Címlap

többnapos túra

Keszthelyi-hegység

Notter Béla, 2023. november 15. 18.44
Címkék

Ebben az évben 2 négynapos úton végigjártuk a Balaton-felvidéki Kék túrát. Ez Badacsonynál véget ér, ezért úgy gondoltuk, hogy a Keszthelyi-hegység bejárását még hozzácsapjuk.

11.10. péntek

A túra indulópontjára, Gyenesdiásra vonattal és kocsival utaztunk. Gyalogtúránkat innen indulva és érkezve tettük meg, sajnos mindvégig esőben. Először az egykori mészkőbánya belsejébe mentünk, majd onnan kikapaszkodva annak peremén körbejártuk azt. A végén a Vadlány-barlang várt ránk. Terv szerint a Pető-hegyen lévő Berzsenyi-kilátót kerestük volna fel, de azt most a figyelmeztető táblák szerint lezárták. Így a Nagy-mezőre mentünk, ott az esőbeálló alatt ettünk valamit, majd a Festetics-kilátóra kapaszkodtunk fel. Túlzás lenne állítani, hogy sokat láttunk volna róla. Visszaérve a parkolóba (megtett út 9 km, 289 m szint), Balatongyörökre, a szálláshelyünkre autóztunk. Este még elsétáltunk vacsorázni.

11.11. szombat

Busszal egy átszállással Vállusra utaztunk. Még mindig esett az eső, a táj viszont így is vadregényesen szép volt. Egy változatos völgyben értük el a Vadlány-lik nevű barlangot, majd egy erőpróbáló emelkedő következett a Láz-tetői kilátóhoz. A pára és az eső miatt maximum egy kilométerre lehetett ellátni róla. A kilátó után kis lejtő után még tovább emelkedett az út, de már nem olyan meredeken. Mire a katonai kutyatemetőhöz értünk, végre elállt az eső. Ebédünket a Büdöskúti-arborétumban lévő esőbeállóban költöttük el. A Köves-tető oldaláig még volt egy emelkedő, onnan a végcélunkig viszont döntően lejtett az út. Egy kis völgy mélyén a Szent Miklós-forrás jóízű vize csorgott, közelben lennie kellett volna egy Pálos-kolostorromnak is, de abból semmit se láttunk. Túra végén (11,9 km, 326 m szint) busszal és vonattal jutottunk Balatongyörökre.

11.12. vasárnap

 Szállásunkról indulva a Garga-hegy oldalában haladva felértünk a Szerelemdombi-pihenőhöz. Ezután a vakítóan fehér Dolomitfal következett, majd a Szépkilátó büfésoránál páran kávét ittak, lángost ettek. Egy derék emelkedő végén a Batsányi-kilátó nyújtott nagyszerű körpanorámát, leglátványosabban Szigliget és a tanúhegyek felé. További kis emelkedő után tartósan lejteni kezdett az út. Közben egy darabig letértünk a jelzett útról, és egy szép völgyben haladtunk. Így értünk a szabadtéri színpaddal is rendelkező Bélapi-pihenőhöz, ahol megebédeltünk. Ezután a többség akarata szerint még felmásztunk a Bél Mátyás-kilátóhoz. Ezután már csak a szállásunkhoz kellett visszamennünk. A táv 12,2 km volt 420 m szintkülönbséggel.

11.13. hétfő

Nemesvitára kocsival és menetrendszerű busszal jutottunk. A Z és P jelzésen kikapaszkodva a faluból a szőlőknél megint szép kilátásunk volt a tanúhegyek irányába. Erős emelkedő végén a Fagyos útnál egy fennsíkszerű területhez értünk, ahonnan 5 km-en belül alig volt észrevehető szintemelkedés/süllyedés. Mikor erről lefelé indultunk a falu felé, volt egy nehezen járható, de nagyon látványos többágú völgyi szakasz. A Tücsökdombi-kilátó a Balaton-felvidék legújabb, igényes kilátója, természetesen fel kellett rá menni. A tervezett levezető úton két helyen is kerítés állta utunkat, így más – kerülő – úton értünk be Nemesvitára (12,2 km, 402 m szint). Ezután már csak haza kellett érni, ez is szerencsésen megtörtént.



