A Zalai-dombság változatos tájait jártuk négynapos gyaloglásunkon. Csupa 6-os távú (66,6 km) túránkon nem kényeztetett agyon bennünket az időjárás, sokat esett az eső.

    10.15. csütörtök. Kora reggel (5 órakor) indultunk, és öt átszállással fél egy után már Bázakerettyén is voltunk. Egy éve itt fejeztük be a Zalalövőről tartó szakaszt. A kocsmában meg kellett nézni, nincs-e változás a bélyegzőben?  Majdnem egy órakor indultunk. A faluban még volt kerékpárút, azon tudtunk menni. Később - egész Kistolmács túlsó végéig - maradt az aszfaltút, ami a kisvasúttal párhuzamosan haladt. Elhaladtunk a Kozár-forrás, és a szépen rendezett Kistolmácsi-tó mellett. Szép volt a kistolmácsi kápolna is a barokk Szent család szoborral. Mikor elhagytuk a települést, esni kezdett az eső. Eleinte semmi gond nem volt, mert egy vályúsan kiképzett betonút vezetett fel a Barkócási-erdő nyergére. Később megtapasztaltuk a zalai sár ezernyi változatát. Szerencsére – és ez vonatkozik az egész útra is – az igazi ragadós sárga agyag kevés helyen volt, inkább morzsalékos lösz. Borsfán kicsit ráncba szedtük magunkat, ettünk is egy keveset egy buszmegállóban. Valkonya előtt még egy kapaszkodó várt ránk a Borsfai-hegyhát. Aztán leereszkedtünk a faluba, és máris szálláshelyünkön, a Rockenbauer Pál turistaházban voltunk. Érdekes rongybábúk voltak mindenütt, melyel a Ludvérc-fesztiválról maradtak kinn. 13,4 km-t gyalogoltunk. Nagyon jól esett a cserépkályha melege, és a finom csirkepaprikás is, amit korábban megrendeltem. A korai kelés következményeképp hamar ágynak estünk.

    10.16. péntek. Összepakoltunk, megreggeliztünk a turistaház társalgójában. Nedves ruháink, cipőink megszáradtak reggelre, így ismét nedvszívókká váltak. A turistaház nagy kertje mellett indult tovább a kéktúra. Ez a nap folyamatos hullámvasutazással telt, öt nagyobb dombra is fel kellett kapaszkodni, hogy aztán mindjárt le is adjunk a megszerzett magasságunkból. Egy völgyben kis tó (melyet a Szuloki-forrás táplál) sárgállott. Legtalálóbb neve a harmadik dombnak volt: Csuszigáló. Obornak volt az első település, amit a nap folyamán láttunk. A következő dombhát neve Mántai-bükk volt, ezután már csak egy volt hátra, a homokkomáromi. Itt található a Kegytemplom és zárda, neves zarándokhely. Nekünk e hely a napsütést jelentette, élveztük is nagyon. A bélyegzőt a zárdában kell elkérni, a templomot is kinyitották nekünk. Megebédeltünk, aztán indultunk tovább. Lefelé menet sok faszobor látható. A következő település, melyet érintettünk Hosszúvölgy volt, majd Zsigárdmajor következett. Már nagyon vártuk, hogy Palinba érkezzünk, mert ezen a napon itt fejeztük be a túrát. 21,9 km-t tettünk meg idáig. Bélyegzés után buszra szálltunk és Újudvarra utaztunk. Itt még várt ránk egy km gyaloglás szálláshelyünkig, a Napsugár-vendégházig. Nagyon kedves fogadtatásban részesültünk, a vacsora bőséges és finom volt. Még jó ideig elbeszélgettünk, hülyéskedtünk, mielőtt lefeküdtünk volna.

