Cserháti túránkon Varsány lett volna a cél, de az Északi Zöld jelzés Musuta- és Vakarás-hegy között - a rimóci leágazás után - végképp járhatatlannak bizonyult, így Rimócra gyalogoltunk be. Így a táv is rövidebb lett: 10 km 280/333 m szinttel.

Eleve nem jól indult a nap. 7 órakor kezdtük volna Isaszegen felvenni a túrázókat, de ¾ hétkor telefonált a buszsofőr, hogy 40 percet késni fog. Telefonon próbáltam mindenkit értesíteni a késésről, amiből persze jóval több mint 1 óra lett. A tervezetthez képest másfél órával később értünk Nagylócra. Utána egy darabig minden jóra fordult: a Cserhát lankái most is lenyűgözőek voltak, ragyogó, nem túl meleg időnk volt, messziről láttuk Hollókő várát, és aminek legjobban örültem: két vendégünkkel együtt 38-an voltunk. Első emelkedőnk mindjárt Lagylócnál kezdődött, ez volt a Kavicsos-hegy. Innen viszonylag nagy lejtéssel értünk le, majd a gyenge lejtmenet folytatódott egészen a Hollókői-patakig. A mederben ugyan nem láttunk vizet, de fölötte a hídon állt egy pocsolya. Itt váltunk el a rövidebb túra résztvevőitől, akik tervezetten Rimócba, majd vissza Nagylócra igyekeztek. Ezután kereszteztünk egy látszólag senki által nem használt bicikli utat, majd lassan emelkedni kezdett az út. Így értünk fel a Musuta-hegyre, miközben egyre ritkultak az eddig se sűrűn előforduló jelek. A Rimóc felé vezető kocsiút után alig járható szakaszra jutottunk. Mintegy 250 méteren szaggattuk magunkat, aztán egy kis kilátóhelyre érkeztünk, ahonnan rá lehetett látni Nógrádsipekre. Azt hittük, innen már jobb lesz az út, de csak rosszabb lett, 150 méter szenvedés után már végképp járhatatlanná vált az. Kis tanakodás után feladtuk a küzdelmet és visszafordultunk. Ez a szakasz és Rimóc felé vezető út a szokottnál is jobban tele volt szeméttel, több autóra való karosszéria-darabot össze lehetett volna szedni. Mikor már láttuk Rimóc házait, megálltunk ebédelni. Beérve a faluba, találtunk egy kocsmát, örültünk, hogy valami hideget ihatunk. Alig akartak kiszolgálni, mert a kocsmárosné paradicsomot főzött, és emellett nem maradt ideje a „kedves vendégekre”. Odahívtuk a buszt és onnan indultunk hazafelé.

A rövid túra résztvevői a Tájházat - a kiírás ellenére -  nem tudták megnézni, de a Babamúzeumot hosszas könyörgésre kinyitották (pedig telefonon előre megbeszéltem, hogy megy egy csoport oda). Abban viszont minden ott járt tagunk egyetértett, hogy nagyon érdekes volt, élmény volt hallgatni az ízes palóc tájszólással elmondottakat.

Az egyik nagy kedvencem Cserhát most lejjebb csúszott a listán, pedig a szemétről és járhatatlan turistaútról nem ő tehet.

A képeket Juti (J), P. Kati (PK) és én készítettem.

 

Sajnálatos módon kevesen (22-en) voltunk e vértesi túrán. Oka lehetett ennek a beharangozott hőség is, melyet szerencsére nem nagyon éreztük meg az élénk szélnek köszönhetően.

Hét órai indulással 9 órára értünk Gántra. Ezúttal három táv közül lehetett választani, melyből végül a középső táv kimaradt. A hosszabb utat választók Gántról indultak a Szovjet-emlékmű mellől. Igen változatos terepen, erdőfoltokkal tarkított kopár dombokon jutottunk fel az első kilátóhelyre, amely közvetlenül a falu felett van. Ezután hullámvasutazni kezdett az út, így értünk el a következő kilátóhelyre. A két zászlórúd (tépett uniós és magyar zászlóval) között betonból készült emlékkereszt áll, mellette jobbról a Kitelepítési-, balról a Szerencse fel! bányászati emlékmű van, mindkettő dolomitsziklákba vésett feliratokkal. Továbbhaladva felértünk egy szép kilátást nyújtó csúcsra, majd a Meleges nevezetű, élénkvörös színű felhagyott bauxitbányához ereszkedtünk. Hálás fotótémák vettek körül, buzgón fényképezett is mindenki. Legyalogoltunk az aszfaltút mellett lévő Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeumhoz és Földtani parkhoz, de most nem mentünk be, egyrészt mert legtöbbünk járt már ott, másrészről pedig nagy időveszteségbe kerültünk volna a rövidtúrásokkal szemben.

A sárga sáv jelzésen folytattuk utunkat előbb egy szélesebb köves úton tettük meg, majd balra kanyarodva - egyre többet zárt erdőben - haladva előbb a Sasfészekre nevezetű részre értünk. Érdekes módon a teljesen árnyékos erdőben melegebb volt, mint a széljárta kopár domboldalakon. Elhagytuk a S jelzést, majd ÉNy-nak fordulva a zöldön mentünk tovább, azt követően pedig a Z▲ jelzésen előbb az Öreg-hegyre, utána pedig utunk legmagasabb pontára, a Gém-hegyre értünk fel. Errefelé már felhők mögé került a nap, igazán kellemes lett az idő. Innen már csak lefelé gyalogoltunk a buszig. Ez az útvonal 13,2 km hosszú volt 316 m szintkülönbséggel.

A rövidebb utat választok a buszról Földtani parknál szálltak le. Mivel az még nem volt nyitva, felmentek előbb a mellette lévő dombra, aztán nyitás után megnézték a Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeumot, bejárták a Földtani parkot. Ezt követően - azon az úton, melyen mi odaérkeztünk – Gántra gyalogoltak. Az út 5,5 km volt 125/99 m szintkülönbséggel.

 

Szombaton a Visegrádi-hegységben tettünk egy körtúrát Pilisszentlászlótól. Most is volt egy rövidebb, és egy hosszabb változat, tetejébe a hosszabb a beígértnél is izmosabbra sikeredett (16,5 km, 610 m szintkülönbség).

A szokásos időben indultunk az Isaszeg – Gödöllő – Mogyoród - Budakalász - Pilisszentlászló útvonalon. Fél kilencre már oda is értünk. Az OKT útvonalán együtt indultunk, de 200 méter után, már külön utakon jártunk. A nehezebb útra vállalkozók a P+ jelzésen először a Tüskés-hegyre kapaszkodtak fel. A korábbi esőktől novemberi ködre emlékeztető párás volt a levegő. Ennek ellenére nagyon szép volt az üdezöld erdő. A következő hegy már magasabb volt, ennek neve a bizarr Akasztó-hegy volt. Itt közben kis ideig esett az eső, de szerencsére nem intenzíven. Lefelé menet egy erdészeti utat kereszteztünk, előtte és utána elég meredek volt az út. Egy látványos völgy (Király-völgy) mellé értünk, melyet később kereszteznünk kellett. A völgytalpra való leereszkedést és a kikapaszkodást lépcsők segítették. Hamarosan a szépen megépített Király-kúthoz jutottunk (víz alig csurgott belőle), ahol meg is pihentünk. Ezután történt meg a baj: a telefonomról valahogyan eltűnt az előre megtervezett út, én pedig magabiztosan indultam egyenesen tovább  - holott balra kellett volna fordulnunk. Mikor már elég sokat emelkedtünk az Öreg-vágás felé, gyanús lett a dolog, de onnan már nem lett volna érdemes visszafordulni. Ezúttal kérek bocsánatot azoktól, akiket a többletkilométerek (4 km) nagyon kifárasztottak. Mindenesetre szép, változatos úton haladtunk, az Öreg-vágásra érkezésünkkor magasságban már csak 40 m-rel voltunk Dobogókő alatt. Ezután a Sikárosi farakodónál megebédeltünk, majd egy nagyon kényelmes 3 km-es út következett, miközben a Bűkkös-patak mellé értünk. Itt volt a Lenkó-emlékmű, a Kárpát-forrás, a patak „halszálkás” hídja. Az utolsó két kilométeren még egy emelkedő várt ránk, a mély Öreg-nyílás völgy mellett értünk fel a tetőre, és egyúttal vissza a buszunkhoz.

A rövidebb utat választók az Országos Kéktúra útvonalát követve értek le a Bükkös-patakhoz, azon a Lenkó-emlékműig mentek, majd ugyanezen az úton vissza a kiindulási pontunkhoz. Ez az út 7 km hosszú volt 135 m szintkülönbséggel.

 

Három éve a Mecsek keleti felében, most a nyugati fertályon túráztunk 29-en. Többnapos túrán ez majdnem rekordszám. Minden túrának volt rövidebb és hosszabb változata is.

04.29. péntek

Kb. 280 km-es utazással az Orfű felé vezető út mellett, Remete-rétnél kezdtük első napi túránkat.  Hét órai indulással háromnegyed 11-re értünk oda. A rövidebb túra résztvevői a bicikliúton mentek a Mecsek Gyöngye Apartmanházig, onnan a szentkúti harangtorony érintésével a Remeterétre. Ez az út 6,2 km hosszú volt 154 m szintkülönbséggel.

 A hosszabb út előbb felkapaszkodott a Rózsa-hegy oldalába, majd egy-két jelzés váltásával a Patacsi-mezőre jutott. Az itt lévő pihenőben megebédeltünk. Immár nem éhesen, szép úton (egy darabig az Égervölgy-patak mellett) értünk el mi is Mecsek Gyöngye Apartmanházhoz. Innen útvonalunk megegyezett a rövidebb túra útvonalával. Útközben megkóstoltuk a Kancsal-forrás vizét, körbejártuk a szentkúti harangtornyot, mely egy forrás fölé épült. A Remete-réti esőbeállónál vártak be a többiek. Mi 10,5 km-t tettünk meg 427 m szintkülönbséggel.

