A Dél-Dunántúli Piros jelzésen második négynapos túránkat tartottuk, összesen 62 km-t gyalogolva,1417/1323 m szintkülönbséggel. Az esőt megúsztuk, köd viszont volt bőségesen.

11.12. péntek

A túra indulópontjára, Szekszárdra vonattal és kocsival utaztunk.

Szekszárdon a vasútállomásnál találkoztunk, bélyegeztünk a buszpályaudvaron, majd indultunk. Szekszárd belvárosán túljutva a jelzés a Kálvária-kilátóhoz vezetett. Nevével ellentétben alig lehetet valamit kivenni a tájból. Azért emlékeztünk mindenre, mert már jártunk itt, sőt a P jelzésen is túráztunk már az Óriás-hegyig. Innen Szálka felé vettük az irányt, a gerinc után már kisebb ködben. Az erdő így is sejtelmesen szép volt, még sok levél volt a fákon. A Felső-erdőn állandó lejtés mellett értünk a Halastóhoz, majd be a faluba. Korai vacsoránkat a Trófea vendéglőben költöttük el (bár ne tettük volna), majd szálláshelyünkre mentünk.

11.13. szombat

Indulás után Mőcsényben volt az első bélyegzőhely. A kijelölt útvonal még Zsibrikig aszfalton vezetett, közben két tó mellett is elhaladtunk. A másodiknál kissé ijesztő volt, hogy a ködben vadkacsákra lövöldöztek. Mikor megláttak, beszüntették ebbéli tevékenységüket, pár vadkacsa így nekünk köszönhette életét. A Rák-patak szép völgyében haladva Eszterpusztára értünk. Itt egy középkori templom romja található. Ófalun megint bélyegeztünk, majd betértünk egy sörözőbe, javarészt kávéra. Kedves fogadtatásban volt részünk, még süteményt is kaptunk. Beszélgettünk a polgármester-asszonnyal is, hívta az ITK-t, látogassuk meg őket. Újabb pár km megtétele után Mecseknádasdra értünk, ott is először a Schlossberg kilátóhoz, majd a közelében lévő, XIV. században épült háromhajós templom romjaihoz. A négy nap közül ez volt a leghosszabb gyalogtávú. Egy pincesoron volt a szállásunk, kedves háziasszonyunk töltött káposztát főzött nekünk.

11.14. vasárnap

Útvonal: Mecseknádasd – Török-mészégető – Pásztor-forrás - Márévár (bélyegzőhely) – Magyaregregy felé vezető út. Korábbi évek túráin ennek a szakasznak több részét bejártuk már, csak akkor még nem gondoltuk, hogy valaha is belevágunk a DDP teljesítésébe. A Dögkút-tetőig tartó szakasz nagy részét például két éve a Kelet-Mecseki utunkon és egy Óbányából induló korábbi túránkon tettük meg. A tető után Pásztor forrásig lejtett az út, ott bélyegeztünk és elemózsiáztunk, ittunk a forrás finom vizéből. Ezt követően beértünk a Várvölgybe, ezt elhagyva pedig felkapaszkodtunk Máré várához. Itt is jártunk már, de akkor és most se tudtunk bejutni a várbelsőbe. Újdonság viszont egy motorgumikból épített „Ércnyelő” sárkány. Szállásunk Magyaregregyen volt, vacsorát Szászvárról hozattunk. E napi túra rövidebb volt az előzőnél, de nagyobb szintkülönbségű.

11.15. hétfő

Utunk első emelkedője a Kis-kút orma oldalában ért minket, miután átkeltünk a Völgységi-patakon. Egy lejtő-emelkedő kombinációval a szép és rendezett Battyán-hegyi pihenőhöz jutottunk. Jánosi-puszta előtt több helyen csak a GPS segített, hogy a helyes utat megtaláljuk. Jánosi-pusztán áll a szebb napokat is megélt Engel Adolf-kastély. Innen sajnos kivédhetetlenül aszfaltozott úton kellett mennünk 5 kilométert, közben bélyegeztünk Mecsekjánosiban. Szállásfalu határában egy emelkedő végén megpihentünk és elbeszélgettünk egy helyi turistautakat és viszonyokat nagyon ismerő turistával. Mecsekfalu után egy napsütötte tisztáson megebédeltünk, majd szép erdei úton négynapos túránk céljához, a sikondai Horgásztóhoz jutottunk. Innen már csak haza kellett utaznunk.