Ötnapos túránkról – melyet ezúttal Szlovéniában tettünk meg 13-an - 2026 01.17-én lesz az isaszegi Falumúzeumban élménybeszámoló. Most előzetesen csak röviden leírom, hol jártunk. 07.14. (hétfő). 500 km-es autózás után fél három után értünk Logarska dolinára. A Rinka-vizesés közelében parkoltuk le, majd a 90 m-es vízeséshez gyalogoltunk. Négyen felkapaszkodtunk a vízesés tetejére, majd onnan tovább a Savinja-forrásig. Tovább az idő rövidsége miatt nem mentünk (a Frischauf-ház lett volna a cél). A többiek a víesés aljától és a Sasfészekről csodálták meg a vízesést. 

07.15. (kedd). Ezen a napon Robanov Kot völgyét jártuk meg a parkolóból indulva a Robanov planináig (8 km, 384 m szint). Túra után kocsival előbb a Matkov Kot egy kilátóhelyére, majd a Panoráma úttól északra elhelyezkedő további két (Pastirkovo, Klemenči-tanyánál lévő) kilátóhelyre mentünk, ahonnan be lehetett látni mindhárom gleccser vájta völgybe. Szállásunkra érkezésünk urán még egy rövid túrát tettünk a Savinja folyó mentén.

07.16. (szerda). Továbbutazva először a Dovžan-szurdokot látogattuk meg. A látványos szurdoknak volt egy via ferrátás része is, melyen hárman mentünk végig. Ebéd után a Vrata völgyben lévő Peričnik-vízesés közelébe autóztunk, majd legtöbben az alsó-, és felső vízesést is megjártuk (mindkettő érdekessége, hogy a zuhatag mögé is be lehet menni). 

07.17. (csütörtök). Két fakultatív program között lehetett választani. Az egyik a Bledi-, és Bohinji-tó meglátogatása volt, az elsöprő többség erre jelentkezett. Ők a Strázsa-hegyre felkapaszkodva gyönyörködtek a Bledi-tóval és környékével. Páran a parkolóba érkezés után még a várba is felmentek. Ezután a Bohinji-tóhoz utaztak, ahol felvonóval suhantak fel a Vogel-hegyre, majd meglátogatták a Savica-vízesést. A másik meghirdetett út a Martuljek alsó és felső vízesésének bejárása volt. Ezt egyedül jártam végig (10,7 km, 527 m szint).

07.18. (péntek). Mielőtt hazafelé indultunk volna, először egy fotószünetre megálltunk Bistrában (két éve jártunk ott, de most a búvópatak előbukkanása korántsem volt olyan látványos, mint akkor). Ezután a Pekel (Pokol)-szurdokot szurdokot jártuk be, ki-ki idejének és erőnlétének megfelelően. Az első vízesésig még mindenki eljött a másodikig már jóval kevesebben, mind az ötöt végül négyen tettük meg (4,2 km, 346 m szint).

A képeket Tóth Erika (T:E.) és N. Béla készítette.