 

Őrség

Notter Béla, 2021. október 18. 18.32
Címkék

A vírus miatt már tavaly, és idén tavasszal is elmaradt őrségi négynapos túránkat végre sikerült megtartani. A többnapos túráknál megszokottnál jóval többen, 36-an túráztunk kellemes őszi időben, összesen 57 km-t.

10.10. vasárnap

6 órakor indultunk és 10 órára (ahol lehetett, ott autópályán haladtunk) Kisrákosra érkeztünk. Kipakoltunk szálláshelyünkön, és indultunk első napi túránkra a Kisrákos – Ispánk – Őriszentpéter útvonalon. Az első nap még elég hideg volt, így csak egyszer álltunk meg egy erdei pihenőnél ebédelni. Őriszentpéter felé közeledve egyre melegebb lett, talán már a 10 fokot is elérte a hőmérséklet. Mivel jól haladtunk, elértünk egy olyan buszt, amely közvetlen Kisrákosra ment, így az eredeti tervvel ellentétben nem kellett Pankaszról odagyalogolni. Túránk 14 km hosszú volt, 148/168 m szintkülönbséggel.

Volt egy kímélő program is, őriszentpéteri sétával. Sajnos nagyon sokan olyanok is ezt választották, akiknek nem okozott volna gondot a 14 km megtétele. Félpanziós ellátásunk volt, így nem kellett vacsora után néznünk

10.11. hétfő

Reggeli után Magyarszombatfára autóztunk. A rövidebb, és a hosszabb távot választók is együtt indultak a Ritási-domb felé. Közben meg szerettük volna nézni az Őrségi Vadászati Kiállítást, de ezt – úgy tűnik véglegesen – zárva találtuk. Tovább emelkedve felértünk a domb tetejére, ahol egy 30 méter magas geodéziai torony áll. Létrázata teljesen jó állapotban van, gond nélkül fel lehetett menni a kilátóteraszra. Szép kilátás nyílt onnan az Örségre, Magyarszombatfára, valamint a határ túloldalán lévő Berkeházára, Pártosfalvára – kár, hogy csak alig páran vettük a fáradságot, hogy felmásszunk rá. A kilátónál kettészakadt a társaság, a rövidebb táv visszavezetett Magyarszombatfára, majd onnan ők busszal átmentek Velemérre az Árpád-kori templomot megnézni. Mi egy darabig keresgéltük a Z jelzést, mert az a valóságban máshol ment, mint ahogy a térkép jelölte. Mikor kiértünk a szlovén-magyar határra, már nem volt baj a jelzésekkel, a határkövek is nagyon sűrűn álltak. Áthaladtunk egy közúti határátkelőhelyen, majd tovább rengeteg cikk-cakkot megtéve még több mint 7 kilométert tettünk meg a határon. Aztán elhagytuk zöld jelzést, és K+, valamint a DDK útvonalán elértünk mi is a veleméri műemlék templomhoz és megnéztük azt belülről is. Innen már csak egy kilométerre volt az evangélikus templom, ahol buszra szálltunk, és avval mentünk vissza Magyarszombatfára a kocsikhoz. A hosszabb táv 15,6 km volt 276/318 m szinttel. Vacsora után H. Jani gitár-kíséretével danolásztunk.

10.12. kedd

Kocsival Szalafőre utaztunk, leparkoltunk a falu elején, majd jött a túra. Mindnyájan végigmentünk az Alsószeren Felsőszer irányába, ott is a Kömpe szeme-kilátóig. Az őrségi haranglábat utánzó, tájba illő kilátó csupán 6,5 m magas, de nem is állnak előtte hatalmas fák, melyeket túl kéne nőnie.

