Útkarbantartás

Dicsérettábla

Címkék

Szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akik a csütörtöktől szombatig tartó monstre útkarbantáson (bozótírtás, festés) Pali szervezésében tevékenyen részt vettek. A rengeteg eső miatt túlburjánzó növényzet megszabadítása a turistautakról kemény munkát igényelt. Ime a résztvevők listája:Bné Marika, Marci és Hajni, H. Ági és Jani (ő kétszer is), Robi,K. Klári és Péter, K. István, Anci, Sanyi, Pali (mindhárom napon), N. Laci, jómagam, Tibi, P. Péter,Babi, S. Kati, T. Erika, Ildi, Teri, P. Jóska, K. Marika, U. Zsuzsa. Jelentkeztek még, delétszámtöbblet miatt már a munkájukra nem volt szükség: D. Éva, K. Ági, Piroska, Sz. Marika.

Útkarbantartás

Címkék

A december elsején leesett ónos eső hatalmas károkat okozott a Gödöllői-dombságban is, nem kímélve az általunk karbantartott utakat sem. A december 4-ei bejárást követően szervezni kezdtem egy munkacsapatot, akikkel járhatóvá tudjuk tenni a Z+ jelzés Pécel felé haladó útjának legalább egy részét.

Mivel a hétvégék már mind foglaltak voltak, kénytelenek voltam a munkát hétköznapra szervezni. Így jobbára csak nyugdíjas klubtagjainkra számíthattam. Kilencen jelentkeztek, de Laci igazoltan maradt távol. Hadd említsem meg a résztvevőket – megérdemlik: Teri, Mari, Marci, Józsi, Sanyi, Pali, Gyula (ja és én). Még Éva, Ildi és Anci is jelentkezett, de nekik a szerda nem felelt meg (tudniillik a jelentkezőknek három nap közül is lehetett választani). A péceli országút mellett, a feszületnél tettük le az autókat. Innen indultunk gyalog, közben minden belógó gallyat, útra dőlt fát eltávolítottunk az útról. Pali hozta és kezelte a láncfűrészt, így övé volt a munka dandárja. Mi a levágott ágakat húztuk félre az útból, kézi fűrésszel, baltával és ágvágó ollókkal a kisebb átmérőjű fákkal, gallyakkal birkóztunk, a rengeteg tört faág eltakarításában serénykedtünk. Nagy szerencsénkre, nem sokkal a munka megkezdése után kisütött a nap. Jó két óra alatt eljutottunk a Gazda-erdőig. A sikeren felbuzdulva újabb szakasznak láttunk neki.

    Ehhez előbb visszamentünk a kocsikhoz, majd azokkal a nagytarcsai országút azon részére hajtottunk, ahol keresztezi azt a Z+ jelzés. Miután egy bekötőút sártengerében valahogy leparkoltunk, indultunk Pécel felé. Rengeteg munkánk akadt itt is, de már kicsit rutinosabbak is voltunk, mint az első szakasznál. Odáig jutottunk, ameddig az út elkezd felkapaszkodni a Látó-hegyre. Ez a szakasz az eddigieknél is nehezebb lesz, mert a fenyőfák szinte mind kidőltek, összetörve a közöttük lévő akácfákat is. Úgy beszéltük meg, hogy januárban, vagy februárban bejárom ezt a szakaszt, és ha az erdészet addig nem lát neki a munkának, tavasz előtt még egy akciónapot tartunk. Ez már hétvégén lesz, hogy mások is kiélhessék a bennük rejlő fanyűvő hajlamot.