Rekkenő meleg ígérkezett, váratlan lemondások is érkeztek, mégis 13-an vágtunk neki a Magas-Börzsöny meghódításának. A meleg elviselhető volt a megtett 16 km alatt.    Kicsit komplikált feljutni Nagy-Hideg-hegyre, nekünk a következőképpen sikerült: kocsival Vácig mentünk, majd vonattal Kismarosra, onnan kisvonattal Királyrétre, végül kisbusszal a turistaházig. 7 órai indulással 10-re már fenn is voltunk. Akinek szüksége volt rá, bélyegzett a kéktúra füzetébe, mások ittak egy kávét, vagy sört, utána indultunk. Füves réten át értünk be a bükkösbe. A Rakodóig még lejtett az út, aztán Égés-tetőig kissé erősebben emelkedett. A Szabó-köveket amennyire lehetett körbejártuk. Láttuk onnan következő megállónkat, a Csóványos 938 m-es csúcsát, rajta a geodéziai tornyot. Elhaladtunk a Vilma-pihenő, a Béke-emlékmű mellett, és máris a Börzsöny tetején voltunk. Páran felmentünk a toronyba, ahonnan csodás körpanoráma nyílik. Jó volt látni egy korábbi gerinctúránk helyszíneit, a Vár-bükköt, Kövirózsást, Holló-kőt.

    Pihenő, reggelink elfogyasztása után továbbindultunk. Innentől utunk végéig szinte már állandóan lefelé mentünk. Foltán-keresztig gyalogolva időnként szép kilátás nyílik Kóspallag, a Szentendrei-sziget irányába. A Saj-kút hideg vize mindenkit felfrissített. Átkeltünk a Cseresznyés-patakon, a „rólam elnevezett” Béla-rétig szinte jólesett lábainknak egy kisebb emelkedő. A hátralévő út hosszából már látszott, hogy a 16:38-as vonatot simán elérjük, ezért beiktattunk még egy pihenőt.

    A pihenő után még jó 2,5 km-t árnyas erdőben haladtunk, aztán vége lett a jólétnek. Eleinte még néha akadt az út mellet néhány fa, később ezek is elmaradnak. Tetejébe nem vettem észre, merre ment el a jelzett út, így a temető mellett értünk be a faluba. Ezzel 900 m-el meghosszabbodott utunk. Ezt valószínűleg két hatéves vendégünk vette leginkább zokon, főleg Miácska. Nagyon remélem, azért nem ment el a kedve egy életre a túrázástól.