Kívánni se tudtunk volna szebb időt magunknak, mint amilyen szombaton volt mátrai túránkon. A megtett táv 12,6 km volt, 413/345 m szintkülönbséggel.

Busszal utaztunk túránk indulópontjára, Gyöngyössolymosra. Lekászálódva róla a S jelzésen indultunk. Hamarosan átkeltünk a Gyöngyös-patak hídján. Széles úton haladva először a Kis-heggyel szemben találtuk magunkat. Lilabányát elhagyva kettévált a csapat: a rövidebb utat választók egy bányaút után elérték a Z+ jelzést, és azon tértek vissza Gyöngyössolymosra. Innen ők busszal átmentek Mátrafüredre, és onnan jöttek velünk szembe a Kozmáry-kilátóig. Mi egy ideig a Komlós-patakkal nagyjából párhuzamosan haladtunk (bár sehol se láttuk), utána beértünk egy ereje teljében lévő tölgyerdőbe. Felkapaszkodtunk a Kövesbércre, majd még izgalmasabb úton – a zöld jelzésre áttérve - leereszkedtünk Lajosházára, de előtte még a Szén-patak hídján is átsétáltunk.

Lajosházán kis pihenő alatt mindenki izgalommal mesélte, hogyan vette sikeresen – netán sikertelenül - a meredek lejtőt, ami lehullott levelek bősége miatt csúszós volt. Ismét egy emelkedő következett, mely végén a Nagy-hegyre jutottunk. Lefelé menet az Ilona-kút finom vízét kóstolhattuk meg. Jobbról égy mély völgy mellett haladtunk, majd át is tértünk rajta, ez volt a Kis-Hidas folyás – de most nem volt benne víz. Ezután az út egy darabig a Cserko-bánya peremén haladt. Napfürdőző ejtőzést a Gárdonyi-pihenőnél tartottunk, majd következett a Dobogó-tető. Innen már csak lefelé mentünk, a Kozmáry-kilátóból való panorámát ki nem hagyva. Mátrafüreden szálltunk buszra, és jöttünk haza.