    10.17. szombat. Kiadós reggeli után indultunk. Előbb vásároltunk valami szendvicsnek-valót, aztán a Petőfi utcán hagytuk el Újudvart a Z+ jelzésen. A jelzések felvezettek egy dombra, majd balra kanyarodott a jelzett út. Egy magaslesnél sokat keresgéltem az utat, de azt végül Éva találta meg - igen rossz állapotban - balra a magaslestől. Ezután volt egy pár jel, utána kilométerekig semmi. A GPS segítségével azért felértünk a gerincen futó kék jelzéshez. (Jobban tanulmányozva a térképet és a GPS-t, kiderült, hogy - ellentétben a Cartographia térképpel és a felfestett jelzésekkel – a Z+ már a TV-toronyhoz vezető aszfaltozott úton halad, ezen viszont egy jel sincs.) A kék jelzésen tovább emelkedett az út, egészen a TV-torony közeléig. Itt jobbra letértünk a jellel együtt. A kék háromszög jelzés a Kőszikla-szurdokon vezet át, ami nagyon látványos hely, de ilyen csúszós útviszonyok között most kihagytuk. A kéken igen meredek úton leértünk a forrásokig, pihenőpadokig. Továbbhaladva Nagybakónak faluba értünk, itt északi irányba fordultunk. Egy kecskefarm után sík rész következett, de nagyon vizenyős volt a sok esőtől. Meg kellett nézni alaposan, melyik fűcsomó bír el. Egy emelkedővel feljutottunk a Cser-hát-hegyre. Hosszú egyenes szakasz végén valami nádszerű ültetvény mellett a magaslesnél ettünk pár falatot. Az út folytatásában egy gyönyörű mély szurdokot hagytunk magunk mögött. Elkezdtük kapaszkodónkat az Öröm-hegyre. Pár elhagyott gyümölcsös is felbukkant az út mellett, majd egy rendezett vadásztanya. Kereszteződéshez érve egy feszület, Rockenbauer Pál kopjafája és egy mini kápolna is volt egymás közelében. Innen már csak 300 méterre volt a Postás-kulcsosház, és egyúttal a bélyegzőhely is. Itt ebédeltünk. Közben megjelent három terepjáró (csak egyiken volt rendszám). Sajnos nyomaikat a friss sárban sok helyen láttuk, később pedig virtuskodásaikat a nagy pocsolyákban. Aztán – hogy teljes legyen az erdő rongálása – megjelent öt cross-motoros is, hasonló mutatványokkal. Katit – hiába húzódott teljesen félre – teljesen beterítették sárral. Ennyit a békés egymás mellett élésről. Zalaújlakig végig lejtett az út, a faluban a nap is kisütött. Piroska Pihenőben szálltunk meg. Jó meleg fogadott, valamint Piroska néni – aki 43 évig túrázott – figyelmessége, hogy edényekbe vizet és keféket tett ki cipőink tisztítása végett. Vacsora előtt még megnéztük háziasszonyunk vezetésével az Egry József emlékházat. Vacsorára finom ételt (Zalai babos káposzta füstölt csülökkel) kaptunk és pogácsát, valamint almás pitét. Megkóstoltuk a zalai fehér- és vörös bort is. Napi adagunk 17,8 km volt.

    10.18. vasárnap. Lazább nap jött, lényegesen jobb idővel. Piroska néni reggelije után előbb visszakapaszkodtunk a kék jelzésre. Eső helyett köd volt a reggeli órákban, így a zalakarosi kilátóhoz sem tettük meg a betervezett kitérőt. Az előző napokban lehulló rengeteg eső miatt viszont elképesztően sokfajta gombát láttunk és fényképeztünk. Egy záportározónál elértük a Csiga-túra tanösvényt. Szép, interaktív táblákat ebben az évben adták át. Zalakomárt részben megkerülve a fürdőnél értünk ki a főútra. A Tourinform irodában akartunk bélyegezni, de nem volt nyitva, ezért sorra kérdeztük a vendéglátóipari egységeket, hogy kinek van Zalakaros feliratú bélyegzője. Végül egy büfében – némi fogyasztás fejében – kaptunk a füzetünkbe pecsétet. Zalakaros – Galambok – Zalakomár útvonalon már sok esemény nem történt, végig az aszfaltot koptattuk. Olyan jól haladtunk, hogy az eggyel előbbi vonatot is elértük. Az igaz, hogy IC helyjegyünk nem volt, de állítólag egy kocsiba elegendő a pótjegy is. Végül nem is láttunk IC-vagonokat. 14,5 km-t tettünk meg.

 

31-en kerestük fel a Cserhát e gyöngyszemét. A nagyszerű idő mellett még abban is szerencsénk volt, hogy láthattuk a szüreti felvonulást sok-sok népviseletbe öltözött helyi lakóssal. 12 km-t gyalogoltunk.

Negyed nyolckor találkoztunk Gödöllőn a vasútállomáson. Kicsit késett a pesti vonat, ezért pár percet várnunk kellett. Asszódon még felvettük Incit, aztán Palotáson kovályogtunk még egy kicsit, de 9 órára azért megérkeztünk Bujákra. A katolikus templom mögött parkoltunk le. Gyümölcskínálások után indultunk. Ady E. utca után beértünk az erdőbe. A zöld tölgyfa-jelzésen haladtunk. Ez állítólag tanösvény, de ismeretterjesztő táblát sehol sem láttunk. Egyébként is furcsa életet él ez a jelzés: néha láttunk egy-kettőt belőle, néhol más irányba volt felfestve, mint az a térképen van (Kálvária után a keresztnél), néha megjelent egy magányos jel, de leginkább sehol sem láttuk azt kilométereken keresztül.

