Keszthelyi-hegység

Keszthelyi-hegység

Címkék

Ebben az évben 2 négynapos úton végigjártuk a Balaton-felvidéki Kék túrát. Ez Badacsonynál véget ér, ezért úgy gondoltuk, hogy a Keszthelyi-hegység bejárását még hozzácsapjuk.

11.10. péntek

A túra indulópontjára, Gyenesdiásra vonattal és kocsival utaztunk. Gyalogtúránkat innen indulva és érkezve tettük meg, sajnos mindvégig esőben. Először az egykori mészkőbánya belsejébe mentünk, majd onnan kikapaszkodva annak peremén körbejártuk azt. A végén a Vadlány-barlang várt ránk. Terv szerint a Pető-hegyen lévő Berzsenyi-kilátót kerestük volna fel, de azt most a figyelmeztető táblák szerint lezárták. Így a Nagy-mezőre mentünk, ott az esőbeálló alatt ettünk valamit, majd a Festetics-kilátóra kapaszkodtunk fel. Túlzás lenne állítani, hogy sokat láttunk volna róla. Visszaérve a parkolóba (megtett út 9 km, 289 m szint), Balatongyörökre, a szálláshelyünkre autóztunk. Este még elsétáltunk vacsorázni.

11.11. szombat

Busszal egy átszállással Vállusra utaztunk. Még mindig esett az eső, a táj viszont így is vadregényesen szép volt. Egy változatos völgyben értük el a Vadlány-lik nevű barlangot, majd egy erőpróbáló emelkedő következett a Láz-tetői kilátóhoz. A pára és az eső miatt maximum egy kilométerre lehetett ellátni róla. A kilátó után kis lejtő után még tovább emelkedett az út, de már nem olyan meredeken. Mire a katonai kutyatemetőhöz értünk, végre elállt az eső. Ebédünket a Büdöskúti-arborétumban lévő esőbeállóban költöttük el. A Köves-tető oldaláig még volt egy emelkedő, onnan a végcélunkig viszont döntően lejtett az út. Egy kis völgy mélyén a Szent Miklós-forrás jóízű vize csorgott, közelben lennie kellett volna egy Pálos-kolostorromnak is, de abból semmit se láttunk. Túra végén (11,9 km, 326 m szint) busszal és vonattal jutottunk Balatongyörökre.

11.12. vasárnap

 Szállásunkról indulva a Garga-hegy oldalában haladva felértünk a Szerelemdombi-pihenőhöz. Ezután a vakítóan fehér Dolomitfal következett, majd a Szépkilátó büfésoránál páran kávét ittak, lángost ettek. Egy derék emelkedő végén a Batsányi-kilátó nyújtott nagyszerű körpanorámát, leglátványosabban Szigliget és a tanúhegyek felé. További kis emelkedő után tartósan lejteni kezdett az út. Közben egy darabig letértünk a jelzett útról, és egy szép völgyben haladtunk. Így értünk a szabadtéri színpaddal is rendelkező Bélapi-pihenőhöz, ahol megebédeltünk. Ezután a többség akarata szerint még felmásztunk a Bél Mátyás-kilátóhoz. Ezután már csak a szállásunkhoz kellett visszamennünk. A táv 12,2 km volt 420 m szintkülönbséggel.

11.13. hétfő

Nemesvitára kocsival és menetrendszerű busszal jutottunk. A Z és P jelzésen kikapaszkodva a faluból a szőlőknél megint szép kilátásunk volt a tanúhegyek irányába. Erős emelkedő végén a Fagyos útnál egy fennsíkszerű területhez értünk, ahonnan 5 km-en belül alig volt észrevehető szintemelkedés/süllyedés. Mikor erről lefelé indultunk a falu felé, volt egy nehezen járható, de nagyon látványos többágú völgyi szakasz. A Tücsökdombi-kilátó a Balaton-felvidék legújabb, igényes kilátója, természetesen fel kellett rá menni. A tervezett levezető úton két helyen is kerítés állta utunkat, így más – kerülő – úton értünk be Nemesvitára (12,2 km, 402 m szint). Ezután már csak haza kellett érni, ez is szerencsésen megtörtént.



 

Keszthelyi-hegység

Címkék

Egy váratlan szálláslehetőséget kihasználva páran három napig túráztunk a Keszthelyi-hegységben. A három nap alatt 49 km-t gyalogoltunk 1051 m szintkülönbséggel fűszerezve.

Az első nap Karmacsról, egy 800 fős kis zalai faluból indult. Jelzetlen, folyamatosan emelkedő – helyenként izgalmas mélyvölgyekben vezető - úton közelítettük meg Zalaköveskutat. Itt leereszkedtünk a falu széléig, majd egy újabb emelkedő következett. Nem messze az úttól láttuk a Teréz anya-kilátót. Kisforgalmú aszfaltozott úton jutottunk be a következő faluba, Nemesbükre. Itteni látnivaló egy 1860-ban épült kétlyukú kőhíd volt, melyet nagy vehemenciával védett egy kis tacskó. A hosszan elnyúló falu után rátértünk az OKT vonalára, melyen majdnem Karmacsig mentünk. Az út utolsó szakasza egy-egy parcella szőlő mellett, Vashegynek nevezett ligetes területen át ért be Karmacsba.

