A vírus miatt már tavaly, és idén tavasszal is elmaradt őrségi négynapos túránkat végre sikerült megtartani. A többnapos túráknál megszokottnál jóval többen, 36-an túráztunk kellemes őszi időben, összesen 57 km-t.

10.10. vasárnap

6 órakor indultunk és 10 órára (ahol lehetett, ott autópályán haladtunk) Kisrákosra érkeztünk. Kipakoltunk szálláshelyünkön, és indultunk első napi túránkra a Kisrákos – Ispánk – Őriszentpéter útvonalon. Az első nap még elég hideg volt, így csak egyszer álltunk meg egy erdei pihenőnél ebédelni. Őriszentpéter felé közeledve egyre melegebb lett, talán már a 10 fokot is elérte a hőmérséklet. Mivel jól haladtunk, elértünk egy olyan buszt, amely közvetlen Kisrákosra ment, így az eredeti tervvel ellentétben nem kellett Pankaszról odagyalogolni. Túránk 14 km hosszú volt, 148/168 m szintkülönbséggel.

Volt egy kímélő program is, őriszentpéteri sétával. Sajnos nagyon sokan olyanok is ezt választották, akiknek nem okozott volna gondot a 14 km megtétele. Félpanziós ellátásunk volt, így nem kellett vacsora után néznünk

10.11. hétfő

Reggeli után Magyarszombatfára autóztunk. A rövidebb, és a hosszabb távot választók is együtt indultak a Ritási-domb felé. Közben meg szerettük volna nézni az Őrségi Vadászati Kiállítást, de ezt – úgy tűnik véglegesen – zárva találtuk. Tovább emelkedve felértünk a domb tetejére, ahol egy 30 méter magas geodéziai torony áll. Létrázata teljesen jó állapotban van, gond nélkül fel lehetett menni a kilátóteraszra. Szép kilátás nyílt onnan az Örségre, Magyarszombatfára, valamint a határ túloldalán lévő Berkeházára, Pártosfalvára – kár, hogy csak alig páran vettük a fáradságot, hogy felmásszunk rá. A kilátónál kettészakadt a társaság, a rövidebb táv visszavezetett Magyarszombatfára, majd onnan ők busszal átmentek Velemérre az Árpád-kori templomot megnézni. Mi egy darabig keresgéltük a Z jelzést, mert az a valóságban máshol ment, mint ahogy a térkép jelölte. Mikor kiértünk a szlovén-magyar határra, már nem volt baj a jelzésekkel, a határkövek is nagyon sűrűn álltak. Áthaladtunk egy közúti határátkelőhelyen, majd tovább rengeteg cikk-cakkot megtéve még több mint 7 kilométert tettünk meg a határon. Aztán elhagytuk zöld jelzést, és K+, valamint a DDK útvonalán elértünk mi is a veleméri műemlék templomhoz és megnéztük azt belülről is. Innen már csak egy kilométerre volt az evangélikus templom, ahol buszra szálltunk, és avval mentünk vissza Magyarszombatfára a kocsikhoz. A hosszabb táv 15,6 km volt 276/318 m szinttel. Vacsora után H. Jani gitár-kíséretével danolásztunk.

10.12. kedd

Kocsival Szalafőre utaztunk, leparkoltunk a falu elején, majd jött a túra. Mindnyájan végigmentünk az Alsószeren Felsőszer irányába, ott is a Kömpe szeme-kilátóig. Az őrségi haranglábat utánzó, tájba illő kilátó csupán 6,5 m magas, de nem is állnak előtte hatalmas fák, melyeket túl kéne nőnie.

A kilátónál ismét rövid és hosszabb távot választó csapatra bomlottunk. Egyenlőre mindnyájan  Pityerszerre, és az utána lévő Bölényrezervátumhoz mentünk, csak nem egy útón. Mi Felsőszeren és egy vizenyős területen átvezető pallósoron értük el a skanzent. Itt már az ITK-val kétszer voltunk, így nem túl sok időt töltöttünk el. Továbbmenve 300 m-re van a Bölényrezervátum, ahol bölényeken kívül vadlovak is találhatók. Szerencsés időben érkeztünk, mert nem sokkal előbb kaptak takarmányt, ezért - legalábbis a bölények – mind ott tolongtak az etetőhelynél.  A S sáv jelzésen, széles, eseménytelen úton jutottunk el majdnem a volt határőrsig, majd egy jelzetlen úton a értük el a határmenti zöldet. Ezen szép, vízmosásokkal tarkított tájon jutottunk el a Határkő-parkig. A határköveken kívül volt egy bemutató az egykori szögesdrót-kerítésből, egy emléktábla az Unióba való belépésről, valamint egy esőbeálló is. Ebéd után továbbra is a határ mellett vezetett az utunk (összesen 4 km-t), aztán a S jelzésen át a DDK-ra értünk, ami bevezetett Szalafőre. Ez az út 14,8 km volt 236 m szinttel. A rövidebb túrát választók Pityerszerről visszamentek Szalafőre, majd hazaútban megnézték az őriszentpéteri XIII. században épült templomot, és a közelében lévő középkori téglaégető kemencét. A búcsúestből inkább búcsúdélután lett igen jó hangulatban.

10.13. szerda

Összepakoltunk, reggeliztünk, majd először a szálláshoz tartozó alpaka-farmra mentünk. Igazán cuki állatok ezek az alpakkák! Ezen kitérő után Ispánkra autóztunk. Itt is volt választási lehetőség két táv között. Együtt indultunk, előbb egy széles sóderos úton, majd aszfaltos út szélén. A 2. kilométer megtétele után szétváltunk. A rövidebb utat megtevők egy jelzetlen úton érték volna el a P jelzést, majd azon értek volna Ispánkra. Azért teszem mindezt feltételes módba, mert végül ugyanazon az úton értek vissza a kocsikhoz, mint amin mentek. Mi szép erdei úton értünk el a Lugos-patak völgyébe, ahol a patak sok kis mellékvölggyel szabdalt, hatalmas tölgyfák között folyik. Átkeltünk rajta, majd a DDK útvonalát Kondorfa irányába haladtunk. Az erdőt egyre több kaszáló szakította meg. Egyik ilyen, réten átvezető kocsiúton, majd a Lugos-patak gázlóján elértük a piros jelzést. Nem sokkal később felértünk a Máli-hegyre, aztán az út egy szakaszát lekerítették, de nem vette körül olyan, szinte áthatolhatatlan dzsungel, mint múltkoriban a Csereháton. Változatos lankás tájon értünk be Ispánkra, ott is arra a szakaszra, ahol már első nap is gyalogoltunk Őriszentpéter felé. Mire visszaértünk a kocsikhoz, 12,6 km és 182 m szintkülönbség volt a lábunkban.