Gödöllői-dombság
Domonyvölgy - Erdőkertes
Notter Béla, 2024. március 22. 12.36Szerdán egy póttúrát tettünk a Gödöllői-dombságban. 11-en vettünk rajta részt, gyönyörű időben 12,2 km-t gyalogoltunk 275/201 m szintkülönbséggel. Gödöllő buszpályaudvarról Domonyvölgybe utaztunk. Az 1-es tóig részben aszfaltozott úton haladtunk, utána pedig a Gödöllői dombságra olyannyira jellemző homokon. A S sáv jelzés után áttértünk a S+ jelre, hogy érintsük a Magyalos-tetőt. Út mellett pompázott az Odvas keltike, és pár Tavaszi héricset is volt szerencsénk látni. A Magyalos-tető után hosszan lejtett az út, áthaladtunk a magasfeszültségű vezeték alatt, majd a Margita közelébe értünk. Most nem mentünk fel rá, hanem a Pest Megyei Piros jelzésen Vácegres irányában haladtunk tovább. A pirosról Eresztvény nevű erdőrésznél tértünk le Erdőkertes fel
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Tavaszinak is beillő túra
Notter Béla, 2024. február 13. 09.17Egy hétközi ajánlatomra 15-en jöttek el szombaton túrázni. A szentkirályi erdészlaktól indulva 11,3 km-t tettünk meg 159/166 m szintkülönbséggel. Minden optimista várakozásunkat is felülmúlta az időjárás, ragyogó napsütés, szélcsend mellett még 17 fok meleget is élvezhettünk. A buszról leszállva kis ideig aszfaltút szélén kellet mennünk, majd betértünk az erdőbe – egyenlőre csak a szélébe, mert jobb oldalon még szántóföld terült el. Aztán ez is elmaradt, és az utunk végéig pár tisztással tarkított erdei utakon haladtunk sokszori irányváltással. Érintettük a Király-utat, egy Bagolynak nevezett pihenőházat, egy szép mélyutat, utunk végefelé pedig az Abroncsos (vajon miért kaphatta ezt a nevet?) erdőrészt. Valkó, Erdőgazdaság bejárati úttól busszal utaztunk haza.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Újév-köszöntő túra '23
Notter Béla, 2023. január 9. 23.24A ragyogó napsütés, a könnyű túra, az ilyen túrákon várható finomságok még az egyébként téli álmot alvó túratársainkat és vendégeinket is a szabadba csábította. Így talán nem is annyira meglepő, hogy 48-an voltunk.
Vonattal érkeztünk túránk kiinduló pontjára, a besnyői vasútállomásra. Pár perc várakozás után befutottak azok is, akik nem Pest felől jöttek, és késett a vonatjuk. Hosszú sorban indultunk a vasúttal párhuzamosan, majd az aluljárón áthaladva már látszott a templom is, nem csak a zajvédő fal. Itt is csatlakoztak hozzánk páran. A temetőn át mentünk, hogy Teleki Pál sírját és Ivánka Imre ’48-as honvéd ezredes kriptáját is láthassuk. Ezt követően egy út nélküli lejtőn értünk az Antal-hegy felé vezető jelzetlen, de jól járható útra. Antal-hegyen nem a legrövidebb utat választottuk, így helyenként - a még kissé párás idő ellenére - szép kilátásban volt részünk Gödöllő irányába. Addig emelkedett az út, míg el nem értük a Pap Miska-forrás felé vezető Z kör jelzést. Nem sokat koptattuk azt, mert 250 m után megint jelzetlen útra tértünk. Hamarosan - egy bejárás során előre kinézett - kiszélesedő füves területre értünk, ahol leterített esőkabátokra pakoltuk ki a süteményeket és egyéb finom falatokat. Volt aztán pezsgődurranás, forralt bor fahéjas illata lengte körül az erdőt, de egyéb – javarészt alkoholos italokkal – is koccintgattunk, újévi jókívánságok serege hangzott el. Nem kellett sietnünk, mert 10 fok feletti, zavartalan napsütés (is) melengetett bennünket.
