üzlettel, fagyizóval zsúfolt - utcán. Kocsiba ültünk, és a szőlőhegyre mentünk, elhaladva a héttornyú rk. templom mellett. A XIII. sz-ban épült egregyi templomot csak harmadik nekifutásra találtuk meg, nem gondolva mindjárt arra a fortélyra, hogy oda tájékoztató táblák helyett egy zsákutca tábla kalauzol. Ezután Keszthely látnivalói következtek, így a Festetics-kastély, Fő tér, Goldmark-ház, Népviseletes Babamúzeum és Csigaparlament.

Este kedves házigazdánk nagyon finom pincepörköltet főzött nekünk, sőt még a hozzávalókat is ő szerezte be – természetesen mi adtuk rá a pénzt. Baráti áron megkóstolhattuk pincéje fehér és vörös borait is. A Cserszegi fűszeres mindenki tetszését elnyerte.

    Szeptember 30. (vasárnap). Reggeli után összepakoltunk (de cuccainkat egyelőre szálláshelyünkön hagytuk), majd Vonyarcvashegyre mentünk. A vasútállomásra vezető úton tettük le autóinkat, majd irány a Kitaibel Pál-kilátó. 100 méteres szintemelkedéssel fenn is voltunk. A kilátás innen is remek. Térképen jelzetlen, de a valóságban „D” jelű úton a Cser-völgybe jutottunk, onnan a Z sávon mentünk tovább. Az út enyhén, egyenletesen emelkedett 170 m-t, ekkor értük el a S jelzést. Ezen először lefelé mentünk, majd utána a Meszes-hegy oldalába kúszott fel az út, onnan pedig a Pető-hegyre, melyen a Berzsenyi-kilátó található. Mivel ez már távolabb esik a Balatontól, annak nagyobb szelvényét láthattuk be. A Hosszú-völgyön ereszkedtünk vissza Vonyarcvashegyre. Kocsival visszamentünk ismét szálláshelyünkre, bepakoltunk és most már véglegesen elhagytuk azt. A túratáv 13 km volt. Az odautazás fordított sorrendjében utaztunk haza.