A kéktúrákat leszámítva hét éve jártunk utoljára a Zempléni hegységben. Ragyogó időben huszonhatan élveztük a nyárutót. Minden nap túráztunk, és aki mindegyiket végiggyalogolta, az 55 km-t tett meg, több mint 1700 méteres szintemelkedéssel.

Szeptember 29. (csütörtök)

Negyed hétkor indultunk Gödöllőről. Egy pihenővel és egy kis kóválygással 10 órára értünk Füzérradványba. Mint hét éve, most is a Korona-panzióban szálltunk meg, mert a jól bevált dolgokon nem szabad változtatni. Kipakoltunk, ettünk valamit, majd indultunk első túránkra.

Kishutáig kocsival mentünk, majd innen gyalog indultunk. Kis aszfaltozás után elértük a csak általam elnevezett „Források-völgyét” – hivatalosan Dzedó-völgy. Itt a térkép szerint 15 forrás található. Igaz mi konkrétan egyet se láttunk, mert az út a völgy fölött pár méterrel vezet. Folyamatos emelkedő után elértük a Dzedó-nyakat, majd az út legmagasabb pontját (473 m). Itt megpihentünk, majd végig lefelé menve Kőkapura értünk. 12 km volt a gyalogtáv. Annyira jól haladtunk, hogy majdnem másfél órát kellett várni a kisvonatra, mellyel Kishutára utaztunk vissza. Szerencsére sok látnivaló van Kőkapun, így hamar elszállt az idő. Hat órakor vacsoráztunk, kicsit gyakoroltuk a társas életet, de viszonylag korán lefeküdtünk a korai kelés miatt.

Szeptember 30. (péntek)

Reggeli után kocsival Göncre mentünk, innen kezdődött gyalogtúránk. A Szent Imre-templom, majd a temető mellett elhaladva hagytuk el a falut. Volt egy erősen szúrós szakasz is, de általában jól karbantartott úton haladtunk. Körülbelül 300 métert folyamatosan emelkedett az út, aztán egy erdészeti utat elérve kis lazítás következett. Mikor ismét kereszteztünk az előbbi utat, kezdődött az Amadé-vár bevétele újabb emelkedő leküzdésével. Fenn gyönyörű volt a kilátás. A kishitűek hamar feladták a várrom keresését, pedig egy fal két ablaknyílással nagyon jól kivehető volt. A romtól leérve ebédeltünk, majd a Pálos-kolostorig mentünk tovább. A XIV. században épült kolostor falai, egyes gótikus oszlopfői, sarokdíszei egész jó állapotban megmaradtak. Még 4,5 km volt vissza az út a kocsikig. Miután időben visszaértünk Füzérradványba, volt időnk még vacsoráig a kastélyt és parkját megnézni. A túratáv 14,5 km volt 628 m szintemelkedéssel.

Október 1. (szombat)

Kocsival Rostallóra utaztunk. Leparkoltunk a kisvasút végállomásánál, majd a sárga jelzésen elkezdtünk felfelé kapaszkodni az Ördög-patak völgyében. A völgy oldalában haladva gyönyörűen átsütött a nap a bükkfák között. Felértünk a tágas Mlaka-rétre, egyúttal az OKT útvonalára. Innen a már jól ismert kényelmes erdőgazdasági úton jutottunk el Gerendás–rétre, aholis megebédeltünk. Immen szép erdei úton, javarészt a Komlóska-patak völg yében jutottunk le ismét a Kőkapu, Rostalló felé vezető útra. Egy nagy hátránya volt ennek az útnak, az pedig az, hogy végig lábat nem kímélően aszfaltozott volt. A túratáv 17,7 km volt. Ezúttal túra után Hollóházára autóztunk, ahol megnéztük a Porcelán Múzeumot. Hazaérve szállásunkra még hosszasan elbeszélgettünk lefekvés előtt.

Október 2. (vasárnap)

Reggeli után összepakoltunk, majd kocsival Károlyfalvára mentünk. A falu végén, a volt pincéknél letettük az autókat. A P jelzésen helyenként meglehetősen meredek úton értünk fel Megyer-hegyre. Itt biztonsági korlátokkal védett helyről be lehetett látni a tengerszemre. A piros jelzést elhagyva a kék Malomkő-tanösvényen mentünk tovább. A volt hidrokvarcit kőbányában szép köveket lehet találni. A Király-hegy kilátóhelyét már nagyon benőtte a bozót, kilátni innen nem lehet. Viszonylagos jó kilátás, csak Megyer-hegy felé menet a szőlőtábla mellől nyílt. Ismét elértük a tengerszemet, ezúttal lementünk a víz partjára, majd felkapaszkodtunk a bányalakásokig. Itt ettünk. A horgásztavak mellett jutottunk vissza Károlyfalvára. Ezen a napon 11 km-t tettünk meg. Kocsiba ülve hazatérés előtt még megálltunk Tokajban, a Szerelmi-pincesoron. Aki nem vezetett többféle tokaji bort kóstolhatott meg.

 

Szeptember 3-án a Pilisben túráztunk Tahiból indulva. Nyarat idéző jó időben 45-en voltunk, 14 km-t gyalogoltunk 561 m szintemelkedéssel. Az út legnehezebb része mégsem az emelkedő volt, hanem a Vöröskő alatti gerincről való leereszkedés a Hétvályús-forrásig.

Busszal utaztunk Tahira az Isaszeg – Gödöllő – Szentendre útvonalon. Sajnos Inci utazását tönkretette a MÁV: majd másfél órát késett a vonata, mert állítólag veréb száll a vezetékre. Így őt kénytelenek voltunk itthon hagyni. Szentendrén még felvettük a pesti lányokat és Júliát. Tahiban pont a túra kezdetét jelentő Bercsényi utcánál álltunk meg. Ezen indultunk ki a faluból. A házakat magunk mögött hagyva, jobbra bekanyarodott a bicikliút – mert ezen mentünk felfelé – az erdőbe. Jobbra-balra mély töbörszerű mélyedések, horhosok, kiszáradt patakmedrek tették változatossá az utat. Enyhe, de tartós emelkedő után - miután elhagytuk a bicikliutat - a Sasfészek-vadászházhoz pár méteres kitérőt tettünk. Innen szép kilátás nyílt a környező hegyekre. Ha már volt már asztal, pad, meg is reggeliztünk.

    Továbbmenve hamarosan elértük a zöld jelzést. Itt választhatott mindenki: vagy eljön-e megkeresni az Édeslyuk-forrást, vagy itt megvárja a többieket. Végül aki maradt, az szép lassan, a maga tempójában elkezdte a hátralévő 150 m-es szintemelkedés legyűrését. A forrás felé vezető út egy szakasza erősen elhanyagolt állapotban van. Magát a forrást se nagyon találtuk, egyes elmondások szerint egy alig könnyező szikla volt az. Viszont a környéke gyönyörű volt. Több mély völgy is találkozik itt, benne víz, és mindenütt gyengén csordogáló patak, bedőlt fák: igazi őstermészet.

    Visszamentük a Z-re és mi is elkezdtünk kapaszkodni felfelé az Édes-lyuk nevű erdőben. Kitartóan emelkedett az út a P jelzés becsatlakozásáig, onnan már csökkent a meredeksége. A Vértes-mező szép ligetes terület volt. Innen már csak tényleg pár méteres emelkedővel a Kiss-bükk tetőre értünk. A zöld jelzés elkanyarodott, mi a pirosan folytattuk utunkat. Egy helyről korlátozott kilátás nyílt a Naszályra és a Szentendrei-szigetre. Nem sokkal ezután a S kör jelzésen kezdtünk ereszkedni lefelé. Ez a szakasz viselte meg a legjobban a társaságot, mert körülbelül 300 méteres hosszon igen meredeken lejtett az út. A köves úton könnyen meg lehetett csúszni. Még jó, hogy a gyökerek és a fák biztos pontot jelentettek a lefelé csúszkálásban. A Hétvályús-forrás vize nagyon finom volt, jól jött az ebédhez

    A faluba és a buszhoz vezető visszaút már nehézségek nélküli volt. Sokan egy fagylalttal jutalmazták meg magukat az út végén.

 

08.06-án, szombaton ezúttal a Cserhátba mentünk túrázni. Az első pár kilométert szemerkélő esőben tettük, utána viszont kellemes túraidőnk volt. 36-an voltunk, és 12,5 km-t tettünk meg 320 m szintemelkedéssel.