Egyszer azért minden jónak vége szakad, elindultunk mi is visszafelé. Miközben Incsőnél bevártam a lemaradókat, többiek a templomtól két irányba is elindultak a vasútállomás felé. Úgy gondolom nem mindenki érte el az első, Pest felé igyekvő vonatot (én is csak úgy, hogy 2 percet késett), mert nem mindenkit láttam a vasútállomáson. Az út hossza 9,5 km volt, 154 m szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Dány – Kóka
Notter Béla, 2022. július 3. 21.09Minden elismerésem azoké, akik ebben a melegben jelentkeztek, és el is jöttek túrázni. Júliusban a várható meleg miatt a közelben teszünk egy alföldinek nevezhető könnyű túrát. Hogy könnyű volt-e, a résztvevőknek (15 fő) kell eldöntenie. A túra hossza (10,2 km) és szintkülönbsége (84/93) miatt bizonyára igen, de volt pár nehezítő körülmény.
Menetrendszerű busszal értünk túránk kezdőpontjára, Dányba. A kezdő (már bejárt és ismert szakaszt) - ezúttal nem az én ötletemre - megváltoztattuk. A falut elhagyva eleinte semmi gond nem volt, vadvirágos, parlagon hagyott réten, majd ligetes erdőben gyalogoltunk. Aztán összezárt előttünk az erdő, látszólag áthatolhatatlanná vált. Próbálkoztunk a lehető legkevesebb karcolással és csaláncsípéssel megúszni a dolgot (csak 150 m-re voltunk a kijárt úttól), de abban az irányban végképp nem tudtunk haladni. Valamivel jobban járhatónak tűnt, ha párhuzamosan megyünk a kívánt úttal nagy nyárfák között. Aztán mikor arra sem lehetett továbbmenni, nekivágtunk légvonalban megtenni a maradék utat egy kaszálóig.
Ott már a tervezett úton haladtunk, de ismét erdőbe jutva a magas aljnövényzet miatt alig lehetett meglátni, merre vezet(ne) az út. Így értünk utunk egyik céljához, a Mosch Béla vadász emlékműhöz, melyet társai emeltek 1932-ben a kitűnő szervező, és vadászkönyv-író emlékére. A feliratot elolvasni már nem lehet, de ez a szöveg volt rajta: Mosch Béla - az igaz vadász mintaképe - emlékére emelték hálás követői. Érdekessége az emlékműnek, hogy rajta vízmedence is van, az arra járó madarak itatására.
Továbbiakban valamivel javult a helyzetünk, mert a nyílegyenes úton Kóka felé már „csak” a csalán, kidőlt fák, falopások mérséklésére keresztbe húzott mély árkok nehezítették haladásunkat. Többször jártam már errefelé, de ilyen dzsungelt még sosem láttam. Mielőtt kiértünk az erdőből, leültünk ebédelni. Ezt követően elértük Kóka szélső házait, majd a Szőlőhegy felé vettük az irányt. Sajnos hosszú árnyéknélküli szakaszok is voltak a következő kilométerekben 32 fok meleg volt, de szerencsére elég erősen fújkált a szél. Egy hideg sör, vagy üdítő reményében Dány, Temető buszmegálló felé mentünk, de a söröző és a presszó is a jelek szerint befuccsolt Szerencsére egy boltot nyitva találtunk. Három órára a gödöllőiek, isaszegiek már haza is értek.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Pécel – Gödöllő
Notter Béla, 2022. március 14. 22.12Ez a túra nem szerepelt az éves programban, de már évek óta tervezgetem, hogy meg kéne csinálni. Ragyogó napsütésben 17,7 km-t tettünk meg 302/177 m szintkülönbséggel.
Mindjárt az út elejére egy kis izgalom adódott. Éva és Babi Pestről jött volna vonattal, de valami vezetékszakadás miatt a Hatvan felé menő vonatok csak Rákosról indultak. Ezért gyorsan visszafordultak, és kocsival jöttek Pécelre. Jól igyekeztek, mert csak pár percet kellett várnunk. Mikor kiértünk a városból, az első látnivaló a Csúnya-tó volt. Nos, ez nevével ellentétben mindig is egy fákkal körülvett szép kis tó volt. Már sokszor jártunk erre, de a mostani találkozás óriási csalódás volt. Legalább egy méterrel alacsonyabb volt a víz a szokásosnál, így a víz nem rejthette el a sok bedobált üveget, flakont. Ennek ellenére elég sok időt eltöltöttünk a partján. Elvileg S sáv jelzésen haladtunk - de ugyanúgy, mint a később becsatlakozó zöld esetében - csak nagyon kevés jelet láttunk. Pár kilométer erdei út után sivárabb rész következett szántófölddel, kaszálóval. Egy építési hulladék feldolgozó üzemet csak nagy kerülővel tudhattuk hátunk mögé, aztán jött még a sok illegális szemétlerakó – egyszóval nem ez volt a túra legszebb szakasza. Szerencsére ezeket elhagyva, már szép úton haladtunk. Egy kaszáló szélén, a dombtetőn megálltunk tízóraizni, szép kilátással a Küdői-hegyre. Változatos úton mentünk, az előző évek GPS-es bejárásai segítettek az időnként alig megtalálható utakon való maradáson. Még egy pár év előtti nyomvonalat sem tudtunk egy helyen követni, mert beszántották a turistautat. Utunk majdnem legmagasabb pontján ebédeltünk, aztán Ökörtelek környékén erős hullámvasutazásba kezdett az út. A gödöllői repülőtérnél elbámészkodtunk egy ideig, mert számunkra érdekes volt látni a siklóernyősök fel-, és leszállását. Lovardák mellett értünk be Gödöllőre. A Pest felé utazóknak szerencséje volt, mert épp hogy felszálltunk a vonatra, már indult is.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Újév-köszöntő túra '22
Notter Béla, 2022. január 10. 22.56Az év első szombatja most Újév napjára esett. No de egy szilveszter éjjele után kinek lenne kedve túrázni menni? Ezért évköszöntő túránkat - a szokástól eltérően – nem a hónap első szombatján tartottuk. A napsütéses jó idő, kicsi táv vonzotta tagjainkat. Két vendégünkkel együtt 38-an jöttünk össze. A táv 10,7 km volt enyhe emelkedőkkel/lejtőkkel (162/143 m).
Negyed tízkor gyülekeztünk az Állami telepek vasúi megállóban. Nem rohanva értünk a Gödöllői Arborétumba. Az új játszótér mellett szokásos pihenőhelyünkre jutottunk. Itt az asztalokra kipakoltuk ki-mit hozott. A választék óriási volt sós és édes süteményekből, italokból. Köszöntöttük egymást az újév alkalmából, jókat beszélgettünk. A nap még fátyolosan sütött, a fagypont alatt hőmérsékleten túl sokáig nem ácsoroghattunk, pedig mindenkinek volt mondanivalója. A fő téma természetesen a Covid volt. Továbbindulva egyre tisztábban sütött a nap, az arborétum sétányain jól esett a mozgás. Később elértük a szárítópusztai utat, majd arról bal felé fordultunk. Balról két adótornyot is elhagyva Gödöllő szélén termettünk. Itt még egyszer nekiláttunk a maradék sütemények, italok elpusztításához. Gödöllő Fenyves nevű részén haladva elértük a Pest Megyei Piros jelzést. Azon az Agrár-erdőn át haladtunk tovább az egyetem felé. Megálltunk a Premontrei-temetőnél. Ekkor hívott Olgi, és elmondta, hogy késve indult otthonról, ezért biciklivel eredt nyomunkba. Valahogy mégis elkerült minket. Miután nem talált a gödöllői vasútállomáson, elindult Isaszeg felé, aztán mikor beazonosítottuk helyzetünket, visszafordult és sikerült találkoznunk. Neki is volt egy üveg pezsgője, azt már nem cipelhette haza, megszántuk őt, megittuk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Zöldház - Valkó
Notter Béla, 2021. július 4. 19.28Kellemes időben, a vártnál többen (34-en) jelentek meg a megbeszélt találkahelyen, Gödöllőn, az autóbusz állomáson. 14 km-t gyalogoltunk 201/188 m szintkülönbséggel.
Menetrendszerinti busszal a Domonyvölgy előtti Zöldházig (mostani nevén Gödöllő, MÁV-őrházig) mentünk. Jó megtelítettük a buszt, rajtunk kívül csak ketten voltak. Leszállás után átkeltünk a vasúti átjárón, elhaladtunk a Zöldház mellett, majd rögtön utána következett egy létrázás, amely egy lezárt kerítéskapu mellett volt. A sárga jelzésen kapaszkodott fel az út jó 100 méter szinttel feljebb. Kis kitérőt tettünk Látó-hegyre, ahonnan szép kilátásunk nyílt a környező dombokra, Gödöllőre (annak inkább csak a besnyői részére). Tovább emelkedve felértünk az Erzsébet-pihenőhöz. Itt megpihentünk, ettünk. A nyugodt pihenést erősen megzavarta az, hogy a házon tetőt cseréltek, és a tetőcserepeket vaadotak méretre. A kis szünetekben – legnagyobb meglepetésünkre Sz. Marika és Péter meghívott hozzájuk Valkóra, úgymond egy pohár borra, vagy üdítőre.
Továbbgyalogolva először a kék jelzésen az aszfaltozott út felé haladtunk, majd balra letértünk róla a Csörsz-árok felé (is) vezető útra. Az erdőben széles kaszálón vezetett az út, két hatalmas – számmal is jelzett – hatalmas tölgyfa mellett is elhaladtunk. Az első Bethlen-, a második Füsti-Tóth-fa nevezetű. Pár kilométer megtétele után elértünk a vadászházhoz, ami anno arról volt nevezetes, hogy Kádár János kedvenc helye volt. Szerencsénk volt, mert láttunk embereket a teraszon. Péter odament, ismerte is őket, ők pedig beinvitáltak bennünket. Így láthattuk a nagy közösségi termet szarvasagancsokkal, majd megnéztük az emeleti háló-, és fürdőszobákat is. Most már az egész ház már retrónak tűnik, de még így is sokan mondták, szívesen eltöltenének ott pár napot.
Folytattuk utunkat egy jól kijárt úton, kivéve a Szabadidő-park előtti szakaszt, mert az erősen dzsumbujos volt, csalán se hiányzott belőle. Megnéztük a park szélén, az erdőben álló ismeretterjesztő táblákat például Valkóról, a Csörsz-árokról, a szarmatákról. Ezután – immár Valkó belterületén – gyalogoltunk tovább, a kényelmesebbeket pedig Péter és fia fuvarozta hozzájuk. A „szerény” vendéglátás – melyet most még egyszer nagyon köszönünk! – persze az ajánlatban szereplő pohár bor, vagy üdítő mellett rengeteg egyebet is tartalmazott, csak hüledeztünk. Így aztán egyik busz ment el a másik után, olyan jól éreztük magunkat. Közbe még P. Piroska és Péter is betoppant egy nagy tepsi süteménnyel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Forró-forrás
Notter Béla, 2020. július 7. 11.17Ezúttal nem mentünk messzire, csak itt Isaszeg közelében túráztunk. Menetrendszerinti busszal utaztunk, ennek összes előnyével-hátrányával együtt. Csak 22-en voltunk, és 12,5 km-t gyalogoltunk.
9 óra után indult buszunk Dány felé, melyről a sülysápi elágazásnál szálltunk le. Még a múlt heti tiszakürti kiránduláson említette D. Pista, hogy van ott a közelben egy emlékhely, érdemes lenne felkeresni. Így az előzetes útvonal-tervet megváltoztatva a Sebestyény-emlékműhöz gyalogoltunk. Az első négyszögletes kiserdőig volt is egy ösvény a nyomokban lucernát is tartalmazó parlagfű ültetvényen. Az imént említett facsoporttól viszont csak emlékmű-iránt mentünk, lényeg az, hogy megtaláltuk. Pista ott elmondta nekünk, miért is épült ez az emlékmű.
Ezután rátértünk az eredeti nyomvonalra, a Pusztaszentkirály nevezetű területen. Pista még azt is elmondta, hogy gyerekkorából emlékszik arra, hogy itt egy tó volt, valamint egy csárda romjai is. Mostanában inkább az volt a jellemző erre a tájra, hogy még a térképeken szereplő kocsiutakat is beszántották. Így nem egy helyen a –szerencsére - nem túl nagy kalászosokon át kellett tartanunk az irányt. Voltak olyan részek is, ahol a vetés csak pár centis csonkja látszott, a szél barázdákat fújt a homokba. A Felső-Tápión való átkelés előtt tartottunk egy pihenőt.
Folytatva utunkat Kistelek nevű település után elértük a Sápi-tavakat. Szép látványt nyújtott a mögötte lévő Hrabina-heggyel egyetemben. Az előző hetek özönvízszerű esőzései még most is éreztették hatásukat, sokszor kellett a kocsiút mélyében megmaradó vizet kerülgetni. Elértük a Forró-forrást, amely ha nem is forró, de télen sem fagy be. Valami rejtélyes okból a forrásban egy hatalmas malomkő van. A víz jól láthatóan buzog fel, leglátványosabban a malomkő tengelyfuratán keresztül. Itt több időt szerettünk volna eltölteni, de a busz indulásához késésben voltuk, Így egy negyedóra múlva már indultunk és a tervezett Szent-György-hegyet is ki kellett hagynunk. Helyette - a nem kevésbé meredek, de rövidebb úton -, a Tályog-hegyen át mentünk. A Tályog-hegy túlsó felén nagy lovasudvart, Sándorszállás mellett még kisrepülő-teret is láttunk. Ismét átkeltünk a Felső-Tápión, majd nemsokára utunk végcéljához, a Dány, szentkirályi erdészház buszmegállóhoz értünk. El kellett érnünk a 14:26-os buszt, mert több már nem ment aznap Gödöllőre.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szilasliget – Zsófialiget
Notter Béla, 2020. május 26. 11.34A járvány lecsengésével május 30-án az ITK-majálissal visszatérünk az éves túrakiírásban szereplő programokhoz. 22-én, szombaton még tartottunk egy visszafogottabb túrát javuló, 16 fős létszámmal. Mérsékelt emelkedőkkel 13 km-t tettünk meg.
Szilasligeten, a HÉV-állomáson találkoztunk 8:45-kor. Várnunk kellett egymásra, míg Gödöllő és Pest felől befutottak a szerelvények, vagy míg kocsival érkezők megtalálták az állomást. Csináltunk egy szájmaszkos indulási csoportképet – reméljük, nem sokáig kell ilyesmit használni. Gyaloglás közben persze már nem használtuk, csak az egymástól való távolságra vigyáztunk. Szilasligetet a Sólyom utcán hagytuk el. Az utolsó háznál már be is kerítették a jelzést, aztán a szőlő kerítésén is belülre jutott a sárga jelzés. A mogyoródi szőlőültetvényekben jártunk, majd felértünk a dombtetőre az átjátszó adókhoz. Ezután a Hungaroring következett. A hátsó kapunál beláttunk a verseny helyszínére. Most éppen motorosok száguldoztak.
Ezután előbb aszfaltozott, majd széles földúton haladtunk Csömör felé. Sajnos, mint minden olyan helyen kis hazánkban, amit gépjárművel meg lehet közelíteni, rengeteg szemét „látványa” borzolta idegeinket. Már láttuk Csömör első házait, mikor sikerült ezt a poros, szemetes utat elhagyni. Itt viszont gyönyörű virágos réten mentünk át. Elértük az erdőt, és félrehúzódtunk elemózsiázni.
Pár lovarda után megint erdős részre értünk, a Zsellérföldekre. Kereszteztük a Csömöri-patak völgyét, de itt még nem volt benne víz. Később egy A4-es papíron jelezték is, hol van most a forrás. Az elmúlt hónapon csapadékszegény időjárása meg is látszott a forrás vízhozamán, csak pangott benne a víz. Továbbmenve szép kivitelű ismertető táblát láttunk a forrásvidékről, és tetejébe még egy árvalány-mezőt is. Kiérünk az ipari park mögötti területre, elképesztő poros úton rengeteg kocsival. Később szerencsére be lehetett menni messzebb a mezőn, így már kevesebb port nyeltünk. Zsófialigeten szálltunk fel a HÉV-re, és indultunk vele hazafelé.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Pécel-környéki próbatúra
Notter Béla, 2020. május 11. 19.30A járványhelyzet miatt két hónapig nem hirdettem meg közös túrát. Most próbaképp, sok korlátozó intézkedéssel egyet megcsináltunk. 12 km-t tettünk meg 183 m szintkülönbséggel.
A sok kizáró körülmény miatt csak heten voltunk, de így is jól éreztük magunkat, szép tájakon haladtunk. A találkozó a Millenniumi parknál volt, de a megközelítés során már korábban összefutottunk. Letettük a kocsikat, a parkra csak futó pillantást vetve máris indultunk. A parknál, de még inkább a Bajtemetésnél már többször jártunk, de mindig a turistautakkal ellátott északi oldalán. Most jelzetlen utakon dél felé indultunk várakozáson felül szép természetvédelmi területen. Mindjárt az út elején egy üdezöld árok mellett mentünk el, majd beértünk egy fenyőerdőbe. Kereszteztük a PMP, majd elértük a Z+, később a Z jelzést. Innen már végig jelzett úton haladtunk. Gyakorlatilag körbe jártuk a Bajtemetést úgy, hogy előbb a zöldön beértünk Kishársasra, onnan pedig a PMP-n Kovács-laposa, majd a Koporsó-völgy következett. Ezen értünk fel a hegy tetejére, innen pedig a parkhoz, amit most néztünk meg.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges