A múlt hetihez hasonlóan ismét egy óvatos, járvány-korlátozta túrán vettünk részt, ezúttal a Naszály-hegyen. Kicsit több jelentkezőre számítottam, de csak heten voltunk. 11 km-t tettünk meg, 383 m szintemelkedéssel.

9 órakor találkoztunk Kosdon, ahová 4 kocsival érkeztünk. A templom mellett állítottuk le a kocsikat és P négyszög, Z körút jelzésen indultunk el. A temető után, a falu szélétől kezdett enyhén emelkedni az út, jobbra-balra virágos rétek között. Félbalra a Sejcei-mészkőbánya látszott. Fenyvesen, majd tölgyerdőn kapaszkodtunk felfelé. Egy elágazásnál kicsit túlszaladtunk Zsidóbánya felé, de aztán hamar korrigáltunk. Nagybánya-kő alatti hármas útkereszteződében utunk majdnem legmagasabb pontján pihenőt és kajaszünetet tartottunk. Lacival még kicsit feljebb gyalogoltunk egy kilátóhelyig, de a magas fák miatt nem volt igazi a látvány.

Innentől már szinte csak lefelé mentünk. Az első látnivaló az út mellett a Pádimentom-kő volt. Az ismeretterjesztő tábla szerint a „naszályi márványnak” is nevezett mészkőből járdalapokat, kockaköveket faragtak régen. Következő megállónk a Bányász-emlékműnél volt. Ezen a helyen 27 évig tartott a szénbányászat. A francia tulajdonban lévő bányában 1931-ben vízbetörés következtében hatan meghaltak, az ő emlékükre áll az emlékmű és a kopjafák.  Továbbmenve nemsokára beértünk Kosdra. A házak között még durván 2 km-t kellett megtennünk a kocsikig.

Kulturális programként 13-én a kispesti Wekerletelepet néztük meg szakértő idegenvezető segítségével. A klub létszámához képest nagyon kevesen voltunk – talán a koronavírus miatt.

Háromnegyed 10-kor találkoztunk a Kós Károly téren, a Wekerlei Társaskör Egyesület előtt. Megvettük a jegyeket, miközben megérkezett Nagy Attila idegenvezetőnk is. Előbb a telep történetéről, létrehozásának indítékairól kaptunk ismertetőt, térképen bemutatva az építkezés fázisait. Ezután elindultunk sétánkra, melyet a Kós Károly parkban kezdtünk. Van itt minden: Kós Károly egészalakos, és Wekerle Sándor mellszobra, tanösvény, lépőkövek, életfa, de még szánkódomb is.

Ezután egy kört tettünk meg a telepen, megismerve az egyszerűbb házaktól a igazgatói lakásokig minden épülettípust. A telep építésének idején (1909-1928) messze meghaladta a kor bérlakásainak színvonalát. 48-féle típusterv miatt lett ilyen változatos a telep, mindvégig megőrizve a kertvárosi jelleget. Attilával a sétát a Kós Károly tervezte kapunál és a mellette lévő két épületnél fejeztük be. Ezután a Hungária úton elsétáltunk a Rendőrkapitányságig, utána pedig betértünk egy étterembe ebédelni.

A programot Éva szervezte, köszönjük neki.

Tavaly novemberben befejeztük az AK-t. A mostani ráadásnak igazán egy indítéka volt: felkeresni a túra legjobb házigazdáját.

A túra végén szavazást tartottunk arról, ki volt a legkedvesebb vendéglátónk. Egyöntetűen a pocsaji Sinka Miska vendégház lett a győztes. Annyi kedvességet, jó szót (mellé még citeraszót is), finom ételeket sehol máshol nem kaptunk, mint ott. Ezért szervezni kezdtem egy olyan utat, ahol szállásunk ez a vendégház lesz. Mivel a környéket már a kéktúra során bejártuk, kicsit messzebb lévő látnivalókat kellett keresni. Végül így alakult program:

02.28. péntek

Kocsival először Hortobágyba utaztunk. Tél vége lévén csak a Látogatóközpont kiállítását tudtuk megnézni, a Pásztormúzeum és a Körszín zárva volt. Egy séta során felkerestük a terület szobrait, és a kilenclukú hidat. Megvettük a belépőkártya-napijegyet, majd a Halastavakhoz hajtottunk A kocsikat a parkolóban hagytuk, majd elindultunk a halastavi kisvasút mellett. Eleinte egy jó sáros úton, de az első csatorna-átkelési lehetősénél inkább a vasúti töltésre tértűnk. Gyaloglásunk során felmentünk a Függőcinege- a Tündérfátyol- és a Kis-kárókatona madármegfigyelő tornyokba is. A Kondás-tónál lévő nagy toronyig, pallósorig akartunk menni, de viharkárok miatt ezt a szakaszt lezárták. Így egy töltéssel előbb tértünk rá a tavak keleti oldalára. Ezen az oldalon is akadt még egy torony, a Vidra nevezetű. Ennek a 12 km-es túrának a végén kocsival a nagyhegyesi krátertóhoz mentünk. Itt 1961-ben gázkitörés következtében keletkezett a tó, és a kilövellt iszap miatt körülötte a „hegy”. Ezután Pocsajra autóztunk, és megtapasztaltuk, hogy Gitta és Miska továbbra is végtelenül aranyosak. Tiszteletünkre még két citerás barátukat is áthívták.