A kilátónál ismét rövid és hosszabb távot választó csapatra bomlottunk. Egyenlőre mindnyájan  Pityerszerre, és az utána lévő Bölényrezervátumhoz mentünk, csak nem egy útón. Mi Felsőszeren és egy vizenyős területen átvezető pallósoron értük el a skanzent. Itt már az ITK-val kétszer voltunk, így nem túl sok időt töltöttünk el. Továbbmenve 300 m-re van a Bölényrezervátum, ahol bölényeken kívül vadlovak is találhatók. Szerencsés időben érkeztünk, mert nem sokkal előbb kaptak takarmányt, ezért - legalábbis a bölények – mind ott tolongtak az etetőhelynél.  A S sáv jelzésen, széles, eseménytelen úton jutottunk el majdnem a volt határőrsig, majd egy jelzetlen úton a értük el a határmenti zöldet. Ezen szép, vízmosásokkal tarkított tájon jutottunk el a Határkő-parkig. A határköveken kívül volt egy bemutató az egykori szögesdrót-kerítésből, egy emléktábla az Unióba való belépésről, valamint egy esőbeálló is. Ebéd után továbbra is a határ mellett vezetett az utunk (összesen 4 km-t), aztán a S jelzésen át a DDK-ra értünk, ami bevezetett Szalafőre. Ez az út 14,8 km volt 236 m szinttel. A rövidebb túrát választók Pityerszerről visszamentek Szalafőre, majd hazaútban megnézték az őriszentpéteri XIII. században épült templomot, és a közelében lévő középkori téglaégető kemencét. A búcsúestből inkább búcsúdélután lett igen jó hangulatban.

10.13. szerda

Összepakoltunk, reggeliztünk, majd először a szálláshoz tartozó alpaka-farmra mentünk. Igazán cuki állatok ezek az alpakkák! Ezen kitérő után Ispánkra autóztunk. Itt is volt választási lehetőség két táv között. Együtt indultunk, előbb egy széles sóderos úton, majd aszfaltos út szélén. A 2. kilométer megtétele után szétváltunk. A rövidebb utat megtevők egy jelzetlen úton érték volna el a P jelzést, majd azon értek volna Ispánkra. Azért teszem mindezt feltételes módba, mert végül ugyanazon az úton értek vissza a kocsikhoz, mint amin mentek. Mi szép erdei úton értünk el a Lugos-patak völgyébe, ahol a patak sok kis mellékvölggyel szabdalt, hatalmas tölgyfák között folyik. Átkeltünk rajta, majd a DDK útvonalát Kondorfa irányába haladtunk. Az erdőt egyre több kaszáló szakította meg. Egyik ilyen, réten átvezető kocsiúton, majd a Lugos-patak gázlóján elértük a piros jelzést. Nem sokkal később felértünk a Máli-hegyre, aztán az út egy szakaszát lekerítették, de nem vette körül olyan, szinte áthatolhatatlan dzsungel, mint múltkoriban a Csereháton. Változatos lankás tájon értünk be Ispánkra, ott is arra a szakaszra, ahol már első nap is gyalogoltunk Őriszentpéter felé. Mire visszaértünk a kocsikhoz, 12,6 km és 182 m szintkülönbség volt a lábunkban.



 

Szlovák Paradicsom 2019.

Notter Béla, 2019. szeptember 4. 21.44
Címkék

Három évvel ezelőtt jártunk már a Szlovák Paradicsomban. Annyira megtetszett e táj (és a szállás is kedves házigazdánkkal egyetemben), hogy most visszatértünk ide. Tizenöten utaztunk, csodás időben emlékezetesen szép túrákat tettünk.

08.30. péntek

Miután összeszedtük utasainkat, 7 órakor találkoztunk a Salgótarján felé vezető út egy benzinkútjánál. Kevés megállóval Rimaszombat,Tisovec érintésével negyed 12-re értünk Letanovce-be (Létánfalvára), ahonnan első túránk kezdődik.

Enyhén lejtős úton értünk le a Hernádhoz. Most a Hernád-áttörés egy eddig általunk nem járt szakaszát jártuk be a Kláštorská roklina-ig. Volt itt minden, ami élvezetessé tudja tenni az utat: függőhidak, doronglétrák, tálcák a folyó felett, láncos kapaszkodók. A szurdoknál kettévált csapatunk: nagyobb része a vadregényes szurdokban kapaszkodott fel, kisebb része pedig a szurdokot elkerülő erdei úton. Aki még nem járt a Kolostor-szurdokban, annak okvetlenül a szurdokutat ajánlottam annak vadregényessége miatt. Az elkerülő úton a XIII. században épült karthauzi kolostor-rom mellett vezetett az út. Vártunk egy kicsit a csapat másik felére, aztán együtt indultunk lefelé. A Khartauzi-hídon átkeltünk a Hernádon, visszaértünk a délelőtt már bejárt szakaszra, és azon a kocsikhoz. Nem messze innen volt a Jendral-panzió nevezetű szállásunk. Vacsora, majd esti csevej következett. Napi túránk 10 km hosszú volt 397 m szintkülönbséggel.

08.31. szombat

Ezen a napon is két túra között lehetett választani.

Az egyik túra a Szlovák Paradicsom leghosszabb szurdokába, a Nagy-Szokol völgybe vezetett, benne a Kis- és Nagy-vízesés, Róth-szakadék. Öten voltak, Pila-ból indultak, miután parkírozóban hagyták az autót. A sárga jelzés vezet át a szurdokon, felérve a Glac-fennsíkra a piros és a sárga jelzésen lehet visszamenni Pila-ba. A gyalogút hossza 16,7 km volt, hozzá 440 m szintkülönbség tartozott.

A másik túra Đurkovec-ből indult és végig emelkedő úton ért fel a híres Tamásfalvi-kilátóba. Innen leereszkedve értünk le a Hernád-völgybe. A Fehér-patak mély szorosát megkerülve a Hernád-áttörés már kevésbé vad szakaszán értünk Čingov-ba. Innen kis pihenő után tovább haladtunk a Hernád mellett Smižany település üdülőövezetéig, közben megebédeltünk. Onnan visszafordulva felkapaszkodtunk a Hernád feletti dombokra, majd ismét Čingov-ba értünk. Egy fagyi vagy sör elfogyasztása után a kocsikhoz gyalogoltunk, majd visszatértünk szállásunkra. Ez az út 13,5 km volt, 405 m szintkülönbséggel.

09.01. vasárnap

Változatosság kedvéért ezen a napon a Tátrában túráztunk.

Kocsival a Magas-Tátrába, Poprád-tó villamos megállóig utaztunk. Vasárnap lévén rengeteg ember volt, így csak messzebb találtunk parkolóhelyet és a visszautat át kellett tervezni. Már a reggeli órákban is elég meleg volt. Folyamatosan emelkedő úton 1540 m magasig gyalogolunk Egy kitérővel megnéztük a szimbolikus temetőt, amely a Tátrában meghalt embereknek állít emléket, függetlenül attól, hogy hol temették el őket. A Poprád-tóhoz érve nem győztünk betelni a látvánnyal: tükrében láthattuk a kétezer méteres sziklacsúcsokat. Fényképezkedtünk, pihenőt tartottunk, majd indultunk most már lefelé, a Csorba-tó irányába. Közben esett egy pár csepp eső is. A tó közelébe érve ismét ragyogóan sütött a nap. A tópart egy szakaszát bejártuk, megnéztük a régi szép épületeket, elszörnyedtünk a mellé épített rondaságokon. A tervezettől eltérő úton jutottunk vissza a kocsikhoz. Napi távunk 13,5 km volt 395 m szintkülönbséggel.

09.02. hétfő

Összepakoltunk, reggelizünk, majd kocsival Dedinky-tó parkolójába utaztunk.

Gyaloglásunkat elkezdve előbb az üdülőtelep házait hagytuk magunk mögött. Jól felkapaszkodott az út a tó fölé, hogy mindjárt le is adjuk a megszerzett magasságot. Mlynky település szélén balra kanyarodott az út, és elkezdett emelkedni. A Zejmár-szurdokban jártunk immár. Bevezetésképp egy huszonhat fokos létrán kellett felkapaszkodnunk, aztán pár lánccal biztosított meredek szakasz következett, végül jött egy vízesés melletti még nagyobb létra. A kapaszkodó után felértünk a Geravy-fennsíkra. Lovak legelésztek fenn. Tovább folytatva utunkat a fennsík ligetes, erdőfoltokkal tarkított területén haladtunk. Aztán Nagy-, és Kis Zajfy völgybe értünk, ami látványos patakmeder és kis tavak után a Gölnic-patak visszaduzzasztott medréhez vezetett. Egy kis félszigeten felállított esőbeállóban megebédeltünk. Még egy kapaszkodó következett, aztán leértünk a Dedinky-tó mellé, majd a parkolóba. 12,5 km-t gyalogoltunk, és volt benne 452 méter emelkedő, illetve lejtő.