A második napon Sümegről, a várral szemben lévő parkolóból indultunk. Jókora emelkedővel értünk fel a Rendeki-hegy oldalába. Nagyon szép bükkerdőben haladtunk, közben két szarvast is elég jó megközelítettünk, valamint találtunk egy őzkoponyát is. A csabrendeki aszfaltútig erdőben haladtunk, utána sajnos Nyírespusztáig csak aszfalton tudtunk továbbmenni. Ezután letértünk az aszfaltról, és jelzetlen utakon közelítettük meg a Darvastói-bauxitlencsét. Az 1971 óta természetvédelem alatt álló volt külszíni fejtő bejárása igazi élmény, hasonló ahhoz, mint amit Gánt mellett láttunk. Keresztül-kasul bejártuk a területet, aztán elfogyasztottuk megérdemelt ebédünket. Visszaútban Sümeg felé 2 hatalmas Napelem-park mellett, és egy kőbánya mellett is elvezetett utunk. A sümegi Temetőkápolna mellől ismét szép rálátás kínálkozott a várra.

A harmadik nap Zalaszántóról tettünk egy körutat. Kereszteztük az OKT vonalát, de nem mentünk fel rajta a sztupa felé, hanem a hegy oldalában futó – Tátikára gyönyörű kilátást nyújtó – úton haladtunk. Később elértük a zöld jelzést, és vele a Kovácsi-patakot. A nedves völgyben égerfák álltak, és rengeteg medvehagyma is díszlett. Irányváltás után kereszteztük a sümegi utat, és egy jól kiépített pihenőben ejtőztünk egyet. Ezután a Tátikáig 200 métert emelkedett az út. A várromot körbejártuk, a kilátás csodás volt fentről, még a Balatont is lehetett látni. Lejtmenet után sajnos nem leltünk rá a vaskori temetőhalmokra, pedig nagyon közel voltunk hozzá. A faluban meg bementünk a Tájház udvarába (a ház maga zárva volt), és evvel lassan véget is ért napi túránk. Hazafelé még megálltunk Balatonbogláron, és megnéztük a Gömbkilátó nyújtotta panorámát.

 

Keszthelyi-hegységben, Kemenesalján kéktúráztunk

Címkék

Tavaly ősszel Zalaszántóig jutottunk kéktúránkkal, idén innen folytattuk. Három nap alatt több mint hatvan kilométert gyalogolt a 11 résztvevő. A beharangozott ítéletidő elmaradt, helyette túrázásra igazán alkalmas, nem túl meleg idő volt. Eső egy csepp sem esett, az első nap szél viszont elég erősen fújkált.

    Május 23. (csütörtök). A számunkra kedvezőtlen buszmenetrend miatt voltunk kénytelenek a háromnapos túrát ezen a napon kezdeni. Zsámbokról, Gödöllőről, Isaszegről és Pestről gyűlt össze a csapat a Déli-pályaudvaron. Onnan Keszthelyig gyorsvonattal mentünk. Annak ellenére, hogy - az immár pótjegyes - gyors 20 percet késett, még annyi időnk volt, hogy a Balaton-partra lesétáljunk. Erős szél fújt. Ezután buszra ültünk, és Zalaszántó, Hidegkúti-majorig mentünk. Innen kezdődött napi túránk. A Farkas-hegyig szinte vízszintesen haladtunk, majd elkezdtünk kapaszkodni a Tátika oldalában. Az egész várhegy tele van medvehagymával. A kéktúra ugyan elkerüli a várat, de mi azt nem hagyhattuk ki. Nem túl meredek úton lehet feljutni a XIII. sz-ban épült várhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a Balaton és Zalaszántó irányába. Csemegéztünk egy kicsit fenn, aztán indultunk vissza. A kék jelzés melletti erdő igazi őserdő volt, lábon kiszenvedett fákkal (melyek egy része persze az úton hevert keresztben), rajtuk rengeteg gombával. Elhaladtunk a Fekete-tó mellett továbbra is lejtmenetben. Mire egy makadámúthoz értünk, már kisimult a táj. Bélyegeztünk a sarvalyi erdészháznál, majd pihenőt tartottunk. Elértük a Sümegprága felől érkező országutat, ott jobbra fordultunk, átmentünk a vasúti pályán, majd a Mogyorós-domb felé vettük az irányt. Sajnos a Geológiai bemutatóhely bejáratát semmi se jelölte, így elmentünk mellette, pedig terveztük annak meglátogatását. (Utólag nyomozva az látszik biztosnak, hogy most felújítás miatt zárva van.) Sümegre érve egy cukrászda forgalmát lendítettük fel, majd szálláshelyünkre mentünk. Elfoglaltuk szobáinkat, a közelben lévő szupermarketben bevásároltunk részben a vacsorához, részben a következő reggelre és útravalónak. Vacsora után beszélgettünk, boroztunk szelíden. A napi táv 17 km volt.

    Május 24. (péntek). Reggeli után fél kilenckor megkezdtük 2. napi túránkat. A várat északról kerültük meg. A vasútállomási bélyegzést némi hezitálás után délutánra halasztottuk. Türje felé vezető országúton vezetett a kék jelzés – sajnos. Egyáltalán nem kellemes az út szélén azt találgatni, vajon idejében észrevesznek-e a szemben jövő járművek. Három és fél km után végre elhagytuk a műutat, és erdőben folytattuk az utunkat. Kellemes meglepetés volt az út elején az a sorompó, melyet a gyalogosok részére egy helyen átléphetővé tettek. Kisvásárhelyen a haranglábnál bélyegeztünk. Hosszú kilométerek következtek árnyék nélküli terepen, pedig erősen sütött a nap. A Dabronc felé igyekvő országútnál ideiglenes kettévált a csapat. Kilencen - Éva barátnőjének, Marinak meghívására - Hetyefőre mentek, Jani és én pedig tovább a kék jelzésen. Másfél km-t aszfalton, aztán a Dergecsi-erdőben cikk-cakkozva árnyas fák között az ötvösi országútig. Előtte 50 m-re van a bélyegzőhely. A vasúti felüljárónál elhagytuk az OKT-t, és Ötvösre gyalogoltunk. Valamikor gazdag település lehetett, Most elég lehangoló képet mutat a Szegedi Róza-kúria, a kastély és a gazdasági épületek. A templomot viszont szépen felújították. A temető után elhagytuk az aszfaltutat, és egy fasor kivágott fái között értünk Hetyefőre. Csatlakoztunk a többiekhez, megkóstoltuk házigazdánk finom sajtos rúdját, mézes süteményét. A sümegi vörös bor nem sajátja volt, de azért ez is jól esett. Busszal mentünk vissza Sümegre. A vasútállomás bejárati útnál szálltunk le. Előbb az állomásra mentünk bélyegezni, majd előre megtervezett úton városnézésre indultunk. Első látnivalónk a közös református-evangélikus templom volt. Innen a Plébánia templomhoz gyalogoltunk, majd tovább a Kisfaludy térre. Innen elég nagy kerülővel jutottunk a ferences templomhoz és kolostorhoz. Ezt volt szerencsénk belülről is megtekinteni. A templommal szemben van a püspöki palota és annak kertje. A palotát csak kívülről láthattuk. Visszamentünk szállásunkra, majd az előző esti tevékenységeket hajtottuk ismét végre - ha lehet még jobb hangulatban. A városnézéssel együtt 21 km-t tett meg a csapat nagy része, Janival ketten mi 25-öt.

    Május 25. (szombat). Korán kellett kelni, mert fél hétkor már indult buszunk Ötvösre. 7 óra után értünk oda. Visszamentünk a vasúti felüljáróhoz és a kék jelzéshez, ahol előző nap Janival már jártunk. Háromnegyed 8-kor megálltunk reggelizni. Az Öreg-erdőben, majd a Bögötei-erdő nyiladékaiban (néha kicsit aszfaltúton is) többször irányt váltva haladt az út – a szép virágokat leszámítva nem sok látnivalóval. Sarjadó erdőt védő kerítésen kétszer is át kellett kelnünk, átjárót bontva-, és visszaépítve. Szajki-tavak mellé érve az erdőben haladva csak néha láttuk a vizet. Szajkot viszont kiépítették rendesen. Van ott strand, étterem, büfék, bolt, fagyizó – de ami számunkra a legfontosabb volt: bélyegzőhely. Egy szaletliben megebédeltünk, lesétáltunk a tóhoz, ki-ki lángost, fagyit evett. Indulnunk kellett, mert a hosszúperesztegi buszmegálló még hat és fél km-re volt – a busz pedig nem vár ránk. Még kb. két km-t a tavak mellett mentünk, majd jobbra kanyarodva több mint kettőt erdőben. Onnan megint jött kedvencünk az aszfaltozás. Szerencsére nem volt olyan nagy forgalom. A katolikus templomnál bélyegeztünk. A buszmegállóba már három órára odaértünk. A 3:43-as busszal Jánosházára utaztunk, ahonnan vonatunk indult hazafelé. Előtte még volt időnk egy- egy fagyira, pohár sörre, vagy borra. A gyorsvonat – hogy megszolgálja a pótjegy árát – megint késett 15 percet, hogy izgulhassunk, elérjük-e a Keletiből induló vonatunkat. Elértük. Ezen a napon 23 km-t gyalogoltunk.