11.08-án, szombaton a Cserhát egy kevésbé ismert, de rendkívül látványos patakvölgyét érintve tettünk egy körutat Ecsegről. 24-en voltunk, személygépkocsikkal utaztunk. Gödöllőn találkoztunk 7:25–kor, majd egyórás utazás után Ecsegen kászálódtunk ki a kocsiból. Éppen esett az eső, ami szerencsére hamarosan elállt. A falu után szerény pincesor következett, majd beértünk az erdőbe. Hamarosan a Szuha-patak mellé értünk, majd utunkat egy hatalmas völgyzáró gát keresztezte. Ezt 2015-ben építették záportározónak. Azt hiszem ezekben az aszályos időkben rég telt meg utoljára. 700 m-re a Zsunyi-patak egyesült a Szuha-patakkal, ezután már az előbbi nevű mellet gyalogoltunk kis emelkedővel. Igazi vadregényes volt a patakvölgy, átkelőkkel, sziklákkal, vízparti fákkal. A Hármas-forrásnál - nevének megfelelően - valóban három helyről (igaz a baloldali elég gyéren) folyt a kissé meleg, és enyhén vasas ízű víz. A középső – kiépített - forrás magyar viszonylatban kimondottan bővizűnek számít. Cserhátszentiván szélén egy felhagyott kőfejtő mellett haladtunk el. Valamikor itt is volt egy meleg vizű forrás, amelyre egy fürdő is épült. Hamarosan kikapaszkodtunk a völgyből, és az OKT-útvonalán a Bableves-csárdáig mentünk. Itt rátértünk a K háromszög jelzésre, és megálltunk ebédelni. „Jól időzítettünk”, mert éppen elkezdett megint esni az eső. Eredetileg a K▲-ön felmentünk volna a Bézna-csúcsra, de két hete azt olvastam róla, hogy több járhatatlan része is van, így nem kockáztattunk. Előbb a K négyszög jelzésen, majd jelzetlen úton értünk vissza Ecsegre egyre jobb időben, végig lejtős úton. 

A rövidebb túrát választók – kilencen - a fenti útvonalon mentek Cserhátszentivánig, majd onnan Alsótoldra gyalogoltak, és busszal utaztak vissza Ecsegre – 8,2 km-t 116/65 m szintkülönbséggel megtéve. A hosszabb út13,4 km volt 261 m szinttel.