Ezután már csak a hazaút volt hátra. Rozsnyón, Rimaszombaton, Füleken át értünk Magyarországra.

E túra vetítettképes beszámolója 2020.01.18-án lesz az isaszegi Falumúzeumban.

A monogrammal megjelölt képeket Endre (H.E.) és Laci (N.L.) készítette.



 

Zselic

Notter Béla, 2012. május 4. 11.56
Címkék

Mint minden évben, így idén is négynapos túrára indultunk április végén. Az időjárás  egyáltalán nem a tavaszt idézte, inkább a nyár közepét. Ezúttal egy sokak által nem ismert, de annál kedvesebb tájra, a Zselicbe mentünk. Pont negyedszázadnyian.

Április 28. (szombat)



6 órakor találkoztunk Gödöllőn. Rövid létszámellenőrzés után indultunk is, nehogy kivárjuk a négynapos ünnep miatt várhatóan beinduló nagy forgalmat. Kerepesen csatlakozott hozzánk Piroska és Péter, majd a Keletinél a pesti lányok. Gond nélkül jó tempóban autóztunk Kaposvárig. Ott bevásároltunk négy napra egy nagy áruházban, majd Simonfára autóztunk.

Elfoglaltuk szállásunkat a Meteor turistaházban, ettünk egy kicsikét és indultunk első túránkra. Először Gálosfára mentünk, a volt vasútállomás mellett leparkíroztunk. Egy autóval elugortunk a kistótvárosi farmhoz, megkérdezni, hogy átengednek-e a lezárt területen. Szerencsénk volt, épp összefutottunk a tulajjal, aki készségesen megengedte azt. A dél-dunántúli kéken indultunk, az útról megcsodálhattuk Zselic lankáit és a mintafarmot. Egy kaptató után felértünk a gerincre, elhagytuk a kék jelzést és rátértünk a K körre. Párhuzamosan lefutó horhosok közt értünk a Csepegő-kőhöz, ami tulajdonképpen egy homokkő fal bővizű forrással. Vízszintes hasadékokban cseppkő is található. A forrás egyúttal a Kistótvárosi-patak indulópontja is. Emellett indultunk el az erdőben, majd a rétre ereszkedve – immár engedély birtokában – a farm területére értünk. Nagyon szép és kulturált farmon minden megtalálható volt: legelésző tehéncsorda, szép épületek, kis kápolna, tó. Nagyon tetszett mindenkinek. A gyalogtúra 12 km hosszú volt. Hazaútban még felmásztunk a 67-es út mellett lévő kilátóba.

Visszaérve Simonfára, megvacsoráztunk, beszélgettünk, míg bírtunk, de a korai kelés miatt fáradtak voltunk, és viszonylag hamar ágyainkba szállingóztunk.



Április 29. (vasárnap)



Reggeli után kocsival Terecsénybe mentünk. A focipálya mellett hagytuk autóinkat. A P négyszögön először kikapaszkodtunk a faluból, majd rátértünk a piros jelzésre. Árnyékos erdőben, a tavak feletti gerincen haladtunk, időnkénti rálátással a tófüzérre. Az Almamellék felöl érkező országút aszfaltját kis ideig koptattuk, majd a P+ jelzésen északi irány vettünk fel. A nap nagyon erősen sütött, pár km-en háborítatlanul sütötte koponyánkat. Az út balodalán egy forrás és egy szép pihenő is volt, itt megebédeltünk. Sasrétpusztán elég sok ember nyüzsgött, láttuk az épp induló erdei vasutat, egy szép kis tavat, a Biedermann-vadászkastélyt. Ezután választani lehetett a rövidebb P négyzet, vagy a hosszabb P+, K+ jelzésen való visszaút között. Az előbbit hárman választották. A hosszabb táv 17 km volt, a rövidebbnek tervezett - egy eltévedés miatt – kicsit hosszabb.

