Szombaton Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján között túráztunk. Most is két táv között lehetett választani. Ezúttal a nagyobb különbség nem a túra hosszában, inkább a szintkülönbségben volt.

Fél nyolckor találkoztunk Gödöllőn, majd három kocsival 17-en utazva 8:40-kor már teljes menetfelszerelésben álltunk Gyöngyöspatán. Együtt indultunk, de hamarosan – a Hétsoros Pincefalunál – a két táv résztvevői különváltak. A rövidebb táv hat fővel a pincefalú után megmászta a Várhegyet egy korláttal szegélyezett meredek úton, majd - immár enyhébb emelkedővel – Havas lábához értek. Itt egy záportározó mellett mentek el. Az erdős terület végétől útjuk megegyezett a hosszabb távon gyaloglókkal, egészen a gyöngyöstarjáni Lesz Vigasz Sörözőig (9,2 km, 182/190 m szint), ahol – láss csodát! – megbeszélés nélkül is találkoztunk.

A hosszabb távosok a település szélső házainak elhagyása után erdőbe értek. Itt a Kántor-domb oldalában hosszan kellett keresgélnünk a tervezett ösvényünket, ami a Havas felé visz. Több elhagyott kőbánya kerülgetése után egy egyenes szakasz következett enyhe emelkedővel. Ez a Havas zárt erdőterületéig tartott, innen egyre meredekebb lett az út, és egyre követhetetlenné vált a térképen jelölt földút és ösvény. Közel a gerinchez egy nyílt szakaszon volt a legnehezebb az az út, viszont a kilátás is innen volt a legszebb. A gerincen elértük a S+ jelzést, azon balra fordulva hamarosan fenn voltunk a Havas csúcsán (594 m). Lefelé indulva megálltunk egy kis pihenésre és étkezésre. Továbbhaladva egy ügyesen eltitkolt erdei csúszdás játékvárra és pihenőre bukkantunk. Jobban mondva már mindenki elment mellette, anélkül, hogy észrevette volna – ami egyáltalán nem csoda, hiszen az útról nem lehet látni (ahol megálltunk pihenni, onnan látszott valami, de nem tudtuk, hogy hol található meg). Utolsókként menve Jutkával, mintha valamit láttunk volna a bozótoson túl. Ekkor megpróbáltam megközelíteni, de olyan áthatolhatatlannak tűnt ott a terep, hogy feladtam a keresést. Továbbmenve már nem volt annyi bozót, így visszagyalogoltam. Egy kis tisztáson állt a két építmény, teljesen újszerű állapotban (a csúszdán látható tábla szerint 2023-ban gyártották azt). A kérdésem az: ha már valaki megrendelte, legyártotta gondolom pár millióért ezeket az építményeket a semmi közepébe (a Havas meredek hegyoldalát nagyon kevesen járják), nem kellett volna legalább egy nyíllal jelölni, hogy van ott valami érdekesség? Továbbhaladva sajnos már csak bő egy kilométer mentünk erdőben, és az út hátralévő részét javarészt nyílt terepen. Szerencsénkre – legalábbis az előző napokhoz képest – nem volt annyira meleg, és a szél is fújdogált. Még egy emelkedő várt ránk, a Kerek-hegy, a következő Hosszú-hegy már lejjebb volt. Gyöngyöstarjánra beérve időnk lett volna még a buszindulásig, hogy megnézzük a Falumúzeumot, de nem volt nyitva. Nem így a kocsma, így találkoztunk csapatunk másik felével. Túránk adatai: 11,7 km hossz, 507/531 m szintkülönbség. Busszal visszamentünk Gyöngyöspatára a kocsikhoz. Megnéztük még a közelmúltban igen szépen rendbe hozott műemlék templomot, sajnos ezt is csak kívülről láthattuk.

A H.J. monogrammal ellátott képeket Horváth János készítette.