Négynapos őrségi túrával vasárnap bejártuk a DDK utolsó 80 kilométerét. A kilenc rendszeres kéktúrázó mellett még három túratársunk is velünk volt. Az idő nagyon jó volt, időnként már túl jó is.

06.16. csütörtök

Gödöllőről, Isaszegről, Pestről két átszállással negyed tizenkettőre értünk Őriszentpéterre. Előbb begyalogoltunk a faluba, elfoglaltuk szállásunkat (Centrum Panzió), könnyítettünk hátizsákunk súlyán, aztán indultunk túrázni. Városszeren, Siskaszeren át jutottunk e Templomszerig, ahol megnéztük az Árpádkori templomot élvezetes idegenvezetéssel. Keserűszer elhagyása után leértünk az itt még patak-nagyságú Zala-folyóhoz. Ennek a napnak legszebb része következett több pallón való átkeléssel a Zala árnyas fái között. Szalafő után – mielőtt el nem értük a Lugos-patakot – értük el utunk legmagasabb pontját (287 m). Kondorfára beérve bélyegeztünk füzetünkbe. Busszal visszautaztunk Őriszentpéterre, elfogyasztottuk ízletes vacsoránkat, aztán lefeküdtünk. A napi adag 15,1 km volt.

06.17. péntek

7 órára kértük reggelinket, mert hosszú gyaloglás várt ránk. Őriszentpétert hamarosan elhagytuk, és először a Cser-völgyi-patak mellett, a valamikori vasút vonalán gyalogoltunk. Bajánsenye után egy szép erdei pihenőhelyen időztünk egy kicsit. Egyébként is bevezettük, hogy minden órában pihenünk – ha kell, ha nem – 5-10 percet. Hamarosan vége szakadt a jó világnak, mert az erdőből kaszálókra értünk. Kercaszomoron először a szépen felújított református templomot láttuk. A katolikus templom után balra letér a kék jelzés, vele együtt mi is, de előbb még egy kis tisztáson megebédeltünk. Miután átkeltünk a Kerca-patakon, emelkedni kezdett az út. Szent Vencel templomának helyét táblák jelölték. Magyarszombatfán a Tűzzománc Szomjoltóban bélyegeztünk, és teljesítettük a kocsma nevében lévő elvárást. Továbbhaladva megnéztük a gödörházai haranglábat, aztán hamarosan szállásunkra, a Velemér-vendégházba értünk, ahol vacsora és meglehetősen udvariatlan házigazdák vártak ránk. Ezen a napon 21 km-t gyalogoltunk, de ha hozzáveszem azt, hogy páran még elmentünk egy jó messze lévő vendégfogadóba borért, avval együtt megvolt a 25 km.

06.18. szombat

Reggeliztünk, majd útra keltünk. Első megállónk a híres veleméri Árpád-kori templom volt, melyet vezetéssel néztünk meg. Fény templomának is nevezik. 2,5 km-t erdőben mentünk, de utána szinte egész nap nem élvezhettük a fák árnyát. Asszonyfa után Szentgyörgyvölgy következett. Itt bélyegeznünk is kellett, de még fontosabb volt, hogy megnézzük az egyedülállóan szép festett famennyezetű református templomot. Továbbgyalogolva egy széles lapályon átkeltünk a Szentgyörgyvölgyi-patakon, majd a már majdnem kihalt Kórágyra értünk. Hosszú szántóföldek közti gyaloglás után Felsőszenterzsébetre értünk. Itt is van egy szép harangláb, és egy kevésbé szép Alsószenterzsébeten is. Még pár kilométer, és Kerkakutasra, ott is a Hétkutas vendégházba értünk. Idáig 19,3 km-t gyalogoltunk. Fáradtságunkat feledtette Marika és Géza minden képzeletet felülmúló szívélyessége. Itt vacsoráztunk, reggeliztünk is – nagyon finomat.

06.19. vasárnap

7 órakor reggeliztünk, majd búcsúzkodás után elindultunk. Kerkakutast elhagyva legnagyobbrészt kaszálókkal tarkított erdőben haladtunk. Talán most ez nem volt annyira fontos, mert egy percre sem sütött ki a nap. Kellemes túraidő volt. Felsőcsödén bélyegeztünk. Pacsahegy felé megváltozott a turistaútvonal. Mi egy mezőn visszafordultunk a jelet megkeresni, bár utólag kiderült anélkül is épp belefutottunk volna az új nyomvonalba. Pacsahegyen javarészt szépen rendben tartott présházakat, üdülőket láttunk. Az úton egy drámai küzdelemnek is tanúi voltunk: egy erdei sikló (vipera?) gyűrkőzött egy rézsikló lenyelésével. A zalalövői vasútállomásra érve (18,2 km) teljesült egy nagy kihívást jelentő vágyunk, hogy végigjárjuk a Dél-Dunántúli Kéktúrát. Röpke négy átszállással 6 óra alatt haza is értünk.