Nyugodt, szép őszi időben - mikor az erős napsütés nem bántotta szemünket - Rózsaszentmártonról indulva tettünk kellemes kirándulást a Mátra dombokká szelídült lankáin.    Különböző településekről verődtünk össze Gödöllőn fél nyolckor, majd a hatvani vasútállomáson további hat túratársunk csatlakozásával 21-re nőtt létszámunk. Horton, Ecséden keresztül értünk Rózsaszentmártonra, ahol a letettük kocsijainkat.

Kilenc óra előtt pár perccel indultunk utunkra. Az első 900 métert a faluban tettük meg, a kutyák intenzív ugatása mellett. Az apci úton haladtunk felfelé ugyanennyit, mikor végre letérhettünk az aszfaltútról. Előbb fasorok, szántóföld szélén araszoltunk, aztán egy fenyveserdő meredélye következett. Felértünk a Somlyó 397 m-es csúcsára, amely csak azért volt kopár, hogy körül tudjunk nézni róla. Sajnos meglehetősen párás volt a levegő, így inkább csak a közeli településeket tudtuk beazonosítani. Megreggeliztünk, aztán indultunk tovább.

    Kissé meredek köves ösvényen értünk le a hegy aljára, erdőszélen haladtunk kelet felé, majd egy széles kocsiúton tovább ereszkedtünk. Ezután egy tanya villanypásztoros kerítése következett, majd ismét szép erdőben kezdtünk felfelé menni. Kis idő után letértünk a P+ jelzésről, és a P körön leereszkedtünk egy mély völgybe, ahol egy jóízű forrást is találtunk. Egy félkörívet leírva máris a szépséges bányató mellett találtuk magunkat. Mindazok, akik még nem jártak itt, nagyon meglepődtek a magas sziklafalak tövében húzódó tisztavizű tó szépségén. Azt olvastuk róla, hogy 15 m mély. A valamikori bányából gőzmozdony vontatta csillesorral szállították le a köveket az apci vasútállomásra. Ma ez a terület helyi védettséget élvez, horgásztó. Volt is két horgász a parton, akiket jóindulatú, ámbár buta kérdéseinkkel valószínűleg mi segítettük hozzá, hogy hamarabb visszatérjenek otthonuk melegébe. Elsétáltunk a meredek szikla tövébe, aztán mentünk tovább.

    Meredeken úton felkapaszkodtunk a katlan szélére, innen és még egy kis platóról nagyszerű volt a kilátás a kis tóra. 700 méteres emelkedő következett, azután megint ennyi alig-emelkedő. Egy többszörös (6-os) útkereszteződéshez értünk. Ez volt utunk során az első eset, ahol sokáig kellett a jelzéseket keresni. Minden rendelkezésemre álló térképen mikor a P+ eléri a P sávot, az véget ér, és csak a P sáv marad. Nekünk ott kell DK felé fordulni. A valóság evvel szemben az, hogy a két jelzés együtt fut ÉNY-i irányba. Módszeresen kezdtem minden úton megkeresni a jó irányú pirosat, de sajnos csak az utolsó lehetőség jött be. Innentől nem volt több gondunk a jelzésekkel. Egy széles, lánctalpakkal bolyhozott úton, pompás sárga virágerdőben sétáltunk lefelé, elérve a rózsai pincesort. Pár szépen felújított pincét is láttunk, majd egy kőbányát. Sajnos az írás már alig olvasható rajta. Ahhoz, hogy megtudjam mi is volt azon, otthon elő kellett vennem egy pár évvel ezelőtti felvételemet a tábláról. A rózsai pincék után kis ideig erdőben mentünk egy földcsuszamláson való átkelés növelte némileg adrenalin-szintünket. Ezután értünk utunk második pincesorához, a Nagy-völgyihez. Itt az önkormányzat picéjénél megebédeltünk. Az út további része különös izgalmat nem rejtett, szántóföldek, regnáló-, és elhagyatott szőlők között értünk a katolikus templomhoz, melyet Grassalkovich Antal építtetett 1780-ban.

    A Lignitbányászai Emlékház előtt vaciláltunk, hogy megnézzük-e, avagy sem? Aztán olyan szívesen invitáltak bentről, hogy annak már nem lehetett ellenállni. Kár lett volna kihagyni, mert sok érdekeset megtudtunk a környéken sok embernek megélhetést biztosító bányászatról. Elmentünk még a rózsakertbe, csináltunk egy csoportképet a Szent István szobornál, de aztán indulnunk kellett, mert bejelentkezésünk során már vártak Gyöngyöspatán.

    Itt a falu híres műemlékét, a gótikus eredetű templomot néztük meg. Molnár Károly idegenvezetőnk érdekfeszítően beszélt nekünk a településről, a várról, a templomról. XV. században épült a ma is látható templom, ebből az időből freskótöredékek is megmaradtak. Az Európában egyedülálló Jessze-fa oltár a XVII. századi barokkosítás során került ide. Nevezetes még Nekcsei Demeter bibliájának másolata is.

Azt hiszem mindnyájunk nevében mondhatom, jól éreztük magunkat. Legközelebbi kiruccanásunk négynapos lesz, és a Bakonyban fogunk kéktúrázni.