Ezután a Cserkúton lévő két szálláshelyükre autóztunk. Vacsorára a közelben lévő Kővágószőlősre sétáltunk át. Visszaérve szállásunkra mérsékelt létszámmal beszélgettünk, iddogáltunk.

04.30. szombat

Ezen a napon nem egy helyen kezdtek a rövid és hosszabb távot választók. Az előbbiek Abaligetre mentek, túraként végigjárták a Denevér tanösvényt. Ez 5 km hosszú volt,114 m szinttel. Ezt követően az egyik kocsi utasai a Balázs-hegyi kilátóhoz, a másik pedig az orfűi Papírmalomhoz és a Vízfő-forráshoz ment

A hosszabb távot választók Mecsekrákosról indultak, Bános érintésével Vágotpusztáig gyalogoltak, majd a Lóri-kulcsoháznál megebédeltek. Továbbmenve érintettük a Mecsek Házát, a Barlangkutatók forrását és Vízfő-forráshoz (a Mecsek legnagyobb vízhozamú karsztforrása) értünk. E mellett van a hasonnevű barlang bejárata, valamint a Forrásház is. Legutóbbi látogatásunk óta újdonság az Orfű-patak mellett kiépített látványos Füzesi Antal-sétány. Ez a Papírmalomig vezet el egy pallósoron, alatta a medvehagymák özöne. Visszaútban Mecsekrákos felé elhaladtunk az Orfűi-tó mellett, majd a faluban megnéztük a Szent Márton püspök kápolnát, a Kemencés-udvart (csak kívülről, mert most valamiért nem látogatható). Ezután felautóztunk a Balázs-hegyre, ahol felmásztunk a kilátóba. Csodás kilátás nyílt a környékre, a Pécsi-, és a Herman Ottó-tóra. Utolsó látnivalónk a környéken a Sárkány-kút volt, amelyből most nem dübörgött ki a víz, de így is megéri felgyalogolni oda. Túránk 12,1 km hosszú volt 289 m szintkülönbséggel.

Vacsora után végre sikeres volt a „társasélet gyakorlása” nevű program, sokat nevettünk, jól éreztük magunkat.

05.01. vasárnap

Kocsival mindnyájan a 67-es út mellett lévő Mozsgóba utaztunk, ott leparkoltunk, majd a túra rövidebb és hosszabb változata együtt indult. A Poronica-patak völgyében való haladás után előbb a rövid táv tért le jobbra, majd másfél km után mi is elkezdtünk kapaszkodni felfelé. Lényegében ez az egy jelentősebb emelkedő volt az úton. A gerinc után jobbra, a S jelzésre tétünk azon kb. félúton elértük azt a helyet, ahol a rövid túra résztvevői is feljöttek. Innen megint együtt haladt a két táv. A Zsibóti Szőlőknél nagy alma és szőlőültetvényeket láttunk, és rá lehetett látni a csertői Halastóra, valamint a mögötte lévő falura. Igazán látványossá a tájat a virító repcetáblák tették. Leereszkedtünk Mozsgóra, ott megnéztük a Biedermann kastélyt és parkját. A két táv így alakult: 7,2 km 100 m és 11,2 km 191 m szinttel.

Kocsiba ültünk és Szigetvárra hajtottunk, de közben megnéztük a Török-magyar Barátság Parkot. A városban első utunk a várba vezetett, itt foglaltam időpontot tárlatvezetésre. Ennek része volt egy fegyverbemutató, és az 1566-os szigetvári csatát bemutató ismertető is. Mindkettő élvezetes volt. A várlátogatás után besétáltunk Szigetvár belvárosába, és egy rövid sétát tettünk.

05.02. hétfő

Összepakoltunk, megreggeliztünk, majd gyülekeztünk a túrákra. Ezúttal három túra közül is lehetett választani. Legtöbben a Laci vezette túrára mentek, ami a környék leglátványosabb részeit (Babás-szerkövek, Farkas-kő, Zsongor-kő, Pálos kolostorrom) fűzte össze. Ezt a túrát korábban már többen megtettük. A mostani út adatai: 8,8 km, 400 m szint. Különböző okokból a rövid túrára (5,4 km, 184 m szint) is többen mentek a szokottnál. A túrákra való jelentkezéskor már mindenki kiválasztotta kedvére valót, a harmadik túrára maradt egy ember (én), így egyedül tettem meg a 12,8 km-es távot 525 m-es szintkülönbséggel. Ez az út tulajdonképpen két körből állt, melynek első körét tették meg rövidtúrások, de a Farkas-forrástól az első túrán résztvevők is erre mentek vissza Cserkútra. Túrák után mindenki szerencsésen hazaért.

A képeket Babi (B) és jómagam készítettük.