Pesti-síkság
Alsógöd – Csomád
Notter Béla, 2024. június 18. 10.4915-ére, szombatra egy éves túrabeosztásban nem szereplő könnyű túrát hirdettem meg, melyre 13 jelentkező akadt. A Pesti-síkságon mérsékelt meleg időben 11,5 km-t gyalogoltunk 175/93 m szintkülönbséggel.
Vonattal utaztunk a túra kezdőpontjára, Alsógöd vasútállomásra. Hamar elhagytuk a házakat, azután egy nyitott szakasz következett, majd másfél kilométer zárt, hűs erdő. Az M2-es felüljárója után váltakozva hol hatalmas vadvirágos réteken, hol erdőszélen, és – ritkábban – összefüggő erdőben haladtunk. A terep nem mondható bércekkel, völgyekkel szabdalt vadregényes hegységnek, mégis szép volt – köszönhetően elsősorban a virágpompás réteknek. Szemben sok helyről a Naszály, visszanézve a Visegrádi-hegység látszott.Túránk végeztével Csomádon szálltunk vonatra, lakóhelytől függően hol Pest, hol Veresegyház felé indulva. Evvel a túrával megyénk eddig - számunkra - ismeretlen területét jártuk be.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szilasliget – Zsófialiget
Notter Béla, 2020. május 26. 11.34A járvány lecsengésével május 30-án az ITK-majálissal visszatérünk az éves túrakiírásban szereplő programokhoz. 22-én, szombaton még tartottunk egy visszafogottabb túrát javuló, 16 fős létszámmal. Mérsékelt emelkedőkkel 13 km-t tettünk meg.
Szilasligeten, a HÉV-állomáson találkoztunk 8:45-kor. Várnunk kellett egymásra, míg Gödöllő és Pest felől befutottak a szerelvények, vagy míg kocsival érkezők megtalálták az állomást. Csináltunk egy szájmaszkos indulási csoportképet – reméljük, nem sokáig kell ilyesmit használni. Gyaloglás közben persze már nem használtuk, csak az egymástól való távolságra vigyáztunk. Szilasligetet a Sólyom utcán hagytuk el. Az utolsó háznál már be is kerítették a jelzést, aztán a szőlő kerítésén is belülre jutott a sárga jelzés. A mogyoródi szőlőültetvényekben jártunk, majd felértünk a dombtetőre az átjátszó adókhoz. Ezután a Hungaroring következett. A hátsó kapunál beláttunk a verseny helyszínére. Most éppen motorosok száguldoztak.
Ezután előbb aszfaltozott, majd széles földúton haladtunk Csömör felé. Sajnos, mint minden olyan helyen kis hazánkban, amit gépjárművel meg lehet közelíteni, rengeteg szemét „látványa” borzolta idegeinket. Már láttuk Csömör első házait, mikor sikerült ezt a poros, szemetes utat elhagyni. Itt viszont gyönyörű virágos réten mentünk át. Elértük az erdőt, és félrehúzódtunk elemózsiázni.
Pár lovarda után megint erdős részre értünk, a Zsellérföldekre. Kereszteztük a Csömöri-patak völgyét, de itt még nem volt benne víz. Később egy A4-es papíron jelezték is, hol van most a forrás. Az elmúlt hónapon csapadékszegény időjárása meg is látszott a forrás vízhozamán, csak pangott benne a víz. Továbbmenve szép kivitelű ismertető táblát láttunk a forrásvidékről, és tetejébe még egy árvalány-mezőt is. Kiérünk az ipari park mögötti területre, elképesztő poros úton rengeteg kocsival. Később szerencsére be lehetett menni messzebb a mezőn, így már kevesebb port nyeltünk. Zsófialigeten szálltunk fel a HÉV-re, és indultunk vele hazafelé.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
PMP-túra a Pesti-síkságon
Notter Béla, 2016. június 7. 10.37Minden év júniusában alföldi jellegű túrát tartunk. Mivel elkezdtük a Pest Megyei Piros útvonalát bejárni, adott volt, hogy a kettőt összekössük. Így a PMP egy szakaszán - Péteri vasútállomástól Csévharasztig – túráztunk szombaton. 45–en voltunk és 17 km-t gyalogoltunk.
