Múlt hét szombatján a Börzsöny keleti szélén gyalogoltunk. A főtáv Nagyorosziból Diósjenőre vezetett (12,4 km, 264/271 m szint), az alig rövidebb másik út szintén Diósjenőre érkezett, de Borsosberényről indult (10 km, 142/151 m szint). Különböző járművekkel utaztunk Diósjenőig, de az utazást mindenki vonattal fejezte be. A rövidebb táv résztvevői – ezúttal csak 3 fő – Borsosberényben szállt le a vonatról, döntően a Z+ jelzésen haladva a volt Szomolyapuszta, Kövecses-tető, Vörös-haraszton át jutott a börzsönyi kék turistaútra. Innentől egyezett a két táv útvonala. A hosszabb táv résztvevői (20 fő) Nagyoroszi területén lévő Drégelyvár vasúti megállóhelyen fejezték be a vonatozást. Az út elején egy szedresre bukkantunk, sokan megízlelték termését. Kényelmes, széles úton a Szemes, majd a Málnás nevezetű erdőkön Z sáv jelzésen értünk a Pénzásás rétre. Itt több turistaút kereszteződik, mi a kéken folytattuk utunkat. Nem sokáig, csak a rét széléig. Itt - ahelyett, hogy ásni kezdtünk volna pénz után kutatva – tízóraiztunk (mármint az éhesebbje). Legközelebb nézelődni való a volt Szondy turistaháznál (a felújítás után Pénzásási-turistaháznak nevezték el) volt. Az út kisebb kanyarokat leírva déli irányban halad, és egy-két kisebb emelkedőt leszámítva Diósjenőig végig lejt. Törökaszony útjának, Sági útnak is nevezik, most meg már Gyöngyök útja jelzést is láttunk. Kámori-völgynél újabb pihenőt tartottunk. Legközelebb a Zsibaki-forrásvíznél álltunk meg. A forrás érdekessége, hogy maga a forrásház még az erdőben van, de a vizet műanyag csövön kivezezették a telkekhez, ahol állandóan folyik a finom víz. Diósjenőn a fagylaltozónál beértük a másik csapatot, és immár együtt ettük a bőséges és finom fagyit, majd gyalogoltunk ki a vasútállomásra.