Visszaérve a turistaházba kis pihenő után vacsorafőzés, vacsora következett. Utána még majd’ mindenki lesétált a faluba, ahol trófea-kiállítás volt, meg focimeccs. Késő este tábortüzet gyújtottunk és jól elhülyéskedtünk mellette.



Április 30. (hétfő)

Reggeli után először Kaposvárra autóztunk, annak kaposszentjakabi részén megnéztük a Szentjakabi Bencés Apátság romjait. A XI. századból valók a templom romjai, majd a későbbi századokból a temetőkápolna és a kolostor maradványai. Felmentünk az ott lévő kilátóba, ahonnan jobbára csak az iparterületet, és egynéhány - érezhetően bűzős – tavat láttunk. Következő megállónk Kaposgyarmat volt. A cseppköves mésztufa-hasadék megközelítése az általam ismert út helyett csak kerülővel volt lehetséges egy odatelepült csoda-farm miatt. Mivel arra nem ismertem az utat, ezért előbb magam kutattam azt fel GPS segítségével, és csak azután indultunk el közösen. Maga a mésztufa fal, és a benne lapuló kis cseppköves barlangok megközelítése nem könnyű feladat. Előbb le kell ereszkedni meredeken a patakvölgybe, majd onnan bedőlt fákon, csúszós avaron felkapaszkodni a hasadékokhoz. A patakmedret követve értünk a farm kerítéséig, majd azt jobbról megkerülve értünk a faluba. Szépen gondozott parkban található egy kis horgásztó is.

Ropolypusztára menet Gálosfán megálltunk egy kocsmában bélyegezni (előző nap elfelejtettük), közben szomjunkat is oltottuk. Az erdészház közelében szép kilátást nyújtva egy pihenőhely van, ahol megebédeltünk.  Zselickisfaludot járva átláttunk a szomszédos Szilvásszentmártonra, amelynek sziluettjét egy tó tükrözte vissza. Szennára mentünk. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum megtekintése igazi élmény volt számunkra. De evvel még nem ért végett a nap, Kaposvárra autóztunk. A Fő út közelében leparkoltunk. Módszeresen kezdtük a látnivalókat sorra venni (katedrális, zsinagóga, városház, Kossuth-szobor), de aztán egy fagyizó eltérítette a társaságot a magas kultúrától. Úgy elment vele az idő, hogy már csak a visszaútra gondolhattunk. Közben azért láttunk két nagyszerű alkotást: Kaposvár festőjének, Rippl-Rónai Józsefnek szobrát, valamint a Tótágas szobrot. Este vacsora után kellemes nagy beszélgetésekkel múlattuk az időt.



Május 1. (kedd)



Reggeli után összepakoltunk, kitakarítottuk a házat. Cuccainkat egy szobába berakva ismét túrázni indultunk. A már ismert úton Ropolypuszta felé vettük az irányt. Egy farakodóban hagytuk a kocsikat, és elkezdtük a Zselic legösszefüggőbb erdőterületének bejárását. A piros, K+, majd a kék sáv jelzésen gyalogoltunk. Nem volt nehéz a terep, csak a Pölöskei-rétnél perzselő a nap, valamint a Kecske-hátra való felkapaszkodás jelentett kihívást. Visszaérve a kocsikhoz Mariann vezetésével felkerestük még egy Bíboros kosbor termőhelyet. (Mariannak korábban egy erdész és egy természetfotós mutatta meg azt a helyet.) A túra legvégén sokan lázas medvehagyma-begyűjtésbe kezdtek, ami abszolút nem jelentett problémát, hiszen elképesztő mennység volt belőle. A gyalogút hossza 11 km volt, plusz a kosborok felkeresése (oda-vissza kb. 2 km).

A turistaházhoz visszatérve összeszedtük cuccainkat, kajáltunk, valamint szétosztottuk azt a sok megmaradt ételt, amivel túlvásároltuk magunkat. Három óra körül indultunk haza, így sikerült megúszni a nagy csúcsforgalmat.



Gyönyörű négy napot töltöttünk együtt, azt hiszem sok túratársammal sikerült megszerettetnem a Zselic kedves dombjait, völgyeit, tavait.