Busszal utaztunk az Isaszeg – Gödöllő – Rád – Penc - Alsópetény útvonalon. 7 órakor indultunk, és miután Isaszegen és Gödöllőn többszöri megállóval (majdnem) teljes lett a létszámunk, már csak a túra kezdőpontján álltunk meg fél kilenckor. Sajnos kicsit esett az eső, ezért mindjárt az esőkabátok felvételével kellett kezdenünk. A kerítésen át benéztünk a remek állapotban lévő Gyurcsányi-Prónay kastélyra, kertjére. Balról a domb tetején láttuk a katolikus templomot, majd elhaladtunk a községháza skanzenszerű kertje mellett. Kezdtünk kapaszkodni ki a faluból, amelyre helyenként nagyon szép kilátás nyílt.  Korábban, mikor 2010-ben erre kéktúráztunk, még nem erre vezetett az út, hanem egy csúszós mélyúton, így ez a szép kilátás is kimaradt akkor az életünkből. A Kékesi-vadászház viszont továbbra is szép és rendezett. Tartottunk is itt egy kis pihenőt.

    Közben szerencsére elállt az eső, és lekerülhetett rólunk az esőkabát. Jó egy kilométer után elhagytuk az OKT nyomvonalát, és a S+ jelzésre tértünk át. Az eső utáni pára a Dél-hegyet egészen misztikussá formálta. A sok nyári eső következtében rengeteg gombát is láttunk. Mikor elértük a S sáv jelzést, arra tértünk át. Kő-hegyen egy hatalmas tölgyfa alatt pihenőhelyet alakítottak, melyet ebédelés céljára ki is kellett próbáltunk. Közelben található egy új feszület, pár méterre árválkodik tőle a régi, egy bokornak támasztva.

    Ebéd után folytattuk utunkat. A Kő-hegyi kilátott csak többszöri próbálkozásra találtuk meg, talán azért is, mert nem vezet oda kijárt út. Kilátni is csak úgy lehet, hogy a meredély szélén keres az ember egy lyukat a fák között. Ezután a sárga jelzést is elhagytuk, és jelzetlen, de jól járható úton - végig lefelé menve - először pár víkendházat, majd a Cser-tavat láttuk meg. Rengetegen horgásztak a tavon. Minket a buszunk itt várt.  Hazafelé egy fénykép erejéig még megálltunk a keszegi felújított Huszár-Purgly-kastélynál.

 

 

Július első szombatjának éjszakáját 32-en nem ágyban töltöttük, hanem túráztunk Veresegyház, Szada és Gödöllő környékén. Éjféltől egy közelgő hidegfronttal érkező zivatarral fenyegetett a meteorológia, de azóta sem esett egy csepp eső sem.

Autóbusszal Gödöllőről Veresegyházra utaztunk, ahonnan is kezdődött a gyalogtúránk. Házak között mentünk mintegy másfél kilométert, aztán beértünk az erdőbe. Első megállónk a Pamut-tó közelében lévő Ivacsi emlékmű volt. Tovább a tóval párhuzamosan mentünk először. A fű nagyon vizes volt, valószínű, hogy korábban volt arra egy nagy eső. Szépen bandukoltunk az erdőben, mígnem a Sződrákosi-patakhoz nem értünk. Itt egy hevenyészett hídon (pár összedobált fadarab) kellett átkelni, nagy izgalmat keltve a jelenlévőkben. De ez még mindig jobb, mint a korábbi gázló. (Csütörtökön az út bejárásakor kipróbáltam azt is, de - térdig belegázolva a nagyon iszapos vízbe - még mindig nem értem el a patak fősodrát.). Továbbiakban pár nagy tócsa kikerülése hozott némi izgalmat, jó illatokkal viszont a selyemfű szolgált. Később ismét át kellett kelni a patak egy mellékágán, de ez sima ügy volt egy átfektetett palló segítségével.
Szadára beérve megint házak között, felháborodott kutyák ugatása közepette haladtunk. Itt viszont sok helyen a jázmin átható illata kényeztetett minket. Szada központját nagy félkörívben, ritkán lakott részen kerültük el. Ezután a Csapás és Pazsaki úton már Gödöllőre értünk. 
Csaba meghívására egy kis kitérőt téve felkerestük házát. Itt terített asztal várt ránk zsíros kenyérrel, tojással, hagymával, paradicsommal. Ásványvíz is volt, no meg Csaba reprezentatív készletéből mindenféle itóka. Négy órakor indultunk tovább megköszönve vendéglátónk és neje fáradozását. Öt óra után indult vonatunk Isaszegre, mások busszal, HÉV-vel mentek haza. 15 km-es volt a táv a vasútállomásig.