02.29. szombat

Reggeli után Kokadra autóztunk. A templomnál hagytuk az autókat, majd a piros jelzésen kezdtük a túrát. A falu szélén megint migránsoknak néztek. Hallottuk, egymást bíztatják, hogy hívják gyorsan a rendőrséget. Vagy nem is telefonáltak, vagy azok nem találtak meg, tény az, hogy senki se háborgatott útközben. A P sáv jelzés után rátértünk a K háromszög jelre. Ezen áthaladtunk a Kis-éren, majd elértünk a Daru-láp tanösvényhez. Uniós pénzből, Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében igényes pallósorral, ismertető táblákkal, kilátótoronnyal szép tanösvényt alakítottak ki. Kár, hogy az AK felőli megközelítést segítő műanyag táblákat barbárok már összetörték. A kéktúra útvonalát Kossuth-kertnél hagytuk el, előbb a P+, majd a P sáv jelzésen haladtunk. Egy kis tó utáni szakaszon, a Bagaméri-ér mellett megálltunk, mert füstöt láttunk egy friss favágás mellett, de embert nem volt a közelben. Lacival odamentünk a felerősödő szélben egyre jobban izzó máglyához, próbáltuk eloltani a nagyobb darab ágak elkülönítésével, föld rászórásával. Ez nem vezetett eredményre, ezért kihívtuk a tűzoltóságot. Pár perc múlva hallottuk is a szirénázást. Laci pontos helyadatokkal, megközelítési lehetőségekkel sikeresen odairányította őket. Ezután tovább indultunk, de nemsokára láttuk a vízgőz-felhőt, ami az oltás megkezdését jelentette. Ebédeltünk az erdőben, majd visszaértünk a kocsikhoz, 12,5 km-t megtéve. Ezután a vendégházhoz mentünk, majd jött a nap fénypontja, a kemencében sült kenyér és töltött káposzta.

03.01.

Ezen a napon nem túráztunk, viszont sok látnivalóban volt részünk. Először Nyíregyházára mentünk, ahol a Belvárost jártuk be. Kezdtük a Hősök terén kiállított villamossal, majd folytattuk az I világháborús emlékművel, Megyeházával, görögkatolikus székesegyházzal, Városházával, Kossuth-szoborral, végül a katolikus templommal. Ezután kimentünk Sóstófürdőre, ahol a Múzeumfalut jártuk be sétálójeggyel. Az épületek még zárva voltak, de így is nagy élmény volt. Ezt követően még egy programunk volt hátra, ez pedig Tiszadobon az Andrássy-kastély meglátogatása. Úgy időzítettük érkezésünket, hogy az óránként kezdődő tárlatvezetésre ne kelljen sokat várni. Ez be is jött, éppen hogy megvettük a belépőket, kezdődött is a kastély belső termeinek, lépcsőházának bemutatása. Jelenleg csak három eredeti műtárgy található ott, de más kastélyokból származó korhű tárgy annál több. Még megnéztük a Magyarországon egyedülállóan szép angolparkot, aztán elindultunk hazafelé.



 

Mint minden év első szombatján, most is megtartottuk évköszöntő túránkat. Valamivel 14 km felett teljesítettünk. Hó nem volt, de a zúzmarától gyönyörűvé vált a táj. 40-en voltunk.

9 órakor gyülekeztünk az isaszegi vasútállomáson. A MÁV most is hozta formáját, a Pest felől érkező vonat negyedórát késett, így várnunk kellett az afelől érkezőkre. Még szerencse, hogy az ünnepek után volt miről beszélgetnünk. 5 km-t - az MTSZ jelzésfestő pályázat keretén belül általunk felújított - Z+ jelzésen haladtunk a Tőzegtavak – Gazda-erdő útvonalon. Közben egyszer megálltunk a harmadik domb tetején leapasztani azt a sok ételt, italt, amit hoztunk magunkkal. Továbbhaladva beértünk a Gazda-erdőbe. Nagyon szép volt minden, még az elszáradt kórók is, melyen napok alatt vastagra hízott a zúzmara. A Vízműnél elhagytuk a jelzett utat, és egy kocsiúton enyhe emelkedővel a Küdői-hegyre kapaszkodtunk fel. Nagy erdőirtások voltak errefelé. Felértünk utunk legmagasabb pontjára, 284 m magasra. Innen már csak 700 m-t mentünk, ahol is egy széles útelágazásban tartottuk meg az újévi állófogadást.

Lányaink nagyon finomakat sütöttek, a fiúk az italról gondoskodtak. A sok-sok újévi jókívánságnak kell hogy foganatja legyen – azért majd mi is teszünk ez ügyben ezt-azt. Miután megterítettünk, a napsugár megolvasztotta a fölöttünk lévő fa zúzmara-leplét, így porcukor helyett zúzmara került a süteményekre. Jó darabig elvoltunk az evéssel-ivással, de csak indulni kellett, mert mozgás nélkül azért hideg volt. Hazaúton már kicsit megolvadt a föld felső rétege, de nagy sár még nem tudott kialakulni. Ilka-majoron át a Tözeg-tavak város felöli oldalára jutottunk, ott a piros négyszög jelzésen értünk vissza a vasútállomáshoz. 14,1 km-t gyalogoltunk 237 méter szintkülönbséggel.