Börzsönyi túránkat döntően tömegközlekedési eszközökkel közelítettük meg, és ez sok bonyodalmat okozott. Az időjárás, a túra viszont szép volt. A rövidebb távot megtevők 9,5 km-t mentek 320/177 m szintkülönbséggel, a hosszabb túrát választók 15,3 km-t 502/404 m szinttel. Ezenkívül volt még egy terven felüli túra is.

Vonattal más-más irányból érkeztünk Kismarosra. Az első gond az volt, hogy rossz buszmegállóhoz siettünk a Kóspallag felé vezető buszhoz (eredetileg innen indult volna a túra). Mikor korrigáltuk a hibát, szinte hihetetlennek tűnő vállalkozás volt a buszt elérése. Hogy mégis sikerült, az annak volt köszönhető, hogy a már ott várakozó emberek se fértek fel rá. Rendes volt a buszsofőr, próbálta rávenni az utasokat az összehúzódásra, és még a forgalomirányítót is felhívta, hogy 20-30 embert már nem tud elvinni. Miután azt a választ kapta, hogy nem tudnak másik busz adni, átterveztük az utat. Mindenki a fordított irányú rövidebb távon indult Kóspallag felé. Gondozott utcákon először a Szutten nevű településrészre kapaszkodtunk fel, majd meredek úton – immár erdőben - leereszkedtünk a Testvér-forrás melletti pihenőhöz. Padok, asztalok ugyan nem voltak, de több kidőlt fa ülőhelyül szolgált sokunknak. A Riezner-út mellett vezető sárga jelzésen haladtunk egy patakmederben, de sok kidőlt fa kissé nehezítette haladásunkat. A Riezner-forrásig Lacival megbeszéltük, hogy mégis csinálunk hosszabb távot úgy, hogy Márianosztráig a rövid távot meghosszabbítjuk (eredetileg ez az út Kóspallagtól  Márianosztrán keresztül Szobig vezetett volna). Így mindenkit bevárva választási lehetőséget adtunk, hogy ki-ki erejének megfelelően válasszon távot. Végül a 27 főből 13-an mentünk a hosszabb útra, és szentül elhatároztuk, hogy ezentúl gyorsabban fogunk haladni. Aztán legnagyobb meglepetésünkre egy technikai szünetnél leelőztek bennünket (mint kiderült, ki kellett lépniük egy busz eléréséig, mert különben három órát kellett volna várniuk a következőre). Egy dombtetőn elcsodálkozva láttunk meg egy bivalycsordát. Kis ideig szemeztünk egymással, aztán becsörtettek az erdőbe.

Kóspallag után egy darabig az OKT-n haladtunk, aztán a piroson folytattuk utunkat. A kék elhagyása után három hegy (Róka-, Nagy-Vaskapu-, Alsó-hegy) után értünk utunk legmagasabb pontjára, a Kiengesztelődés hegyére (papíralapú térképeken nincs ilyen nevű hegy). A kilátás nagyszerű innen a Börzsöny alacsonyabb nyúlványaira, a Visegrádi-hegységre, és még a Dunából is látszik egy kicsi. A kilátóhelyen megpihentünk, ebédeltünk. Ezután már csak Márianosztrára kellett leballagni, ahonnan busszal utaztunk Szobra, majd vonattal tovább. A vonat késése miatt volt még egy futásunk Vácon a buszpályaudvarig.

A be nem tervezett túra pedig úgy jött össze, hogy öten Kismarosnál elfelejtettek leszállni, és csak Nagymarosnál tették ezt meg. Így - feltalálva magukat -, onnan tettek egy túrát Zebegényig. Az út nekik 9 km volt, 505/402 m szinttel.