Busszal mentünk, melynek első megállója 7 órakor Gödöllő volt, ezután következett Isaszeg. Nem kellett sokat utaznunk, így negyed kilenckor már kiszálltunk a buszból. Először átkeltünk a vasúti átjárón, majd Hosszúberek egyszem utcáján mentünk tovább. Némileg változtattunk a PMP útvonalán azzal, hogy nem mentünk az utca végén ki a 4-es útra, hanem balra térve egy kis kerülővel, de forgalommentes úton értünk oda, ahol a PMP elhagyja az utat, és egy fasorban folytatódik. A fasor után egy-egy erdőfolt, pár tanya (egyikben pónilovak), szép virágok tették változatosabbá a gyaloglást. Majdnem négy kilométert szinte teljesen egyenes úton haladtunk, miközben átkeltünk a Vasad(2) főcsatorna hídján is. Ezután balra fordultunk. Egy tanya udvarán nagyméretű szobrokat láttunk. Az Akácos-büfé szép kertjében megpihentünk, aki akart, szomját is olthatta a büfé hideg készletéből.
Továbbmenve egy udvarban egy ragyogó állapotban lévő VW bogár állt. Erdő után egy darabig szántóföldek, legelők közé kanyarodott az út. Itt volt az az egyetlen hely az út során, ahol semmi se jelölte a bekanyarodást, különben a jelzések megfelelően sűrűn voltak, látszott rajtuk a felújítás. Talán azért kellene végigmenni rajta a karbantartóknak, hogy a jelzéseket takarni kívánó gallyakat levágják. Vasad közelébe érve két túratársunk a rövidebb utat választva begyalogolt a faluba, ahol buszunk várta őket. Innen Csévharasztig tartó 7,5 km-es úton mindössze egyszer váltottunk irányt. Halesznál a piros jobbra kanyarodott a Csévharaszti Ősborókás felé, mi pedig a P négyszög jelzésen Csévharasztra gyalogoltunk. A korábban létezett söröző (egyben bélyegzőhely) már bezárt, maradt a Kossuth L. utcán lévő Rigó kocsma bélyegzésre. Sör és egyebek voltak, de Bálint – aki egyértelműen a nap hőse volt, mert ötéves kora ellenére egy egészen kis szakasz kivételével végiggyalogolta az egész távot – legnagyobb bánatára jégkrém nem volt.
Hazafelé előbb Gödöllőn tettük ki az onnan indulókat, utána mentünk Isaszegre. Javul a csapat, mert sütemény helyett Hajni most csak recepteket osztott ki a buszon.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Tizenhárman, de nem mint a gonoszok
Notter Béla, 2012. február 5. 19.12A jósolt ítéletidő sok klubtársunkat eltántorított a szombati túrázástól, így csak a kemény mag, az ITK B-közepe jött el. Pedig egyáltalán nem volt rossz idő, egyszerűen csak tél volt mínusz 7 fokkal és pár centi hóval. A már említett meteorológusok által térségünkre is vizionált ítéletidő miatt a szervezés folyamán mindig próbáltuk igazítani magunkat a várható időjáráshoz. Végül úgy döntöttünk, hogy HÉV-vel megyünk februári túránk helyszínére, Csömörre. Gondoltam, a HÉV csak nem akad el hóban. Arra viszont nem, hogy 23,4 km-es út 1165 forintba kerül. Ezért menetközben átvariáltuk az útvonalat, leszálltunk Ilona-telepen a HÉV-ről, és gyalog mentünk át Csömörre. 2,7 km gyaloglás 800 Ft-ot hozott a konyhára. A hó éppen hogy csak kezdett szállingózni. Az M0-ás hídján való átkelésnél vigyázni kellett, mert a hídon építettek ugyan – gondolom jó sok millióért – gyalogjárdát is, de azt „ügyes kezek” megközelíthetetlenné tették. Gratulálunk, és köszönjük a gyalogosok, kerékpárosok nevében!