    A Kálvária - a Szent Anna-kápolnával, remetelakkal - viszont nagyon szép, a kilátás róla pedig csodás. Be lehet látni a faluba, mögötte pedig a Kelet-Mátra kéklik. Megnéztünk minden alaposan, volt, aki meg is reggelizett itt. Folytatásban az út alig észrevehetően emelkedett, süllyedt. Az Epidus-forrásnál pihentünk egyet. A forrás – amelyet a térkép kiszáradtnak tüntet fel – ugyan megkerüli a rozzant betongátat, mégis bővizűen indul útjára. A forrás után nem csak a jelzés tűnt el, hanem az út is. Kis kerülővel egy időszakos patakmederben, aszfaltozott úton, majd kocsiúton visszaértünk a térkép szerinti útra.

    A Honvéd-üdülő melletti Szabadidő Parkba érve szerettük volna megnézni a horgásztavat, és ott ebédelni. Illendően engedélyt is kértem a portástól. Ő megkérdezte, hogy turisták vagyunk-e? Igenlő válaszunkra azt felelte, hogy akkor nem mehetünk be. Jobb lett volna, ha csak simán besunnyogunk. Így aztán az út szélén ebédeltünk meg.

    Elemózsiázás után nekiveselkedtünk a vár bevételének. Az út vége kicsit meredek volt. Bejártuk a külső- és belsővárat is. Fentről nagyon szép kilátás nyílt a parkra, láthattuk azt a horgásztavat is, ahová a rend szigorú őre nem engedett be. A várból (ahol egyébként korábban már egyszer jártunk) más úton ereszkedtünk le, mint ahol felmentünk. A faluba visszaérve, épp hazafelé indultunk, mikor egy kedves néni felhívta a figyelmünket, hogy nemsokára kezdődik a szüreti felvonulás. Félreálltunk a kocsikkal, és megnéztük azt. Gyerekek és felnőttek nagy része népviseletben tündökölt. Múlt héten a matyó népviseletet volt szerencsénk látni Mezőkövesden, most pedig a bujákit. Nekem ez utóbbi - vidám színei - miatt jobban tetszik.

 

13-an (de nem gonoszok, hanem jóravaló emberek) egy felejthetetlen hetet töltöttünk Ausztriában (egy napos bajorországi kiruccanással), miközben rengeteg élményben volt részünk. Végigjártunk több szurdokot, vízesést, tavat, hegyet-völgyet. Jelen beszámoló csak nagyvonalakban ismerteti a történéseket, a részleteket 2016.01.23-án az isaszegi Falumúzeumban tudhatják meg a t. Érdeklődők, ott tartunk vetítettképes élménybeszámolót.

    09.07. hétfő, Utazónap, Salzkammergut

 Már reggel 6 óra előtt kezdtük összeszedni a túratársakat. Az M1-es egyik  pihenőhelyénél vártuk be egymást. Technikai szüneteken kívül először Gmundenben, a Seeschloss Ort-nál álltunk meg. Megnéztük a Traunsee szigetén épült kastélyt, sétáltunk a Toscana-parkban. Ezt követően –fotószünetekkel meg-megszakítva az utat - Salzkammergut tavai mellett haladtunk szállásunk felé. Átkeltünk a Postalm jó szerpentines útdíjas szakaszán is.

    09.08. kedd, Szurdokok, vízesés

Reggeli után először a közeli szurdokvölgybe, a Lammerklamm-ba utaztunk. Ezután kocsival továbbmentünk a Salzachöfen-be. Ez szintén egy csodálatos szurdok, melyet a Salzach folyó vájt ki magának 80 méter mélyen.

Újabb program során kocsival megközelíttettük a Gollinger-vízesést. A 75 m magas vízesés végigjárása után egy hosszabb gyalogtúrárát terveztem, de erre már kevés lett volna az idő.

    09.09. szerda, Dachstein, Hallstatt

A Krippenstein felvonóval az első állomásig (Schönbergalm) mentünk, innen negyedórás gyaloglással a Jégbarlanghoz értünk. A barlang megtekintése után visszamentünk a felvonó völgyi állomásához. Innen busszal Obertraunba, a hajóállomásra utaztunk. Egy félórás hajóút végén értünk Hallstatt-ba. Városnézés után busszal visszamentünk a kocsikhoz, majd hazautaztunk. Este bementünk a városba egy fúvószenekari koncertet meghallgatni.

    09.10. csütörtök, Königsee (Bajorország), Salzburg

Hegyi utakon a Bajor Alpok egyik legszebb helyére, a Königsee-hez mentünk. A Jennerbahn felvonóval a középső állomásig (1200 m) utaztunk, innen gyalogoltunk egyet. A túratáv kb. 10 km volt a hajóállomásig. A tavat elérve hajóra szálltunk. és azzal mentünk vissza a tó végéig, ahol az autók parkíroztak. Innen kocsival Salzburgba mentünk, ahol a Mirabell-kastélyparkot, Mozart szülőházát, a Dómot néztük meg

    09.11. péntek, Szurdokvölgyek és Zell am See

Először Liechtensteinklamm-ba az Alpok legmélyebb és leghosszabban bejárható szurdokához utaztunk és néztük meg. Visszatérve a kocsikhoz tovább autóztunk a Kaprunban lévő, Sygmund-Thun Klamm szurdokhoz. A szurdok után a Klamsse-t jártuk körbe, majd megnéztük vízi erőmű bemutatótermét. Továbbutazva megálltunk Zell am See-ben, majd fényképezni több helyen.

    09.12. szombat, Gosausee

A közelben lévő Gosausee-hez utaztunk ahol a Gosaukammbahn felvonóval felmentünk 1430 m-re. Innen először egy 4,5 km-es körutat járunk be egy kilátópont érintésével, majd leereszkedünk a tóig, aztán körbejárjuk azt. A teljes táv 12,5 km volt. Búcsúvacsorát egy abtenau-i étteremben tartottunk.

    09.13. vasárnap, Loser panorámaút, hazaút

Összepakoltunk és először az Altausee felett lévő útdíjas panorámaúthoz mentünk. A panorámaút végén a parkolóban hagytuk az autókat, és egy közeli tóhoz gyalogoltunk. Innen a legszebb a kilátás az Altausee-re. Visszaindulva épp egy oldmobil versenyautó startjára készülődtek. Ezután már csak a hazautaztunk.

 

Lehetőséget szerettem volna adni azoknak, akik a júliusi munkán nem tudtak részt venni. Sajnos többszöri unszolás ellenére, csak négy ilyen túratárs akadt. Szerencsére voltak lelkes régiek, így összességében 12-en láttunk munkához. Hasonlóan a múltkori munkához, most is nagyon meleg volt, 34 fok (igaz akkor 37).

Reggel nyolc előtt gyülekeztünk nálunk. Egy erős férfiakból álló bozótvágó csapatot, és négy festőbrigádot állítottam fel. Itt kell megemlítenem, hogy Horváth Ágiék – tudva azt, hogy most se tudnak jönni – 08.06-án velünk előre ledolgozták ezt a napot. Sajnos Isaszeg környékén állandóan valamelyik turistaúttal ellátott területet tarvágással túrázásra alkalmatlanná tesznek. Évek óta küzdünk a tarvágás után kisarjadó akác, kanadai aranyvessző, parlagfű irtásával. A tarvágások ilyen ütemét lassan már nem tudjuk saját erőből helyrehozni. Az a fő baj, hogy még véletlenül se hagynak ott egy-egy jelzett fát, a kinövő sarjadékra pedig nem tudunk jelet festeni.

A bozótirtó csapat most a Kálvária és a Honvédsírok után vágott egy ösvényt, amit előző napokban sok akácsarj kivágásával kijelöltem (csak GPS segítségével sikerült). Munkájukat nehezítette a földön heverő rengeteg hulladék-fa, melynek nem örült a fűkasza sem. A festők közül Robi és Margó a Polgármesteri Hivatal és a Szentgyörgypuszta között, Csaba és Ica innen a Honvédsírokig a Z+ jelzést újította fel, míg Sanyi és Gyula a vasútállomástól a tarvágásig a Z sáv jelzést, Irénke és Mari pedig a P+ jelzést hozta rendbe a vasútállomástól a Szobor-hegyig. Némely újítás miatt egyes szakaszokra még vissza kell térni, de így is derekas munkát végeztek.

Munka után jött a pihenés, melyet a tavalyi évhez hasonlóan megint Sanyiék kertjében ejtettünk meg. Szalonnát sütöttünk, melyet finom friss kenyérrel, hagymával befaltunk. Bor is jutott a pohárba. Nagy élmény volt számunkra, hogy Sanyi – némi rábeszélésre - elővette gitárját, és játszott - sőt énekelt is - nekünk. Nagyon élveztük!