Tavaly ősszel Zalaszántóig jutottunk kéktúránkkal, idén innen folytattuk. Három nap alatt több mint hatvan kilométert gyalogolt a 11 résztvevő. A beharangozott ítéletidő elmaradt, helyette túrázásra igazán alkalmas, nem túl meleg idő volt. Eső egy csepp sem esett, az első nap szél viszont elég erősen fújkált.

    Május 23. (csütörtök). A számunkra kedvezőtlen buszmenetrend miatt voltunk kénytelenek a háromnapos túrát ezen a napon kezdeni. Zsámbokról, Gödöllőről, Isaszegről és Pestről gyűlt össze a csapat a Déli-pályaudvaron. Onnan Keszthelyig gyorsvonattal mentünk. Annak ellenére, hogy - az immár pótjegyes - gyors 20 percet késett, még annyi időnk volt, hogy a Balaton-partra lesétáljunk. Erős szél fújt. Ezután buszra ültünk, és Zalaszántó, Hidegkúti-majorig mentünk. Innen kezdődött napi túránk. A Farkas-hegyig szinte vízszintesen haladtunk, majd elkezdtünk kapaszkodni a Tátika oldalában. Az egész várhegy tele van medvehagymával. A kéktúra ugyan elkerüli a várat, de mi azt nem hagyhattuk ki. Nem túl meredek úton lehet feljutni a XIII. sz-ban épült várhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a Balaton és Zalaszántó irányába. Csemegéztünk egy kicsit fenn, aztán indultunk vissza. A kék jelzés melletti erdő igazi őserdő volt, lábon kiszenvedett fákkal (melyek egy része persze az úton hevert keresztben), rajtuk rengeteg gombával. Elhaladtunk a Fekete-tó mellett továbbra is lejtmenetben. Mire egy makadámúthoz értünk, már kisimult a táj. Bélyegeztünk a sarvalyi erdészháznál, majd pihenőt tartottunk. Elértük a Sümegprága felől érkező országutat, ott jobbra fordultunk, átmentünk a vasúti pályán, majd a Mogyorós-domb felé vettük az irányt. Sajnos a Geológiai bemutatóhely bejáratát semmi se jelölte, így elmentünk mellette, pedig terveztük annak meglátogatását. (Utólag nyomozva az látszik biztosnak, hogy most felújítás miatt zárva van.) Sümegre érve egy cukrászda forgalmát lendítettük fel, majd szálláshelyünkre mentünk. Elfoglaltuk szobáinkat, a közelben lévő szupermarketben bevásároltunk részben a vacsorához, részben a következő reggelre és útravalónak. Vacsora után beszélgettünk, boroztunk szelíden. A napi táv 17 km volt.

    Május 24. (péntek). Reggeli után fél kilenckor megkezdtük 2. napi túránkat. A várat északról kerültük meg. A vasútállomási bélyegzést némi hezitálás után délutánra halasztottuk. Türje felé vezető országúton vezetett a kék jelzés – sajnos. Egyáltalán nem kellemes az út szélén azt találgatni, vajon idejében észrevesznek-e a szemben jövő járművek. Három és fél km után végre elhagytuk a műutat, és erdőben folytattuk az utunkat. Kellemes meglepetés volt az út elején az a sorompó, melyet a gyalogosok részére egy helyen átléphetővé tettek. Kisvásárhelyen a haranglábnál bélyegeztünk. Hosszú kilométerek következtek árnyék nélküli terepen, pedig erősen sütött a nap. A Dabronc felé igyekvő országútnál ideiglenes kettévált a csapat. Kilencen - Éva barátnőjének, Marinak meghívására - Hetyefőre mentek, Jani és én pedig tovább a kék jelzésen. Másfél km-t aszfalton, aztán a Dergecsi-erdőben cikk-cakkozva árnyas fák között az ötvösi országútig. Előtte 50 m-re van a bélyegzőhely. A vasúti felüljárónál elhagytuk az OKT-t, és Ötvösre gyalogoltunk. Valamikor gazdag település lehetett, Most elég lehangoló képet mutat a Szegedi Róza-kúria, a kastély és a gazdasági épületek. A templomot viszont szépen felújították. A temető után elhagytuk az aszfaltutat, és egy fasor kivágott fái között értünk Hetyefőre. Csatlakoztunk a többiekhez, megkóstoltuk házigazdánk finom sajtos rúdját, mézes süteményét. A sümegi vörös bor nem sajátja volt, de azért ez is jól esett. Busszal mentünk vissza Sümegre. A vasútállomás bejárati útnál szálltunk le. Előbb az állomásra mentünk bélyegezni, majd előre megtervezett úton városnézésre indultunk. Első látnivalónk a közös református-evangélikus templom volt. Innen a Plébánia templomhoz gyalogoltunk, majd tovább a Kisfaludy térre. Innen elég nagy kerülővel jutottunk a ferences templomhoz és kolostorhoz. Ezt volt szerencsénk belülről is megtekinteni. A templommal szemben van a püspöki palota és annak kertje. A palotát csak kívülről láthattuk. Visszamentünk szállásunkra, majd az előző esti tevékenységeket hajtottuk ismét végre - ha lehet még jobb hangulatban. A városnézéssel együtt 21 km-t tett meg a csapat nagy része, Janival ketten mi 25-öt.

    Május 25. (szombat). Korán kellett kelni, mert fél hétkor már indult buszunk Ötvösre. 7 óra után értünk oda. Visszamentünk a vasúti felüljáróhoz és a kék jelzéshez, ahol előző nap Janival már jártunk. Háromnegyed 8-kor megálltunk reggelizni. Az Öreg-erdőben, majd a Bögötei-erdő nyiladékaiban (néha kicsit aszfaltúton is) többször irányt váltva haladt az út – a szép virágokat leszámítva nem sok látnivalóval. Sarjadó erdőt védő kerítésen kétszer is át kellett kelnünk, átjárót bontva-, és visszaépítve. Szajki-tavak mellé érve az erdőben haladva csak néha láttuk a vizet. Szajkot viszont kiépítették rendesen. Van ott strand, étterem, büfék, bolt, fagyizó – de ami számunkra a legfontosabb volt: bélyegzőhely. Egy szaletliben megebédeltünk, lesétáltunk a tóhoz, ki-ki lángost, fagyit evett. Indulnunk kellett, mert a hosszúperesztegi buszmegálló még hat és fél km-re volt – a busz pedig nem vár ránk. Még kb. két km-t a tavak mellett mentünk, majd jobbra kanyarodva több mint kettőt erdőben. Onnan megint jött kedvencünk az aszfaltozás. Szerencsére nem volt olyan nagy forgalom. A katolikus templomnál bélyegeztünk. A buszmegállóba már három órára odaértünk. A 3:43-as busszal Jánosházára utaztunk, ahonnan vonatunk indult hazafelé. Előtte még volt időnk egy- egy fagyira, pohár sörre, vagy borra. A gyorsvonat – hogy megszolgálja a pótjegy árát – megint késett 15 percet, hogy izgulhassunk, elérjük-e a Keletiből induló vonatunkat. Elértük. Ezen a napon 23 km-t gyalogoltunk.