Csömörön először megnéztük a temető külső sarkánál lévő emlékmű-együttest, majd a temetőn áthaladva a HÉV-végállomásra mentünk. Ha figyeltük volna az óránkat, akkor sem érkezhettünk volna pontosabban; amint az állomás mellé értünk, ott is volt a pesti HÉV. Újabb három fővel nőtt a csapat. Most kezdetét vette a tényleges - túraterv általi - gyaloglás. Először a Kálváriára kapaszkodtunk fel. A beígért 130 m-es szintemelkedés 1/3-át máris letudtunk. Szép, gondozott volt a Kálvária, és a hozzá vezető stációk is, nem úgy, mint a lefelé vezető út. A nemrég még szép erdőt crossmotoros pályává silányították, rengeteg termőtalajt letúrva, gyökereket elvágva – valószínűleg illegálisan.
Letértünk a S jelzésről, és nem csak azért, mert az teljesen feleslegesen egy nagy kurflit ír le lakott területen, hanem azért is, hogy egy meredek partoldalon lejőve növeljük kicsit adrenalin szintünket. A lejtő leküzdésére szinte mindenki más módszert választott. Persze kis kerülővel egyáltalán nem lett volna feladat a patakpart megközelítése, de hát kell egy kis élmény is. A patak nem volt most bővizű, szinte csak át kellett lépni rajta. A túloldalon volt egy játszótér, kis Kati mindjárt ki is próbálta a hintát. Elhaladtunk a valamikori strand mellett, a mögötte lévő fákon két mókus mutatta be légtornász képességeit.
Elértük a Kistarcsa felé vezető utat, de arra nem tértünk rá, hanem a Csömör-patakkal párhuzamosan haladtunk észak felé. 1,2 km-t megtéve elhagytuk a kényelmes kocsiutat, és lekéredzkedtünk a patakvölgybe. Kicsit visszafelé haladva találjuk meg a Csömör-patak forrását. A víz mintha közvetlenül a nyárfa gyökerei közül törne elő. Továbbmentünk az immár patak nélküli völgyben. Sajnos a völgy baloldalán lévő fákat teljesen kiirtották. Pedig nemrég még olyan szép volt ez a völgy! A gyalogút elhagyta ugyan a völgyet, de mi hamarosan visszatértünk a völgy egy másik ágába. (Korábbi bejárásaimból tudom, hogy itt egymással párhuzamosan három úton is találhatóak sárga jelzések, ott is ahová mi tértünk be.) Itt már nagyobb volt a dzsumbuj, de mindig lehetett találni egy szabad részt, ahol folytathattuk utunkat. Mielőtt elhagytuk a völgyet tízóraiztunk, mert kinn - ha nem is olyan erősen, mint jósolták -, de azért fújkált a szél.
Innentől szabadabb terepen haladtunk. Elértünk arra a pontra, ahol választási lehetőségünk nyílt rövidebb, vagy hosszabb táv megtételére. Mindenki a hosszabb távra szavazott, vagy ők voltak a hangosabbak. A Zsellérföldek nevű területen jártunk, majd a volt kavicsbányák mellé értünk. Ezt követően lassan elértük a lakott területet, a Vízműsor utcán haladtunk. Az út délnek fordult, majd becsatlakozott az Ulicskára. Ezen mentünk a HÉV végállomásig. A pesti lányok is úgy döntöttek, hogy eljönnek velünk Ilona-telepre, így együtt maradt a csapat. Nem sokkal az állomásra érkezésünk után jött is a villamosunk, amivel Gödöllőre utaztunk. Az isaszegi vonatra még egy kicsit várni kellett, elmentünk hát a Királyi Váróba Katival és Janival együtt, hogy egy sütit megegyünk. A cukrászda nem volt nyitva, megnéztük viszont a csodálatos szépen felújított Váróban lévő kiállítást. Annyi csúfságos év után nagy élmény volt látni a lepusztult épület teljes megújhodását, a benne lévő kiállításokat.
A be nem tervezett utakkal együtt 16,4 km-t gyalogoltunk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges