Szombaton a Visegrádi-hegységben tettünk egy körtúrát Pilisszentlászlótól. Most is volt egy rövidebb, és egy hosszabb változat, tetejébe a hosszabb a beígértnél is izmosabbra sikeredett (16,5 km, 610 m szintkülönbség).

A szokásos időben indultunk az Isaszeg – Gödöllő – Mogyoród - Budakalász - Pilisszentlászló útvonalon. Fél kilencre már oda is értünk. Az OKT útvonalán együtt indultunk, de 200 méter után, már külön utakon jártunk. A nehezebb útra vállalkozók a P+ jelzésen először a Tüskés-hegyre kapaszkodtak fel. A korábbi esőktől novemberi ködre emlékeztető párás volt a levegő. Ennek ellenére nagyon szép volt az üdezöld erdő. A következő hegy már magasabb volt, ennek neve a bizarr Akasztó-hegy volt. Itt közben kis ideig esett az eső, de szerencsére nem intenzíven. Lefelé menet egy erdészeti utat kereszteztünk, előtte és utána elég meredek volt az út. Egy látványos völgy (Király-völgy) mellé értünk, melyet később kereszteznünk kellett. A völgytalpra való leereszkedést és a kikapaszkodást lépcsők segítették. Hamarosan a szépen megépített Király-kúthoz jutottunk (víz alig csurgott belőle), ahol meg is pihentünk. Ezután történt meg a baj: a telefonomról valahogyan eltűnt az előre megtervezett út, én pedig magabiztosan indultam egyenesen tovább  - holott balra kellett volna fordulnunk. Mikor már elég sokat emelkedtünk az Öreg-vágás felé, gyanús lett a dolog, de onnan már nem lett volna érdemes visszafordulni. Ezúttal kérek bocsánatot azoktól, akiket a többletkilométerek (4 km) nagyon kifárasztottak. Mindenesetre szép, változatos úton haladtunk, az Öreg-vágásra érkezésünkkor magasságban már csak 40 m-rel voltunk Dobogókő alatt. Ezután a Sikárosi farakodónál megebédeltünk, majd egy nagyon kényelmes 3 km-es út következett, miközben a Bűkkös-patak mellé értünk. Itt volt a Lenkó-emlékmű, a Kárpát-forrás, a patak „halszálkás” hídja. Az utolsó két kilométeren még egy emelkedő várt ránk, a mély Öreg-nyílás völgy mellett értünk fel a tetőre, és egyúttal vissza a buszunkhoz.

A rövidebb utat választók az Országos Kéktúra útvonalát követve értek le a Bükkös-patakhoz, azon a Lenkó-emlékműig mentek, majd ugyanezen az úton vissza a kiindulási pontunkhoz. Ez az út 7 km hosszú volt 135 m szintkülönbséggel.

 

Három éve a Mecsek keleti felében, most a nyugati fertályon túráztunk 29-en. Többnapos túrán ez majdnem rekordszám. Minden túrának volt rövidebb és hosszabb változata is.

04.29. péntek

Kb. 280 km-es utazással az Orfű felé vezető út mellett, Remete-rétnél kezdtük első napi túránkat.  Hét órai indulással háromnegyed 11-re értünk oda. A rövidebb túra résztvevői a bicikliúton mentek a Mecsek Gyöngye Apartmanházig, onnan a szentkúti harangtorony érintésével a Remeterétre. Ez az út 6,2 km hosszú volt 154 m szintkülönbséggel.

 A hosszabb út előbb felkapaszkodott a Rózsa-hegy oldalába, majd egy-két jelzés váltásával a Patacsi-mezőre jutott. Az itt lévő pihenőben megebédeltünk. Immár nem éhesen, szép úton (egy darabig az Égervölgy-patak mellett) értünk el mi is Mecsek Gyöngye Apartmanházhoz. Innen útvonalunk megegyezett a rövidebb túra útvonalával. Útközben megkóstoltuk a Kancsal-forrás vizét, körbejártuk a szentkúti harangtornyot, mely egy forrás fölé épült. A Remete-réti esőbeállónál vártak be a többiek. Mi 10,5 km-t tettünk meg 427 m szintkülönbséggel.

Ezután a Cserkúton lévő két szálláshelyükre autóztunk. Vacsorára a közelben lévő Kővágószőlősre sétáltunk át. Visszaérve szállásunkra mérsékelt létszámmal beszélgettünk, iddogáltunk.

04.30. szombat

Ezen a napon nem egy helyen kezdtek a rövid és hosszabb távot választók. Az előbbiek Abaligetre mentek, túraként végigjárták a Denevér tanösvényt. Ez 5 km hosszú volt,114 m szinttel. Ezt követően az egyik kocsi utasai a Balázs-hegyi kilátóhoz, a másik pedig az orfűi Papírmalomhoz és a Vízfő-forráshoz ment

A hosszabb távot választók Mecsekrákosról indultak, Bános érintésével Vágotpusztáig gyalogoltak, majd a Lóri-kulcsoháznál megebédeltek. Továbbmenve érintettük a Mecsek Házát, a Barlangkutatók forrását és Vízfő-forráshoz (a Mecsek legnagyobb vízhozamú karsztforrása) értünk. E mellett van a hasonnevű barlang bejárata, valamint a Forrásház is. Legutóbbi látogatásunk óta újdonság az Orfű-patak mellett kiépített látványos Füzesi Antal-sétány. Ez a Papírmalomig vezet el egy pallósoron, alatta a medvehagymák özöne. Visszaútban Mecsekrákos felé elhaladtunk az Orfűi-tó mellett, majd a faluban megnéztük a Szent Márton püspök kápolnát, a Kemencés-udvart (csak kívülről, mert most valamiért nem látogatható). Ezután felautóztunk a Balázs-hegyre, ahol felmásztunk a kilátóba. Csodás kilátás nyílt a környékre, a Pécsi-, és a Herman Ottó-tóra. Utolsó látnivalónk a környéken a Sárkány-kút volt, amelyből most nem dübörgött ki a víz, de így is megéri felgyalogolni oda. Túránk 12,1 km hosszú volt 289 m szintkülönbséggel.

Vacsora után végre sikeres volt a „társasélet gyakorlása” nevű program, sokat nevettünk, jól éreztük magunkat.

05.01. vasárnap

Kocsival mindnyájan a 67-es út mellett lévő Mozsgóba utaztunk, ott leparkoltunk, majd a túra rövidebb és hosszabb változata együtt indult. A Poronica-patak völgyében való haladás után előbb a rövid táv tért le jobbra, majd másfél km után mi is elkezdtünk kapaszkodni felfelé. Lényegében ez az egy jelentősebb emelkedő volt az úton. A gerinc után jobbra, a S jelzésre tétünk azon kb. félúton elértük azt a helyet, ahol a rövid túra résztvevői is feljöttek. Innen megint együtt haladt a két táv. A Zsibóti Szőlőknél nagy alma és szőlőültetvényeket láttunk, és rá lehetett látni a csertői Halastóra, valamint a mögötte lévő falura. Igazán látványossá a tájat a virító repcetáblák tették. Leereszkedtünk Mozsgóra, ott megnéztük a Biedermann kastélyt és parkját. A két táv így alakult: 7,2 km 100 m és 11,2 km 191 m szinttel.

Kocsiba ültünk és Szigetvárra hajtottunk, de közben megnéztük a Török-magyar Barátság Parkot. A városban első utunk a várba vezetett, itt foglaltam időpontot tárlatvezetésre. Ennek része volt egy fegyverbemutató, és az 1566-os szigetvári csatát bemutató ismertető is. Mindkettő élvezetes volt. A várlátogatás után besétáltunk Szigetvár belvárosába, és egy rövid sétát tettünk.

05.02. hétfő

Összepakoltunk, megreggeliztünk, majd gyülekeztünk a túrákra. Ezúttal három túra közül is lehetett választani. Legtöbben a Laci vezette túrára mentek, ami a környék leglátványosabb részeit (Babás-szerkövek, Farkas-kő, Zsongor-kő, Pálos kolostorrom) fűzte össze. Ezt a túrát korábban már többen megtettük. A mostani út adatai: 8,8 km, 400 m szint. Különböző okokból a rövid túrára (5,4 km, 184 m szint) is többen mentek a szokottnál. A túrákra való jelentkezéskor már mindenki kiválasztotta kedvére valót, a harmadik túrára maradt egy ember (én), így egyedül tettem meg a 12,8 km-es távot 525 m-es szintkülönbséggel. Ez az út tulajdonképpen két körből állt, melynek első körét tették meg rövidtúrások, de a Farkas-forrástól az első túrán résztvevők is erre mentek vissza Cserkútra. Túrák után mindenki szerencsésen hazaért.

A képeket Babi (B) és jómagam készítettük.



 

Egy váratlan szálláslehetőséget kihasználva páran három napig túráztunk a Keszthelyi-hegységben. A három nap alatt 49 km-t gyalogoltunk 1051 m szintkülönbséggel fűszerezve.

Az első nap Karmacsról, egy 800 fős kis zalai faluból indult. Jelzetlen, folyamatosan emelkedő – helyenként izgalmas mélyvölgyekben vezető - úton közelítettük meg Zalaköveskutat. Itt leereszkedtünk a falu széléig, majd egy újabb emelkedő következett. Nem messze az úttól láttuk a Teréz anya-kilátót. Kisforgalmú aszfaltozott úton jutottunk be a következő faluba, Nemesbükre. Itteni látnivaló egy 1860-ban épült kétlyukú kőhíd volt, melyet nagy vehemenciával védett egy kis tacskó. A hosszan elnyúló falu után rátértünk az OKT vonalára, melyen majdnem Karmacsig mentünk. Az út utolsó szakasza egy-egy parcella szőlő mellett, Vashegynek nevezett ligetes területen át ért be Karmacsba.

A második napon Sümegről, a várral szemben lévő parkolóból indultunk. Jókora emelkedővel értünk fel a Rendeki-hegy oldalába. Nagyon szép bükkerdőben haladtunk, közben két szarvast is elég jó megközelítettünk, valamint találtunk egy őzkoponyát is. A csabrendeki aszfaltútig erdőben haladtunk, utána sajnos Nyírespusztáig csak aszfalton tudtunk továbbmenni. Ezután letértünk az aszfaltról, és jelzetlen utakon közelítettük meg a Darvastói-bauxitlencsét. Az 1971 óta természetvédelem alatt álló volt külszíni fejtő bejárása igazi élmény, hasonló ahhoz, mint amit Gánt mellett láttunk. Keresztül-kasul bejártuk a területet, aztán elfogyasztottuk megérdemelt ebédünket. Visszaútban Sümeg felé 2 hatalmas Napelem-park mellett, és egy kőbánya mellett is elvezetett utunk. A sümegi Temetőkápolna mellől ismét szép rálátás kínálkozott a várra.

A harmadik nap Zalaszántóról tettünk egy körutat. Kereszteztük az OKT vonalát, de nem mentünk fel rajta a sztupa felé, hanem a hegy oldalában futó – Tátikára gyönyörű kilátást nyújtó – úton haladtunk. Később elértük a zöld jelzést, és vele a Kovácsi-patakot. A nedves völgyben égerfák álltak, és rengeteg medvehagyma is díszlett. Irányváltás után kereszteztük a sümegi utat, és egy jól kiépített pihenőben ejtőztünk egyet. Ezután a Tátikáig 200 métert emelkedett az út. A várromot körbejártuk, a kilátás csodás volt fentről, még a Balatont is lehetett látni. Lejtmenet után sajnos nem leltünk rá a vaskori temetőhalmokra, pedig nagyon közel voltunk hozzá. A faluban meg bementünk a Tájház udvarába (a ház maga zárva volt), és evvel lassan véget is ért napi túránk. Hazafelé még megálltunk Balatonbogláron, és megnéztük a Gömbkilátó nyújtotta panorámát.

 

Ez a túra nem szerepelt az éves programban, de már évek óta tervezgetem, hogy meg kéne csinálni. Ragyogó napsütésben 17,7 km-t tettünk meg 302/177 m szintkülönbséggel.

Mindjárt az út elejére egy kis izgalom adódott. Éva és Babi Pestről jött volna vonattal, de valami vezetékszakadás miatt a Hatvan felé menő vonatok csak Rákosról indultak. Ezért gyorsan visszafordultak, és kocsival jöttek Pécelre. Jól igyekeztek, mert csak pár percet kellett várnunk. Mikor kiértünk a városból, az első látnivaló a Csúnya-tó volt. Nos, ez nevével ellentétben mindig is egy fákkal körülvett szép kis tó volt. Már sokszor jártunk erre, de a mostani találkozás óriási csalódás volt. Legalább egy méterrel alacsonyabb volt a víz a szokásosnál, így a víz nem rejthette el a sok bedobált üveget, flakont. Ennek ellenére elég sok időt eltöltöttünk a partján. Elvileg S sáv jelzésen haladtunk - de ugyanúgy, mint a később becsatlakozó zöld esetében - csak nagyon kevés jelet láttunk. Pár kilométer erdei út után sivárabb rész következett szántófölddel, kaszálóval. Egy építési hulladék feldolgozó üzemet csak nagy kerülővel tudhattuk hátunk mögé, aztán jött még a sok illegális szemétlerakó – egyszóval nem ez volt a túra legszebb szakasza. Szerencsére ezeket elhagyva, már szép úton haladtunk. Egy kaszáló szélén, a dombtetőn megálltunk tízóraizni, szép kilátással a Küdői-hegyre. Változatos úton mentünk, az előző évek GPS-es bejárásai segítettek az időnként alig megtalálható utakon való maradáson. Még egy pár év előtti nyomvonalat sem tudtunk egy helyen követni, mert beszántották a turistautat. Utunk majdnem legmagasabb pontján ebédeltünk, aztán Ökörtelek környékén erős hullámvasutazásba kezdett az út. A gödöllői repülőtérnél elbámészkodtunk egy ideig, mert számunkra érdekes volt látni a siklóernyősök fel-, és leszállását. Lovardák mellett értünk be Gödöllőre. A Pest felé utazóknak szerencséje volt, mert épp hogy felszálltunk a vonatra, már indult is.